Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-04 / 131. szám, szerda

2 m %za 1952 június 4 Csehszlovák tiltakozás a francia békeharcosok brutális üldözése ellen „A FRANCIA NAGYKÖVETSÉGNEK, PRÁGA. A Nyugat-Németország újrafel­fegyverzéséröl tárgyaló nemzetközi konferencia létrehozását kezdemé­nyező csehszlovák bizottság alakuló gyűlésének résztvevői a leghatáro­zotabbaft tiltakoznak a francia rendörségnek a francia békemozga­lommal, haladó szervezetekkel és Franciaországi' Kommunista Pártjá­val szemben tanúsított brutális fel­lépése ellen. Felhábor idással vettük tudomá­sul, hogy a francia rendőrség jog­talanul letartóztatta Franciaország Kommunista Pártjának vezető funk­cionáriusai'., betört a Párt hivata­los helyiségeibe, valamint a béke­mozgalom és más szervezetek hiva­talos helyiségeibe. Elítéljük e gya­lázatos tettet, amely ellenkezik a szabadság és a demokrácia összes alapelveivel. Igen jól tudjuk, hogy ez a rend­őri eljárás, amely a francia népnek sz „általános szerződés" és Ridg­way pestis-tábornok megérkezése elleni jogos tiltakozásával kapcso­latban történt, háborús lépés, mert a francia nép békeszerető erői ellen tanúsított rendőri eljárásról van szó. Népünkkel egyetértve követeljük, hogy vessenek véget ezeknek a rendőri kilengéseknek és a letartóz­tatottakat bocsássák szabadon. A francia kormány legyen tudatában annak, hogy az egész békeszerető emberiség elítéli, mint olyan kor­mányt, amely azokat segíti, akik új világháborút akarnak előidézni. A csehszlovák kezdeményező bízottság kiáltványa A békeharc mai korszakában arra megy a döntés, megőrzik és megszi­lárdítják-e a világbékét, vagy to­vábbi lépést tesznek-e az új világhá­ború felé. A háborús gyújtogatók oly tetteket követnek el, amelyek ve­szedelmesen fenyegetik a békét és növelik a háborús veszélyt. Hazánk legközelebbi szomszédságában újra felfegyverzik Nyugat-Németorszá­got, újra fegyvert adnak a náci gyil­kosok és megtorlásra készülők kezé­be, új támadó Wehrmachtot alakíta­nak belőlük, Nyugat-Németországot katonai táborrá, fegyvertárrá és lép­csőfokká alakítják a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló fegyveres támadás céljára. Nem hallgathatunk és nem sza­bad hallgatnunk arról, hogy mi történik Nyugat-Németországban, amely az amerikai támadók gyarma­tává válik. Szabadságunk, független­ségünk és köztársaságunk biztonsá­gának érdekében a leghatározottab­ban szembeszállunk a háborús „ál­talános szerződéssel", amelyet hét­főn, 1952. május 26-án írtak alá Bonnban a rendőrség védelme alatt és amelynek célja Nyugat-Németor­szágot még szorosabban bekapcsolni a háborús gyújtogatók tömbjébe. Százezres tömegek tüntetései, a nyugat-német nép sztrájkjai és til­takozó manifesztációi, amelyeknek a napokban tanúi voltunk, világosan bizonyítják, hogy Nyugat-Németor­szág lakosságának nagy része az „ál­talános szerződés" ellen van és hogy ellene és következményei ellen foly­tatott küzdelmében akciós egységet alakít. A nyugatnémet nép békére vágyik. A Német Demokratikus Köztársaság népének példájától illet­ve, amely Wilhelm Pieck elnök ve­zetésével szilárdan a béke és a népek közti barátság útjára lépett, Nyu­gat-Németország népe következetes harcba kezd az amerikai támadók háborús politikája és a szolgálatuk­ban álló Adenauer politikája ellen, következetes harcba kezd az egysé­ges, demokratikus, független és béke­szerető német állam létrehozására. A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik legégetőbb problémájának, a német kérdésnek megoldásához a legjelentősebb hozzájárulást a Szov­jetunió javaslatai képezik, melyek­kel a Németországgal való békeszer­ződés gyors megkötésére törekszik s amelyeket a Szovjetunió kormánya már három jegyzékben terjesztett elő a nyugati hatalmak kormányai­nak. A nyugatnémet nép is látja már, hogy egyedül a Szovjetunió tö­rekedik a német kérdés oly megoldá­sára, amely biztosítja a német nép jogos nemzeti -érdekeit, valamint egész Európa békéje biztosításának az érdekét. Ezért a nyugatnémet nép a Német Demokratikus Köztár­saság népével együtt lelkesen üdvöz­li a szovjet javaslatokat és egyre ha­tározottabban állást foglal a nyugati hatalmak háborús politikájával szem­ben, amely Európát veszedelembe és romlásba döntené. Szomszédosak vagyunk Németor­szággal és ezért Köztársaságunk életérdeke, hogy egész Németország­ban olyan rendszert alakítsanak ki, amely biztosítaná határaink bizton­ságát, a béke és a demokrácia rend­szerét. Barátságot érzünk minden békeszerető német iránt és ezért minden erőnkből támogatni akarjuk a német népnek az ellenséges meg­szállás nehéz körülményei közötti kemény küzdelmét, azt a küzdelmet, amely elválaszthatatlan része a béke megőrzéséért és megszilárdításáért folytatott világküzdelemnek, amely­nek élén a nagy Sztálin vezetésével a Szovjetunió halad. A legélesebben tiltakozunk „az ál­talános szerződés", minden más ke­retszerződés és a nyugati hatalmak­nak Németországban foganatosított intézkedései ellen, amelyek lábbal tiporják a potsdami szerződést és ve­szélyeztetik a békét. Elitéljük a nyugatnémet rendőrség brutális magatartását, amely az Adenauer-kormány. parancsára az amerikai kizsákmányolók érdekeit szolgálja, durván elnyomja a nyugat­német nép demokratikus jogait és szabadságát és a nyugatnémet ha­zafiak, a Németország békéjéért és egységéért küzdő harcosoknak vérét ontja. Egyúttal forró, harcos üdvözletün­ket és szolidaritásunk kinyüvánítását küldjük a hős nyugatnémet népnek, amely a Német Demokratikus Köz­társaság népének példája nyomán és vele együtt az egységes, demokrati­kus és független, békeszerető Né­metországban arra az útra akar lép­ni és azon az úton akar haladni, amelyet a világ minden népének a szovjetek nagy országa és korunk legnagyobb embere és az egész em­beriség tanítója, Sztálin generalisz­szimusz mutat. Szégyen és kudarc az imperialista háborús gyujtogatókra és azokra az árulókra, akik az ö szolgálatukban új embergyilkoló háborút készítenek elő! Tisztelet és dicsőség a Németor­szág egységéért és függetlenségéért küzdő hős harcosoknak, akik velünk együtt a világbéke zászlaja alatt kö­vetkezetes harcba lépnek a világ gyönyörű jövőjéért a békében! Maria Gottwaldová, a köztársasági elnök felerége köszönetet mondott a Csehszlovák Vörös Kereszt járási konferenciáinak hozzá intézett távirataiért A Csehszlovák Vörös Kereszt já­rási konerenciáinak résztvevői, Marta Gottwaldovához, mint a Cseh­szlovák Vörös Kereszt tiszteletbeli elnöknőjéhez, számos üdvözlő távira­tot intéztek. A köztársasági elnök irodája Marta Gottwaldová szívélyes köszönetét tolmáosolja a hozzáérke­zett táviratokért és a Csehszlovák Vörös Keresztnek további munkájá­hoz sok sikert kíván. Bemutatkozott az új ola^z követ Hétfőn, június 2-án Viliam Siroky J zott minisztert, aki átadta megblzó­kormányelnökhelyettes külügyminisz- ' levelét. A látogatáson jelen volt Jo­ter fogadta Agostino Assettati olasz j zef Sedivy, a külügyminisztérium di­rendkivüli követet és meghatalma- { plomáciai protokollfőnöke. A CsKD Szokolovo dolgozói a háborús „keretszerződés" ellen Adenauer bonni „kancellár" a német nép határozott ellenállása ellenére aláirta a háborús „keret­szerződést". Ezekben a napokban nemcsak a nyugatnémet dolgozók válaszolnak erre a tiltakozó tünteté­sek hullámával, hanem az egész vi­lág békeszerető népe határozottan és egész következetességgel feleme­li szavát Adenauer aljas büntette ellen. A mi dolgozóink is kifejezés­re juttatják fölháborodásukat és további kötelezettségvállalásokkal támogatják a világbékéért folyta­tott harcot. A háborús „keretszerződés" alá­írása elleni tiltakozását kifejezésre Juttatta Antonin Spacil, a prágai ČKD Szokolovo-üzem villanyhegesz­tője is. Spacil elvtárs, példás dolgo­zót, az utolsó negyedévben az üzem legjobb villany hegesztőjének minő­sítették. Ö munkacsoportjával együtt kötelezettséget vállalt, hogy átlagosan 500%-ra fognak dolgozni. A háború alatt Németországban dolgozott. Már ott megismert szá­mos becsületes németet, akik har­coltak Hitler ellen, az üzemekben szabotálták a munkát és elítélték a háborút. „Ezért most szükséges, éppen a német nép e döntő harcá­ban — jelentette ki Antonin Spacil, a munkahelyen tartott vita folya­mán, — jól megkülönböztetni a nácikat a békeszerető németek, tői." Besztercebányán megalakult a tudományos és politikai ismereteket terjesztő Csehszlovák Társaság kerületi előkészítő bizottsága Besztercebányán a tudományos és politiku ismereteket terjesztő Csehszlovák Társaság előkészítő bizottságának megalakítása céljából tartott kerületi értekezleten hétfőn, június 2-án a besztercebányai kerü­let több mint 50 tudományos, mű­szaki és művészeti dolgozója vett részt. A politikai és tudományos isme­reteket terjesztő Csehszlovák Tár­saságról dr. Jaroszlav Dubnicky egyetemi magántanár tartott elő­adást. * Az értekezlet résztvevői határo­zatot fogadtak el, amelyben többek között arra kötelezik magukat, hogy augusztus végéig Szliács üdü­lőhelyen, esetleg más helyeken, vagy üzemekben is előadássorozatot rendeznek a föld és földön való élet keletkezéséről. A rendszeres előadá­sokat szeptember 1-én kezdik meg. Az értekezleten megválasztották a Társaság 14 tagú kerületi előké­szítő bizottságát, amelynek elnök© Tóth János, kerületi tanfelügyelő, továbbá 17 tagú küldöttséget vá­lasztottak a besztercebányai kerület politikai és tudományos dolgozóiból a politikai és tudományos ismerete­ket terjesztő Csehszlovák Társaság alakuló gyűlésére, amelyet június 21—22-én tartanak meg Prágában. Kovács Márton a békeüzern ön­tője a műszak befejeztével éppen a kezét mosta az öltöző vízcsapjá­nál, amikor Polák elvtárs, az üzem­bizottság tagja belépett. — Cesť práci, elvtársak — mond­ja. — Ma este pártiskolá^lesz. A fejek felemelkedtek és mindenki ab­bahagyta az öltözködést. Kovács Már­ton akkurátosan megtörülte a kezét a szekrénye oldalán lógó törülkö­zőjébe és körülnézett. A csoport­ba, a marxista körbe mintegy 15­en tartoztak. Azt nézte, hogy váj­jon ki szól majd, hogy nem vehet részt az ©siti összejövetelen. De mindenki beleegyezően bólintott. Po­lák kezdte újra. — Pontosan hét órakor kezdünk, mindenki ott legyen. Kovács Mártcn aimikor a gyár kapujánál lebélyegezte kártyáját és kifelé tartott a kapun, arra gon­dolt, hogy ma a féleségével moziba akart menni. — No mindegy, az asszony majd elmegy egyedül. Vagy otthon ma­rad. Ilyen alkalmat, amikor tanul­hatunk, nem szabad elszalasztani. Szívügyének érezte, hogy az isko­lázáson megjelenjen. Szó lesz ott azokról a harcokról, amelyeket a munkásság vívott szabadságáért és pártja megalakulásáért. Ezekben a harcolr-jan ö is résztvett. OttWn vacsora közben megem­lítette, hogy ma később jön haaa. — Azért osak menj el moziba, — bíztatta az asszonyt Márton. — Nem, semmiesetre sem megyek el nélküled, megvárlak, bármilyen későn is jönnél haza. Amikor már a gyár felé ment, arra gondolt, hogy ezelőtt harminc évvel a tanulás is nehezebben ment, A MI PÁRTISKOLÁNK mint most. Csak lopva jutottak hozzá, néhány brosúrához, néhány féltve őrzött elrongyolódott tépett könyvhöz. Hány éjszakán át olvasta Marx Tőkéjét és hányszor töpren gett a sokszor igen nehéz szöveg részletein. Sokáig tartott, amíg megértette, hogy mi az oka a mun­kás kizsákmányolásának és hogy miért kell eladnia a munkásnak munkaerejét. A folyosón az élmunkások és az élmumkásnők arcképein szeretettel nézett végig és vidáman suhant el tekintette a saját képén is. A kép Mártont a gép mellett ábrázolta az azzal a töprengő, elmélyedt kife­jezéssel ahogy öt mindenki ismer­te. Az Uzembiaottság Irodájában már ott voltak valamennien. Pollák elv­társ a csoport tanítója 1925 óta párttag volt. Szilárdan kitartott a Párt irányvonala mellett a meg. próbál tatások és üldöztetések idején. Pollák elvtárs szeme végig sik­lott a tagokon akik érdeklődéssel várták a tanulás megkezdését. — Elvtársak — mondotta — ma a Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakulásával foglalkozunk, azok­kal a harcokkal, melyeket a bur­zsoázia ellen vívott. Nem volt olyan könnyű a munkásság töme­geivel megértetni, hogy a szociál demokrácia jobboldali vezetői való­ban áruló politikát folytattak. So. kan a munkások közül akkor még nem tudták, hogy a megalkuvó opportunista politika a munkásság elárulását jelenti. Ezért az a kon­gresszus mely 1921-ben Prágában összegyűlt, ós elfogadta a Kommw nista Internacionáléba való belépés feltételeit és a Csehszlovákia Kom­munista Párt elnevezés, igen nagy jelentőségű. A hallgatók szorgalmasan ha­joltak füzeteilk fölé. Kovács Már­ton írás közben arra gondolt, hogy 1921-ben így május felé gondoltak arra először az asszonnyal, hogy összeházasodnak. Emlékezett ar­ra a szobácskára is, ahová be­költöztek és ahová lassan, nagyon lassan vásárolták meg a szükséges holmikat. Először egy ágy került be, azután egy asztal és így to­vább. Bizony nehéz küzdelmes élet volt az. Lengyel elvtárs most arról be­szél, hogy 1925—28-ban egyre éle­sebben jutottak érvényre az ural. kodó burzsoázia népelnyomó mód­szerei. A Csehszlovák burzsoázia imperialista politikája és a kapita­lista nyomorpolitika elleni harcban ismét a csehszlovák kommunista párt volt a munkásosztály egyetlen vezetője. A fiatal Kroupa, aki Leneyel elvtárssal szemben ült, ebben a pil­lanatban arra gondolt, hogy ő 1925­ben 7 éves volt és az apja akkor vándorolt ki Amerikába. Az anyja itt maradt 3 gyerekkel minden tá m asz nélkül és a gyenge asszony takarításból, mosásból tartotta el családját. Kemény kegyetlen har­cot vívott ő maga is kint az ut­cán, hogy valami eledelhez jusson. Amikor az anyjuk este hazajött, a gyerekek lázasan megrohanták és széjjelkapkodták a kis étel marad é­kos lábas tartalmát, amelyben a va­osoráját hozta haza az úri házal; tájékáról. — Lengyel elvtárs Így folytatta — az 1929-es választások után ke­rült a Csehszlovákiai Kommunista Párt élére Gottwald elvtárs, aki ez év decemberében bejelentette a bur­zsoázia képviselőinek az újjáéledt kommunista párt programmját. Ve­rekedni fogunk önökkel és az önök kormányával mindem darab kenyér­ért a munkások és az alkalmazottak számára. Verekedni fogunk a ren­des mfukjwuné'lküli segélyért. Harcol­ni fogunk a lakbérek emelése és a bércsökkentések ellen. Harcolni fogunk az önök rablógaz­dálkodása ellen a betegsegélyző pénztárakban. Jelinek elvtársat a munkanélküli segélyre való utalás ragadta meg. Azokban az években a családja na­gyon ia a munkanélküli segélyre szorult. Munkanélküli segély... A gyárak előtt hosszú sorokban áll­tak a kopott, rongyos kiéhezett em­bersorok és a gyárak kapuján meg­jelent a tábla „Nincs felvétel". A kirakatok tele voltak áruval, a ha­talmas sonikák, húsok, vajhegyeik, déligyümölcsök, fehérkenyerek inte­gettek és a munkanélküliek számá­ra mindez oly távoli dolog volt, mint azok az értékek, amelyek a bankok trezorjaiban hevertek. Munkanélkü­li segély ... Mennyi minden van eb­ben a szóban, milyen megalázás és milyen helytelen társadalmi beren­cUös. Emberek ezrei és ezrei kiszo­rulnak az utcára. így ácsorgott ő iis és vele együtt ezer és ezer tár­sa. — Gottwald elvtárs megjósólta, hogyan viselkedik majd a csehszlo­vák burzsoázia Hitler köztársasá­gunk elleni háborújában. „Mindenek előtt üzlet lesiz számára, másodszor teljesen bilincsekibe akarja vermi a népet, harmadszor következik az árulás és a kapituláció''. — Folytat­ta Lengyel elvtárs. Balassa János arra gondolt, meny­nyire pontról pontra bekövetkezett mindaz, amit Gottwald elvtárs mon­dott. Először üzlet volt, jó üzlet a Csehszlovákia elleni támadás. A burzsoázia árulása következtében Hitler vér nélkül jutott hozzá min­denhez. Másodszor bilincsekbe ver­te Csehszlovákia népét, lábbal ti­porta szabadságát. Harmadszor az árulás és a kapituláció megmutatko­zott minden vonalom, akár a Szlo­vák államra gcmdolt, akár a cseh­morva protektorátus uraira, Háchá­ra és a többiekre. Az összejövetel befejeztével, ami­kor az elvtársak vitatkozva kifelé tódultak a gyár kapuján, Kovács Márton az üzem öntője, hosszú év­tizedes munkása a homályos utcá­kon hazafelé menet büszskén gondolt a pártiskola tagjaira, sejtette, hogy a többiek lelkében ugyanaz ment végbe, ami őnála. Boldogan nézte a gyors tempóban épülő házakat, az új gyárak kéményeinak füstjét, az egyre terjeszkedő, lüktető, vib­ráló életet maga körül, az ömlő acélra gondolt, ami a gyárakban kiömlik ós ennek az aoélnak egy kis részét ő is önti. Büszkén föJ­emelte a fejét és tudta, hogy érde­mes volt megvívnia a hossaú har­cot, mert a harc nem volt hiábavaló. Vidor István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom