Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-06 / 83. szám, vasárnap

- UJSZO A humanizmus orosz úttörője 1952 április 6 UJSZ0 Alig zajlottak le világszerte a Gogol'-ünnepségek, az emlékezet egy újabb úttörőnek áldozik. 140 év előtt április 6-án született Moszkvá­ban, A. I. Herzen. Neve nem forog annyira közszájon mint Gogol'é, ismeretlenebb Lermontovnál és Gon­csárovnál: pedig e kortársak leg­feljebb, mint szépírók múlhatják fe­lül, de a forradalomra gyakorolt közvetlen hatásban_nem tudnak ver­senyezni vele. Lenin ítélete történel­mi igazság: „Herzen kibontotta a forradalom zászlaját, szabad orosz sajtót alapított külföldön — ez az ö nagy érdeme." Herzen, az elnyomott orosz nép szószólója és ébresztője akart és tudott lenni. Pályájára visszate­kintve büszkén mondhatta: „Ml megmentettük az orosz név becsü­letéi." Megmentette azáltal, hogy a népben látta meg az erkölcsi ala­pot és e népet illesztette be a na­gyobb emberi közösségbe. Az első ilynemű bizonyítványt ő állította ki az orosz népről, amikor alkalmas nak találta arra, hogy majdan a „szocializmus népe" büszke nevet vi­selhesse: „Számunkra az orosz nép elsősorban a szocializmus népe." Herzen ébresztő volt, korai tuda­tosító: ezért lehetett jövőbelátó. Fo­lyóiratában, a „Harang"-han tény­leg lelket,jéletet kongatott és csírát vetett a szikkadt orosz talajba. E feladatra nála alig akad alkalma­sabb magvető. Közvetítő volt, ^ szó történelmi értelmében, egyike azon nagy európaiaknak, akik az ember­ség, a humanizmus szószólói lehet­tek. Ezek az emberek nem voltak üres álmodozók, ingoványos, lidér­ces talajon álló romantikus lelkek, az „ah" és „oh" énekesei. Realisták voltak, akik a valóságot — az in­tézményesített embertelenséget — Hatva, eszméltek az ember csalatá­sára, elnyomatására, szégyenére, Herzon, a filozófus és közíró, realista volt: regényeiben a társa­dalom kitaszítottjait mutatta meg. A kastélyok lakói melletti, a tömeg­szállások nyomorát közvetítette: „És mindezekről az emberekről, lé­tükről pontosan, annyi ismeretes, mint az ausztráliai vadakéról: mintha a társadalom törvényen kí­vül helyezte volna őket és nem is­merné el őket embereknek." Az orosz nép ébresztője nem tűrheti az ausztráliai hasonlatot: Herzen ezek­nek az ismeretleneknek akarja megszerezni az emberi címet min­den tartozékával, egész tartalmá­val. Az emberi méltóság egy és oszt­hatatlan: mindenütt jelenvaló és mindenkire érvényes. Ahol e sze­rep, a lényeg elé akadályok gördül­nek: segítséget kell vinni, sebet tárni, gyógyítani és egyformán fel­rázni Európa és Oroszország közös célú humanisztikus erőit. A humá­numhoz — az emberhez méltó élet­hez — vezető út elképzelhetetlen a valóság pontos ábrázolása nélkül. Herzen realizmusát első nagy kriti­kusa, Belinszkij, határozta, meg: „Nem a tárgy a fontos nekik, ha­nem az értelme s lelkesedésük csak azért lángol, hogy a tárgy hű ábrá­zolásán át az értelmet mindenki számára kézzelfoghatóvá tegyék." Ugyanez a Belinszkij fedezte fel első kapásra Herzenben a humanis­tát: „Herzen ihletének forrása: az emberi -méltóság gondolata, melyet, megaláz az előítélet, műveletlenség és az ember igaz jogtalansága fele­barátaival szemben. Herzen elsősor­ban a humanitás költője." Mi a humanitás, mi a humaniz­mus? Annyi meghatározást olvas­tunk róla. annyi mellékútra csábító mellébeszélést ós lényeg elöl kitérő frázist, hogy szinte iiditöen hat a száz év előtt élt oroszoknak a hu­manizmust egyszerűségében rögzítő kinyilatkoztatása. Belinszkij Her­zennel kapcsolatban magyarázza meg a humanizmus fogalmát: „Ha az ember úgy bánik a többi emberrel, ahogy embernek illik fele­barátaival ... akkor humánusan cselekszik, ellenkező esetben pedig állat módjára." Egyszerű, mini az igazság. És az igazság megvalósítása a humaniz­mus végcélja. Sem több, sem keve­sebb. Herzen az igazságkeresésben eléri a legmagasabb erkölcsi fokot: „állandóan ellenőrizni, hogy az igaz­ság, mely vérré, hússá vált ben­nünk, tényleg igaz-e?" Ez az er­kölcsi kétely és próba a humaniz­mus éltető igazsága. És e vártán Herzen legnagyobb ihletője: Goethe. A goethei humanizmus közvetítője e ponton a tényleges, múlhatatlan Európát közvetíti népének, melynek semmi köze a bomló európai társa­dalomhoz. Egy nyelvet beszélnek: a társadalmi bomlás tüneteit egyfor. mán látják. Goethe: „Ez a világ széthull, mint a rothadó hal, ezt a világot mi nem* konzerváljuk élet­re. — Herzen: „Mi Európával nem privát, vagy elavult érdekeinek ne­vében lépünk összeköttetésbe, de a nagy emberi közösség nevében ... Sok emberség gyűlt itt össze, füg­getlenül Európa külső berendezésé­től és hivatalos rendjétől." E hivatalos rendben a nép — minden élet és jövő alapja — került ebek harmincadjára. Aki a huma­niamus magas vártáján áll és nem látja meg' a népet, az szemet húny a legreálisabb valóság előtt, mely nélkül minden ideális szándék lég­üres térben reked meg. Herzen a humanizmus magas európai vártá­ján slz igazság fogalmát visszavetí­ti a gyökérre. Nép és igazság Her­zennél egy fogalommá sűrűsödnek, az alap és a csúcs termékenyítő találkozásává: „A népben mindig az igazság jut kifejezésre. Egy nép élete nem alapulhat hazugságon." Minden igaz író lényegében hu­manista: az emberi méltóság szó­szólója. Ö a vox humana: az ember­hez méltó szó, az emberért kiálló ige. És ez a szó, ez az ige, amely fényét, ízét az igazságtól kapja, nem lehet hazugság. És ha, nem ha­zugság, akkor valóság. Ezért rea­lista végeredményben minden igaz író: Cáfolhatatlan! Örök! Herzen­ben és Herzennel ezt a cáfolhatat­lanságot próbáltuk ma kimutatni és megünnepelni. Fábry Zoltán. Tizenegy nemzet jelentette be részvételét Varsó—Berlin— Prága közötti nemzetközi kerékpáros békeversenyre Varsóból érkezett hivatalos jelentés szerint április l-ig a Varsó— Berlin—Prága közti nemietközi kerékpáros békeverseny ötödik évfolya­mára tizenegy nemzet versenyzői jelentkeztek. Ez a tizenegy nemzet: Csehszlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Bul­gária, Románia, Magyarország, továbá Ausztria, Franciaország, Anglia, Olaszország haladó sportolói és a Franciaországban élő lengyelek. >íég várnak jelentkezéseket Norvégia, Dánia. Hollandia, Belgium és Trieszt haladó sportolói részéről. Az eddig érkezett jelentkezések szerint arra lehet számítani, hogy a versenyben legalább 15 csapat vesz részt, ame­lyek kemény sportküzdelmet ^égnak kifejteni és kifejezik vágyukat a világbéke fenntartásáért. ( Makarenko nyomdokain előre a szocialista nevelés útján! (A. S, Makarenko halálának 13. évfordulójára) Tizenhárom évvel ezelőtt, 1939 április 1-én halt meg Anton Szem­jonovics Makarenko, a szocialista neveléstudomány úttörője. Makaren­ko neve a húszas években vált is­mertté, amikor egy Charkov mellet­ti nevelötelepnek lett vezetője. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom és az első világháború be­fejezése után, nagyon sok gyermek maradt otthon és szülők nélkül a Szovjetunióban is. Ezek az otthon­talan gyermekek kóboroltak az or­szágban, bűnözőkké, tolvajokká, iga­zi utcagyerekekké váltak. A szovjet kormányzat minden igyekezte oda irányult, hogy megmentse ezeket a kallódó embercsemetéket az új, ki­alakulóban levő szovjet társadalom számára. Otthonokat, nevelőtelepe­ket állítottak fel tehát az elhagyott, árva, otthontalan geyrmekek számá­ra, amelyekben a nevelés új mód­szereivel, testi fenyítés és bünteté­sek nélkül akarták a helyes útra té­ríteni e kiskorú bűnözőket. Egy ilyen nevelőtelepnek lett a vezetője Maka­renko, aki a szocialista nevelés te­rén rendkívül nagy sikereket ért el. Makarenko munkája nyomán az egy­kori ifjú \bünözők .mint a szovjet társadalom értékes tagjai kapcsolód­tak be a szocializmus építésébe. Makarenko bebizonyította, hogy a régi, burzsoá felfogású neveléstudo­mány elmélete a gyakorlatban nem állja meg a helyét és fáradhatatla­nul új és új utakat keresve, diadal­ra vitte az emberbe helyezett bizal­mat és hitet. Leírhatatlan türelem­mel a legcsekélyebb erőszak alkal­mazása nélkül elérte azt, hogy az irányítás alatt álló környezet és munka, a megváltozott életkörülmé­nyek teljesen átformálták növendé­keit. akik felemelkedve, a társada­lom aljáról, jellemes, munka- és igaz­ságszerető emberekké váltak. Ma­karenko fáradhatatlan munkáját a legteljesebb siker koronázta. Az új utakon haladó szocialista neveléstu­domány Makarenko személyében megalapítójára lelt. Amikor halála 13-ik évfordulóján megemlékezünk a szocialista peda­gógia e kimagasló egyéniségéről, aki „Űj emberek kovácsa" című müvé­ben részletesen vázolta a vezetése alatt álló Maxim Gorkij-nevelötelep életét, növendékei jellemének átala­kulását és bekapcsolódásukat a tár­sadalom munkás életébe, szükséges, hogy mi, népi demokratikus hazánk új pedagógusai, tudomásul vegyük, hogy új nemzedékünk nevelésében Makarenko és az általa megterem­tett szocialista neveléstudomány szel­lemében kell Ijaladnunk. Tudatában kell lennünk annak, hogy nevelő munkánkban nagy, felelősségteljes, de egyben szép feladatok várnak ránk. Mi is „új emberek kovácsai vagyunk", a dolgozó nép államának pedagógiai munkásai, s munkánk nyomán meg kell teremtődnie egy boldog nemzedéknek, amely a mi építő munkánkat van hivatva to­vább folytatni befejezni és a kom­munista társadalmi rend megterem­tésével teljessé tenni. Üj embereket kell nevelnünk egy­re erősödő új, kizsákmányolás-men­tes társadalmunk számára, embere­ket. akik odaadással, kedvvel, kitar­tással és lelkesedéssel fogják meg­állni helyüket az építőmunka front­ján, s mindenkor szilárd pillárei lesz­nek munkásosztályunknak, szocialis­ta államunknak, Pártunknak, a pro­letár nemzetköziség és a világbéke gondolatának. Feladataink könnyeb­bek azoknál, amelykkel Makarenko nak kellett megbirkóznia, de sikeres elvégzésükhöz Makarenko türelmé­re, kitartására és odaadására van