Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-14 / 63. szám, péntek

A C S E H S Z L Q VÁKIAI MA 6 Y A R D O L G O Z Ď K L A P J A Vtld

g proletár jed egyesüljetek! V. évfolyam, 63. szám c/l mai számban: Berlín dolgozóinak hatalmas béke és barátsági manifesztációja (X --S. old.) A szovjet kormány békeszerződéstervezete nagy lelkesedést keltett a német nép körében (2. <>ld.) Mnnkáslevelezöink írják <3. old.) A kassai húsfeldolgozó-üzem a kormányhatározat teljesítéséért (4. old.) A béketábor országaínak ököl vlvótornája (4- old.) Bratislava, 1952 március 14, péntek 2 Kčs Berlin dolgozóinak hatalmas béke- és barátsági manifesztációja Gottwald elvtárs és a csehszlovák kormányküldöttség tiszteletére Klement Gottwald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének és a kíséretében lévő kormányküldöttségnek tiszteletére szerdán Berlinben a Werner Seelenbinder csar nokban hatalmas béke- és barátsági manifesztációi tartottak, amelyet a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának Nemzeti Tanácsa rendezett. Berlin német főváros lakófainak ezrei, az üzemek és hivatalok küldöttségei, a szabad némtt If. jóság tagjai Berlin minden részéből zsúfolásig megtöltötték az finnepé- j lyesen feldíszített csarnokot. A virágokkal díszített emelvény mindkét oldalán cseh és német nyelven a következő jelszó volt látható: „A csehszlovák és német nép közösen harcol a Szovjetunió vezette világbéke táborban." A terem hátsó falát a Csehszlovák Köztársaság nemzeti színei, fehér, kék, piros zászlók és az NDK állami színei., a fekete, piros, arany díszítették, valamint Sztálin generalisszimusz, Klement Gottwald ég Wilhelm Pieck hatalma* életnagyságúnál nagyobb arcképei, amelyeket hatalmas fényszórók vilá I gítottak meg. A hall bejáratait hatalmas transzparensek díszítették a j következő felírásokkal: „Éljen a német-csehszlovák barátság", és „A Csehszlovák Köztársaság — segítőtársunk a békeszerződésért folytatott harcban". A teremben megjelentek ezrei, akik örömteli várakozással tekintet tek Klement Gottwald elnöknek és kíséretének jövetele elé, lelkesen fid( vözölték az NDK kormányának és a Nemzeti Front Tanácsának tagjait, a csehszlovák kormányküldöttség tagjaival és a diplomáciai képviseletek tagjaival együtt, amint az elnöki emelvényre léptek. Sokezer torokból hangzott fel a „Freundschaft, Fre. undsohaft, Sztálin, Gottwald, Pieck" kiáltás, amikor Klement Gottwald elnök és felesége a terembe léptek, Ottó Grotewohl miniszterelnök és Johannes Dickmann, a Népi Kamara elnökének kíséretében. A terem ben ünnepélyesen felhangzott a csehszlovák himnusz, majd a Német Demokratikus Köztársaság himnusza Az összes német hazafiak nevében akiket a Nemzeti Frontban a közös szilárd békeakaxat és a német egy. ség utáni vágy egyesít, Dickmann, a Népi Kamara elnöke, üdvözölte Klement Gottwald köztársasági el. nököt, annak feleségét és a cseh. szlovák kormányküldöttség tagjait. Újból és újból szűnni nem akaró taps viharzott fel, amikor Dickmann, a Népi Kamara elnöke az egyes csehszlovák vendégeket üdvözölte. „Ebben az órában mi és ön is, tisztelt Elnök Űr — mondotta Dickmann, a Népi Kamara elnöke, — a Demokratikus Németország akaratának hatalmas manifesztációját éljük át, amely akaratot a világon mindenkinek látnia vagy hallania kell. Ez a Németország nem akar mást. mint békét és barátságot a világ összes nemzeteivel és főleg szomszédaival. Uj értelemben, e nagy változás értelmében megismétlem az ismert szavakat: „Azon nemzedék soraiba jelentke. zünk, amely a sötétségből a világosság felé halad," — a hibákkal és bűnökkel terhelt mult s&tétségéböl a nemzetek üj hajnalának fénye, a

