Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-13 / 37. szám, szerda

1952 február 13 m 1MSI0 CsejbafsiáB temetése Mim Ss!srb§n Február 9-én adta meg a végtisztességet a mongol nép hü fiának, vezetőjének, a Mongol Népköztársaság miniszterelnökének és a Mongol Népköztársaság forradalmi pártja politikai bizottsága tagjának, Csojbalszan marsallnak. A katafalk körül 3 nap alatt több mint íbO.OOO munkás, földműves, pásztor vonult el, ezenkívül művészek, költök, tudósok, diákok és a mongol hadsereg tagjai. Február 9-én mintegy háromszázezer dolgozó gyűlt öszsze Ulan Batorban gyászösszejövetelre. A gyász-összejövetelt a nagy népi Surál vezetőségének elnöke Bumacende nyitotta meg. Ezután a Mongol Népköztársaság forradalmi pártja központi bizottságának titkára és a kormány elnöke Cedenbal szólalt fel. Beszédében kifejezésre juttatta a Mongol Népköztársaság népének szomorúságát Csojbolszán marsall halála felett, aki egész életét népének szentelte. Csojbalszan marsall halála felett, aki me volt a mongol népköztársaság hadseregének megalakításában és legkiemelkedőbb harcosa volt a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió közti barátságnak, amely az alapja a Mongol Népköztársaság minden sikerének. Cedenbal Csojbalszan marsall ravatalánál ünnepélyes esküt tett, hogy a mongol nép tovább folytatja azt a müvet, amelyet Csojbalszan marsall megkezdett, egyesül a mongol forradalmi párt soraiban, a lenini-sztálini zászló körül, és tovább fogja fejleszteni a mongol nép barátságát a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Cedenbal beszéde után a Szovjetunió legfelsőbb szovjetbe elnöksége elnökének helyettese M. P. Taraszov szólalt fel. Ezután a Kínai Népköztársaság küldötte, majd Bugyonnij marsall, a szovjet delegáció tagja, szólalt fel. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót Csojbalszan marsall tetemével a Mongol Népköztársaság kormánypalotája előtt helyezték Krök nyugalomra. § A koreai fe^erriÉiweti tárnvaSásoferól A főbizottságok ülésén, amelyen a tárgyalási programm ötödik pontjáról tárgyalnak, a népi erők küldötte visszautasította az intervenciósok ellenjavaslatát, amelyet a népi erők küldöttségének február 6-i javaslatára terjesztettek elő. Amint ismeretes Nam-Ir tábornok, a népi erők főmegbízottja azt javasolta, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása után 3 hónapon belül hívjanak össze politikai konferenciát, amelyen az összes idegen csapatoknak Koreából való visszavonását, a koreai konfliktus bébékés megoldásának kérdését és a koreai béke helyreállításával összefüg gő tffbbi kérdéseket megtárgyalnák. A népi erők küldötte rámutatott arra, hogy e kérdések békés megoldásának biztosítására mindkét félnek ajánlania kellene az érdekelt országok kormányainak, hogy bizonyos előre meghatározott időben hívják össze e kormányok politikai konferenciáját és hogy ezeket az ajánlatokat tegyék meg világosan és ne burkolják felesleges frázisokba és kétértelmű kifejezésekbe, amint az ameri k í ellenjavaslat teszi. A népi erők külötte rámutott: arra, hogy a tárgyalások folyamán mindkét fél megegyezett abban, hogy a koreai kérdés politikai megoldását a két fél politikai konferenciájának kell átengedni és ezért ezt nem szükséges belefoglalni a fegyverszüneti egyezménybe amint azt az amerikai javaslat első cikkelyének ötödik pontja kimondja,. Másodszor pedig az amerikai ellenjavaslat szerint mindkét fél kell, hogy ajánlja az érdekelt kormányoknak, hogy három hónapon belül lépéseket tegyenek a különböző kérdéseknek vagy politikai konferencián való megtárgyalására, vagy pedig „más alkalmas politikai eszközökkel" való megoldásra. Az amerikai ellenjavaslat kiforgatja a koreai és kínai javasla/t harmadik pontját is. A népi erők küldötte hangsúlyozta, hogy a koreai kérdést nem lehet elszigetelten venni. A koreai kérdés megoldásának biztosítására és a- koreai béke biztosítására a politikai konferenciának meg kell tárgyalnia és meg kell oldania a többi kérdéseket is, amelyek a koreai béke helyreállításával összefüggenek. A beavatkpzók ellenjavaslata ezért ne

m kielégítő. A népi erők küldötte azt ajánlotta a beavatkozóknak, hogy újból gondosan vizsgálják felül és fogadják el a népi erők február 6-i javaslatát. Terjednek a sztrájkok egész Olaszországban Egész Olaszorszagban folytatódnak a dolgozók sztrájkjai, akik magasabb béreket követelnek. így például február 8-án sztrájkba lépett a monte catini tröszt 50.000 munkása. Ugyanezen a napon 24 órás sztrájkba kezdtek Nápoly, Velence és Genua kikötőinek összes rakodómunkásai, hogy így kényszerítsék ki bérkövetelésüket. Az utóbbi napokban Toscana és Abruzzo kerületek bányászai is néhányórás sztrájkba léptek, ugyancsak sztrájkolnak a vitenzai vas- és fémmunkások, valamint a római élelmiszeripari munkások is. Ezenkívül sztrájkba léptek az öt legnagyobb nyomda munkásai, a textil, az üveg, az építőipari munkások a toscanai kerületben. Általános sztrájkra került a sor Arezzo és Pistoia városokban. A 17 nappal ezelőtt kezdett szicyiai bányász-sztrájk tovább tart. Az apulia körzetben, Lecce tartományban már második hete tart a mezőgazdasági munkások és a dohánymunkások sztrájkja. A jugoszláv hadsereg két katonája menedékjogot kért Magyarországon Máricsics Ráde, a jugoszláv hadse-. reg katonája és Napics József jugoszláv határőr Jugoszláviából Magyar, országra menekült ós menedékjogot kér. Máricsics Rádé az állandóan fokozódó nyomor és munkanélküliség elől menekült el a titóista Jugoszláviából- Katonai szolgálatának közeli lejárta előtt Magyarországra menekült, mert tudta, hogy itt szabadság, munka, emberi megélhetés várja őt. Napics József határőr elmondotta, hogy az amerikai vezetés alá helyezett jugoszláv hadseregben fasiszta besúgók és egyéb gonosztévők basáskodnak. A katonáknak nem adnak meleg téli ruházatot, s élelmezésük is nagyon rossz. Mindez tömeges megbetegedésekre vezet. Napics József a

Z embertelen bánásmód miatt menekült Magyarországra. A két jugoszláv menekültnek a magyar népi demokrácia megadta a menedékjogot. „Vesszen Adenauer, hogy a német nép élhessen" Egész Nyugat-Németországban széleskörű sztrájk és tiltakozó mozgalom folyik az Adenaer-kormány és az újrafelfegyverzés ellen. Pénteken és szombaton figyelmeztető sztrájkba léptek a karisruhei Keigergépgyár. a stuttgarti Mereedescipőgyár, az ebersbachi Texma-szövőgépgyár, a „Sfidrad" fémipari üzem és csaknem valamennyi turlachi gyár dolgozóiTöbb mint 350 nyugatnémetországi üzem dolgozói röpgyüléseken -tiltakoztak az Adenauer kormány újrafelfegyverzési politikája és a bonni parlament legutóbbi határozata ellen. A tiltakozó gyűlések egyik szónoka ezt mondotta: „Vesszen Adenauer, hogy a német nép élhessen!" A német ifjak képviselői egész sor nyiigatnémetországi városban „hadkötelezettség elleni ligát" alakítottak. Heilbronnban az üzemi munkásság 250 bizalmija felszólította a nyugatnémet szakszervezeti szövetség vezetőit, hogy hihessenek általános sztrájkot a bonni állam egész területén. Csatlósok viszálykodása Az amerikai politika hatalmas ellenállással találja magát szemközt egész Nyugat-Európában. Tiltakoznak a német nép legszélesebb rétegei. amelyek a washington-bonni háborús klikk politikájában egy új nemzeti katasztrófa előkészítését látják. A bonni kormány és a nyugati hatalmak közt megkötött új, titkos nemzetáruló és háborús szer ződés ellen — amelynek valódi tartalmát a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese, WaJter Ulbricht elvtárs leplezte le —. úgyszintén az általános hadkö telezettség bevezetése ellen milliók emelik fel szavukat egész NyugatNémetországban, kezdve a haladó ifjúságtól, a szakszervezetek töme gein keresztül, egészen az olyan polgári pártokig, mint a katolikus centrumpárt- Tömegtüntetések és tiltakozó sztrájkok rázzák meg a bon"! állam bizonytalan alapokon ál'ó épületét. S a kommunista párt elleni intézkedések bejelentése csak erősíti a tömegeknek ezt az ellen állását. Egész Nyugat-Németországban követelik az Adenauer kormány lemondását. — támogatva Reimann elvtársnak, a Német Kommunista Párt elnökének a bonni parlament eVőtt elhangzott ezirányú követeié sét. fis nem kevésbbé szélesen bontakozik ki az ellenállás a nyugatnémet remilitarizálással szemben Nyugat Európa többi országaiban, de főkép Franciaországban. A francia burzsoá sajtó egy jelentős részének hangja, így például a Le Monde-é, amely nyíltan felvetette a kérdést, vájjon a nyugati államok a két világháború közti német politikájuk ..tévedéseit" akarják-e megismétel ni — arról tanúskodik, hogy a nyugatnémetországi úirafelfegyverzésnek Amerika által diktált üteme és mértéke ellen ma már nemcsak a munkásosztály, hanem a francia burzsoázia tekintélyes rétegei is felemelik szavukat. A német-kérdés ki élezte az atlanti tömbön belüli ellentéteket s ezek az ellentétek olyan mértékben élesednek, ahogy a bon. ni kormány revansiszta, imperialista törekvései mind nyíltabban bontakoznak ki. Az USA atlanti politikájában je lentkezö belső nehézségeknek jellegzetes példája a párizsi és a bonni kormány között az utolsó hetekben kirobbant viszály. Nem véletlen, hogy ez a viszály éppen a Saar-vidék és Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetségbe való felvétele kérdésében bontakozott ki. A francia és a nyugatnémet monopoltöke között az amerikanizált nyugateuró pai kontinensen belüli gazdasági és katonai hegemóniáért folyik a harc — és mind a két vitás kérdésnek bizonyos értelemben kulcsszerepe van az említett hegemóniáért folyó harc eldöntésében- Adenauer ismét bejelentette igényét a jelenleg francia fennhatóság alatt álló Saar-vi dékre. A francia imperialisták vi szont úgy látják, hogy a Saar-vidék szene és acélja nélkül végleg ver. senyképtelenekké válnak és alulmaradnak az előretörő nyugatnémet konkurrens ellen folyó harcban, következésképpen az Adenauer-kor. mánynak a Saar-vidékre bejelentett igényei gazdasági létérdekeikben veszélyeztetik őket. Adenauer „egyenjogú" atlanti tagságot is követel Nyugat-Németországnak. Ennek jóváhagyása viszont a francia kormány ingatag belpolitikai helyzetét ásná alá, az elmúlt évek nemzetárulását tárná teljes meztelenségében a nyilvánosság elé — nem beszélve arról a félelemről, amelyet a francia burzsoázia jelentős részében egy , egyenjogú" német imperializmusnak már a gondolata is kivált A két csatlós közti viszályban a közös gazda, Amerika, máris német lakájainak fogta pártját, mivel most ettijjl vár nagyobb segítséget háborús terveihez Kétségtelen, hogy az imperialistáknak ezek a belső ellentétei akadályozó tényezőkként meredeznek az atlanti háborús készülődések elé. A lisszaboni tanácskozást 'máris február elejéről a hónap végére halasztották — éppen a felmerült ellentétek következtében. A francia sajtó azon a véleményen van, hogy Adenauer a maga követeléseivel „bombát" dobott az „Eurőpa-hadsereg"ről folyó tárgyalások közé. De kétA német nép problémái megoldásának egyetlen útja: a békeszerződés megkötése Németországgal — mondotta Max Reimann elvtárs Max Reimann elvtárs, a Német Kommunista Párt elnöke, beszédet intézett a nyugat-németországi üzemek és a nép küldötteihez, akik azért gyűltek össze Bonnban, hogy a szövetségi gyűlés tagjainál erélyesen tiltakozzanak a tervezett véderötörvény ellen. Max Reimann elvtárs, akinek beszédét a hallgatóság tetszésnyilvánítása többször megszakította, rámutatott, hogy a Schumann tervvel a védelmi hozzájárulás és a keretszerződés útján Nyugat-Németországot háborúra akarják előkésziteni. A Kommunista Párt elnöke felhívta a munkásküldöttségek figyelmét a szociál-demokrata párt jobboldali vezetőségének álnok magatartására a védelmi hozzájárulás, keretszerződés és a Schumanntterv kérdésében. Emlékeztette hallgatóságát arra, hogy Schumacher és Olienhauer már 1948-ban egy hadászati emlékiratot kapott Hauser volt SS-tábornoktól, amelyben a Szovjetunió ellen intézendő esetleges támadásról vojt szó. — A szociál-demokrata vezetők magatartása elítélendő. - hangsúlyozta Reimann elvtárs. Nagyon jól tudják, hogy a szociál-demokrata munkásság, éppúgy, mint az egész nép, nem hajlandó életét áldozni az amerikai imperialisták profitjáért. A német nép a politikai és gazdasági nehézségekből kivezető utat csak a békében találhatja meg. A védkötelezettség híveinek az az állítása, hegy a hadsereg csupán az ország védelmét szolgálja, hasonlít Hitler és a többi támadó jelszavához: „elejét kell vennünk a támadásnak". • — Népünk már jól ismeri az ilyen dolgok menetét, — tette ho'.zá Reimann elvtárs. Ezért követeli: legyen vége az uszításnak és jöjjön a békés megértés! A nép a németek szabad tanácskozását követeli, hogy el lehessen jutni a szabad össz-német választásokhoz. E választásokból olyan alkotmányozó nemzetgyűlés jön létre, amely megkötheti a békeszerződést. Ez a kivezető út! Más út nincs, mert minden más út a háborúhoz vezet! Reimann elvtárs szavai mély hatást tettek a munkásküldöttekre. „Bizonyos lehet abban — jelentette ki a Daimler-Benz-müvek küldöttségének vezetője, — hogy nem nyugszunk addig, amíg mindenki be nem látja, harcolnia kell a békéért, ha saját magát, családját és népét fenn aliarja tartani". Az indiai Kommunista Párt tovább támogatja az egységfrontot India Kommunista Pártjának főtitkára az indiai választásokról Az indiai kommunista párt főtitkára, Adzoj Kumár Ghos egy nemrégiben tartott sajtókonferencián nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. Nyilatkozatában Ghos rámutatott arra, hogy „a reakciós indiai körök és szövetségeseik éppúgy, mint mecénásaik, az angol és amerikai Imperialisták a határon túl, akik India függetlensége és szabadsága ellen vannak, és akik Indiát a Szovjetunió, Kína és a demokratikus országok ellen akarják fordítani, nyugtalanok az indiai kommunista párt és a demokratikus szervezetek választási sikere miatt. Kiabálnak az úgynevezett „vörös veszedelemről". A reakció képviselői követelik, hogy a kormány tegyen meg minden óvintézkedést a Kommunista Párt ellen. Ilyen irányú politikát folytat az indiai kormány már néhány éve. Ghos emlékeztet a Kommunista Párt elleni tömegakciókra. emlékeztet a kommunisták, a földműves és munkásszervezetek vezetőinek bezárására. Földművesek ezreire lövettek, akik a Kommunista Párt vezetésével a földért és a szabadságért harooltak. Ghos rámutatott arra, hogy a terrornak ez a politikája, amelyet az indiai kormány a nagybirtokosok, a monopolisták és az angol nagykereskedők érdekében folytatott, a legnagyobb sikertelenségre vezetett. Mindenkit meggyőz arról, — jelentette ki Ghos, — hogy „a kormány az összes reakciós erők ellenforradalmi frontját akarja megszervezni és szándékában áll. hogy támadást intézzen a kommunista párt és a demokratikus szervezetek ellen". Beszéde befejezésében az indiai Kommunista Párt főtitkára kijelentette, hogy a kommunista párt továbbra is támogatni és kiszélesíteni kívánja a demokratikus erők egységfrontját,. úgy parlamenti, mint parlamenten kívüli tevékenységében. Az úgynevezett indiai ötéves tervvel kapcsolatban Ghos kijelentette, hogy a Kommunista Párt ezt a „tervet" csak papírtervnek tartja. Sohasem fogják azt teljesíteni és ha teljesülne is, nem fogja biztosítani a nép jólétét. Az amerikai „segítségről" Gho

(3 kijelentette, hogy a kommunisták azt akarják, hogy India a saját belső erőire támaszkodjon és ha mégis szükséges lesz a külföldi segítség, azt csupán nyílt vagy titkos politikai feltételektől mentesen lehet csak igénybe venni. Az amerikai segítség sehol sem segíti az ország felvirágzását, — mondotta befejezőül Adzoj Kumár Ghos, az indiai Kommunista Párt főtitkára. Súlyos összetűzések az iráni választási küzdelemben Hivatalos értesülések szerint Za oíbl városában véres összetűzések történtek, amelyeknek során megölték a helyi kormányzót, a kormány választási felügyelőjét és a helyi választási bizottság két tagját. Súlyosan megsebesült a város rendőrfőnöke és több más tiszviselője. A kormány Zabol ban és a szomszédos Zahedan városban kihirdette az ostrom-állapotot. Az Ates és Dad című lapok híradása szerint a zaboli véres eseményeket a más és más párti képviselőjelölteket támogató két csoport nézeteltérései idézték elő. Az Ates jelenti, hogy Damganban egy véres összetűzés során két embertv megöltek. Többen megsebesültek. ségtelen, hogy még ezekben az ellentétekbén is a legfőbb feszítő erő, amely az imperialisták atlanti terveit keresztülhúzza: a nép, a kommunista pártok által vezetett és lelkesített nép, az amerikai háború programmja ellen öntudatos és odaadó harcba vonuló, békét követelő nép. A Német Kommunista Párt, amely egységes akcióra hívta fel a kommunista és a szociáldemokrata dolgozókat, szervezi a felfegyverzés elleni tiltakozó és sztrájkmozgalmat és az Adenauer-kormány megbuktatását tűzte ki harci célként NyugatNémetország népe elé; a Francia Kommunista Párt, amely az új náciveszély tudatosításával az 1941— 44-es nemzeti ellenállás erőit sorakoztatja fel a washingtoni-bonni háborús bűnszövetkezet és francia szekértoló: ellen — hatalmas szolgálatot tesz a béke ügyének. Harcukat a világ népeinek szolidaritása kíséri és ez' a szolidaritás ma különös erővel árad az üldözés alá vett Német Kommunista Párt, a békeharc e bátor zászlóvivője felé.