szükség. Diákjaink, akiknek nevelését Pár­tunk és munkásosztályunk bízta ránk, a második világháború követ­keztében nem maradtak otthontala­nul, szülök nélkül, árván, mint Ma­karenko növendékei, de a háború mély nyomokat hagyott érzelmi vi­lágukban. Alig van diákunk, akinek nem lenne valami borzalmas élmé­nyea háborúból. Korán gyermekfej­jel ismerték meg a fasiszták ember­telen gaztetteit, a háború féktelen vérontását, anyagi és erkölcsi rom­bolását. • Nekünk, a szocializmus építésébe be kapcsolódott iskolák pedagógusainak, meg kell szilárdítanunk diákjaink­ban az emberbe vetett bizalmukat, élesen el kell különítenünk az ame­rikai és egyéb barbár imperialista fenevadakat az ember fogalmától. Rá kell mutatnunk a háborúra, rom­bolásra, pusztításra uszító imperia­lista ordasok és a békéért küzdő, a kommunizmust építő, munkaszerető, lelkes, müveit és valóban demokra­tikus gondolkozású szovjet emberek közti óriási különbségre. A kapitalis­ta világ minden hamis előítéletétől mentessé kell nevelnünk a ránk bí­zott nemzedéket. Űj embereket kell kovácsolnunk, akiknek legnemesebb tulajdonságai a Párt, a munkáosz­tály, a proletár nemzetköziség és a béke megvédésének gondolata iránti odaadás, az építő munka iránti sze­retet és minden ember legteljesebb megbecsülése lesznek. Szép és nagy feladatok állnak előttünk. Pártunk és munkásosz­tályunk bízik bennünk. Méltókká kell válnunk e bizalomra s feladatainkat Makarenko szellemében, Makarenko szívósságával kell megoldanunk. Ma­karenko nyomdokain, előre a szo­cialista nevelés útján! Tóth Tibor, tanító, Ipolyság. A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség nagy gondot fordít a ver­seny németországi részének előké­szítésére. A szövetség vezetőinek kezdeményezésére az egyes szakszer­vezeti szektorok védnökséget vállal­tak egyes csapatok felett. Az egyes szakaszok célját képező városok, úgymint Görlitz, Berlin, Lipcse, Chemnitz és Schandau különösen nagy gonddal készülnek a verseny­re, és a verseny részvevőit emlék­tárgyakkal fogják megajándékozni. A versenyzőknek Berlinbe érkezése előtt Fridrich Ebért." a keletberlini polgármester, a Caatianstrasse-i stadiómban a nézőkhöz beszédet in­téz a világbékéért folyó harc jelen­tőségéről. Ezen a tüntetésen üdvö­zölni fogja., s. versenyzőket a. szabad német szakszervezetek elnöke, Her­bert Warnke is. A felszabadulás motorkerékpáros versenye A bratislavai népi motorszövetség helyi fiókja a hadsereggel való együttműködés szövetségével kar­öltve ma. április 6-án, Pozsonyban megrendezi a negyedik bratislavai motorkerékpáros versenyt, amelyet ,,Felszabadulási versenynek" nevez­tek el, A verseny rajtolása 9 órakor lesz a bratislavai Rázus-parton levő Taranda előtt. Ennek a versenynek keretében a motorkerékpárosok Pozsonynak a hősi Vörös Hadsereg által történt felszabadulása hetedik évfordulója alkalmával megrendezik a motor­kerékpárosok tüntetését a Slavinon, ahol a motorkerékpárosok hódolatu­kat fejezik ki a Vörös Hadsereg el­esett, hősei iránt és a hősök emléké­re koszorút helyeznek el. Építjük a népi motorizmust Tegnap a pozsonyi új postapalotá­ban összegyűltek a postai alkalma­zottak autőforgalmi alkalmazottai a népi motorszövetség fiókjának meg­alapítása céljából. Az üzemi étkez­de zsúfolt termében a jelenlevők figyelmesen hallgatták meg motor­szakembereink. úgymint Hoja, Le­vický, Sedláček, Rosenberger, Heks­ner elvtársak és mások előadásait. A népi motorizmus fontosságáról a föelöadást Henrich Makoň ezredes elvtárs, a bratislavai népi motorszö­vetség szervező Ritkára tartotta, aki egyebek közt ezt mondta: Ezen a dicső napon, amidőn a Vörös Had­sereg felszabadította Szlovákia fő­városát, megalapítjuk ezt a fiókot. Ma valósággá válik az. hogy a kis ember lesz államunkban a népi mo­torizmus megszervezője. Kollektí­ven bekapcsolódunk a motorizmus terén is az együttműködésbe és ez­zel az összesített terv teljesítésébe Az eddigi Autóklub nem felelt meg. Át volt itatva a kapitalizmus szellemével és ezért új alapra kell helyeznünk, hogy hatásos segédesz­köz legyen az összesített terv telje­sítésénél. A szovjet motorosok pél­dájára új tartalmat öntünk a mi motorizmusunki® is azzal, hogy be­visszük az üzemekbe és közvetlenül érdekeltté tesszük a terv teljesíté­sében. Emelni fogjuk minőségét szakszerűség és politikai szempont­ból is. Ezzel kimélyítjük a „Száz­ezer kilométer baleset nélkül" ver­senyt is. Ahhoz a jelszóhoz tartjuk magunkat, hogy: „Arccal az üze­mekhez és ar'ccal a tömegekhez". A jelenlevőket a gyűlésen megismer­tették a motorizmus új előírásaival, különösen a biztonsági rendszabá­lyokkal. Az ezt követő vitában tiaz, táztak nem egy kérdést, amely az autóforgalomra vonatkozik. Ezután a forgalmi postai alkalmazottak megválasztották a népi motorszövet­ség választmányát. VASÁRNAPI SPORTMŰSOR Atlétika: Vasárnap délelőtt 10 órakor Liget­falun bonyolítják lé a Práca lapkia­dóvállalat hagyományos mezei futó­versenyét. Kosárlabda: Budapesten, este fél 8 jrakor ke­rül lebonyolításra a magyar—cseh­szlovák férfi kosárlabda viadal. Svitben női kosárlabda tornát ren­deznek. Barátságos labdarúgó mérkőzés, KP Nitra—Komáromi Skoda. Vívás: Az országos vívóbajnokságokat Ostraván rendezik. Labdarúgó bajnokságok: Köztársasági bajnokság: Ingstav Teplice —Ny Bratislava, Sparta —OKD Ostrava, Slovena Žili­na —MEZ Židenice, Dukla Prešov — Dynamo ČSD Košice, Plzeni Lenin művek—SONP Kladno, Kovosmalt. Trnava —Armaturka Usti, Vítkovice Železiarne —ATK. Bratislavai kerület: Bratislavai Vörös Csillag—Merina Trenčín, Galánta— Holič, Modra — Armaturka Myjava, Odeva Trenčín — KP Senec, Piešťany —Nafta Malac­ky, Senica —Kablo Bratislava. Nit-rai kerület: Partizánske —Érsekújvári Elekt­roszvit, Handlovai bányászok —Nová­ky, Kablo Topolčany—O. Hlohovec, Palarikovo — Érsekújvári vasutasok, Léva—Šurany. Zilinai kerület; Turany — Martin, Dubnica —Púehov, Čadca —Ruzsomberok, Povazsská By­strica —Závodie, Bytča —Lúčka, Vrútky —Drevina Krásno. Eperjesi kerület: Stará Lubovnya —Stropkov, Hu­menné —Vranov, Miehalovcel —Sob­rance, Dukla Prešov II—Humenne-i vasutasok, Snina —Odeva Prešov, Mi­chalovce II —Šajnov. Kassai kerület; Tyahanovce— Krompachy, Poprád —Kassai Dynamo II, Potravinár Tre­bišov—Rozsnyói Bányászok, Barcai EFSz_SP Vlachy, Dobsi'nai bányá­szok—Kezsmarok, SP Nová Ves— Tatrasvit. Beszterce-bányai kerület: Podbrezová—Polana Opatová, Pol­tár—Lovinobana, Banská Bystrica— Füleki Kovosmait, Kremnica—Krupi­na, Rimaszombat Harmanee, Lo­sonc—Zólyomi Vasutasok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom