Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-01 / 103. szám, csütörtök

A C S E H S Z L O VAK IAIMAGYARD0LG02Ó K LAPJA Bratislava, 1952 május 1, csütörtök 2 Kčs V. évfolyam, 103. szám i i i ÉLJEN MÁJUS t. - : j ;• a békéért harcoló • népek seregszemléje, a proletárnemzetköziség nagy ünnepe I • * • • • £BBSSS«> Vüág proletárjai egyesüljetek! A SZOCIALIZMUS MÁJUSAI FELÉ Xíik* szebb, mint a május elseje, ahogy mondani szoktuk, munkanapja, a munka ünnepe. Hatvan és egynéhány évvel ezelőtt üranepeltéik ezt a napot először a világ dolgozói, hatvan és egynéhány évvel először emelte fel fenyegető öklét a munkásosztály az elnyomók, a kizsákmányolók ellen, hatvan és egynéhány évvel ezelőtt ezen a napon, május elsején először hangzott el a nemzetközi szolidaritás formájában a munkásosztály tiltakozó és követelő hangja, mikor szebb és jobb életet követeltek, munkát és kenyeret, békét és szabadságot ezen a napon nemzeti ^re, fajra való tekintet nélkül. Lapunk mai száma ebből az ünnepi alkalomból két világot tár elénk: a multat, amely nyugaton, az imperialista államokban, a kapitalista államokban, * gyarmatokon, sajnos még ma ls . Jelen és a boldog mát, amelyben ünnepelhetjük nü felszabadult Köztársaságunkban a május elsejét. Munkáslevelezőink, akik a régi május elseje harcaiban élenjártak, tömegesen küldték leveleiket lapunk számára, visszaemlékezve a súlyok harcokra, visszaemlékezve a rendőrkordonokkal és csendőrszuronyokkal üldözött május elsejékre. Jöttek a levelek Komáromból, Kassáról, Széliből, Rozsnyóról, Fülekről s a délvidék majdnem minden részéről, megemlékezve a Kommunista Párt szerepéről a régi május elsejék előkészítésében, vezetésében. Szeretettel és büszke örömmel emlékeznek meg miinkáslevelezőink Pártunk vezetőiről, leveleikből érezzük a felszabadult öröm hangját, mikor Pártunk vezéréről. Široký elvtársról írnak, éroz.ni a boldogságot, az örömet a fel . l , hogy Pártunknak ez a hős harcosa, akit annyit üldöztek a múltban nemcsak a május elseje alkalmából, de szinte minden lépésénél, ma is itt van közöttünk és minden üldöztetés ellenére, amiben a múltban része volt, friss, fiatalos lendülettel közeledik ötvenedik évéhez és bátran és bölcsen vezeti Pártunkat és dolgozó népünket, mint szeretett Gottwald elvtársunk leghűségesebb munkatársa, előre a szocializmus felépítéséért hazánkban. Hazánkban, a béke hazájában, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban, amelyet a nemzetközi békeharc fórumán az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1950-es közgyűlésén képviselt és amelyről visszatérve, 1950 karácsony előestéjén Široký elvtárs így nyilatkozik: „A csehszlovák küldöttség az ENSz V. közgyűlésén azzal a büszke tudattal léphetett fel és dolgozhatott, hogy egy olyan népi demok-atikus állam ilitikáját képviseli, amelynek célja a béke védelme és a szocializmus felépítése. Abban a büszke tudatban végezhette tevékenységét, hogy a csehszlovák nép hatítrmas és lelkes békemozgalmára tamaszkodik, amely egyre eresebben valósítja meg Klement Gottwald elnökünk bölcs irányvonalát: építsd a hazát — ezzel erősíted a békét." , Igen, 1950-ben ugyanúgy, mint a múltban, a régi májns elsejék idején, ugyanúgy, mint ma, 1952-ben, Široký elvtárs munkásosztályunk és dolgozó népünk élén Gottwald elvtárs oldalán egy célért harcolt és harcol, a szabadságért, a békéért. Ebben a harcában, mint ahogy LÖRINCZ GYULA az ENSz közgyűlésén Vislnszkij elvtárs a Szovjetunió oldalán, hazánk és dolgozó népünk képviseletében, ugyanúgy ott állt mindenkor és ma is, a nemzetközi békefrout és a nemzetek szabadságharcának első vonalában, akik ma, május elsején a Szovjetunió népeivel, a népi demokratikus országok népeivel, a felszabadult hatalmas Kína százmillióival együtt tiltakoznak az imperialisták barbár baktériumháborúja ellen. Akik tiltakoznak a gyármati nemzetek elnyomása, kizsákmányolása ellen, akik támogatják és segítik Vietnam, Maláj, Burma, Irán, Tunisz, Egyiptom, Marokkó nemzeteinek szent szabadságharcát, az Imperialisták elnyomó nralma ellen Ázsiában, Afrikában, I Lapunk mai száma Ismerteti üzemeink, egységes földműves szövetkezeteink dolgozóinak tollából, leveleiből a boldog, a szebb május eredményeit. Az elmúlt, küzdelmes má.fnsokkal szemben megmutatják ezek az eredmények, a szocialista versenyek, a május elseje és a győzelem napjára váUalt kötelezettségek, hogy a harc más formáit vettük fel, mióta hazánk népe felszabadult, mióta a dicső Szovjet Hadsereg segítségévei hazánk népe lerázta magáról a kapitalista jármot, mióta boldog jövőnket építhetjük hazánkban. Örömmel olvassuk az opatovai textilgyár dolgozóinak eredményeit, mert tudjuk, hogy minden méter szövet, minden centiméter anyag, amit ennek a.z üzemnek dolgozói elkészítettek, ugyanúgy fegyver a kezünkben, mint a nemrég begyújtott kuncsleei i magaskemencékből ömlő acél, vagy a búesi egységes földműves szövetkezetben termett aranysárga búza. A Nemzeti Arcvonal májusi jelszavai között az egyik jelszó ezt mondja: „Munkások, parasztok, dolgozó értelmiség! Csehszlovákia népe! Harcra fel az építő feladatok teljesítéséért! Gyorsabban és jobban teljesítsétek a gottwaldi ötéves terv negyedik évét! Jobban és következetesebben sajátítsátok el a szovjetnép tapasztalatait, amelyek nélkül nem tudnánk sikeresen -építeni a szocializmust!" Ez a jelszó, a Nemzeti Arcvonal jelszava röviden magában foglalja a Nemzeti Arcvonal utolsó elnökségi ülésén Široký elvtárs által ismertetett Szlovákia összesített tervének lényegét. Ebből a jelszóból a csehszlovákiai magyar dolgozókra is, munkásokra, parasztokra, valamint a csehszlovákiai magyar értelmiségre is fokozott kötelességek, feladatok hárulnak. Ami a Nemzeti Arcvonal másik jelszavából is világosan kitűnik, „Köszöntjük a lengyel, magyar, ukrán és német dolgozókat, akik a cseh és szlovák néppel együtt közös hazánkban a szocializmust építik!" Ez a nyílt és egyenes felhívás világosan utal arra, hogy Csehszlovákia minden dolgozója számára egy közös célt tűzött ki Pártunk és kormányunk, a szocializmus mielőbbi kiépítését. Ipari termelésünket ebben az évben annyi vaí- emeljük Szlovákiában, mint amennyi a kapitalista Csehszlovák Köztársaságban 1937-ben Szlovákia össztermelése volt. Ez óriási erömegfeszítést követel üzemeink, gyáraink dolgozóitól, az építömunkásoktól. Ipari termelésünknek ez az óriási emelkedése természetesen magával hozza munkásosztályunk igényelnek növekedését Is, ami megnyilvánul többek között az élelmiszerek fokozottabb fogyasztásában, igénylésében is. Szlovákia magyarságának zöme mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik és éppen azon a vonalon mutatkoznak a legnagyobb nehézségek. A mezőgazdasági termelés, valamint az állattenyésztés hazánkban nem emelkedett olyan mértékben, mint az ipari termelés, a háborúelőtti termelés nívójával, vagy némi felemelésével nem tudja kielégíteni az új, fokozott igényeket. A magyar parasztságra éppen ezért fokozott feladatok várnak az egységes földműves szövetkezetekben, az állami birtokokon, valamint az egyéni gazdálkodóiénál. Nem lehet, hogy állandóan emelkedő ipari termelésünk mellett a mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés, a végtelenségig a régi színvonalon maradjon. Hogy ezen a téren is magasabb eredményeket tudjunk elérni, szükséges, hogy parasztságunk elsajátítsa az új termelési formákat, hogy magáévá tegye a szovjet kolhozparasztok és szovhozok parasztjainak tapasztalatait, hogy meghonosítsa a szovjet állattenyésztés gazdaságosabb módszereit. Parasztságunknak meg kell indítani a harcot földjeink magasabb hetkárhozamáért, a maga- | sabb tejhozamért. Láthatjuk, hogy ahol bevezették a kereszt«oro6 vetést, a gabona bővebben öntötte a szemet, magasabb lett a hektárho- • zam, látjuk, hogy a füves vetésforgó javított földjeinken, ott, ahol a szovjet tapasztalatok után ezt bevezették, látjuk, hogy egységes föld- ' műves szövetkezeteinkben, az álla- 1 mi birtokokon, ahol a tehenészetekben fejőink, vagy fejőnöink kísérleteket folytattak Malinvinova módszerével, több tejet adtak a tehenek dolgozóinknak, gyermekeinknek. Nem lehet, hogy boldog és szabad májusainkat közellátási nehézségek zavarják a jövőben ls, nem lehet tűrnünk, hogy mezőgazdasá- , gunk, termelésünk messze kullogjon Ipari termelésünk után, mert ez gyengítené és zavarná a munkások és parasztok szoros szövetségét-, hiszen jelszavunk ezen a május elsején is, hogy: „Éljen és erősödjék a munkások és parasztok megbonthatatlan szövetsége — Csehszlovákia dolgozó népe boldog életének biztosítéka!" Éppen ezért ma, május elsején, a munka legszebb ünnepén tegyünk fogadalmat, hogy a májusi versenyek kiértékelése után újabb kötelezettségeket vállalunk május 9-ike, a győzelem napjának alkalmából, vagy drága Široký elvtársunk 50-ik ! születése napja, május 81-ike alkal- | mából, hogy fokozni fogjuk eddig el- 1 ért eredményeinket az ipari termelés vonalán újabb szocialista veraenyek, kötelezettségvállalások, a szovjet módszerek bevezetésével, de különösen ígérjük, fogadjuk meg ez alkalomból, hogy mezőgazdasági maradiságunkból kilépünk a haladás, az új formák területére, hogy parasztságunk behozza az elmaradt lépéseket és a közel jövőben egy vonalban menetel az ip-ri munkássággal Pártunk és szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs Irányítása, vezetése mellett, az ötvenedik életéve felé haladó Široký elvtársunkkal a boldogabb, a szebb, az f örömtelibb májusok felé a szociaüz- ? mus vörös zászlaja alatt. • ' i P. Szűcs Béla: ' MÁJUSI DAL Dalommal köszöntlek virágos május egy, szerte a világon milliók köszöntnek. nyen szép sohsem volt még a mi tavaszunk, soha-soha nem száUt ily boldogan dalunk. Üdébben nem zöldéit soha a vetésünk, gyümölcsfák erdeje , nem virágzott nekünk. Felszáradt a könnyünk, elfonnyadt panaszunk, előre néz szemünk, mert szabadok vagyunk. Gyönyörű az élet! Szebb májusok jönnek s örömtelibb évek. Dalommal köszöntlek virágos május egy, szerte a világon müliók köszöntnek. Nézd ezt a sereget! Látod ezt az erőt? Látod, hét év alatt ez a nép mennyit nőtt? Nem engedi magát \ becsapni már soha, meggondolta jól, hogy kikkel áll a sorba. Megtanulta százszor, ki lehet barátja, megtanulta százszor, drága volt az ára. Gyárosok becsapták, ispán elkergette, az adóval nyúzták, csendőr fenyegette. Papok butították, éhség tizedelte. S mikor a gyűlölet az öklükbe szaladt, mikor már nem bírták ' nehéz iga alatt, nem láttak a ködben és egymást irtották: magyar a szlovákot, a fiú az apját. Emlékeznek még rá. Még nagyon jól tudják. Egymás kezét fogják a lelkes menetben. Egyik zászlót lenget, másik Sztálin-képet visz a transzparensen. Ahogy egymás mellett utcák hosszat mennek, dolgozó magyarok, szlovákok meg csehek, az járhat eszében mindnek, mindegyiknek: — Milyen szép az élet! Mert ahogy kiérnek a virágos térre, ahol Sztálin szobra mosolyog a népre, ajknkon egyszerre szabadon buggyan ki: Sztálin, Gottwald, Široký . Dalommal köszöntlek virágos május egy, szerte a világon mUliók köszöntnek. I i . i