Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-22 / 147. szám, vasárnap

1952 június 22 (JJSZ0 5 Aratják az őszi árpát az apácaszakállasi szövetkezetben A gombai állami birtokon megkezdték keresztségen, mert most látszik meg, ki hogyan készítette el gépét és hogy maga is felkészüli-e az aratásra. Gon­dosan megjavították-e az aratógépet, hogy azok mind a vágást, mind a ké­vekötést a legpontosabban végezzék. A brigádvezeiő elégedett mosollyal az ar­cán hol az egyik, hol a másik trak­toroshoz szalad, utána az aratógép kezelőhöz. Bizony izgalmas ez a el­ső nap és jól meg kell figyelni min­dent, hogy ha valami nincs rendjén azt azonnal megjavíthassák. Maguk a traktorosok feszült figyelemmel kísé­rik a gépek monoton dohogását. Jó traktoros a gép zügásáról, az aratógép kezelője a gép kerepléséről megtud­ja, hogy jól vagy rosszul működik-e gépe. A brigádvezető hol itt, hol oň. Amott megint leállt az egyik traktor. Nem köti be pontosan a kévéket. Sok­szor hármat vagy négyet is kötetle­nül hagy. De az ügyes kezek és szak­tudás közbenjárnak és alig telik el pár perc, máris megy tovább... A harma­dik gépnél már valami komolyabb hi­ba történt. Hosszabb ideje, hogy áll. A brigádvezetők tele vannak izgalom­mal. Három és fél hektár napi learatá­sa helyett napi 6 hektárra tettek köte­lezettségvállalást. Ezt a traktorosok szerint, ha törik, ha szakad, teljesíteni is akarják és ha most, a kezdet kezde­tén minden hiányosságot kiküszöböl­nek, minden alapfeltétel meg van ar­ra, hogy majd a munkák során egy géppel sem lesz fennakadás. A trakto­rosok olyan odaadóan dolgoznak, ami­lyen példásan dolgoztak a tavaszi munkáknál és jó eredményeiket, telje­sítményeiket még fokozni akarják. Olyan traktorosok, mint Mikolai Zol­tán, Domonkos Károly, Mikus Lász­ló, akik 160, 190, százalékos teljesít­ményt értek el, igyekeznek az aratás­ban is a legjobb eredményeket felmu­tatni. Már csak egy gépnél van kis hiba, de rövid idő alatt azt is megjavítják, Most a brigádvezető nagy körültekin­téssel szaladgál egyik géptől a másik­hoz és osztogatja utasításait. — Igazítsátok meg a bekötőkészülé­ket ha szakad a madzag — kiabál már messziről — ha valahol hiba történt, vagy a vágási sebesség... Egy óra sem telik el és 2 hektár ősziárpából alig maradt egy-két fordu­ló. A gépek után szorgos asszonyke­zek ügyesen hordják a kévéket. Bajcsi Józsefné, Fülöp Gyuláné, Darida Má­tyásné, Zsemlye Károlyné, valameny­nyien fürgén dolgoznak az új termés­sel. Szemlátomást szaporodnak az ösz­yzetiördott gabonarakások és megtisz­tul a föld. Nyomában utánuk ott a ló­vontatású gereblyézőgép és percek alatt megindul a hatalmas Sztatinyec, Agre­gátra szerelt tárcsával és hengerrel végzi a tarlóhántást és már most ké­szül a dúsan termő talaj jövő aratás­ra. Még 7 hektár őszárpa van aratni való. Móst odamennek. Szép és ered­ményes munkát végeztek az első na­pon. Egy traktor kiesésével zavarta­lanul folyik az ősziárpa aratása. De az sem jelent még hátrányt most, mert a szerelők azonnal hozzáfogtak a ja­vításhoz. Hisz szükség lesz minden egyes gépre, mert van még elég arat­nivaló. Ezután jön még csak az „iga­zi". A csoport tagjai elégedetten be­szélnek az aratás első napján elért si­kerekről. „A következő" aratásig még­egyszer megkapálják a kukoricát és a répát. Azután már az aratás további munkáira készülnek, ló munkabeosz­tásra és jó felkészültségre lesz szük­ség, mert 229 hektár búza, 45 hektár rozs, 39 hektár