Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-15 / 39. szám, péntek

1952 február 15 —_ y j S|® A szovjet módszerek bevezetésével, a napi háromszori fejéssel és tőgymasszázs alkalmazásával december óta duplájára emelkedett a tejhozam a bálványi állami birtokon O, ' riási fejlődés ment vég-be az állami birtokokon azóta, mióta bevezették a teljesítmények után járójutalmazást. Nagyon sok példa tanúskodik arról, hogy az új jutalmazási módszer bevezetése után nagyobb lett a dolgozók munkateljesítménye, de a teljesítménnyel párhuzamosan emelkedett az életszínvonaluk is. A bálványi állami birtokon nagy nehézségek voltak a mult évben a termelésben. Egyes dolgozók úgy érezték, hogy munkájuk után nincsenek kellőképpen jutalmazva. Persze legjobban a becsületes dolgozók fizet tek rá arra, hogy órabérre dolgoztak, mert a jó munkás nem nézi sohasem, hogy csak elteljen a nap, a teljesítmény mellékes, hanem a munkák elvégzését kötelességének tartja. Ellenkező véleményen voltak a lógósok és a munkakerülők. Az ilyenek azután az utolsó percig ellenezték, hogy a gazdaság minden ágazatában bevezessék a normákat. Hogy is gondolkoznak az ilyen munkakerülők? Nekik az a céljuk, hogy megkapják a napi bérüket s nem törődnek azzal, hogy az állami birtok kitermeli-e a tervezett termények mennyiségét, avagy sem. Ezek a munkafegyelem megbontói a termelés kerékkötői. Ezek a nemkívánatos elemek azután annyira félrevezetik a becsületes dolgozókat is, hogy alapos felvilágosító munkába kerül, míg a dolgozók többsége helyesnek és jobbnak találja a szocialista jutalmazás elvét. De nem is lehet a gazdaságot jól vezetni, ha a munkásokat teljesen magukra hagyják. így volt ez a bálványi állami birtokon is. A pártszervezet nem végzett igazi kommunistákhoz illő munkát, a birtok vezető sége pedig ugyancsak kevés időt szentelt a munkások nevelésére. Jobbnak gondolták, ha egymás között állandó pozíció harcot folytatnak. Ez a tarthatatlan állapot a pártszervezet átszervezésével bizonyos mértékben megszűnt. A felvilágosító munka hatására a munkások túlnyomó többsége megértette, hogy sokkal többet tudnak termelni 9 jobban jönnek ki a fizetéssel is, ha mindenki a teljesítmény után lesz jutal mazva. Ez be is bizonyosodott a norma rendezése óta, mert a munkások saját maguk igyekeznek újabb és újabb módszerek bevezetésével a munka termelékenységét emelni. Felhasználják a szovjet szovhozmunkások tapasztalatait, különösen a tehenészetben, ahol a napi háromszori fejés bevezetésével emelték az átlagos tejhozamot. — December óta fejünk naponta háromszor, — mondja Majer József, a tehenészet egyik legjobb dolgozója, — és óriási az emelkedés a tejhozamnál. Míg decemberben alig értük el a napi 5 liter átlagot, ma már bátran mondhatjuk, hogy majdnem a duplá jára emelkedett a tejhozam. A háromszori fejés bevezetésével a tehenek gondozóinak készséges és szakszerű munkája segítségével minden nap emelkedik a tejhozam. Egyik legfontosabb követelmény a tehenészetben, hogy pontosan és jól keli ápolni a teheneket. Mindez a bálványi birtok tehenészetében most már , így történik. Majer József gondozó úgy szereti a gondjaira bízott 14 tehenet, akár a szemefényét. Simogatja becézi őket s úgy beszél róluk, mintha nem az állami birtok teheneiről, hanem az ő saját teheneiről beszélne. — De meg is hálálják a munkámat ezek a tehenek — mutat a gyönyörűen ápolt állatokra, — mert fizetésünket a teljesítmény után kapjuk, tehát igyekszünk úgy gon dozní az állatokat, hogy minél több tejet adjanak. Hát hogyne szeretné Majer József munkáját, amikor tudja, hogy nem a földesúr zsebébe megy a jövedelem, amit az állami birtokon jó munkával kitermelnek, hanem mindez a dolgozók jobb életét és örömteljes jövőjét segíti elő. Tekintsünk csak vissza a múltba... Volt-e egy gazdaságban dolgozó munkásnak havi 9—10 ezer korona keresete? Ahelyett, hogy megfizettek volna mun kájukért korántól későig éhbérért dolgoztatták őket. Ma nincs arra szükség, hogy valaki a munkások háta mögött álljon és hajtsa őket a munkára. — Tudom mi a kötelessége-m — mondja Szolik József, ugyancsak a tehenészet egyik legjobb dolgozója, — tudom azt is, hogy munkámat el kell végeznem. Örömmel dolgozom, mert munkám után becsületesen megkapom a jutalmazást és úgy élek, ahogy nekem jól esik. Pénzem pedig soha az életemben nem volt annyi, mint ma. Szolik József jól emlékszik azokra az időkre, amikor már mint kis gyermeknek dolgoznia kellett, hogy a családnak jusson betévő falatra. A bálványi állami birtokon született. Höeszú évek során keservesen élt családjával. Azután jött a felszabadulás. Ugy, ahogy a dolgozók ezrei felszabadultak, megszabadult a nyomortól és szenvedéstől Szolik József és családja is. öt gyermeke van, tetőtől talpig jól fel vannak öltözve. Hisz havi 8.000 korona keresetéből bőven jut mindenre. Azonkívül a családi pótlék is könnyebbé teszi Szolik József életét, mert minden negyedévben 4.350— koronát kap. A tehéngondozók napi munkája 14 darab szarvasmarha etetése és ápolása. Gondosan ápolják az állatokat és nem hanyagolják el a fejés előtti és utáni tögymasszázst sem, ami feltétlenül szükséges, mert a fejést nem kézzel, hanem fejőgéppel végzik. A gondozók keresete aszerint igazodik, ahogy dolgoznak. Ha emelik a tejhozamot, emelkedik a fizetés is, mert h

a az előirányzott hozamnál több tejet termelnek ki, minden liter után prémiumot kapnak. A jutalmazás a következőképen történik: minden etető 14 tehenet gondoz, ezek között vannak a hasas tehenek is. Az előirányzott tejmenynyiség napi 7 liter. Tehát ha naponta 7 liternél több tejet fejnek, az. után már prémium jár. Már most Majer József 14 tehén gondozásáért 1 hónapra (30 napos hónapot véve alapul) 4.336 koronát kap, mivel minden tehén gondozásáért naponta 8.85 korona jár. A tej után napi 7 literével számítva megkapja az előirányzott 60 fillért, ami 2058 korona, ehhez jön azután a prémium, ami 7 literen felül minden liter tejre 1.20 korona. Ezek szerint- Majer József egy hónap alatt kifejt 3430 liter előirányzott és 1659 liter terven felüli tejet. Összesen a kitermelt tejmennyiség 5125 liter, ami után a jutalmazás a prémiummal együtt 8.428 korona, a hasas teheneknél, amelyek az utolsó hónapokban már nem fejődnek, szintén attól függ a dolgozó jutalmazása, hogy a vemhesség ideje alatt milyen bánásmódban részesítette, hogy készítette elő a borjúzásra. Ha a frisborjas tehénnél a gondozó eléri a napi 20 liter hozamot, ebben az esetben 600 korona prémiumot kap. Gondosan és jól állították Össze ezt a fizetési módszert, mert minden dolgozó érdekelve van a termelésben, a munkatermelékenység emelkedik, a dolgozók életszínvonala pedig szintén. Lázas munka folyik a komáromi traktorállomáson, készülődnek a tavaszi munkákra Pontosan nyolcat mutatott a komáromi traktorállomás szerelőműhelyének faliórája, amikor összejöttek a traktoristák, hogy megtartsák a szokásos saj tő tízpercet. Olajfoltos, kék, szerelöruhás, izmoskarú férfiak ezek a traktoristák. akik pontosan összejönnek mindennap a sajtószemlére. A lakatosmühely dolgozói, cséplőgépjavítók, kovácsok, traktoristák, egyszóval mindenki ott van, aki a traktorállomás területén dolgozik. Lassan megtelik a szerelőműhely és mindenki elfoglalja helyét. A munkapadokon, egyes alkatrészeken, vagy az erre a célra előkészített rögtönzött padokon foglalnak helyet. így szokott ez lenni minden reggel a komáromi traktorállomáson. A sajtószemle után a sajtóból szerzett ta íulságok felhasználásával hozzáfognak azután a napi munkákhoz. Szükséges, hogy a vvafzi munkák kezdetére minden traktor, eke, borona, és egyéb gazdasági szerszám üzemképes lesyen, ennek pedig az első feltétől.':, hogy a gépek százszázalékos — vitást kapjanak. — A komáromi traktorállomás tanulságairól. — olvassa- az egyik elvtárs az újságot. Mindenki feszülten figyel, hisz az ő traktorállomásukról lesz szó. „A traktorállomáson a mult évben a gépek javítását nem a legjobban végezték. Előfordult az is, hogy egyes traktorok az első barázdánál felmondták a szolgálatot" — folytatja az elvtárs az újságcikk olvasását A traktoristák meg sem várják, hogy az elvtárs befejezze, máris közbeszólnak. — Éppen úgy volt, ahogy az újság írja, — mondja. Stablan Mihály, az egyik traktorista, — mert amikor átvettem a Zetoromat, engem is biztosítottak arról, hogy minden a legnagyobb rendben van, százszázalékos a kijavítás, hiba nincs és végül kisült, hogy a traktor nem ment egy „lépést sem". Hát így javították meg a gépeket a mult évben. A cikk foglalkozik aztán a munka helyes megszervezésével és feltárja a traktorállomás hibáit. Hiányzott a pártmunka. A mult évben alig tartott az üzemi pártszervezet gyűléseket. Ha valami váltó zás történt a traktorállomáson, a dolgozók csak véletlenül értesültek róla, ha valami hangok megcsapták fülüket. Különben a gyűléseken nem tudattak a traktoristákkal semmit sem. S bizony voltak olyan traktoristák ls, akik azt sem tudták megmondani, hogy ki a traktorállomás vezetője. Természetesen ezeknek a hibáknak és az iízemi pártszervezet hiányos munkájának az lett a következménye, hogy a traktorállomáson a munkafegyelem teljesen meglapult. A traktorosok felelőtlenül bántak mindennel. A gépek karbantartását, — amire minden váltásnál két óra áll rendelkezésre, — teljesen elhanyagolták. így a gépek rossz kezelése folytán a kis hibák nagyokká hőt tek, aminek az lett a következménye, hogy a traktoI rok egy pár órai javításra szoruló hibával, sokszor hetekig álltak a javítóműhelyekben. A sajtószemle után élénk vita fejlődött ki a traktorállomás dolgozói között. Az elhangzottakból is érezhető volt

v a pártmunka hiányossága, mert egyes traktorosok megsértődtek a kritika miatt. .Feszélyezve érezték magukat azért, hogy rámutattak a hibákra. Az öntudatosabb traktoristák viszont szégyelték magukat, hogy a traktorállomásnak „rossz híre van". De ez korántsem jelenti, hogy nem lehet jobb a komáromi traktorállomás munkája, ha minden traktorista tudatában lesz annak a nagy feladatnak, amely az ötéves terv negyedlk évében a traktorállomásokra vár. A komáromi traktorállomás át szervezett üzemi pártszervezete újult erővel fog hozzá a mult hibáinak megszüntetéséhez. A traktorosok szak- és politikai iskolázásokon vesznek ré3zt a tél folyamán. Rendezték a traktorosok fizetését is. A jövőben minden munkát normára végeznek majd a traktorállomáson. A téli javítások ideje alatt pedig bevezették és rendszeresítették az új javítási módszert, mégpedig úgy, hogy a munkát felosztják a szerelők között, aszerint, hogy melyik szerelőnek, milyen munkában van a legnagyobb gyakorlata. A traktorokat szétszedik részekre, minden szerelő megkap egy-egy bizonyor alkatrészt. Külön szerelő javítja a hűtőket, egy másik viszont a sebességváltó szekrény javítását végzi és így tovább, úgy, hogy minden egyes alkatrészt más és más szerelő javít. Az alkatrészek megjavítása után, amikor újra összeillesztik a gépet, jelen van aj! illető traktoros is, aki a gépen fog majd dolgozni, megfigyelheti az egyes alkatrészek bizonyos állását és könnyű munkával azután munkaközben, esetleg a barázdában megjavíthatja a traktort. Az új javítási módszer bevezetésével javul a minőségi munka s egyúttal kevesebb munkaerőre van szükség, mint a régi javítási módszernél, amikor mondjuk két szerelő alája feküdt a traktornak, s azt sem tudták, hogy mihez kezdjenek. Ideoda kapkodtak, de munkájuknak nem volt semmi látszatja. Azonkl vül ezerféle kulcsra volt szükség. Sokszor a szerelök mozogni sem tudtak, ..ie:t a zsebükben lévő 20— 3C kg súlyú kulcsok teljesen lehe tetlenné tették a szabad mozgást. Az új módszernél, — mivel minden szerelör.ek meg van a maga megszokott munkája, — alig egy-két kulcs segítségével végzik a javítási munkákat. Az új javítási módszer bevezetésivel és a szerelők odaadó munkájával idáig 35 traktort, 12 cséplőgépet és aratógépet javítottak meg. A kovácsmühelyben ugyancsak lá zas munka folyik. Itt javitják az aratógépeket, boronákat és hengereket. Csak három ember dolgozik a műhelyben és mégis úgy néz ki akár egy gyár, mert úgy ég az emberek kezében a munka. Boronafogakat készítenek. Bartal Tibor melegíti a vasat, de alighogy betette a tűzbe a hideg vasat, máris ott van Liber Mihály és a közmondásnak megfelelően, — addig üsd a vasat, amíg meleg, — a hatalmas villanykalapáccsal pillanatok alatt megformálja. De még le sem tette a földre, máris ott van a harmadik, iga-?, hogy ő nem azt viszi a satúba, amit Liber a földre dobott, mert az még meleg, — hanem már az előbb elkészített kiformált fogakat, amelyekre aztán a meneteket vágja. Hárman naponta 90, sőt 100 boronafogat készítenek el,\de amellett még egyéb javítási munkákat ls végeznek. Minden elkészített darabért 3 koronát kapnak. Igyekszik a munkával ez a kis csoport, mert kötelezettséget vn°ialtak, hogy február 20-ig készen lesznek a gazdasági gépek javitásávai. Ugyancsak így van ez a cs'plögép Javító műhelyben is. Alaposan, akárcsak az orvos a beteget, úgy átvizsgálják a cséplőgép minden részét és a legkisebb hibát is azonnal kijavítják. — Azt akarjuk, — mondja Verbó Károly géplakatos, — hogy a cséplés ideje alatt ne forduljanak elő azok a hibák, amelyek a múltban toltak. Ezért pontosan átvizsgálunk mindent és kijavítjuk a hibákat. Még jobban haladnának a munkával a cséplőgép szerelő dolgozói, ha megkapnák az igért gyalugépet, aminek segítségével meggyorsíthat, nák a -rerelési munkákat. A versenyben nem akarnak utolsók lenni a cséplőgép szerelőműhely dolgozói. Ha idejében megkapják a gyalugépet, nem fér kétség ahhoz, hogy a műhely-k közötti versenyben még az élenjáró kovácsműhely dolgozóit is elhagyják. MEUY FERENC. Elfogadjuk a galsai EFSz versenykihívását Mi, a sídi EFSz tagjai örömmel olvastuk az Uj Szó-ban a galsai III. típusú EFSz versenykihívását, amelyet hozzánk Intézett az összes munkák százszázalékos elvégzéséért és a politikai munka megjavításában. A versenykihívást örömmel elfogadjuk és minden erőnket latba. vetjük, hogy a versenyben derekasan mególlhassuk helyünket. Szövetkezetünk még egészen fiatal. 1951 október 1-én alakítottuk meg a III. típust, mert az ezelőtti előkészítő bizottság bizony csak igen gyenge munkát tudott végezni. A III. típusban azonban sikerült" Idejében és rendesen elvégeznünk az ősz) munkákat, amiért a járásban az első helyre jutottunk, tehát most a tavaszi munkákban és általában az idén ránk váró feladatok teljesítésében sem akarunk lemaradni. Tudjuk, hogy a fokozott munkával elsősorban saját magunk és dolgozó társaink érdekeit szolgáljuk s ezért nem sajnálunk semilyen áldozatot. FERIK SÄMUEL, a sídi EFSz elnöke. Egymást bujtogatják a hajnácskői kulákok Hajnácskö községben legnagyobbrészt dolgozó parasztok és munkásemberek laknak. Akad itt azonban egy-két spekuláló kulákféle is, akik azon vannak, hogy meglévő földjüknek kisebb- nagyobb részét eltagadják, vagy azt a család tagjaira szétírva felaprózzák, hogy így kibújhassanak a kulákok soraiból és megszabaduljanak a magasabb beszolgáltatási kötelezettségektől. Azok, akik nem régen még a mellüket verték gazdagságukkal dicsekedve, ma a kisparasztok között szeretnének meghúzódni és ezért úton-útfélen szegénységüket hangoztatják. Mivel a földek szétaprózása Hajnácskőn a Párt ébersége miatt nem sikerült, a spekulánsok más módszerrel akarták megbontani a rendet. Rabec István 13 hektáros zsirosparaszt úgy lázított a tervszétíró biztottság ellen, hogy elment Pataki Pál nálánál még ' gazdagabb 20 hektáros kuláktársához, hogy egy kicsit felvilágosítsa: „Képzeld, milyen munkát végez a szétiró bizottság! Nekem, akinek szántóföldem több van, mint neked, csak 500 darab tojást írt elö, neked meg majdnem ezret". Természetesen ez a valóságnak nem felel meg, mert elsősorban is Rabec István a III. kategóriába tartozik és Így kevesebbet kell beadni, mint a második kategóriába tartozó Pataki Pálnak. Emellett meg kell említeni, hogy Rabec István szántóterülete 8.60 hektár, Pataki Pálé pedig csak 7.90 hektár. így bujtogatják a kulákok még egymást is és így akarnak zavarokat előidézni a faluban. Csak hát ez már nem sikerül. GYÖRGY LAJOS, Hajnácskö. A jénei földművesek teljesítik az állam iránti kötelességeiket A jénei kis- és középföldmüvesek az elmúlt évben becsületesen eleget tettek hazafias kötelességüknek. Beszolgáltatási feladataikat nemcsak hogy teljesítették, hanem több terményben túl is haladták. Ott van például Végh László 2 hektáros kisföldmüves, Vince Béli- kisföldmüves, Jénei Gyula 3.5 hektáros földmjves, CJjpál Gyula 4 hektáros, földműves és még rajtuk kívill több más dolgozó paraszt, akik 100%-ig eleget tettek a reájuk rótt feladatoknak. Hogy a jénei dolgozó földművesek az Idén is továbbhaladnak a megkezdett úton, arról tanúskodik az,hogy 1952 I. 81-ig leadtak 795 kg marhahúst, 583 kg sertéshúst és 1000 darab tojási. A,Jénei földművesek bizonyára a jövőben sem hoznak szégyent községükre, mert tudják, hogy ők csak akkor várhatnak az államtól segítséget, ha ök Is megadják az államnak azt, ami jár. Kozlok László, Rimaszécs