Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-18 / 92. szám, péntek

1952 április 18 uísi o — msm ­A moszkvai gazdasági konferencia világvisszhangja Párizsi tudósítónk jelenti: Az USA gazdasági nyomása egyre jelentősebb tőkés körök ellenállásába ütközik Nyugat-Európában „A cél a két világ békés egymás mellet létezése — s ha van egy út e cél elérésére, amely a lehető legke­vesebb veszéllyel jár — az igen is a kereskedelmi kapcsolatok útja. E kap csolatok a felvirágzás lehetőségeit hordják magukban." E sorokat nem egy baloldali fran­cia lapból idéztük, hanem a reakciós polgári körökben befolyásos vidéki Paris-Normandie-böl, amelyet a fran­cia állami rádió kedd reggeli sajtó­szemléjének legeslegelején, még a francia kormány ,,reformterveiről" kapcsolatos jobboldali dicshimnuszok előtt tartott szükségesnek idézni. Mi hozta ezt a változást a francia jobboldal tekintélyes köreinek véle­ményébe? Mindenekelőtt az a tény •— és ez az üzleti körök számára a legfontosabb, — hogy a moszkvai francia delegáció mindeztdelg 25—30 milliárd frank értékű kereskedelmi megállapodá­sokat kötött a keleti államokkal. E tény a válság terhei alatt roska­dozó francia ipar számára olyan nagyjelentőségű, hogy az egész fran cia sajtó, beleértve a reakció olyan hétpróbás lapjait, mint a gaulleista Paris Presse, a Ce Matln és a Pári­sién Libre, a luxusiparokat képviselő Figaro, „szenzációként" jelenti ol­vasóinak. A jobboldali szocialista, párt lapja, a Populalre, amely eddig a moszkvai értekezletről csak gyű­lölködő kirohanásokat, vagy sem­mitmondó ügynökségi híreket kö­zölt, kedden háromhasabos cím alatt a londoni Times-t idézve elismeri a Szovjetuniónak a moszkvai értekez­leten tanúsított „békegesztusát". Ugyanakkor hangsúlyozza: a moszk­vai értekezleten résztvett francia gyárosok rendkívül „megelégedet­tek", mert az „összes reményeiket messze túlhaladták". A Francé Ti­reur, amely mint ismeretes, a Szov­jetunió legádázabb franciaországi káromlója, londoni tudósítója tollá­ból elismeri: a moszkvai konferen­cia gondolkozóba ejti mind a rende lés nélkül álló üzletembereket, mind a tőkés országok kormányait. Hogy a nyugati kormányok meny­nyire gondolkodóba estek a moszk­vai értekezlet eredményeinek láttán, azt megírja a Párizsban megjelenő Continental Daily Mail washingtoni tudósítója: Olasz munkások követelik a Az USA külügyminisztériuma már kezdi belátni — jelenti a tudósító — hogy amikor az amerikai üzleti köröket visszatartotta a részvé­teltől, hatalmas baklövést követett el... A szovjet kereskedelmi ajánlatok vonzóereje különösen Nagy-Britanniában tagadhatatlan és ha ezek gyümölcsözni kezde­nek, úgy könnyen éles konfliktus­hoz vezethetnek az USA és szö­vetségese! között. Ugyanezt ismeri el egyébként a New York Herald Tribúne párizsi kiadása is. Az USA a jelek szerint erőszak­kal igyekszik majd nyomást gyako­rolni a nyugati csatlós-kormányok­ra, hogy ezek a már aláirt kereske­delmi megállapodásokat szabotálják el. Itt azonban nemcsak a nyugat­európai dolgozók ellenállásával fog­ja magát szembetalálni, hanem a moszkvai értekezlet lehetőségei ál­tal felajzott nyugateurópai tőkések­kel is. kormánytól a moszkvai érte­kezlet .által feltárt lehetőségek kihasználását Olaszországban az üzemelt dolgo­zói táviratokat intéztek a külkeres­kedelmi minisztériumhoz s a római szovjet nagykövetséghez, amelyben a moszkvai gazdas igi értekezlet ál­tal feltárt lehetőségek . kihasználá sára hívják fel a figyelmet. A cas­tellammare-di-stabiai munkakamara táviratban kérdezte meg a külke­reskedelmi minisztériumot, mit tett a szovjet javaslatok elfogadása ér­dekében. Rámutatott arra, hogy az olasz hatóságok válaszától függ a város háromezer munkanélkülijének sorsa. A san-pier-ďarenai (Genova­tartomány) Ansaldo-Uzemek mun­kásai táviratot inté?, k a római szovjet nagykövetséghez: ,,A dolgo­zók köszönik a szovjetnépnek a munkalehetőséget jelentő javallato­kat — írják a táviratban. — A dol­gozók küzdeni fognak, hogy az An saldo-üzemek megrendelést kapja­nak az olasz gazdaság fellendülése érdekében." A bécsi nemzetközi gyermekvédelmi értekezlet küldötteinek beszámolói a világ gyermekeinek helyzetéről A nemzetközi gyermekvédelmi értekezleten befejeződött a beszá­molók megvitatása. Összesen ötven­kett-en szólaltak fel. Az értekezlet meghallgatta a mandátumbizottság jelentését, amely szerint az értekez­let munkájában hatvanegy ország öt százharminchét képviselője vett részt. A küldöttek között vannak pedagógusok, jogászok, orvosok, képzőművészek, írók, újságírók, lel k>szek, munkások, parasztok, pszi­chológusok, szakszervezeti, női, Ifjú­sági, szövetkezeti és más szerveze­tek képviselői. Az április 14-i, délutáni ülésen a küldöttek nagy figyelemmel hallgat­tak Luigi Cavalieri, a Demokratikus Jogaszok Nemzetközi Szövetsége alelnöke beszédét. Cavalieri beszá­molt az amerikai imperialisták ko reai gonosztetteiről. — Megcáfolhatatlan tények és dokumentumok bizonyítják, — mon­dotta Luigi Cavalieri —, hogy az amerikalak széles körben alkalmaz zák a baktériumfegyvert Koreában és Kínában. Biztosak vagyunk ab­ban. hogy az amerikai imperialisták elnyerik méltó büntetésüket koreai rabló hódításukért és szörnyű gaz­tetteikért. Saed Ali Akban Borgai, Irán ki­küldötte elmondotta, hogy Iránban a háborús előkészületek következtében egyre fokozódik a nyomor és az éhség, terjed a himlő, trachoma, malária, reumatikus sárgaság, tuberkulózis, bélpoklosság, kanyaró, difteritisz, hastífusz, szamárköhögés, lelkibe­tegség, stb. A lakosság 85 százaléka nem tud írni. Koreai fcaäueientés A Koreai Népi Demokratikus Kö társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága közölte április 16-án, hogy a koreai népi demokratikus hadsereg egységei szoros együtt­működésben a kínai önkéntesekkel a jelenlegi pozícióikban továbbra is Vt-dslmi harcokat folytatnak. A .igeihárító tüzérség és a légi­haderő egységei április 15-én 7 el­lenséges repülőgépet lelőttek. Ezek a repülőgépek résztvettek Kelet. Korea békés lakosságának bombá­zásában. Uncson félsziget körzeté­ben két ellenséges bombázót lőttek le. A gyermekek túlnyomó része nem jár iskolába, s hogy ne haljanak éhen, kénytelenek gyárakban, üzeniek&én és a mezőkön dolgoz­ni. Az utcán bolyongó gyermekek ki­dobott ételmaradékokkal táplálkoz­nak. — Népünk ellenzi a háborút — mondott? Borgai. — Kenyeret és nem ágyút akar. Követeljük, tiltsák be a gyermekmunkát egészen 12 éves korig, vezessék be a tanköte­le :ettséget mindenki számára, csök­kentsék az adókat és szállítsák le az árakat! Követeljük a békét! Mindent meg kell tenni, hogy meg­mentsük gyermekeinket háborútól és az éhezéstől! Az értekezlet résztvevői lelkesen ünnepelték a következő felszólalót, N. M. Parfjonovát, a Szovjetunió küldöttjét. Parfjonova elmondotta, hogy a szovjetkormány és az egész szovjet­nép milyen nagy gondoskodással ve­szi körül a gyermekeket. A Szovjetunióban minden mek tanul. Kiépítették a bÖ7Ő gyermekintézmények hálózatát. A szovjet gyermekek a béke más népekkel való barátság i mében nevelkednek. Kye'­külön­széles szelle­Adenauer és a nyugati főbiztosok titkos megállapodása a keretszerződésről főbiztos is — A nyugati hatalmak nyugat­németországi főbiztosai és Adenauer között titkos megállapodás jött lét­r«t arról, hogy Adenauer a keret­szerződést — aláírása után — azon­nal jogerőre emeli anélkül, hogy be­várná, míg a szövetségi gyűlés rati­fikálja azt, — jelentette az Interna­etonal News Service amerikai hír­ügynökség. * A titkos megállapodást az Inter­nacionrl News Service azzal magya­rázza, hogy ellenkező esetben az amerikai szenátus nem tudná a ke­retszerződést júniusban, mostani ülésszakának befejezése előtt elfo­gadni és akkor a végleges ratifiká­lás csak 1953 tavaszán történhetne meg. Ezenkívül esetleg más álla­mok is elhalaszthatnák a keretszer­ződés ratifikálását. Az INS amerikai hírszolgálati iroda feltünéstkeltö je­lentését kedden Hays amerikai tá­bornok, volt helyettes alátámasztotta. * Mint ismeretes, a keretszerződés jogot adna az „európai hadsereg" főparancsnokságának, -— tehát tu amerikai imperialistáknak — hogy nyugatnémetországi zsoldos csapató, kat bárhol (Európán kívül is) tet­szésük szerint felhasználhassanak. Az a tény, hogy Adenauer a ke­retszerződést a parlament megkér­dezése nélkül akarja jogerőre emel. ni, ismét megmutatja, mennyire fél a bonni kancellár a tömegektől. Sztálin elvtárs legutóbbi nyilatko­zata és a Szovjetunió jegyzéke óta a békeharc Nyugat-Németországban soha nem látott lendületet vett. Bizonyos, hogy a titkos megállapo­dás leleplezése a német dolgozók azonnali erélyes ellenállását váltja ki. A tuniszi lakosság tovabbra is szembeszáll az w A Le Monde tuniszi tudósítója be- I Sousseban Gachem egészségügyi vailja. hogy az új tuniszi miniszte­reket a lakosság ellenségesen fogad­ja. Ben Raist, Bakkus kereskedelmi miniszterét a tömeg „Le Bakussal, Cheniket akarjuk!" kiáltásokkal fo­gadta és megtámadta a rendőröket, akije a miniszterelnök házához vezető útat őrizték. A rendőrség fegyverét használta; két tüntető megsebesült. Nem sokkal utóbb Dinguizil mun­kaügyi miniszter gépkocsiját a tö­meg kövekkel dobálta meg. Hírek szerint ugyancsak tüntetések voltak miniszter háza előtt is, A Francé Soir tuniszi tudósitójá­nak jelentése szerint Tunisz kedden Ismét, valóságos felkelés képét mutatta. Hétfőn este bomba robbant egy nagy kereskedelmi vállalat helyisé­ge előtt. Ugyanakkor & tuniszi pá­lyaudvaron egy fel nem robbant po­kolgépet találtak. Tunisz egyik pe­remvárosában, Rabesben egy hatal­mas benzintartály robbant fel. A tudósító keserűen állapítja meg, hogy a Bakkus-kormány megalaku­lását a közvélemény ,,egyáltalán nem fogadta közönyösen". Minden erőt latba kell vetni a Németország kérdésében vsSo megegyezés érdekében A világsajtó továbbra is élénken foglalkozik a Szovjetunió jegyzékével. A Neues Deutschland idézi a szovjet jegyzékből azt a részletet, amely megállapítja „Most dől el az a kér­dés, vájjon Németország ismét egy­séges, független, békeszerető állam lesz-e, amely beletartozik Európa bé­keszerető népeinek családjába, avagy továbbra is fennmarad Németország szétszakítottság a és az ezzel kapcso­latos európai háborús veszély." A lap ezzel kapcsolatban rámutat: Ez ko­moly figyelmeztetés, senki se gondol Nikosz Belojannisznak Hoganisz görög újságíróhoz intézett levele Az Ellas Press sajtóügynökség közzétette Nikosz Belojannisz görög nemzeti hős levelét, amelyet halála előtt írt Theodorosz Doganísz Lon­donban élő görög újságírónak. A le­velet titokban küldték a börtönőr által, aki Belojannisz celláját őrizte egészen haláláig. Nikosz Belojannisz levelében azt Írja, hogy öt év alatt 1945-től 1950-lg Görög­országban 50 ezer ítéletet hoztak és több, mint 5000 személyt halál­ra ítéltek. Ezek közül több. mint 2000 személyt, köztük jelentős számú asszonyt, aggot és 11 éven aluli lányt végeztek ki. Belojannisz levelében továbbá a monarchofasiszták által ellene és társai ellen megrendezett bünperről írt. Belojannisz a következőket írja: „Az én esetemmel foglalkozó bíró­ság katonatisztekből állott, akik mint kivételes hadbírók tízével és százával küldték a polgárukat a ki­végző osztagok elé. A vád tanúi olyan személyek voltak, akik már harminc éve üldöztek bennünket. Hogy ne védekezhessünk, több éj­jelen keresztül magánzárkában tar­tottak bennünket a rendőri fogház földalatti celláiban, senkivel sem volt szabad érintkeznünk és meg­fosztottak bennünket mindentől, új­ságtól, papírtól és ceruzától. A vizs­gálat folyamán átvezettek bennün­ket a bírósági terembe erős rendőri fedezet alatt és nem volt szabad érintkezésbe lépnünk védőinkkel. A bíróság elé tárgyi bizonyíték­ként két hordozható rádióleadót és vevőállomást helyeztek, amelyek útján a vád tanúinak vallomása szerint a görög Kommunista Párt vezetőségének és az AKE vezetösé- | mai és szenvedéssel teljes életet vá­gének fenn kelett tartania a kap­csolatot Görögországban működő embereivel. Továbbá bizonyos jelen­téktelen tartalmú rádiogrammokat terjesztettek elő, amelyeket egy bí­róság sem venne figyelembe, mivel ellenségeink úgy tüntették fel, hogy már egy évvel ezelőtt felfogták eze­ket a rádiogrammokat és csak 1951 végén fejtették meg a rejtjelzést, azután hogy megtalálták a leadóál­lomást és a rejtjelkulcsot. Ki hitelesítheti mindezeket és ho­gyan bizonyítható be az, hogy nem kigondolt hazugságról van szó? fis hallatlan- dolog még az ls, hogy a rádiogrammokat 1951 tavaszáról keltezik, tehát abból az időből, ami­kor engem és Ioannidut már 1950 óta szigorú elszigeteltségben tartot­tak. Ennek dacára semmi sem gátolta őket abban, hogy halálraítéljenek bennünket. Azért ítéltek el bennün­ket. mert megtagadtuk ideológiánk feladását. Elegendő lett volna, hogy Galileihez hasonlóan egy szót mond­junk ki, amelyet követeltek és nem ítéltek volna el berniünket. Tizenhétéves korom óta vallom a szocializmus gondolatát, attól az időtől fogva 20 éven keresztül egész életemet hazám demokratizálásának, függetlenségének és felvirágoztatá­sának szenteltem. E meggyőződésem miatt a reakciósok kiűztek engem az egyetemről. Száműzetésbe küld­tek és Metaxas diktatúrája idején hosszú időre börtönbe vetettek. A helyett, hogy egy nagyszerű karri­ert választottam volna, amit köny­nyen megtehettem volna, inkább az üldözéssel, nélkülözéssel, fájdalom­lasztottam. Az olasz és német megs; Ilók koncentrációs táborokban tartottak fogva. Sikerült elmenekülnöm és minden erőmből harcoltam ellenük szoros együttműködésben az angol katonai bizottságokkal. A felszabadulás után folytattam politikai harcomat és ezzel egyide­jüleg az Elefterosz Moriasz (Szabad Peloponezosz) politikai, gazdasági folyóirat főszerkesztője voltam. 1945-ben, amikor még szabadlá­bon voltam, lehetőségem nyílt tanul­mányaim megírására és két köny­vem befejezésére: „Görögország népgazdaságának fejlődése" és „Az új görög próza története" címmel. Azonban ez a két könyv nem érhet­te meg kiadását, mert azok, akik engem üldöztek, ezt lehetetlenné tették. 1946 végén újra bíróság elé állítottak s egész családomat felszá­molták. Ma hasonló sors vár rám is. Az én esetem azonban nem egye­dülálló, számos hasonló eset van. Az általános polgárháború, ame­lyet a baloldal tagjai ellen vezetnek, Görögországot új katasztrófába so­dorja. Ha azonban a jobboldal jó­szándékot tanúsít országunk és né­pünk megoltalmazásának és felvi­rágzásának ügye igen könnyű lesz, mivel e kérdés megoldását egy mon­dat foglalja magában: demokrácia, általános amnesztia, béke, intézke­dések a nép életének megjavítására és életszínvonalának emelésére. 1952 mároius 12-én Nikosz Belojannisz Utóirat: E néhány sort sietve ír­tam le. ja azt, hogy Németország jelenlegi helyzete sokáig fennmaradhat. A kér. désnek ezt a felvetését nem lehet visszautasítani — állapítja meg a lap. A Neues Deutschland ezután hang­súlyozza: fel kell használni az adott lehetőséget, latba kell vetni minden erőt és megegyezésre kell jutni a né­metek között, illetve a négy nagyha­talom között. A Daily Worker, az Angol Kommu­nista Párt lapja „Nyitva áll az út a békéhez"" cómü szerkesztőségi cikké­ben fehivja az angol dolgozókat- „Or­szágszerte ki kell állni amellett a kö­vetelés mellett, hogy folytassanak ha­ladéktalanul tárgyalásokat az egysé­ges német kormánnyal való békekö­tés érdekében." A liberális burzsoá Manchester Guardian kiemeli a szovjet jegyzék nagy hatását. „Ne. m lehet tagadni, — állapítja meg a lap — hogy a szovjet kezdeményezés minden tekintetben ugyanolyan erfis hatást gyakorol majd a németekre, mint az elsft szovjet jegyzék," A Manchester Guardian vezércikke szerint a nyugati hatalmaknak haj­landóknak kell lennlök, feladni né­metországi politikájuk egyes részeit, így például az európai hadsereget. A „keleti országok" a legszabadabb kereskedelmi forgalmat kívánják Az angol nagyburzsoázia szócsöve, a Times hosszabb beszámolóban fog­lalkozik a moszkvai nemzetközi gaz­dasági értekezlettel, melynek sike­rét és jelentőségét maga ls kényte­len elismerni. A lap bevezetőül sajnálkozik ami­att, hogy a konferencián az angol konzervatív köröket nem képvisel­ték többen, ami — fűzi hozzá — korántsem a rendezőség hibája volt. Az angol küldöttség ettől eltekint, ve az érdekek és álláspontok széles skáláját képviselte — folytatja a Times. Az értekezletet a lehető leg­nagyobb korrektséggel és méltá­nyossággal vezették. A szovjet szó­nokok beszédei építöjellegüek vol­tak. A Times cikke a továbbiakban elismeri, hogy a „keleti országok" a lehető leg­nagyobb és legszabadabb keres­kedelmi forgalmat kívánják, majd az angol küldöttség szovjet­unióbeli tapasztalatait ismerteti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom