Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-22 / 120. szám, csütörtök

1952 május 22 Emeljük a párttagság és a pártmunka színvonalai vitása érdekében fokozni kell a köve telmónyeket a párttagság aktivitásá­val szemben. El keli érni, hogy a párttagok és tagjelöltek — aaielett, iiOjjy példamutatók a termelésoen egytől egyik kivegyék részüket a párt­munkából. Erre kötelezi a kommu­nistákat a szervezeti szabályzat is, amely világosan kimondja: a párttag kötelessége, hogy résztvegyen a párt valamely alapszervezetének munká­jában. Rengeteg a feladat, de a legtöbb pártszervezetben a párttagságnak csak egy része végez rendszeres pártmunkát és veáz részt aktíváin a pártszervezet életében. Ennek egyik oka bizonyos félelem a pártmunka nehézségeitől. Vannak, akik azt hi. szik, hogy a pártmegbizatások meg. haladják erejüket. Igaz, bonyolult feladatok is hárulnak a pártra. De a hatalmas gépezet kicsiny alkatré­szekből áll — az országot vezető Párt munkája ezernyi részletfeladat jó megoldásából tevődik össze és egy­egy kis részletmunkát minden párt. tag el tud végezni és el is kell végez­nie. A szocializmus építését dolgozó népünk felszabadult, alkotó Kedve, százezrek bátor kezdeményezése viszi előre. Pártunk, népi demokráciánk felébresztette a dolgozókban azt a vágyat, hogy termelő munkájuk mel lett mást is tegyenek u közösség ér­dekében. Az élcsapat tagjának abban Is kü­lönböznie kell a pártonkivülitől, hogy pártja s népe i n un ti elsőrendű kötelességének tekinti rendszeresen és jól végezni pártmunkáját, napról­napra kiérdemelni a párttagságot, a maga képességéhez mérten hozzájá­rulni a pártélet megjavításához és végső fokon pártunk újabb és újabb győzelmeihez. Gyakran nem elsőse rban a párt­tagon múlik, hogy nem végez párt­munkát — hanem az alapszerveze­tének vezetőségén is. — Sokan azért „passzívak", mert nem tud­ják, mihez és hogyan fogjanak ne­ki. Az alapszervezet vezetősége, a titkár nem osztja míg mással a munkáját. Igy jön létre számos pártszerveze­tünkben az az igazság:.alansag, hogy míg egyik-másik eKU.rsnitk üt-h^t funkciója ls van, — amelyeket per­sze a legleiKesebb, legáldozatkészebb munkával sem képes megfelelően ellátni — addig a tagság egy része csak szemlélője, de nem elöreleiidi­tője a pártéletnek. Ha a pártmunka színvonalát, minőségét emelni akar­juk, ezt a helyzetet sürgősen fel keld számolni — és elsősorban az alapszervezeti vezetőiknek kell azt felszámolniok. A munka megosztá­sa, részletekre való felbontása és a részletmunkákat vógiiö aktivisták seregéneik kinevelése: ez a magas színvonalú vezetés alapvető követel­ménye. „ ... Mennél apróbbak leisznek az általános munka egyes „műveletei", annál több olyan embert lehet majd találni, aki ezeket a müveleteket el tudja végezni..." — írta Lenin 1902-ben a „Mi a te.«idő?" cimü zseniális müvében. Ha igy megoszt­juk a munkát, az a feladat — foly­tatja — „hogy ezt a sok apró rész­letet egybefoglaljuk ..., hogy az apró funkciók végrehajtójában fel­keltsük a munkájának szükségessé­gében és fontosságát) in való hi­tet..." Lenin elvtárs arra tanít: használjuk fel bátran minden egyes ember képességeit, — lűncsen oiyan párttag, akinek hatalmas feladata­inkból ne jutna valamilyen részlet­munka. Sok példát' lehetne felhozni arra, "hogy nevelték jól lolgozó alap­szervezeti vezetők az aktivistákat, majd funkcionáriusokat „passzív­nak" elmarasztalt elvtársakból. Elő­ször kisebb feladatot bíztak az ed­dig visszahúzódó párttagra, vagy tagjelöltre, a jól elvégzett résedet­munka aztán önbizalmat adott, elő­revitt, megnövelte a párttag képes­ségeit, hogy fokozatosan nagyobb, bonyolultabb munkát s el tudjon látni. A pártmunka minősegének meg­javításában hatalmas szerepük van a pártcsoportoknak és a pártbizal­Nagyszerü tettekkel építi dolgozó népünk napról napra szocialista ha­Zaját, sikeirel veri vissza az impe­rialisták beavatkozási kísérleteit és semmisiti meg ügynökeiket, csapást mér osapás után a belső ellenségre. Gyárainkban, bányáinkban, nagy al­kotásaink építésénél munkásosztá­lyunk mindennapi hősi harcot vív az ötéves terv teljesítéséért, dolgozó pa­rasztságunk virágzó termelő szövet­kezeteket hoz létre, a mezőgazdasá­gi munkák jó elvégzésével küzd a bő­séges aratásért, értelmiségünk kivá­ló tudományos és technikai eredmé­nyekkel segíti szocialista építésün­ket. Ezt a harcot a Párt viszi előre: A Párt a lelke, motorja minden győ­zelmünknek, hajtóereje fejlődésünk­nek. Sikereink olyan szilárdak, ami­lyen erős a párt. Sokrétű és bonyolult feladatok hárulnak ma pártunkra és ahogyan előrehaladunk a szocializmus épí­tésében, úgy nőnek ezek a felada­tok. Hogy elvégezhessük őket szí­vósan, szakadatlanul erősítenünk kell pártunkat. Egyes elvtársak azt gondolják; csak űgy erősödhet a párt, h a korlátlanul vesz fel új ta­gokat soraiba. De a lealni-sztálini párt ereje nem mérhető egyszerűen csak a taglétszámmal. Fúrtunk erejét elsősorban az élcsapat, a párttagság minősége, pártmunka magas színvonala teszi. A Párt: a párttagok és pártszer­vezetek összessége és sorai annál erö­sebbek, minél harcedzettebbek és fel­készültebbek az egyes párttagok, mi­nél elevenebb élet lüktet alapszerve­zeteiben. Növelni a Párt erejét első­sorban azt jelenti, hogy összeforrot tabbá, erősebbé, kezdeményezőbbé fejlesztjük pártszervezeteinket, kép­zettebbé, aktívabbá neveljük párttag­ságunkat, emeljük a vezetés színvo­nalát. A Párt, mint élő szervezet, állán, dóan erősíti magát új tagjelöltekkel és tagokkal, soraiba emelve a leg­jobbakat. A hangsúly a legjobbakon van; Sztálin elvtárs arra tanít: Oroszország népe történelmi győzel­meit annak az egybeforrott, harcok­ban megedzett és kemény acélból ko­vácsolt Kommunista Pártnak kö­szönheti, amely sohasem hajhászta a nagy taglétszámot és minőségi össze­tételének javítását tartotta legfőbb gondjának. Ha a párttagság képzet­tebb, fegyelmezettebb, áldozatké­szebb, példamutatóbb, megsokszoro­zódik a pártszervezet ereje, harcké­pessége s ha a pártszervezetek erő­sek — meggyorsul egész fejlődésünk, biztosabban győzzük le a nehézsége­ket, lendületesebb lesz építőmunkánk. A pártmunka minőségének megja­vítása érdekében fokozni kell a kö­vetelményeket a párttagság marxis­ta-leninista képzésével szemben. Mun­kásosztályunk történelmi feladata, hogy a párt vezetésével hazánkban felépítse a szocialista társadalmat és eközben kinevelje az Ajtípusú szocia­lista embert. E hatalmas nevelő, szervező munká át a Párt csak akkor végezheti el sikeresen, ha a tagsága képzett. A Párt ereje nagyban függ attól, mennyire sajátította el tagsá­ga a forradalmi elméletet, mennyire érti s tudja" alkalmazni mindennapi munkájában. Keményebben helytáll, eredményesebben kezdeményez, el­szántabban harcol, aktívan dolgozik az a párttag, aki Ismeri a inarxiz­nius.lenlnizmus alapvető tanításait — mert tovább lát a mánál, világo­sabban megérti a jeleň összefüggé­seit is, sziklaszilárd benne a meg­győződés nagy üg.Vünk igazában és győzelmében. Ezért pártszervezeteink követeljék meg a tagságtól, hogy ta­nuljon, bővítse elméleti-politikai is­mereteit, tanulmányozza a marxista­leninista irodalmat. Olyan légkört kell teremteni a pártszervezetekben, hogy a kommunisták szüntelenül érezzék a tanulás szükségességét. Küldjék pártiskolára, vonják be a po­litikai oktatásba, a pártszervezetek a tagokat és tagjelölteket, segitsék és ellenőrizzék tanulásukat; ébresz­szék rá őket, hogy a tanulás elha­nyagolá<A nemcsak helytelen, 'vinem B biztos elmaradást is jelenti. A pártmunka minőségének megja­Di §m —— ál IFJÚ IfNINJSTÁK A szovjet pionírok szervezete fennállásának 30. évfordulójára. H armlnc évvel ezelőtt, 1922 má­jus 19-én alakította meg a Komszo­mol, a Bolsevik .Párt utasítására a szovjet pionír-szervezeteket, a szov jet úttörők szervezeteit. Azok, akik harminc esztendővel ezelőtt elsők­ként tették le az ünnepélyes pionír­fogadalmat, azóta felnőttek és tet­tekkel bizonyították be, hogy a kommunizmus hozzáértő, tanult, bá­tor, odaadó harcosai. A felnövekvő szovjet nemzedékek harca és alkotó munkája tanúskodik róla, hogy a szovjet pionír-mozgalom becsülettel megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket Lenin és Sztálin szabott meg számára. A szovjet pionír-mozgalom gyö­kerei visszanyúlnak az orosz mun­kásosztály szocialista forradalmát megelőző hősi harcok korába. A cá­ri Oroszországban kegyetlen és nél­külözésekkel teljes volt a gyerme­kek élete. Hét-nyolcéves fiúk, sőt lányok is, az éhségtől űzve, töme­gesen kényszerültek gyárakba és üzemekbe, ahol erejüket meghaladó, napi 10—12 órai munkát kellett vé­gezniük. Ezek a gyerekek résztvet­tek a munkások tüntetéseiben, for­radrlmi röpiratokat és újságokat terjesztettek, megszervezték saját gyenmek-sztrájkjaikat. 1905-ban Je­katyerinoszlavban, félezer 9—13 éves gyermek sztrájkolt. 1913-ban a kurilovi hajóépítőmühely fütőinasai léptek sztrájkba, mert a gyár veze­tősége megdagadta munkabérük na­pi 60 kopekra való felemelését. A munkásosztály és a párt már akkor dédelgető szeretettel vette körül a gyermekeket és igyekezett őket megóvni a kapitalizmus pusztítá­saitól. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmével új, boldog kor­szak következett a világ egyhato­dán élő ifjúság életében. 1918 októ­berében megalakult a Komszoonol, amely a polgárháború viharaiban ós azután állandóan segítette a pár­tot a gyermekek, a serdülőkorú if­júság nevelésében, a róluk való gon­doskodásban is. De a Komszomol nem biztosíthatott egységes nevelé­si programmot a soraiba tömörülő 12—25 évig terjedő korosztályok ré­sziére. Ezért szervezetei önálló gyer­mekcsoportokat alakítottak, ame­lyek elsősorban az üzemi pártszer­vezetek mellett dolgoztak és szoro­san összeforrtak a munkásosztály harcaival. Lenin és Sztálin a szovjethata­lom megalapításának első napjaitól kezdve különös szeretettel és gond­dal foglalkoztak u gyermekekkel, ezt a munkát az állami feladatok egyik legfontosabbjának tekintették. Maga Lenin adott útmutatást 1919 május 25-én, a Vörös-téren tartott ifjúsági nagygyűlésen a kommunista gyermekszervezet megalapítására „A gyermekeknek, a serdülő prole­tároknak is segíteniök kell a forra­dalmat — mondotta. — A gyerme­kek szervezete a legjobb út a kom­miinárdok nevelésére". A lenini út­mutatást a Komszomol megvalósí­totta. Moszkvában és más területe­ken is pionír-csapatokat szerveztek, 1922 májusában, a Komszomol össz­oroszországi konferenciáján pedig elhatározták, hogy az ország min­den városában, falujában létrehoz­zák a pionír-szervezeteket. Ez idő­től fogva a Komszomol gondosko­dott és gondoskodik ma is arról, hogy a pionír-szervezet a felnövekvő új nemzedéket kommunista szellem­ben, a szovjethaza és a párt iránti feltétlen szeretet és odaadás szelle­mében nevelje, kifejlessze bennük a szeretetet a tanulás iránt, szor­galomra és öntudatos fegyelemre neveljen, bekapcsolja a kis úttörő­ket a hasznos társadalmi munkába. A Komszomol vezetésével a szovjet pionírok szervezete dicső utat tett meg s ma 19 millió szovjet úttörő tartozik soraiba. Ennek a dicső útnak feledhetet­len állomása 1924 januárja, amikor a legforróbban szeretett vezér, a nagy Lenin halála után a párt ja­vaslatára a Komszomol Lenin nevét adományozta a Szovjetunió kommu­nista gyermekszervezetének. „Mél­tónak kell lennetek ahhoz a nagy névhez, amely žászlótokra van írva — hangzott a Komszomol felhívása.— Gyárak, üzemek, iskolák gyermekei, tömörüljetek a gyermekcsoportok, országunk ifjú leninistád köré. A pionírok vörös zászlaja alatt élén­ken, bátran, szilárdan járjatok II jics nyomán". 1924 május 23-án Moszkvában, a Vörös-téren felsora­kozott tízezer pionír és ünnepélyes esküt tett, a nagy Sztálin jelenlété­ben, az ország minden úttörője ne vében, hogy a szovjet pionírok mindörökre hűek maradinak Vladi­mír Iljics Lenin ügyéhez. Az ifjú leninisták betartották es­küjüket. 1929-ben, amikor a szovjet­nép hozzáfogott az első ötéves terv megvalósításához, a pionírok — amiben csak tudták — segítették a szocializmus építésének ügyét. Az írástudatlanok, fél-analfabéták száz­ezreit tanították meg írni és olvas­ni. A traktorok építéséért indított társadalmi mozgalomban 1488 tonna fémhulladékot és 35.000 rubelt gyűj­töttek össze. Falun a komszomol­cokkai együtt agitáltak a termény­beadásért, megszervezték az élelem­szállító „vörös-szekér"-karavánokat, leleplezték a gabonarejtegető kulá­kokat. Moszkvában ma is ott lát­ható Pavlik Morozovnak, Geraszi­movka falu pionírcsapata elnökének, a rettenthetetlen úttörőnek szobra, aki bátran leleplezte a gabonarejte­getőket és ezért a kulákok megöl­ték. A szovjet pinortrok szeretettel őrzik szívükben Pavlik Morozov em­lékét, olyan rettenthetetlenek akar­nak lenni a nép ellenségeivel szem­ben, olyan odaadóan akarják sze­retni hazájukat, mint ahogyan ez az ifjú hős tette. Amikor a Hitler-fasiszták tá­madása megszakította a szovjetnép és a szovjet gyermekek örömteli, boldog életét, a pionírok erejükhöz mérten segítették a Szovjet Hadse­reg harcosait a győzelem kivívásá­ban. Felderítést végeztek, mint Szá­sa Csekalin, a Szovjetunió legifjabb hőse. Kosztya Kravosuk két szovjet ezred harci lobogóit mentette meg a németektől — a Vörös Zászló-rend­del tüntették kl. Sahti városában Borisz Bulatov pionírcsapata a meg­szállás idején megrongált 1100 el­lenséges autót, megsemmisített 15 tonna fűtőanyagot, használhatat­lanná tett 25 tonna élelmiszert és megölt 18 fasisztát. Gajdar szovjet író „Timur és csapata" című regé­nyének hatására kifejlődött a „timu­risták" mozgalma Ezek a pionírok gondjaikba vették a fronton harco­lók családtagjait, mindenütt megje­lentek, ahol segítségre volt szükség letörölték a könnyeket, enyhítették a fájdalmat. A szovjet pionírok legfontosabb feladata: a tanulás. A szovjet gryér­mékéit — a kommunizmus jövendő épí' A komr.unizmust pedig nem lehet tudás nélkül felépíteni. A Komszomol a pionír-szervezetek megalakulásának első pillanatától fogva arra törekedett, hogy a szov­jet gyerekeket kutató, tudnivágyó, ki­tartó és munkaszerető, a könyvvel jó barátságot tartó ifjakká nevelje. A Bolsevik Párt arra tanította a szovjet úttörőket: „A pionír-sierve­zetek akkor töltik be szerepüket az új nemzedék nevelésében... és vív­ják ki az új nemzedék feltétlen sze­retetét és tiszteletét... ha a pioní­rok figyelmesen tanulnak az isko­lában. A pionír fő kötelessége, hogy az iskolában példás tanuló legyen". Amikor a szibériai Novaja Uda falu (a forradalom előtt itt töltötte Sztá­lin elvtárs száműzetésének napjait) pionírjai 1934-ben levelet írtak Sztá­lin elvtársnak, amelyben kifejezték végtelen odaadásukat és szeretetü­ket a gyermekek nagy barátja és tanítója iránt, nem sok idő múlva ezt a választ kapták Sztálin elvtárs­tól: „Bocsánatot kérek a kései vá­laszért. Üdvözléstek nagyon megha­tott. Kívánok nektek jó egészséget és sikereket a tanulásban és a mun­kában. Remélem, hogy sikeresen bevégzitek tanulmányaitokat és tett­erős, hozzáértő dolgozók lesztek, amilyenekre országunknak szüksége van". Ez a levél megjelent a „Prav­dádban — és mozgósította a Szov­jetunió minden pionírját a még jobb, még szorgalmasabb tanulásra és munkára. 1949 márciusa, a lenini-sztálini Komszomol XI. kongresszusa után, a kongresszus útmutatása alapján a pionír-szervezetek még tevéke­nyebben segítik a tanítókat abban, hogy tanulótársaik mélyen és alapo­san elsajátítsák a szükséges Isme­reteket. A pionírcsapatok harcolnak azért, hogy osztályukban ne bukjon meg senki. Az úttörő-gyűlések, a kü­lönböző témákkal foglalkozó önkép­zőkörök, olvasókonferenciák, a ki­rándulások és „az ifjú utazók moz­galma" a hazai tájak megismerésé­re, az Iskolák melletti kísérleti par­cellákon végzett munka, mind se­gíti a szovjet pionírokat a tanulás­ban, ugyanakkor a fizikai munka szeretetére és tiszteletére nevel. A pionír-szervezeteik munkájának fel­lendülésére jellemző, hogy 1951-ben „az Ifjú utazók" száma elérte a nyolcmilliót; hatalmas arányokban fejlődnek az „ifjú természettudó­sok" körei, ahol a gyermekek meg­ismerkednek a természet törvényei­vel, saját tapasztalatukból győződ­hetnek meg arról, hogy ezek Isme­retében az ember beleavatkozhatok a növények és állatok életébe és kí­vánsága szerint irányíthatja azt. É, vröl évre kiállitásokon mutat­ják be a szovjet pionírok iskolán kívüli munkájának legkiválóbb ered­ményeit. 1950-ben a fizikai szemlél­tető eszközök kiállítása nyílt meg Moszkvában, az idén több mint két­ezer munkát mutattak be a bioló­giai szemléltető eszközök kiállítá­sán. 1946 óta Moszkvában évente megtartják a gyeitnekek képzőmű­vészeti alkotásainak államszövetségi kiállítását. A pionír-csapatokban ének- és táncegyüttesekét, színját­szó-köröket alakítanak, szokássá vált, hogy évente megtartják „a dal ünnepét", szavaló-, ének- és tánc­versenyeket rendeznek. Nincs még egy ország a világon, ahol olyan szép és boldog lenne a gyermekek élete, mint a Szovjet­unióban. Ez a nagy Sztálin és a Bolsevik Párt atyai gondoskodásá­nak, a lenini-sztálini Komszomol és a pionír-szervezetek, az ifjú leninis­ták szervezetei lankadatlan, hűséges munkájának köszönhető. A szovjet pionírok lenini szervezete a Kom­szomol vezetésével szeplőtlenül meg­őrizte Lenin hagyatékát és teljesí­tette azokat a feladatokat, amelye­ket a Bolsevik Párt rábízott. Bc oldogok és büszkék vagyunk, hogy gyermekeink nevelésében a fcos lenini pionír-szervezet példáJS? rá­vethetjük. Surányi László. miafcnak. A pártcsoport a maga te­rületén a tagokat, tagjelölteket és általuk a pártonkívülieket is a ter­melésre mozgósítja, neveli a párt­tagságot, elősegíti kommunista fej­lődését, szorosabbra fűzi a kapcso­latot a kommunisták és a pártonkí­vüli ek között. A jól működő párt­csoportban nincs „passzív" párttag vagy tagjelölt: a kollektíva megta­lálja annak módját, hogyan vonjon be kisebb-nagyobb megbízásokkal minden egyes ember*, a pártmunká­ba. A pártosoportok révén Jutnak el az utasítások és útmutatások a felsőbb pártsszervektőd és az alap­szervezet vezetőségétől a széles párttagsághoz, sőt rajtuk keresztül válnak mozgósító erővé a pártonkí­vüli tömegekben is. A pártbizalmi az alapszervezet vezetőségének va­lósággal kinyújtott karja, az alap­szervezet vezetősége csak a pártbi­zalmiak, a pártcsoportok segítségé­vel vezethet eredményesen. A pártcsoT>ortok jő munkája ré­vtin területükön nagyobb eredmény­nyel halad a munka, a termelés, következetesebben érvényesül a pár­tonbelüli demokrácia, a bírálat-ön­bírálat, jobban tanulnak a pártcso­port tagjai és aktívabbak, kezde­ményezőbbek, harcosabbak leisznek. A jó pártcsoport az eleven pártélet alapja, a jó pártélet eredményei pedig „kívül" a termelés, az építés sikereiben jelentkeznek. A párttag­ság aktivizálása és a vezetés szín­vonalának emelése: a minőséggel szorosan össz?rüggő kérdések. És kommunista vezetőinknek meg kell tanuiniok a vezetés művészetét. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom