Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-13 / 37. szám, szerda

1952 február 13 UJSZ0 Készülünk a tavaszi munkákra A nagymegyeri állami birtokon javítják a gépeket, tisztítják a vetőmagot — minden előkészületet megtesznek a tavaszi munkák sikeres megkezdésére A nagymegyeri állami gazdaság gépjavító műhelyének dolgozói öröm­mel fogadták az 1952-es évi normá­kat. Ezek a normák munkateljesít­ményeik fokozásának az előfeltételei. A dolgozók rossz idő esetén sem hát­rálnak meg. Átmeneti pajtákat léte­sítettek és ott javítják szépen egy­másután a gépeket. A tavaszi munkák elvégzéséhez szükséges gépeket Varga Vince és Kulacs László csoportja uégzí. Ez a két csoport tervét egy héttel ha­marább teljesítette, mint ahogy eredetileg tervezték. A tervtelje­sés határideje ugyanis február 15-e volt, de ők február 7-ére befejezték a tervbevett javítási munkákat. Hasonlóképpen Vízvári Ignác cso­portja is teljes iramban dolgozik. A terv szerint a traktorok javítását március l-re kell befejezniök, de a csoport tagjai büszkén állítják, hogy egy héttel előbb'végeznek. A harmadik csoport Kelemen Vin­ce csoportja, amely az arató és kö­tözőgépeket javítja. A csoport tag­jai március 28-ra tervezték a javítá­si munkálatok befejezését, de most munka közben elhatározták, hogy fo­kozott munkalendülettel megrövidítik a javítási munkák idejét. Meg kell még emlékezni Lengyel Lajos csoportjáról amely a cséplőgé­peket javítja. A csoportr tagjai el­vállalták, hogy március 4-ig az ösz szes cséplőgépeket megjavitják. A fenti rövid beszámoló arról ta­núskodik, hogy a nagymegyeri állami birtok javítóműhelyének dolgozói ön­tudatosan és határozott lépésekkel haladnak előre tervük teljesítésében. Tudják, hogy minden egyes terv tel­jesítése egy-egy tégla békéňk kiépí­téséhez. Érdemes megemlékezni még a gaz­daság többi dolgozóinak téli munká­járól is. Egyesek favágással foglal­koznak, mások vesszőt vágnak, hogy abból kosarat fonjanak. De a kerté­szeti előkészítő munkák is szépen folynak. A földeken egyre szaporodik a trágya és újabb melegágyak szü­letnek, amelybe egyrészt dohánypa­lántákat fognak ültetni, másrészt pe­dik korai zöldségfélék palántáit. Nem kevésbbé fontos a vetőmag-tisztító dolgozók mun­kája, akik éjjel nappal dolgoznak csakhogy teljesíthessék kötelezett­ségvállalásukat. Az árpa és a ta­vaszi gabonafélé k vetőmagfjából már 14 vagon 30 mázsát tisztítot­tak ki, amely mennyiséget át is ad­tak a gazdaságnak, hogy amint le­hetővé válik, azonnal meg lehessen kezdem a vetést. A nagymegyeri állami gazdaság dolgozói tehát igyekeznek lehető leg­jobban kihasználni a jelenlegi téli időszakot, hogy ha beköszönt az első tavaszi nap, azonnal hozzáfoghassa­nak a tavaszi munkákhoz. PÁL KÁLMÁN, Nagymegyer A buzitai traktorosbrigád a besztercebányai kerület traktoros brigádjait versenyre hívja ki A füleki traktorállomás buzitai brigádja ebben az évben az első he­lyet akarja elérni a besztercebányai kerületben. Hogy a brigád tagjai ezt az elhatározásukat valóra tudják vál­tani és hogy egyben a besztercebá­nyai kerfilet többi traktorosbrigádját is fokozott munkára serkentsék, szo­cialista, munkaversenyre hívja ki a besztercebányai kerület traktorosbri­gádjait a terv mennél előbbi teljesíté­sére úgy mennyiségben, mint minő­ségben. A verseny feltételéhez tarto­zik még az üzemanyag megtakarítá­A Deák-brigád versenykihívása a tavaszi munkák gyors elvégzésére Deák Mihály 8.as számú brigádja a galántai traktorállomás vezetőségével és üzemi bizottságával karöltve szo cialista munkaversenyre hívja ki Szlovákia összes traktorállomásait és traktoros brigádjait. A verseny célja: a tavaszi munkák gyors és szakszerű elvégzése az 1952-es évben. A verseny pontjai a következők 1. A tavaszi munkák tervezett ide­jének 25 százalékkal való megrövidí­tése; 2. az öss'zes tavaszi munkák elvé zése a szovjet agrotechnika és ta pasztalatok felhasználásával, kizáró­lag agregátok segítségével; 3. a gépek és az összes munkaesz­közök példás karbantartása, olyan módon, hogy azok a tavaszi munkák időtartama alatt állandóan munka­képesek legyenek; 4. a munkák elvégzéséhez szüksé­ges üzemanyag mennyiségének 5 szá­zalékkal való csökkentése. Jdeneleink nyomán Történet Krivosekról, az almáról és egy keszegíalusi kulákról ui­•J. A tornaijai traktorállomás javítói még este is dolgoznak Február 1-én este a tornaijai trak­torállomáson jártam. Látom, hogy a műhelyben még mindig ég a villany. Vájjon ki lehet ott ilyen lsésőn, ki fo­gyasztja az áramot, mikor az áram­mal takarékoskodnunk kell. Beme­gyek a műhelybe, hát látom, hogy Ligárt Béla műhelyvezető és a két Barnási dolgoznak, javítják a gépe­ket és mint mondják, mindennap megtoldják a munkaidőt, hogy a gép­javításokat az állomáson idejében el­végezzék. Ezek a dolgozók megértet­ték a reájuk váró feladatok fontossá­gát, nem sajnálják szabadidejüket sem feláldozni a közös cél eléréséért. Munkájuk dicséretreméltó és minta­képként szolgál minden dolgozó előtt. PATINÁK ISTVÁN, Tornaija < A szovjet tapasztalatok felhasználásával leküzdöttünk minden nehézséget Elmondta: Cap István, a leleszi EFSz elnöke N. agyon örülök, hogy ez alka­lommal szólhatok egy-két szót szö­vetkezetünkről. Arról szeretnék be­szélni, hogyan építettük eddig szö­vetkezetünket, milyen nehézségeink és sikereink voltak és hogy mik a terveink a jövőre vonatkozólag. Szö­vetkezetünknek már két éves múltja van a közös gazdálkodásban, két év, amely tele volt nehézséggel és mun­kával. Éppen ezekben a napokban kiászítettünk mérleglet másodízben, éppen ezekben a napokban mutattuk meg dolgozó népünknek, hogy mit lehet a szövetkezeti gazdálkodásban elérni. Szövetkezetünk, amely 2.000 hektár földet művel meg, 13 millió koronánál is több, csaknem 14 mil­lió koronás jövedelmet adott. Az éwégi elszámolásnál még felülfize­téseket is teljesíthettünk a munka­egységekre közel 3 millió korona összegbeii. Évvégi elszámdlásunk tényleg bebizonyította azt, hogy el­lenségeink suttogása alaptalan és hogy csupán rosszakaratból terjesz­tették azt a hírt, hogy a szövet­kezetben nem lehet rendes eredmé­nyeket elérni, hogy a kis- és kö­zépföldmüvesek koplalni fognak. Nehi akarok sokat beszélni arról, hogy milyen eredményeink voltak az elmúlt évben. Már maga az a tény, hogy jövedelmünk 14 millió korona volt. és hogy a munkaegységekre 3 milliót osztottunk szét, arról ta­núskodik, hogy a szövetkezeti gaz­dálkodás az az út, amelyen emelni lehet a kis- és középföldmüvesek életszínvonalát. A pénzeredményen kívül ki tudjuk mutatni még azt is, hogy mennyi gabonát, zöldséget és állattenyésztési terméket adtunk a közellátásra. Csulen megbízott elv­társnak igaza volt, amikor azt mon­dotta, hogy mennyi disznóságot be- j szélnek szövetkezeteinkről és egyál- j talán mezőgazdaságunkról jogtala­nul. Éppen pár nappal ezelőtt, ami- j kor a taggyűlésen felállítottuk ered­ményeink mérlegét és amikor le­szögeztük azt. hogy még jobb ered­ményeket is elérhettünk volna, ha a | vezetöfunkcionáriusok többet törőd­tek volna szövetkezetünkkel, hogy sok ezret és milliót veszítettünk el, azáltal, hogy nem tudtuk a munkát olyan módon megszervezni, amint azt a szövetkezeti gazdálkodás meg­kívánja, hogy tagjaink közül is többen hallgattak ellenségeinkre, akik híven terjesztgették az olyan kacsa-híreket, hogy bármennyit dol­gozik is valaki szövetkezetben, ke­resete még sem lesz magas — két és félmillió koronát elgazdálkod­tunk. Egy -két szóval megemlékezem arról, hogy mik okozták ezt a vesz­teséget. Be kell ismernem, hogy mindenekelőtt a funkcionáriusoknál kell keresni a-hibát. Nem tudtuk a tagokat beszervezni állandó munka­csoportokba, nem biztosítottuk szá­mukra a kiegészítő jutalmazást, nem tudtuk traktorosainkat politi­kailag meggyőzni arról, hogyan kell dolgozniok. Innét ezek a hiányos­ságok. Szükséges volt, hogy a szov­jet kolhoztagok, a magastermések mesterei eljöjjenek hozzánk és meg­mutassák azt az utat, amelyen ha­ladnunk kell, ha jobb eredményeket akarunk elérni. Szövetkezetünk az élmúlt év tavaszán és nyarán állan­dóan nehézségekbe ütközött. Nem bírtuk eltávolítani a gyomot. Sok­szor kora reg'gel kellett összehívni a szövetkezeti tagokat, felhasznál­va minden lehető módot, csakhogy a termést valahogy megmentsük. Amikor meglátogattak bennünket a szovjet kolhoztagok, megkérdezték hogyan dolgozunk. Szövetkezetünk megnyerte tetszésüket, de egyide­jűleg figyelmesek lettek hiányos­ságainkra is. Megkérdezték, hogyan szervezzük meg a munkát, hogy az egyes tagok munkáját külön-külön értékeljük-e, vagy pedig közösen. Be kellett ismernünk, hogy közö­sen osztoztunk a munkacsoportok tagjai szerint. Ekkor Sztratyilenko elvtárs arra figyelmeztetett, hogy ez a jutalmazási módszer helytelen. Itt gyökereznek szövetkezetünk si­kertelenségei, ez az oka annak, hogy nem tudunk úgy dolgozni, ahogy kellene. Sztratyilenko elvtárs meg­magyarázta, hogy miért kell az egyes tagok munkáját külön-külön érté­kelni. A z ősszel tehát nagy munka várt ránk. Röviden ismertetem azo­kat a feladatokat, amelyek a burgo­nyaszedésnél voltak, valamint azt a munkát, amelyet a 70 hektár cukor­répa felszedése, a 10 hektár rizs kézzel való learatása, az 50 hektár kukorica leszedése a 20 hektár cirok betakarítása stb. igényelt. Túl sokan nem voltunk a szövetkezetben és éppen ebben az időben kezdtük va­lóra váltani Sztratyilenkó elvtárs tanácsait. A rizs aratásnál. már megkezdtük a tagok munkájának külön-külön való kiértékelését. A rizs kaszálásának megkezdése után, amit az összes szövetkezeti tag együtt végzett, a munka eredmé­nyeit elosztották a szövetkezeti ta­gok számával A "norma egy szövetkezeti tagra 2 hektár lekaszlása, ösz­szehordása és kúpokba rakása volt. Amikor másnap lemértük a munkát, megállapítottuk, hogy egy szövetke­zeti tag még felényire sem végezte el a reá eső részt és hogy így egy hónap alatt sem tudjuk betakaríta­ni az egész termést. Amikor meg­tudtuk, hogy 5—6 tagból álló osz­tagokat kell • alakítanunk s igy szer­vezzük meg a munkát, akkor rög­tön az első nap akadt már olyan osztag, amely a 2 hektáros telje­sítményt elérte, sőt pár nap letelte után egyes osztagok 5 hektárt is el» végeztek. így aztán mindannyiunk számára világossá vált a hiba, ame­lyet addig nem küszöböltünk ki. Az új munkamódszert még következe­tesebben megvalósítottuk úgy, hogy a rizstermést sikerült megmente­nünk. (A Nemzeti Arcvonal sz'ovákiai Központi Akciós Bizottságának ülésén elhangzott felszólalás.) „Helyes volt az, hogy a bálványi állami birtokról a közelmúltban el távolították a reakciós vezetőket, de még nagyobb figyelmet kellett volna szentelni az üzemi pártszervezetek­nek arra, hogy az állami birtok élé­re soha ne kerülhessenek olyan ele­mek, akik nem a munkásosztály, a dolgozó nép Javát akarják, hanem azon mesterkednek, hogy /hol tudná­nak ártani", — ezt írja levelében Tóth József, a bálványi állami bir­tok dolgozója, majd így folytatja: „Amikor mi munkások minden erőnkkel küzdünk és osztályharcot folytatunk a szocializmus legnagyobb ellensége, a kulákok ellen, ugyanak­kor vannak még vezetőfunkcióban olyan egyének, akik készek szövet­kezni a kulákokkal, sőt még segít­ségükre is sietnek". Szerkesztőségünk- egyik munkatár­sa a levél beérkezése után a hely­színen alaposan kivizsgálta, igaz-e, hogy Krivosek, a birtok helyettes intézője- Lőrinc és Füsi keszegfalusi kulákoknak szánttatott A mult évben történt ez a legna­gyobb dologidőben, amikor a legelső és legfontosabb dolog lett volna, hogy az őszi mélyszántást a leg­jobban és legrövidebb időn belül be­végezzék. Nem is kell külön meg­magyarázni, hogy a mélyszántás minél előbbi befejezése éppen olyan szükséges lett volna a bálványi ál­lami birtokon is, mint ahogy a töb­bi birtokon is igyekeztek a szántás­sal. De úgy látszik, hogy a bálványi állami birtok vezetősége megsajnál ta a „szegény" kulákot és ezért szán­totta meg földjüket. , Krivosek pedig, aki abban az idő­ben a traktorosok munkáját be­osztotta, ahelyett, hogy előnyben részesítette volna az állami bir­tok földjeit, két traktort a ke­szegfalusi spekuláns kulákoknak adott. Persze, mikor a dolog napvilágra került, azt hajtogatták, hogy nem kellett volna azért ilyen nagy „port" felverni, hanem megegyezéses alapon el lehetett volna „simítani" a dolgot. A birtok intézője, Hornyán elvtárs s azt magyarázta, hogy nem volt, szép, hogy a szerkesztőséggel is tu­datták a dolgot, mert ők a birtokon közösen letárgyalták volna és min­den a legnagyobb rendben, simán el­intéződött volna. De ezek a „sima" elintézések né­ha rosszul végződnek, mert vannak az állami birtokon öntudatos dol­gozók is, akik szeretik az egyenes és kommunistához illő munkát és nem holmi símítgatásokkal akar­ják elintézni népünk legnagyobb ellenségeit, a kulákokat és azt, aki őket segítette. Egyesek Krivoseket „jó" ember­nek tartották a birtokon, de meg kell csak kérdezni egy-két mun­kást, milyen véleménnyel vannak róla. Hisz mindenki csak „sípos-őr­mesternek" ismeri öt a birtokon. Ügy látszik, Krivosek lusta volt még a száját is kinyitni, hogy a dolgozókkal úgy ahogy du­kál, a legtermészetesebb emberi hangon beszéljen. Minden nap síppal a szájában hív­ta a munkásokat, ha valamit akart. Ha pedig néha mégis ki­nyitotta a száját, abban nem volt köszönet, mert a legcsúnyább ká­romkodások közepette ordítozott a munkásokra. Ahogy a történteket még Hor­nyán intéző is megerősíti, valóban szántottak Füsi és Lőrinc keszég­falusi kulákoknak, de ez szerinte nem is olyan nagy baj, hisz a ku­lák megfizetett ezért. Hogy azután mennyi almát kaptak a szántásért, azt Hornyán intéző maga sem tud­ja, pedig egy intézőnek tudnia kel­lene, hogy mi történik a birtokán. Igaz, hogy a szántás díját befi­zette Krivosek, de mikor? Ahogy Ambrus „plébános úr", a könyvelő elszólta magát (mindenki úgy hívja őt a birtokon, mert papnak készült* akkor „keď to bolo zle", ami ma­gyarul annyit jelent, hogy akrfor, amikor már büdös lett a levegő. Te­hát akármennyire is szerették vol­na símítgatni a dolgot, mégis ki­bújt a szög a zsákból. így történt a dolog a spekuláló kulákokkal meg az almával. De a történet folytatódik. Az alma nem lett mind egy szemig Krivoseké, hanem 1 az alma tovább vándorolt. Ahogy ezt Németh elvtárs, az ál­lami birtok intézője, szintén meg­erősítette. A kulák almájának egy része el­vándorolt Nyitrára. Állítólag va­lami építkezési anyagra lett vol­na szüksége a bálványi állami birtoknak. Az épületanyag kiadá­sát egy „kisasszony" intézi Nyit­rán. A „kisasszony" szeretett vol­na almát enni s úgy látszik, csak az alma ajándék ellenében adta ki az épületanyagot. Efféle „simítgatások" helyett sok­kal hasznosabb lenne, ha politikailag jobban nevelnék és mindenféle téren felvilágosítanák a birtok dolgo­gozóit. Mert vannak nagyon jó és öntudatos. munkások is a bálványi állami birtokon, de csak egy kis időt kell szentelni arra. hogy az emberekkel beszélgessenek. Tehát arra kellene a fősúlyt helyezni, hogy megértetnék a munkásokkal azt, hogy ma már nem a földbirtokosok­nak dolgoznak és nem a födbirtokos zsebébe megy a nyereség akkor, ha többet termelnek, hanem az egész ország dolgozói javát szolgálja és igy a saját birtokukon lévő dolgo­zók jobb életét segíti elő. Ahogy Majer bácsi, vagy Szolik József a tehenek gondozói megértették, hogy ha magasabb tejhozammal hozzá-, járulnak a szocializmus minél előb­bi megvalósításához, azzal az ő éle­tüket és gyermekeik jövőjét is szeb­bé teszik. De ahelyett, hogy ezt csi­nálnák, állandó pozíció harc folyik a birtok vezetőd között. Közös meg­értéssel és igazi kommunista neve­éssel élenjáró birtok lehetne Bálvá­nyom Az a nevelési módszer sem he­lyes, ahogy azt Bánhidai elvtárs az állami birtokok üzemi bizottsá­gának az alelnöke gondolja. Bán­hidai elvtárs úgy gondolja s úgy állítja be az egészet, hogy ő a mun­kások „védőszentje". Bánhidai a min­den. Ha elkezd beszélni az ő apos­toli hangján, bizonyosan minden munkás „elérzékenyülve" hallgatja és sohasem tudnának talán mást mondani, hogy ki is lehetne más a mi jótevőnk, ha nincs Bánhidai? Hisz az a segítség, amit népi de­mokratikus rendszerünk nyújt a családapáknak a negyedévenkénti családipótlék, megint csak Bánhi­dainak köszönhető. Persze. Bánhidai elvtárs ezt így magyarázza és a bensőséges szavak hatására a dolgo­zók azt hiszik, hogy akkor nem kapnának családi pótlékot, ha ezt nem Bánhidai elvtárs fizetné ki. Mert minden az üzemi szak­szervezet és annak alelnöke — az üzemi pártszervezet az lényegében „semmi", — Bánhidai szerint. Igaz, a bálványi állami birtok üzemi pártszervezete a múltban nem sokat törődött a munkások érdekeivel, mert megengedte azt, hogy mindenfé­le „símítgatásokkal" elintézzék az olyan dolgokat, amelyek egyenes, ellentétben állnak a munkások ér­dekeivel. Reméljük, hogy most, az újonnan átszervezett üzemi pátrszervezet Lábszki elvtárs vezetésével igyekez­ni fog mindenbén a dolgozók ér­dekeit szolgálni és megtisztítja az állami birtokot az oda befurakodott káros elemektől. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom