Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-08 / 84. szám, kedd

1952 április 8 — -msm ­A Nemzetközi Gazdasági Konferencia ülésérői Pénteken, április 4-én a Nemzet­közi Gazdasági Konferencia plenáris iilést tartott, amelyen a napirend kérdését tárgyalták meg, — lehető­ségek keresését az emberek életkö­rülményeinek megjavítására, a kü­lönféle országok és nemzetek békés együttműködésével, az országok kö­zötti gazdasági kapcsolatok kifej­lesztésével. Az ülés elnöke, O. Lán­gé tanár, a vitában elsőnek Bemard de Plas francia küldöttnek adott szót. — TJgy vélem, — mondotta de Plas, — hogy ezt a konferenciát egyszer történelmi eseménynek fog­ják minősíteni, eltérően számos diplomáciai konferenciától, amelyek­nek célja csak a megelőző háború felszámolása és sajnos nagyon gyak­ran az új konfliktusok előkészítése is. Itt első ízben gyűltek össze kü­lönféle országokból, különféle gaz­dasági rendszerű országok emberei. Azzal a meggyőződéssel gyűltek itt össze, hogy a munkatermékek ki­cserélésének világviszonylatban való megszervezése egyben a béke bizto­sítéka és kifejezője is. De Plas rámutatott arra, hogy mily rendkívüli érdeke éppen Fran­ciaországnak a kereskedelmi áru cserének kifejlesztése. 1951- fren Franciaország kereskedelmi mérle­gének deficitje 339 milliárd frankot tett ki, az 1950-es év 102. milliárd jávai szemben. 1951 decemberében a francia dollárbehozatal a dollárki­vitelt csak 36 százalékban fedezte (ugyanezen "év első félévének 58 százalékával szemben. Az utolsó évek alatt Nyugat­Európa országai, közöttük Francia­ország is, kétféle módszerrel igye­keztek egyensúlyt teremteni: az USA-val való kereskedelem kifej­lesztésével és az egymás közötti ke­reskedelem kibővítésével az európai fizetési unió útján. A tapasztalat azt mutatta, hogy ezek az intézke­dések nem elegendők és hogy való­di, nemzetközi kereskedelmet kell megszervezni. Ma a dollárhitelek fokozatosan csökkennek és az USA­ba való kivitel lehetőségét korlátoz­za egyrészt magának az amerikai piacnak a struktúrája, másrészt a védvámok is. Uj dollársegítség most már semmiképpen sem segít­heti a problémák megoldását, eset­leg csupán enyhíthetné a problémá­kat. Ezenkívül az ilyen segítség már jellegénél fogva teljességgel megbízhatatlan és nem lehet komo­lyabb befolyása a gazdasági tevé­kenységre. Az utóbbi évek tapasz­talatai igazolják a felek egyenlősé­gén alapuló cserekereskedelem tény­leges kibővítésének szükségességét. Jozef Chalaszinszki, (Lengyelor­szág), a lodzi egyetem rektora hangsúlyozta, hogy a konferencia lengyel résztvevői nagyon óhajtják az összes országokkal való gazdasá­gi és kereskedelmi kapcsolatok el­mélyítését és kibővítését, függetle­nül politikai és gazdasági rendsze­rükből, és röviden jellemezte a Len­gyel Köztársaság gazdasági helyze tét a háború utáni években. 1946­ban a nehéz- és középipari összter­melés összehasonlítható árakban n háború előtti színvonal 73 százalé­kát tette ki, míg 1951-ben a háború előtti színvonalat két és félszeresen meghaladta. Lengyelországban saámos olyan iparágazatot építenek ki, amelyek izelőtt Lengyelországban nem létez tek. Nagymértékben fejlődik a ko­hászat és a gépipar. Megkezdték számos fajtájú gép gyártását, ki­építik saját autóiparukat, sikerrel fejlődik a vegyipar és a szénipar után a második helyre kerül. Az, azelőtt elmaradott agrár Lengyel­ország gyorsan változik át ipari gazdasági országgá. Chalaszinszki ta.nár rámutatott arra, hogy a hatalmas ipari felépí tés és a mezőgazdaság intenzív gé­pesítése köVetkeztében Lengyelor szág nagyon jó piac a gépipari ter­mékek és a közlekedési eszközök iparának termékei számára. A szónok ezután foglalkozott a nyugateurópai országok számára va­ló lengyel szénszállítások fontossá­gával és rámutatott arra, hogy ez országok közül néhány számárá nagyfontosságú volna az élelmiszer­szállítás is Lengyelországból, vala­mint a mezőgazdasági termékek és a fa szállítása is. Lengyelország — A Vatikán felbőszült ügynökei De Gasperi és klikkje még nem felejtette el, miiyen komoly veresé­get ' szenvedett a kereszténydemo­krata párt Sszak- és Közép-O.aszor­szágban a községi választásokon. Ezért a legszívesebben vették volna, ha az ország déli részén a községi választásokat sohanapjáig elha­lasztják. Ámde a képviselőválasztá­sok 1953-ra esedékesek s az olasz országi kormánykörök veszélyes­nek találták továbbra is próbára tenni a választók türelmét. A széles néptömegek nyomására De Gasperi kormánya május végé­re kitűzte a délolaszországi községi választásokat. Az olasz reakció most minden erejét a népi tömb elleni választási harcra összpontosítja. A Vatikán hatalmas propaganda-apparátusá­val mint a reakció rohamcsapata, nyíltan vesz részt ebben a harc­ban. Egyedül Rómában 700 szerze­tesrendet és missziót (köztlik kül­földieket is, mozgósít a választási hadjáratra. Ezek fognak segédkezni a külvárosi plébániáknak, a papok és szerzetesek tízezreinek abban, hogy hazugság- és rágalomhad­járatot szítsanak a kommunista párt és a demokratikus szervezetek'el­len, a béke és a demokrácia tábora ellen. Jellemző az az új hang. amely a vatikáni hierarchia kortesbeszédei­ben itt-ott már kiütközik. A Vati­kán már nem éri be demagógiával, nem elégszik meg azzal, hogy az egyházból való kiközösítéssel és örök elkáihoztatással fenyegesse a hívőket, akik a népi tömbre mernek szavazni. Közvetlen rendőri és fa­siszta terrort követel a dolgozó tö­megekkel és a demokratikus szer­vezetekkel szemben, a demokratikus szabadságjogok teljes megsemmisí­tését követeli. Lássuk csak mit ír „pásztorleve­lében" a választásokkal kapcsolat­ban Dell a Costa firenzei bíboros: „Van egy szabadság, amely sokkal­ta károsabb, mint a gondolatsza­badság és a lelkiismereti szabad­ság. Ez a sajtószabadság ... A ha tóságok joga és kötelessége, hogy megfékezzék és elfojtsák a sajtósza­badságot, amikor arra szükség van". Az csak természetes, hogy a bí­boros nem arra szólítja fel Scelba rendőreit: „fékezzék meg és fojt­sák el" a vatikáni, keresztényde­mokrata, jobboldali szocialista, vagy fasiszta újságok és folyóiratok százait, amelyek a fegyverkezési hajsza fokozását követelik, azokat az újságokat és folyóiratokat, ame­lyek a nagy monopóliumok szócsö­vei és az új háborút propagálják. A bíboros azt követeli, hogy a de­mokratikus újságokat hallgattas sák el, a népi sajtóval számoljanak le, amely lerántja a leplet a csuhá­ba és frakkba bújt háborús gyujto­gatók pokoli terveiről. Csak úgy árad a vad, középkori fanatizmus Schuster bíboros, milá­nói érsek ,,pásztorleveléböl" is. „Mennyivel jobban ismerte az em­bereket a nápolyi király — kiált fel Schuster —, aki azért, hogy álla­mait jól kormányozza, három esz­közt vett igénybe, kenyeret, cir­kuszt és akasztófát". Persze, a hóhér király e mondá­sábajt nem a „cirkusz" és a „ke­nyér" keltették föl a felbőszült kar­dinális figyelmét! Több akasztófát! — ez az, amit a „lelkipásztor" Olaszországban látni szeretne. De sem Scelba rendőri egyenru­hás hóhérlegényeinek, sem pedig a bíborcsuhába öltözött vatikáni zsan­dároknak nem sikerült megfélemli­teniök az olasz népet. Az olasz hí. vök, a szociáldemokrata, keresztény­demokrata, köztársasági és egyéb jobboldali pártok egyszerű tagjai mind gyakrabban fordítanak undor­ral hátat az „egyházi" és „világi" vezetőknek, és csatlakoznak a béké­ért, kenyérért és nemzeti független­ségért harcoló demokratikus egység­fronthoz; Jan Marek („Tartós békéért, Népi demokrá­ciáért" legújabb számából.^ jelentette ki Chalatinszki — nagy terjedelmű felvásárló piac Nyugat­és Észak-Európa országai számára, Következőnek Oliver Vickery (Egyesült Államok), az amerikai elektrotechnikai és kémiai termékek kiviteli és behozatali társaságának elnöke szólalt fel. Megállapította, hogy a jelenlegi konferencia valóban nemzetközi ösz­szejövetel és kijelentette, hogy ő személy szerint azt kívánná, hogy megújuljon a szabad, zavartalan kereskedelem az államok között, hogy kiküszöböljék az összes beho­zatali és kiviteli vámkorlátozásokat, hogy a fogyasztó kereslete volna a termelés és a szállítás egyedüli kri tériuma. Nem volna szabad semilyen előnyben részesített csoportoknak léteznlök. Nem lehet szemet húnyni azon megrázó tény felett, hogy a világ lakosságának csaknem fele éhesen tér esténként nyugovóra és hogy Indiában és számos m&s or' szagban is az emberek éhenhalnak O. Vickery megjegyezte, hogy le­hetőnek tartja a különféle politikai rendszerű államok közötti gazdasá gi együttműködést. Formálisan békében élünk, de lel­künk mélyén nyugtalanok vagyunk — fol , rtatta a szónok, — mert a vi­lág ma a háborús gazdálkodás fel­tételei között él, és a gazdasági forrásokat háborús eszközök gyár íására használják fel. Amerikában sokat -hallunk az úgynevezett vasfüggönyről. Ha ilyen vasfüggöny valóban létezik nyugat és kelet között, szükséges megje­gyezni, hogy minden függönynek két oldala van é3 hogy a ,.függöny" magában véve semmit sem takar el. Nagyon sok amerikai vállalkozó, éppen úg.y, mint a többi amerikaiak túlnyomó többsége egy harmadik világháborút értelmetlennek tart. Tudják, hogy a háború a jelenlegi időben nemcsak a termelést és a kereskedelmet pusztítaná el, hanem ma a háború közvetlen célja az egész emberiség kiirtása volna, az emberek millióinak elpusztítása, akik termelök és fogyasztók, akik számára a termelés és a kereskede­lem fennáll. Vickery ezután figyelmeztetett arra, hogy az egész világ összes államai közül a nyersanyagok szem­pontjától az Amerikai Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió a leggazda­gabbak. Ez a körülmény nagy fele­lősséget'ró rájuk. Nyersanyag forrá­saikat Aieg kell osztaniok az egész világgal.) Vickery azt állította, hogy az Egyésült Államok ezt a problé­mát megoldják a hírhedt Marshall­terv megvalósításával, amelyet Vic­kery „hosszúlejáratú kölcsönre" va­ló áruszállítás eszközének állított oda. A legnagyobb mértékben érdé­künkben áll, — mondotta a felszó­laló, — kivitelünk és behozatalunk kibővítéséért dolgozni az összes or­szágokkal. A konferenciának szabad és egyenlő árucserére kell töreked­nie korlátozások és diszkrimináció nélkül. Végezetül Vickery azon óhajának adott kifejezést, hogy a konferencia segítsen biztosítani a világbékét. Az istambuli Dzumhuriet című új­ság a törökországi nagy áremelke­désről ír. Többek között a hús ára 40 százalékkal, a zsiradék ára 33 százalékkal és a liszt ára 15 száza­lékkal emelkedett. • Az összes hollandiai szakszerve­zetek kiküldötteinek jelenlétében a munkanélküliek körzeti konferen­ciát tartattak Grinángenben, amelyen megállapították a munkanélküliek akoióegységét. * Az angol-amerikai megszálló ha­tóságok megparancsolták az osztrák kormánynak, hogy tiltsa meg az osztrák ifjúságnak a „hazáért és a békéért" jelszó alatt húsvétra ösz­szehívott gyűlését. • Svédországban felemelték a ke­nyér, a cukorkészítmények, a vasúti tarifa, a telefon és a távirati dijakat és a 1 alt b ereket. Sztálin elvtárs fogadta India nagykövetét ' J. V. Sztálin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke április 5-én fo­gadta Sz. Radhakrisnant, India nagykövetét. A fogadáson jelen volt A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere is. J. V. Sztálin elvtárs válasza az amerikai újságíróknak világszerte hatalmas visszhangot Keltett FRANCIAORSZÁG. A L'Humanité című lap első olda­lán közölte J. V. Sztálin elvtárs arc­képét és hatalmas betűkkel közölte válaszának szövegét. „Sztálin megerősíti a kapitalista és kommunista világ egymás mellett élésének lehetőségét" — ezzel a cím­mel közölte első oldalán Sztálin vála­szán a Liberation című lap. A „Franc-Tireur" oímű lap J. V. Sztálin elvtárs válaszából kiemeli, hogy a nagyhatalmak vezetőinek összejövetele hasznos volna és hogy a mostani időpont alkalmas Németor szág egyesítésére. A „Populaire de Paris" című lap első oldalán közölte J. V. Sztálin elv­társ válaszát az amerikai újságírók­nak és hangsúlyozta a kapitalizmus és a kommunizmus békés egymásmel­leit élésének lehetőségét és a nagy­hatalmak vezetői összejövetelének hasznosságát. A ,,Ce Matin le Pais" című lap J. V. Sztálin elvtárs válaszát a követ­kező cím alatt közölte: „Sztálin: a háború veszélye az utóbbi két év alatt nem fokozódott." A „Paris Liberté" cimű lap J. V. Sztálin elvtárs válaszát a következő cím alatt közölte: „Sztálin kijelenti, hogy a négy ^nagyhatalom képvise­lőinek összejövetele valószínűleg si­kerrel járna." A „Ce Soir" című lap első oldalán közli J. V. Sztálin elvtárs válaszának szövegét és ezt a dokumentumot George Sorja kommentárjával kíséri. „Azokra a kérdésekre válaszolva, amelyek az emberek százmillióit nyugtalanítják az egész világon — írja Sorja Sztálin ismét megerősí­tette, hogy lehetségesnek tartja a kapitalizmus és a szocializmus békés egymásmelleit élését. Megmutatja, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani. Ennek az egymásmelleit való élés­nek feltételei lényegükben a követké­zők: 1. Az együttműködés mindkét rész­ről való óhajtása. Ez az első feltétel a legfontosabb, mert ha a nyugati hatalmak nem fogják akarni a világ problémáit megoldani, akkor ebben az ügyben semmi tartósat nem lesz le­hetséges végezni. , 2. Teljesíteni a vállalt kötelezett­ségeket, tehát tiszteletben tartani az aláírt nemzetközi szerződéseket és nem sérteni meg azokat, ahogyan azt a nyugati hatalmak Németország és Japán esetében teszik. 3. Megőrizni az egyenlőség és más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét . . ." Végezetül Sor j á azt írja, hogy J. V. Sztálin válasza „az összes békeszere­tő embereket arra ihleti, hogy még aktívabban hassanak oda. hogy a há­ború erői véglegesen visszalépni kényszerüljenek". A L'Humanité című lap közölte Pierre Durant cikkét, amelyben hang­súlyozza: „Sztálin elvtárs újból meg­erősítette a kapitalista és szocialista politikai rendszer békés együttélésé­nek lehetőségét. A Szovjetunió nem­csak úgy véli, hogy ez az együttélés lehetséges, hanem ami a legfonto­sabb, fáradhatatlanul arra törekszik, hogy ezt valóra váltsa . . AUSZTRIA. J. V. Sztálin elvtársnak az ameri­kai lapok szerkesztői egy csoportjá­nak kérdéseire adott válasza április 2-án az egész bécsi sajtó figyelmé­nek középpontjában állott. Az összes lapok közölték a válaszok teljes szövegét. BELGIUM. A belga lapok túlnyomó része rész­letes hírt közölt J. V. Sztálinnak az amerikai szerkesztők csoportjának kérdéseire adott válaszáról. A „Le Drapeau Rouge" című lap vastagon szedve közölte J. V. Sztálin válaszai­nak teljes szövegét. KANADA. A ,,Journal" és a „Citizen" című lapok saját kommentár nélkül közöl­ték az amerikai hírügynökségek rész­letes jelentését J. V. Sztálin elvtárs­nak ap amerikai szerkesztők csoport­jának kérdéseire adott válaszáról. Manolisz Gtezoszt is vérbíróság elé állították Belojannisz elvtárs meggyilkolása miatt tovább hömpölyög az egész vi­lágon a gyűlölet és a felháborodás hulláma az imperialisták ellen. Szá­mos országból intéztek táviratot a Görög Kommunista Párt Központi Bi­zottságához és a táviratok kifejezik a népek elszántságát, hogy megto­rolják az aljas gaztettet. A párizsi sportcsarnokban tiltakozó gyűlést tartottak, amelyen Jacques Duclos elvtárs rámutatott: Belojanmszék tu­lajdonképpeni gyilkosai az amerikai imperialisták. A hallgatóság szava­tókórusban kiáltotta: „Az amerikaiak takarodjanak haza!" A Szabad Görög Rádió jelentése szerint az athéni vérbíróság előtt megkezdődött Manolisz Glezos^, a görög ellenállási mozgalom hőse el­len indított per tárgyalása. Manolisz Glezosz, mint ismeretes, a hitleristák bevonulása után le­tépte a horogkeresztes zászlót az Akropoliszról és ezzel megadta a jelet a görögor­szági ellenállási mozgalom kibonta­kozásához. A háború után, amikor az ENSz úgynevezett „balkáni bi­zottsága" megérkezett Athénba, villanykörtékből a következő fel­iratot szerelte fel az Akropolisz ol­dalára: „Kj az angol megszállók­kal Görögországból!" Azóta Malinosz Glezoszt a mon­archofasiszta kormány pribékjei ál­landóan üldözik. Jellemző hír érkezett Görögország­ból: Belojannisz elvtárs és három tár sának meggyilkolása után Cironi­kosz volt pénzügyminiszter, akit az athéni különbíróság 1945-ben a né­met fasisztákkal folytatott együtt­működése miatt halálra ítélt, királyi rendelettel kegyelmet kapott. Egy másik hír Tokióból: az ame­rikai megszállók eddig már 815 ja­pán háborús bűnöst bocsátottak sza­badon. Ä belga munkások győztes sitráfkharca A „L e Drapeau Rouge" című bel­ga újság hírt közöl arról, hogy a genti kerület kémiai ipari munkásai győztesen fejezték be kétnapos sztrájkjukat, melyet a magasabb bé­rek eléréséért kezdtek. A „Floridienne" és a „Colonial Rubber" nevű üzemek tulajdonosai hosszas egyezkedés után kénytelenek voltak teljesíteni a munkások köve­teléseit. A munkások órabérét feb­ruár 1-i visszamenőleges hatállyal felemelik és ezenkívül külön drága­sági pótlékot utalnak ki. A munká­sok azt is elérték, hogy betegség ese­tén a munkaadó segélyt fizet ki, melynek nagyságát később állapítják meg. A „Colonial Rubber"-gyárban a sztráj kólók magasabb órabéreket ér­tek el nemcsak a férfiak, de a nök részére is. A belga kémiai üzemek dolgozói, akik egységes sztrájkharcukkal ki­vívták bérköveteléseiket, rr^egmutat­ták a belga dolgozóknak, hogy a ka­kitalista munkaadók többet tudnak fizetni a munkásoknak, ha arra kény­szeríti őket a munkások akcióegysé­'ge.

Next

/
Oldalképek
Tartalom