Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-01 / 103. szám, csütörtök

6 1952 május 1. Visszaemlékezés három különféle május elsejére Orgonás udvar, tisztaság, rend, ahogy betép az ember, érzi, hogy rend­szerető ember u ház gazdája. A tornác tele muskátlival, a lakásban minden ragyog a tisztaságtól. Szépen berend ezett, jól felszerelt lakásba lépünk. Bilik Ilona otthonába. Bilik Ilona a régi kapitalista világban más lakását és házát tartotta ilyen rendben, az urak lakása volt kezenyomán vakítóan fényesített. Éppen ezért tartották őt a nagyurak házukban cselédnek mind­annak ellenére a „Munkás"-t járatta és azt is tudták róla, hogyha jön a május elseje, nincs az a hatalom, amely visszatartaná öt attól, hogy fel­vonuljon a májusi menetben és ezt a napot úgy ünnepelje, mint ahogy az egész világ haladó dolgozói ünnepeljék. Bilik Ilona ma már felszabadult építője a szocializmusnak-és a szocia­lizmusba vetett rendíthetetlen hitével vezeti a falu asszonyait és mindent megtesz, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden becsületes ember a béke nevében bekapcsolódik a szocializmus építésébe. Elbeszélget velünk a régi időkről és rámutat a mostani felszabadult élet szépségeire. Sok felejthetetlen harcos május — Számomra a kapitalista idők elseje van mögötte. 1925 óta, mióta legszebb májusi ' manifesztációja dicső Pártunk szervezett tagja át- volt, amikor a népfront vonult fel éltt sok májust, különböző körűimé- együtt, azaz mi kommunisták szo­nyik között, de egyforma érzéssel ciáldemokrata munkásokkal egye­ós lelkesedéssel a proletár internaci- sülve manifesztáltunk. Ez a győze­lem érzését váltotta ki belőlem. Láttam azt a nagy egységet, lát­tam, hogy nekünk munkásoknak gy célkitűzésünk van, megvédeni a Csehszlovák Köztársaságot. Major István elvtárs volt az ün­nepi szónok, azt a lelkesedést le sem ehet írni, ahogy a nép az ö beszé­dét fogadta. Tele voltunk remény­kedéssel, hittünk ábbam, hogy meg­védjük hazánkat a fasiszta banda elöl, végigtáncoltuk az utcát. A li­getben népünnepély volt, ott folytat­tuk a májusi ünnepet. A nép ekkor mindenre hajlandó lett volna a köz­társaság védelméért és csupa derű­látás töltött el mindenkit. Még a katonaság is velünk lelkesedett, ne­kik nem volt szabad elhagyni a ka­szárnyát, azonban az ablakoknál álltak, integettek, kiabáltak és érez­tük, hogy a dolgozókkal együtt haj­landók megvédeni hazájukat. Az első felszabadult májust együtt ünnepeltünk szovjet elvtár­sainkkal, felszabadítóinkkal, és azt a lelkesedést és örömet az ém egy­szerű szavaimmal nem tudom vissza­adni, mit éreztünk afölött, hogy megéltük azt, amiért a régi májusi menetekben tüntetünk. A szovjet elvtársak velünk együtt magyarul énekelték az Internacionálét. Az idei május elseje a béke mani­fesztációja lesz, megmutatjuk azt, hogy most is egységes a békeaka­ratunk, most nem azért kell harcol­nunk, hogy a kapitalisták kenyeret adjanak nekünk, mert meg van a biztosított kenyerünk, most csak béke kell nekünk, hogy felszabadul­tan dolgozhassunk a szocializmus nagy müvén. Mint ahogy a régi május elsejé­ken a szlovák munkások is fölvonul­tak velünk és nem voltak közöttünk nemzetiségi ellentétek, és együtt harcoltak velünk mostani fölszaba­dult életünkért, úgy most is együtt vonulunk fel mi magyar dolgozók szlovák társainkkal, megértésiben és a proletárnemzetköziség szellemé­ben. Turi Mária Bilik Ilona onálé szellemében és a szocializmus győzelmének biztos hitébein. Bilik Ilona így emlékezik vissza: — A mi falunk mindig vezetett a májusi manifesztációlmál F. Szelöcé­röl ment a legnagyobb tömeg és büszkén mondhatom, hogy gyalog kellett Sellyére mennünk, mégis örömmel és lelkesedéssel tettük meg az útat, mert tudtuk, mit jelent május elseje, tudtuk, hogy lesz ez még máskép­pen is. A felvonulás után hajnalig táncoltunk és úgy tértünk haza is­mét gyalog, mégsem panaszkodott senki fáradtságról. Emlékezetes május elseje volt az 1932-iki. Tudniillik ennek előzménye volt. 1932-ben nagyon nehéz volt a gazdasági helyzet és február 10-én járási méretben éhségmanifesztációra vonultunk fel: „munkát, kenyeret" kiáltottunk. Amikor a sellyei hídhoz értünk, a csendőrök elálltaik a hid bejáratát és a másik oldalon a sellyei tüntetők álltak csendörkordonnal elzárva. A Vágsellye, 1932 május 1. járási vezetőség kijött hozzánk és azt mondták, hogy válasszunk kül­döttséget és azokkal hajlandók tár­gyalni. Ez azonban csak ürügy volt, hogy addig, míg mi tárgyalunk, a csendőrerösítós megérkezzen. Ami­kor teherautókon odaértek a csend­őrök, jópárunkat elvertek és több elvtársunkat le is tartóztattak, rá­fogták, hogy követ dobtak a csend­őrökre. Mindegyik egy félévet kapott. Mindennek ellenére május 1-én bát­ran vonultunk fel ismét, és meg­mutattuk a reakciós bitang csendő­röknek, hogy nem torpanunk meg előttük és nem szaladunk széjjel, ha bármivel is fenyegetnek. Május elsejére mindig nagy volt a készülődés. Feliratokat készítet­tünk, díszítettük a bicikliket. OJSZD • Résztvettem a Május elsejei felvonulásokon Moszkvában Május elseje a világ dolgozóinak seregszemléje. Napjainkban különös jelentősége van a béke megvédé­séért folytatott harcban. A Szovjetunióban és a' népi de­mokráciákban lezajló május elsejei ünnepségek nemcsak • seregszemle, a növekvő jólétről, a békés építésről, a szocialista haza védelméről, ha­nem az elért eredmények és a mun­ka hősiességének a seregszemléje. Aki csak egyszer is résztvesz a moszkvai május elsejei felvonulá­son, annak egész életére szóló fe­ledhetetlen emléke marad. Bennem, aki 14 éven át minden évben résztvettem a május elsejei felvonuláson és a háború éveit ki­véve, mindannyiszor Moszkvában, az emlékeknek egész sora él, és őszintén szólva nem tudom, hogy fogjak hozzá, hogy csak megköze­lítő képet, adjak arról, milyen a május elseje a Szovjetunióban. Mégis úgy gondolom, hogy a szocia­lista hazaszeretet és proletár nem­zetköziség érzése és a napfényes jövőbe vetett rendíthetetlen hit az, ami leginkább kifejezésre jut a moszkvai május elsejei ünnepsége­ken. Ez párosul az SzK(b)P és a Párt vezetői iránti feltétlen biza­lommal, Sztálin elvtárs iránti forró szeretettel és az elért sikerek felet­ti örömmel és lelkesedéssel. A moszkvai május elseje a béke erejének hatalmas demonstrációja. De a békének ez a kifejezésre jut­tatása már jóval május elseje előtt kezdődik. Május elseje tiszteletére, — ez már hagyományos a Szovjet­unióban, — szocialista verseny indul meg, és április 30-ig ellenőrzik és felértékelik az elért eredményeket. A verseny során rendszeres kimuta­tást vezetnek, amelyeket nyilvános helyen felállított táblákon vezetnek. Verseny folyik a gyárak között, a gyárakon belül az egye? osztályok, műhelyek, mesterek, csoportok és munkások között. A május elsejére lefolytatott s^-cialista versenyek hatal ma- emeltyűi a Sztahanov­mozgalom továbbfejlődésinek és a munkatermelékenység emelésének. Verseny folyik nem csupán a ter­melékenység fokozásáért, ami a jó­lét emelkedésének elengedhetetlen feltétele, hanem versenyeznek az anyagmegtakarításban és a minőség javításában is. A legjobb eredményt elért üze­met, műhelyt, csoportot és munkást a kormány, a minisztérium és a dol­gozó nép megbecsülése és elismeré­se veszi körül. A műhelyeken belül a legjobb eredményt elért munkásokat pénz­beli díjazáson kívül a figyelemnek és megbecsülésnek különféle jeleivel jutalmazzák. Április utolsó napján a műhely dolgozóinak gyűlésén is­mertetik és méltatják az elért eredményeket. Az élmunkásokat és sztahanovis­tákat lefényképezik, és arcképeiket az erre a célra készült tisztelet­táblán helyezik el. A legkiválóbbak képeit megfestik, és a sorok élén viszik május elsején a kormány és vezetők tagjainak képeivel együtt. A szocialista tervgazdaság is kive­szi részét az ünnepségből. Ha vala­mi nagyszabású munka van készü­lőben, a május elsejét megelőző szocialista verseny során kitűzik annak befejezését éppen május el­sejére, és így járulnak hozzá, hogy a nép számára a május elseje még örömteljesebb, még ünnepélyesebb legyen. A tulajdonképpeni ünnepség már április 30-án délben kezdődik. Dél­után kezdik ünneplőbe öltöztetni a gyárat. Ki-ki a saját gépét mossa és tisztogatja, munkahelyét taka­rítja. A város díszítése már jóval előbb megkezdődik, a tüneményes gyorsasággal épülő és minden kép­zeletet felülmúló méretekben fejlődő Moszkva pompás díszben várja az erejét és sikerét demonstráló, a kommunizmust épitő és a békét vé­dő szovjetnépet. És bár mindenki örömmel s önként készül a hagyo­mányos felvonulásra, mégis az SzK(b)P pártja nagy gonddal és alapossággal készítő elő a demon­strációt. Harmincadikán reggel a munka megkezdése előtt a gyárak udvarán nagygyűlésre gyűlnek egy­be a gyár dolgozói. A gyűlésen a legjobb munkások és a Párt meg­bízottja szólalnak fel. . Ismertetik röviden a nemzetközi helyzetet, a szovjetnép sikereit és a május else­je jelentőségét, végül felszólítják a dolgozókat, hogy az ünnepi felvonu­láson vegyenek részt. Ezenkívül 30­án délután a Párt tagjai személye­1 sen meglátogatják a gépeket tisztí­tó munkásokat, és beszélgetést foly­tatnak velük, meghívják a Párt ne­vében a május elsejei felvonulásra. 30-án este a Pártnak ünnepi dísz­gyűlése van, amelyre a munkások legjobbjait is meghívják, tekintet nélkül arra, hogy párttagok-e vagy nem. Az esti ünnepség rendszeresen valamelyik színházban zajlik le és utána színielőadás vagy művészi kultúrműsor következik. A menet a gyárak udvaráról, vagy a gyár melletti térről indul. Ahogy itt gyülekeznek a dolgozók és boldog izgalommal várják a z in­dulás percét, eljönnek ide a hozzá­tartozók, idősebbek, anyák és fele­ségek, akik otthoni elfoglaltságuk miatt nem tudnak felvonulni a me­netben és itt üdvözlik a felvonuló­kat és büszke örömmel kísérik te­kintetükkel. Aztán amikor hazatér­nek a felvonulók, ki nem fogynak a kérdésekből, milyen volt a felvonu­lás, de az otthonmaradottak érdek­lődése egy kérdésben csúcsosodik ki, „milyen szinben van Sztálin, egészséges-e?" Az egyes üzemek évről-évre ugyanazon helyen találkoznak és ismerősként, jóbarátként üdvözlik egymást és mindig van egy pár perc idö arra, hogy elbeszélgessenek, sőt táncra is perdüljenek egymással. Azt csak a város felett átrepülő B USZKESEGEITSK Napsugaras szép tavaszi reggel volt, az utcát fénnyalábok söpörték vé­gig, munkába igyekvő dolgozók vára­koztak a villamosnál. Messziről, az utca végéril vidám ének hangját hoz­ta a szellő, a megállónál állók és vá­rakozók önkéntelenül arra fordultak. Kettős sorokban, vállukon szerszámok­kal fiatal, munkaruhás fiúk és lányok igyekeztek a villamosmegálló felé. Harsogott a dal, fellobogtak tőle a házak ablakszemei és a tejeskocsis, akinek kocsija éppen befordult a másik utcába, vidámabban csapott a lovakra és a lovak is gyorsabb ügetéssel igye­keztek céljuk felé. A villamosmegállónál a vezető ke­ményen „megálljt" vezényelt, a cso­port vidáman szétoszlott és felkapasz­kodott az éppen érkező villamosra. Az egész kocsi megtelt velük, vidám, fiatal hangjukkal és az idősebbek mo­solyogva figyelték őket. Melletteat ls fiatal lányok ültek. Vájjon hová men­nek? Megtudtam tőlük, hogy a „TES­LA"-üzem fiatal rádiótechnikus tanon­cai és tanonclányai ők, akik most bri­gádmunkával segítik a felnőtteket• — Mi lányok is megtanuljuk a rá­diószerelést. Ma már ml is a fiúkkal egyforma elbírálásban részesülünk — mondotta az egyik szőkehajú, fiatal leány, aki a szürke kezes-lábasban olyan volt, mint egy kis manó. *' — Az otthoniaknak nem kell ag­gódniok miattunk, mindenünk megvan, a kraszna-horkai internátusban la­kunk, kosztunk, lakásunk, ruházatunk teljesen ingyenes, sőt még zsebpénzt is kapunk, — mondotta egy másik, aki az imént még elmerülve foglalkozott szerszámaival­A szembenlévő padon is megszólalt egy barnahajú, copfos kislány. ' — En apámtól hallottam, hogy mi­lyen nehezen tanulták kl ők a mester­séget és hogy mennyi pofont, mennyi rúgást kaptak addig, míg a szakmát kitanulták. Ma ez nincsen már így! Mi úgy háláljuk meg államunk gon­doskodását, hogy jól tanulunk és min­denben segítjük, hogy sikereket érhes­sen el. A villamos utasai szeretettel nézték a fiatal lányokat. A maguk fiatalsá­gára gondoltak, amely bizony nem volt ilyen vidám, ilyen gondtalan és biztos, rr\int ezeké a fiataloké. A villamos hangos volt kiáltozásaik­tól és vidámságuktól. Egyik utas meg­jegyezte: — Űk a mi büszkeségünk, értük építjük hazánkat. Valóban ők a mi büszkeségünk, ők azok, akik számára az új gyár, az új üzemek, az új lakóházak, az új játszó­terek, az új tanoncotthonok épülnek szerte az országban, hogy bennük a jövő szakembereit képezzük ki, gépekben ülök tudnák elmondani, milyen képet nyújt Moszkva május elsején a zászlók és transzparensek erdejében. Bizonyára nagyméretű csatorna-hálózatnak látszik, ame­lyek mindegyikében folyik, hömpö­lyög az emberáradat, egyirányban a Vörös-tér felé, ahol szélesre duz­zadva, mint a folyó a deltánál, át­ömlik a drága emlékű Vladimir Il­jics Lenin mauzóleuma előtt, ahol Sztálin elvtárs áll a korfnány, a hadsereg és az SzK(b)P vezetői kö­zött. A mi gyárunk mindig az elsők között vonult át a Vörös-téren. Ezt biztosította a nehéziparban elfoglalt helyünk, előttünk menetelt a „Krasznij Proletár"-üzem. A gyüle­kezés reggel hétkor volt, zene szó­rakoztatta a gyülekezőket a gyári étkezdében és a gyülekezési helyen külön ez alkalomra felállított büf­fék gondoskodtak a demonstrációra készülök ellátásáról. Általában egész nap mindenfelé, amerre elvonulnak a tömegek, autókra épitett mozgó büffék vannak, ahol cigarettát, üdí­tő italt, cukorkát, gyümölcsöt, tor­tát, stb., árulnak. Az élen a leg­jobb eredményt elért műhely áll. 8 órakor indul meg a menet és dél­után két órára tér vissza. Minden üzemnek zenekara van, azonkívül megszámlálhatatlan számú harmoni­ka játszik. Ha néhány percre meg­áll a menet, a fiatalság nyomban a harmonikás köré gyűl és táncolnak olyan örömmel, ahogy csak a kom­munizmust építő fiatalság tud. A demonstráció legfelemelőbb része az, amikor a menet eléri a Vörös­teret. A nagy, széles Vörös-tér sok­ezres tömeget befogad. Minden szem a Lenin-mauzóleum felé néz. A kormány tagjai és a generálisok között keresik azt, akinél többet senki sem tett a Nagy Októberi Forradalom óta a szovjetnépért és a világ dolgozó népéért. Keresik azt, aki legközelebb áll szívükhöz és minden szem megtalálja. Ott áll Sztálin, aki szerényen benső öröm­től és a népek iránti szeretettől su­gárzó, sajátságosan .nyugodt arccal nézi az emberáradatot. Ugy érzed rád néz, én meg úgy érzem rám néz. Sztálin midenkire • egyformán néz, és barátságosan integet. Sztálin és a nép érzésben egybeforrtan de­monstrálja a szovjetnép erejét és legyőzhetetlenségét. Egy pillanatra mindenki megáll, nem egyszerre, mindenki a neki legmegfelelőbb pillanatban. Még egy pillantást a mauzóleumra, a Párt legjobbjaira, és forrón szere­tett Sztálin elvtársra és a szovjet­ember gyönyörű jelenjének és még szebb jövőjének biztos tudatában halad tovább újabb sikerei felé. A május elseje a Szovjetunióban kétnapos ünnep. A második nap a szovjetember legmeghittebb és leg­bensőségesebb egyéni és családi ünnepe. Mint ahogy a gyárakban tisztítják a gépeket és díszítik az üzemet, úgy a szovjetember festi, takarítja, tisztogatja házát, hogy május elsejét az otthona is ünnepi köntösben várja. Az új holmik má­jus elsejére készülnek, mindenki ( igyekszik új ruhát ölteni. Az utcán ; már reggel boldog örömmel üdvöz­lik egymást a szovjet dolgozók. „Szi prázdnyikom tovariscsi" (Légy üdvözölve az ünnep alkalmával). A háziasszonyok sütnek, főznek, a csa­ládok asztala a finom ételektől és italoktól roskadozva várja a vendé­geket és minél több vendég jön a házba, annál nagyobb a család örö­me. Máüus 2-a a kirándulások és szórakozások napja is. Mindenfelé táncmulatságoktól, hajnalig tartó jókedvtől és kacagástól hangos a Szovjetunió minden falva és városa. Csehszlovákia Vdolgozó népe is lángoló szeretettel és hálával gondol május elseje alkalmából a bolsevik! Pártra, a béketábor legelső harco­sára, Sztálin elvtársra, és felszaba­dítójára, a nagy szovjetnépre. Mi ls elért sikereink seregszemléjét tart­juk május elsején és bizakodva né­zünk jövőnk elé erőnk tudatában, mert a Szovjetunió által vezetett béketáborhoz tartozunk, és álla­munk és Pártunk élén a Szovjetunió nagy barátja, s éretett elnökünk, Klement Gottwald elvtárs áll. Kleinik Fereno.

Next

/
Oldalképek
Tartalom