Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-19 / 93. szám, szombat

2 (IJSZ Ü­1952 április 16 Hogyan biztosította a rozsnyói pártbizottság a tömegpolitikai munkát A rozsnyói járásban a tömegpoli­tikai munka ezelőtt elég alacsony színvonalon állott. A járási pártbi­zottság tagjai nem éreztek felelős­séget a járásban levő helyzetért. Nem törődtek vele, rendesen mü­ködnek-s alapszervezeteink, teljesí­tik-e a vasércfejtési tervet vagy a többi termelési ágazatok munkater­veit, végzik-e az EFSz-ek kiépítését, a mezőgazdasági terv szerinti felvá­sárlást, stb. A választott szervek nem jártak az üzemekbe a dolgozók közé. aminek következtében a párt­apparátus elszigetelődött a tömegek­től és saját alapszervezeteitöl. ^ A tömegszervezetek és a népi igazgatás saját életüket élték. A rozsnyói járás, mely főként ipari já­rás, ahelyett, hogy tervét teljesítet­te volna, kisebb-nagyobb viszályok­kal, aláírásgyűjtő akciókkal és más egyebekkel foglalkozott. A kerületi pártbizottság segítségével megjavítottuk a párt­apparátust, újjászerveztük az elő­adók (aktivisták) testületét, vala­mint a pártiskolázás évének tanítóit, akik között az értelmiségiek 80 szá­zalékát munkáskáderekkel pótoltuk. Ugyanígy összeállítottuk az előadók testületét a munkáskáderek és a dol­gozo értelmiség soraiból. Aktivizál­tuk a járási pártbizottság mellett működő üzemi pártszervezetet, a. pártapparátus alkalmazottainak munkáját és megkezdtük az előre kidolgozott heti, illetve havi tervet. Havonta egyszer összehívtuk az ak­tivistákat, az üzemi pártszervezetek elnökeit és az előadók testületét, ahol megtárgyaltuk az időszerű kér­déseket, elsősorban a párt és a kor­mány, valamint a kerületi pártbizott­ság határozatait. Aktivizáltuk a né­pi igazgatás, a járási nemzeti bizott­ság. a helyi nemzeti bizottság, a já­rási gazdasági szervek, mint például a Földműves Raktárszövetkezet kommunistáit és munkásigazgatóit, a tétlenkedőket kicseréltük, vagy más helyre osztottuk be. A járási pártbizottság elnöksége a kérdéssel részletesen kezdett foglalkozni, gyak­rabban összehívta a szűkebb és bő­vebb aktívákat, amelyeken ezeket a problémákat megtárgyalták. A legfontosabb feladatok egyike az üzemi pártszervezetek ak­tivizálása volt. E téren kiválasztot­tuk Rozsnyóbányát, mivel meg vol­tunk győződve, hogy itt sikerül biz­tosítanunk a politikai munkát és igy magunkkal vonjuk az egész járást. Nehéz, de gyönyörű feladat volt ez. Naponta rájöttünk hibákra és hiá­nyosságokra: a központi választmány nem élt pártéletet, oly emberek ül­tek benne, mint Jeszenka volt titkár, aki felelőtlenül dolgozott és ha va­lamilyen akciót meg akartunk indí­tani, már előre mondogatta, úgy is tudja, nem érünk el sikert. Miatta néhányszor nem sikerült összehívni a bizottságot, amely egyáltalán nem törödött a részszervezetekkel. Ezek csak ritkán tartottak bizottsági és taggyűléseket. A központi választ­mány havonta egyszer taggyűlést hí­vott össze, amelyen azután 150 tag közül 30—40-en jelentek meg. Gyen­ge volt a bányászok és a műszakiak közötti tevékenység is, nem szólva a ROH-ról. Rozsnyóbányán mindenütt a műszakiak vitték a szót, akik a munkásságra oly irányban hatottak, hogy a tervet nem lehet teljesíteni, hogy nem lehet elfogadni a válasz­tervet stb. A műszakiak részéről a terv nemteljesítése kérdésében az egyszerű kifogás az volt, hogy a munkások inem öntudatosak. Az üze­mi tanács ahelyett, hogy a munká­soknak megmagyarázta volna az üzem problémáit és feladatait, egy­általán nem foglalkozott velük ko­molyan, hanem működése bakancs­kiosztásban, pótjegyek kiutalásában és interveniálásokban merült ki. A párt és a kormány határozatait nem tárgyalták meg rendesen és ezért számos munkás azt gondolja még ma is, hogy a jegyrendszer a népi demokrácia egyik tartozéka. A leg­nagyobb hiba ott történt, hogy az üzemi pártszervezetek nem segítet­tek az üzemi tanácsokba való válasz­tások előkészítésében és sok eset­ben alkalmatlan egyének kerültek a funkciókba. A rozsnyóbányai üzemi pártszervezet most megváltoztatta módszerét, mégpedig úgy, hogy 1952 elejétől pontosan megtartja bizottsági ülé­seit, melyeken az igazgató beszámol a terv teljesítéséről, az üzemi tanács elnöke a ROH működéséről, stb. Már 1951 véíén összehívták a kommunis­ták széleskörű aktíváját, amelyen konkrét kötelezettségvállalásokat fo­gadtak el. Az aktívát a Párt köz­ponti és kerületi bizottsága elvtár­sainak segítségével készítették elő. Az első eredményeket már abból is látjuk, hogy Lucska elvtárs és mun­katársainak kezdeményezésére a Szadlovszki-tárnában három műszak­ban kezdtek dolgozni és folyamato­san a többi bányában is bevezették a három műszakban való munkát. Po­litikai felvilágosító munkával sikerült 27 bányászt a Rudnyik-bányából a Bernát-bányába áthelyezni. A járási pártbizottság funkcionáriusai heten­ként lejártak a bányába dolgozni és a munkahelyeken beszéltek a bányá­szokkal az üzem problémáiról s min­den bizottsági gyűlésen és taggyűlé­sen résztvesznek. Széleskörű vita in­dult meg az új munkamódszerekről. A ciklusos grafikont 57 helyen ve­zették be. A putyovkákat újévtől kezdve felújították és 80 helyen be­vezették. Az új munkamódszerek el­sajátítása érdekében kétnapos iskolá­zást vezettek be. Az üzemi pártszer­vezetnek már e csekély aktivizálá­sával újévtől kezdve 100 százalékos munkateljesítményekkel kezdtünk dolgozni. Nagy sikereket értünk el az összes bányák évzáró taggyűlé­sein és az üzemi konferencián azál­tal, hogy olyan funkcionáriusokat si­került választanunk, akik megbirkóz­nak a felemelt feladatokkal és igy a nagy hiányosságok mellett is teljesí­teni tudjuk a tervet. Rozsnyóbisztrón jól kiválasztott kádereink vannak. A Rudnya-bányá­ban. ahol azelőtt az ember nem tudta a taggyűlésen, hogy kommunisták között van-e. most fejlett elvtársak ülnek a bizottságban, ugyanúgy az Ifttv >n­f' mában és a Mária-tám-iban is Főleg a központi választmányban van jó kezekben a vezetés, mint Lucsko, Krúzs. Hercog, Gáspár és más elvtársak kezében, akiknél meg­van annak a biztosítéka, hogy a ter­vet egyenletesen fogják teljesíteni. Az üzemi pártszervezet funkcionáriu­sai szintén lejárnak hetenként a bá­nyába dolgozni. Mondhatjuk, hogy a terv teljesítésében a Pravda és az Uj Szó újságíróinak is nagy érdemük van. 1952 március elején megkezdtük az „Egy csillével több ércet a békéért" mozgalmat a májust köszöntő ver­senyben. A kezdet nehéz volt, mert a munkaversenyt lelkiismeretesen elő kellett készíteni. Az üzemben akti­vizáltuk az agitcsoportokat s mind­járt az első héten előadásokat tar­tottunk. Az előadások keretében az üzem vezetősége beszámolt arról, hogy 610 csillével többet értünk el a terven felül. A következő héten az előadást egyik mérnök elvtára tar­totta meg, aki arról beszélt, hogyan kell a munkát megszervezni, hogy 726 csillével többet érjünk el. Az ércfejtésen dolgozó elvtársak elfo­gadták a „hetente egy méterrel töb­bet a békéért" jelszót. A nadabulai pörkölő dolgozói és főleg az asszo­nyok szeretnék, ha még egy kemen­cét begyújtanának. Rozsnyóbánya pörkölöjében két munkacsoport ver­senyez, amelyek 200 százalékos nor­mával dolgoznak. A két csoport kö­zötti különbség 1—1.5 százalékot tesz ki. Minden második nap túlóráz­nak. A keskeny ereken normájukat 10 százalékkal megszilárdították. A munkaverseny érdeklődést keltett a fiatalokban és az öregekben egy­aránt, mivel a bányásztanoncok a gottwaldi ötéves terv negyedik évét 1952 november 23-ig teljesíteni akar­ják. Alsósajó 94 százalékra fölemelt feladatát már 83 százalékban telje­síti. A gömöri vasércbánya összes tárnáiban a munkaverseny első két hetében 4169 csillével több ércet ter­meltek ki terven felül. A munkaver­seny elterjedt a többi üzemekben is és konkrét kötelezettségvállalások­ban nyilvánult meg. Igy Szlavoson a tervet az év kezdete óta 115 száza­lékra teljesítik. Bányászaink ver­senyfelhívására több üzemi munka­csoport és egyén válaszolt a szepesi bányák és a szövetségi vasútvonal munkaszakaszairól. A munka verseny elősegíti vasércfejtési tervünk telje­sítését kisebb munkaerőállománnyal. Ma büszkén jelenthetjük ki, hogy minden bánya felett ott ragyog a csillag és biztosítva van a terv egyenletes teljesítése. Április első napjaiban a tervet 105 százalékban teljesítettük. E szép eredmények mellett 30k fogyatékosság is van. A szocia­lista munkaversenyt eddig csak a Párt irányította, a szakszervezet­nek igen kevés szerepe volt benne. Azonban itt is megváltoztattuk a munkamódszert. Hogy teljesíthessük járásunk fel­emelt feladatait, felhívom az üze mek összes funkcionárius elvtársait e feladatok hathatós teljesítésére, hogy még Szilárdabban fogjunk össze Pártunk Központi Bizottsága és Gottwald elvtárs körül. Bebizo­nyítjuk a reakciónak, és a külföldi imperialistáknak, hogy tudunk har­colni a világbéke megtartásáért, tu­dunk alkotni és ezért ne legyen egy kommunista sem Járásunkban, aki ne törődne munkahelyén azzal, hogy a tervet egyenletesen telje­sítsük. Ez vonatkozik az összes ipari ágazatokra és szakaszokra, a bányákra és az EFSz-ek felvásárló szerveire is. Ami a járási pártbizott­ságot illeti, a járás kommunistái nak és aktivistáinak segítségévei igyekezni fogunk munkamódszerün­ket megjavítani, hogy a kulcsfon­tosságú funkciókat necsak járási méretben tisztítsuk meg a gátló .elemektől és pótoljuk őket egészsé­ges munkáskáderekkel, hanem a ROH, CsISz és a Szovjet Barátok Szöv stségének munkájával is töb bet foglalkozunk, mint eddig, hogy a párt- és a kormány határozatai mindenki előtt világosak legyenek. Még többet fogunk járni a munká­sok, parasztok és a dolgozó értel­miség közé, hogy megismerjük az összes problémákat és megoldásuk­ban segítsük az elvtársakat. Nagy rendetlenség volt az alsó­sajó: üzemi pártszervezetben, ahol le kellett leplezni Slánsky munka­módszerének csökevényeit és éppen a 94%-kai felemelt feladatoknál kellett a régi pártbizottságot levál tani, Varga elnököt kizárni a Párt­ból és Fafrák elnök és Ambrozy pénztáros ellen megindítani a fe­gyelmi eljárást. Ugyanazok a hibák fordultak elő Alsósajón is, mint amelyek Rozsnyóbányán voltak. Meg vagyunk győződve arról, hogy ugy .nazt a munkamódszert a Rozs­nyó-bányához hasonlóan Alsósajón is bevezetjük és biztosítjuk a terv egyenletes teljesítését, Ezért a já­rási pártbizottság kötelezettséget vállal, hogy Široký elvárs születése napjáig az üzemi pártszervezeteken, a ROH-on és a CsISz-en keresztül elősegíti a tőmegpolitikai munka felelevenítését. Nagy mértékben se­gítségünkre volt a bányászokkal, munkásokkal, műszakiakkal és igaz­gatókkal való élénk kapcsolat. A járási pártszervezet a gömöri vas­ércbányák igazgatóságának segít­ségével hetenként vagy havonként kétszer összehívja a kommunisták aktíváját. Villámhireket, plakátokat adtunk ki. teljesen kihasználjuk az üzemi folyóiratot és az összes bá­nyákban a portásfülke felett ra gyognak vagy kialszanak a csilla gok a terv teljesítése vagy nemtel­jesítése jeléül. Rozsnyó főterén felszerelték az összes bánya csillagjait és az összüzemi csillagot. A rudnyai bá­nyászok felhívására bányászaink így föleinek: „Sohasem engedjük meg, hogy a csillagok kialudjanak". A legn igyobb sikerünk abban van, hogy a CsISz tanonctárnájában, az István-tárnában kötelezettséget vál­laltak, hogy a rozsnyói kétemele­tes tanoncotthon felett ragyogó csillaguk sohasem fog kialudni. A tanoncoknál és a régi bányászok­Ahol a falusi pártszervezet gondosan végzi kötelességét A vicsápapáti pártszervezet helyi csoportja gondosan foglalkozott a Párt és a kormány határozatával a hektárhozamok emeléséről és az ál­latállomány hasznosságának növelé­séről. A határozatot részletesen meg­tárgyalták vezetőségi ülésükön. Ez. után tagsági gyűlést hívtak egybe, amelyen a határozatot ismertették a tagsággal és határozatot hoztak, hogy a kommunisták segítségével a tömegszervezetekben, a helyi nemzeti tanácsban és az EFSz-ekben magya­rázni fogják a Párt és kormány ha­tározatának jelentőségét. Ebből a célból agitkettősöket állítottak fel, akik az EFSz. tagoknak megmagya­rázzák a szocialista munkaverseny jelentőségét és a május előtti, vala­mint Široký elvtárs 50-ik születés­napjára tett kötelezettségvállalások jelentőségét, amelyek a kormány­határozat teljesítéséhek előfeltételei. A pártszervezet vezetősége heten­ként, rendszeresen összeül és értéke li a tavaszi munkák menetét, a mun­kaverseny és a. kötelezettségek tel­jesítését. Meghívja a csoportvezető­ket. akik referálnak a munka mene­téről, újítójavaslatokat tesznek, ame­lyeket a pártszervezet átvisz a többi csoportokra is. Szükség esetén a pártszervezet a kommunisták segít ségével mind a szövetkezetben, mind a nemzeti bizottságban, vagy a tö­megszervezetekben eltávolítja a ne­hézségeket, amivel nagymértékben segíti őket. E gondoskodásnak kö­szönhető, hogy a vicsápapáti IV. ti­pusú EFSz a tavasziak vetését 1952 IV. 6 ra százszázalékban elvégezte, A pártszervezet nagyban segíti az egyéneket újítójavaslataik megváló sításában. Így például nagy gondot fordított Vízi S4ndor szövetkezeti tagnak újítójavaslatával, aki össze­állított egy agregátot, amely boronál, vet és a magtakarítást végzi. A ne­vezett összeállított egy másik agre gátot is, amely három gépből szjrja a műtrágyát 9 méter szélességben. Ugyanő három gépből összeállított egy olyan agregátot. amely 9 méter szélességben egyszerre végzi a kulti­vátorozást é s a símítózást. Vízi Sándor elvtárs ezeket a sike. reket úgy érte el, hogy tudását a szovjet agrotechnika tanulmányozá­sával bővítette és ezt kihasználta a gyakorlatban. Kezdeményezésében se­gítette őt a pártszervezet, mert a községben voltak olyan egyének is, akik gátolták munkájában, kinevet­ték és képzelődőnek nevezték. A pártszervezet azonban rámutatott ar­ra, hogy az ilyen beszéd a kulákok­tól ered és egyidejűleg segített Vízi elvtársnak azzal, hogy tanácsot adott neki, mely szovjet agrotechnikai mű­veket kell áttanulmányoznia, hogy tudását klbővítse. Az eredmény a pártszervezet és Vízi elvtárs győzel­me volt. A pártszervezet kifejlesztette a szocialista munkaversenyt és a köte. lezettségvállalásokat az állattenyész­tő csoportban is. A fejők kötelezték magokat, hogy májug elseje tisztele­tére a tehenek tejhozamát 7 literről 9 literre emelik naponta, amit Mali­nyinoVa módszerével érnek el. A pártszervezet felvilágosítása után a sertésetetők és tenyésztők megér­tették a Párt és a kormány határo­zatát az állatállomány hasznosságá. nak növeléséről és bekapcsolódtak az összesített tervbe, amelyet úgy akar­nak teljesíteni, hogy szocialista mun­kaversenyt kezdnek és májuselőtti kötelezettségvállalásokat tesznek, hogy egy anyától a tervezett 12 da­rab malac helyett 14-et nevelnek és így több húst juttatnak a dolgozók asztalára. Az elvtársak ezt úgy érik el, hogy minden anyadisznót gondosan fognak ápolni, kihasználják a szovjet tapasz­talatokat, amelyeket a gyakorlatban lelkiismeretesen érvényesítenek és minden malacról gondoskodnak, hogy el ne pusztuljon, hogy igy teljesít, hessék kötelezettségvállalásukat, minden anyától 14 malac felnevelé­sét. A fentiekből látható, hogy ahol a pártszervezet helyicsoportja jól dol. gozik, ott jó eredmények is vannak. Hisszük, hogy a többi pártszerveze­tek sem maradnak le és követni fog­ják a vicsápapáti pártszervezet pél­dáját. segíteni fogják szövetkezetein­ket, amivel erősítik a béketábort és halálos csapást mérnek a háborús uszítókra és segítőikre. Jaroszlav Dusek. A Csemadok pozsonyi helyi csoportja és a Csehszlovákiai írószövet­ség szlovákiai tagozata a FÁKLYA irodalmi és művészeti ismeretter­jesztő előadássorozatának negyedik előadását április hó 22-én 20-órai kez­dettel a Rádió hangversenytermében tartj u meg. Az eddig elhangzott, magasszlnvonalú előadások keretébe méltón Il­leszkedik Júliusz Fucsík emlékestje, kinek életéről és művéről Szűcs Béla, az „Alkotó Ifjúság" szerkesztője számol be. Az est során a pozsonyi rádió hangversenyzenekara, Richard Tynsky karnagy vezényletével Szmetana, a nagy cseh zeneköltő műveiből ad elő­Pozsony magyar dolgozói előtt mári s igen közkedveltek a Csemadok­esték. A világirodalom két kimagasló alakjáról Petőfiről és Gogolról, va­lamint Gal Ina Nyikolajeva „Aratás" című könyvéről tartott vitaest után Júliusz Fucsfkról emlékezünk meg, a cseh nemzet halhatatlan fiáról, mindnyájunk erkölcsi példaképéről. « A pozsonyi üzemek magyar munkássága, a haladószellemű értelmiség és a pozsonyi magyar diákok minden bizonnyal felhasználják ezt az alkal­mat, hogy még jobban megismerkedjenek Fucsík életével és művével. nál nagy lelkesedést lehet tapasz­talni és általában az összes bányá­szol hangulata olyan, hogy nem állnak meg a munkaversenyben, élénken vitatkoiaiak és büszkék ar­ra, hogy csillaguk ez évben még nem aludt ki. Még jobban kell töre­kednünk a kommunisták munkahe­lyekre való helyes beosztására. Ali tivizálni kell a ROH-ban működő párttagokat, hogy úgy tekintsenek a ROH munkájára, mint pártfel­adatra. Meg kell javítani a diszpé­cser-szolgálatot, állandóan kapcso­latban kell lenni a mérnökökkel, műszakiakkal, akik között kommu nisták is vannak. Emelni kell a sajtótízperc foglalkoztatását és foglalkozni kell az ifjúsággal. Meg vagyunk gVőződve arról, hogy a jól megszervezett munkától függ, hogy megbirkózzunk a fel­emelt feladatokkal, hogy az össze­sített tervből ránk háruló felada­tokat teljesíteni tudjuk. Számos hasonló tapasztalat arra tanít bennünket, hogy nemcsak be­szélni kell erről, hanem hozzá kell látni e feladatok realizálásához és végre kell hajtani ezeket az élet­ben. Tény, hogy nagy darab utat tettünk meg előre. Elvtársak, funk­cionáriusok és a dolgozók széles tömegei, vizsgáljátok felül, hogy eddigi munkátokkal elértetek-e iga­zi eredményeket, kifejtettetek-e minden igyekezetet e feladatok el­érésére és teljesítésére és ne feled­jétek el Gottwald elvtárs szavait: „Arccal a tömegek felé." Schmotzer Mihály, a rozsnyói járási zottság titkára. pártbi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom