Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-04 / 54. szám, kedd

8 U J SZO 1952 március 4 riája. Hercen, a nagy orosz író és társadalomtudós ezt írja a Holt lelkekről: „Mesteri kézzel szerkesztett kortörténet ez. Gogol költészete — a borzalom és szégyen jajkiáltása, amely a tartalmatlan élet során mélyre süllyedt ember torkán tör ki, amikor a tükörben hirtelen meglátja saját elállatiasodott arcát". Gogol a kritikai realizmusnak ezt a remekmüvét nem fejezte be. Pozitív hősöket próbáit ábrázolni, de a cári uralom jármát nyögő Oroszországban nem talált rá eleven példákat. Tolla megbicsaklott és egész emberségével, de művészetével is tévútra tévedt, ahonnan már nem tudott többé visszatalálni. Elméje lassan elborult, — az orvostudomány skizofréniának, az én kettéhasadásának nevezi ezt a kórt, amely alkotó ereje teljében, harminchárom éves korában kezdett elhatalmaskodni rajta. Mi idézte fel benne ezt a lelki bajt, amely arra késztette, hogy a vallásban és önsanyargatásban keressen vigaszt és orvoslást? Oly korban élt, amely hazugságaival és álerkölcsével megölte az orosz költészet legnagyobbjait. Puskint és Lermontovot és őt is lépten-nyomon megalázta és a kétségbeesésbe kergette Népiessége és demokratizmusa nem volt ínyére az arisztokráciának, durvának és faragatlannak találták igazmondását, a való élet forró áramá val teli emberábrázolását és nem értették a kisemberek iránti korsza kot nyitó érdeklődését. Az elmagányosodó Gogolon elhatalmaskodik betegsége ós a kedélybelí elborulás, misztikus hajlamai egyre jobban sodorják a reakció felé. „Válogatott részletek barátaim, mai való levelezésemből" címmel kiadja utolsó könyvét ós ez halálos betegágyából kikergeti Bjelinszkijt. a nagy orosz kritikust. Figyelmez tető levelet ír Gogol címére. Mind'en nemesen érző ezív felháborodhat, írja, a Csicsikovok, a jobbágynyúzó földesúri horda pedig ujjonghat. „Nem prédikációra van szükség (ebből már eleget hallott) — sem imádságra, (ebből már eleget mormolt maga elé), hanem arra. hogy a népben emberi méltóságának érzése felébredjen, az az öntudat, amelytől annyi századon sárba és szennybe tiporva megfosztották, jogra és törvényekre van szüksége, amelyek nem az egyház tanításaihoz igazodnak, hanem a józan észből és igazságból fakadnak". Am Gogolt ez az ostorozó figyelmeztetés már nem tudja megmenteni. Vallásos miszticizmusa őrületbe fordul, az írásról is lemond, mert hívságos dolognak tartja. A böjtöléstől agyonsanyargatott teste már nem tud erőre kapni, amikor orvosokat hívnak betegágyához. Ezek az orvosok egyébként kuruzslók módjára minden kúrával megpróbálkoznak, piócákat raknak rá, forró vízbe ültetik, hideg vizet öntenek a fejére és keserű teákat itatnak vele. végül forró kenyérszeletek közé csavarják, csak éppen arra nem gondolnak, hogy enni adjanak neki. A világirodalomnak ez a ragyogó alakja így hal meg éhen, elborult elmével 43 éves korában. Amikor mi ma megemlékezésünkkel kegyelettel hódolunk lángelméje előtt, tudatosítjuk magunkban, hogy kora züllött társadalmának ez a bátor bírálója, az emberi korlátoltságnak és gonoszságnak ez a csípősszavú ostorozója, a fény felé törő életnek ez a meghirdetője, haladásnak ez a halhatatlan bajnoka tizenöt alkotó évbe sűrített munkájával a legnemesebb tulajdonságokra tanít: a nép szeretetére, a javakat termelő munkás tiszteletére, igazi hazafiasságra és ugyanakkor égö gyűlöletre az arany imádói ellen, akik előtt semmi sem tiszta és szent. Gogol életmüve az egész haladó világ közkincse és szellemi fegyver, tára. A Béke Világtanácsa idézi ma világszerte emlékét, mert alkotásai erősítik a béketábor erejét az impe rializmus durva és szellemellenes sötét erői ellen vívott harcban. A valóságnak ez a halhatatlan művésze örökértékü müveivel ott áll vezető csillagként azon az úton, amelyen ma százmilliók menetelnek tán? toríthatatlan harcos hittel egy táborba, a béke legyőzhetetlen táborába egyesülve. A világnézeti értekezlet résztvevőinek levele Klement Gottwald köztársasági elnökhöz Tisztelt köztársasági Elnök úr! Mi, a brünni hadimüszaki akadémia kezdeményezésére, a brünni főiskolák és akadémia által a februári győzelem negyedik évfordulójának tiszteletére rendezett főiskolai tudományos dolgozók I. ideológiai értekezletének résztvevői, forró üdvözletünket és az ön iránt érzett szeretetünk megnyilvánulásait küldjük önnek. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy az amerikai imperializmus fokozottabb mértékben támadja a szabadon gondolkozó és békeszerető emberek öntudatát ideológiai fegyverekkel, amelyek legcinikusabb formája a kozmopolitizmus. Az Ön példájához tartva magunkat, kérlelhetetlen harcot indítunk az imperialista ideológia tudományunkban érezhető minden hatása ellen és azt, az egyedül igaz tudomány, a marxleninizrnus szilárd alapjaira fektetjük. Ebben buzgón tanulni fogunk a testvéri szovjet tudománytól, amely áthatva a sztálini géniusz szellemétől mérhetetlen nagy müveket alkot, nemcsak a szovjet nép, de a világ haladó népei számára is. Becsületbeli kötelességünknek tekintjük a munkásosztály és népünk oldalán az Ön bölcs vezetésével tevékenyen résztvenni szocialista gazdaságunk építésében, ami biztosítja hazánk jólétét és megerősíti a béketábort. Biztosítjuk Önt, drága Elnök úr, hogy számunkra a szocialista hazafiasság és a proletár nemzetköziség zászlaja szent és ígérjük, hogy népünket és ifjúságunkat forró hazaszeretetre, nemzeti büszkeségre és a Szovjetunió iránti feltétlen ragaszkodásra fogjuk tanítani. Brno, 1952. március 1. A FŐISKOLAI TUDOMÁNYOS DOLGOZÓK I. IDEOLÓGIAI ÉRTEKEZLETÉNEK RÉSZTVEVŐI. A récsei építőmunkások sikerei az élmunkás-hónapban A récsei építőmunkások, akik az ott épülő hatalmas lakásegységeken dolgoznak, a februári győzelem tiszteletére élmunkás-hónapot dolgoztak le. Az élmunkás műszakok keretében szocialista munkaversenyt indítottak, amely a dolgozókat a normák magas túlteljesítésére serkenti. Az építkezésen folyik a verseny a legjobb malterkeverő, falazó és anyagszállító címéért. A récsei lakásépítkezéseken a legjobb malterkeverö csoportot Katona Lajos és Cadro Károly kettős csoportja alkotja, amely az élmunkás műszak negyedik hetében 272 százalékos átlagos normateljesítménynyel dolgozott. % Újítást vezettek be" munkafolyamataikban, amelyek segítségével jelentősen meggyorsították a malterkeverő munkáját. Eredményeik elérésében nagy segítségükre volt Rohács János anyag, szállító, aki az előre elkészített malter szállítását idejében végezte el és így kiküszöbölték az időveszteségeket, amelyek a várakozás folytán adódtak. Patrik Ferenc csoportja is kitűnt a malterkeverők közül- Patrik Ferenc Csudai tanonccal együtt dolgozott és 206 százalékos normateljesítményt érnek el. A jó anyagszállításnak köszönhetik sikerüket, mivel Falka József malterszállító a műszak befejezése előtt elkészíti másnapra a finom-maltert. A válaszfalak építésében az elsőbbséget Vas János csoportja szerezte meg. Novotná Jaroszlav munkamódszere szerint a falazásban hasábos rendszert vezettek be, amelynek segítségével 194 százalékos normateljesítményt értek el. A munkát úgy osztották be, hogy a kisebb falak építését egy, a nagyobbakét két kőműves végzi. Szarka Sándor és Nagy István anyagszállítók előkészítik a téglákat és a maltert és ezzel egyidejűleg előkészítik az állványokat és a többi szükséges anyagot a saluzás megkezdésére. A récsei lakástömb építkezésén élmunkásteljesítménnyel dolgozik még a tanoncok 12 tagú csoportja, akik Krarnár Ernő oktató vezetésével elsajátították Elznica falazási módszerét. E módszer elsajátításában a legjobbak Varga Aladár, Hüttner Ferenc, Vörös La jos és Oros Mihály másodéves tanoncok, akik a tanoncnormát, amely 60 százaléka a képzett kőműves normájának, az élmunkáshónap keretében 230 százalékra teljesítik. Saját maguk gondoskodtak az anyagszállításról Is és a falazás befejezése után a saluzást is ők végezték. Nagy segítségükre van Krámer oktató, aki az új munkamódszerek megismertetésére a mult évben 6 hetes tanfolyamot rendezett és gondoskodik, hogy az új munkaeljárásokat mindenütt jól bevezessék. A Csemadok bratislavai helyi csoportja 1952 március 5-én, este 18.30-kor tartja évzáró közgyűlését a Rádió-hangversenytermében (a Belügyi Megbízotti Hivatal épületében a Duna-híd mellett), melyen JLörine e ijyula a Csemadok elnöke, / Élményeim a Szovjetunióból címmel tart előadást Közreműködik a helyicsoport énekszámokkal. A közgyűlés nyüvános és az előadás ingyenes. lísi a, hiba,? A kistárkányi CsISz-nek 90—100 igazolvánnyal ellátott tevékeny tagja van. E tagoknak majdnem fele lány és 60 százalékban az EFSz-ben dolgoznak. Esténkint, ha az ember bemegy a falu füstös kocsmájába, csupa CsISz-tagot lát maga körülMiért tartózkodnak ezek a fiatalok itt, ebben az egészségtelen odúban? Talán nem tudják, hogy ma már másképp nevelkedik az ifjúság, nem úgy, mint valaha. Dehogy nem tudják. Tudják ők, hogy a CslSz a Párt utánpótlását neveli. Azt is tudják, hogy a szocialista munkában és kultúrában kezdeményezőknek kell lenniök. A munkában kezdeményezők ők, de a kultúrában csak egy helyben topognak. De miért? A hiba ott van, hogy egyetlen párttag vagy vezető szerepet betöltő egyén sem tudja Kistárkányban, hogy mi a kötelessége. Ilyen Bodor Imre is. ő rontja el a kistárkányi CslSz ifjakat, ő zárja el előlük a fejlődéshez vezető útat. Az ő hibája az, hogy könyv helyett sokszor kár tya forog az ifjúság kezében. Ennek következtében pedig az ajkukról a vig mozgalmi- és népdalok helyett otromba vicceket és más egyebeket hallhatunk. A kistárkányi ifjak Bodor viselkedését nyílt szabotázsnak tekintik. Már csak azért is, mert régebben kultúrterme is volt Kistárkánynak, de mióta ő megvásárolta ezt a Jakubovics-családtól, azóta már ez sincs. A ragyogó kultúrterem ma úgy néz ki, mint egy szemétdomb. Bodor Imre észrevette, hogy az ifjúság a terem után vágyakozik, nyomban intézkedett, hogy megakadályozza őket ebben. Felszedette a padlót, felbontatta a mennyezetet és az így nyert fával körülkerítette kertjét. Bodor Imre cselekedete nem mutat becsületes, öntudatos elvtársra. Nem a köz érdekét tekinti, hanem saját hasznát nézi. A fiatalokkal együtt kellene örvendeznie, hogy ezek megértették a szocializmus építésének nagy jelentőségét és kiveszik részüket az alkotó munkából, mind az üzemekben, mind az EFSz-ek munkájában és az csernői állomás építésében. Ezek a fiatalok nem tudják, meddig kell még szívniok a kocsmafüstöt és kocsmaszagot. Várnak, hogy mikor képezhetik magukat a szocialista kultúrában, mikor ismertethetik meg a falu lakosságát a népi kultúra gyümölcseivel. Egyben reménykednek, hogy a teremből, amely most szemétdomb, nemsokára kultúrház lesz, amelynek színpadján mind a 90 CsISz-tag a szocialista kultúrát fogja szolgálni és büszkén fogja énekelni: „Egy a jelszónk, a Béke." Urbán József Két évvel ezelőtt, 1950 február 26-án, a magyar sztahanovisták első országos tanácskozásán, Rákosi Mátyás, Magyarország dolgozó népének szeretett vezére, ezekkel a szavakkal zárta be a kétnapos konferenciát: „Innen üzenem minden magyar sztahanovistának, munkásújítónak, észszerüsítőnek: kezdeményezzen bátran, legyen nagyvonalú, ne féljen az új útaktól, az új kísérletektől, mert mellette áll teljes erejével az egész magyar kommunista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja és mellette áll kimeríthetetlen gazdasági és tapasztalati fegyvertárával a hatalmas Szovjetunió!" Rákosi Mátyás bátorító, buzdító szavainak hatására erőre kapott a Sztálin elvtárs 70. szüWtése napján, 1949 december 21-én nSgindult- magyarországi Sztahánov-mozgalom. Az elmúlt két esztendő alatt a magyar munkásosztály soraiból soksok ezren érték el kiváló teljesítményeikkel a szthanovista fokozatot s a sztahanovisták száma 50.000-re emelkedett. Gyors egymásutánban tömegével születtek olyan munkaeredmények — és ezzel együtt olyan keresetek, — aminőkről azelőtt álmodni sem mert a magyar munkás. Érthető, ha azok, akik élenjárnak a munkában, elől akarnak járni a szeretet és hála kinyilvánításában is. Rákosi Mátyás közeledő 60. születése napja, március 9-ike, jó alkalom arra, hogy aki K az ö segítségével ismerték meg a szinte korlátlan Csúcsteljesítményekkel ünneplik Magyarország sztahanovístái Rákosi Mátyás 60. születésnapját termelési lehetőségeket n}»jtó Sztahanov-mozgalmat, azok most nyilvánítsák tiszteletüket és köszönetüket tanítójuknak és mesterüknek... PIOKER IGNÁC. A budapesti Egyesült Izzólámpagyár, Kossuth-díjjal kitüntetett sztahanovista gyalusa, a „szakma legjobb dolgozója", aki 1951 november 30-án — elsőnek az országban — már egész ötéves tervét (1950— 1954) befejezte, mint mondja, „kétszeres hálával" tartozik Rákosi Mátyásnak. — Nemcsak azért, mert a magam fejétől sohasem lettem volna sztahanovista, hiszen engem is a magyar munkásosztályhoz intézett serkentő, buzdító szavai bátorítottak, hanem azért is, mert neki köszönhetem újítási pályafutásomat. A történet a köVetkező. Két-három évvel ezelőtt még sok baj volt nálunk az öntvényekkel, gyakori volt a selejt. A mi üzemünkben, különösen pedig az én munkámban, gyakran támadtak emiatt nehézségek. Egyszer aztán egy szakmai konferencián, — amelyen Rákosi elvtárs is megjelent, -— felvetettem az ötletet, hogy bizonyos bonyolult és nehezen önthetö gépalkatrészeket ne öntöttvasból, hanem gépacélból készítsünk. A jelenlévők egyhangúlag tiltakoztak „merész" javaslatom ellen, amely szerintük acélpocsékolás lett volna. A vita tetőpontján megszólalt Ráko3i elvtárs, lecsendesítette a heveskedőket és azt mondta, hogy mielőtt elvetik újításomat, előbb számítsák ki, mi a nagyobb pocsékolás: acélból, egyszer jól csinálni, vagy vasból, sokszor, rosszul. Persze rjyomban kiderült, hogy az általam javasolt újítás -helyes és hasznos. Azóta szorgalmasan újítgatok, eddig már 54 újításomat, észszerüsítésemet fogadták el. Valahányszor Rákosi elvtárssal találkozom, mindig mosolyogva megkérdi: „Nos, Pioker elvtárs, mit újított, mióta utoljára találkoztunk?... Hatvanadik Születése napját azzal ünneplem meg, hogy március 9-ére befejezem 1955 augusztus havi tervemet és munkástársaim közül még három sztahanovistát nevelek az eddigi öt mellé. Azt hiszem, Rákosi elvtárs ennek örül majd a legjobban ... MUSZKA IMRE, a Rákosi Mátyás Müvek Kossuthdíjjal kitüntetett sztahanovista esztergályosa, egyike volt a magyar sztahanovista-mozgalom kezdeményezőinek, legelső hőseinek. A Magyarországon járt világhírű szovjet sztahanovistától: Bikovtól sajátította el a gyorsvágás módszerét és az 1949. évi Sztálini-Műszak egyik legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtotta. — Engem olyan élményhez segített hozzá Rákosi elvtárs, — mondja — aminővel nagyon kevés magyar munkás dicsekedhetik, s amit életem végéig sohasem fogok elfelejteni. Javaslatára én lettem egyik kísérője annak a vonatnak, amely Sztálin elvtárs 70. születése napja alkalmából a magyar nép ajándékait szállította Moszkvába. Ott, a béke fővárosában, találkoztam Joszif Visszárionovics Sztálinnal... Meleg tekintetét, barátságos mosolyát, ktmény kézszorítását... ezt a soha el nem halványuló élményt Rákosi elvtárs szerezte nekem. Most, hogy hatvan éves lesz, azzal szeretném kimutatni hálámat és tiszteletemet, hogy még tovább tökéletesítem technikámat. A fém gyors megmunkálásánál 64 méterről 75 méterre emelem a vágási sebességet s munkamódszerem széleskörű elterjesztésével elérem, hogy egész üzememben átlagosan 10—15 százalékkal emelkedjék a gyorsvágás sebessége. Brigádom, mely Rákosi elvtárs nevét viseli, negyedévi tervét, hat hét alatt teljesítette.