Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-29 / 153. szám, vasárnap

6 U J SZO 1952 június 14 AZ ISKOLA, ACSALAD ES A TARSADALOM (Az Uesltyelszkaja Gazeta cikke) Figyelemmel és szeretettel veszik körül hazánkban a felnövekvő nemzedéket. Hatalmas összegeket fordítanak iskolák és különböző gyermekvédelmi intézmények fenntartására. Minden feltétele megvan annak, hogy gyermekeink kommunista szellemben nevelkedjenek, müveit, kultúrált, fizikailag edzett emberek váljanak belőlük. Sztálin aivtárs rámutatott arra, hogy „sehol sem" gondoskodnak úgy a gyermekről, neveléséről és fejlődéséről, mint nálunk, a Szovjetunióban". A döntő szerepet az iskola játssza a gyermekek kommunista nevelésében. De vele együtt neveli a gyermekeket a mi szovjet családunk is. Ezért olyan fontos az állandó szoros kapcsolat a népnevelők és a szülök között. A szülőket az iskolai élet tevékeny részeseivé kell tenni. Ugyanakkor fel kell fegyverezni őket azokkal az ismeretekkel, amelyek segítik őket gyermekeik helyes nevelésében, jellemük kialakításában, s a gyermekek otthoni munkájának és szabadidejének észszerű megszervezésében. A pedagógus szakszervezet alapszervei hivatottak arra, hogy jelentős segítséget nyújtsanak az iskolák vezetőinek a szülők körében végzett munkájukban. A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöksége felhívta az általános és középiskolák dolgozóinak szakszervezetét, hogy több figyelmet szenteljen a tanulók családi nevelésének, tegye lehetővé a mindennapi érintkezést a tanárok és a szülök között, folytasson széleskörű pedagógiai propagandát a lakosság körében. Ha ezeket az útmutatásokat valóraváltja, minden iskola helyi szakszervézeti bizottsága nagyszerű, gyümölcsöző munka szervezőjévé válhat a pedagógiai ismereteknek a dolgozó tömegek között való terjesztése terén. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy jól dolgozzék az iskola szülői munkaközössége. Nemcsak a tagok helyes kiválasztása a fontos, hanem a7. is, hogy a szülői munkaközösség tagjainak aktivitását állandóan fokozzuk, s tevékenységüket a legcélszerűbben használjuk fel. Ahol az iskola vezetői és a pedagógusok hozzáértéssel irányítják a szülői munkaközösség tevékenységét, értékes segítőtársra találnak benne a jó tanulmányi eredményért, a tanulók fegyelmezettségéért, az általános tankötelezettség megvalósításáért vívott harcukban. A helyi szakszervezeti bizottság feladata arról gondoskodni, hogy minden tanár nagyon fontos kötelességének tartsa a szülök körében végzett munkát. Nem szabad megelégedni azzal, hogy az osztályfőnökök ismerik minden diákjuk szüleit és a szükséghez mérten találkoznak is velük, mikor beszélgetésre hívják őket az iskolába, vagy meglátogatják őket otthonukban. Rendszeresen össze kell hívni a szülői értekezleteket. Az értekezletek napirendjén a gyermekek tanulmányaival és az iskola nevelési rendszabályaival kapcsolatos aktuális kérdések szerepeljenek. A gyűléseket úgy kell levezetni, hogy a szülök fesztelenül érezzék magukat, nyugodtan beszélhessenek kétségeikről és nehézségeikről, megoszthassák gyermeknevelési tapasztalataikat. Szülői estéket és matinékat kell rendezni pedagógiai tárgyú előadásokkal vagy beszámolókkal. Egyes iskolák sikeres tapasztalatai alapján időnként úgynevezett „szülői napokat" lehet tartani. A negyedév, vagy félév végén rendezett „szülői napokat" összekapcsolhatjuk a tanulók munkáinak kiállításával. Az igazgató beszámol az iskolai munka eredményeiről, konkrét feladatokat állít a szülők elé a közeljövőre vonatkozólag. Igen jó befejezést ad az ilyen „szülői napoknak" a tanulók művészi kultúrműsora. A. Sz. Makarenko nagy jelentőséget tulajdonított a lakosság körében folytatott pedagógiai propagandának és maga is tartott előadásokat a szülőknek az otthoni nevelésről. Ezt a nagyszerű példát követik most tanáraink tízezrei, akik pedagógiai tárgyú előadásokat tartanak a szülök számára. Sok városi és falusi iskolában állandó szülői lektorátusokat létesítettek, amelyek meghatározott terv szerint dolgoznak. Ilyen lekto'rátus alakult például ennek a tanévnek az elején a voronyezsi terület radcseni középiskolájában. Az előadások tervét itt egész évre összeálították úgy, hogy minden előadónak elegendő ideje volt arra, hogy alaposan felkészüljön a szülőknek tartandó beszámolójára. Az előadások szövegét előzetesen az előadók és az ipkola vezetői közösen megvitatják. A szülök ilyen témájú előadásokat hallgattak meg: „Lenin és Sztálin a kommunista erkölcsről". „A gyermeknevelés alapelvei a szovjet családban", „A szülök tekintélye", „A serdülőkorú gyermekek fejlődése és nevelése", „A gyermekek kulturális hajlamainak fejlesztése", „Az iskolásgyermek otthoni időbeosztása" stb. Az előadásokra népes és érdeklődő hallgatóság gyűlik öszsze. A tanárok és a szülök között élénk beszélgetés indul minden előadás után. Ilyen előadássorozatokat minden hétéves iskola és minden középiskola pedagógus kollektívája szervezhetne. Csak kedv és kezdeményezés kell hozzá! A pedagógusoknak a' szülök között végzett munkájukat egyáltalán nem kell az iskola falai közé szorítani. Szélesebbkörü pedagógiai propagandát kell kifejteni, igyekezni kell bevonni azokat a szülőket is, akik nagy elfoglaltságuk, munkájuk sajátos körülményei, vagy más okok folytán nem látogatják az iskolát. Egymaga a pedagógus azonban e tekintetben nem sokat tehet, ha nem támaszkodik annak a vállalatnak üzemi bizottságra, vagy annak az intézménynek helyi szakszervezeti bizottságára, ahol a tanuló szülei dolgoznak. A gyermekekről való gondoskodás kivétel nélkül minden szakszervezet fontos feladata. Minden egyes üzem és vállalat üzemi bizottsága köteles segíteni munkásainak és dolgozóinak gyermekeik nevelésében, különös figyelmet kell fordítania az egyedülálló és sokgyermekes anyákra, a Honvédő Háború elesett hőseinek, valamint rokkantjainak családjára. Kétségtelen, hogy az üzemi bizottságok ilyen irányú tevékenysége annál eredményesebb, minél tevékenyebben vesznek benne részt az üzem védnöksége alatt álló iskola helyi szakszervezeti bizottsága, vezetői és legjobb pedagógusai. A napokban az andizsáni „Kommunár"-gyár üzemi bizottságának ülésén az I. számú középiskola igazgatója, Voronyina elvtársnő előadást tartott „Az iskolák látogatottsága és a tanulók előmenetele" címmel. Megjegyezte, hogy vannak munkások, akik nem érdeklődnek gyermekeik tanulmányai iránt, nem vesznek részt a szülői munkaközösség munkájában. Az üzemi bizottság számos intézkedést foganatosított, hogy segítségére legyen a szülőknek az iskolán kívüli gyermeknevelésben. Az iskolaigazgatóság vállalta, hogy pedagógiai tárgyú előadássorozatot szervez az üzem dolgozói számára. Moszkva, Gorkij, Molotov, Ivanov, Tula és más városok számos üzemében nem elsöízben tartanak már a munkásolt és alkalmazottak számára közös üzemi gyűléseket a gyermeknevelés kérdéseiről. E gyűléseken általában az iskola igazgatója vagy legtekintélyesebb tanárai tartanak előadásokat. Az iskola vezetője beszámol az oktatási-nevelési munka helyzetéről, a tanítási órákv látogatottságáról és a tanulók fegyelméről. Utána felszólalnak az üzemi kollektíva tagjai, munkások, munkásnők — a tanulók apja, anyja. Hány fontos, az iskola és a család számára egyaránt lényegbevágó kérdés merül fel ezeken a gyűléseken! Hányszor előfordul, hogy. a gyermekeikkel törődő, gondos apák és anyák bátran, nyíltan megbírálják a hanyag szülőket, akik nem érdeklödnek gyermekeik tanulmányi kérdései iránt, nem törődnek azzal, hogy gyermekeik hogyan viselkednek az utcán és nyilvános helyeken. E gyűléseken alkalom nyílik arra is, hogy megvitassák az üzemi kollektívának s maguknak a szülőknek a feladatait a vizsgákra vagy az új tanévre való felkészüléssel kapcsolatban, az iskolákban vagy a gyermekek nyári üdülésének megszervezésében. Az iskola feladata: közelhozni a pedagógiai propagandát a családhoz, amennyire csak lehet. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ha előadásokat rendezünk a szülök számára az üzemi klubban, azzal már minden feladatot megoldottunk. Arra is gondolnunk kell, hogy nem minden szülő látogatja a klubot. Igen hasznos beszélgetéseket folytathatunk a gyermekek családi nevelésének kérdéseiről közvetlenül az üzem vörös sarkaiban, az ebédszünetekben, előadásokat tarthatunk, csoportbeszélgetést folytathatunk a lakóházakban, munkáslakásokban. Minél egyszerűbb a környezet, annál könnyebben jut el a pedagógus szava a szülői szívekbe. Hatalmas feladatok állanak a falusi iskolák kollektívái előtt is a pedagógiai propagandával kapcsolatban. Itt is szükség van arra, hogy a munka különböző formáit és módszereit alkalmazzuk. Tartsunk gyűléseket a szülök számára a gyermeknevelésről, folytassunk beszélgetéseket, rendezzünk szülői esteket a kolhozklubban, a brigádokon belül vagy a kolhozparasztok lakásán különböző pedagógiai kérdésekről. Minél szorosabb kapcsolat épül kí a kolhoztagok és a pedagógusok között, annál inkább szívükön viselik a szülők az iskola gondjait, annál lendületesebben vesznek részt az oktatási-nevelési munka javításában s az általános tankötelezettség valőraváltásában. A felnövekvő nemzedék nevelése hatalmas, állami fontosságú feladat. Megoldásához pártszervezeteink vezetésével aktív részvételre kell mozgósítanunk társadalmunk hatalmas erőit. Ifjú szerzők pozsonyi költői estje Idősebb költőink jelenlegi költészetének sikeres májusi estje után a Csehszlovák írószövetség szlovákiai tagozata a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának együttműködésével megrendezte „Az ifjú költészet estjét", amelynek során ifjú költőink részleteket adtak elő legújabb alkotásaikból. „Az ifjú költészet estjét", amelyet szerdán, június 25-én tartottak meg a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermében, a pozsonyi főiskolai és középiskolai diákoknak a szocializmus építkezésein végzendő hosszúlejáratú szünidei brigádjának felsorakozása alkalmából rendezték meg. A Csehszlovák írószövetség szlovákiai tagozatának nevében Pavol Horov költő nyitotta meg az estet, aki értékelte az ifjú költők jelenlegi irodalmi alkotásait. Az ifjú költők bemutatott verseiből fényesen visszatükröződik tematikus és eszmei beállítottságuk. A szülőföldet, annak soha nem látott gazdasági és kulturális felvirágzását éneklik meg bennük s haragjukat és gyűlöletüket fejezik ki azok iránt, akik örömteljes és szabad életünk vívmányait tönkre, akarnák tenni, hogy a kapitalista kizsákmányolás új rabszolgaságába döntsenek bennünket. Az estén 14 ifjú költő körülbelül 35 versét szavalták el, ami figyelemreméltó alkotó tehetségükről tanúskodik. Ifjú költőink örömteljes és harcos versei gyönyörű szlovák népdalokkal váltakoztak a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség áilamdíjjal kitüntetett és a harmadik Világifjúsági Találkozón nyertes népdalegyüttesének, a ,,Licsnyicá"-nak előadásában. A pozsonyi ifjúság nagy érdeklődéssel figyelte az ifjú költészet estjét és ifjú költőinket lelkes tapssal jutalmazta. Jflávicz Stsjgnwnd,: c/t kubikos Most jelent meg Móric Zsigmond riportjainak válogatott kötete a Széjpirodíalyni Könyvkiadó kiadásában. Ebből a kötetből közöljük „A kubikos" című riportját. A ház előtt egy csomó apró gyerek áldogál. Ránk bámulnak, s mint egy kis kölyökkutya-falka kísérnek be az üres udvarra. Vékony kis asszonyka jön ki az üres tornádra. Vékony kis mesterasszonyka, alig van teste, de a szemei vidáman mosolyognak ránk. — Itt lakik Rátkai, a kubikos? — Igen, én vagyok a felesége. Tessék bejönni, itthon van. Bemegyünk a tágas konyhába, olyan üres, szinte kong. Semmi bútor, sem asztal, se szekrény, se semmi egyéb, asztalos csinálta holmi. A gyerekek csakúgy özönlenek utánunk. — Ez mind a magáé? Hány gyerekük vian? — Tizenegy. , Áz ember megáll, meghökken. Tizenegy gyerek. Szinte hitetlenül néztem a testnélküli ki® asszony, kát. — Mind a magáé? — Mind — nevet és szemérmesen kapja az arca elé a kezét. A szobában három ágy, egy asz. tal és két sízék. Az ablak alatt egy lócaláda. Még egy fiókos komótot látni. Első pillanatban mintha hurcolkodás lenne vagy mi: két ágyban semmi sincs. A harmadikban van valami ágynemű, letakarva. Megszédülök, a gyerekek rajban vesznek körül és némán figyelnek ránk. A komót előtt egy férfi ül, hihetetlen ruhában. Mintha most bújt volna ki agyaggödörböl, egész sárga és oly elnyűtt, amilyet még alig láttam, valósággal egy összecsavart rongycsomó. — Tessék helyet foglalni. Az asztalon egy elég nagy lábas, félig tele paprikáskrumplival. Dél van, itt éppen ebédelni készülnek. Az egész szoba tele van a krumpli, étel szagával. A lábas, amiben főtt, csak úgy le van téve az asztalra, se abrosz, se semmi evőeszköz, semmi terítés. Az üres asztalon gő. zölög a lepattant oldalú zománcedény. — Ebédelnek? — Igen, adok a gyerekeknek. — Mit ettél ma? — kérdem a szőke kislányt az elhúzza a fejét — Ma még igazán azt mondhatom, nem is ettek, — szerénykedik vidáman és szégyenkezve az aszszony. —Nem vót mit adni nekik. Megmondom, ahogy van. Én csak azért jöttem — mondom —, hogy a kuíbikosok sorsáról beszéljek magával, mert azt mondták, maga csoportvezető ós a legjobb felvilágosításokat tudhatja. — Hát kérem, arról nem érdemes beszólni, — szól a férfi, nagyon intelligens, nyugodt és meggyőződé, ses hangon. — Ez ma már nem élet. Nem kereset. Tessék megméz. ni, hogy vagyunk. Gondolkozva nézem őket. — Mi van az ágyban? Min alusznak ? — Nincs abban már szalma sem. Ez megfoghatalan. *Ugy tűnik fel, mintha a jég verte volna el ezt az egész életet, mint a tavaszon a ha. tárt. Szentes városa az egész hat. vanezer holdas határban ilyen üres, még a fáikat is megölte a május 28-i jégverés. De hogy az a lakásokba is így belenyúlt... — Ugy hallom, most van munkájuk. — Van. Még van. Éppen azért vagyok itthon, mert ötünket beküldtek a főispán úrhoz, hogy a munkával végeztünk, .nincs tovább pénz, hát arra kértük, eszközöljön ki még valamit, és ő azzal biztatott meg, hogy sikerült még húszezer pengőt kieszközölni a kor. mánynál az útépítés folytatására. Most vagy két hétre újra el vagyunk látva ... Négyszázan dolgozunk azon a szakaszon, hát talán két hétre még lesz munka. — Mennyit dolgozott ebben az évben ? — Február végén kezdtük, február, március, áprilisban dolgoztunk 8—9 hetet, avval keresett egy-egy ember 76 pengőt. Akkor elmenteim harmados fődet kapálni, azt is csak egyedül magam míveJtem meg, a feleségemnek nincs ideje segíteni a gyerekektől, — abból kerestem hat mázsa kukoricát és kiét mázsa 60 kiló búzát. Augusztus végén kezdtük az útmunkát, ott dolgoztunk öt hete, ez 40 pengő kereset, mert hetenként megkerestünk 7.50-et, 7.80-at. — Szóval maga ebben az évben keresett 116 pengőt? — Még lesz két hét, ha a húszezer pengőt csakugyan kiutalják a munkára. Még tizenöt pengőt meg. kereshetek... De itt a tél és semmi sincs. Majd megbolondulok, hogy mi lesz velünk a télen. Egy szem krumpli, egy rántásnak való liszt, zsír, egy szál szalma, fa, ruha, egyszóval semmi, de semmi sincs. Egyszerűen nem értem a dolgot. Elfogadom, hogy van szegénység. De avval jöttem ide, hogy a kubikusoknak egy vezetőemberével tár. gyalok a helyzetről, és hogy még az is, aiki csoportvezető, vagy nem tudom mit jelent ez, bandavezér, tehát az, aki kiszámítja a kubikot, a munkamennyiséget, és szervez és tárgyal a főispánnal, — hogy az, maga, ilyen állapotban van, felfog, hatatlan. — Hányan vannak maguk itt Szentesen, kubikosok ? — Ezer, ezerötszázról beszélnek, de annyi nincs, mert aki csak tehette, vagy elszegődött tanyákra, vagy elment más iparra, de öt-hatszáz vállalkozó férfi is van még ... 1880-ban kezdődött a kubikosmunka nálunk, az algyői munkákkal. Abban az időben a napi kereset két ós fél forint volt. Azután nagy tömeg«k mentek Boszniába, Morvába, Ausztriáiba, Németországba, 1925ben még 8—9 pengőre ment a napi kereset, 1928-ban már csak 5—6 pengő volt. 1930-ban 4 pengőre esett. És moet, 1935-ben 1-50—1.60 az egész. És az a baj kérem, hogy akkordba kell dolgozni, de rezsibe fizetnek. Tökéletes kifejezése a Bedeauxrendszernek: a munkaadók rájöttek, hogy a munkavégző, ha akkordba, szakmányba, általjában vállalja a munkát, akkor aránytalanul többet tud dolgozni. Ezt megfordították, s most a legmagasabb teljesítményt kell adniok, hogy a napszámot megkaphassák. A paprikásfcrumpli azonban csak hül az asztalon, bíztatom az aszszonyt, hogy lássa el a gyerekeket. Megható volt nézni, ahogy elosztót. ta„ két-két gyereknek egy tányér, ra. így többnek látszott. —Az a baj, hogy nem elég, hogy az ember dolgozik: enni is kell. Ha nem eszik, akkor egy ál talján nem bírja húzni a taligát... Kiszámítottam, hogy négy pengő hatvan okvetlen kel egy hétre neki, úgy, hogy nem tud három pengőnél többet adni a családnak haza. Ebből kell megélni az asszonynak a gyerekekkel. — Hol van itt tizenegy gyerek? — kérdem. — Hát egy az apjával dolgozik, egy ki van adva munkára. Ez a kicsi már három éve kenyérkereső, hatéves korában elment pásztornak, most kilenc éves, kap egy nyárra kosztot és tizenöt pengőt, három meg meghalt. Hat van idehaza ve. lem, meg egy öregasszony, aki nem rokon, csak szegény jó asszony, annak is kell néha adni egy falatot, mert különben itt halna meg köztünk... Nincs állat, amelyik ezt a nyomort elbírná, az emberen kívül. — Volt maga a harotéren? — Vótam bizony. — Milyen sarzisija volt? őrmester voltam, mint tiszíhelyettes szereltem le. Az aranyon kívül minden megvan: van két nagyezüstöm, két kiisezüstöm, három bronzom és Károly csapatkeresztem. 4 Mit kell egy Rátkai Sándor nevű magyarnak végezni odakinn, hogy ennyi kitüntetést kapjon az osztrák hadvezetőségtöl! És az mind semmi ahhoz a hősi fronthoz képest, amit ma kell tar. tania, az üres ágyak és az éhes gyomrok tüzvonalában. Szentes, 1935 október.