z emberiség békés hajnala felé siet. Ön előtt, egy nagy, tehetséges, szor. galmas nép államának feje előtt, amely szenvedéssel telt mult után most velünk mindörökre jó szomszédságban, békében és barátságban él, lényegében újjászületett német nép áll, amelyet mély, őszinte öröm tölt el, hogy Ön munkatársaival együtt a Német Demokratikus Köztársaságba állami látogatásra érkezett. Az e feletti örömben államunk polgárai egyek világnézetre, vallásra és politikai hovatartozásra való különbség nélkül. Itt áll a szorosan egybefogott Demokratikus Németország Nemzeti Frontja, amely az egész népet egyesíti, itt áll egész nemzetünk. Az egész Németországban megtartandó szabad demokratikus választá sok, amelyeket újból ismételten javasoltunk, bebizonyítanák, hogy egész Németországban a nép túlnyomó többsége — épp ugy, mint mi mindnyájan itt a Német Demokrati kus Köztársaságban — békét akar. A württemberg-badeni választások után, amelyeket a mult vasárnap tartottak, Carlo Schmiedt úr, Németország söhumachertszocáldemokrata pártjának tagja, a nyugatnémet sajtóban véres könnyeket ontott a felett, hogy a választóknak majdnem teljes egyharmada nem vett részt ezekben a „választások i ban" és ezzel kapcsolatban megállapította, hogy „az ifjúság nem tette azt, amit elvártak tóle." A német ifjúság, amelyet a Nyugaton újból erőszakkal az agresszió katonáivá szeretnének tenni, továbbra sem fog. ja „megtenni" azt, amit az Adenau erék, Schumacherék és a többiek „várnak". Nem menetel az új háború tömegsírjaiba és a német nép sírjaiba, nem kezdi meg azt a menetelést, amelyre Washington ad parancsot hanem már megkezdte nemzetünk nagy menetelését a béke felél És „a szörnyeteg nem készülhet zavartala nul a háborúra, ha ez nem tetszik a békeharcosoknak!" Nem akarunk háborút, hanem békét akarunk! Ezt kiharcoljuk, ha szorosan összefogunk. Önökben az egesz csehszlovák népet üdvözöljük, amellyel csak egyetlen harcban akarunk versenyezni! A békéért és az új, jobb világrendért folytatott nagy harcban. Erről a helyről forró üdvözleteinket küldjük államunk fejének, Wilhelm Pieck elnökünknek. E nagygyűlésen, amelyen népünk béke- és baráti akarata mellett tüntet, köszönetünket fejezzük ki a nagy Szovjetuniónak nagyvonalú új tettéért, amelyet a fenyegetett béke biztosításának érdekében cselekedett, köszönjük jegyzékét a Németországgal kötendő békeszerződés elveiről, amelyet március 10-én küldött a nyugati nagyhatalmaknak és forró hálával és. a legmélyebb tisztelettel üdvözöljük azt a lángeszű személyiséget, aki az összes nemzeteket a békéhez vezeti és akinek a cseh és német nép elsősorban köszöni, hogy ma együtt barátságban állhat: a béke világtábor vezérét, Sztálin generalisszimuszt". Újból felviharzott a taps, amikor Dickmann, a Népi Kamara elnöke, felkérte a német nép nagyrabecsült vendégét, hogy beszédet mondjon és amikor Klement Gottwald elnök a szónoki emelvényre lépett. Ezután Klement Gottwald elnök elmondot ta beszédét, amelyet tegnap ismer tettünk és amelyet a jelenlévők gyakran szakítottak félbe, lelkes tapsaikkal. Gottwald elvtárs beszédének végén még sokáig hangzott a teremben az ütemes kiáltás „Sztálin—Gottwald—I'ieck". A német főváros férfiai, női és ifjúsága sokáig éltette a csehszlovák nép képviselőit és a csehszlovák kormányküldöttség tagjait. A lelkes ünneplés egyben az egész csehszlovák nép. ek szólt. Johannes Dickmann, a Népi Kamara elnöke, ezután a következő szavakkal mondott köszönetet Klement Gottwald elnöknek: Kedves barátaim! A „Freundschaft" szó, amellyel a Csehszlovák Köz*:rrsaság elnöke köszöntött bennünket Németország fővárosába való érkezésekor, a barátság szava, amely nagy politikai beszédének minién mondatából kihangzott, ebben ;. teremben ezerszeres visszhangot keltett. Hasonló visszhangot kelt az egész békeszerető német nép körében. Szívünkből köszönetet mondunk neki. És csak annyit válaszolhatunk: A csehszlovák nép szilárdan megbízhat a Demokratikus Németországban." A manifesztáció résztvevői ezután szívélyes tapssal köszöntötték Ottó Grotewohlt, az NDK kormányelnökét, aki a következő beszédet mondotta: „Drága barátaim! Elvtársnők és elvtársak! Meg vagyok győződve arról, hogy kedves vendégünknek, a Csehszlovák Köztársaság elnökének szavait mindnyájan mély barátság érzésével fogadtuk. Bizonyos vagyok abban, hogy egyetértenek velem, ha Klement Gottwald elnöknek és a kíséretében lévő kormányküldöttség tagjainak, a csehszlovák dolgozók képviselőinek szívélyes köszönetünket és látogatásuk felett érzett őszinte örömünket fejezem ki. Nagyrabecsült vendégünk, a Csehszlovák Köztársaság elnökének látogatása mutatja, hogy mfly váltózás állott be a nemzeteink közötti kapcsolatban. A történelem folyamán első ízben alapulnak igazi barátságon és kölcsönös tiszteleten e kapcsolatok. A nemzeteink közötti kapcsolatokban beállott változás megnyüvánul azokban az egyezményekben és szerződésekben is, amelyeket kormányaink kötöttek egymás között. Ezek az egyezmények nem arra irányulnak, hogy nyereséget érjenek el és előnyöket biztosítsanak a másik fél kárára, mint az a kapitalista országokban van, hanem a kölcsönös segélynyújtáson és támogatáson alapulnak. Mindkét ország dolgozói igazi és mély barátságának szilárd alapját a közös ellenség — a hazai és külföldi imperializmus ellen folytatott harc képezi. ' A mi barátságunk azonban elsősorban az összes békeszerető nemzetek közös bókeharcának alapján és a nagy, békeszerető, hatalmas Szovjetunió iránt érzett kölcsönös barátság alapján nö és virágzik. Barátságunk nem volna lehetséges, ha a hős Szovjet Hadsereg győzelme nem szabadította volna fel országainkat a vérszomjas fasizmus (Folytatás a 2. oldalon) A rudnai vájárok bekapcsolódnak az „egy csillével többet a békéért" mozgalomba A rudnai bányászok februári 119.7 százalékos tervteljesítésükkel a rozsnyói vasércbányák sorában az első helyet vívták ki maguknak. Nem véletlen, hogy az évkezdett megtorpanás után februárban ilyen szép eredményeket értek el. Szívós, kemény küzdelem gyümölcse ez az eredmény, amelyben a vájároktól a csillésfiúkig mindenki résztvett. A bányászok és a műszakiak szoros együttműködése legyőzte az akadályokat és olyan előfeltételeket teremtett a munkahelyeken, amelyekkel mindenütt biztosítják a norma túllépését és a terv teljesítését. Ilyen körülmények között, érte a rudnai vájárokat Valsovszky Zetyák János és Gyurcsó János felhívása, akik megindították a májust köszöntő mim kaverseny új mozgalmát: „egy csillével többet a békéért". A rudnai vájárok örömmel fogadták a fölhívást és azonnal elhatározták, hogy ők sem maradnak el a rozsnyói, dernöi, alsósajói és sebespataki bányászok mögött a békéért folyó harcban. A 4. szinten dolgozó Hlavács Péter vájár, a bánva egyik kiváló élmunkása sem gondolkodott soká, hanem keményebben markolta meg a fúrógép fogantyúját és egy pülantást vetve munkatársára, Kerekes Dezsőre, kijelentette: Nem egy csillével, de másféllel és ha lehet, kettővel adunk többet a béke megvédésére. Hlavács elvtárs a. szakaszbizalmi tisztségét tölti be munkahelyén és az ő feladata lesz, hogy többi társait is meggyőzze a mozgalom jelentőségéről, hogy az így felgyülemlett csillék sok-sok száz tonna kitermelt érccel erősítsék a béketábort. Hlavács Péter elvtárs keményen megfogadta, hogy feladatának eleget tesz. A vájárok munkáját elősegítik majd a más munkahelyekon dolgozók is, igy pl. Kurján lm re, az akkumulátoros motor kezelője és a két csillésfiú, Kravec János és Oelsdtläger, akik megfogadták, hogy egyetlen perc késést sem okoznak sehol. Oalló András vájár, aki Vájvégen dolgozik 140%-os teljesítménnyel, a fejtésben dolgozó Jeszenszky Lajossal együtt megfogadta, hogy ők is válaszolnak a felhívásra ős megmutatják, hogy a rudnai bányászok a májust köszöntő munkaversenyben is megőrzik első helyüket és egy hajszállal sem maradnak le más bányák munkásai mögött. A bányában dolgozó legtöbb vájárnak kitűnő a minősítése, ez a bánya már jelentős segítséget nyújtott a Bernádinak is, melyet kiváló szakmunkásokkal segített ki. Jó vájároknak jó munkahely kell, ahol tudásukat érvényesíthetik. A műszakiakat ez a cél vezérelte, amikor a kutatásokat irányították. Munkájukat siker koronázta, mert olyan munkahelyeken, ahol már évekkel ezelőtt abbahagyták a munkát és azt hitték, hogy a bánya kimerült, bőséges vasércet találtak. Rudnán javult az érc minősége is és az elszállított vasérc átlagsúlya 4%-kai emelkedett. Ez az útja az önköltség csökkentésének, amely a gömöri ércbányák fontos kérdésévé válik. Természetesen ennek fontos előfeltétele, a népnevelő munka javítása is. Ezen a téren a rudnai elvtársak sokat tettek. Németh Pál elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke elmondja, hogy a pártbizottság kidolgozott munkaterve szerint minden kedden munkaértekezletet tartanak, amelyen résztvesznek a szakaszbizalmiak is. A gyűlésen résztvevő funkcionáriusok a tanácskozás eredményeit átviszik a munkahelyekre és így elérik azt, hogy a bánya minden egyes munkása tudja, milyen munkát kell elvégeznie és milyen feladatok állnak előttük. A termelési értekezletek jó eredményekkel járnak, mert ezeken megjavítják azokat az akadályokat, amelyek a hét folyamán gátolták a termelés ütemét A szakaszbizalmiak s a funkcionáriusok, akik állandó érintkezésben állnak a munkásokkal, mindig tudják, mindig észreveszik a legkisebb hibákat. A műszakiak érdeme viszont az, hogy az elhangozott javaslatok nem maradnak csak papíron, hanem azokat meg is valósítják. ^ Igy pl., ha zavarok voltak az üres csillék körül, a bányászok, kutatva eimek okait, észrevették, hogy a meddő anyaggal telt csillék gyakran kidöntetlenül állottak. Ezt elmond, ták a termelési értekezleten és azóta az üres csillével való ellátás lényegesen megjavult. Egy másik példa: Az ácsoláshoz használt bordafa és a bányavasúthoz használt sinszög kérdése. Egyidőben nagyon vékonyra hasogatott bordafát szállítottak a tárnába. A bányászok sokat mér. gelődtek ezen és kifogásolták azt is, hogy a kelleténél jóval nagyobb sínszögeket küldenek. A nagy sínszög tudvalevően elrepeszti a talpfákat. A termelési értekezlet megoldotta ezeket a hibákat is. A baj csak ott van, hogy a munkások széles tömegeit a szakszervezeti vezetőség még nem tudta mozgósítani, mert arra sem tudta még rávenni őket, hogy a havonta egyszer megtartott összQzemi gyűléseken teljes számban résztvegyenek. J 5, ha az emberek ötven százaléka megjelenik olyankor. A régi műhelytanács a ludas ebben. Az új vezetőség és a bizalmiak most a személyes meggyőzés módszerével javítanak a szakszervezeti politikai nevelésen. Az üzemi pártszervezet elnöke Németh Pál Oravec elvtárssal, a műhelytanáog elnökével együtt jó példával jár elől. Előkészületi mtm. kán dolgoznak egy régi tárnában, amit át kell alakítani, hogy az újonnan feltárt vasérc alá jussanak. Azért kell ez, hogy a levelgő keringése jobb legyen és a robbanásnál keletkező gázok könnyebben elillanhassanak, valamint azért is, hogy a szállítás olcsóbb legyen. Németh és Oravec elvtársak munkaközben is megbeszélik a legközelebbi tennivalókat és közösen kidolgozzák a műhelytanács munkatervét is. Elhatározták, hogy jó politikai munkával igyekeznek a bányászokat lelkiismeretes munkára, az anyaggal való takarékosságra ösztönözni. Amint látjuk, megvan minden feltétel ahhoz, hogy a rudnai bánya dolgozó, minél nagyobb számban kapcsolódjanak be az „egy csillével többet a békéért" mozgalomba és j 5 eredményeket mutassanak fel a májusi munkaverseny során. GÁL LÁSZLÓ