Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-18 / 117. szám, vasárnap

U J SZO 1952 május 18 t A kommunisták példamutatása a csallóközaraoyosi állami b-rtokon A vágsellyei tra'dorállomás 130 százalékra tel esítetfe a tavaszi munkák tervét A csallóközaranyosi állami birtok dolgozói ez évben jobban felkészül­tek a mezőgazdasági munkákra, mint a mult esztendőben. A csalló közaranyosi állami birtok dolgozói ez évben tanultak az elmúlt év ta­pasztaltaiból, mégpedig úgy, hogy jó tapasztalataikat tökéletesítették és felhasználták, a rosszakat pedig kiküszöbölték. A helyes munkamód­szer első előfeltételeként széles tö­megalapon szocialista munkaver­senyt kezdeményeztek. Ezen az ál­lami birtokon a munkaverseny kez­deményezése nem volt könnyű fel­adat. Már az elmúlt esztendőben is volt munkaversenyük, de az nem volt szervezési szempontból kellő­képpen felkarolva, csak papiroson volt meg és nem léptették életbe. Igy történt meg ezután az, hogy a bálványi és csörgői gazdaságokban az elmúlt esztendő júniusáig a cu­korrépa egyelését nem végezték el. Hasonló volt a helyzet a királyné­réti és csallóközaranyosi gazdasá­gokban is. Ezekből az okokból kifő lyólag az állami birtok dolgozói ez évben nem bíztak a szocialista mun­kaversenyben. Ezért az üzemi párt­szervezet bizottsági ülésén mélyre­hatóan foglalkozott a szocialista munkaverseny, a kötelezettségválla­lások, valamint a munka jobb meg­szervezésének kérdéseivel. E célból együttműködve a Nemzeti Arcvonal tömegszervezeteivel és a birtok ve zetöségével, valamennyi dolgozót alkudó munkacsoportokba osztották l>e és élő és ingatlan inventárt — föl det osztottak nekik ki. A továbbiak­ban felosztották az állandó munka­csoj. rtokat kisebb egységekre, a földet pedig minden egyes tagra. A bizottságban való letárgyalás után összehívták az üzemi pártszervezet taggyűlését, ahol részletesen meg­tárgyalták mind a szocialista mun­kaverseny megszervezését, kötele zettségek vállalását, mind a dolgo­zóknak állandó munkacsoportokba való beosztását is. A taggyűlésen való letárgyalás után ezzel foglalkozott az összüze­mi gy lés valame:.nyi gazdaságban. Az ez évi szocialista munkaverseny kihívásánál az állami birtok kom­munista dolgozói voltak a kezdemé­nyezők, akik megmagyarázták dol­gozó társaiknak a szocialista ver seny jelentősésrét a terv teljesítésé bon. Ezzel aztán sikerült az elvtár­saknak a szocialista munkaversenyt széles tömegalapra fektetni, úgy ho<*y a mai napig az állami birtok valamennyi dolgozója bekapcsoló­dott a munkaversenybe, amely a birtok keretein belül úgy indult meg, hogy dolgozó a dolgozóval, szakasz a szakasszal, csoport a cso­porttal, gazdaság a gazdasággal és mint egy egység a birtok a bajcsi állami birtokkal versenyez. A szo­cialista munkaverseny eredménye visszatükröződik az eddig elért eredményekben is, mivel a bálványi és a csörgői gazdaságok, amelyek a mult esztendőben a legeimaradot tabbak voltak, -nőst a szocialista munkaversenyböl kifolyólag már most 80 százalékra elvégezték a cukorrépa egyelését és a répa között már nem látható egy szál gyom sem, amire az állami birtok dolgo­zói nagyon büszkék. Valamennyi munkájukat 100 százalékra végez­ték el. Ugyanez a helyzet a birtok többi gazdaságában, mint pl. a nagykeszi, királynéréti, N csallóköz­aranyosi gazdaságokban. Az elvtár­sak ezeket a szép eredményeket az zal érték el, hogy a csúcsmunkákra kötelezettségvállalásokat szerveztek ami által 24.000 munkaórát nyer­tek. Bevonták az asszonyokat is a munkába, amit úgy biztosítottak, hogy a kommunisták feleségei és családtagjai jó példával jártak elől, meggyőzték a többi nőket és rámu­tattak