Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-11 / 111. szám, vasárnap

x ujsm 1952 május 11 1 A szlovák munkásmozgalom története A szlovák burzsoá történetírás alig foglalkozott a szlovák történet legújabb korszakával. A burzsoá tör­ténészek ezt azzal indokolták, hogy nem tartozhat a történetírás érdek­lődésébe az a korszak, amelyben már ők is éltek. Ez azonban osak kifogás volt, amely csak az igazság eltakarásául' szolgált. A szlovák történet legújabb korszakában je­lent meg a szlovák munkásosztály, a szlovák nemzet leghaladóbb osz­tálya, a burzsoázia és a kizsákmá­nyolás elleni harc legkövetkezete­sebb harcosa. Mindez megmagyaráz­za a burzsoá történészek álláspont­ját, azt, hogy igyekeztek elhallgatni a munkásosztály történelmi jelen­tőségét, nehogy annak hősies harca a későbbi korszakban a burzsoázia elleni küzdelem fegyverévé váljék. Még abban a kevés munkában is, amely erről a korszakról szól, a szlovák munkásosztály szerepét, a munkásosztály jelentőségét tudato­san elhallgatták. Jellemző tényként emlíhetjük meg azt, hogy Rizner hatkötetes bibliográfiájában, amely a legjelentéktelenebb, érdeklődésre igényt sem tartó munkákat is fel­vesz, még csak véletlenül sem tesz említést a szlo­vák munkásosztály sajtóorgánumá­ról. Már pedig fel sem tételezhető az, hogy egy olyan szorgalmas gyűj­tő, mint Rizner, ne ismerte volna a szlovák munkásmozgalom nyomta­tott anyágát. Az új szlovák történetírás, ame­lyet a marxizmus-leninizmus taní­tásai vezetnek, felismerte a szlovák történet legújabb korszakával való foglalkozás jelentőségét. Felismerte, milyen hatalmas erő rejlik abban, ha a szlovák nép megismeri a szlo­vák munkásmozgalom történetét, történetének egyik legszebb haladó tudományát. A legtöbbet ezen a té­ren a Szlovák Nemzeti Felkelés In­tézete (Üstav Slovenského Národ­ného Povstania) tette. Ez az intézet — amely hasonló a mi Munkásmoz­galmi Intézetünkhöz — negyedéven­ként megjelenő folyóiratában az 1944-es szlovák felkelés történetén kívül a szlovák munkásmozgalom történetével is foglalkozott. Ez az intézet gyűjtötte a szlovák munkás­mozgalom történetére vonatkozó anyagot, amelynek egy részét fel­dolgozta, vagy a fontosabbakat ki­adta folyóiratában. Mindez a Szlovák Kommunista Párt iránymutatásának, segítésének volt köszönhető. A párt az, amely a szlovák történészeket is segíti, megjelöli^ számukra a követendő útat. A Szlovák Kommunista Párt IX. kongresszusa 1950 májusában a szlovák történészek elé a következő feladatot tűzte: „Történettudomá­nyunktól azt várjuk, hogy feldolgoz­za történelmünk legfontosabb kor­szakait, különösen népünk harcait és küzdelmeit, nemzeti történetünk haladó osztályainak harcait a törté­nelmi materializmus módszereinek alapján. A Szlovák Nemzeti Felke. lés Intézete tevékenységét a mun­kásmozgalom keletkezése és fejlő­dése, a szlovák nép fasizmus és ná­cizmus elleni hősi nemzeti felszaba­dító harcai tanulmányozására fordít­ja. Azon a véleményen vagyunk, hogy tudományos dolgozóinknak bát­rabban kell meríteniök nemzeti tör­ténetünk gazdag forrásaiból, mint ezt eddig tették. Hogy a szlovák tör­ténetírás a IX. kongresszus óta el­telt időben is egy lépéssel előbbre jutott, azt többek között mutatja a Historicky Sborník 1950-es, de fő­képen az 1951-es száma. A szlovák történetírás, bár a he­lyes útat megtalálta, nehézségekkel küzd. Ezek a nehézségek a mi tör­ténetírásunkra is jellemzőek. Ilye­nek: a káderhiány, továbbá vannak még olyan történészek, akik hiányo­san vagy egyáltalán nem sajátítot­ták el a marxizmus-leninizmust. Ezek a hiányosságok megmutatkoz­nak a legújabb korral foglalkozó szlovák történeti munkákban és el­sősorban a káderhiány abban, hogy a legújabb kor szlovák története nincs feldolgozva. A szlovák történészek kemény munkával leküzdik ezeket a nehéz­ségeket. Nagy segítségükre van eb­ben éppúgy, mint nekünk a Szovjet­unió történettudománya, amely elvi és gyakorlati útmutatást ad szlovák elvtársainknak is. De komoly segít­M. Gosiorovský munkáiban séget jelent számunkra a cseh mar­xista történetírás is. A szlovák munkásmozgalom fel­dolgozásában a legeredményesebb munkát Miloš Gosiorovský elvtárs végezte. Tanulmányai a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetének, a Csehszlovák Kommunista Párt és a Szlovák Tudományos Akadémia fo­lyóirataiban jelentek meg. Ezek a tanulmányok foglalkoznak a szlo­vák munkásmozgalom megindulásá­val, a Szlovák Szociáldemokrata Párt megalakulásával, a cseh és szlovák munkásmozgalom haladó hagyományaival. Megvizsgálta Gosi­orovský elvtárs azt is, hogy a Cseh­szlovák Köztársaság megalakulásá­ban milyen óriási szerepe volt a cseh és szlovák munkásosztálynak. Egy tanulmánya foglalkozik a Szlovák Tanácsköztársasággal. Végül külö­nös jelentősége van Gosiorovský elvtárs, a Kommunista Párt meg­alapításával foglalkozó tanulmányá­nak. Ezeket a kisebb tanulmányokat lényegesen kibővítve, újabb kutatá­sokkal kiegészítve a mult év decem­berében külön kötetben adta ki a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézete. Ezzel megszületett a szlovák mun­kásmozgalom történetével foglal­kozó első összefüggő munka. A mun­ka fő feladata, amint azt Gosiorov­ský elvtárs a bevezetésben mondja, hogy megmutassa a szlovák dolgo­zóknak azt, amit a burzsoá történet­írás tudatosan elhallgatott, a Kom­munista Párt megalakulását és je­lentőségét a szlovák nemzet számá­ra. Ehhez szorosan kapcsolódik a párt előtörténete, a szlovák mun­kásmozgalom fejlődése az Osztrák­Magyar Monarchiában. Különös súlyt helyez a munka a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának kö­rülményeire. Leleplezi a szlovák burzsoázia árulását és bebizonyítja azt, amit a burzsoá történetírás el­hallgatott, hogy a Csehszlovák Köz­társaság megalapításában a prole­táriátusnak van döntő szerepe, ép­pen az 1917-es Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hatására meg­indult mozgalmainak. Gosiorovský elvtárs munkája rendkívül világo­san, népszerűen, de mégis tudomá­nyos bizonyító anyaggal, forrás­kutatások alapján mutatja meg a szlovák munkásmozgalom történe­tének nevezetesebb állomásait. Mun­kájában a századforduló szlovák történetének főbb kérdéseit helye­sen veti fel és a részletes, nagyobb kutatásokhoz — köztük a mi egye­temi tankönyv munkáinkhoz is — segítséget, iránymutatást ad. Hogy csak egy kérdést említsek, a szlo­vák burzsoá pártok osztálybázisá­nak elemzésében, a szlovák burzso­ázia jellegének és összetételének kérdésében ad útmutatást. Gosio­rovský elvtárs munkájában felhasz­nálja a marxista-leninista klassziku­sok, elsősorban Sztálin elvtárs út­mutatásait a nemzeti kérdésre vo­natkozóan. fezeket az útmutatáso­kat Gosiorovský elvtárs jól alkal­mazza a szlovák viszonyokra. A szlovák burzsoáziának a szlovák nemzetet eláruló politikája mellett a szlovák szociáldemokrácia opportu­nizmusát és árulását is bírálja Gosio­rovský elvtárs következetesen szem­beszáll azokkal a rágalmakkal és hamisításokkal, amelyeket a cseh és szlovák burzsoá történetírás a Ma­gyar Tanácsköztársasággal szemben évtizedeken keresztül hangoztatott. Helyesen értékelve a Magyar Ta­nácsköztársaság jelentőségét Gosio­rovský elvtárs könyve hozzájárul a szlovák és a magyar nép, a Cseh­szlovák és Magyar Népköztársasá­gok barátságának elmélyítéséhez. Az alábbiakban Gosiorovský elv­társ könyve alapján a szlovák mun­kásmozgalom főbb eseményeit és kérdéseit ismertetjük. A szlovák munkásmozgalom kez­detei a kiegyezést közvetlen követő időbe nyúlnak vissza. Budapesten fő­képpen az építkezéseken sok szlo­vák munkás dolgozott. Ezek a mun­kások a szlovák munkásmozgalom első úttöröi, akik azonban külön csoportot nem alkottak. A szlovák munkások közül sokan résztvettek az Általános Munkásegyletben, majd a Szociáldemokrata Pártban, amély nemzetiségi különbség nélkül a ma­gyarországi munkások szervezete volt. A szlovák munkásmozgalom kifejlődését akadályozta többek kö­zött az, hogy a szociális elnyomás mellett nemzeti elnyomás súlya is ránehezedett a munkásosztályra. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem volt hosszú évtizedekig szlo­vák nyelvű munkáslap, nem voltak szlovák nyelvű brosúrák, egyszóval a szlovák munkásosztály anyanyelvén nem ismerkedhetett meg a marxis­mus tanításaival. A szlovák munkásosztály az ipar fejlődésével növekedett. Az imperia­lizmus korszakában Magyarország északi részén, Szlovákiában néhány nagy üzem jött létre. A szlovák proletariátus részvétele a munkás­mozgalomban elsősorban Budapes­ten bontakozott ki, ahol 1897-ben 40.000 szlovák munkás dolgozott. A 90-es években a szlovák munkás­mozgalom egyre jobban kifejlődött, ami a szlovák burzsoáziát arra késztette, hogy feladja a passzivi­tás politikáját, amelyet a Matica Slovenská és a három szlovák gim­názium bezáratása után (1875) kö­vetett, nehogy a munkásosztály ve­gye kezébe a szlovák nemzet irá­nyítását. Az erősödő szlovák bur­zsoázia mindent elkövetett, hogy a szlovák népet, elsősorban a paraszt­ságot a maga oldalára állítsa, a nemzeti elnyomást igyekezett kihasz­nálni arra, hogy magát a szlovák nép érdekei egyedüli képviselőjének tüntesse fel. A szlovák munkásosztály azon­ban arra törekedett, hogy saját zászlaja, a burzsoáziától független lapja, szervezete legyen. 1897 má­jusában jelentek meg az első szlo­vák munkáslapok: a Nová doba és a Zora., Ezek az első lapok, bár­rövid ideig állottak fenn, komoly mértékben segítették a szlovák munkásosztályt napi harcaiban. A szlovák burzsoázia azonban arra tö­rekedett, hogy megakadályozza a szlovák munkásmozgalom kibonta­kozását. A szlovák munkásmozgal­mat nemzetietlen, a szlovák nemzet érdekeit eláruló mozgalomnak állí­totta be. Ezzel kapcsolatban így írt František Tupy, a korszak moz­galmainak egyik vezető alakja: „Ami a nemzeti kérdést illeti, ab­ban a mi programmunk nagyon is világos, mi nem ismerünk és nem is teszünk semmiféle különbséget a nemzetek közt, tehát nem hissziift azt, hogy az egyik nemzet elnyom­ja a másikat és ezért mi százszoro­san jobb hazafiak vagyunk, mint azok, akik nemzetietlenséggel vá­dolnak bennünket..." A szlovák történelem a későbbi évek folya­mán számtalan példával igazolja František Tupynak ezeket a sorait. A szlovák burzsoázia . bármennyire ié hangoztatta, hogy a szlovák nemzeti érdekek képviselője, a gya­korlatban a szlovák nemzet árulója lett. Az 1900-as évek a szlovák mun­kásmozgalom újabb erősödését hoz­ták. 1904 október elsején indult meg Bratislavában a Slovenské Ro­botnícké Noviny. E körül a lap kö­rül keletkeztek a magyarországi Szociáldemokrata Párt első szlovák szervezetei. | Az 1905-ös forradalom a szlovák munkásmozgalomnak is óriási len­dületet adott. A szláv munkások 1905 febr. 12-iki budapesti nagy­gyűlésén, ahol /á szlovák munkások képviselői is felszólaltak, kifejez­ték rokonszenvüket az orosz mun­kásosztály, az orosz nép harda iránt. Az orosz forradalom hatását mutatja, hogy a Szlovákiában 1905 és 1910 között lezajló 192 sztrájk közül 138 sztrájk 1905—1907 kö­zött, tehát az orosz forradalom idő­szaka alatt folyt le. Ebben az időben az orosz forra­dalom hatása alatt ült össze 1905 jún. 11 és 12-én a szlovák szociál demokraták első kongresszusa. Ezen a kongresszuson azonban megmu­tatkozott a szlovák munkásmozga­lom ideológiai felkészületlensége, megmutatkozott az, hogy a munkás­mozgalom vezetői elmaradtak a szlovák munkásosztály forradalmi mozgalma mögött. A kongresszus komoly hibája volt, hogy az osztrák és cseh szociáldemokratáknak a nemzeti kérdésben elfoglalt helyte­len álláspontja hatására kimondta az önálló Szlovák Szociáldemokrata Párt megalakulását. Ezzel elvetette a munkásosztály Internacionalista szervezeti formáját és a munkás­osztály szervezeteibe is belevitte a nemzetek szerinti széttagolást, ami a munkásmozgalom számára súlyos veszedelmekkel járt. A Szlovák Szociáldemokrata Párt kongresszu­sa elfogadta a Magyar Szociálde­mokrata Párt programmját, amely opportunista programm volt. A Szlovák Szociáldemokrata Párt II. kongresszusa 1906 március 16-án kimondta az egyesülést a Magyar Szociáldemokrata Párttal. Ez az egyesülés sem felelt meg azonban annak az internacionalista szerveze­ti formának, ^ amelynek alapjait Sztálin elvtárs adta meg 1903-ban írt cikkében. A Magyar Szociálde­mokrata Párt helytelen nemzetiségi politikája következtében a szlovák munkásmozgalom a szlovák 'bur­zsoázia felé tolódott el. Ebben az időszakban léptek fel a politikai életben a szlovák burzsoa-demokra­ták, az úgynevezett hlaszisták, akik demokratikus jelszavakat hangoz­tattak. E burzsoa-csoport befolyása alá került a szlovák munkásmozga­lom az első világháború előtt. Mind­ez azt mutatja, hogy a munkás-moz­galom, bár a századfordulón fejlő­désnek indult, még sem érte el azt a fokot vezetőinek ideológiai felké­születlensége és opportunizmusa miatt, hogy visszautasíthatta volna a burzsoa-demokratáknak a mun­kásosztály befolyásolására irányuló törekvéseit. A szlovák burzsoázia bár évtize­deken keresztül kemény harcot foly­tatott gazdasági és politikai érvé­nyesüléséért a magyar uralkodó osztályokkal, mégis megegyezésre törekedett velük, elsősorban a mun­kásmozgalom fenyegető kibontako­zásának hatására. Milán Hodzsa ilyen arányú próbálkozásait és lap­jának kormánytámogatását elfogadó Ferdinánd Jurigát, a munkásosztály élesen elítélte. Mindezt a világhábo­rú alatt és a megalakult Csehszlo­vák Köztársaság idején sorozatos árulással tetőzte be. A szlovák szociáldemokraták 1914 ápril. 12—13-án Bratislavában tar­tott XV. kongresszusán élesen meg­bírálták a szlovák burzsoáziának „szlovák nemzeti" politikáját, amely kiszolgáltatta a szlovák népet a magyar uralkodó osztálynak. A kongresszus keményen elítélte a szlovák burzsoáziának „Tisza Ist­ván gróffal való paktálását". A kongresszusnak ez a kritikája a burzsoa-pártok felé helyes volt és mutatta a szlovák munkásosztály fokozódó öntudatosodását és a tö­megek elégedetlenségét a szlovák burzsoa-pártok politikájával szem­ben. A szlovák burzsoázia a háború kitörésekor félretéve sérelmeit és követeléseit, szívvel-lélekkel a ma­gyar uralkodó osztályok mellé állt. A szlovák burzsoa-pártok a háború alatt semmiféle tevékenységet sem folytattak az Osztrák-Magyar Mo­narchia ellen. A szlovák szociálde­mokraták sem foglaltak el helyes álláspontot a háborúval kapcsolat­ban. Hiányzott az a harcos forra­dalmi párt, mint amüyen a Bolsevik Párt volt Oroszországban, amely az imperialista háború ellen mozgó­sította volna a tömegeket. A szlo­vák szociáldemokraták álláspontja határozatlan volt. Nem szálltak szembe az imperialista háborúval, de nem támogatták az Osztrák­Magyar Monarchiát sem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a szlovák munkásosz­tály számára is megmutatta a he­lyes utat. Sztrájkok, tüntetések sorozata indult meg a vasutasok és az üzemi munkások között. Az egyedüli átütő erőt Szlovákiában a munkásosztály képviselte. A szlo­vák biťrzsoá-pártok passzív szem­lélői voltak az eseményeknek. A szlovák munkásosztály ilyen körül­mények között készült 1918 máju­sának megünneplésére. A „Robot­níoké Noviny" az előkészület kap­csán írt cikke azt mutatja, hogy a szlovák munkásosztály haladó nem­zeti hagyományát és proletár nem­zetköziségét össze tudta kapcsolni. „1918 nemcsak az első évfordulója a legnagyobb szláv nép hatalmas forradalmának, hanem 70 éves év­fordulója az 1848-a3 forradalmi esztendőnek és 70 éves évfordulója a Kommunista Kiáltványnak." Egyedül Liptovsky Sv. Mikuláson sikerült kierőszakolni a munkásosz­tálynak a máju~ elsejei ünnepély engedélyezését. A Liptovsky Sv. Mi­kulás-i május elsejei munkásgyülés­nek, bár polgári demokrata szóno­ka volt, jelentős követelései voltak, ami mutatja azt, hogy az Októberi Forradal n nyomán forradalmaso­dé szlovák tömegek, elsősorban a munkásosztály érvényesítette hatá­sát. Ezek között a követelések kö­zött szerepelt a békekötés, az ön­rendelkezési jog, az általános, egyenlő és titkos választójog, a sajtó- és szólásszabadság, a nyolc­órás munkaidő. A követeléseken látható a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása, elsősorban > a ,béke és a nemzetek önrendelkezési jogának a kérdésében. Csak a munkásosztály megmoz­dulása után szánta rá magát a szlovák burzsoázia, hogy az Oszt­rák-Magyar Monarchia ellen megin­dult mozgalomban résztvegyen, ille­tőleg a munkásosztály hatalmas megmozdulásait kihasználja a maga érdekében. Erre lehetőséget adott a szlovák munkásmozgalom vezetői­nek opportunizmusa. A burzsoáziá­nak ezért sikerült a megalakuló Szlovák Nemzeti Tanácsban a veze­tő szerepet megszereznie. Ä munkásmozgalom továbbra is növekedett, erősödött a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hatá­sára. Munkástanácsok alakultak Szlovákiában, melyek a háború el­len foglaltak állást. A mozgalom átterjedt a falura is, ahol a front­ról hazatért katonák vezették a pa­rasztság mozgalmait. A szlovák munkásosztály és parasztság forra­dalmi mozgalmaiban nagy szerepet játszottak az Oroszországból haza­tért szlovák hadifoglyok. A szlovák munkásosztály, a szlo­vák nép követelését fejezte ki az oroszországi Csehszlovák Kommunis­ta Párt, amely 1918 májusában tar­tott kongresszusán a következő ha­tározatot hozta: „Követeljük a cseh­szlovák nemzet teljes felszabadítását és egyesülését, a nemzetek önren­delkezési jogának megvalósítása alapján. Ennek eszköze a nemzetközi szocialista forradalom, célja a cseh­szlovák szocialista' köztársaság le­gyen". A szlovák és a cseh munkás­osztály felismerte a cseh és szlovák nép közös hazája megalapításának helyességét, amelyet csak i reakciós Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzá­sával valósíthattak meg. A szlovák proletariátus az 1917 december 15­iki liptovskí sv. mikulási nagy nép­gyűlésen a szocializmus alapjain állá Csehszlovák Köztársaság mellett szállt síkra. A Csehszlovák Köztár­saságot a cseh és szlovák munkás­osztálynak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hatásaként kibon­takozó mozgalma hozta létre. x Az első Csehszlovák Köztársaság polgári forradalom eredményeként alakult meg, amelyben — mint lát­juk — a forradami erőt a munkás­osztály képviselte. A burzsoáziának azonban sikerült a vezetést megka­parintania és így a Csehszlovák Köz­társaság első éveinek forradalmi munkásmegmozdulásai ellenére a polgári demokratikus forradalom nem nőhetett át szocialista forrada­lommá. Hogy a polgárságnak sike­rült a burzsoa-demokratikus forra­dalomban a vezetést magához ra­gadnia, az a cseh és szlovák szociál­demokrata vezetők árulásának volt a következménye. Hiányzott Csehszlo­vákiában az a forradalmi párt, amely Lenin szerint egyik feltétele annak, hogy a munkásosztály a pol­gári demokratikus forradalom veze­tője legyen. A szlovák (munkásosz­tály elégedetlen, volt áruló vezetői­nek politikájával és ez ellen soroza­tos megmozdulásokban tiltakozott. (Foiytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom