Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-18 / 143. szám, szerda

1952 június 3 ül SZÖ 3 EPÜLÖ HAZANK ÜZEMEINEK ELETÉBŐL A régi hajógyárban Molnár István ismert újító a régi hajógyárból a múltkoriban meghívott, hogy látogassam meg műhelyüket. Megígértem ezt neki, de ígéretemet csak most, kéthetes késéssel tudtam beváltani. Amikor beléptem a gyár kapuján a terjedelmes udvarra, azonnal láttam, hogy itt örvendetes építőmunka folyik. A hajómunkások munkacsoportjai nagyon szép munkafelajánlásokat tettek. Az élmunkáshét alatt elért teljesíményünket 157.7%-ról 160%ra emeltük, — mondták büszkén a körülöttem lévő munkások — ezt a teljesítményt fenntartjuk az év végéig, söt, igyekszünk túl is lépni. Továbbá azt is megfogadtuk, hogy a Stúr nevü motoroshajón május végéig az összes munkákat befejezzük. Ezt is teljesítettük. Kötelezettségeink harmadik pontjában felajánlottuk, hogy az egész üzemben megszervezzük az ócskavas gyűjtését, és három vagon ócskavasat összegyűjtünk. — Kötelezettséget vállalni nagyon szép dolog egy öntudatos hazafitól — mondja Molnár elvtárs újítónk — de kötelezettségvállalását nem teljesíteni nagy szégyen. Molnár elvtárs öntudatos munkával vett részt a vontatóhajók belső padlójának ja-itásában. Az összes munkások fokozták teljesítményüket, hogy a felajánlásoknak eleget tegyenek. A vasesztergályosok valamenynyien szocialista szerződést kötöttek, hogy gépeiken 1500 órát ledolgoznak javítás nélkül. — Ezt a kötelezettséget azért vállaltuk, — mondja Csepregi elvtárs — mert tudjuk, hogy a gépek a mi tulajdonunk, magunknak dolgozunk rajta. Az 1500 órai folyamatos munkát általános javítás nélkül azáltal fogjuk elérni, hogy a gépeket nem terheljük túl és a legkisebb hibát is azonnal kijavítjuk, és a gépeket tisztán és rendben tartjuk. Munkamódszeremről cikket fogok írni az üzemi újságba, hogy a fiatalabb munkások is átvehessék. Csepregi elvtárs, aki 1939 óta dolgozik minit szakmunkás a' komáromi hajógyárban, ígéretét be fogja tartani. A cikk megírásában segítségére lesz Juhász elvtárs műhelyvezető és még. néhány idősebb elvtárs is. Csepregi elvtárs a Párt és a kormány határozatát valóra váltja munkahelyén. — Mi, hajómunkások, nemcsak beszélünk a felemelt termelékenységről, de mindennapi munkában azt valóra is váltjuk, — jegyzi meg Bajkay József, aki Simonics Andrással együtt felemelte a normáját. — A mázolómunkát eddig 289 százalékban teljesítettük, most H00 százalékkal dolgozunk és emellett betanítjuk Ráb Teréz munkásnöt is. A leány jól tanul, aminek mi nagyoj örülünk és bízunk abban, hogy rövidesen élmunkásnő lesz belőle. Kares mérnök elvtárssal a hajók között találkoztam, amint éppen a befejező munkák központi vezetőjével, Hora elvtárssal beszélgetett. Kares mérnök fiatal, energikus férfi, jó munkaszervező és • gondoskodik a dolgozók politikai neveléséről is. A régi hajógyárban Kares mérnök elvtársban olyan vezetőt kaptak a munkások, aki nemcsak tudásával és tanácsával, de tapasztalataival is jelentékenyen hozzájárul a régi hajógyár és a szocialista munkaverseny fejlesztéséhez. Munkások, mesterek és technikusok! Tanuljatok a szocialista munka szovjet hőseitől. Állandóan emeljétek a munka termelékenységét. Lépjétek túl a teljesítményi normákat, takarékoskodjatok az anyaggal és az idővel. Igy harcoltok a háborús uszítók ellen a tartós világbékéért! Ezt a felírást olvasom a falon, kérges munkáskéztől írva. Ebben a néhány szóban benne van a régi hajógyár kis képe, amely megmutatja, hogy dolgoznak, alkotnak és élnek benne a munkások. Feranec Antal, Komárom. SZÓ JÓZSEF, A FÜLEKI ZOMAXCGYÁK KIVALÓ ÉLMUNKÄSA A füleki zománcgyár 1240. számú műhelyében dolgozik Szó József élmunkás Szegecs Ilona nevü munkatársnőjével. Azelőtt hárman dolgoztak négy gépen, de a két öntudatos munkás egy munkaerőt felszabadított és ma már ketten látják el a négy gép kezelését. Normáikat átlagosan 230 százalékra teljesítik, amivel előirányzott teljesítményüket heti 2000 darabbal lépik túl. Munka közben arra törekednek, hogy teljesen selejtmentesen dolgozzanak. Tudják, hogy kiváló minőségű áruval dolgozó népünk életszínvonalát emelik és erősítik a békét. Tamás Piroska, Fülek. KASSAI DOLGOZÓK M UNKAFEL AJÁNLÁSA A kassai Renpo kerületi üzemnek dolgozói munkafelajánlást tettek, hogy saját munkaidejük letöltése után fejenként 8 órát ledolgoznak a kassai téglagyárban, hogy ezáltal elősegítsék a téglagyár munkásainak évi tervük teljesítését. Az öntudatos munkások a brigádmunkáért kapott fizetésüket a koreai gyermekek megsegítésére fordítják. Held János, Kassa. ÜJ MUNKAFORMÁK A ROZSNYÓI VASÉKCBANYAKBAN A rozsnyói bányaüzem összes tárnáiban új munkaformákat vezetnek be a szovjet bányászok tapasztalatai alapján. A munkahelyek 90 száza lékán dolgoznak már a bányászok keményfémmel való fúrással. A ciklusos grafikont fokozatosan bevezetik az összes munkahelyeken. A sebespataki tárnában öt munkahelyen dolgoznak ciklusos grafikon szerint, négy helyen siklófejtéssel dolgoznak és a 0.850-as számú munkahelyen előkészítik a raktározásra való fejtést. mmm Zsitcsák János és Smelko István a 30-as szánni munkahelyen a keményfémmel és vízzel való fúrás bevezetése után 15 százalékkal emelték teljesítményüket 25 százalékos időmegtakarítás mellett. • A szepsi járás tanítói brigádmunkára jelentkeztek A szepsi járás iskoláinak magyar és szlovák osztályainak tanítói és tanítónői kéthetes önkéntes brigádmunkára jelentkeztek a Rozsnyó és Torna között épülő vasútvonal építkezésénél. A tanitási év befejeztével örömmel készülnek á tanítók a brigádmunkára, hogy szerszámmal a kezükben segítsenek az építkezés munkásainak a terv teljesítésében. Csurilla József. A dobsinai vízierőmű építkezéseiről A dobsinai vízierömü vízlevezető csatornája egyike azoknak a munkaszakaszoknak, amelyeknek befejezésétől függ az egész vizierömü korai befejezése. E munkaszakasz dolgozói ezt teljes mértékben megértették és ezért a csatorna építé sének meggyorsítására szocialista munkaversenyt inditottaik. A több, mint egy kilométer hosszú csatornát két részre osztották. Az építkezés felső részének vezetője Galasz Mihály mester, aki mint brigádos jött a szövetségi vasútvonalról a vízierömü építésére. Június 10-én munkaszakaszának dolgozóival' folytatott megbeszélés után versenyre hívta ki p Svarc Mihály vezetése alatt álló munkaszakaszt. A csatornaépítés felső részén Pekárik Olga, az „építésben szerzett érdemekért-' kitüntetés viselőjének hattagú brigádja érte el a legjobb munkaeredményeket. Pekárik Olga munkatörekvésének és szervezőképességének érdemével a csoport a csatorna kéziásásában átlag 180 százalékban túllépi normáját. Éibányászok aktívája Rozsnyóbányán A gömöri érc- és magnezitbányák folyosóvágói vasárnap, június 15-én, aktívát tartottak, amelyen az új folyosóvágó munkaformák bevezetéséről tárgyaltak. A mérnökök és műszakiak bejelentették a folyosóvágásban egyes üzemekben elért legjobb eredményeket. Barabás Sándor' főmérnök megjegyezte, hogy a gömöri vasércbányák bányamedencéjében a legjobb eredményeket a dernöi és a málhegyi üzemek érték el. A jövőben a pribraimi folyosóvágók példája nyomán több segítőtársat osztanak be a rozsnyói folyosóvágók mellé, hogy ezek ne végezzenek mellékmunkákat, hanem a gyorsvágásra irányítsák minden figyelmüket és egy műszak alatt két ciklust végezhessenek. A handíovai és roszicei szénmedence bányászai között szocialista munkaverseny indult Az élenjáró handíovai bányászok közé tartoznak Laucsik István élmunkáscsoportjának tagjai is, az északi bányában. Ez az élmunkáscsoport Kurinyec József és Blahó János élf ej tökkel együtt példás munkafegyelmmel és jó munkamegszervezéssel májusban terven felüli 331 csille szenet termelt ki s májusi tervét így 121%-ra teljesítette. A Laucsik-brigád tagjai ez év elejétől terven felül 2294 csille szenet, június első napjaiban pedig további 107 csille szenet termeltek ki. A mult napokban a handíovai bánya dolgozói megállapodást kötöttek a roszicei szénmedencével, amely tervét állandóan 100%-on felül teljesíti és a köztársaság legjobb szénmedencéi közé tartozik. E megállapodás keretében a két szénmedence bányászai között verseny indul a terv teljesítéséért. Elsőnek Kubis János, a roszicei Nosek-bánya élmunkása hívta fel versenyre a handíovai bányászokat a fejtési terv legjobb teljesítéséért. 1936 nyarán a Vöröskön tanyáztak hat hétig a sztrájkoló füleki munkások és gyűlölettel tekintettek le az üzemre, amely úgy sötétlett alattuk, mintha patkányfészek lett volna. Az alacsony, fából összetákolt műhelyek ridegek, sötétek voltak. S ha most felmész a Vörösköre, látod az .épülő új üzemet, amely olyan modern lesz, hogy — mint Trenka Barna zománcégetö mondja, aki évtizedekig nyomorgott, kín lódott a nagy hőségben, — ott már gyermekek is eldolgozhatnak! Ha nem is gyermekek fognak ott dolgozni, mert a mi gyermekeinket iskoláztatjuk s mindenki tehetsége szerint választ foglalkozást, — ez mégis azt jelenti, hogy könnyebb lett már az életünk. Amikor a mult év végén a füleki gyárba kerültem és feladataim elvégzése közben figyeltem az embereket, érdeklődtem sorsuk felöl, ismerkedni kezdtem a való élettel, — a maga nehézségeivel és örömei, vei. Ne gondoljuk, hogy ezek a nehézségek a kenyérgondok köré fűződnének. A jobb munkaszervezés elérésében, színvonalunk emelésében rejlenek s az örömet maga az élet életszgeti egyre jobban az emberekben. Ebben a gyárban ismerkedtem meg Horváth Matilddal is. A zománcozóban dolgozik. Most töltötte be negyvenkilencedik életévét. Szeme kék, arcbőre barnás, csak kisebb ráncok húzódnak rajta végig. Dús, fekete hajában már deres szálak is ékeskednek. Fekete köpenyben, szandálban szokott dolgozni. Nem is lehet máskép. Meleg van a zománcozóban, — a sok kemence, melyekben a készülő edényeket égeHorváth Matild megélte, hogy boldog lett tik, nyári hőséget árasztanak magukból. Egyszerűen csak Horváth néninek hívják öt. A sok lány között, olyan mint egy anya. Amikor rájukszól, hogy „ne lopd az időt hiába", nem haragszanak meg érte. Gyengéd mosollyal ejti ki ezeket a sza. vakat és a maga szorgalmával, munkájával mutat nekik példát. S ha valaki beszélgetésbe elegyedne vele, szívesen ád magyarázatot, de keze, szíve nem szűnik meg dolgozni, — továbbra is újjai közé szorítja a fújópisztolyt és fénylő zománccal vonja be a vasalóköpenyeket, a tűzhely oldallemezeit, vagy pedig a gyári védjegyeket fúvatja rá azokra. Ha csak lehet, kihasznál minden percet, nem is anynyira a százalékokat félti, bővelkedik bennük. Nap-nap után százötvenen felül gyűlnek össze ezek az apró és mégis oly sokatjelentő számok. Nem is ezekre féltékeny, hanem inkább arra, ami mögötte rejlik... Az apja olasz ember volt, az anyja szlovák. Szialininek hívták az apát. Vámosfalván (Mytna) laktak. Matild it látta meg a napvilágot. — Kilencen voIUirtk gyermekek, — folytatta megkezdett elbeszélését Horváthné, — az apám vasutas volt. Két kezünk munkájából nehezen tudtunk megélni. Jártunk kapálni és fát hordani az erdőből Már tizenegyéves koromban az apátfalvai textilgyárban dolgoztam. Keveset kerestem. Szombatonként, amikor hazaijártam, a tizennyolckilométeres utat gyakran gyalog kellett megtennem az erdőkön keresztül. Előbb Losoncon szolgáltam, utána Pozsonyba kerültem, — folytatta Horváthné, — ott szakácsné lettem. Az évek nehezen teltek. Itt ismerkedtem meg leendő urammal. Szíjgyártó és böröndős volt. Dolgozott, ahol csak munkát kapott. Megesküdtünk. Huszonkilenc éves voltam akkor. Amikor a gyermekemet hordtam, sokstzor bizony nem volt mit ennünk. Még most is em. lékszem rá, milyen jól esett, amikor a férjem egyik barátjától tizenkét csö kukoricát hozott haza. — Pozsonyban, a Széplak-utca elején laktunk. Pincclakáaban éltünk. Felettünk kávéház volt. Pezs. gett. forrt az élet körülöttünk s mi meg aludni sem tudtunk a sok gondtól. Amikor a Párt szavára kivonultak a munkások az utcára, nem voltam akkor a Párt tagja, de én is velük mentem. Lovasrendörök tapostak közénk, vertek bennünket. A férjemet akkoriban bevonultatták. Én meg egyedül maradtam a kis Edittel. A házban központi fűtés volt. Én lettem azután a fűtö. Nem féltem a munkától. Igy éltük meg az 1938-as gyászos esztendőt. A hlinkások kerültek az uralomra. Férjem magyar állampolgár volt. Kiutasítottak bennünket. Karácsony napján történt. Velünk együtt huszonegy családot pakoltak fel a lovaskocsira, s vittek a határra. Havaseső esett. Sárban, vízben raktak le bennünket. Igy kerültünk el Pestre, ahol az egyik bankban takarítónő lettem. — S a szomorú évek elmúltak, elteltek. Háború lett. Majd bombázni kezdték Pestet Már 1945-öt írt a naptár. Férjem repeszektől megsebesült. A lányomat légnyomás érte. A térdénél eltörött a lába. Vagonba raktak bennünket s vittek felfelé. Füleken kiraktak ... Igy kerültünk ide. Pár napra rá vége lett a háborúnak. Szabadok lettünk. Férje belehalt sérüléseibe. Egyedül, maradtak. Ezután az üzemi konyhába ment dolgozni. De nem sokáig maradhatott ott. Az akkori igazgató, HaViik „úr", kipiszkálta onnan. Havlik urasan akart élni. A losonci szállodában lakott. Itt meg az étkezdében megkívánta. hogy neki külön terítsenek. Horváth néni meg így szólott hozzá: — Micsoda dolog ez, igazgató elvtárs, miért nem eszik együtt a dolgozókkal? Ez már ok volt rá, hogy Havlik elhelyeztesse onnan Horváth Matildot. A telefonközpontba tették át. Itt a szintén uraskodó Szilágyi szemében volt a szálka. — Maga nem müveit, itt csak müveit nő dolgozhat! — hangzott fel Szilágyi parancsoló szava. Horváth Matildot nem törték meg ezek az ítéletek. Látták és érezték az igazságtalanságot a többi munkások is. — Az idő nekünk adott igazat, — folytatta Horváth néni, — md becsületesen dolgoztunk, őróluk meg bebizonyult, hogy tolvajok voltak. Horváth Matild azóta a zománcozóban dolgozik. — A lányom, amikor befejezte a középiskolát, — folytatta beszédét — a nyári szünidőben bejött a gyárba dolgozni. A raktárban csomagolta a kész edényeket. Milyen boldogan hozta haza az első fiaetését. — Ü

j szerű volt nekem a gyári munka. De' haimar megszoktam. Megtörtént, hogy Barna Jóska mesterünk, aki azelőtt az égető kemencéknél dolgozott, többször délutánonként is bentmaradt és ma|:a zománcozott. Igy tanultam meg én is, hogy nemcsak magunkért, hanem a közért dolgozunk. 1948 januárjában Pártunk tagja lettem. Büszke is vagyok erre. Nekünk nemcsak a könyvecskét kell hordanunk, dolgoznunk is kell a Pártért. S igyekszünk is a munkában. Ebben az évben is állandóan túlteljesítjük a tervet, takarékoskodunk a zománccal. Egyszerű munkát végez, alig lehet ezen valamit újítani. De mégis, hátha lehetne? Jobban figyelt a munkára, és rájött, hogy amikor a tűzhelyek sütőajtajára pisztollyal fújják rá a gyári védjegyet, az gyakran szétmázolódik, a sablon a folytonos tisztítás következtében három nap alatt megsérül. Igy kelt életre benne az a gondolat, hogy a védjegyet szignírozni is lehetne. A sablónt ráteszi a sütöajtóra, és vékonyan rákeni zománccal a gyári védjegyet. Rögtön szólt mesterének, Barna Józsefnek és írásban is benyújtotta újítását. Azóta már kéthete dolgozik így Horváthné. A sablónt még nem kellett kicserélni, a védjegy tiszta és szebb, mint volt és hozzá még zománcot is megtakarít. Amíg fújták a védjegyet, 100 darabhoz félkiló zománc kellett és most negyedkilóból 400 darab védjegyre is kitelik. Petrőci Bálint-