Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-20 / 43. szám, szerda

U J SZO 1952 február 20. 170 százalékos fanoncnorma, vagyis 120 százalékos vájárnorma teljesítésére vállalkoztak az István-telepi bányásziijak Az István-telepi bányaüzem januári tervét csak 92.7 százalékra tel­jesítette. Elmaradásukat leginkább az okozta, hogy az érc szállítására nem lehetett megfelelő mennyiségű üres csillét biztosítani a tervek egyenetlen teljesítésének következtében. Az érc előkészítő üzemben né­ha munkapangást okozott ez, különösen a hónap első felében, amit a második félidőben túlterhelés követett. Ilyenkor torlódás áll elő az ércmosónál és a pörkölőnél. István-mezőn az első' két hét alacsony termelését nem lehetett be­hozni a hónap második felében elért állandó százszáealékon felüli eredményekkel sem. Emiatt szükséges a tömegszervezeteknek politi­kai munkájuk fősúlyát a terv egyenletes elérésére fektetni. A januári tervet különben is magasabbra szabták, figyelembe véve azt a körül­ményt, hogy augusztus folyamán a bányásziskolások, akik az üzem munkásainak a zömét alkotják, — szabadságra mennek, amikor is elő­reláthatólag alacsonyabb lesz az üzem teljesítménye. A bányaüzem tanácsa a bányászok nevében százszázalékos februári teljesítésre vállalt kötelezettséget. Egyúttal keményen elhatározták, hogy behozzák elmaradásukat is. A külszíni munkavezető, Lucskó elvtárs megígérte, hogy kellőszámú üres csillét biztosit a szállítás fennakadás nélküli lefolyására. A bányásztanulók fejlődésére minden előfeltétel megvan az üzem­ben. Gépesítési és egászséjgi szem­pontból István-mező • első helyen áll a gömöri ércbányák között. A vájá­rok szakképzettsége, — akiknek irányítása mellett dolgoznak az is­kolások — kitűnő. Minden tanuló munkaversenyben dolgozik. Havonként újabb vállalá­sokat tesznek a körülmények fi­gyelembevételével, — amit be is tartanak. Dorkin János műszaki szakkép­zési vezető elsőrangú szerepet ját­szik a tanulók munkaversenyében, szervezésében. Minden egyes mun­kahelyen külön megbeszéli az ott dolgozó tanulókkal a fejtési lehető­ségeket. A vállalásokat feljegyzi és azok teljesítését ä hónap végén ellenőrzi. Az «,gyik munkahelyen, ahová nyaktörő, meredek létrákon lehet lejutni, négy tanuló dolgozik. Zlatos Emil, Budai Emil, Smag Béla és Cril Gyula. Tizethat évesek. Mind­annyian Pozsonyból kerültek Rozs­nyóra. Tisztelettudóan köszöntik a szak­képzési vezetőt. Otthonosan mozog­nak a karbidlámpák sárgásfénye mellett a szűk vájatban. Örömmel veszik körül Dorkin elvtársat, aki elmondja nekik, hogy tegnap az ifjúsági házban gyűlés volt, ame­lyen a munkaverseny fellendítéséről is szó esett. Megkérdezte őket, mi lýen felajánlásokkal járulnak hozzá a februári munkaverseny sikeréhez. Rövid, de élénk vita után a tanu­ló norma 17" százalékos teljesítésé­ben állapodtak meg. Ez 120 százalé­kos vájárnormának felel meg. Az iskolából, valamint a munka­helyről való mulasztás teljes kikü­szöbölésére százszázalékos megje­lenésre vállaltak kötelezettséget. Hasonlóképpen teljes munka- és a tanulási fegyelmet vállaltak. Dorkin elvtárs ezután kikérdezte őket, miről tanultak az iskolában? A fiúk hiba nélkül, kifogástalanul feleltek a kérdésekre. Zlatos Emil a gyakorlatban is bemutatta a ta­nultakat. Látható volt. rajtuk, hogy komolyan veszik a tanulást. Elsőrendű vájárok akarnak lenni. • Smag Béla megjegyezte, hogy az iskolában tanulták az elektromos­árammal való robbantást is. Ezt a gyakorlatban is ki szeretnék pró bálni. Dorkin elvtárs megígérte ne­kik, hogy egy munkahelyen rövide­sen befogják ezt vezetni. A munkahelyen új szállító szalag asztalok vannak felállítva. A négy fiú ezen is újításokat javasol. Egy vas hegyet akarnak az alsó, vissza­futó szalag fölé helyezni, amivel megakadályoznák azt, hogy kavics férkőzzön a tengelyhez. Emiatt ugyanis gyakran leáll a gép. ­Javaslatukat a három vájár is támogatta, akiknek vezetése alatt a fiúk dolgoznak. A bányakovácsok félóra alatt elvégezhetik a szüksé­ges változtatásokat, tehát a, javas­lat könnyen megvalósítható. A szállító asztalok nagy segítsé­get nyújtanak a bányászoknak mun­kájuk megkönnyítésére. Most már jól működnek, azonban amikor be­állították őket, több kellemetlen meglepetésben részesítette az ott j dolgozó Pozmán és Szabados vájá­rokat. EJgyszer a villanyáram be­hatolt az asztalba és megrázta a hozzáérőket, máskor meg a töme­dékeléshez való úgynevezett med döböl oly súlyos darabokat kap­tak, hogy az asztal nem bírta el. Vagy lehullt tt róla, vagy pedig megakadt. Ilyen körülmények kö zött nem csoda, hogy az új gépért eleinte nem nagyon lelkesedtek. Pedig, ahogy mondjak, sokat vár­tak tőle. Máskor nagyobb körültekintéssel kell eljárni az új gépek üzembehe­lyezésénél a műszakiaknak és a sze­relőknek, hogy a gépek rendesen működjenek és valóban elérjék vele a termelékenység emelkedését és a munkafolyamat megkönnyítését. A szakképzési vezető, mielőtt el­távozott volna a munkahelyről, egy tréfás kérdést adott fel a fiúknak, amely azonban nagyon is fontos szakmájukban. Megkérdezte tőlük, hány lyukban elhelyezett robbantóanyagot lehet egy embernek felrobbantani? A négy fiú nevetett. Rögtön ész­revették a kérdésben rejtőző csala­fintaságot. — Egyet sem, — vála­szolták, — a törvény szerint egye­dül nem lehet robbantási munkála­tokat végezni. Dorkin elvtárs ezután a felvonó gépházába ment, ahol Gonosz ifjú munkás dolgozik. Szélesvállú. bika­nyakú fiatalember. „Civilben" bir­kózó. Komoly beszélgetést folyta­tott velem, amit azonban pillanaton­ként félbe kellett szakítani, mert a sűrű csengőjelzésekre Gonosz elv­társ pillanatonként megindította a gépet. Ilyenkor aztán a menydör­géshez hasonló zúgásban, nem le­helett a szót érteni. Gonosz elvtárs munkája nagyon fontos, a teli csillék elszállításá­ban és a tárnák üres csillével való ellátásában. Ö is megígérte, hogy azon lesz, hogy a termelés minél r gyobbra emelkedjék. A felvonóról leszállva egy hosz­szú tárnában fülsértően csikorgó elektromos vontatónál állott meg a szakképzési vezető. Scsipár ifjúmunkás kezelte a fel­vonót, amellyel az ereszkéböl fel­• húzták a kitermelt anyagot. Scsi j pár az üzem CsISz-csoportjának az j elnöke. Munkájával jó példát mu­I tat. Mult havi vállalását 190 százo­] lókra túlteljesítette. Most újból 190 százalékos teljesítésre vállalt köte­lezettséget, ami 140 százalékos vá­jár! normának felel meg. Scsipár elvtársnak' az a kívánsá­ga, hogy jjfcban propagálják azokat az ifjúmunkásokat, akik jó teljesít­ménnyel kiválnak társaik közül, hogy ezáltal még nagyobb lendüle tet adjanak munkájuknak. Ezen a munkahelyen még egy tanuló dolgozik, Jankovics, akit Gáspár László vájár, a vezetőjük, szintén dicsér jó munkájáért. Gáspár László a januári munka­versenyben a legjobb eredménnýel dolgozott. 192 százalékra teljesítet. te normáját, pedig a legnehezebb munkahelyen, ereszke előkészítésén dolgozik. Fiatalember, nemrég nő­sült, lakását most építette át. Jó eredményét egyrészt a hozzá beosztott két tanuló elsőrendű mun­kájának tulajdonítja, akik igyek­vők és mindenben követik utasítá­sait, másrészt pedig a jó munka­beosztásnak. Gyakran váltjuk egymást a munkában, — mondja Gáspár László. Odalent vaskosárral rakjuk meg a felvonót, ami bizony nehéz munka. Fent a gépnél könnyebb. Aki elfárad, feljön dolgozni a gép mellé, így mindig friss erőben va­gyunk mindhárman. A munkafolyamatot ls észszerűen osztja be, azért van az, hogy napi teljesítménye egyenletes. — Nekem olyan az első nap, mint az utolsó, mondja mosolyogva. — Nem ingadozom. Februárra is meg­lesz akkora , százalékom, ha nem több, mint amennyi januárban volt. A januári munkaversenyben leg­jobbak voltak még Gáspár András, 188.4 százalékos eredménnyel, Ora­vec János 188 százalékkal, Simkó Sándor 187.4 százalékkal, Ambrus János 185.2 százalék és Fábián Pál 183.3 százalékos teljesítéssel. Imre László, fiatal vájár, a rob­banóanyag új beosztásáról érdeklő­dik Dorkin elvtárstól. Megtudja, hogy aki ezután paza­rolja a robbanóanyagot, annak egy részét meg kell fizetnie, aki pedig takarékoskodik anélkül, hogy telje­sítménye károsulna, a megtakarítás után bizonyos százalékot kap. Elégedetten mosolyog a vájár. — Bizony őszintén bevallva nem gazdálkodtunk úgy a dinamittal, ahogy kellett volna. Ezzel magun­kat károsítottuk meg. Az új ren­delet bevezetése után valószínűleg mindénki igyekezni fog a robbanó­anyag erejének minél tökéletesebb kihasználására. E hét folyamán két újabb munka­helyen kezdik meg. a munkát ciklu­sos grafikon szerint, Bele József és Munkács János vájárok, akik részt­vettek az élenjáró szovjet módsze­rekről tartott kétnapos tanfolya­mon. Galló László vájár párosverseny­ben dolgozik, Hicer Istvánnal. Szov­jet módszer szerint dolgoznak, töl­csérforma szerinti betöréssel, amely­lyel egyszerre két métert lehet ki­robbantani. A januári versenyben Galló győzött 173 százalékos telje­sítménnyel. 30 centiméterrel előzte meg Hicet, aki 169.8 százalékot csi­nált gurítóhajtásban. Ugyanennyi­vel maradt el az üzem is a Rozs­nyó—Bisztróval folyó üzemközi ver­senyben. Az üzem műszaki dolgozói Ma­tejkó Zoltán térmester, Korcsok Gusztáv bányamester, valamint Tóni bácsi a mühelytanács elnöke, min­dennap bejárva a munkahelyeket, iparkodnak a hibákat megszüntetni és a termelékenység emelkedését elérni. Tanácsokat adnak a vájá­roknak minden apró kérdésben, ho­gyan érhetnek el magasabb teljesít­ményt. A hónap eleji elmaradásuk beho­zására az üzemi pártszervezet bri­gádmunka szervezését vállalta, ame­lyet minden szombat este 10-től reggel 6-ig dolgoztak le. A brigád­munkán részt*'ettek a tanulók, a műszakiak és néhány vájár. A* üzemi pártszervezet tagjai közül azonban csak hárman jöttek el. Ez az eljárás semmiesetre sem emeli a párttagok tekintélyét a munkások előtt. A műszakiak és a munkások szo­rosabb együttműködésének jele az ls, hogy Szaniszló Pál géplakatos vezetésével januárban négy külön műszakot dolgoztak le éjszaka a technikusok az aknaszivattyú és a csővezeték felszerelésénél olyan he­lyen, ahol állandóan ömlik a víz. Gál László, A pozsonyi Központi-műhelyben fokozatosan kiküszöbölik a hibákat A pozsonyi Központi-műhely legnagyobb problémái közé a munka jó megszervezése tartozik. Uj Igazgató kinevezése az első lépés volt a felmerült kérdések elrendezésére. Pár hónap telt el — míg végre a Köz­ponti műhelyben is megértették, hogy nemcsak a mesterektől kell a ter­melés javulását várni, hanem elsősorban saját erejükre és kezdeménye­zésükre kell támaszkodniok. A helyi pártszervezet nem elég aktívan lépett fel e jelenség ellen s ennek tulajdoníthat 3, hogy a szocia­lista munkaverseny, ami a termelés hajtómotorja, csak most van kialakulóban. Az {izemí bizottság az igazgató­sággal együtt kidolgozta az egész évi tervet és az üzemi ülésen jóváha­gyás végett a munkások elé terjesz­tette. Mielőtt elfogadták volna, ko­moly hozzászólások hangzottak el. Felvetődött a jobb munkamegszer­vezés és a szocialista munkaverseny kérdése is. Az igazgató elvtárs is­mertette az együttes munka hasz­nosságát, majd kiemelte a munka­csoportok előnyeit. A munkát igy sokkal jobban lehet megszervezni. Ezután konkrét javaslatokat tettek az elvtársak. Egyikük, aki csak nem­régiben jött a termelésbe az admi­nisztrációból és most a buldozér műhelyben dolgozik, kijelentette, hogy saját ma­ga tapasztalta a munkacsoportok jobb eredményeit, mert ők a buldo­zér műhelyben már régebben csopor­tokban dolgoznak. Másnap az üzemi bizottság elnöke, összehívta az egyes műhelyek dolgo­zóit és komoly vita tárgyává tette a csoportok megalakítását, annak for­máját és szabályait. A csoportok megalakulása óta két hét telt el s bár hivatalosan nincsen még kiértékelve a csoportok teljesí­ménye, — ami nagy hiba —, mégis az üzem egyes ágaiban javulás mu­tatkozik. Az alvázműhelyben a mun­kalendület szemmellátliatólag emel­kedett. Az ittlévö egyes csoportok helyes munkabeosztással emelték tel­jesítményüket és ezáltal a végzett munka arányában keresetük is emel­kedett. Az elvtársak a mennyiség arányában a minőséget is növelik. Ez reményt ad évi tervünk sikeres' teljesítésére. Ennek elérésére fontos, hogy a munkaversenyt helye­sen és idejében kiértékeljék, hogy dolgozóink figyelemmel tudják kísér­ni és hogy ez a ciklusos grafikon fel legyen jegyezve. Ebben a műszakiak lemaradtak. Reméljük, hogy az igaz­gatóság ezt a mulasztást is rövide­sen behozza. PATHÖ GYULA, Központi-műhely, Bratislava ' Az ifjúmunkások felajánlásai a járási konferenciák tiszteletére Február 9. és 10-én megkezdődtek a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség szlovákiai járási konferenciái. Eze­ken a konferenciákon a tagok kiér­tékelik eddigi működésűket és meg­beszélik a CsISz Központi Bizott­ságának és a CsISz szlovákiai Köz­ponti Bizottságának hatodik együt­tes ülésén kitűzött feladatokat. A CsISz járási konferenciájának tiszteletére az üzemek, hivatalok és iskolák CsISz-csoportjainak tagjai széleskörű kampányt indítottak építő felajánlások gyűjtésére, ame. lyekkel az ötéves terv felemelt fel­adatai teljesítésére, az iskolaév tanulmányi színvonalának emelésé­re és az ifjúsági építkezésekre új, további dolgozók szerzésére kötele­zik magukat. A Slovnaft nemzeti vállalat üzemi CsISz csoportjának tagjai a dolgo­zók februári győzelmének és a CsISz járási konferenciájának tiszteletére februárt „Élmunkás hónap"-pá nyil­vánították. E hónapban az egyes műhelyek és osztályok között ver­senyt indítanak a legjobb CsISz-tag címének elnyerésére és ezenkívül két olvasó és egy dalkört alakíta­nak meg. A ligetfalusi KOVOSMALT üzemi CsISz-szervezetének tagjai, akik már az év eleje óta versenyeznek a „Legjobb CsISz-tag" címének el­nyeréséért, a járási konferenciák tiszteletére élmunkás műszakot ve­zettek be és egyidejűleg versenyre hívták ki a többi üzemi CsISz-szer­vezetet is. Jedlnák Gizella CsISz-tag 130%­os teljesítményének 15%. os növelé­sére kötelezte magát. Az üzemi CsISz-szervezet teljesítette más kö­telezettségét is és 4 CsISz-tagot küldött ki az ifjúság építkezésére. A Kovosmalt CsISz-tagjainak él­munkás műszak megszervezésére irányuló felhívását a ligetfalusi Matador nemzeti vállalat és a liget­falusi Druna-üzem CsISz-csoportjá­nak tagjai elfogadták. A komáromi hajógyár üzemi CsIS-csoportja a járási konferencia tiszteletére vasárnap, február 17-én ifjúsági műszakot tartott, amelyre már az első napokban 200-an jelent­keztek. A Földművelésügyi megbízotti hivatal üzemi szervezetének tagjai kötelezettséget vállaltak 130 brigád­óra ledolgozására és négy tagnak az ifjúsági építkezésre való kikül­désére. Az Obnova nemzeti vállalat bratislavai CsISz üzemi csoportja, hogy elősegítse a CsISz Központi Bizottságának az ifj. építkezésekről hozott határozatát, a járási konfe­rencia tiszteletére elhatározta, hogy az év végéig 20 legjobb dolgozóját — ifjúmunkását kiküldi az ifjúsági építkezésekre. További 12 CsISz-tag az iskolaév végéig a Fučik-jelvény megszerzé­sére kötelezte magát. A bratislavai Nyugatszlovákiai Vlllamosművek üzemi CsISz-osoport­jának hat tagja a járási konferen­cia tiszteletére már megkezdte mun­kájSf az ifjúsági építkezéseken. A CsISz-tagoknak a járási kon­ferencia alkalmából tett felajánlá­saihoz a bratislavai 42-ik nemzeti iskola 389. számú pionír csoportjá­nak tagjai is hozzájárultak. A pio­nírújságok előfizetésére, több mint 1000 darab üveg gyűjtésére, az orosz nyelv elsajátításában kölcsönös se­gítségre és az iskolai rádióban a pioníradás bevezetésére kötelezték magukat. A CsISz-tagok értékes felajánlá­sai fényes bizonyítékai annak, hogy ifjúságunk mélyen átérzi a járási konferenciák döntö fontosságát. Az állami járadékbiztosító hivatal fontos figyelmeztetése Az állami járadékbiztosító hivatal rengeteg különféle beadványt, pa­naszlevelet stb. kapott, amelyeket nem tudott rögtön elintézni. Mivel ezek elintézéséhez rend­szerint kl kell keresni az előző Iratokat, az állami járadékbizto­sító hivatal figyelmezteti a kér­vényezőket vagy panasztevőket, hogy beadványaikban saját érde­kükben tüntessék fel mindig sze­mélyazonossági igazolványuk pon­tos számát, születésük évét, hó­napját és helyét. Ha elhunyt biztosított tag utáni járadékról van szó, saját adataikon kívül a halott személyazonossági igazolványa adatait is tüntessék fel. Ha több személyről van sző, az összes felemlített személyek adata­it küldjék be. Ezeknek az adatok­nak pontos feltüntetésével biztosít­ják a beadványok gyors elintézését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom