Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-30 / 77. szám, vasárnap

/ 1952 március 30 3Ef THOVBI U J SZO s A füleki járási pártkonferencia harcos volta, biztosítéka a pártszervezetek további sikereinek A füleki járási pártkonferenciát értékelve meg kell állapítani, hogy a járás legjobb kommunistáinak ez u kétnapos értekezlete nagyjelentőségű, az üzemi és helyi pártszervezetik munkája szempontjából. A konferencia minden részvevőjébén megszilárdult 'oz a meggyőződés, hogy a CsKP gottwaldi Központi Bizottságának irányításával a gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező füleki járásban gyorsabb ütemű lesz a pártmunkában a szo'cializmus útján való haladás. A konferencia megmutatta, hogy az elvtársak tisztában vannak azzal, milyen nagy veszélyt jelentett a Párt számára Slánsky, Sling, Svermová, Clementis és egész bandájuk aljas árulása. Tudatában volttik annak, hogy ezeknek az élősködőknek leleplezése után minden téren és elsősorban a pártmunkában könyörtelenül és éberen ki kell küszöbölni minden káros irányzatot, a bürokratikus módszereket, a kozmopolitizmus és burzsoánacionalizmus ideológiájának beszivárgását és a gottwaldi jelszó alapján el kell mélyíteni a pártszervek és szervezetek, valamint\ a tömegek közti kapcsolatot. A konferencia egyben meggyőzően megmutatta, liogy a járás dolgozói a párt vezetésével az osztályellenség elleni harcban, a szocializmus építésében politikai és kulturális fejlődésükben hatalmas fegyvert ismertek meg, amelyet hatékonyan és izzó gyűlölettel fordíthatnak a nemzetközi reakció, az amerikai barbár imperializmus ellen. A baktériumfegyver elleni tiltakozó határozat világosan mutatja, hogy az imperialisták elleni gyűlöletet legjobban a termelő munka terén kifejtett fokozott igyekezet fejezi ki a járás üzemeiben éppúgy, mint a szövetkezetekben, a dolgozó kis- és középparasztság körében• Havanan szólaltak fel. Már ez egymagában ls azt bizonyltja, hogy a kommunisták tudatában vannak feladatuknak. A felszólalók majdnem minden kérdéssel foglalkoztak. Nem mindegyikkel elég részletesen, mint ahogy jelentősége megkövetelte volna. Igy például alig esett SZÓ az állami birtokok munkájáról, a tavaszi munkák előkészítéséről, az új káderek bevonásáról a pártba. De a felszólalók túlnyom 6 többsége bátran és bolsevik! módon bánt a bírálat és önbírálat fegyverével. Már Zelenay elvtárs járási párttitkár beszámolóban rámutatott a járási pártbizottság munkájának hiányára, ugyanakkor bírálat tárgyává tette az egyes elvtársak helytelen módszereit és hibáit. A felszólalók ugyanakkor bátran és konstruktívan bírálták egy. részt a Járási pártvezetőség hibáit, amelyek fó'leg u falvakon mutatkoztak meg abban, hogy a kommunistákat a járás nem irányította és nem ellenőrizte elégségesen a tömegek közt kifejtett politikai munkában. Másrészt önbírálólag rámutattak munkahelyük kommunistáinak hibáira A bírálat és önbírálat jegyében és beszámoltak eredményeikről is. A vita ugyanekkor kidomborította, hogy — amint ezt Kiszler elvtárs a besztercebányai kerületi pártbizottság küldötte hangsúlyozta —- az elvtársak megértették, hogy munkahelyük gazdái és hogy kötelességük erről meggyőzni mihden egyes becsületes munkást, parasztot é

6-•haladó értelmiségit. Bár a füleki járásban még nagy és felelősségteljes munka vár a pártszervezetekre, különösen a falu átalakítása, a falusi dolgozäk tömegeinek öntudatosttása terén, a konferencia felszólalásaiból érezfhető volt, hogy számolnak a nehézségekkel, a reakció, az osztályellenség munkájával és teljesen tudatában vannak annak, hogy a szocializmus felé vezeti út nem sima, sőt gyakran göröngyös. Érezhető volt, hogy az elvtársak nem riadnak vissza a nehézségektől, hogy tudják, milyen szoros kapcsolat áll fenn Szlovákia iparosítása és a falu szocialista kiépítése között. Hogyan állunk ezzel a két szorosan egybefonódó kérdéssel a füleki járásban ? Jól dolgoztak az üzemi pártszervezetek MÄRCIUS 26-án százhuszonöt esztendeje, hogy a zeneművészet egyik legnagyobb lángelméje, Ludwig van Beethoven meghalt Bécsben. HaláIának évfordulójáról az egész haladó emberiség ünnepségek keretében emlékezik meg; a német haladó zenétudomány az 1652. évet Beethoven-évként kívánja megünnepelni. Beethoven az első francia fórra dalom kortársa volt s ez a forradalom a zene nyelvén az ö müvében szólalt meg legelőször, s leghatalmasabban. Első szövetségese még a felvilágosult főnemesség és a felvilágosult polgárság java volt; de Beethoven nagyon hamar ráeszmélt szövetségesének korlátaira. A „Ja^obinus-flőkka" — ilyennek ismerte meg az osztrák főváros a Bonnból érkezett ifjú művészt — egy csapásra, egyet len mozdulattal szabadította ki magát a főúri műpártolók és a polgári érdekszövetség langyos szaiönlevegöjéböl. „A szabadságot mindennél jobban szeretni —• az igazságot so.ha, még a trón előtt sem megtagadni" — írta önmagának jeligéül 1793 ban, abban az időben, amikor a császári seregek már elindultak a francia forradalom ellen. S ehhez a jeligéhez mindvégig hü maradt, akkor is, amikor körülötte már az óvatos meghunyászkodás vált általános jelszóvá. „A művészet célja, a mindenség célja: szabadság ós haladás!" — jelentette ki vakmerően egy Habs burg-főhercegnek, négy évvel a bécsi kongresszus után, Metternich berendezkedésének sötét óráiban, Felmondta a szövetséget egykori fegyvertársainak, amikor azok visszahőköltek az új eszmék következményeitől — a polgárságnak, amely immár nem szabadságra, haijpm új elnyomásra rendezkedett be —• és a forradalom egykori tábornokainak is, amikor Bonaparte generális egy napon átváltozott Napoleon császárrá. Az Eroica, a Hősi szimfónia, amely eredetileg Bonaparte nevét viselte, egy új korszak szabadsághimnusza lett, de ez a himnusz immár nem a tábornokról és nem a császárról szólt, hanem a népek szabdságáról. IGY LETT szövetségese maga a nép. Hiszen Beethoven hangja már ifjúkori müveiben épp ilyen értelem szerint új, minden eddigi zenében ismeretlen módon új: a népszónok hangja, a néptribun irangja, a tömegek szószólójának, költőjének és vezérének hangja A szabadságért küzdő egyéniség, az emelthomlokú bátorság, amely szembefordul az addig rettegett végzettel, a Sors-szimfónia végzetével s leküzdi azt a szabad ember nevében: egyben a nép s a népek szellemében, a nép ügyéért harcol mindenütt. Vallja, hogy az a nép, amely ott szenved a Fidelio börtönudvarán, ott ujjong e nagy szabadságopera diadalmast zárókórusában és az Egmont-nyisány végén, ott ünnepel a Pastoral-szimfónia meghitt és boldogító képeiben — eljön és igazságot tesz egy nagy napon. Egy nagy napon! És sokáig késhet-e még az a nap? Egyik legszebb ifjúkori müvében, a József császár halálára írt kantátában, Beethoven a felvilágosodás közelgő győzelmétől várja az emberi nem boldogságát; később, a Fidelio nagy zárójelenetében azt a napot dicsőíti, amelyen „a testvér rátalál testvéreire" s a foglyok bilincsei lehullnak; és még később, amikor e nagy nap reménye a távoli jövőbe tolódik — akkor sem. mégsem, sohasem csüggedve, ott melengeti a reményt a szivében. A kései Beethoven-müvek már fokozódó magányban születnek, de ez a magánosság egy kihűlő és megalkuvó, ifjúsága eszményeit eláruló világban, ez a büszke magasra emelése egy cserbenhagyott zászlónak: — nem jelent-e mégis mindennél erösebb közösséget, még szorosabb közösséget a jövővel? Az öregedő, süket, magárahagyott zeneköltő szeme előtt egyre erőteljesebben jelenik meg egy mindent feledtető, ragyogó látomás: az eljövendő felszabadult, boldog emberiségé. Erről álmodik, efelé tárja ki karját az „öreg" Beethoven — így érleli magában hosszú éveken át a Kilencedik szimfónia tervét. MŰVÉSZETE merőben új utakat vág a zene számára minden irány'n. J' az emberiség végül valóban >nik magában a műben: ott áll előttünk, amikor a szimfónia örömódája és a Missa Solernnis békehimnusza felidézi. „Keblemre, ti milliók, hadd ölelem át az egész világot!" — ez a költő válasza a bántalmakra és félreértésekre, a csalódásokra, a sokféle nyomorúságra, mellyel kora és környezete elhalmozta. Igen: az utolsó Beethoven-szimfóniában ott énekel az önmagára talált és felszabadult emberiség hangja, s a látomás mély igazságán nem változtat az sem, hogy es a csodálatos dallam akkor — Beethoven életében — még csak szűk körben visszhangzik. Azóta a kör megnőtt, de csak napjainkban tágul ki igazán. A világ szabad népei büszkén vallják magukénak Beethoven zenéjét, s nem véletlen, hogy ez a zene épp a Szovjetunióban lett a legnépszerűbbé, milliós tömegek mindennapi szellemi táplálékává — aminthogy egyre népszerűbbé válik nálunk, Magyarországon is. Ez a mi kapcsolatunk Beethovennel régi és sok rétü, büszkén mutat rá zenetudományunk. És itt nemcsak az a jelentős, hogy Magyarország egyik legelső színhelye volt a Beethovenzene hódításának, hogy pozsonyi és budai hangversenyek, pesti és kis martom bemutatók, martonvásári nyarak, magyar barátok, mecénások és tanítványok egész sora, sőt a Beethoven-művekben fel-felbukkanó verbunkosidézetek pecsételik meg ezt a kapcsolatot; nemcsak az a tény, hogy hangversenyéletünk, zenekari és kamarazene-kultúránk elhatározóan sokat köszönhet Beethovennek — nem| Itt másról is szó van, talán még fontosabbról. Az a tény, hogy az új, klasszikus európai zene az új demokratikus eszmevilággal szoros szövetségben jelent meg nálunk, hogy ennek az új demokratikus gondolatvilágnak szolgálatában állott: hatalmas bátorítást és segítséget, inspirációt és erőforrást jelentett az egész magyar szellemi műveltség számára azokban az évtizedekben, amikor a nemzeti függetlenség, a polgári szabadság éa az európai kultúra megszerzése elválhatatlan egységben, parancsoló szükségként jelentek meg a haladó magyar szellemi élet programmjá ban. S ezért történelmi törvényszerűség, hogy az új magyar művészi zene megteremtésére irányuló törekvések is akárhányszor Beethoven nevét, Beethoven példáját tekintették lobogójuknak. (1844-ben, a „Hunyadi László" bemutatójának évében például egy magyar kritikus az V. szimfóniától megrészegülve hívja fel a magyar zeneszerzőket, hogy a mi nemzeti dallamainkból, „szintén lehetne nagyszerű, magasztos, dicső szerzeményt alkotni ...") Igy történt és ebből a szükségből fakadt, hogy később a magyar zenei fejlődésnek oly forradalmi lángelméi, mint Liszt Ferenc és Bartók Béla, munkásságukban bizonyos értelemben Beethoven közvetlen örököseinek tekinthetők. De ez a nagy emberi és művészi példaadás, mely a beethoveni zenében rejlett, akkor még nem érvényesülhetett teljes intenzitásában: még kereste a maga hallgatóságát. MA MÁR valóban büszkén hivatkozhatunk rá, hogy hazánk egyike azoknak az országoknak, ahol a beethoveni művészet legkorábban talált visszhangra — mert ez a visszhang immár nem a kevesek, hanem a százezrek szeretetét és szomjúságát, tehát a százezrek felemelkedését jelenti. A szellemi műveltség felszabadulása nem utolsósorban az emberi műveltség régi, nagy eredményeinek, köztük a művészet klasszikusainak öntudatos birtokbavételével egyértelmű. Beethoven is most és így válik valóban azzá. amivé a maga korában nem válhatott: a szabad emberiség birtokává. Mert az a felszabadult és boldog emberi közösség, az embermilliók közössége, amelynek az örömről és a békéről akart énekelni, amely felé karjait kitárta — amelyet megálmodott s amelynek eljövetelét egész életével hirdette: csak most születik meg igazán s ma válik élő, győzelmes valósággá. Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós. (A Szabad Nép legújabb számából.) Az üzemi pártszervezetek munkájának egyik legjobb tükörképe a gottwaldi ötéves terv feladatainak teljesítése. A füleki járásban több jelentős üzem működik. A füleki Kovosmalt a munkaerőhiány ellenére a jó pártmunka segítségével a harmadik tervévet már december 18-án 101.6 százalékra teljesítette. És ma, amikor a Kovosmalt dolgozói hősi harcot indítottak a fémekkel való komplex anyagtakarékcssági versenyben, — lelkesen csatlakozva a nagyszombati Kovosmalt felhívásához. — újból harcba indult a pártszervezet és agitációs munkával segíti a dolgozók törekvéseit. A párt élére állt ennek a mozgalomnak és meggyőző munkáját dicséri, hogy a Kovosmalt dolgozói ebben az évben 6,067.920 korona értékű nyersanyagot takarítanak meg. A Kovosmalt dolgozói az év elejétől kezdve 106.4 százalékra teljesítik tervüket. Jobb agitációs munkát a A járásban csak három magasabb típusú ÉFSz működik éspedig Galsán, Síden és Sávolyban. A többi alacsonyabb típusú szövetkezet munkáján meglátszik, hogy a helyi pártszervezetek nem fejtenek kS elég aktivitást, hogy bevonják a szövetkezetek munkájába a kis- és középparasztokat. Ezen a téren a felelősség nagy része a járási pártbizottságra hárul, amely nem aktivizálta a falusi pártszervezetek kommunistáit, nem tudta megfelelőképpen irányítani a kommunisták segítségével a népi igazgatás szerveit, a tömegszervezeteket és ehelyett gyakran helyettesítette a népi szerveket. Jelentős hiba volt az is. hogy a járási pártszervezet ideológiai téren sem vezette elégségcsen a helyi szervezetek kommunistáit úgy, hogy példát szolgáltassanak, hogy ellent tudjanak állni a kuIákság befolyásának, hogy méltóan felvegyék a harcot a külső és belső ellenség propagandájával szemben. A járási konferencia vitája megmutatta azt, hogy az elmúlt évben különösen gyenge eredményeket értek A többi üzemi a harmadik tervévet így teljesítette: a füleki Drevolndustria már novemberben 115.8 százalékra, a koriáti kőbánya december 6-án 103.7 százalékra, a hajnácskői kőbánya december 23-án 120.8 százalékra, a sátorosi kőbánya december 21-én 104.01 százalékra, az ajnácskői téglagyár 109.2 százalékra és csak a füleki téglagyár maradt el a tervteljesítésben néhány tizedszázalékkal. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy az üzemi pártszervezetek kiváló káderekkel rendelkeznek, jó meggyőző munkát folytatnak. Ez arra kötelezi őket, hogy nagyobb figyelemmel forduljanak a helyi pártszervezetek felé, nagyobb politikai munkát fejtsenek ki a kisés középföldművesek soraiban annál is inkább, mivel a füleki járás I mezőgazdasági vonalon gyenge. Ezt igen világosan megmutatja a párt járási konferenciája is. helyi pártszervezetekben el az állattenyésztésben. Ezt bizonyítja például az is, hogy a sertéshúsbeszolgáltatást csak 40.8 százalékra, a marhahúsét 90.4 százalékra és a tojás felvásárlást 71.47 százalékra teljesítették. Itt rá kell mutatni arra is, hogy a földműves raktárszövetkezet rendkívül gyengén működik és feltétlenül szükséges volna hogy soraikból eltávolítsák azokat az elemeket, amelyek nyiltan és leplezetlenül szabotálják a munkát. Egyben meg kell állapftani, hogy az állami birtokok és a traktorállomások munkájának lényeges javítására lesz szükség ahhoz, hogy a füleki járásban gyors ütemben tért hódítsanak a szövetkezetek. A i mezőgazdasággal kapcsolatos leiutóbbi párt- és kormányhatárcfcatok következetes teljesítése ezen a téren óriási segítséget jelentene és ezért a járási pártszervezet egyik legfontosabb feladata, hogy biztosítsa ezeknek a határozatoknak teljesítését. A vitafelszólalásokból Albert József, "a galsai III. típusú szövetkezet oktatója, beszámolt a szövetkezet fejlődéséről, rámutatva politikai munka fontosságára. Ez Járult hozzá ahhoz hogy ""a szövetkezet dolgozói az év végi elszámolásnál napi 130 korona pénz és 23 korona értékű természetbeni juttatásban részesültek. Vörös János, a füleki traktorállomásról bírálta a feledi javitómunkások felületes munkáját. Igy történhetett meg az, hogy az őszi munkákat csak 76 százalékra teljesítetté az állomás és gyakran megtörtént, hogy 7 traktorból csak egy gép dolgozott. Horváth Mária, a Kovosmalt zománcműhelyémik dolgozója a takarékossági versenyről beszélt. A műhely a zománc 3 százalékát, 17 vagon szenet takarít meg és ugyanakkor csökkenti a selejtet is. Sólymos! István, a füleki Drevoindustrla dolgozója a pártsajtó nagy jelentőségét hangsúlyozza, rámutatott arra, hogy az üzem minden munkása a pártsajtó előfizetője. Liska elvtárs a raktárszövetkezetek igazgatója, felszólalásában nagyon sötét képet festett a raktárszövetkezet munkájáról. Hiba volt, hogy nem mutatott rá, mikép lehetne munkájukat megjavítani. Balázs Tibor a járási szakszervezeti tanács nevében birálólag éa önbírálólag rámutatott a szocialista munkaverseny propagálásának hiányaira. Az eszmei nevelés fontosságáról beszélve Malata elvtárs bírálta, hogy a pártszervezetek kevés gondot fordítanak az új káderek nevelésére. Nagy István elvtárs kritizálta a járási őktatók gyenge működését, amit különben több vitázó is élesen birált. Csernusák elvtárs, a füleki Kovosmalt igazgatója értékes felszólalásában rámutatott arra, hogy az anyagtakarékossági mozgalom a dolgozók saját ügyévé vált. Egy hét alatt több mir«t 100 újítójavaslatot nyújtottak be és ez a pártszervezet jó meggyőző munkájának köszönhető. Tankina elvtárs Korlátról a Csemadok helyi csoportjának munkájáról beszélt. Stevove elvtárs a füleki Kovosmaltból kritikailag és önkritikailag foglalkozott a pártszervek munkájával, Katarzsinszkij elvtárs, a járási Nemzeti Bizottság elnöke rámutatott arra a hibára, hogy a népi választott szervek sok helyütt az alkalmazottak irányítása alá kerültek. Hangsúlyozta, hogy fokozott segítséget kell nyújtani a helyi nemzeti bizottságok titkárainak. Benko elvtárs a magyar nemzetiségű öntudatos dolgozók pártba való beszervezéséről beszélve kiemelte, hogy ezen a téren főleg azért mutatkoznak gyenge eredmények, mivel az elvtársak nem veszik ki részüket a meggyőző munkából és rossz agitátorok. Zsemba István mezőgazdaságii előadó beszámolt arról, hogy a járásban mily óriási károkat okoz a sertésvész és ezért mozgósítani kell a falvakon dolgozó kommunistákat a vész megakadályozására. Bencsó elvtárs, a füleki fűtőház dolgozóinak eredményéről Katajev, Lunyin és Korabelnyiková m ódszereinek bevezetéséről beszélt. Nagy Gábor elvtárs, a szervezett munkaerőtoborzás nagy jelentőségét emelte ki és egyben a tavavaszi munkák fontosságát hangsúlyozta. A füleki járási konferencia biztató biztosítékot szolgáltatott, hogy ezt a feladatot a járás kommunistái maradék nélkül teljesítik és

y hogy így hozzájárulnak az új és szebb élet, a szocializmus gyorsított ütemű felépítéséhez haznákban. > G. t J i