Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)
1952-04-03 / 80. szám, csütörtök
Világ prol etárjai egyesüljetek. Bratislava, 1952 április 3, csütörtök 2 Kčs V. évfolyam, 80. szám c/l mai szántban : Az apátfalusi textilgyárban a szlovák és a magyar munkások vállvetve dolgoznak a negyedik tervév feladatainak teljesítésén (2. old.) A faipari dolgozók májust köszöntő' kötelezettségek, kei gyorsítják meg tervteljesítésüket (2. old.) A pozsonyi művészek tiltakozó gyűlése a koreai baktériuntháború ellen (5. old.) Az eladási idő szabályozása húsvétkor (3. old.) A bácsi EFSz tagjai a rossz időjárás ellenére eddig 206 hektár árpát vetettek el (6- idd.) |(« >4><«HtU|H»<lt»| Harcba a jó idő minden órájának kihasználásáért A szokottnál később érkezett tavasz és a legutóbbi időben beköszöntött esős időjárás erősen akadályozza a tavaszi munkákat. Az idő már nagyon is előrehaladott, április eleje van, rendes körülmények között már minden korai vetésű magnak a földben kellene lennie, ezzel szemben nagyon is távol ál lünk még attól, hogy a kora tava sziak vetését befejezettnek mondhassuk, mert hiszen alig van falu és szövetkezet, ahol az első tavaszi napokat, a vetésre alkalmas időt jfelhas/.nálva, rohamra mentek s nem is napok, hanem szinte órák alatt földbe tették a magot. Kevés ilyen szövetkezet, állami birtok és falu van, de mégis vannak olyan helyek, ahol már maguk mögött tudják a kora tavasziak vetését. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy az általánosnak mondható vetésben való elmaradást nemcsak a kedvezőtlen időjárás okozta, hanem az elmaradásbnn nagy része van a munkák szervezetlenségének, az elégte len felkészültségnek, annak, hogy parasztságunk, a szövetkezetek és az állami birtokok dolgozói, rala mint az egyénileg gazdálkodók nem készr'tek fel mindenben úgy a tavaszi munkákra, hogy számoltak volna a kedvezőtlen időjárás beköszöntésével, hogy a munkákat szinte rajtaütésszerűén végezzék el. A megkésett vetés pedig erősen veszélyezteti termésünket, komoly veszteségeket okozhat úgy parasztságunknak. mint egész népgazdaságunknak is. Most tehát az. a feladat, hogy az eddigi hibákból okulva minden földműves és mezőgazdasági dolgozó saját jólfelfogott érdekeit tartva szemelőtt, igyekezzék behozni a vetésben való elmaradást, harcba lépjen az időjárás viszontagságaival és teljesíf-se a jelszót: harcba a ji idő minden órájának kihasználásáért. A mezőgazdasági termelés és a szövetkezeti gazdálkodás terén szerzett tapasztalataink arra tanítottak meg bennünket, hogy az egyes agró technikai időpontok — mint a vetés, növényápolás és a betakarítási munkák idejének pontos betartása dönt r mércékben befolyásolja a termést. Megtanultuk, hogy a megkésett vetés sokszor a fele termés elvesztését is jelenti, hogy a kései vetéssel megrövidítjük a növényfejlődési idejét. Természetes, hogy az a tavaszi árpa, amelyre a szemzés idején beköszönt a nyári káni. kula, befullad, aszott lesz a szem, erősen csökken a hektárhozam. Ezenkívül még az az igen nagy hátránya is megvan annak, ha az egyes vetemények, különösen pedig a kora tavasziak vetésével megkésünk, hogy ezzel felborítjuk az összes továbl: munkák megkezdésének és elvégzésének időrendjét, a munkák összetorlódnak, mert hiszen, ha április közepe táján vetjük az árpát és a zabot, ez késlelteti a répa, a krumpli és a kukorica vetését, tekintve, hogy akkor már azok vetését is me„ kell kezdeni. A munkák jó megszervezése éppen abban nyilvánul meg. hogy minden munka elvégzését a maga idejében biztosítsuk, hogy elkerüljük a munkatorlódást. Ötév es tervünk negyedik éve fokozottabb feladatok elé állította mezőgazdaságunkat is. Dolgozó né püuk egyre emelkedő életszinvona la, országunk közellátása megköveteli, hogy a mezőgazdasági termékekből a beszolgáltatási feladatokat a műit évhez viszonyítva e/.idén általában 15 százalékkal emeljük. Mezőgazdaságunk e megnövekedett feladatoknak csak ügy tud eleget tenni, ha fokozzuk a földek hektárhozamát és az állatok hasznosságát, de mindenekelőtt a föltlek hektár hozamát, mert hiszen állattenyésztésünk fejlesztésének az alapját is a bő takarmány termés adja meg. A koratavasziak, a tavaszi búza, az árpa, a zab és a takarmánykeverékek vetésében való elmaradás pedig éppen a legértékesebb takarmányunk, a szemes takarmány termését veszélyezteti, a megkésett vetésnek ék az ebből származó gyenge termésnek egész mezőgazdaságunkra nézve igen káros, következményei lehetnek. Márpedig egész népgazda ságunk, dolgozó népünk élelmiszerellátása és parasztságunk egyéni érdekei is azt kívánják, hogy mezőgazdasági termelésünkben mindennemű veszteségnek elejét vegyük, hogy ne elégedjünk meg eddigi eredményeinkkel, hogy a mezőgazdasági termelést állandóan fokozzuk és olyan magas fokra emeljük, amely kielégíti népünk egyre növekvő szükségleteit, emeli parasztságunk jövedelmét, fokozza annak jólétét. • A koratavasziak vetésében való elmaradás megköveteli, hogy minden vetésre alkalmas napot és órát a legcélszerűbben kihasználjunk. Gyökeresen szakítani kell azzal a káros nézettel, hogy arra az egykét órára neri érdemes kimenni a földekre, hogy ha majd jő idő lesz, akkor azf'i" egyszerre a földbe teszünk minden magot. Már az eddigi munkák során is kimagasló eredmények születtek, az agregátok használatával egy-egy traktor 25— 30 hektáron, vagy még nagyobb tetületen is egy nap alatt elvégezte a vetést. E ekszerint tehát egy rövid óra alatt is három-négy hektáron el lehet végezni a vetést és ha szorít a vetés ideje, — márpedig most szorít, — akkor ez a mennyiség is komoly előrehaladást jelent. De ugyanakkor szakítani kell azzal is, hogy azért, mert szerződésünk van a traktorállomással és mert a föld esetleg annyira sáros, hogy a traktort nem bírja el, de minden külö nösebb akadály nélkül dolgozni lehetne igavonókkal, ezt nem teszszük, hanem várunk a föld szikkadására és a traktorállomás munkájára. Ezt a kényelmes és nagyon is káros álláspontot mindenütt el kell vetni és ha a föld annyira nedves, hogy traktorral nen lehet rajta dolgozni, akkor igavonókkal kell a vetést végezni és különben is, a traktorok miinkáj i mellett sem szabad mellőzni az igavonók munkáját. A vetés munkáiban minden nap és minden óra nagyon drága lett és mindnyájunk, egész dolgozó népünk érdeke azt kívánja, hogy parasztságunk. az állami birtokok és az állami traktorállomások dolgozói szívós és lankadatlan harcot folytassanak a természet, és az időjárás viszon tagságai ellen, hogy a tavasziak vetését mielőbb befejezhessük. Amerikai lapok szerkesztőinek levele J. V. Sztálin elvtárshoz Amerikai vidéki lapok szerkesztőinek egy csoportja, amely Nyugat-Európa és a Középkelet országait utazza be, 50 szerkesztő nevében felkérte J. V. Sztálin elvtársat, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökét, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban i kérdésre adjon választ. E kérést előterjesztő szerkesztők az USA 21 államában megjelenő újságokat képviselnek, amelyek többek között Kaliforniában, Texasban, Kansasban, Michiganhan, Alabamában, Louisiánában, Pennsylvaniában, Tennesseeben, New Yerseyben, Minnesotában, Ohióban stb. jelennek meg. A Sztálin elvtárshoz intézett levelet a következők írták alá: James Wick („Daily Times", Niles), John Johnstone („Daily News", Chicago), Evelina de Pentima („Beacon", Wichita), Hugh Bőid („Home News", New Brunsvick), Dávid Howe („Free Press", Burlington), Filfpp Miller („Tribúne", Royal Oak), Irene Bedard („Tribúne", Hibbing), Anna Elois (Televíziós állomás Birmingham), Helene Farmer („Daily Ibérián", New Ibéria), John Corkoran (Televiziós állomás Philadelphia), Paul Jenkins („Morning Post", El Centro), Elliot Tim (Rádióállomás, Akron), Arthur Hoyles („Review", Alliance), Ronald Woodard (Rádióállomás Dayton), Roy Pinkerton („John Scripps News Paper", Ventura), és mások. J. V. Sztálin elvtárs március 31-én az amerikai szerkesztők csoportjának kérdéseire választ küldött. J. V. Sztálin elvtárs válasza az amerikai lapok szerkesztői csoportjának kérdéseire Az amerikai vidéki lapok szerkesztőinek csoportja Sztálin elvtárshoz e iapok 50 szerkesztőjének nevében 4 kérdést intézett, amelyekre Sztálin elvtárs a következőképpen válaszolt: Kérdés: A harmadik világháború most közelebb áll-e, mint két vagy három évvel ezelőtt? Válasz: Nem. nincs közelebb. Kérdés: A nagyhatalmak vezetőinek összejövetele sikert hozna-e? Válasz: Lehet, hogy sikert hozn a. Kérdés: A jelenlegi pillanatot alkalmasnak tartja-e Németország egységesítésére? Válasz: Igen, alkalmasnak tart o in. Kérdés: Milyen alapon lehetséges a kapitalizmus és a kommunizmus együttJétezése ? Válasz: A kapitalizmus és a k o m m u n i z m u s békés együttlétezése teljesen lehetséges, ha mindkét oldalon fennáll az együttműködés óhaja, ha készek teljesíteni a vállalt kötelezettségeket és ha megőrzik az egyenlőség és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét. A szovjet nép lelkesen üdvözli az élelmiszerárak csökkentését A szovjetemberek mély megelégedéssel fogadták a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Bolsevik Párt Központi Bizottságának határozatát a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi, árainak újabb, — a há ború óta már az ötödik — csökkentéséről. Amikor a rádió március 31én este a szovjetkormánynak ©zt a nagyjelentőségű határozatát bejelentette, Moszkva számos üzemében és gyárában gyűléseket tartottak. A munkások e gyűléseken nagy lelkesedéssel beszéltek a szovjet gazdaság nagy sikereiről, amelyek lehetővé tették az újabb árcsökkentést és forró hálájukat fejezték ki a szovjetkormánynak. Nagy örömmel üdvözölték a Szovjetunió Minisztertanácsának és az SzK(b)P Központi Bizottságának határozatát a Moszkvai E^gyetem — a pompás tudománypalota építői. P. Timomirov öreg munkás ezeket mondotta elvtársainak: „A hálának első szavai J. V. Sztálint illetik azért a gondoskodá sért, amelyben mi egyszerű dolgozók részesülünk. Saját életünk során győződünk meg arról, hogy a nép élete megjavításának sztálini programmja hogyan valósul meg." Tömeggyűlést tartottak a „Trehgornaja Manifaktura" textilkombinát szövőüzemében is. Iván Matyejev mesterhelyettes, a Honvédő Háború volt részvevője a következőket jelentette ki:- ,,Az újfcbb árcsökkentés újabb bizonyítéka annak, hogy a szocialista társadalom alapvető közgazdasági törvénye a dolgozók anyagi jólétének állandó javítása. A szovjet kormány bennünket, munkásokat óriási gondoskodásban részesít. Míg az imperialista országok kormányai új háborút készítenek elő és mind szorosabbra vonják a hurkot a munkások nyaka körül, arra késztetve őket, hogy borzalommal gondoljanak jövőjükre, addig a dolgozók életszínvonala a Szovjetunióban állandóan emelkedik. Hazánkban a dolgozó ember meg van győződve arról, hogy a holnapi nap számára és családja számára még gyönyörűbb lesz, mint a tegnapi volt." Az árcsökkentésekről szóló szovjet kormányhatározatról Sztaniszlav Sztrumilin akadémikus, ismert nemzetgazdasági tudós a TASS levelezőjének a következőket mondotta: „Az árcsökkentések politikájának tervszerű és állandó végrehajtása a szo-'jetország törvényévé vált, amely szüntelenül gondoskodik a dolgozók jólétéről, egészségéről és boldogságáról. A mostani árcsökkentés sorrendben az ötödik a Szovjetunióban megvalósított 1947-iki pénzreform óta. A fő élelmiszercikkek árait a Nagy Honvédő Háború után néhányszorosan csökkentették. A munkások és alkalmazottak reálbéré, a I kolhozisták jövedelme és a Szovjetunió összes dolgozóinak bevételei ugyanilyen mértékben emelkedtek. A további árcsökkentésekről szóló kormányhatározatot nem lehet máskép értékelni; mint a szovjetállam nagyjelentőségű győzelmét, növekvő gazdasági erejének bizonyítékát. Az ilyen győzelem csak tervszerű szocialista gazdálkodásbán vált lehetővé, magas fejlettségű ipar- és az árucikkek bősége mellett. A szovjet gazdaság e nagy sikerei szöges ellentétben állanak a kapitalista országokban uralkodó viszonyokkal, ahol a legfontosabb árucikkek árai állandóan növekednek és a reálbérek és fizetések állandóan csökkennek. A kapitalista országok uralkodó körei bevételeik föforrását az új háború előkészületeinek fokozásában látják. Ezért ezek a kormányo-k emelik az adóterheket és a dolgozók kárára milliárdos katonai megrendelések teljesítését vállalják. A háború és az éhség — ez az a két dolor. amelyet a kapitalista országok urai népüknek adhatnák. Az üzemek műhelyeiben, a főiskoIák tantermeiben, a klubokban, a kultúrházakban és a lakásokban (Folytatás a 3. oldalon)
