Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-15 / 141. szám, vasárnap

1952 június 14 (JJSZ0 3 A CsKP Központi Bizottsága elnökségének 1952 június 9-i és a Csehszlovák Köztársaság kormányának 1952 június 10-i határozata a vegyiipar munkájának megjavításáról Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége boncolgatta a vegyiiparban fennálló helyzeteit és a kővetkezőket állapította meg: A szocialista gazdaság nagy fejlődése állandóan fokozódó követelményekkel lép fel a nyersanyagalappal szemben. A természetes nyersanyagforrások, amelyekkel a mult elmaradt gazdaságát kielégítettük, nem elegendők e növekvésre. Ezért a vegyiipar fö feladata termelésünk nyersanyagalapjának bővítése. Emellett a vegyiiparnak mindenképpen hozzá kell járulnia országunk kapitalista külföldtől való függetlenségének megszilárdításához és meg kell * erősítenie ha2ánk védőképességét. Az új vegyszerek gyártásának bevezetésével azután a vegyíipar jelentős mértékben hozzájárul gazdaságunk többi ágazatai gazdasági és műszaki színvonalának emeléséhez. A vegyiipar az utóbbi években éléit bizonyos részletsikereket egyes vegyszerek (egyes vegyigyógyszerek kátrányfestékek, nátrium hidroxid) gyártásának fokozásában egyes új termékek gyártásának bevezetésében (kaprolaktam, methanol, egyes gyógyszerek), valamint új műszaki eljárás bevezetésében is (a DDT szakadatlan termelése, dibutylftalát, butanol stb. folyamatos termelése). A háború előtti állapothoz képest az össztermelés megkétszereződött. 1951-ben a vegyiipar a brutto termelés tervét az iparban 106.2 százalékra teljesítette, hátramaradt azonban számos fontos termék termelési tervének teljesítésében, pminök pl. a kénsav, akolcium, karbid és a műrostok. Különösképpen nem volt kielégítő a terv teljesítése egyes újonnan bevezetett termékekben (pl. polyvinylchlorid, cyklohexanon, húgysav és kén). A Sztálin-müvek megújítása igen lassan halad előre. A szintetikus hajtóanyagok szénből való előállítása az 1949—51-es években lényegesen nem fokozódott, habár a termelés megkétszerezésére szükséges berendezés túlnyomó része rendelkezésre áll. A termelés növekedésének üteme, amely biztosítja az állam védőképességét, mürostok, műtrágyák és műanyagok termelése eddig szintén elégtelen volt. Ily körülmények között a vegyiipar nem elégíti ki elegendőképpen népgazdaságunk szükségleteit I. A vegyiipari üzemek munkájának fő akadályai A vegyiipar hiányosságainak főoka közvetlenül a vegyiipar tulajdonképeni munkájában van. A vegyiipari üzemekben végzett munkának a következő fő hiányosságai vannak: a) Hiányosságok a termelés technológiájában és megszervezésében A műszaki eljárásokat nagyrészt emlékezetből, írásbeli termelési előírások nélkül vezetik. Ennek következtében lehetetlen megállapítani, hogy a termelési folyamatot helyesen vezetik-e és nem lehet ellenőrizni a műszaki fegyelmet. A munkahelyeken rendszerint nem függesztik ki a berendezések kezeléséről és a műszaki eljárás irnyításáról szóló utasításokat. A műszaki fegyelemnek ez az alacsony színvonala rendkívül veszedelmes a vegyiiparban, ahol magas nyomással és veszedelmes anyagokkal dolgoznak. A nyersanyagok, féikészáruk és az anyag dolgában nincsenek megállapítva és jóváhagyva műszaki szabványok, ami rossz minőségű nyersanyagok használatára vezet és kedvezőtlen hatással van a műszaki eljárásra. Ez áll főleg a mürostok alapanyagául szolgáló cellulózéra, az ammóniák előállítására szükséges kokszgázra és a szintetikus hajtóanyagok gyártására használt barnaszénre is. A Sztálin-müvekben 1951-ben a szintétikus hajtóanyagokban a termelési veszteség néhányezer tonnát tett ki, mivel a bányák rosszminőségü barnaszenet szállítottak. | Habár a vegyiipar termelési összköltségeiből a nyersanyagra való kiadások körülbelül 66 százalékot tesznek ki, és a nyersanyagok egyrészét külföldről hozzák be, a felhasználási normák meghatározására irányuló munkák igen alacsony színvonalon voltak. Nem tették meg a felhasználási normált csökkentésére a kellő intézkedéseket Ez mértéken felüli nyersanyagfogyasztásra vezet; például a nyestyemicei üzem 1951-ben mértéken felül néhányszáz tonna szódát használt fel a lugkő gyártásában. Az üzem munkahiányosságainak kiküszöbölését megnehezítette a termelés szervezési rendszere, amelyben az igazgató és a főmérnök nem közvetlenül irányították a termelést., hanem további közvetítőkkel a csoportvezetőkön keresztül. Bár a csoportok megvoltak, a munkaszakaszok nem voltak az üzem szervezeti alapegységei, ami kerülő utat jelentett és a személyes felelősség alapelvének megszegésére vezetett a termelés konkrét irányításában. Az üzem főmérnökének eddig többnyire nincs műszaki és diszpécser apparátusa, amely végrehajtaná a termelés műszaki eljárásának tökéletesítését és elvégezné a szükséges ellenőrzést a termelés menete felett. A kapacitást úgy határozták meg, mint a multévi termelés számtani középarányosát, nem pedig a progresszív mutatók alapján. Ennek következtében rendszerűit nem érték el a kapacitás tervezett kihasználását A termelő berendezés valóságos kihasználása a deficittel járó vegytermékeknél is többnyire igen alacsonyfokú. A vegyiipari üzemek nagyrésze jelentős ingadozást mutat a napi és heti feladatok teljesítésében. A szénből előállított szintétikus üzemanyagok heti termelése 1951-ben az átlagos heti terv 72—128 százalékos teljesítése között ingadozott, a nyestyemicei üzem napi termelése az átlagos napi terv 69—111 százaléka között mozgott. Ez egyfelől a vegyészeti gépezet hirtelen túlterhelésére és a gépeavarok növelésére, másfelől pedig kapacitásuk elégtelen kihasználására vezet. A vegyiipar munkahiányosságainak lassú kiküszöbölését az a körülmény is okozta, hogy nem vezették be a termelésről szóló szabályszerű műszaki jelentések rendszerét. Ha az üzemeknek vannak is adataik a kapacitásról. a nyersanyag, az anyag, energiaszükségletről és a műszaki gazdasági iránymutatókról, többnyire senki sem értékeli ki őket és ennek következtében nem mindig végzik el minden egyes termelési ág szükséges elemzését. Az új technika és az új termelési ágak bevezetését a vegyüparban a kutatóintézetek és az üzemi laboratóriumok munkájának hiányosságai akadályozzák. Az üzemi laboratóriumok nem teljesítik alapfeladatukat, hogy elsősorban az illető üzem termelési szükségleteit szolgálják és kevéssé gondoskodnak a fennálló technológiai termelés megjavításáról. Az üzemi laboratóriumok kutató dolgozói tévesen tekintik föfeladatuknak csupán új technológiai módszerek kidolgozását és új termékek szintézisét. Az üzemek főmérnökei nem fordítanak figyelmet az üzemi laboratóriumok munkájára. Nem szabták meg a vegyiipar kutatóintézetei munkájának irányvonalát, ezért nem biztosították az egyes szakok műszaki fejlődését. Az intézetek és üzemi laboratóriumok munkája nem biztosította azon alapfeladatok megoldását, amelyek a vegyiipar előtt állanak. Másodrendű problémákon egyidejűleg dolgoztak néhány kutatóintézetben és üzemi laboratóriumban. Ezzel szemben nem folyik kutatás a vegyi alaptermelésben (kénsav, ammóniák, salétrom, műtrágya, elektroanalízis), sem az üzemi laboratóriumokban, sem a kutatóintézetekben. A kutatóintézetek és az üzemi laboratóriumok dolgozói nem állnak kellő összeköttesében a termeléssel és munkájukban nem alkalmazzák a termelési tapasztalatokat. A kutatómunka eredményeit igen lassan vezetik be a termelésbe. Az üzemekben csak lassan sajátítják el az új termékekre vonatkozó műszaki eljárást. b) A termelő berendezés nem kielégítő állapota A vegyiipar legkomolyabb hiányosságainak egyike a termelöberendezés nem kielégítő állapota, A gyártási berendezés preventív javításai idejében való elvégzésének jelentőségét a volt főigazgatóság és a vegyíüzemek vezetősége nem tartotta fontosnak. Az összpontosított karbantartó szolgálat, amelyben az egész karbantartó személyzet a mechanikusnak volt alárendelve, nem engedte meg a berendezés javításainak egybehangolását a termelés menetével és megnehezítette a tervezett preventív javítások bevezetését. Az üzem főmechanikusa és a karbantartó-mesterek, akik e szervezés mellett nem viseltek közvetlen felelősséget a munkaszakasz termelési terveinek teljesítéséért, nem biztosították a berendezés javításainak olyan tényleges elvégzését, amilyent megkövetel a. feernnelési tervek teljesítése és túllépése és nem gondoskodtak elég intenzíven arról, hogy a termelés üzemzavar következtében való leállásainak száma a lehető legalacsonyabb legyen. A javítómunkásokat gyakran használták fel építkezésre, a termelöberendezés karbantartásának rovására. A vegyiipari üzemekben a tervezett preventív javításokat csupán az egész berendezés 30%-ánál vezették be, és a javítások tervét csupán 50—70%ra teljesítették. Az üzemeltben nem teremtették meg az alapfeltételt a tervezett preventív javítások rendszerének bevezetéséhez: a berendezés átvizsgálásának és a javításolt ellenőrzésének megszervezését A tervezett preventív javítások bevezetését különösen a p jtrészlegek készleteinek hiányai akadályozták. A gépipar rosszul intézi el a megrendeléseket és nem szállítja időre a vegyiiparnak szóló berendezéseket és pótalkatrészeket. A vegyiipari üzemek vezetősége sem tett semilyen lépést sem a pótalkatrészek termelésének megszervezésére saját műhelyeiben, amelyeknek gépparkja nincs elegendően kihasználva. Pótalkatrészek hiánya miatt a javítások elvégzésének határidőit gyakran meghosszabbítják, vagy későbbi időre tolják ki, ami a termelöberendezés állapotának további rosszabbodására vezet. c) Elégtelen Ifcare az üzemzavar ellen A kénsavgyártá3 egyik munkaszakaszán 1951-ben 165 üzemzavar volt, ami a termelésnek 3200 tonnával való csökkentésére veaetett. A nyestyemicei üzemben 25 iizemi kár történt, amelyek szódagyártástoan néhányezer tonna csökkenést okoztak a termelésben. 1951 első felében a vegyiiparban előforduló üzemi károk 400 millió korona értékfi termelési veszteségeket okoztak. A jelentős számú üzemzavarok ellenére sem küzdenek az üzemekben a gépzavarok ellen, nem keresik következetesen a zavarok okait, nem tesznek intézkedéseket a zavarok megakadályozására. Az üzemzavarokat a gyárakban szükséges rossznak tekintik. Az üzemvezetőség, a párt és a szakszervezetek nem mozgósítják a munkásokat, mérnököket és mfi«zaki dolgozókat a zavarmentes termelésre és nem nevelik őket a zavarok elleni könyörtelen harcra. d) A vegyiipari termelés gépesítésének és automatizálásának hiányosságai A vegyiipar elégtelen műszaki színvonalat mutat fel főleg a fárasztó munkák és a műszaki eljárások automatizálásának terén. Nem valósítják meg a teljes gépesítést, sem pedig a nehéz termelési szakaszok úgynevezett kig gépesítését. Nem gondoskodnak az önműködő ellenőrzésről, a műszaki eljárások regisztrálásáról és szabályozásáról, habár éppen ennek kellene lennie egyik főtényezönek a munkatermelékenység fokozásában, az egyenletes minőség és a termelés gazdaságosságának biztosításában. e) Elégtelen gondoskodás a vegyiiparnak szakképzett dolgozókkal való ellátásáról A vegyiipari üzemekben komoly hiány mutatkozik szakképzett munkás-, mérnök- éa műszaki káderekben. Főleg kevés mérnök és műszaki dolg-ozik közvetlenül a termelésben. A műszakiakkal szemben gyakran megnyilvánuló helytelen magatartás azt okozta, hogy ismereteiket és tapasztalataikat nem használták ki elegendően. A főiskolát végzettek közül csupán jelentéktelen rész kerül a vegyiiparba. A magasabb képzettségű vegyész kádereknek alig 30%-a dolgozik a vegyiiparban és a vegyi kutatók majdnem felének nincs műszaki gyakorlata. A műszaki káderek előkészítése a főiskolákon, műszaki ós ipariskolákon nincs kielégítően megszervezve és nem felel meg az ipari szükségleteknek. A prágai cseh technikai főiskola vegyészeti fakultásának igen kevés tanára van, úgyhogy egy tanárra 100 hallgató esik. Az üzemvezetőségek kevéssé gondoskodnak a műszaki középkáderek szakképzettségének rendszeres fokozásáról, főleg a mesterekéről. A műszaki kezdő tanfolyamokon a munkásoknak csak jelentéktelen része vesz részt. f) A munka biztonságáról és a dolgozók egészségéről való gondoskodás hiányai A vegyiiparban n< i fordítanak elegendő gondoskodást a mim k a védelmére és a biztonsági technikára. Az egészségre káros műhelyeket és különösen veszélyes műhelyeket nem különítik el szigorúan a többi vegyészeti műhelyektől. A miiszaki-mérnöki dolgozók ós a szakszervezeti funkcionáriusok nem irányítják a munkásokat az egészségvédelmi előírások öntudatos betartására a termelésben és a védelmi berendezések következetes használatára. Az üzemek egész sorában eddig nem vezették be a munkások rendszeres orvosi vizsgálatát és nincs protilaktikus orvosi gondoskodás. A munkakörülmények megjavítására szükséges intézkedéseket az egészségre ártalmas munkahelyeken lassan valósítják meg'. Most szükséges, hogy a vegyi iparügyi minisztérium javításra irányuló utasításait következetesen megvalósítsák, hogy megismertessenek velük minden vegyi ipari dolgozót, hogy azok saját kezdeményezésükkel hozzájáruljanak megvalósításukhoz. II. A imia ka. j utal mazás és a dolgozókról való gondoskodás hiányai A vegyi ipari bérek és fizetések egészen mostanáig összehasonlítva a munkatermelékenység növekedésével általában kedvezőek, mivel 1951-ben a termelékenység 17%kal emelkedett, a bérek és fizetések pedig csak 10%-kal. Másrészt a laza normák, az elégtelenül fokozott tarifák a nehéz és igen megterhelt munkaszakaszokon, és a különös szakképzettséget megkövetelő munkaszakaszokon, a mestereknek, mérnöki és műszaki dolgozóknak elégtelen anyagi érdekeltsége a tervteljesítésben és a termelés gazdaságossátótelében kerékkötőkké válnak a termelés és a munkatermelékenység fokozásában, a szocialista munkaversenyben és az új munkaformák bevezetésében. A teljesítménynormák 40%-ban találomra vannak megállapítva. A kimért normákat tudatosan csökkentik, hogy a keresetek elérjék a kívánatos színvonalat A teljesítménybért ott Í3 bevezették, ahol bevezetésére nem teremtették meg az elöföltételeket. A termelésben jelentős mértékben alkalmazzák a kollektív teljesítménynormákat, amelyek elvesztik serkentő hatásukat és csökkentik a személyes felelősséget. Az eddigi bér- és fizetési > rendszer nem tette eléggé érdekeltekké a munkásokat, műszaki és mérnöki dolgozókat, valamint a vegyi ipar többi dolgozóit a termelési terv teljesítésében, a termelési költségek csökkentésében, a berendezések zavartalan menetében és a műszaki fegyelem betartásában A vegyi ipar vezető szervei eddig nem törődtek eléggé a normák és bérek kérdésével. A mesterek és műszakiak nem éreznek felelősséget a normák rossz állapotáért és a vállalati igazgatók lebecsülik a teljesítménynormák jelentőségét a termelés irányítására és a munkatermelékenység fokozására. III. A vegyiipar kiépítésének fő hiányosságai Az új vegyi ipari üzemek és termelőhelyek építése a tervvel szemben jelentős mértékben lemarad. Ennek egyik oka a tervezési felkészültség hiánya, a beruházási tevékenység elaprózottsága és az építés bizonytalan megszervezése volt a vegyi ipari üzemekben. A vegyiipari minisztérium már megtette az első lépést a javulás felé az építésről szóló miniszteri rendelet kiadásával, amelyben részletesen meghatározzák a tervezésben, a szervezésben való eljárást az üzemek építésénéi, valamint a kész beruházások átvételének módját. Az is szükséges, hogy ezt az intézkedést következetesen végrehajtsák, hogy így kiinduló ponttá legyen a vegyiipar munkájának további megjavítására. Az építészeti és nem építészeti beruházások végrehajtását idöbelileg nem hozták eléggé összhangba. Az építő- és szerelőmunkákat eddig külön végezték, mivel az építöiparügyi minisztériumnak nincsenek építészeti-szerelő szervezetei. A vegyi ipari építkezés nem kielégítő állapotának egyik íőoka azonban a megrendelt berendezések szállítására meghatározott határidők be nem tartása a nehézgépipari üzemek által. A vegyi berendezés gyártása a nehézgépiparban jelentősen lemarad, főleg a nehéz vegyi ipari ág építésének szükségletei mögött. A vegyi ipari berendezés termelésének tervezése és mérlegelése ezídéig nem áll kielégítő színvonalon. IV. A vegyiipar fejlődési tervének fő hiányosságai A kapitalizmus alatt, amikor a csehszlovák vegyi ipar csak tengődhetett a külföldi monopóliumok árnyékában, a termelés és az építkezés nem lehetett a népgazdaság szükségleteivel összhangban. A csehszlovák vegyíipar munkáját jelentős mértékben a késztermékek gyártására irányította és kevéssé fejlesztette a vegyi alapanyagok gyártását. A vegyiiparnak 1945-ben történt államosítása után nem sikerült hatékonyan összhangba hozni az egyes vállalatok beruházási érdekeit a népgazdaság teljes szükségletével. A vegyiipar fejlődésének főirányát és szükségleteit az elmúlt években nem ismerték fel mindig helyesen és időben. Az építés nem összpontosult a fö ágra — a nehéz vegyiiparra. A népgazdaságnak több alapanyagra van szüksége, mint például hajtóanyagok, kaucsuk, kénsav, szóda, kalciumkarbid, fenol, polyvinylchlorid, oldóanyagok, lágyítóanyagok, plasztikus anyagok és az alap-gyógyszerészeti vegyszerek egész sora. Ha a jövőben teljes mértékben kell érvényesíteni a vegyiipar fejlődésének helyes irányítását és ha a gépberendezések aránylag hosszú termelési folyamatai mellett biztosítani kell a szükséges építés megvalósítását, kell, hogy a vegyiipar előrelát-