Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-25 / 72. szám, kedd

1952 március 25 U J SZO s HOWARD FAST HÁROM CSODALATOS DOLOO Mark Traves író belépett a fényes newyorki felhőkarcoló-szállodába, a Walldorf csillogóüvegü forgóajtaján. Futó pillantást vetett karórájára. A lift tükrében mégegyszer tetötöl-talpig végigvizsgálta magát és különös örömmel töltötte el az, hogy a legjobb ruháját vette fel (azaz két ruhája közül a jobbikat). Arra gondolt, hogy így nyilván jobban megnyeri az amerikai filmcézár tetszését, mintha a másik ruhájában lenne. Lelke mélyén nem nagyon hitt abban, hogy valami jó is szülhet ebből a találkozásból, de azért mégis reménykedett. Elvégre az ördög néha tréfát is üz az emberrel, ha jó kedvében van. . A lift pillanatok alatt röpítette a 29-ik emeletre. Igyekezett szerény, de méltóságteljes viselkedést magára erőszakolni, amikor belépett Miss Dili, a titkárnő szentélyébe, ahonnan már csak néhány lépést kellett tennie, hogy Mister Canvell elé kerüljön. Mister Calwell nem állt fel a süppedő fotelből. Elterpeszkedve fogadta Traves író tiszteletteljes bemutatkozását, majd fensőséges mozdulattal helyet intett neki az egyik távolabbi karosszékben. Traves, miközben leereszkedett a székre, jól szemügyre vette Calwellt. Vörös- és zöldkockás anyagból készült pizsama volt rajta, ugyanolyan anyagból készült sál és házipapucs. Az egyik kezén jegygyűrű, a másikon hatalmas briliánssal díszített pecsétgyűrű csillogott. Calwell idősebbnek látszott most, mint azt Traves előzőleg elképzelte magának. Most mintegy 60 évesnek látszott a hollywoodi filmcézár. Calwell kezdte a beszélgetést. Előbb csak általánosságban hangoztatta, hogy szeret tehetséges emberekkel együtt lenni, majd csakhamar rátért arra, hogy mostani beszélgetőtársát is rendkívül tehetségesnek tartja. Travesnak csak az ütött szöget a fejébe, hogy miért beszél mindig Thomas Jeffersonról. Amikor ez már többször megismétlődött, Traves kétségbeesett tekintettel, segítséget várón fordult Miss Dili felé, aki azonban a hatalmas szoba túlsó sarkában ülve keményen megőrizte kifürkészhetetlen arckifejezését. Calwell nem zavartatta magát attól, hogy Traves kényelmetlenül fészkelődik a széken, hanem céltudatos nyugalommal a hangjában, a tehetsiég általános dicsérete után, hirtelen így fordult az író felé: — Arra gondoltam, hogy ha nekem kellő tehetségem lenne és lehetőségem a témaválasztásra, azt mondanám magamnak: írj filmet Jeffersonról. Traves próbálta közbevetni saját elgondolásait, azt a .javaslatát, hogy ö legutóbbi könyvéből, amely Thomas Payneről, a XVHI. század forradalmihangú közírójának életéről szól, szeretne filmet írni — de még mielőtt egy szót is szólhatott volna, Calwell elébe vágott ennek. — Olyan filmet írnék Jefferson életéről, amelyben kellő arányossággal fonódik egymásba a világ három legcsodálatosabb dolga: a csodálatos szerelem, a csodálatos zene és a csodálatos humor. Ilyen müvei nemcsak a társadalomnak tennék nagy .szolgálatbt, mert megismertetném vele Jefferson csodálatos Amerikáját, hanem önmagamnak is — mert hiszen csodálatosan nagy jövedelmet biztosítanék magamnak. Kérdő pillantással nézett az íróra, aki valósággal fejbeverten, magába roskadtan süppedt bele a karosszék mély párnájába. Álmai, nagyszerű írói elképzelése szétverve omkjttak rommá e néhány perc alatt, amióta Calwell szobájába lépett. Csak arra, riadt fel, hogy Miss Dili állott mellette és gyengéden megérintette a karját. Calwell még mindig várakozó pillantással fordult felé, Traves azonban mintha villanyáram érte volna, felelet helyett felugrott a székről ég gyors léptekkel kisietet a szobából. Amikor a gumiszőnyeges folyosón végighaladva a lépcsőhöz ér, ott utolérte öt Calwell kemény, dorgáló hangja. — Miss Dili, én nem azért fizetek magának heti 300 dollárt, hogy bolondokat vezessen be hozzám és arra kényszerítseii, hogy hiába vesztegessem velük az időmet. Traves gyorsan beszállt a liftbe, amely a földszint felé siklott. Mégegyszer megnézte magát a lift tükrében, de most már nem a ruháját, hanem az arcát vizsgálgatta. Meg volt elégedve önmagával. A szemei becsületesen tekintettek viszsza rá. Nagy nyugalom töltötte el. Amikor kilépett a csillogó üvegtestü forgóajtón, arra gondolt: -— Traves, becsületes ember maradtál: Egy igaz ember Most fejeztem be Polevoj: „Egy igaz ember" cimü könyvének olvasását. Igen élvezetes olvasmány volt. igazi szocialista tárgyú könyv, amelyben a forma nagyszerű összhangban van a tartalommal• Olyan volt ez a könyv, mintha kristálykehelyből nemes bort ittam volna. A könyv főalakja, Mereszjev, az,emberi hősiesség, akaraterő és áldozatkészség mintaképe, aki a Nagy Honvédő Háborúban elveszti mindkét lábát. Mereszjev mint pilóta teljesített szolgálatot és Polevoj nagyszerűen ábrázolja a hőslelkű ember lelki küzdelmét, aki nem akar belenyugodni abba, hogy sebesülése miatt ne vegyen többé részt a^honvédő harcokban. Vasakarattal, műlábakon járva megoldja a lehetetlennek látszó feladatot és ismét szeretett vadászgépén ül. Feltehetjük a kérdést, hogy mi adta Mereszjevnek ezt a hatalmas lelkierőt, hol volt ennek a forrása? Egyszerű a felelet. Mereszjev szovjet ember. Tagja annak a szocialista társadalomnak, amely harmincnégy évvel ezelőtt káprázatos célokért indult harcba és a célokat Mereszjevhez hasonló kemény akarattal megvalósította. Nincs á világtörténelemben még egy hasonló példa, nincs a világon még egy olyan ország, amely fel tudna mutatni olyan eredményeket, mint a Szovjetunió ilyen rövid idő alatt• A szovjet nép eredményeinek egyike az igaz szocialista ember, a „szovjet ember" kialakítása. Mereszjev hősiessége nem egyedülálló a nagy Honvédő Háborúban. Egy volt ö a sok közül, akit az író kiemelt, hogy rajta keresztül szemünk elé tárja az igaz ember alakját, aki tökéletesen átérzi, mivel tartozik népének és minden erejével hozzájárul ahhoz, hogy valóra váljon az emberiség közös vágya — a tartós béke. ifj. REMÉNYI JÓZSEF munkáslevelező, Ivanice Mint a fény ittas búza-tenger Mint a fényittas búzatenger úgy szöktök szárba mind. Dalt szűr az este ajkatokra fiaim, lányaim. Jön a tavasz és csókra ébred jéglap alatí a mag, a kíváncsi rügyek selymére párás szellő tapad. Fejetekre is koszorút fon tavaszi nap heve, utatok fénnyel porozza be a csillagok szeme. Zászlótok lobogó pirosa hegyek csúcsára tör s alatta lendül üdvözlésre a sok ifjú ököl. Köszönti hazánk ébredését a kékinges sereg, mint a gyárak fényszőtte füstje köszönti az eget. Köszönti, mint a traktoroslány a kisarjadt magot, mint a paraszt a hajnal csókját, munkás a holnapot. Mint a Pártot az ország népe ujjongva, győztesen, mint a békét a népek zöme, bízva, egységesen. Erőtök roppant folyam árja sodró és fiatal, fiaim, lányaim, tiétek ma minden diadal. DÉNES GYÖRGY KÜLÖN PRÓBA Irta: BIKÁCSI JOLÄN. Nagybárí községben megalakult a Csemadok helyi csoportja A Csemadok megalakulásának napja nagyjelentőségű volt Nagybáriban. A község dolgozói élénk érdeklődést tanúsítottak az esemény iránt. Az iskola helyisége már este hat órakor megtelt az érdeklődők sokaságával, akiket Kocsis Mária kultúrtársnö üdvözölt. Megnyitó beszédében rámutatott a hatalmas építkezésekre, amelyek országszerte folynak és felhívta a község lakosainak figyelmét a szocialista építkezéseknek, az országépités feladatainak fokozott támogatására. Az alakuló közgyűlésen jelen volt Színházi aratás Hivatásos színházaink legmagasabb fokú versenyének szlovákiai ré-sze, az 1951—52. évi Színházi Aratás, amelynek feladata támogatni színházaink eszmei és művészeti fejlődését, a március 14-e és 24-e közötti napokban csúcsosodik ki a Bratislavában megrendezett össz-szlovákiai szemlében. A döntőbizottság a szlovákiai színházak összesen 60 előadását bírálta meg, amelyekből a 12 legjobba bemutatták a bratislavai szemlén a legkiválóbb cseh színházi dolgozók jelenlétében. A 12 legjobb előadásból hatot kijelölnek az április 15—30-a között Prágában megtartandó Országos Színházi Aratás szemléjére. Az össz-szlovákiai Színházi Aratás első négy napját az operának, a balettnek és zenés vígjátékoknak szentelték, a további 3 napot klasszikus játékoknak, a fennmaradó időt pedig élő hazai szerzők müveivel töltötték ki. A Színházi Aratás össz-szlovákiai szemléjét folyó hó 15-én nyitották meg a bratislavai Nemzeti Színházban, kiváló kulturális és politikai tényezők részvételével. A megnyitó előadáson versenyen kívül bemutatták Csajkovszkij „Anyegin" című operáját N. S. Dombrovszkij, a kiváló szovjet rendező rendezésében. A Színházi Aratás össz-szlovákiai keretiben záróviták folytak az előadások egyes csoportjairól. A viták nyilvánosak voltak és mindig reggel 9 órakor kezdődtek a tájékoztatási és népmüvelödésügyi megbízotti hivatal üléstermében. Már a verseny folyamán megmutatkozott, hogy színházaink a művészeti és technikai munka minden szakaszában nagyot fejlődtek. Az eltelt év színházainkban K. S. Sztaniszlavszkij módszerének mélyebb tanulmányozása és érvényesítése volt. Nagy fordulatot jelentett az opera előadás terén a realista színpadi ábrázolás szempontjából, ami főleg az „Ifjú gárda" című szovjet opera előadásának köszönhető. Az előző évek aratási versenyének tapasztalatai alapján az idei Színházi Aratást a következő vezérelv irányította: a verseny biztosítja a színházak munkájának további állandó figyelemmel kísérését, ezenkívül egészséges bírálattal szándékoznak támogatiji a színházak versenymozgalmát, nemcsak az aratási bizottságok ülésezése idején, hanem továbbra is a munkafolyamat során. Igy a Színházi Aratás hiteles számadás a színházi együttesek elvégzett munkájáról, hozzásegíti a színházakat, hogy magas eszmeiséget, harci szellemet és mesteri müvésziességet érjenek el és megmutatja az utat színházi kultúránk további fejlődéséhez a szocialista realizmus szellemében. a Csemadok és az akcióbizottság járási titkára. Felszólalásaikban ismertették az újonnan megalakult helyi csoportra váró feladatokat. A Csemadok tagsága és az összes megjelentek ígéretet tettek, hogy a megjelölt feladatokat becsületesen és sikeresen meg fogják oldani. A nagybárí kultúrtársak állni fogják szavukat és biztosra vesszük, hogy a helyi csoport megalakulása alkalmával vállalt kötelezettségeiket is hiánytalanul teljesítik. Vállalták ugyanis, hogy ebben a 450 lakost számláló községben, ahol a Csemadoknak jelenleg 60 tagja van, egy hónap alatt 100-ra emelik a taglétszámot. Nem fognak azonban megállni ennél az eredménynél, hanem igyekezni fognak községük minden dolgozóját a szocialista kultúrán keresztül hazaszeretetre, pártunk és a nagy szovjet nép iránti hűségre és a falu kizsákmányolóinak maradványai elleni elszánt harcra nevelni. Az alakuló közgyűlés ünnepi jellegét tartalmas kultúrműsor emelte, amelyet a Csemadok helyi csoport és a CslSz tagjai együttes fellépésükkel nyújtottak. A királyhelmeci járás Csemadok helyi csoportjai példát vehetnek a nagybári dolgozók lelkesedéséről. KURUCZ LÁSZLÓ, , Csemadok járási titkár, Királyhelmec. Megigazította reverendáját .és nagy lépésekkel próbálta benne a járást. A karimás fekete kalap kicsit beesett a homlokába, de úgy gondolta a tükör előtt hogy nem is áll rosszul. Legjobban mégis a lila cingulus tetszett, mely körülfogta a derekát. — A fene ette volna meg! Csak ne lenne ilyen meleg! — törölte meg izzadó homlokát, majd újra a kenetteljes mozdulatokat próbálta a tükör előtt. Közben vékony, fiatal hangján állandóan ismételgette: — „Felelj nekem igaz hitedre, iiam, az esküvőnél, mely báró Dőiy Máriát és Buttler Jánost egyesítette,' jelenvoltál?" Elnevette m^gát. Nem jó a hang. Mélyíteni kell. De a fene ... ezt a hőséget nem lehet bírni idebenn! Fogta a szerepkönyvet és kisétált az udvaron át az akácosba. Az árnyékban már könnyebben ment a tanulás: — .Nekünk vigyáznunk kell, hogy ne szellőztessük egyházunk belső életét... Nekünk vigyáznunk kell, hogy ne szellőztessük..." Alig egy kőhajításnyira volt Suta Nagy Béni, a kulák portája. Az udvaron terebélyes diófa, alatta horkol a nagyhasú. A kerítésnél, a ribizlibokrok mellől, kövér asszonyság kémlel az akácos felé. — Teremtőm! Akármi legyek, ha ez nem a kanonok úr! Te, Béni! — rúgdossa párját —, kelj fel, ne aludj mán! — Mi az. he? Csak nem akarod, hogy dolgozzak ? — Akarja a fene! Hanem felkelj ám, amott sétál a kanonok úr! Biztos ez az, akit a városból várunk. Erre már Suta Nagy is feltápászkodott. Ki tudja, mi haszna lesz még belőle, ha jól körülhízelgi. Hisz fordulhat a világ! — Dicsértessék! — Mindörökké! — A városból? * — A városból. — Tessék vigyázni főtisztelendő atyám — fogta suttogóra a hangját —"tt sok a rossz ember... — De te jó vagy, édes fiam, úgy-e ? — Hogy jó-e? Kérdezzen meg a faluban minden hívőt, majd megtudja, ki az a Suta Nagy Béni! Minden misén ott vagyok. Aztán mondja lesz-e mán valami? Mán úgy értem, hogy valami változás ... — Változás? Hát az lesz. Sőt talán már van is... — Csakugyan? — örvendezett a kulák — bár már látnám, hogy maguk idejönnek, meg az amerikaiak. ív — át* aláír „Ghost Writer"-nek (Szellemíró) hívják Amerikában azokat az „írókat", akik megrendelésre, jó pénzért, másök neve alatt írnak regényt, verset, vagy cikket. Ez a mesterség meglehetősen elterjedt és alig van hetilap, amely ne közölné egy-egy ilyen ajánlkozó béríró címét. Megrendelők persze könnyen akadnak, elsősorban az úgynevezett felsőbb körökből, amelynek tagjai szivesen áldoznak az „amerikai kultúra" oltárán. Az elmúlt napokban a „Time" című magazinban a következő szövegű hirdetés jelent meg: „Nagyon elfoglalt? Nem ér rá festeni? Forduljon bizalommal az Ön „Ghost Artistájához! Mi festünk — ön szignál." — A hirdetés ezután közli, hogy a megrendelt képet természetesen abban a stílusban festik meg, aminőben a r egrendelő óhajtja, legyen az impresszionista, kubista, absztrakt vagy modern. Egy újságíró meginterjúvolt egy ilyen bérfestöt, aki elmondotta, hogy bőven el vannak látva munkával és nemrégiben egyik wall-streeti „mágnás" egész képsorozatot rendelt meg palotája részére. — Hát akarod látni? — és megindultak a ház felé. Suta Nagy felesége már várta őket a nagy diófa alatt. — No, édes fiam — mondta a nagykalapos huncut hunyorgással —, másszál csak fel erre a fára, akár meg is láthatod. — A fára? — hökkent meg Suta Nagy Béni. — De tisztelendő, ebben a melegben? — Fiam, Béni, ennyit csak megtehetsz az ügyünkért! — mondta szigorúan a pap és nagy gesztussal emelte fel az újját. Sutáné meg-meglökte Báni oldalát: — Eredj mán, no! Hisz ez nagy tisztesség, már a nevedet is tudja. No meg rettentően fúrja az oldalamat, mi lehet odaát a kultúrházban? A nagyhasú nagykeserves sóhajokkal nekidurálta magát. Megköpte a markát. Visszacsúszott. Újra nekiszaladt, no most fel! Elkapta az alsó vastag ágat és felcsapta a lábát. Reccs! — Semmi az, fiam, csak a nadrágod hasadt szét. A kulákról csurgott a víz. — Feljebb, csak feljebb, édes Bénikém! Csak fel a tetejibe! Ne félj, majd megtartjuk egymást jó emlékezetünkben. Látsz-e már valamit? — Látok, tisztelendő atyám látok! — kiáltott fel hirtelen Suta Béni éh nagy örömmel kapdosta a leveleket. — Papok vannak mán a kultúrház udvarán! öt olyan pap van ott, mint szent atyám! Asszony! Hal'cd-e? Papok! Segítsen kanonok uram, lejövök, gyerünk gyorsan oda! — Nem segítek én! Maga csak maradjon ott, ahol van Suta Nagy uram! Elég, ha én megyek. Engem várnak azok, mert már kezdődik a próba — mondta nevetve Cseri Jóska, a kultúrgárda legjobb színjátszója és lekapta hirtelenszőke fejéről a kalapot. — Osztán az előadásra elgyüjjehek! Mikszáth darabját játsszuk, a ,,Különös házasság"-ot. Papok lesznek ám benne! Az elképedt asszonyság szemeláttára féllábszárig felhúzott papi öltözékben futott a kultúrház felé. Lila cingulusa úszott a levegőben. Suta Nagy Béni meg hívő lélekhez nem illő cifra káromkodással csüngött a diófán. Ma, 1952 március 25-én este 8 órakor a Csemadok bratislavai helyi csoportja és a Csehszlovákiai írószövetség szlovákiai tagozata a „Fáklya" irodalmi és ihüvészeti ismeretterjesztő előadássorozatában Fellegi István, a Csemadok főtitkára a Rádió hangversenytermében (Belügyi Megbízotti hivatal épületében a Duna-híd mellett, Vajansky-sor 8.) PETŐFI HAZAFISÁGA címmel előadást tart. Kísérő műsort a Csemadok bratislavai kultúrcsoportja ad. — Belépés ingyenes —