Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-22 / 120. szám, csütörtök

1952 május 22 Emeljük a párttagság és a pártmunka színvonalai vitása érdekében fokozni kell a köve telmónyeket a párttagság aktivitásával szemben. El keli érni, hogy a párttagok és tagjelöltek — aaielett, iiOjjy példamutatók a termelésoen egytől egyik kivegyék részüket a pártmunkából. Erre kötelezi a kommunistákat a szervezeti szabályzat is, amely világosan kimondja: a párttag kötelessége, hogy résztvegyen a párt valamely alapszervezetének munkájában. Rengeteg a feladat, de a legtöbb pártszervezetben a párttagságnak csak egy része végez rendszeres pártmunkát és veáz részt aktíváin a pártszervezet életében. Ennek egyik oka bizonyos félelem a pártmunka nehézségeitől. Vannak, akik azt hi. szik, hogy a pártmegbizatások meg. haladják erejüket. Igaz, bonyolult feladatok is hárulnak a pártra. De a hatalmas gépezet kicsiny alkatrészekből áll — az országot vezető Párt munkája ezernyi részletfeladat jó megoldásából tevődik össze és egyegy kis részletmunkát minden párt. tag el tud végezni és el is kell végeznie. A szocializmus építését dolgozó népünk felszabadult, alkotó Kedve, százezrek bátor kezdeményezése viszi előre. Pártunk, népi demokráciánk felébresztette a dolgozókban azt a vágyat, hogy termelő munkájuk mel lett mást is tegyenek u közösség érdekében. Az élcsapat tagjának abban Is különböznie kell a pártonkivülitől, hogy pártja s népe i n un ti elsőrendű kötelességének tekinti rendszeresen és jól végezni pártmunkáját, naprólnapra kiérdemelni a párttagságot, a maga képességéhez mérten hozzájárulni a pártélet megjavításához és végső fokon pártunk újabb és újabb győzelmeihez. Gyakran nem elsőse rban a párttagon múlik, hogy nem végez pártmunkát — hanem az alapszervezetének vezetőségén is. — Sokan azért „passzívak", mert nem tudják, mihez és hogyan fogjanak neki. Az alapszervezet vezetősége, a titkár nem osztja míg mással a munkáját. Igy jön létre számos pártszervezetünkben az az igazság:.alansag, hogy míg egyik-másik eKU.rsnitk üt-h^t funkciója ls van, — amelyeket persze a legleiKesebb, legáldozatkészebb munkával sem képes megfelelően ellátni — addig a tagság egy része csak szemlélője, de nem elöreleiiditője a pártéletnek. Ha a pártmunka színvonalát, minőségét emelni akarjuk, ezt a helyzetet sürgősen fel keld számolni — és elsősorban az alapszervezeti vezetőiknek kell azt felszámolniok. A munka megosztása, részletekre való felbontása és a részletmunkákat vógiiö aktivisták seregéneik kinevelése: ez a magas színvonalú vezetés alapvető követelménye. „ ... Mennél apróbbak leisznek az általános munka egyes „műveletei", annál több olyan embert lehet majd találni, aki ezeket a müveleteket el tudja végezni..." — írta Lenin 1902-ben a „Mi a te.«idő?" cimü zseniális müvében. Ha igy megosztjuk a munkát, az a feladat — folytatja — „hogy ezt a sok apró részletet egybefoglaljuk ..., hogy az apró funkciók végrehajtójában felkeltsük a munkájának szükségességében és fontosságát) in való hitet..." Lenin elvtárs arra tanít: használjuk fel bátran minden egyes ember képességeit, — lűncsen oiyan párttag, akinek hatalmas feladatainkból ne jutna valamilyen részletmunka. Sok példát' lehetne felhozni arra, "hogy nevelték jól lolgozó alapszervezeti vezetők az aktivistákat, majd funkcionáriusokat „passzívnak" elmarasztalt elvtársakból. Először kisebb feladatot bíztak az eddig visszahúzódó párttagra, vagy tagjelöltre, a jól elvégzett résedetmunka aztán önbizalmat adott, előrevitt, megnövelte a párttag képességeit, hogy fokozatosan nagyobb, bonyolultabb munkát s el tudjon látni. A pártmunka minősegének megjavításában hatalmas szerepük van a pártcsoportoknak és a pártbizalNagyszerü tettekkel építi dolgozó népünk napról napra szocialista haZaját, sikeirel veri vissza az imperialisták beavatkozási kísérleteit és semmisiti meg ügynökeiket, csapást mér osapás után a belső ellenségre. Gyárainkban, bányáinkban, nagy alkotásaink építésénél munkásosztályunk mindennapi hősi harcot vív az ötéves terv teljesítéséért, dolgozó parasztságunk virágzó termelő szövetkezeteket hoz létre, a mezőgazdasági munkák jó elvégzésével küzd a bőséges aratásért, értelmiségünk kiváló tudományos és technikai eredményekkel segíti szocialista építésünket. Ezt a harcot a Párt viszi előre: A Párt a lelke, motorja minden győzelmünknek, hajtóereje fejlődésünknek. Sikereink olyan szilárdak, amilyen erős a párt. Sokrétű és bonyolult feladatok hárulnak ma pártunkra és ahogyan előrehaladunk a szocializmus építésében, úgy nőnek ezek a feladatok. Hogy elvégezhessük őket szívósan, szakadatlanul erősítenünk kell pártunkat. Egyes elvtársak azt gondolják; csak űgy erősödhet a párt, h

a korlátlanul vesz fel új tagokat soraiba. De a lealni-sztálini párt ereje nem mérhető egyszerűen csak a taglétszámmal. Fúrtunk erejét elsősorban az élcsapat, a párttagság minősége, pártmunka magas színvonala teszi. A Párt: a párttagok és pártszervezetek összessége és sorai annál erösebbek, minél harcedzettebbek és felkészültebbek az egyes párttagok, minél elevenebb élet lüktet alapszervezeteiben. Növelni a Párt erejét elsősorban azt jelenti, hogy összeforrot tabbá, erősebbé, kezdeményezőbbé fejlesztjük pártszervezeteinket, képzettebbé, aktívabbá neveljük párttagságunkat, emeljük a vezetés színvonalát. A Párt, mint élő szervezet, állán, dóan erősíti magát új tagjelöltekkel és tagokkal, soraiba emelve a legjobbakat. A hangsúly a legjobbakon van; Sztálin elvtárs arra tanít: Oroszország népe történelmi győzelmeit annak az egybeforrott, harcokban megedzett és kemény acélból kovácsolt Kommunista Pártnak köszönheti, amely sohasem hajhászta a nagy taglétszámot és minőségi összetételének javítását tartotta legfőbb gondjának. Ha a párttagság képzettebb, fegyelmezettebb, áldozatkészebb, példamutatóbb, megsokszorozódik a pártszervezet ereje, harcképessége s ha a pártszervezetek erősek — meggyorsul egész fejlődésünk, biztosabban győzzük le a nehézségeket, lendületesebb lesz építőmunkánk. A pártmunka minőségének megjavítása érdekében fokozni kell a követelményeket a párttagság marxista-leninista képzésével szemben. Munkásosztályunk történelmi feladata, hogy a párt vezetésével hazánkban felépítse a szocialista társadalmat és eközben kinevelje az Ajtípusú szocialista embert. E hatalmas nevelő, szervező munká át a Párt csak akkor végezheti el sikeresen, ha a tagsága képzett. A Párt ereje nagyban függ attól, mennyire sajátította el tagsága a forradalmi elméletet, mennyire érti s tudja" alkalmazni mindennapi munkájában. Keményebben helytáll, eredményesebben kezdeményez, elszántabban harcol, aktívan dolgozik az a párttag, aki Ismeri a inarxiznius.lenlnizmus alapvető tanításait — mert tovább lát a mánál, világosabban megérti a jeleň összefüggéseit is, sziklaszilárd benne a meggyőződés nagy üg.Vünk igazában és győzelmében. Ezért pártszervezeteink követeljék meg a tagságtól, hogy tanuljon, bővítse elméleti-politikai ismereteit, tanulmányozza a marxistaleninista irodalmat. Olyan légkört kell teremteni a pártszervezetekben, hogy a kommunisták szüntelenül érezzék a tanulás szükségességét. Küldjék pártiskolára, vonják be a politikai oktatásba, a pártszervezetek a tagokat és tagjelölteket, segitsék és ellenőrizzék tanulásukat; ébreszszék rá őket, hogy a tanulás elhanyagolá<A nemcsak helytelen, 'vinem B biztos elmaradást is jelenti. A pártmunka minőségének megjaDi §m —— ál IFJÚ IfNINJSTÁK A szovjet pionírok szervezete fennállásának 30. évfordulójára. H armlnc évvel ezelőtt, 1922 május 19-én alakította meg a Komszomol, a Bolsevik .Párt utasítására a szovjet pionír-szervezeteket, a szov jet úttörők szervezeteit. Azok, akik harminc esztendővel ezelőtt elsőkként tették le az ünnepélyes pionírfogadalmat, azóta felnőttek és tettekkel bizonyították be, hogy a kommunizmus hozzáértő, tanult, bátor, odaadó harcosai. A felnövekvő szovjet nemzedékek harca és alkotó munkája tanúskodik róla, hogy a szovjet pionír-mozgalom becsülettel megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket Lenin és Sztálin szabott meg számára. A szovjet pionír-mozgalom gyökerei visszanyúlnak az orosz munkásosztály szocialista forradalmát megelőző hősi harcok korába. A cári Oroszországban kegyetlen és nélkülözésekkel teljes volt a gyermekek élete. Hét-nyolcéves fiúk, sőt lányok is, az éhségtől űzve, tömegesen kényszerültek gyárakba és üzemekbe, ahol erejüket meghaladó, napi 10—12 órai munkát kellett végezniük. Ezek a gyerekek résztvettek a munkások tüntetéseiben, forradrlmi röpiratokat és újságokat terjesztettek, megszervezték saját gyenmek-sztrájkjaikat. 1905-ban Jekatyerinoszlavban, félezer 9—13 éves gyermek sztrájkolt. 1913-ban a kurilovi hajóépítőmühely fütőinasai léptek sztrájkba, mert a gyár vezetősége megdagadta munkabérük napi 60 kopekra való felemelését. A munkásosztály és a párt már akkor dédelgető szeretettel vette körül a gyermekeket és igyekezett őket megóvni a kapitalizmus pusztításaitól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével új, boldog korszak következett a világ egyhatodán élő ifjúság életében. 1918 októberében megalakult a Komszoonol, amely a polgárháború viharaiban ós azután állandóan segítette a pártot a gyermekek, a serdülőkorú ifjúság nevelésében, a róluk való gondoskodásban is. De a Komszomol nem biztosíthatott egységes nevelési programmot a soraiba tömörülő 12—25 évig terjedő korosztályok résziére. Ezért szervezetei önálló gyermekcsoportokat alakítottak, amelyek elsősorban az üzemi pártszervezetek mellett dolgoztak és szorosan összeforrtak a munkásosztály harcaival. Lenin és Sztálin a szovjethatalom megalapításának első napjaitól kezdve különös szeretettel és gonddal foglalkoztak u gyermekekkel, ezt a munkát az állami feladatok egyik legfontosabbjának tekintették. Maga Lenin adott útmutatást 1919 május 25-én, a Vörös-téren tartott ifjúsági nagygyűlésen a kommunista gyermekszervezet megalapítására „A gyermekeknek, a serdülő proletároknak is segíteniök kell a forradalmat — mondotta. — A gyermekek szervezete a legjobb út a kommiinárdok nevelésére". A lenini útmutatást a Komszomol megvalósította. Moszkvában és más területeken is pionír-csapatokat szerveztek, 1922 májusában, a Komszomol összoroszországi konferenciáján pedig elhatározták, hogy az ország minden városában, falujában létrehozzák a pionír-szervezeteket. Ez időtől fogva a Komszomol gondoskodott és gondoskodik ma is arról, hogy a pionír-szervezet a felnövekvő új nemzedéket kommunista szellemben, a szovjethaza és a párt iránti feltétlen szeretet és odaadás szellemében nevelje, kifejlessze bennük a szeretetet a tanulás iránt, szorgalomra és öntudatos fegyelemre neveljen, bekapcsolja a kis úttörőket a hasznos társadalmi munkába. A Komszomol vezetésével a szovjet pionírok szervezete dicső utat tett meg s ma 19 millió szovjet úttörő tartozik soraiba. Ennek a dicső útnak feledhetetlen állomása 1924 januárja, amikor a legforróbban szeretett vezér, a nagy Lenin halála után a párt javaslatára a Komszomol Lenin nevét adományozta a Szovjetunió kommunista gyermekszervezetének. „Méltónak kell lennetek ahhoz a nagy névhez, amely žászlótokra van írva — hangzott a Komszomol felhívása.— Gyárak, üzemek, iskolák gyermekei, tömörüljetek a gyermekcsoportok, országunk ifjú leninistád köré. A pionírok vörös zászlaja alatt élénken, bátran, szilárdan járjatok II jics nyomán". 1924 május 23-án Moszkvában, a Vörös-téren felsorakozott tízezer pionír és ünnepélyes esküt tett, a nagy Sztálin jelenlétében, az ország minden úttörője ne vében, hogy a szovjet pionírok mindörökre hűek maradinak Vladimír Iljics Lenin ügyéhez. Az ifjú leninisták betartották esküjüket. 1929-ben, amikor a szovjetnép hozzáfogott az első ötéves terv megvalósításához, a pionírok — amiben csak tudták — segítették a szocializmus építésének ügyét. Az írástudatlanok, fél-analfabéták százezreit tanították meg írni és olvasni. A traktorok építéséért indított társadalmi mozgalomban 1488 tonna fémhulladékot és 35.000 rubelt gyűjtöttek össze. Falun a komszomolcokkai együtt agitáltak a terménybeadásért, megszervezték az élelemszállító „vörös-szekér"-karavánokat, leleplezték a gabonarejtegető kulákokat. Moszkvában ma is ott látható Pavlik Morozovnak, Geraszimovka falu pionírcsapata elnökének, a rettenthetetlen úttörőnek szobra, aki bátran leleplezte a gabonarejtegetőket és ezért a kulákok megölték. A szovjet pinortrok szeretettel őrzik szívükben Pavlik Morozov emlékét, olyan rettenthetetlenek akarnak lenni a nép ellenségeivel szemben, olyan odaadóan akarják szeretni hazájukat, mint ahogyan ez az ifjú hős tette. Amikor a Hitler-fasiszták támadása megszakította a szovjetnép és a szovjet gyermekek örömteli, boldog életét, a pionírok erejükhöz mérten segítették a Szovjet Hadsereg harcosait a győzelem kivívásában. Felderítést végeztek, mint Szása Csekalin, a Szovjetunió legifjabb hőse. Kosztya Kravosuk két szovjet ezred harci lobogóit mentette meg a németektől — a Vörös Zászló-renddel tüntették kl. Sahti városában Borisz Bulatov pionírcsapata a megszállás idején megrongált 1100 ellenséges autót, megsemmisített 15 tonna fűtőanyagot, használhatatlanná tett 25 tonna élelmiszert és megölt 18 fasisztát. Gajdar szovjet író „Timur és csapata" című regényének hatására kifejlődött a „timuristák" mozgalma Ezek a pionírok gondjaikba vették a fronton harcolók családtagjait, mindenütt megjelentek, ahol segítségre volt szükség letörölték a könnyeket, enyhítették a fájdalmat. A szovjet pionírok legfontosabb feladata: a tanulás. A szovjet gryérmékéit — a kommunizmus jövendő épí' A komr.unizmust pedig nem lehet tudás nélkül felépíteni. A Komszomol a pionír-szervezetek megalakulásának első pillanatától fogva arra törekedett, hogy a szovjet gyerekeket kutató, tudnivágyó, kitartó és munkaszerető, a könyvvel jó barátságot tartó ifjakká nevelje. A Bolsevik Párt arra tanította a szovjet úttörőket: „A pionír-siervezetek akkor töltik be szerepüket az új nemzedék nevelésében... és vívják ki az új nemzedék feltétlen szeretetét és tiszteletét... ha a pionírok figyelmesen tanulnak az iskolában. A pionír fő kötelessége, hogy az iskolában példás tanuló legyen". Amikor a szibériai Novaja Uda falu (a forradalom előtt itt töltötte Sztálin elvtárs száműzetésének napjait) pionírjai 1934-ben levelet írtak Sztálin elvtársnak, amelyben kifejezték végtelen odaadásukat és szeretetüket a gyermekek nagy barátja és tanítója iránt, nem sok idő múlva ezt a választ kapták Sztálin elvtárstól: „Bocsánatot kérek a kései válaszért. Üdvözléstek nagyon meghatott. Kívánok nektek jó egészséget és sikereket a tanulásban és a munkában. Remélem, hogy sikeresen bevégzitek tanulmányaitokat és tetterős, hozzáértő dolgozók lesztek, amilyenekre országunknak szüksége van". Ez a levél megjelent a „Pravdádban — és mozgósította a Szovjetunió minden pionírját a még jobb, még szorgalmasabb tanulásra és munkára. 1949 márciusa, a lenini-sztálini Komszomol XI. kongresszusa után, a kongresszus útmutatása alapján a pionír-szervezetek még tevékenyebben segítik a tanítókat abban, hogy tanulótársaik mélyen és alaposan elsajátítsák a szükséges Ismereteket. A pionírcsapatok harcolnak azért, hogy osztályukban ne bukjon meg senki. Az úttörő-gyűlések, a különböző témákkal foglalkozó önképzőkörök, olvasókonferenciák, a kirándulások és „az ifjú utazók mozgalma" a hazai tájak megismerésére, az Iskolák melletti kísérleti parcellákon végzett munka, mind segíti a szovjet pionírokat a tanulásban, ugyanakkor a fizikai munka szeretetére és tiszteletére nevel. A pionír-szervezeteik munkájának fellendülésére jellemző, hogy 1951-ben „az Ifjú utazók" száma elérte a nyolcmilliót; hatalmas arányokban fejlődnek az „ifjú természettudósok" körei, ahol a gyermekek megismerkednek a természet törvényeivel, saját tapasztalatukból győződhetnek meg arról, hogy ezek Ismeretében az ember beleavatkozhatok a növények és állatok életébe és kívánsága szerint irányíthatja azt. É, vröl évre kiállitásokon mutatják be a szovjet pionírok iskolán kívüli munkájának legkiválóbb eredményeit. 1950-ben a fizikai szemléltető eszközök kiállítása nyílt meg Moszkvában, az idén több mint kétezer munkát mutattak be a biológiai szemléltető eszközök kiállításán. 1946 óta Moszkvában évente megtartják a gyeitnekek képzőművészeti alkotásainak államszövetségi kiállítását. A pionír-csapatokban ének- és táncegyüttesekét, színjátszó-köröket alakítanak, szokássá vált, hogy évente megtartják „a dal ünnepét", szavaló-, ének- és táncversenyeket rendeznek. Nincs még egy ország a világon, ahol olyan szép és boldog lenne a gyermekek élete, mint a Szovjetunióban. Ez a nagy Sztálin és a Bolsevik Párt atyai gondoskodásának, a lenini-sztálini Komszomol és a pionír-szervezetek, az ifjú leninisták szervezetei lankadatlan, hűséges munkájának köszönhető. A szovjet pionírok lenini szervezete a Komszomol vezetésével szeplőtlenül megőrizte Lenin hagyatékát és teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket a Bolsevik Párt rábízott. Bc oldogok és büszkék vagyunk, hogy gyermekeink nevelésében a fcos lenini pionír-szervezet példáJS? rávethetjük. Surányi László. miafcnak. A pártcsoport a maga területén a tagokat, tagjelölteket és általuk a pártonkívülieket is a termelésre mozgósítja, neveli a párttagságot, elősegíti kommunista fejlődését, szorosabbra fűzi a kapcsolatot a kommunisták és a pártonkívüli ek között. A jól működő pártcsoportban nincs „passzív" párttag vagy tagjelölt: a kollektíva megtalálja annak módját, hogyan vonjon be kisebb-nagyobb megbízásokkal minden egyes ember*, a pártmunkába. A pártosoportok révén Jutnak el az utasítások és útmutatások a felsőbb pártsszervektőd és az alapszervezet vezetőségétől a széles párttagsághoz, sőt rajtuk keresztül válnak mozgósító erővé a pártonkívüli tömegekben is. A pártbizalmi az alapszervezet vezetőségének valósággal kinyújtott karja, az alapszervezet vezetősége csak a pártbizalmiak, a pártcsoportok segítségével vezethet eredményesen. A pártcsoT>ortok jő munkája révtin területükön nagyobb eredménynyel halad a munka, a termelés, következetesebben érvényesül a pártonbelüli demokrácia, a bírálat-önbírálat, jobban tanulnak a pártcsoport tagjai és aktívabbak, kezdeményezőbbek, harcosabbak leisznek. A jó pártcsoport az eleven pártélet alapja, a jó pártélet eredményei pedig „kívül" a termelés, az építés sikereiben jelentkeznek. A párttagság aktivizálása és a vezetés színvonalának emelése: a minőséggel szorosan össz?rüggő kérdések. És kommunista vezetőinknek meg kell tanuiniok a vezetés művészetét. »