Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-01 / 103. szám, csütörtök

6 1952 május 1. Visszaemlékezés három különféle május elsejére Orgonás udvar, tisztaság, rend, ahogy betép az ember, érzi, hogy rendszerető ember u ház gazdája. A tornác tele muskátlival, a lakásban minden ragyog a tisztaságtól. Szépen berend ezett, jól felszerelt lakásba lépünk. Bilik Ilona otthonába. Bilik Ilona a régi kapitalista világban más lakását és házát tartotta ilyen rendben, az urak lakása volt kezenyomán vakítóan fényesített. Éppen ezért tartották őt a nagyurak házukban cselédnek mindannak ellenére a „Munkás"-t járatta és azt is tudták róla, hogyha jön a május elseje, nincs az a hatalom, amely visszatartaná öt attól, hogy felvonuljon a májusi menetben és ezt a napot úgy ünnepelje, mint ahogy az egész világ haladó dolgozói ünnepeljék. Bilik Ilona ma már felszabadult építője a szocializmusnak-és a szocializmusba vetett rendíthetetlen hitével vezeti a falu asszonyait és mindent megtesz, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden becsületes ember a béke nevében bekapcsolódik a szocializmus építésébe. Elbeszélget velünk a régi időkről és rámutat a mostani felszabadult élet szépségeire. Sok felejthetetlen harcos május — Számomra a kapitalista idők elseje van mögötte. 1925 óta, mióta legszebb májusi ' manifesztációja dicső Pártunk szervezett tagja át- volt, amikor a népfront vonult fel éltt sok májust, különböző körűimé- együtt, azaz mi kommunisták szonyik között, de egyforma érzéssel ciáldemokrata munkásokkal egyeós lelkesedéssel a proletár internaci- sülve manifesztáltunk. Ez a győzelem érzését váltotta ki belőlem. Láttam azt a nagy egységet, láttam, hogy nekünk munkásoknak gy célkitűzésünk van, megvédeni a Csehszlovák Köztársaságot. Major István elvtárs volt az ünnepi szónok, azt a lelkesedést le sem ehet írni, ahogy a nép az ö beszédét fogadta. Tele voltunk reménykedéssel, hittünk ábbam, hogy megvédjük hazánkat a fasiszta banda elöl, végigtáncoltuk az utcát. A ligetben népünnepély volt, ott folytattuk a májusi ünnepet. A nép ekkor mindenre hajlandó lett volna a köztársaság védelméért és csupa derűlátás töltött el mindenkit. Még a katonaság is velünk lelkesedett, nekik nem volt szabad elhagyni a kaszárnyát, azonban az ablakoknál álltak, integettek, kiabáltak és éreztük, hogy a dolgozókkal együtt hajlandók megvédeni hazájukat. Az első felszabadult májust együtt ünnepeltünk szovjet elvtársainkkal, felszabadítóinkkal, és azt a lelkesedést és örömet az ém egyszerű szavaimmal nem tudom visszaadni, mit éreztünk afölött, hogy megéltük azt, amiért a régi májusi menetekben tüntetünk. A szovjet elvtársak velünk együtt magyarul énekelték az Internacionálét. Az idei május elseje a béke manifesztációja lesz, megmutatjuk azt, hogy most is egységes a békeakaratunk, most nem azért kell harcolnunk, hogy a kapitalisták kenyeret adjanak nekünk, mert meg van a biztosított kenyerünk, most csak béke kell nekünk, hogy felszabadultan dolgozhassunk a szocializmus nagy müvén. Mint ahogy a régi május elsejéken a szlovák munkások is fölvonultak velünk és nem voltak közöttünk nemzetiségi ellentétek, és együtt harcoltak velünk mostani fölszabadult életünkért, úgy most is együtt vonulunk fel mi magyar dolgozók szlovák társainkkal, megértésiben és a proletárnemzetköziség szellemében. Turi Mária Bilik Ilona onálé szellemében és a szocializmus győzelmének biztos hitébein. Bilik Ilona így emlékezik vissza: — A mi falunk mindig vezetett a májusi manifesztációlmál F. Szelöcéröl ment a legnagyobb tömeg és büszkén mondhatom, hogy gyalog kellett Sellyére mennünk, mégis örömmel és lelkesedéssel tettük meg az útat, mert tudtuk, mit jelent május elseje, tudtuk, hogy lesz ez még másképpen is. A felvonulás után hajnalig táncoltunk és úgy tértünk haza ismét gyalog, mégsem panaszkodott senki fáradtságról. Emlékezetes május elseje volt az 1932-iki. Tudniillik ennek előzménye volt. 1932-ben nagyon nehéz volt a gazdasági helyzet és február 10-én járási méretben éhségmanifesztációra vonultunk fel: „munkát, kenyeret" kiáltottunk. Amikor a sellyei hídhoz értünk, a csendőrök elálltaik a hid bejáratát és a másik oldalon a sellyei tüntetők álltak csendörkordonnal elzárva. A Vágsellye, 1932 május 1. járási vezetőség kijött hozzánk és azt mondták, hogy válasszunk küldöttséget és azokkal hajlandók tárgyalni. Ez azonban csak ürügy volt, hogy addig, míg mi tárgyalunk, a csendőrerösítós megérkezzen. Amikor teherautókon odaértek a csendőrök, jópárunkat elvertek és több elvtársunkat le is tartóztattak, ráfogták, hogy követ dobtak a csendőrökre. Mindegyik egy félévet kapott. Mindennek ellenére május 1-én bátran vonultunk fel ismét, és megmutattuk a reakciós bitang csendőröknek, hogy nem torpanunk meg előttük és nem szaladunk széjjel, ha bármivel is fenyegetnek. Május elsejére mindig nagy volt a készülődés. Feliratokat készítettünk, díszítettük a bicikliket. OJSZD • Résztvettem a Május elsejei felvonulásokon Moszkvában Május elseje a világ dolgozóinak seregszemléje. Napjainkban különös jelentősége van a béke megvédéséért folytatott harcban. A Szovjetunióban és a' népi demokráciákban lezajló május elsejei ünnepségek nemcsak • seregszemle, a növekvő jólétről, a békés építésről, a szocialista haza védelméről, hanem az elért eredmények és a munka hősiességének a seregszemléje. Aki csak egyszer is résztvesz a moszkvai május elsejei felvonuláson, annak egész életére szóló feledhetetlen emléke marad. Bennem, aki 14 éven át minden évben résztvettem a május elsejei felvonuláson és a háború éveit kivéve, mindannyiszor Moszkvában, az emlékeknek egész sora él, és őszintén szólva nem tudom, hogy fogjak hozzá, hogy csak megközelítő képet, adjak arról, milyen a május elseje a Szovjetunióban. Mégis úgy gondolom, hogy a szocialista hazaszeretet és proletár nemzetköziség érzése és a napfényes jövőbe vetett rendíthetetlen hit az, ami leginkább kifejezésre jut a moszkvai május elsejei ünnepségeken. Ez párosul az SzK(b)P és a Párt vezetői iránti feltétlen bizalommal, Sztálin elvtárs iránti forró szeretettel és az elért sikerek feletti örömmel és lelkesedéssel. A moszkvai május elseje a béke erejének hatalmas demonstrációja. De a békének ez a kifejezésre juttatása már jóval május elseje előtt kezdődik. Május elseje tiszteletére, — ez már hagyományos a Szovjetunióban, — szocialista verseny indul meg, és április 30-ig ellenőrzik és felértékelik az elért eredményeket. A verseny során rendszeres kimutatást vezetnek, amelyeket nyilvános helyen felállított táblákon vezetnek. Verseny folyik a gyárak között, a gyárakon belül az egye? osztályok, műhelyek, mesterek, csoportok és munkások között. A május elsejére lefolytatott s^-cialista versenyek hatal ma- emeltyűi a Sztahanovmozgalom továbbfejlődésinek és a munkatermelékenység emelésének. Verseny folyik nem csupán a termelékenység fokozásáért, ami a jólét emelkedésének elengedhetetlen feltétele, hanem versenyeznek az anyagmegtakarításban és a minőség javításában is. A legjobb eredményt elért üzemet, műhelyt, csoportot és munkást a kormány, a minisztérium és a dolgozó nép megbecsülése és elismerése veszi körül. A műhelyeken belül a legjobb eredményt elért munkásokat pénzbeli díjazáson kívül a figyelemnek és megbecsülésnek különféle jeleivel jutalmazzák. Április utolsó napján a műhely dolgozóinak gyűlésén ismertetik és méltatják az elért eredményeket. Az élmunkásokat és sztahanovistákat lefényképezik, és arcképeiket az erre a célra készült tisztelettáblán helyezik el. A legkiválóbbak képeit megfestik, és a sorok élén viszik május elsején a kormány és vezetők tagjainak képeivel együtt. A szocialista tervgazdaság is kiveszi részét az ünnepségből. Ha valami nagyszabású munka van készülőben, a május elsejét megelőző szocialista verseny során kitűzik annak befejezését éppen május elsejére, és így járulnak hozzá, hogy a nép számára a május elseje még örömteljesebb, még ünnepélyesebb legyen. A tulajdonképpeni ünnepség már április 30-án délben kezdődik. Délután kezdik ünneplőbe öltöztetni a gyárat. Ki-ki a saját gépét mossa és tisztogatja, munkahelyét takarítja. A város díszítése már jóval előbb megkezdődik, a tüneményes gyorsasággal épülő és minden képzeletet felülmúló méretekben fejlődő Moszkva pompás díszben várja az erejét és sikerét demonstráló, a kommunizmust épitő és a békét védő szovjetnépet. És bár mindenki örömmel s önként készül a hagyományos felvonulásra, mégis az SzK(b)P pártja nagy gonddal és alapossággal készítő elő a demonstrációt. Harmincadikán reggel a munka megkezdése előtt a gyárak udvarán nagygyűlésre gyűlnek egybe a gyár dolgozói. A gyűlésen a legjobb munkások és a Párt megbízottja szólalnak fel. . Ismertetik röviden a nemzetközi helyzetet, a szovjetnép sikereit és a május elseje jelentőségét, végül felszólítják a dolgozókat, hogy az ünnepi felvonuláson vegyenek részt. Ezenkívül 30án délután a Párt tagjai személye1 sen meglátogatják a gépeket tisztító munkásokat, és beszélgetést folytatnak velük, meghívják a Párt nevében a május elsejei felvonulásra. 30-án este a Pártnak ünnepi díszgyűlése van, amelyre a munkások legjobbjait is meghívják, tekintet nélkül arra, hogy párttagok-e vagy nem. Az esti ünnepség rendszeresen valamelyik színházban zajlik le és utána színielőadás vagy művészi kultúrműsor következik. A menet a gyárak udvaráról, vagy a gyár melletti térről indul. Ahogy itt gyülekeznek a dolgozók és boldog izgalommal várják a

z indulás percét, eljönnek ide a hozzátartozók, idősebbek, anyák és feleségek, akik otthoni elfoglaltságuk miatt nem tudnak felvonulni a menetben és itt üdvözlik a felvonulókat és büszke örömmel kísérik tekintetükkel. Aztán amikor hazatérnek a felvonulók, ki nem fogynak a kérdésekből, milyen volt a felvonulás, de az otthonmaradottak érdeklődése egy kérdésben csúcsosodik ki, „milyen szinben van Sztálin, egészséges-e?" Az egyes üzemek évről-évre ugyanazon helyen találkoznak és ismerősként, jóbarátként üdvözlik egymást és mindig van egy pár perc idö arra, hogy elbeszélgessenek, sőt táncra is perdüljenek egymással. Azt csak a város felett átrepülő B USZKESEGEITSK Napsugaras szép tavaszi reggel volt, az utcát fénnyalábok söpörték végig, munkába igyekvő dolgozók várakoztak a villamosnál. Messziről, az utca végéril vidám ének hangját hozta a szellő, a megállónál állók és várakozók önkéntelenül arra fordultak. Kettős sorokban, vállukon szerszámokkal fiatal, munkaruhás fiúk és lányok igyekeztek a villamosmegálló felé. Harsogott a dal, fellobogtak tőle a házak ablakszemei és a tejeskocsis, akinek kocsija éppen befordult a másik utcába, vidámabban csapott a lovakra és a lovak is gyorsabb ügetéssel igyekeztek céljuk felé. A villamosmegállónál a vezető keményen „megálljt" vezényelt, a csoport vidáman szétoszlott és felkapaszkodott az éppen érkező villamosra. Az egész kocsi megtelt velük, vidám, fiatal hangjukkal és az idősebbek mosolyogva figyelték őket. Melletteat ls fiatal lányok ültek. Vájjon hová mennek? Megtudtam tőlük, hogy a „TESLA"-üzem fiatal rádiótechnikus tanoncai és tanonclányai ők, akik most brigádmunkával segítik a felnőtteket• — Mi lányok is megtanuljuk a rádiószerelést. Ma már ml is a fiúkkal egyforma elbírálásban részesülünk — mondotta az egyik szőkehajú, fiatal leány, aki a szürke kezes-lábasban olyan volt, mint egy kis manó. *' — Az otthoniaknak nem kell aggódniok miattunk, mindenünk megvan, a kraszna-horkai internátusban lakunk, kosztunk, lakásunk, ruházatunk teljesen ingyenes, sőt még zsebpénzt is kapunk, — mondotta egy másik, aki az imént még elmerülve foglalkozott szerszámaivalA szembenlévő padon is megszólalt egy barnahajú, copfos kislány. ' — En apámtól hallottam, hogy milyen nehezen tanulták kl ők a mesterséget és hogy mennyi pofont, mennyi rúgást kaptak addig, míg a szakmát kitanulták. Ma ez nincsen már így! Mi úgy háláljuk meg államunk gondoskodását, hogy jól tanulunk és mindenben segítjük, hogy sikereket érhessen el. A villamos utasai szeretettel nézték a fiatal lányokat. A maguk fiatalságára gondoltak, amely bizony nem volt ilyen vidám, ilyen gondtalan és biztos, rr\int ezeké a fiataloké. A villamos hangos volt kiáltozásaiktól és vidámságuktól. Egyik utas megjegyezte: — Űk a mi büszkeségünk, értük építjük hazánkat. Valóban ők a mi büszkeségünk, ők azok, akik számára az új gyár, az új üzemek, az új lakóházak, az új játszóterek, az új tanoncotthonok épülnek szerte az országban, hogy bennük a jövő szakembereit képezzük ki, gépekben ülök tudnák elmondani, milyen képet nyújt Moszkva május elsején a zászlók és transzparensek erdejében. Bizonyára nagyméretű csatorna-hálózatnak látszik, amelyek mindegyikében folyik, hömpölyög az emberáradat, egyirányban a Vörös-tér felé, ahol szélesre duzzadva, mint a folyó a deltánál, átömlik a drága emlékű Vladimir Iljics Lenin mauzóleuma előtt, ahol Sztálin elvtárs áll a korfnány, a hadsereg és az SzK(b)P vezetői között. A mi gyárunk mindig az elsők között vonult át a Vörös-téren. Ezt biztosította a nehéziparban elfoglalt helyünk, előttünk menetelt a „Krasznij Proletár"-üzem. A gyülekezés reggel hétkor volt, zene szórakoztatta a gyülekezőket a gyári étkezdében és a gyülekezési helyen külön ez alkalomra felállított büffék gondoskodtak a demonstrációra készülök ellátásáról. Általában egész nap mindenfelé, amerre elvonulnak a tömegek, autókra épitett mozgó büffék vannak, ahol cigarettát, üdítő italt, cukorkát, gyümölcsöt, tortát, stb., árulnak. Az élen a legjobb eredményt elért műhely áll. 8 órakor indul meg a menet és délután két órára tér vissza. Minden üzemnek zenekara van, azonkívül megszámlálhatatlan számú harmonika játszik. Ha néhány percre megáll a menet, a fiatalság nyomban a harmonikás köré gyűl és táncolnak olyan örömmel, ahogy csak a kommunizmust építő fiatalság tud. A demonstráció legfelemelőbb része az, amikor a menet eléri a Vörösteret. A nagy, széles Vörös-tér sokezres tömeget befogad. Minden szem a Lenin-mauzóleum felé néz. A kormány tagjai és a generálisok között keresik azt, akinél többet senki sem tett a Nagy Októberi Forradalom óta a szovjetnépért és a világ dolgozó népéért. Keresik azt, aki legközelebb áll szívükhöz és minden szem megtalálja. Ott áll Sztálin, aki szerényen benső örömtől és a népek iránti szeretettől sugárzó, sajátságosan .nyugodt arccal nézi az emberáradatot. Ugy érzed rád néz, én meg úgy érzem rám néz. Sztálin midenkire • egyformán néz, és barátságosan integet. Sztálin és a nép érzésben egybeforrtan demonstrálja a szovjetnép erejét és legyőzhetetlenségét. Egy pillanatra mindenki megáll, nem egyszerre, mindenki a neki legmegfelelőbb pillanatban. Még egy pillantást a mauzóleumra, a Párt legjobbjaira, és forrón szeretett Sztálin elvtársra és a szovjetember gyönyörű jelenjének és még szebb jövőjének biztos tudatában halad tovább újabb sikerei felé. A május elseje a Szovjetunióban kétnapos ünnep. A második nap a szovjetember legmeghittebb és legbensőségesebb egyéni és családi ünnepe. Mint ahogy a gyárakban tisztítják a gépeket és díszítik az üzemet, úgy a szovjetember festi, takarítja, tisztogatja házát, hogy május elsejét az otthona is ünnepi köntösben várja. Az új holmik május elsejére készülnek, mindenki ( igyekszik új ruhát ölteni. Az utcán ; már reggel boldog örömmel üdvözlik egymást a szovjet dolgozók. „Szi prázdnyikom tovariscsi" (Légy üdvözölve az ünnep alkalmával). A háziasszonyok sütnek, főznek, a családok asztala a finom ételektől és italoktól roskadozva várja a vendégeket és minél több vendég jön a házba, annál nagyobb a család öröme. Máüus 2-a a kirándulások és szórakozások napja is. Mindenfelé táncmulatságoktól, hajnalig tartó jókedvtől és kacagástól hangos a Szovjetunió minden falva és városa. Csehszlovákia Vdolgozó népe is lángoló szeretettel és hálával gondol május elseje alkalmából a bolsevik! Pártra, a béketábor legelső harcosára, Sztálin elvtársra, és felszabadítójára, a nagy szovjetnépre. Mi ls elért sikereink seregszemléjét tartjuk május elsején és bizakodva nézünk jövőnk elé erőnk tudatában, mert a Szovjetunió által vezetett béketáborhoz tartozunk, és államunk és Pártunk élén a Szovjetunió nagy barátja, s éretett elnökünk, Klement Gottwald elvtárs áll. Kleinik Fereno.