zab és 167 hektár árpa van, melyeknek gazdag termését hiány­talanul be akarják takarítani a szaHal­lasi szövetkezet tagjai. Elsők akarnak lenni a gabonabeadásban. Méry Ferenc. A gombai állami birtok gazdaságában június 18-án a délutáni órákban megkezdték az őszi árpa aratását. Az i aratás/; hatalmas S—4 mintájú szovjet kombájnnal kezdték. A kom- . bájnt Dej János kombájnos vezeti, aki június lG-án tért vissza a sz nri hárcmbvinapos kombájnos tanfolyamról, ahol kiváló eredménnyel tette le a záróvizsgákat. Ozogány József segédmunkással dolgozik. Eljöttek a szomszédfalvakból is. Ott voltak az ünneplők soraiban a bogyai szövetkezetesek, de sokan jöttek Tany­ról, Ekeiről és jó egypáran Nagyme­gyerről is, hogy szemtanúi legyenek az apácaszakállasi szövetkezet nagy ün­nepének és együtt megünnepeljék az idei bíkearatás első napját... Déli 12 óra Jelé jár az óra mutatója. Az ün­neplők mind többen és többen lesznek, 1 lassan megtelik a szövetkezet tágas , udvara. Hangos beszélgetések és vi- j dám kacagások, hancúrozó gyermekhad huncut kiáltozásai, ez mind csak fo­kozza az ünneplő szövetkezetesek bol­dogságát. Az asszonyok csoportjában ott vannak a növényápolásban kima- \ gaslő eredményeket elért példásan dol­gozó asszonyok, Lőrincz Mária, ifj. Mikus Gyuláné, idősb., Mikus Gyulá­tisztított önkötözőgépekkel, rajtuk a kezelők, a szocializmusnak vidám épí­tői. Az ünneplők sorában ott van Vö­rös László is. Hetvenegyéves létére is fiatalosan mozog az emberek és az acélparipák között. Egyik leglelkesebb tagja a szövetkezetnek. Felgyűrt ing­ujjal, fejébe húzott kalappal büszkén sétál a gépek előtt, hol az egyik trakto­roshoz,hol a másikhoz megy, hogy egy kicsit elbeszélgessen velük. Közben meg-megsodoríntja nagy bajúszát,oly­kor-olykor nagyot szív görbeszárú kis pipájából, s mindig mosolygó arcán ma is csupa öröm és vidám nevetés látható. — Itt van már Sztalinyec is, a traktoros is, na meg a fél falu, tehát indulhatnánk — rendelkezik a tömeg­ben. Mindjárt a kaszálás és a tarW megtisztítása után megjöttek a trakto­rosok, hogy előkészítsék a földet a tarlókeverékek vetése alá. né, akik ezévben már több mint 2Út) munkaegységet szereztek, Zsemlye Ká­rolyné, aki az ő 65 évével még szívó­san és kitartóan dolgozik a közösség érdekében és egymaga megkapált 3 hektár cukorrépát. — Az ember sírni tudna örömében. Életemben nem volt még ilyen nagy ünnep. De jó lett volna, ha legalább már 20 évvel ezelőtt így dolgozhattunk volna közösen. — A szeméből legördü­lő könnyeit törölve, mosoly húzódik napbarnított arcára, mert szemei előtt látja a boldogságtól örömujjongó ifjú­ságot, a férfiak kőzött pedig fiát, Ká­rolyt, akit annyi szenvedés és nyomor közepette nevelt,, de most már öröm tölti el, mert fiának biztosítva van jö­vője. Valamennyien, akik idejöttek Apáca­szakállasra, egy gondolattal, egy cél érdekében jöttek és mindannyian a bé­kéért harcolnak munkájukkal és a szö­vetkezet kifejlesztéséért, a szocializmus felépítéséért. Békearatás... ötéves tervünk negyedik évének békearatása. Nincs a szövetkezetben ennél nagyobb öröm és szebb nap a közösségi élet­ben, mint az egész évi szorgalmas munka gyümölcsének a betakarítása és az aratás első napja. Ilyenkor a szö­vetkezet tagjait valami leírhatatlan ha­tártalan lelkesedés és boldogság tölti el és hálával gondolnak a Szovjetunió­ra, amiért felszabadította az elnyomott parasztságot és szabadon, a felszaba­dult földön a nagyüzemi gazdálkodás formájában építhetik a boldogabb jö­vendőt. De hát hogyne örülnének valameny­nyien, hisz munkájuk gyümölcsét már nem a grófok, földbirtokosok, kulákok bitorolják, mert minden: a nagytábla búzák, rozsok, árpák bőséges termés­hozama az ő jobblétük és a közös va­gyon gyarapodására szolgál. Azé a föld és annak gyümölcse, aki azt meg­műveli. A szakállasi parasztok jól dol­goztak, jól művelték a földet, a ma­got idejében a földbe tették, így az idei aratásnál bőséges terméseredmény­re is számítanak. Most ugyan még csak az őszi árpa került kaszálásra, de rövidesen hozzáfognak majd az embernyi magasságú telt kalászú ro­zsok, a dús, aranysárgára ért búzák, árpák és zabok begyűjtésére is. Egyre többen vannak már... A szomszéd falvakból jött szövetkezete­sek átadva egymásnak a munkában nyert tapasztalatonat dz aratásról be­szélgetnek. A férfiak e komoly beszél­getését az asszonyok és lányok vidám tereferéje teszt élénkebbé, melybe bele­vegyül az érkező Sztalinyec mono'tón zúgása. A Sztalinyec felsorakozik a virággal feldíszített traktorok mellé. Olyan ez a látvány, mint amikor az apa hazamegy a családi körbe Hét traktor aratásra készen, fényesen ki­— Valami még hiányzik Vörös bá­csi — szól. hozzá egy kék szerelőru­hás. — Hű, a teremtésit, a kombájn, csak­hogy az a hatalmas gép nem fér ám be a kapun. Így van ez öcsém, akik ezt a kaput építették, nem gondoltak arra, hogy mi lesz még itt valamikor, Arra se gondoltak, hogy mi ebben a falu­ban egyszer majd ilyen gépekkel dol­gozunk, mint az a kombájn vagy ez a Sztalinyec. — De bizonyosan arra se gondoltak a gróf urak — feleli a kék szerelőru­hás, — hogy a régi elmaradott falut, a volt cselédjeik, akik valamikor az ö földjeiken nyomorogtak, új szocialista faluvá építik szorgalmas munkájukkal. — Ügy van az bizony, azt még én is meg akarom ám érni, — mondja Vö­rös bácsi, s azzal a megszokott fiata­los mozgásával, de különben lassú léptekkel továbbmegy, mert nemsoká­ra indul a menet és Vörös bácsinak a hordó sört kell vinni az aratók után, hogy ha megszomjaznak, jó habos sör­rel olthassák szomjukat. A traktorosok röpgyűlési tartanak. A brigád-vezetők és a traktorállomás technikusa rövid magyarázatot ad mindenről, hogy az aratást sikerrel végezhessék ... harcoljunk minden szem gabonáért, sajátmagunk és or­szágunk valamennyi dolgozójának jó­léte függ attól, hogy terményeinket a legkisebb szemveszteség nélkül betaka­ríthassuk ... A röpgyűlés végét ér, a a traktorosok ajkukon a jelszóval „Si­keres aratással a világbékéért", felpat­tanak az acélparipákra és a gépek dü­börögve elindulnak. A menet élén ün­neplő szövetkezetesek mennek kaszák­kal, felvirágzott zászlókkal és sarlók­kal és megindul az ünneplő tömeg. A manifesztációs aratási menet végét a hatalmas kombájn zárja be. Nemso­kára megkezdik az aratást... A halványsárga ősziárpa tábla előtt megállva, a traktorosok a szerelőkkel együtt pillanatok alatt üzembehelyezik a gépeket, az iskoláslányok „Drága föld, szülő hazámnak földje" dalát las­san túlharsogja az aratógépek zaja. — Jártasd meg üresen — hangzik a brigádvezető szav.a — Jó? — Mehet! Elindulnak... Traktorosok most ar­ra gondolnak, hogyan esnek át a tűz­Rögtön utánuk vetőgépek mentek a földre. önkötözőgépek aratják a nagy tábla ősziárpát. Az idei ejsö aratást megtekintették a nagymagyari IV. középiskola tanulói is, akik ez alkalomból segítettek a kévehordásban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom