Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-14 / 113. szám, szerda

Oj síi 1952 május 11 A SZOVJETUNIÓBÓL ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁKBÓL Kiállítás Moszkvában a szovjet gépkocsi- és traktorgyártás nagyszerű eredményeiről A Szovjetunióban az ipar állandó fejlődése következtében a gépkocsi­gyártásnál már 1950-ben két és fél­szer, a traktorgyártás pedig 3.8-szer termelt többet, mint 1940-ben. A szovjet autó- és traktoripar nagy­szerű eredményeit mutatja be a Moszkvában megnyílt kiállítás. Ezen a kiálításon különféle nagyságú sze­mélygépkocsikat, autóbuszokat, te­repjáró tehergépkocsikat, 2—25 ton­nás billenő gépkocsikat és különféle tipusú traktorokat mutatnak be. Igen népszerű a Szovjetunióban a kiállításon bemutatott „DT—54" tí­pusú Diesel-traktor, amely rendkivül gazdaságos és erős. Igen sokoldalúan lehet használni. Ugyancsak általáhos elismerésben részesül a kertmüvelö trakthor és a nagyteljesítményű gáz­generátoros vontatótraktor. A kiállított tehergépkocsi-típusok közül különösen elterjedt a „GAZ— 51" és a „ZISZ—151" típusú 4.5 ton­nás tehergépkocsi. Ez megbízható pneumatikus fékekkel van felszerel­ve, biztonságosan használható vízben, sárban és a téli havas, fagyos utakon egyaránt. Nagy ereje lehetővé teszi 3.6 tonna súlyú pótkocsi vontatását. A kiállításon ott sorakoznak a kis­fogyasztású, 23 lóerős „Moszkvics" személygépkocsik, amelyeket az utób­bi időben lényegesen tökéletesítettek. Ott vannak a „Pobjeda" gépkocsik, ezenkívül a 90 lóerős könnyű, áram­vonalas ZIM-ek, amelyek hangszige­telővel vannak felszerelve és belse­jükben ' szabályozni lehet a hőmér­sékletet. A kiállítás a szovjet gépkocsik ki­váló tulajdonságairól és megbízható­ságáról tanúskodik. Ezeket a gépko­csikat a legmodernebb üzemekben gyártják. Milliomos kolhozok a Szovjetunióban Szovjetukrajnában rohamosan fej­lődnek a kolhozok, nő a közös va­gyon, a természetbeni és pénzbeli jö­vedelem. Tavaly a köztársaságban mintegy 2000 kolhoz több mint egy­millió rubel jövedelmet ért el. A dnyepropetrovszki területen például minden harmadik kolhoz milliomos. A mult év ben a cukorrépát terme­lő kolhozok — amelyeknek ez a fő üzemáguk — csupán a terv túltelje­sítéséért több mint egymilliárd rubel prémiumot kaptak. A köztársaság gyapottermelö kolhozainak jövedelme 1950-hez viszonyítva két és félszere­sére emelkedett. A kolhozok közös jövedelmének növekedése lehetővé te­szi a beruházások fokozását. A kievi területen például egy év alatt csak­nem 400 kolhozt villamosítottak. Az új élet fiatal építői A népi demokratikus országok dol­gozói örökre kiragadták sorsukat el­nyomóik kezéből és szilárdan rálép­tek a szocializmus felé vezető útra. A népi demokratikus országok if­júsága magabiztosan építi az új éle­tet. A komszomolok példájára az életöröm, a hősies— g ós az alkotás csillapíthatatlan szomja elválasztha­tatlan útitársként szegődött a népi demokratikus országok ifjú 1 nemze­dékéhez. Az ifjúság tevékeny alkotj mun­kát végez a szocializmus építkezésein. Lengyelországban Nowa Hután, Bul­gáriában Dimitrovgrádban, Romániá­ban a Duna-Fekete-tengeri csator­nán, Csehszlovákiában Nová Osztra­ván, Magyarországon a „Sztálin"­vasmű építésénél. Az Üj-Kínáoan a fiatalok az ország iparosításáért és a kultúra felvirágzásáért vívott, az egész népet felölelő harc élén járnak. A népi demokratikus országok sok­millió ifjúmunkása harcol a népgaz­dasági tervek határidő előtti teljesí­téséért, e ze n belül a minőség javításá­ért, a technika jobb kihasználásáért, az önköltség csökkentéséért és a ta­karékosságért. A népi hatalom a gazdasági és po­litikai élet minden területén egyenlő jogot adott a nőknek a férfiakkal. A dolgozó nők előtt soha nem látott le­hetőségek nyiltak meg képességeik kibontakozásához. Megérdemelt hír­névre tettek szert, Tian Kui-in, az első kínai női mozdony-origád meg­szervezője, Hao Csian-cui fiatal szö­vőnő, a kinai textilipar takarékossá­gi mozgalmának kezdeményezője, Mi­liana Dimitrova, neves bolgár szövő­nő, Slanislawa Sarlinska, híres len­gyel kömüvesnő, stb. Az ifjúmunkások tömegesen sajá­títják el a legújabb teohnikát éfe az élenjáró munkamódszereket. A szov­jet sztahanovisták gazdag tapaszta­latai kimeríthetetlen éltető forrás fejlődésükhöz. A szovjet újítók segít­ségét és tapasztalatait kiváló ered­ményekkel hasznosítják a budapesti földalatti építésénél, a Sztálin nevét viselő albán olajipari kombinátnál, a romániai „Lenin" vízierőmünél, stb. ,.M. N. Volkonszkaja szovjet szövőnő segített nekem, hogy felismerjem: felelős vagyok az egész dolgozó nép­nek minden ŕnéter szövetért" — mondta Varga Mária, a „Magyar Pa­mutipar" fiatal munkásn;,je. A népi demokratikus országokban évről-évre gyarapodik az oktató in­tézmények száma. A háború utáni években a felső oktatási intézmények hallgatóinak száma Lengyelország­ban háromszorosára, Magyarországon három és félszeresére emelkedett. A régi Albániának nem volt egyetlen főiskolája sem. Most az albán fiata­lok hazai főiskolákon szerzik meg a legmagasabb képzettséget. Egy űj építőipari gép, amely 110 ember munkáját végzi A moszkvai Vörös Proletár-üzem dolgozói új gépet szerkesztettek, amely az épülő házak tartóoszlopai­nak vasbetónvázát készíti. \ gép — helyesebben automata-gépsor ' — hossza 34 méter s mindössze három ember kezeli. A munka termelékJtty­ségét jelentősen megnövelte- az alatt az idő alatt, amíg egy munkás egyet­len nehéz vasbetónvázat állít össze, a gép 110 ilyen vázat készit el. Bo­risz Kirillin, az automata-gépsor sze­relőműhelyének vezetője kiszámítot­ta, ha egy nyolcemeletes házhoz 800 oszlopra van szükség és napi egy mű­szakot dolgozik a gép, tíz nap alatt, elkészíti a 800 oszlophoz szükséges vázakat. Szovjet kombájnokat kapott a Német Demokra­tikus Köztársaság Május 8-án a német népnek a hit­leri fasiszta elnyomás alóli felszaba­dításának ünnepén átadták a Seelow járásban levő Wollup állami birtok dolgozóinak ünnepélyesen az első szov­jet kombájnt. Az állami birtok dol­gozói az ünnepélyes átadás alkalmá­ból ígéretet tettek, hogy a gépet szo­cialista gondoskodás alá helyezik. Hálából a mezőgazdasági csoportok dolgozói is ígéretet tettek, hogy 10 százalékkal nagyobb hektá-hozamo­kat érnek el, mint amennyit a terv megállapít. A Wollup állami birtok alkalmazottai levelet küldtek a szov­jet ellenőrző bizottságának, melyben köszönetüket fejezték ki a szovjet népnek, hogy ötéves tervük teljesíté­sében ilyen hatékony segítséget nyújt. HÁROM OKMÁNY... Egy újító traktorvezető óraütemterve, egy élenjáró kolhozparasztnő munkakönyve és a Tyimirjazev Mező gazdasági akadémia egyik kiváló hall­gatójának leckekönyve fekszik előttünk. Nem különleges okmányok ezek, mert hiszen az eredményes munkára, a tudás megszerzésére és az újítá­sokra való törekvés a szovjet emberek jellemvonásává vált, de mégis... Emeljük fel egyenként a három okmányt, nézzük meg, ami mögöttük van: három ember munkáját. A nyizsne-omszki gépállomáson Ja­kov Hromov traktoros-brigádja re­kordteljesítményt ért el a traktorok kihasználása terén. A brigád egy traktorra eső teljesítménye a mult évben 1478 hektár volt. — Komszomol-brigád vagyunk —• mondja Jakov Hromov és büszkén mutatja tagkönyvecskéjét amely­ben az áll, hogy a területi komszo­mo.bizottság engedélyezte „A Kom­szomol 30. évfordulója" brigádnév felvételét. A brigád már több dísz­oklevelet kapott az omszki területi komszomolbizottságtól. — 1951-ben a tavaszi vetés idején kezdtünk óraütemterv a.apján dol­gozni. Ily módon két hét alatt 800 hektárt vetettünk be. Emellett más brigádoknak is segítséget nyújtot­tunk,, — mondja Jakov Hromov. Jakov Hromovot nemrégiben meg­hívták Moszkvába a mezőgazdasági minisztérium értekezletére. Ez al­kalommal a traktoros-brigádvezetök kicserélték tapasztalataikat és meg­vitatták a további teendőket. Több híres traktoros brigádvezet&t — köztük Jakov Hromovot — a „Ki­váló traktoros brigádvezetö" jelvény­nyel tüntettek ki. Olimpiada Gracseva egy év óta mint zöldségtermesztő munkacso­portvezető dolgozik a Dimitrovszk­kerületi „Győzelem" kolhozban. Har­minc hektár burgonya és zöldség van gondjaira bizva. Az a brigád, amelyhez Gracseva munkacsapata tartozik, érte el a legjobb burgonya­termést a kolhozban. Az általuk termesztett gyönyörű korai káposz­ta már július elején a moszkvai dol­gozók asztalára került. A fiatal munkacsapatvezetőnö té­len agronómiai tanfolyamot végzett. A gyakorlatban nagy hasznát vette a tanultaknak. — Nyáron nagy szárazság volt — mondja Olimpiada Gracseva. — Haj­nali négy órakor keltünk, hogy még a hőség beállta előtt minél nagyobb területet megöntözhessünk. A korai káposztát és burgonyát ammonium­nitráttal trágyáztuk. A munkacsa. pat valamennyi tagja egyforma lel­kesedéssel dolgozott. Abban, hogy a kolhoz sikeresen fejezte be a mezőgazdasági évet, nagy része van Olimpiada Gracseva munkacsapatának is. Ékesszólóan tanúskodnak erről a munkakönyvé­ben látható számok, amelyek mö­gött nagyszerű alkotómunka rejlik. Már mult év november l-ig 380 munkaegységet ért el. Munkaegysé­geire több mint 30 mázsa burgo­nyát, mintegy 300 kg gabonát, 400 kg zöldséget és nagymennyiségű egyéb terményt kapott. • Andrej Badulinnak, a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadé­mia agronómia-szakos negyedéves hallgatójának, leckekönyvében csu­pa kitűnő osztályzat van. Andrej Badulin az Altáj határvi­déki ,,Vörös szántóvető" kolhozban dolgozott. 1946-ban beiratkozott a kazahsztáni talgiri mezőgazdasági technikumba, amit kitűnő redmény­nyel végzett el. Ezután felvették a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadé­miára, ahol a növényvédelmi tago­zat hallgatója lett. Eleinte nehézségekkel küzdött, de szívós munkával megbirkózott ve­lük. Nyáron gyakorlaton volt egy Moszkva-környéki kolhozban. A kol­hozvezetőség igen jó véleményt adott gyakornoki munkájáról. ősszel újra megkezdődött a tanu­lás. Badulin a legkiválóbb hallgatók egyike lett és bevonták egy tudomá­nyos kutatókör munkájába. A terü­leti komszomolbizottság megbízásá­ból előadásokat tart Moszkva-kerü­let kolhozparasztjainak. — Mi szovjet főiskolások békés szakmákat tanulunk, amelykre nagy szükségünk van a kommunizmus építkezésein és hazánk szántóföld­jein. Ügy kell tanulnunk, hogy iga­zoljuk a párt és a kormány irántunk való bizalmát — mondja Andrej Badulin. A gyarmatosítók barbarizmusa a fekete Afrikában 1951 októbere és decembere kö­zött 200 afrikai demokrata került az esküdtbíróság elé Abidzsánban (Elefántcsont-part). Ezt követi rö videsen még 200 afrikai demokrata perének tárgyalása. De a letartóz­tatottak közül kb., 40 férfi és nő nem jelenhet meg a tárgyaláson: belehaltak a két évi előzetes letar­tóztatásba, nem bírták elviselni az éheztetést, az embertelen bánásmó­dot. E mártírok között van Mamba Bakajoko asszony, ismert aktivista. A gyarmatosítók bírái nem enged­ték meg, hogy a vizsgálati fogság ból szabadlábra helyezzék," pedig 70 éves volt és betegen került letartóz­tatásba. A francia gyarmatosítók az abid­zsani perekkel állnak most bosszút azért, mert 1950 elején az afrikai tömegek együttes harca erősen ve­szélyeztette profitjukat. Akkor tör­tént hogy a földművesek nem vol­tak hajlandók potom áron elkótya­vetyélni munkájuk gyümölcsét, a kávét és kakaót. Az Afrikai Demo­kratikus Szövetség (RDA) vezetésé, vei az Elefántcsont-part egész el­nyomott lakossága megszervezte az importáruk bojkottját, s ennek kö­vetkeztében a nagy gyarmati rész­vénytársaságok osztalékai 90 szá­zalékkal csökkentek. A gyarmato­sltók csendőrséget és katonaságot rendeltek ki a mozgalom letörésére. A városokban és falvakban pata­kokban ömlött az afrikaiak vére s a terror kiterjedt az egész ország­ra. Ezrével tartóztatták le és kínoz­ták az embereket, az agyonlövetés veszélye elöl megmenekült 400 abid zsáni lakos ellen pedig azt a vádat emelték, hogy résztvettek a zendü­lésben. Bechard, francia Nyugat­Afrika főbiztosa, valamint Pechoux, aa Elefántcsont-part kormányzója — mindkettő jobboldali szocialista minden eszközt igénybe vett az amerikaiak ellenállásának megtöré­sére. Francia Nyugat-Afrikát újból „politikailag megbízható" országgá akarták tenni, vagyis olyan ország, gá, amellyel tetszésük szerint ren­delkezhetnek, amely olcsó munka­erőt és ágyútölteléket szállít s jó ütőkártya az amerikai imperialisták és francia lakájaik stratégiai ter­veiben. Az abidzsani pereket gondosan előkészítették, nehogy napfényre hozzák a gyarmatosítók súlyos bű­neit. Két esztendeig húzódott a vizs­gálat. Az utolsó pillanatban — az Afrikai Demokratikus Szövetség áruló vezetőinek nyomására — a vádlottak védelmével megbízott ha­ladószellemü ügyvédeket kirekesz­tették a perben való részvételből. (Az Elefántcsont-parton lezajlott események után a RDA vezetői, élükön Félix Houphouet-Boigny­val, a Szövetség elnökével a gyar­matosítók oldalára pártoltak.) A perek azonban mégis megriasz­tották a gyarmatosítókat, akiknek politikáját teljes pőreségében mu­tatták meg. 1951 november elején 35 dimbok­rói lakost ültettek a vádlottak pad­jára. Közülük 13-an hiányoztak: őket a város utcáin lőtték agyon a gyarmatosítók. A tárgyalótermet nagyszámú rendőr őrizte. Állig fel­fegyverzett szuronyos katonák sor­fala választotta el a vádlottakat az afrikaiak óriási tömegétől, akik az Elefántcsont-part minden tájáról idesereglettek, hogy jelenlétükkel fejezzék ki szolidaritásukat a gyar­matosítók üldöző hadjáratának ál­dozatai iránt. A bírósro- tagjai között csupán egy afrikai volt, s ez az egy is a gyarmati közigazgatás ügynöke. A bíróság többi tagja mind fehér volt: nagykereskedő, telepes, üzletember, — olyanok, akik az afrikai lakosság kiszipolyozásából szerezték vagyo­nukat. A kihallgatás francia nyelven folyt, jóllehet a vádlottak nem is­merték a francia nyelvet. Ezért tol­mács segítségét kellett igénybe ven ni. Ezt a szerepet a gyarmati köz­igazgatás egyik ügynöke töltötte be, akit több Ízben rajtakaptak, hogy hamisan tolmácsolt, mégpedig minden alkalommal a vád javára. Coulibaly Lamine vádlott kihall gatása folyik. A bírósági elnök kér­désére: „Van valami megjegyezni valója?" — A vádlott lehúzza in­gét és megmutatja hátán a puska­golyó ütötte sebek heges nyomait. Súlyos sebekkel szállították kór­házba, de 5 napra rá, amikor még élet és halál közt lebegett, megje­lent nála Savin d'Orfond vizsgáló­bíró, hogy kihallgassa és lázadás címén vádat emeljen ellene. Couli­baly Laminenek orvosra volt szük­sége, a gyarmatosítók pedig hóhért küldtek hozzá. Tizenöt más vádlott ugyanazt tette, amit Kulibali Lamine. Egyik­r.iásik esküdt elégedett mosollyal szemlélte az afrikaiak forradásos, golyólyuggatta testét. A többi vád­lott kivétel nélkül arról beszélt, hogyan kínozták, rugdosták, tipor­ták, korbácsolták őket és erősza­koskodtak velük, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük; Poku Kua­me-t kezénél fogrva akasztották fel. A tárgyalóteremben jelenlévő afri­kaiakon borzadály és gyűlölet lett úrrá. Az 1950 januárjában lejátszó­dott dimbokrói tragédia fokozato­san fölelevenedik előttünk. Négyezer afrikai gyűlt össze a dimbokrói piactéren, hogy hírt hall­janak egyik vezetőjükről, akit s z előző napon minden ok nélkül letar­tóztattak. A csendőrség és a kato­naság minden figyelmeztetés nélkül rárontott a békés tömegre és puska­tussal verte az embereket. Majd ugyancsak előzetes figyelmeztetés nélkül, puska, és könnyügépfegyver­tüzet nyitottak a tömegre. Tizen­három afrikai meghalt, ötven súlyo­san megsebesült. A gyarmatosítók köáül senki sem sebesült meg. Ki tüzelt? Kétségtelenül katonák, s ők be is vallják. Tagadják azon­ban, hogy Dimbokrónak éppen ab­ban a városnegyedében lövöldöztek volna, ahol a kilenc afrikait átlőtt testtel találták. Tehát civilek is lö­völdöztek? Igen, mondják a vádlot­tak, s főleg Darras vizsgálóbírót vádolják. Vagyis Dimbokro lincselés színhelye ? A bíróság elnöke mindent elkö­vet, csakhogy kitérjen e súlyos kér­désekre adandó válasz elől. Nem tud semmiről, sajnálkozik, hangozhatja, hogy nem forog fenn bűncselek­mény ... A valóságban pedig védel­mezi a bűnösöket és üldözi a z ár­tatlanokat. Mikor pedig az egyik vádlott arról a tömegsírról beszél, amelybe a meztelenre vetkőztetett, tizenhárom kivégzett embernek még meleg holttestét bedobták, (sze­mélyazonosságukat nem tudták megállapítani) a bíróság elnöke át­siklik a következő kérdésre. • Az Elefántcsont-parton elkövetett gyilkosságsorozat caak egy példája a gyarmatosítók barbárságának, azoknak a vadállati kegyetlenkedé­seknek, amelyekkel sikeresen száll­nak szembe együttes harccal Korea, Vietnam, Tunisz, Algéria ée Marok­kó népei. Francia Nyugat-Afrika népei a gyilkosságok, a bebörtönzések elle­nére is folytatják harcukat Ezt a harcot új módszerekkel, de ugyan­olyan elszántsággal vívják felszaba­dulásukért. Dakartól Brazzavilleig napról napra jobban inog a gyarmati ura­lom. Kamerun és Közép-Kongó dolgozói sztrájkolnak. A gyarma­tosítók megremegnek a Közel- és Közép-Keleten, valamint Észak-Af­rika országaiban kibontakozott fel­szabadító harcok visszhangjától. A dolgozók a demokratikus munkatör­vényért, a kényszermunkához való visszatérés ellen vívják harcukat. Dakarban megalakult a dolgozók akcióegység-bizottsága. A CGT szakszervezetei e harc első soraiban haladnak. Az elnyomás ellen vívott mindennapos harc új kádereket ko­vácsol ki, a demokráciáért küzdő új harcosokat állít csatasorba. Párizsban az afrikai diákok le­leplezik Ufue-Buangi árulását és felszólítják a népet, hoey fokozott erővel harcoljon a gyarmatosítás ellen. Francia Nyugat-Afrikában ugyan, úgy, mint valamennyi leigázott or­szágban, a sortüzek és kínzások, a könny- és a vértenger ellenére is napirendre került a gyarmati rend­szer felszámolása. Louis Odro. A „Tartós békéért, népi demokráciáért" című Ijff ^fr

Next

/
Oldalképek
Tartalom