Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-01 / 52. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT A művezető a gyártás szervezője Több mint 25 esztendeje dolgozom a hengerműhelyben. A Párt belőlem, egyszerű munkásból, nemcsak főmű­helyvezetőt, hanem államférfit is nevelt. Háromszor választottak meg a moszkvai területi szovjet küldött, jévé és tagja vagyok a Szovjetunió Legfelső Bíróságának. Hazánkban a munka emberét nagy megbecsülés övezi. Soha nem felejtem el a Kremlben rendezett fo gadást, amelyre engem is meghívtak. A fogadáson Sztálin elvtárs olyan szívélyesen és barátságosan üdvözölt bennünket, hogy zavarunk és elfo­gódottságunk hamarosan eltűnt. Meglepett, hogy bölcs tanítónk minden részletére kiterjedően is­meri a művezetők munkáját. Lélekzetvisszafojtva hallgattuk sza­vait. Ettől a naptó] kezdve új módon fogtam fel munkámat ég igyekeztem olyanná válni, amilyennek a nagy Sztálin rajzolta elénk a jó műveze­tőt. A művezetők a termelés parancs­nokai, Irányító szerepet töltenek be a termelésben. Nélkülük nem hoznak és nem hajtanak végre a részlegek nél semilyen intézkedést. A művezetők többsége műszaki főiskolát, vagy középiskolát vég zett, emellett állandóan tovább tanulnak és tökéletesitik szaktu­dásukat. Én magam elvégeztem a müveze tők tanfolyamát, rendszeresen járok a technikai előadásokra és szakköny­veket olvasok. A művezetők fontos kötelessége, hogy tudásukat tovább­adják a dolgozóknak, mint ahogyan Szemjon Csesznokov Sztálin-díjas művezető, Ivan Romanov, Vaszilij Luhovcec, Nyikita Dronnyikov, a legmagasabb állami érdemrendekkel kitüntetett művezetők teszik. A művezetőnek elsősorban jó szak­embernek kell lennie, aki fogékony az új iránt. A technika ugyanis szüntelenül fejlődik és nekünk nem. csak, hogy nem szabad elmarad nunk ettől a fejlődéstől, hanem el­lenkezőleg: fokoznunk kell iramát! „A holnapi napnak feltétlenül jobb­nak kell lennie a mainál", — szok. ták mondani nálunk a műhelyben. A kollektíva nevelése szempontjá bói kell elsősorban minden terüle­ten példát mutatnunk. „A művezető részlegénél egysze­mélyben technikus, agitátor és propagandista" — — mondotta Ivan Romanov müveze tő a legutóbbi taggyűlésen. Teljesen egyetértek vele. Erdősávok, csatornák 9 vízierőművek az épülő kommunizmus országában A szovjet nép a bolsevikek pártjá­jának vezetésével és Sztálin elvtárs irányításával szemünk előtt valósítja meg a természet átalakításának ha­talmas tervét és építi egyre gyorsuló ütemben a kommunizmust. A Szovjet­unió dolgozóinak minden történelmi fontosságú győzelme Sztálin elvtárs nevével forrott össze, Sztálin elvtárs nevéhez fűződik az az óriási és mély­ségesen forradalmi terv is, amely a a természet átalakítását tűzte ki célul. A sztálini természetátalakító terv kezdetét általában az 1948-ban kiadott nagy erdősítési tervtől számítják. A szárazság ellen indított támadás nié­reteire jellemző, hogy az a terület, amelyen a terv szerint mezővédő erdő­sávok létesítése folyik, hozzászámítva a kolhozok és szoükozok erdősávjait és a homokos területek erdősítését, — 30 méter szélességben tizenötször övezné körül a földgolyót. A sztálini terv második láncszeme a Davidov-terv megvalósításának első szakasza, a turgajkapui vízválasztó felrobbantása volt. Két hatalmas fo­lyam, az Ob és Jenyiszej változtatja meg ezáltal irányát északról délre és ezzel akkora pusztaság, mint Frcmma­ország területe, változik termékeny gyapotfSldekké, ezenkívül évi 82 mil­liárd kilowattóra energiát kap majd innen a szovjet ipar. Ezután következ­tek a nagy vízierőművek létesítésére vonatkozó rendeletek. E oizierőmüvek­amelyeknek építése már az elmúlt év­ben is igen nagy mértékben előre­haladt, az a céljuk, hogy az egész or­szág területén olyanná változtassák az eddigi természeti adottságokat, hogy a legnagyobb jólétet, a szükség­letek minél korlátlanabb kielégítési lehetőségét biztosítsák. 'Cálittéí (žf jé&anilt ~js<i/AH3tmerőii^i/ ..Komái és szov-Jj^jib'nfcz^s 'äAt,«em»H m tarolt* ^^ tgjjf táv* ^^ffhczsrUOsavOkJ^jf-^.tittliáfés Térképünkön a Moszkva környéki és a Moszkvától délre fekvő területekre vonatkozó sztálini tervek cél­kitűzései láthatók. iiiimimiiiiiiimMumiimüimim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiniiiftiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiio A nagy energia A század elején, pontosan ötven esztendővel ezelőtt történt. A prole­tárforradalmárok kis osoportja ille­galitásban, rejtekhelyén köszöntötte az új 1902-es évet. A kis ablakon már beszűrődött a hajnal halvány fénye, amikor a kis kör lelke, ve­zére, tanítója társaihoz fordult: - íme, már hajnalodik! Nemso­kára felkel a nap. Eljön az idő, ami­kor nekünk ragyog majd a napi A szavak, amelyek nem a vemécy­kedés vágyá f, hanem a meggyőződés erejét sugározták, látnokí szavak­nak bizonyultak. Eljött az idő, ami­kor felragyogott a nap és megvaló­sultak a legmerészebb álmok, ami­lyenekről csak dalaikba*', ábrándoz A sokesztendős tapasztalat lehető-1 hattak az emeberek. Megvalósult, amiért harcoltak és meghaltak, a kommunizmus napja, amelynek vé teszi, hogy a hengermű bármely munkahelyén előforduló hibát vagy pontatlanságot azonnal észrevegyem. Igaz, hogy szigorú vagyok, de sen­ki nem neheztel rám. Munkatársaim * látják, hogy magammal szemben is igényes vagyok. Az újoncoknak magam mutatom meg az élenjáró munkamódszereket és ahol nehézségek mutatkoznak, ott azonnal segítséget nyújtok. Fe­lelős egyszemélyü vezetőként irányí­tom H, hengermű munkáját, de nem dolgozom egyedül- Minden kérdés­ről jelentést teszek a pártszervezet nek, meghallgatom a kollektíva vé­leményét vagy javaslatait és csak azután döntök. Kétségtelenül a jó kollektív mim­kának tulajdonítható, hogy az álta­lam vezetett hengermű teljesítőké­pessége —- a háborúelöttihez viszo­nyítva — kétszeresére nőtt s állan­dóan és egyenletesen tovább fejlő­dik. felragyogását ötven év előtt hirdet­te és üdvözölte a nagy Sztálin, most gyönyörű sugárzásban ragyog. A huszadik század már a kommu­nizmus teljes diadalának százada lesz! Mennyi minden történt félévszázad alatt! A bolsevikok megdöntötték a cárizmust, győzelemre vitték a szo­cialista forradalmat, megteremtették és tizennégy idegen állam dühödt támadásával szemben megvédték a j fiatal szsvit t államot, szétzúzták a belső ellenséget, legyőzték a pusztu­lást, az éhséget, a szervezetlenséget, az elmaradottságot, megteremtették a világ legerősebb és legszilárdabb áilamát, a Szovjetunió népeit meg­hitt c c iJÉLddá kovácsol+ík, megte­remtették a szocializmus iparát és a szocializmus mezőgazdaságát, meg­szabadították az országot a külföl­di függőségtől, felvirágoztatták az új, ragyogó, soknemzetiségű szov­jet kultúrát, felépítették a szocia­lizmust! A szovjet népek bátran ki­állottak, hogy ezeket az alkotásokat megvédjék az új támadásokkal szem­ben, egyesegyedül szembeszálltak Hitler hordáival, a történelemben példa nélkül álló csatákban tönkre verték az ellenséget ós megmentet­ték nemcsak hazájukat, de az egész világot is a fasizmustól. A szovjet nép önmagában találta meg azt a hatalmas és kiapadhatat­lan energiát, amely e nagyszerű tet­tek megvalósításához szükséges volt ezt az energiát a népből azok a nagy­szerű célok váltották ki, amelyeket lángeszű vezérei: Lenin és Sztálin tűzték ki eléje. 2. „Nagy energia nagy célok érde kében születik" — mondotta ötven évvel ezelőtt Sztálin elvtárs. És so­ha nem lelkesítette az embereket a történelem folyamán magasztosabb cél, mint bennünket, ennek a kor­nak az embereit, amelyet méltán neveznek sztálini korszaknak. Épí­teni a kommunista társadalmat, e hatalmas építkezések kortársának, részvevőjének élharcosának lenni, — mi lehet ennél szebb? Innen ered a csodákat művelő nagy energia. A szovjet ember nem ismeri a lehetetlent. Tudásával és munká­jával visszafelé fordítja a folyók vizét, hegyeket mozdít el, erdőket iiltet, zöldbe borítja a sivatago­kat, tengereket teremt, átalakítja a természetet. És a szovjet ember tudja, hogy miért teszi mindezt, látja a holnapot. Amikor Sztálin elvtárs negyed­századdal ezelőtt meglátogatta a vol­hovi erőmű építkezését, azt mond­ta: — íme, ez a szocializmus valódi épitkezése! Ma már a kommunizmus nagy építkezései folynak. A volhovi vizi­ex-őmű a szocializmus elsőszülöttje volt. Negyedszázada avatták fel. Öt és félszer volt nagyobb a cári Orosz ország legnagyobb vízmüvénél, egy színvonalon állt a legnagyobb euró­pai vízi erőmüvekkel, Leningrád tel­jes energiaszükségletének felét szol gáltatta. Most, 1952-ben a moszk­vai Leninhegyen épült egyetemnek — tehát egyetlen épülettömbnek ­majdnem annyi energiára van szük sége, amennyit a volhovi vizierőmű felavatásakor szolgáltatott. Mivel hasonlítsaik össze a kommu­nizmus elsőszülötteit: a kujbisevi, a sztálingrádi vízierőmüveket? Összehasoniitásáira nincs lehetőség, mert ilyen építkezések nincsenek sem Európában, sem Amerikában. Amit mi most végzünk, nem is le­het egyszerűen építkezésnek nevez­ni. Üj világ teremtése folyik. Ará­nyai szédítőek és lenyűgözők. Öt­százmillió köbméter földet kell ki­emelni a sztálingrádi vizierőmű épí­tésénél. Ha ebből a földmennyiségből piramist emelnének, 16 kilométer magas lenne. Hat millió köbméter betont kell lerakni ennél az építke­zésnél. Ha ebből a betonból 5 mé­ter széles országutat építenének, Moszkvától Vladivosztökig érne ... A géptechnika szédületes alko­tásajvai drlgoznak a nagy munká­latoknál. Itt van a fölilszívógép, amely 35.0i)0 mun­kás, 5 mozdony. 20 vasúti kocsi és 50 traktor munkáját végri egy­szerre. Óriási lépkedő exkavátorok, a világ legnagyobb betonkeverőgé­pei, hidrogénlnítésű turhógenerátor, rendkívüli teljesítményű óriásda­ruk; megannyi olyan gép ami forra­dalmat jelent az építkezéseknél. És kik csinálták ezeket a rendkívüli gépeket? Egyszerű szovjet emberek. Egyszerű mérnökök, akik — a szov­iet főiskolákon tanultak. Egyszerű munkások, akik — mesterei szak­máinknak. Csak a láng. ami a szí­vüket fűti, az nem mindennapi. A nagy építkezésekben részt le­het venni akkor is, ha valaki egész távol van Sztálingrádtól, vagy Ta­hia-TastóI és nem készít gépóriáso­kat. Lehetsz egyszerű írnok egy kis vasúti állomáson, vagy egy kis fo. lyami gőzös fűtője, lehetsz tutajos, favágó, kikötői darukezelő, mindegy hogy hol dolgozol és mit dolgozol, csak ez a rendkívüli láng lobogjon a szívedben. Akkor jobb munkát végzel s ennek a munkának az ered­ménye valamilyen formában eljut a nagy építkezésekhez, beleolvad azok eredményébe, mint ahogy a patak vize is oda jut a tengerbe. 3. A most lepergett év különösen gazdag volt az új munkahősökben. Valami nagyszerű nyugtalanság tart­ja hatalmában embereinket, fiatalsá­gunkat. Nem nyugodnak meg a ré. giben, nem érik be az elért ered­ményekkel. Forradalmárok és újítók, természetüknél fogva. A nagy cél szülte nagy energia sistereg bennük és új, nagyszerű eredmények felé ke­res, tör útat. Ezek az emberek nem az izmok erőltetett megfeszítésével, nem véres verejtékkel tőrekednek a magasabb termelékenységre, ha­nem azzal, hogy új és tökéletesei* munkamódszereket keresnek. Ezek nek és élenjáróknak a megszemé­lyesítői, az iparban a haladás kez­deményezői — magvetők! Méhek módjára cseppenként gyűjtik ősz­sze társaik értékes tapasztalatait, tanulnak egymástól és a tapasz­talatokból új születik. 1951 a nagy alkotások és a serény munka éve volt. A jól végzett mun­ka tudatában távozott és adta át a munkaőrséget. Az újesztendő is bi­zalommal foglalta ej helyét a lépke­dő exkavátor vezetőfülkéjében, a kapcsolótáblánál, a kommunizmus nagy építkezéseinek legfontosabb pontjain. Jó űtat! A nap nekfink ragyog! A Szovjetunióval a békéért A Szovjetbarátok Szövetsége és a Csehszlovákia Nőszövetség bodrog­szerdahelyi osoportja februárban tartotta évzáró közgyűlését. Az év­záró közgyűlést a helyi Szovjetba­rátok Szövetségének elnöke nyitot­ta meg. A kultúrház zsúfolásig meg­telt, nagy volt a lelkesedés a dolgo­zók között. A kassai kerületi kikül­dött beszédében isimertette a Szov­jetunióval való együttműködés fon­tosságát. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió hős Vörös Hadserege szabadított fel minket a tőkés ki­zsákmányolók uralma alól. A szov­jet ember önfeláldozásának köszön­hetjük, hogy mi is békében építhet­jük a szocializmust hazánkban. A Szovjetbarátok Szövetségének fel­adata fenntartani és elmélyíteni a kap­csolatokat a szovjet és csehszlo­vák dolgozók között, hogy meg­ismerkedhessünk a szocialista kul­túrával, a szovjet nép életével, mely példaképünk és az ő tapasz­talataik megismerésével gyorsab­ban és biztosabban építhessük a szocializmust hazánkban. Az ünnepélyes közgyűlésen részt­vettek a szlovák és magyar közép­iskola tanulói is. Bodrogszerdáhe­lyen ilyen ünnepély még nem volt. a dolgozók szűnni nem akaró lelke­sedéssel éltették a Szovjetuniót és annak vezérét, Sztálin elvtársat. A Szövetség tagjai ígéretet tettek, hogy a falu többségét megnyerik tagnak. Eddig is nagy eredménye­ket értek el, mert a tagságot 280­ról 600-ra emelték. A bodrogszerda helyi dolgozók megértették, mit je­lent nekünk a Szovjetunió szövetsé­ge. A Szovjetunió a béke erős pillére és mi rá támaszkodunk. Nem aka­runk többé Lidicét, lerombolt fal­vakat, árvákat és síró anyákat A Szovjetunióval fogunk együtt harcolni a világbékéért. Kucsik Pál. Bodrogszerdahely

Next

/
Oldalképek
Tartalom