Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-01 / 103. szám, csütörtök

/ • 1952 május 1. m SZO 3 A köztársasági elnök határozata az érdemrendek adományozásáról A Csehszlovák Köztársaság kormányának javaslatára I. a Csehszlovák Köztársaság építésében elért rendkívüli sikerekért, főleg a termelésben, vagy kultúrális vagy tudományos tevékenységben való béké3 építő igyekezetért, vagy az állam védelmi képességének fokozásáért a Köztársasági rendet adományozom: 1. A gyalogo

s iskolának, 2. a Jozef Haaken katonai politikai tanközpontnak, 3. a csehszlovák hadsereg központi napilapjának, a prágai Obrana Lidunak, 4. Kotátko Józsefnek, a kladnői Zápotocký-bánya dolgozójának, 5. Kubis Jánosnak, az oszlavanyi V. Nosek-bánya dolgozójának, 6. Scserba Frigyesnek, a karvini Május 1. nagyüzem bányászának, 7. Ing. Siska Lubomírnak, a karvini Május 1. nagyüzem bányamérnökének, 8. Lorenc Rudolfnak, a jiretíni Centrum-bánya dolgozójának, 9. Sládek Bohumilnak, a kladnói Egyesült Acélmüvek hengerészének, 10. Jungman Károlynak, a nucsicei vasércbányák dolgozójának, 11. Hodacs Vencelnek, a doubravlce-szemtinl Synthesia n. v. vezető munkásának, 12. Ing. Staszny Ferencnek, a fcradeckrálovei Fotochema laboratórium vezetőjének, 13. Golis Jánosnak, a záluzsl Sztálin-üzemek vezető karbantartójának, 14. Gregor Ödönnek, a praha-karlini CsKD Dukla főszerelőjének, 15. Kyzllnk Károlynak, a blanskoi Zbrojovka fémesztergályosának, 16. Hámer Ferencnek, a brnol Zbrojovka-ilzem műszaki hivatalnokának, 17. Jakubek Józsefnek, a vágbesztercei gépüzemek üzemvezetőhelyettesének, 18. Svobodová Elfskának, a kbely-1 Pal-üzem müvezetönőjének, 19. Beranovský Györgynek, a prágai CsKD Szokolovo villamoshegesztőjének, | 20. Kriesko Vladimírnak, a českáskalicei Keletcseh Malmok molnárának, | 21. Garíjásl Alojziftnak, a poustkai EFSz borjúgondozónőjének, 22. Balázs Jaroslavnak, a csehszlovák államvasutak prerovi fűtőháza 500-as mozdonyvezetőjének, 23. Menhart Ulriknak, a prágai csehszlovák poligrafikai üzemek betüvésőjének. II. Jelentős gazdasági munkaeredményekért főleg az iparban, mezőgazdaságban, forgalomban vagy kereskedelemben, állami vagy más közszolgálatban különleges tudományos kutató vagy más kultúrmunkában elért sikerekért, vagy nagy gazdasági jelentőségű műszaki újításokért és találmányokért, vagy hadseregünk védelmi képességének fokozásában elért érdemekért: A Munka érdemrendjét adományozom: 1. Az 1. számú Poslsta nemzeti vállalat építkezés helyei és üzemel munkásai, mesterei és műszakijai kollektívájának. 2. E. F. Burian ezredesnek, a hadsereg művészi színháza igazgatójának 3. Jaroslav Simmernek, az Armastav kőművesének, Karlové Vary— Douby, 4. Eduard Kuchnának, a Sztahanovbánya előmunkásának, Osztrava, 5. Alojz Gavlisnak, a Gen. Svoboda-bánya bányászának, Osztrava, 6. Karol Roubalnak, a HDBS Me. dard-bánya dolgozójának, 7. František Brachácskának, a Pokrok-bánya bányászainak, Petrvald, 8. Jozef Plachynak, a nováky-i szénbánya bányászának, • 9. in memoriam Jozef B rým, az Antontn-bánya vájárja Zbyšov u Brna, 10. Jozef Bednáŕnak, a Zárubekbánya dolgozójának, Osztrava, 11. Karol Kosztecskának, az Egyesült Acélmüvek n. v. olvasztárának, Kladno, 12. Ján Tvrdýnek, a vítkovicei Kl. Gottwald-vasmüvek kiváló hengerelőjének, Osztrava, / 13. Karol Sztejszkalnak, a Sumberki szerszámgyár mesterének, 14. František Szochorkának, a vítkovicei Klement Gottwald-vasmüvek olvasztárának, 15. Václav Hejlíknek, az Annabánya fejtőjének, Brezové Hory, 16. Karol DIouhýnak, az egyesült acélművek olvasztárának, Kladno, 17. Ján Ferencnek, a szepesi vasércbányák vájárjának, Rudnanyüzem, 18. Ing. Jozef Krejcsinek, a chomutovi csőhengerelő németi vállalat főmérnökének, 19. Ing. Ladislav Baliának, az ércbányák nemzeti vállalat termelési főnökének, Besztercebánya, 20. Štefan Hlavacsnak, a Svermavasmüvek nemzeti vállalat műhelyvezetőjének, Podbrezová, 21. Anna Szládkovának, az egyesült acélmüvek nemzeti vállalat köszörűsének, Kladno, 22. František Kabastának, a vítkovicei Klement Gottwald-vasmüvek lakatosának, Osztrava, 23. Bozseria Göttlerovának, az Asbestes nemzeti vállalat munkásnőjének, Zvéŕine, 24. Ing. František Sztrouhalnak, a vegyipari üzemek üzemvezetőjének, Pŕerov, 25. Ján Olejnyiknak, a MEZ villanyszerelőjének, Mohlenice, 26. Ing. Bedrich Bradácsnak, az Atmos-Zandov gépüzem vezetőjének, Zandov, 27. Bohumil Bartony, laboránsnak, a Karborundum nemzeti vállalat technikai laboratóriuma vezetőjének, Benátky, 28. Jiŕí Režuchának, a Slatina n. v. olvasztárának, Brno, 29. Viktor Kohliknak, a Skodaüzemek elektrotechnikusának, Déčín, 30. František Zýknek, a plzenl V. I. Lenin-üzemek előadójának, 31. Božena Berankovának, a Kablo-üzem nemzeti vállalat munkásnőjének, Kladno, 32. Karel Szekerának, a Karborundum nemzeti vállalat munkásának, Benátky, 83. František Konyecsnynek, a villanyszerelési üzemek nemzeti vállalat villanyszerelőjének, Zleby, 34. Csenek Konopkának, a plzeni V. I. Lenin-üzemek lakatosának 35. Oldŕich Pelouska, a Drukov fémmegmunkáló népi szövetkezet géplakatosának, Brno, 36. Ing. Dalibor Dvoráknak, a Motorlet nemzeti vállalat műszaki hivatalnokának, Jinonice, Praha, 37. Maria Prochádzkovának, a Zbrojovka segédmunkásnőjének, Vlasím, 38. Karol Dunovskýnak, a sztrakonicei Česká Zbrojovka nemzeti vállalat műhelyvezetőjének, 39. Alexander Urveckýnek, a Skoda-üzemek villanyhegesztőjének, Komárom, 40. Karol Kafkának, a finom gépipari üzemek üzemi előadójának, Uh. Brod, 41. Ján Hornovnak, a Rudý Letov nemzeti vállalat fémköszörüsének, Letnany, 42. Ing. Ladislav Markesznek, az Aeropal fejlődési osztálya vezetőjének, 43. Sztaniszlav Malinszkynek, a Teszla-Lanskroun mühelyzezetőjének, Bányászianoncok beszélnek munkájukról, életükről Bányászaink munkájának és szociális helyzetének javítása mellett állandó gondoskodás történik a bányászok megfelelő utánpótlásáról is. Köztársaságunkban számos bányásziskola van, ahol a jövő bányászait nevelik. Ezekben az iskolákban a tanoncok kitűnően élnek. Nem ok nélkül mondják számtalan esetben, hogy jobb, mint otthon. És ez érthető! Sokan vannak a fiúk között, akik olyan eldugott falvakból jöttek, ahol a munkautáni szórakozásra feleannyi lehetőség sem nyílott, mint itt. Otthon csak a kultúrház vagy a mozi állt a fiatalság rendelkezésére, ahol elszórakozhattak ugyan, de szellemi fejlődésük távolról sem haladhatott olyan nagy léptekkel előre, mint itt, az iskola keretén belül, ahol közösen élnek, közösen ta nulnak, dolgoznak és szórakoznak. A jó élet nyoma meglátszik a fiúkon. Egy szemernyi sem látható rajtuk, hogy föld alatt dolgoznak. Mindegyikük vidám, arcukról öröm sugárzik. Ahol Jártunk — Rozsnyón, Handlován és a többi bányásziskolákban — mindenütt olyan volt a hangulat, mint egy megbolygatott méhkasban. Az egyik csoport az udvaron röplabdázik, a másik asztalitenniszezik, a többiek énekelnek vagy beszélgetnek. A tangóharmonika is előkerül, emellett szintén élénk hangulat uralkodik. Zsong az egész épület... Még a látogatónak is szórakozás nézni ezt a vidám életet. Sokáig azonban nem nézhettük a fiúkat. Ahogy észrevették, hogy őket nézzük, azonnal felénk jöttek és hamarosan beszélgetésbe elegyedtünk. Aztán lakhelyükre vezettek. — Ez az ebédlőnk, ez meg a hálónk — mondják büszkén mutogatva a szobákat — Itt alszom én, Itt meg a Lorkó barátom, akivel a munkahelyen la együtt dolgozom, — teszi hozzá mintegy kiegészítőül Garai Benő, fiatal, alig 21 éves handlovai bányásztanonc. A SZOBÁKBAN PELDAS REND és tisztaság van. Az ágyak letakarva, a ruhák elrakva. Két-két fiúnak van közös szekrénye, ahová ruhájukat és egyéb holmijukat rakják. Mindennek megvan a helye, nem szabad rendetlenségnek lenni, mert — mint mondották — versenyeznek a szobák közti rend és tisztaságban is. így érthető, hogy mindenki a legnagyobb rendet tartja és arra törekszik, hogy lehetőleg az ő szobája nyerje el a dicséretet a példás tisz taságért. — A szobák rendbentartása — mondja nevetve Lorkó Laci — ne*t kis dolog. Annyi a holmink, hogy számukat is elég fejben tartani. —Ideérkezésemkor — de ezt talán mondanom sem kell, anélkül is tudod — olyan szeretettel fogadtak, mintha legjobb ismerőshöz, vagy haza mentem volna. Harmadnapra már megkaptam a szép egyenruhát, ezenkívül egy nagykabátot, 6 Inget, 6 alsónadrágot, 3 pár cipőt, 6 pár lábravalót, zsebkendőket, nyakkendőt, kesztyűt és sok egyéb holmit. A sajátunkra nincs is szükségünk. De nemcsak ruhával vagyunk jól ellátva, hanem általában mindennel, amire csak szükségünk van. Hiányt nem szenvedünk semmiben. — És hogy tetszik a munka? — tettük fel a kérdést. — Az igazat megvallva, az első nap féltem. Talán nem is annyira a,munkától, mint Inkább magától a bányától. Szokatlan volt a sötétség. No meg otthon is sokat beszéltek, hogy a bánya U yen meg olyan — oda bizony nem tanácsos menni. De ahogy láttam, hogy a bánya nem is olyán veszélyes, mint ahogyan mondják, rövidesen eloszlott mindén félelmem és ma már ott tartok, hogy nemcsak megszoktam, de meg is szerettem a bányát. A TÖBBI TANULÓK, akik velünk együtt hallgatták Lorkó László értelmes beszédét, szintén ezen a véleményen vannak. Látszott az arcukról, hogy helyeslik Lorkó szavait. Garai Benő kiegészítésképpen hozzá is tette: — Sokan azt mondják: „Majd akkro megyünk a bányába, ha ablakok lesznek rajta." Nekem Is ezt mondták, mielőtt idejöttem volna. Emellett ijesztgettek is. Csak itt, miután munkához kezdtem és közelebbről megismertem a bányát, jöttem rá arra, hogy milyen t4vee nézetek ezek. Erre nemcsak én, de azok la rájönnének, akik ma még félnek a bányától és téves felfogásuk van róla. A fiúk helyeslik Garai Benő szavait. Aztán Jancsó Gyula másodéves bányásztanonc vette át a szót: — Én ia csak azt mondom, hogy az itteni munkára nem lehet roszszat mondani. Nehéznek nehéz. Ez igaz! De rövidesen már ezt sem fogjuk mondani, mert mindig újabb és újabb gépeket kapunk, melyek megkönnyítik a legnehezebb munkát is. — A jövőben már csak gépkezelők leszünk. Nem mi, hanem a gépek fognak helyettünk dolgozni. Már most is kaptunk a Szovjetuniótól rakodó- és fúrógépeket, melyek használatával nagyon sokat könnyítettünk munkánkon. Nem k$U nagy fizikai erőkifejtéssel dolgozni, emellett lényegesen többet tudunk termelni. AZ C J MUNKAMÓDSZEREK és a Szovjetuniótól kapott gépiberendezések nagyban segítségünkre voltak abban is, hogy májust ^ köszöntő felajánlásainknak Idöelött eleget tudtunk tenni. Jancsó elvtárs, mielőtt tovább folytatná, megáll. Mélyen elgondolkozik — talán május l-re, talán munkájára gondol, — s csak aztán folytatja: Ezelőtt napszámosként dolgoztam. Voltam kocsikísérő, szerettem azt a munkát is; nem volt az sem rossz, de merem állítani, hogy a bányamunka jobb. Az itteni munkát már annyira megszoktam, hogy ha vinnének sem mennék vissza régi munkahelyemre. — Nekem az tetszik, — veti közbe Csabádi Tibor, hogy munka után kedvünk szerint tanulhatunk, szórakozhatunk. Van könyvtárunk, melyben magyar és szlovák könyvek egyaránt vannak. Az újságokat is megkapjuk minden nap. Ezeket közön olvassuk és megvitatjuk az egyes cikkeket így állandóan tájékozva vagyunk a kiil- és belpolitikai hyelzetről. — Hogy el ne felejtsük, meg kell jegyeznünk, — mondja Jankó Gyula, — hogy minden szombaton egésznapos Iskolánk van. Ezenfelül politikai előadások ls vannak hetenként kétszer. Lent a munkahelyeken a szakmával kapcsolatos dolgokra tanítanak. Az előadásokat — mivel magyarok és szlovákok együtt vagyunk — mind a két nyelven megtartják. Szép testvéri szeretetben élünk és mmdenben segítünk egymásnak. A bányásztanoncok, A JÖVÖ BÁNYÁSZAI f még sokat beszéltek életükről éa munkájukról. Elmondották, hogy munkafelajánlásukat téve lelkesen készültek május 1. méltó megünneplésére. Jankó Gyula pedig az öszszes tanuló nevében kijelentette: „A bányászat a legszebb mesterség és mi örömmel tanuljuk ezt a szakmát." Igen! Jankó Gyulának igaza van! A bányászat a legszebb mesterség, melyre büszke lehet mindenki. De nem így volt a múltban. A bányászokat a mult rendszerben — semmibe sem vették. A kapitalista rendszer távolról sem tanúsított olyan magatartást ezekkel a dolgozókkal szemben, amilyet becsületes munkájuk után megérdemeltek volna. Csak a népi demokrácia, a dolgozók állama juttatta bányászainkat annyira, hogy ma a munkásosztály első soraiban vehetik ki részüket a szebb jövőt építő munkában. Balázs A. Béla. 44. Anna Dumbalovának, a vágbesztercei gépüzem munkásnőjének, Vágbeszterce, 45. Jiíí Klosznak, a Tatra-üzem konstruktőrének, KopHvnlca, 46. Václav Elznlc, a chomutovi Teplice-iizem nemzeti vállalat kőművesének, 47. Zdenek Veselýnek, a vegyiipari felépítés nemzeti vállalat munkautánpótlási központi kőművesének, Üsti nad Labem, 48. František Zimmermannak, a vegyipari felépítés nemzeti vállalat munkautánpótlási központja kőművesének, Üsti nad Labem, 49. Karol Sinibartlnak, a Prumstav nemzeti vállalat Ejpovice-üzem kőművesének, Vreskovice, 50. Václav I«amrnak, a malomenc* kel cement- és mészgyár őrlőjének. 51. Hájek Libornak, a horné-brizel kaolinbányák dolgozójának, 52. Csíhal Vítyezszlávnak, a vítkovicei építkezések opatovicei vállalata igazgatójának, 53. Chromý István, a vítkovicei építkezések ácsmunkásának 54. Kacserová Kvetának, a trutnovi Lenka-üzem szövőnőjének. 55. Ondruška Jeromosnak, a' gottwaldovi Svit nemzeti vállalat préselőjének, 56. Zemánek Bertának, a poniklai Kapnar-üzem fonónőjének, 57. Kalmas Jozef innék, a szudkovi Lenas-üzem fonónőjének, . 58. Pohorelec Magdának, a szviti Tatrasvit-üzem láncigazítójának, 59. Cizner Ernának, a trutnovl Texlen fonónőjének, 60. Matuchová Annának, a zábrehi Altas-ttzem szövőnőjének, 61. Seszták Ferencnek, a brünni Kras n. v. munkaszervezési vezetőjének 62. Egermajer Mária, a szva tavai gyapjúfésülő üzem munkásnőjének, 63. Rezek Rudolfnak, a gottwaldovi Svit n. v. termelési vezetőjének, 64. Holan István, a nyugatcseh fürésztelepek marianské-láznei munkásának, 65. Klanica Lajosnak, a Vágvölgyi cellulózemüvek cellulózefőzőjének, 66. Petrek Lajosnak, a valasszkémeziricsí fürésztelep előmunkásának, 67. Rysánek Ferencnek, a vranó nad vltavou-i VI. Vancsura papírgyár alkalmazottjának, 68. Majercsík Ist-ánnak, a dedovi traljtorközpont brigádosának, 69. Demetter Jánosnak, a kravári EFSz állattenyésztési vezetőjének, 70. Jurlna Józsefnek, a galántai állami birtok tomásikovoi állattenyészete csoportvezetőjének 71. SzVobodová Bozsenának, a kalyi EFSz sertésetetö- és gondozónőjének 72. Ferdics Józsefnek, a csallóközcsütörtöki gép. és traktorállomás trakto ristájának, 73. Dvorák Miloszlavnak, az olesnai gépállomás traktoristájának, 74. Kolár Frantiseknek, a královecl állami birtok gazdasági vezetőjének 75. Sykora Jánosnak, a losonci gépállomás traktoristájának, 76. Matejcslk Pál mozdonyvezetőnek lipótvári fűtőház, 77. Gaboda Gyula prágai autóbuszvezetőnek 78. Mudranica János prágai autóbuszvezetőnek 79. Sztrouha János rezsi hajóskapitánynak, 80. Koucky Károly szokolovi állomásfőnöknek, 81. Ftorek István zsolnai állomásfőnöknek, 82. Chodera János pilseni vasúti műhelyvezetőnek, 83. Beloc Rudolf prágai mozdonyvezetőnek; 84. Nelcs Ferenc pilseni mozdonyvezetőnek. GOTTWALD s. k. f