arra, hogy milyen szépen kereshetnek altkor, ha normára, nem pedig úgy mint tavaly órára dolgoz­nak. Ezzel aztán sikerült magukkal ragadniok a többi' nőt is. Az elvtársiak az állami birtokon a munkafegyelmet azzal erősítették meg, hogy a kommunisták, mint el­sők mutatták meg munkájukkal és munkafegyelmükkel dolgozó társaik­nak, hogy előnyösebb normákra, mint kommencióra dolgozni, és a kérdésit természetesen előre letár­gyalták velük. Ezzel azután elérték azt, hogy az állami birtok vala­mennyi dolgozója addig dolgozik, ameddig a munka megkívánja ós így már sokszor reggel 5 órakor kint vannak a földeken. A munkába menve és munkából jöve dalolnak, mert most meggyőződtek arról, hogy maguknak és sajátjukon dol­goznak. A munkában a kommunisták dolgozótársaik példaképei, a munkaszünetekben pedig megis­mertetik őket a nemzetközi helyzet­tel, előadásokat tartanak nekik a szovjet szovhozok és kolhozok ta pasztalatairól és megismertetik őket a szovjet agrobiológia tapasztala­taival is. Ezzel sikerült elérniük, hogy most az állami birtok vala­mennyi dolgozója a magas termés mesterévé akar válni. A munkaversenyben jól szerepel­nek a tornóci állami birtok felsö­jatói és kulcsodi gazdaságai, ame­lyek egymással kölcsönösen verse­nyeznek. Az állattenyésztési verseny legjobbja Vanyek István elvtárs, aki 12 fejőstehenet gondoz, amelyeknek eddigi napi hozama 7.5 liter volt. Vanyek elvtárs most ugyanezeknél az állatoknál napi 16 literes átlagot ért. el. Ezt a szép eredményt azzal érte el, hogy teljes mértékben fel­használta Malinyinová tapasztala­tait. Ezen a gazdaságon a teljhoza­mok növelésében nincs egyedül Va­nyek elvtárs, hanem vannak követői Is, mint például Zelenyieky János, aki a napi átlaghozamot 7.5 literről 13.5 literre emelte, továbbá Kliho István, akinek szintén sikerült a napi átlaghozamot tehenenként 13 literre emelni. A felsőjatói gazdaságban szintén vannak követői, mint például Rapca István, aki a napi átlaghozamot 6 literről 12 literre emelte. Ezen a birtokon minden egyes deciliter tej­ért versenyeznek, istálló istállóval, fejő ojővel versenyez. Minden istál­lóban tábla van kifüggesztve, ame­lyen minden egyes fejőnek terve és teljesítménye pontosan fel van tün tetve. A sertésnevelésben Kirchner Fri gyes a legjobb dolgozó, aki kötelez te magát, hogy a tervezett 10 ma­lac helyett, egy anyától 12 malacot választ el. Kötelezettségvállalását teljesíti, mert ezideig már egy anyá­tól 15 malac elválasztását érte el. Továbbá kötelezte magát, hogy az elválasztás után a malacok 15 kg súlyúak lesznek. Ezt a kötelezett ségvállalását is túlteljesítette, mert minden eddig elválasztott malac át lag 22 kg súlyú volt. Kirchner elv­társ ezt azzal érte el, hogy sokat tanulmányozza a szovjet szakköny­veket, amelyek a sertésneveléssel foglalkoznak és így szerzett tapasz ta tatait felhasználja a gyakorlatban Kirchner elvtárs továbbá minden ellésre előre felkészül és tögymasz­száast végez, összeállította a ta­karmányadagok tervét, amely sze­rint hizlalja a sertéseket és olyan körülményeket készít elő a sertések nek, amilyeneket ezek igényelnek. Kirchner elvtárs lelkiismeretesen és nagy szeretettel végzi munkáját. Igy például egyszer volt neki egy kis vak és gyenge malaca, amelyre az állatorvos azt mondta, hogy nem lesz belőle semmi s ajánlotta neki, hog" pusztítsa el. Kirchner a kis malacot mégis megtartotta, dudliból etette és gondosan ápolta, úgyhogy ma' már 120 kg-os. Ezen a birtokon a nők is iól bekanesolódtak a munkába, főképpen a felsőjatói gazdaságon, ahol kötelezettségvállalásaik kereté­ben már 20 hektár zöldséget meg­munkáltak, és ültettek ki, 10 hek­tár cukorrépát megkapáltak, 7 hek tár répát kiegyeltek és 4 hektár zöldséget megkapáltak. Ezekben a munkákban legjobbak Srámek, Sev­csik, Hazucha és az 54 éves Mar­csek elvtársnők voltak. Ezekből a munkákból kivette ré­szét a 70 éves Bednár elvtársnő is, , aki a többi asszonyokkal rendszere­sen járt kapálni. A feladott kérdés­re, hoqy öreg létére miért dolgozik azt válaszolta, hogy miért ne dol­gozna. hiszeri nem dolgozik másra mint azelőtt, hanem saját magára és a munka, a szocialista építés örömmel tölti el, mert tótja, hogy napról naipra emelkedik életszínvo­nala. ami látható abból is, hogy amikor miumücája után hazatér, be­kapcsolja a rádiót, amit bizony a kapitalisták idejében nem tudott maarának megengedni. Bednárik elvtársnő csak egyet sajnál, hogy ma. már olyan öreg és nem tud any nyit a szocializmus építésének szen telni, mint amennyit szeretne. Ezért magyarázza az ifjúságnak, hogy mólven különbség van az első Cseh­szlovák Köztársaság és a mai Köz­társaság között, rámutatva arra, hogyan kellett azelőtt a nagybirto­kosoknál robot^nia, ha negynehe­zen meg akart élni. Jaroszláv Dusek. Kiváló eredményeket hoztak amáfusi kötelezettségvállalások a nagymegyeri állami gazdaságokon A nagymegyeri állami birtokon áp­rilis 30-án értékelték ki a má jus elsfeje tiszteletére vállalt kötelezettségeket, ahol megjelentek a birtok igazgató­ságához tartozó birtokrészek élenjá­ró dolgozói. A kötelezettségvállalások teljesíté­sét elsőnek a nagymegyeri állami birtok dolgozói jelentették. Már ápri­lis 22-én teljesítették május elsejére vállalt kötelezettségeiket. Azt vállal­ták, hogy 2000 salátapalántát fog­nak kiültetni május elseje tisztele­tére és elültettek 40.000 palántát. A kertészeti csoportban kitűntek mun­kájukkal Fábik Etelka, Fábik Margit, Szabó Hona, Pálfi Ilona, Tóth Ilona, Józsa Géza, Lapos János, Vidasze­nyer András,' Barta László, Nagy Elek és Dohányos Mária, akik példás mukájukkal megmutatták, hogy minden erejükkel hozzájárulnak öt­éves tervünk minél előbbi befejezésé­hez és ezért az üzemi tanács fejen­ként 500 korona jutalomban részesí­tette őket. Továbbá szépen teljesítették köte­lezettségeiket a nagyhizlalda dolgo­zói is, mégpedig Vida Lajos 158 szá­zalékos, Vörös József 170 százalékos, Horváth Béla 120 százalékos norma­telesítményt ért el a májusi kötele­zettségvállalásokban. A füsi gazdaságból Nagy Károly tehéngondozó 150 százalékra, a do­hányoscsoportból pedig Varga And­rás 120 százalékra teljesítette nor­máját május elseje tiszteletére. Az újmajori gazdaságon a legszebb eredményt Pink Imre 156 száza' ékos teljesítménnyel érte el. A petényi gazdaságban pedig Vankó Vince ko­csis és Doűák Nándor tehéngondozó értek el szép teljesítményt a május­elsejei kötelezettségvállalásokban. A m*daréti gazdaságban Gáspár István lett az első a májusi kötele­zettségvállalásokban, azonkívül ver­senyre hívta ki az őszes istállók te­héngondozóit a magasabb hektárho­zamok eléréséért. Jánostelken Zsol­dos József 170 százalékra teljesítette normáját a májusi versenyben. A legszebb teljesítményt Teplickí Sán­dor érte el a tavasziak vetésénél és Így a májusi versenyben 220 száza­lékra teljesítette normáját. Az állami birtokok üzemi tanácsa és az értékelő bizottság a májusi kö­telezettségvállalásokban élenláró dol­gozókat odaadó munkájukért fejen­ként 1000 korona jutalomban része sítette. Pál Kálmán, Nagymegyer. j A vágsellyei traktorállomás eddig 130 százalékra teljesítette a tavaszi munkák tervét. A traktorállomós egyik legjobn brigádja Cibula elv­társ negyeh brigádja, 149 százalé­kos teljesítménnyel. Eredményeiket annak köszönhetik, hogy a negyedik brigád minden traktorosa lelkesen és odaadóan dolgozott és köztük Antal István, aki a traktorállomís egyik legjobb traktorosa, 230 százalékra teljesítette tervét. Ugyanakkor a munkák sikeres elvégzése még a bri­gádvezetö érdeme is, aki jól meg­szervezte a mukákat és minden mun­kát a tervek szerint végzett Ellen­ben a zsigárdi brigád, ahol bizony a brigádvezetö gyenge, le is maradt a tavaszi munkákban. A tavaszi munkák tervteljesítésé­ben első helyre a deáki brigád került Tuska elvtárs brigádvezetővel az élén, 164 százalékos teljesítménnyel. Jó példával jár elöl még a szelő­cei és a vágkirályfai brigád is, ahol a tavaszi munkák tervét szintén jó­val százszázalékon felül teljesítették és nagymennyiségű üzemanaygot ta­karítottak meg. Mert nem elég az, hogy esetleg a traktor vagy a brigád teljesiti tervét, fontos az is, hogyan gazdálkodnak és milyen gondot for­dítanak a gépek karbantartására. Egyéni teljesítményben a legszebb eredményt a tavaszi munkák ideje alatt Varga István traktoros Zstor­traktorával érte el, aki tervét 300 százalékra teljesítette. Ugyancsak kiváló eredményt ért el Takács Gel­lért 216 százalékkal, Bergendi Péter 180 százalékkal. Takács a kiváló tel­jesítményért és a gépek gondos Itar­bantartásáért a traktorállomás ván­dorzászlaját kapta. Varga István traktoros az üzem­anyagmegtakarítással és azzal, hogy gépével 557 órát ledolgozott javít,: a nélkül, kiérdemelte a példás trak­toros nevet. Polgár Sarolta, Vágfarkasd. Ébredjelek áIomssissxékoh I polyság főterén nemrég felállí­tottak egy táblát, melyen a beadási kötelezettségben élenjáró községek vannak feltüntetve. Ott látható azon­ban a szégyentábla is, amelyen azoknak a községeknek a nevét ol­vashatjuk, amelyek beadási kötele­zettségeik teljesítésében lemaradtak. A figyelmes szemlélő, aki hétről­hétre elolvassa a szégyentáblán a községek jegyzékét, megfigyelheti, hogy ott hosszú hetek óta az első helyen Kelenye község „díszeleg". Ügylátszik, Kelenye község nem en­gedi az elsőséget a szégyentáblán mégcsak véletlenül sem, mert önma­gához híven elfoglalja az első, leg­szégyenteljesebb helyet Amikor legutóbb nézegettem a szé­gyentáblát, megint csak Kelenyét találtam az első helyen és önkénte­lenül is keresni kezdtem a választ és gondolkoztam, hogy mivel is támo­gatják a kelenyeiek a szocializmus építését hazáinkban. Beadási kötele­zettségeik teljesítésével határozottan nom. De más módon sem igen. Eszembe jutott egy tavalyi kis epi­zód ... A középiskolai záróvizsgák alkal­mával mint a pályaválasztási tanács­adást irányító bizottság tagja, a ke­lenyei iskolában résztvettem az isko­lát elhagyó diákok szüleivel lefolyta­tott beszélgetésben. Egy olyan szülő­vel sem találkoztam, aki tisztában lett volna a mai diákok helyes pálya­választásának fogalmával. A kele­nyei szülők nem akartak tudomást venni arról, hogy hazánkban a szo­cializmus minél előbbi felépítéséhez elsősorban is az ipari szakmunkások kádereire van szükség és hogy roha­mosan fejlődő szocialista iparunk mindennel bőségesen elláthatja ha­záink minden dolgozóját, beleértve a dolgozó. parasztokat is, hisz Kelenye lakosságának is túlnyomó része pa­rasztokból áll. Nem is engedték, hogy gyermekeik bekapcsolódjanak az ipari termelésbe és így öntudatla­nul akadályokat gördítettek saját gyermekeik boldogabb jövőjének ki­alakulása elé. Mi indezeket összegezve megálla­píthatjuk, hogy Kelenye község min­den téren az ipolysági járás legelma­radottabb községe és az elmaradot­tak mély álmát alussza. Kelenyén nem tudnak vagy nem akarnak tudni arról, hogy ma egy boldog, kizsák­'mányolástól mentes, új szocialista hazát építünk, amelyben a hatalom a munkásosztály kezében van s amely fényes bizonyítéka annak, hogy soha többé nem jön vissza az az idő, amikor a munkások százezrei munkanélkül ténferegtek rongyo­san sínylődtek a kapitalisták kizsák­mányoló rendszere alatt Gondoltak-e már a kelenyeiek ar­ra, hogy ha gyáraink munkásai épp­úgy nem teljesítenék az ipari terme­lést mint ők a beadási kötelezettsé • get, hova vezetne az? Az iparban dolgozó munkásság tudja mi a kö­telessége, amit mi sem bizonyít job­ban, mint a legkülönfélébb árukkal telt üzleteink, amelyek az ipari mun­kásság derekas munkája révén mind­annyiunk vásárlási igényeit messze­menően kielégítik. Öntudatos mun kásainknak köszönheti falvaink dol­gozj népe, hogy ma már traktorok és modern mezőgazdasági gépek végzik a föld megművelésével jár (i nehéz munkákat. Jusson eszükbe mindez a kelenyeieknek, és akkor, amikor nemzeti vállalataink üzleteiben a leg­különfélébb jóminőségü árúkat vá­sárolják, szólaljon meg bennük ilyen­kor a lelküsmeret, hogy nem teljesí­tették kötelezettségeiket azokkal az építőmunkásokkal szemben, akik gyárainkban mindannyiunk részére gyártják a közszükségleti cikkeket és jusson eszükbe az is, hogy a tejbe­szolgáltatás elhanyagolásával éppen a dolgozó munkások gyermekei ma­radnak tej nélkül, a hújbeadási köte­lezettség elmulasztása következtében pedig a nehézmunkát végző munkás asztaláról veszik el az élelmet A mikor mindezekről szólunk, nemcsak a kelenyeieknek beszélünk. Vannak még dolgozó parasztok, akik nem látják tisztán a murvkásosztály iránti kötelességeiket. Ezek gondol­janak arra, hogy a hős Kommunista Pártunk által vezetett munkásosz­tály februári győzelmének köszön­hetjük azt, hogy a szocializmus épí­tésének útjára léptünk, ami annyit jelent, hogy minden becsületes ember számára boldogabb jövót akarunk teremteni és létrehozunk egy új tár­sadalmat, amelyben nem lesz kü­lönbség a város és falu, munkás és paraszt, ember és ember között. A falu felemelkedik a város színvona­lára és minden falusi dolgozó pa­raszt emberhez méltó életet élhet Tehát kell, hogy minden dolgozónak szívügye legyen az új világnak és az új társadalomnak minél előbbi megteremtése és az alkotó munkába mindannyiunknak be kell kapcsolód­ni képességünkhöz mérten a lehető legjobban. Az örömteli gazdagabb élet és a bé­kés jövőt jelentő szocializmus- tehát minden dolgozó részére épül. Sztfk-é­ges tehát, hogy a falvak dolgozói is tevékenyen bekapcsolódjanak szocia­lista hazánk éníté~ébe és legelső és legfontosabb dolognak tartsák az ál­lammal szemben való kötelezett-ég teljesítését és így a közellátás front­ján vívott harcunk győzelmével hoz­zájáruljanak a nemzetközi béketábor megszilárdításához. B eadási kötelezettségeiket pél­dásan teljesítő egységes földműves szövetkezeteink, állami birtokaink, egyénileg gazdálkodó kis- és közép­parasztjaink szolgáljanak példaképül a kelenyei dolgozó parasztoknak is és mindazoknak akik lemaradtak köte­lezettségeik teljesítésében. Ébredjetek álomszuszékok! Vegyé­tek észre, hogy közömbös magatar­tástokkal azokhoz teszitek magato­kat hasonlóvá, akik a béké3 emberek, nők és gyermekek otthonait pusztít­ják Koreában és viaszaélve a tudo­mány küldetésével, baktériumhábo­rúra vetemedtek és akik milliókat zsákmányolnak ki könyörtelenül, mil­liók nyomorát és kf Ját idézik elő ki­zsákmányoló rendszerükkel, hogy a kizsákmányolók gazdagodjanak a dolgozó tömegek nyomorából. Az el­vetemült rablókat és az lmi> ialista féigeket megsemmisíthetjük kötele­zettségeink hiánytalan teljesítésével, öntudatos munkánkkal és » békeharc támogatásával. Tó' h Tibor, Ipolyság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom