Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-21 / 146. szám, szombat

\ Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 június 21, szombat 2 Kčs V. évfolyam, 146. szám c/t mai számban: A Csehszlovák Köztársaság neemzetgyfilésének levele (3. old) A TASS iroda beszámolója a venezuelai kormány törvénytelen eljárásáról (

4- oI

Ü> Fajon elvtárs beszéde a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén. (4. old.) Hogyan biztosítja az érsekújvári járás a begyűjtési tervegyenletes teljesítését (5. old.) A csehszlovák nép tiltakozik az általános szerződés és az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló szerződés ellen Pénteken, június 20-án, délelőtt összeült a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése, hogy megtárgyalja az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló szerződéssel és az úgynevezett általános szerződéssel öszszefüggő külpolitikai kérdéseket. Az ülésen résztvettek a kormány tagjai, élükön Antonin Zápotocký kormányelnökkel, Jelen voltak továbbá a prágai diplomáciai testület tagjai, a Csehszlovák BékeVédelmi Bizottság és a dolgozók képviselői. A plenáris ülést dr. Oldrich John, a Nemzetgyűlés alelnöke nyitotta meg. Beszédében rámutatott arra, hogy a Bonnban és Párizsban az új háborút kezdeményező amerikaiak parancsára megkötött szerződések veszélyeztetik az európai békét. Bejelentette a Nemzetgyűlésnek, hogy a Nemzetgyűlés szűkebbkörű elnökségének határozata alapján június 19-én összeült a képviselőház külügyi bizottsága, amely megtárgyalta ezeket a kérdéseket, valamint a nemzetgyűlés szűkebbkörü elnökségének javaslatát, hogy Anglia, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg parlamentjeihez levelet intézzenek, amelyben a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése tolmácsolja a csehszlovák nép állásfoglalását e békét veszélyeztető, támadó egyezményekkel kapcsolatban. Dr. Oldrich John azután átadta a szót Helene Leflerová képviselőnőnek, aki mint a Nemzetgyűlés külügyi bizottságának előadója előterjesztette e bizottság javaslatát a képviselőház plénumának. Ezután Viliam Siroky kormányelnökhelyettes, külügyminiszter emelkedett szólásra, aki terjedelmes beszédében értékelte a nemzetközi helyzetet a Csehszlovák Köztársaság békés külpolitikájának szempontjából és kifejezte népünk szilárd elhatározását, hogy a Szovjetunióval szoros szövetségben folytatja a békeharcot. Siroky elvtárs beszéde után felszólaltak dr. Jaromir Berak, egyetemi magántanár, Vincent Pokojný, František Tymes, Vojtech Daubner, dr. Gusztáv Burian, Vojtech Török egészségügyi megbízott és Ján Vodičská képviselők. Dr. Oldrich John befejezésül felolvasta a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének levelét, amelyben egyes nyugati államok parlamentjéhez fordul és sürgetően figyelmezteti őket, hogy az európai tartós béke érdekében utasítsák vissza a háborús szerződések amerikai politikáját és fejtsenek ki teljes erőfeszítést a négy nagyhatalom képviselői összejövetele megvalósításának érdekében, a békekonferencia összehívása, a Németországgal való rendes békeszerződés megkötése, és a normális békekapcsolatok felvétele érdekében. A Nemzetgyűlés ezután egyhangúlag jóváhagyta a javasolt levél elküldését. V. Siroky kormányelnökhelyettes, külügyminiszter beszéde a nemzetgyűlésben Tisztelt Nemzetgyűlés, elvtársnők, elvtársak, tisztelt barátaim! Az utóbbi időben a német kérdésben oly események állottak be, amelyek az egész világon felkeltették a demokratikusan gondolkodó és békeszerető emberek felháborodásának és tiltakozásának új hullámát és amelyek különösképpen mélyen nyugtalanították a Németországgal szomszédos nemzeteket és Csehszlovákia népét is. Párizsban támadó háborús egyezményt kötöttek az úgynevezett „európai védelmi egységről" Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és az Adenauer-kormány között és egy nappal azelőtt, ez év május 26-án Bonnban megkötötték az úgynevezett általános szerződést, a valóságban különszerződést Nyugat-Németországgal. Két új láncszem ez az amerikai imperialista háborús gyújtogatok és a nyugateurópai államok reakciós kormánykörei provokációinak szakadatlan láncolatában. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése nemrégen az 1952. évi állami költségvetésről szóló tárgyalás során foglalkozott a német kérdéssel. Akkor őszinte lelkesedéssel üdvözölte a szovjet kormánynak Németország demokratikus alapon való egyesítésére és az egységes és demokratikus Németországgal való békeszerződésére tett javaslatait. A szovjet kormány jegyzékei — amint azt már népünk teljes mértékben tudatosította — nemcsak minden békeszerető nemzet kívánságát és óhaját tolmácsolták, amelyek saját testükön érezték a német náci agressziót, h ? nem kifejezték a német nép életérdekeit és szükségleteit is, amely Németország mindkét részében meleg egyetértését manifesztálta a szovjet javaslatokkal. Attól való félelmében, hogy a négyhatalmi megbeszélések a német kérdés sikeres békés megoldására vezethetnének, až amerikai imperialisták diplomáciai gépezete lázas munkába fogott a terror, az erőszak, a záSrolás, elrém'iés és csalások hírhedt eszközeivel és ennek eredménye a NyugatNémetország militarista, náci és megtorlásra vágyó köreivel megkötött különszerződés és háborús egyezmény. Az amerikai támadó politika ezen új gonosztetteinek, valamint Anglia és' Franciaország kormányai politi kájának jelentőségét és hatását azon helyzet szemszögéből kell megítélni, amely főleg a német kérdés békés elrendezésére tett szovjet javaslatok közzététele után alakult ki. A Szovjetuniónak ez év március 10-1 jegyzéke, valamint a szovjet kormánynak április 9-én és május 24-én közölt jegyzékei nagy hatást váltottak ki a világ közvéleményében, mert a napnál is fényesebben rámutattak a német kérdés megoldásának lehetőségére. A szovjet javaslatok megmutatták az egyedüli reális utat a német kérdésben való négyhatalmi megegyezés felé és ezzel a háború legveszedelmesebb tűzfészkének a megsemmisítése felé is Európában és a világon. A szovjet javaslatok fogadtatása a világ békeszerető emberei által oly egyhangúlag pozitív volt, hogy a nyugati burzsoá újságok sem tudták elhallgatni a szovjet javaslatok élénk és lelkes visszhangját. „A Stuttgarter Zeitung" nyugatnémet folyóirat például beismerte, hogy a német nép többsége hisz Németország ismételt egyesítésének lehetőségében és így folytatta: „Az a szovjet javaslat, hogy azonnal meg kell kezdeni a Németországról való négyhatalmi tárgyalásokat, döntő módon hozzájárul e hit megerősítéséhez és ez a hit tovább fog erősödni." Egy másik nyugatnémet folyóirat, a „Rheinische Post" — Adenauer pártjának központi lapja — egyenesen beismeri, hogy egyedül a Szovjetunió igyekszik következetesen létrehozni a németek ismételt egyesítésének lehetőségét. Hasonlóan fogadták a Szovjetunió javaslatait a többi nyugateurópai államokban is. A Szovjetuniónak az a javaslata, hogy a tárgyalásokat ne húzzák további jegyzékváltással, hanem haladéktalanul fogjanak Németország egyesítése és az össznémet kormány megteremtése kérdéseinek közös megtárgyalásához, az egész nyugateurópai közvéleményben is szokatlan visszhangra talált. A francia békevédelmi mozgalom és a francia függetlenségi harcosok hatalmas beszédekben követelték, hogy a francia kormány a kölcsönös francia-német viszony békés rendezésének útjára lépjen, amint azt a Szovjetunió indítványozza. Angliában számos szakszervezeti szövetség és más szervezetek határozatokat fogadtak el, amelyekben tiltakoznak Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen és követelik a négy nagyhatalom megbeszéléseinek megvalósítását. Az angol parlamentben a képviselők nagy csoportja követeli a négy nagyhatalom konferenciájának összehívását az össznémet választások lehetőségének megbírálása érdekében. A „Spectator" cimü brit folyóirat beismerte, hogy „a négy megszálló hatalom által ellenőrzött szabad össznémet választásokra tett legutóbbi szovjet javaslatnak van értelme. A jegyzékváltás hosszadalmas folyamat. Helyes, amit a szovjetek állítanak, hogy az ilyen folyamat sohasem vezethet olyan eredményre, mint ami lyet négyhatalmi tanácskozásokkal lehetne elérni." A nyugati hatalmak kormányai a szovjet jegyzékekre adott válaszukban igyekeztek különféle ügyetlen ferdítésekkel álcázni igazi szándékukat: semilyen szerződést sem kötni, hanem felhasználni Nyugat-Németországot az amerikai imperializmus támadó világuralmi céljaira. Ezek a ferdítések azonban senkit sem téveszthettek meg és nem fedhették el azt a tényt sem, hogy a Németország egyesítésére és" a Németországgal való békeszerződés megkötésére tett szovjet javaslatok az imperiar lista táborban is jelentős zavart keltettek. A német kérflés körüli egész fejlődés így bebizonyította azt, hogy az utóbbi hetekben ée hónapokban rendkívül megnövekedett a Szovjetunió erkölcsi súlya, sztálini békepolitikájának súlya és tekintélye. Ez a politika világosságával és őszinteségével igen megnehezíti az álszent diplomáciai manőverezést, úgyhogy az amerikai imperialisták minél tovább, annál nyíltabban és cinikusabban lépnek fel mint háborús provokatörök és gyujtogatók, akik nem kívánják a vitás nemzetközi kérdések békés megoldását. Erről tanúskodik többek között a koreai fegyverszüneti tárgyalás lefolyása, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek Kocsedo-szigeti hadifoglyainak tömeggyilkolása. Mindez azt bizonyítja, hogy az amerikai imperialista intervenciósok a tárgyalást gátolni és meghiúsítani akarják, és folytatni akarják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság elleni intervenciós háborújukat. Erről tanúskodik az amerikai imperializmus képviselőinek uszító álláspontja is az Egyesült Nemzetek Szervezetének lefegyverzési bizottságában,, ahol folytatják eddigi politikájukat, elutasítva az atomfegyver hatékony betiltására, e tilalom teljesítésének szigorú nemzetközi ellenőrzés alá vételére és az öt nagyhatalom fegyverkezésének csökkentésére tett minden szovjet javaslatot. Arról, hogy nem kívánják a vitás nemzetközi kérdések békés megoldását, tanúskodik legújabb gaztettük — a német fasisztákkal és a megtorlásra vágyó körökkel az úgynevezett általános szerződés alá- j írásával kötött háborús házasság, I valasiiint az úgynevezett „európai s védelmi közösségről", az úgynevezett ! európpi hadseregről szóló szerződés ; aláíróinak amerikai koalíciója is a megújított fasiszta Wehrmacht részvételével. A Bonnban május 26-án aláírt úgynevezett általános szerződés valódi értelmét világosan leleplezte i már a nyugati hatalmakhoz intézett szovjet jegyzék, amely bebizonyította, hogy egyáltalában nincs szó „általános szerződésről" hanem különszerződésről, amelyet csupán a nép megtévesztése végett neveztek el hamisan „általános szerződésnek". Ilymódon a nyugati hatalmak a valóságban rátértek a potsdami szerződés rendszeres megszegésének törvényesítésére, amely szerződés a négy hatalomnak feladatul tűzi ki a Németországgal való békeszerződés előkészítését. A nyugati hatalmak nyíltan és leplezetlenül a német kérdás önkényes megoldásának útjára léptek säjat háborús terveik szerint, Nyugat-Németországnak saját imperialista rablócéljaikra való felhasználásának útjára. A keretszerződés aláírásával a nyugati hatalmak „törvényesítik" Németország szétdaraboltságát, Nyugat-Németországnak a Német Demokratikus Köztársaságtól való végleges elszakítására törekszenek, igyekeznek Németország két részét egymással szembe állitani. A NewYork Herald Tribúne leplezetlenül beismerte, hogy az USA most nem kíván Németországban semmiféle szabad választást, mivel ez a választás megfoszthatná öt fáradságának gyümölcseitől, — a Schuman-tervtöl és a tizenkét német divízió részvételével megalakított úgynevezett európai hadseregtől. A keretszerződés aláírása nemcsak „törvényesíti" Németország széttagoltságát, hanem, egyúttal állandó intézménnyé nyilvánitja elsősorban az amerikai imperialisták Nyugat-Németországban való katonai megszállását és uralmát. Ez a különszerződés tehát nemcsak Nyugat-Németország népének nem adja meg egyenjogúságát és fenségjogát, hanem ahogyan a szövegben farizeus módon állitjáik, korlátlan katonai ellenőrzést jelent amerikai, angol és francia katonaság által. Ezeket a katonaságokat szabadon helyezhetik el Nyugat-Németország egész területén, kaszárnyákat, repülőtereket és más katonai épületeket építhetnek. Sőt, mi több, a három hatalom kihirdetheti a rendkívüli állapotot és kezébe vehet min. den hatalmat, ha véleményük szerint veszélyeztetve van fegyveres erőik biztonsága, ha az úgynevezett „köz. rendnek" megszegése következne be, vagy ha az amerikai imperialistáknak csak úgy tűnne fel, hogy hasonló veszélyeztetés fordulhatna elő. A szerződés értelmében Nyugat-Németország belügyeibe be avatkozni nemcsak a három hata lom kormányának lenne joga, hanem a katonai parancsnokoknak is, akik a rendkívüli állapot kihirdető se nélkül is, tehát teljesen normális körülmények között használhatnák fegyveres erőiket a polgári lakosság elleni beavatkozásra. A nyugati hatalmak egyfelől kijelentik, hogy visszavonják a megszállási statútumot, másfelöl a szerződés rendelkezéseivel meghosszabbítják Nyu. gat-Németország megszállását. És mivel az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló szerződésnek ötven évig kelleje érvényben lennie, ezzel nyíltan beismerik, hogy Nyugat-Németország megszállását 50 évre akarnák meghosszabbítani. Tehát minden kétségen kívül áll, hogy ezzel a különszerződéssel Nyugat-Németországban a valóságban az amerikai imperialistáknak a német' nép fölött gyakorolt katonai önkényuralmának és diktatúrájának intervenciós rendszerét juttatják uralomra. Nyugat-Németország ezáltal, mint egység hivatalosan az amerikai imperialistáknak a béketábor országai ellen irányuló fő harci támaszpontjává, kifejezett katonai támadótáborává alakul át. A keretszerződés aláírásával egyidejűleg a három hatalom, ^kormányai külön kiáltványt tettek közzé, amelyben szükésgesnek tartották hangsúlyozni, hogy Berlin nincs lefoglalva a különszerződésbe. Ennek persze meg van a maga oka. Nyugat-Németországban a három hatalom kormányai lábbal tiporták a potsdami szerződés minden határozatát, hogy megnyissák az utat Németország széttagolására és az agresszív nyugatnémet hadsereg megteremtése felé. Berlinben azonban a potsdami határozatok jogalapot képeznek, amelynek értelmében megakarják tartani katonaságuk és hivatalaili jelenlétét. Ez megmutatja, hogyan akarják a nyugati hatalmak minden eszközzel biztosítani a Berlinnel való visszaélést - saját támadó céljaik érdekében. Persze, ez csupán a dolog egyik oldala. A dolog másik oldala az, hogy ezt a különszerződést NyugatNémetország vezető militarista, megtorlásra vágyó és fasiszta köreinek teljes támogatásával és velük egyetértésben kötötték meg. A szerződés törvényesíti az új fasiszta Wehrmacht kiépítését, hitlerista tábornokokkal az élén, törvényesíti Nyugat-Németország teljes remilitarizálását és újra fasizálását. így teljesen kitárulnak a kapuk a támadó nyugat-német militarizmus új felsorakozása előtt. A szerződés tehát lényegében egyezmény az amerikai monopoliumok és a nyugatnémet militaristák azon legtáma. dóbb csoportja között, akik a közelmúlt történetében már két ízben „bizonyultak" a világháború fő pro. vokatőrjeinek és kezdeményezőinek. Egyes amerikai folyóiratok nem is tagadják, hogy az egész különszerződés föértelme éppen a német népnek akarata elleni bevonása a háborúba a német militaristák közreműködésével. „Nyereségünk egészen világos — írja a New York Post — Németország katonai emberi erői, a német hadiipar és 12 német hadosztály, amelyeknek úttörőként kell szolgálniok az Elbánál." Egy másik amerikai folyóirat az „ U. S. News , and World riport" — az írja, hogy „az általános szerződés megkötésé vei az amerikai határokat előretolták az Elbáig". Már a bonni különszerződés aláírása után eltelt néhány nap mutatja, hogy ez a szerződés a békének és demokráciának mily veszélyeztetését jelenti. A háborús különszerződés aláírásakor váltott levelek azt az ígéretet is tartalmazták, hogy a 2. számú szövetségi proklamációt érvénytelenítik. Ez a proklamáció többek között az NSDAP nek az SS, SA, a gestapo és más alakulatoknak feloszlatását mondta ki. i Megszüntetése tehát mindezen náci