Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-01 / 27. szám, péntek

U J szo 1952 február 1 ^M-iiiikáilLt^UzáiJtk (ff ák Igy terjesztettem a pártsajtót, amely dolgozóinknak nagy segítőtársa a szocializmusért íoiyó harcban Minden haladőszellemü dolgozó­nak kötelessége meggyőzö munkát folytatni, kötelessége az esetleg té­vesen gondolkodó munkástársait a helyes útra vezetni, türelmes, fel­világosító munkával bebizonyítani neki, Pártunk irányvonalának he­lyességét és a pártsajtó fontossá­gát. Én magam már 1951 július 7-én megkezdtem az előfizetők szerzését az Uj Szónak és a Pravdának. Köz­vetlenül ezután műhelyünkben is bevezettük a pártsajtó közös olva­sását a reggeli röpgyüléseken, ami­kor is fölolvastuk a fontosabb cik­keket és ezekről tízperces vitát tar­tottunk. Mindjárt az első nap si­került egy Pravda és két Uj iTzó előfizetőt szereznem. Ettől fogva a merrendelőlapok mindig a zse­bemben voltak. Nem estem kétseg­be akkor sem, ha valahol elutasí­tottak. Elmentem az illetőhöz újra „Nem érünk rá újságot olvasni", mondták többen is Gondolkodtam a dolgon, mit lehetne tenni, hogy meggyőzzem őket. Kerestem az al­kalmat, hogy olyankor találjam az illetőket, amikor együtt vannak a családjukkal. Eleinte csak beszél­gettünk, de zsebemben mindig volt újság. Megvitattuk a bel- és kül­politikai helyzetet. beszélgettünk Koreáról, az amerikaiak jogtalan támadásáról. Majd részleteket ol­vastam fel az újságból, hol a Prav­dából. hol az Uj Szóból, mikor, hogy kívánta a helyzet. Nem olvastam sokat, de gyakran, nap-nap után megismételtem ezt a taktikát. A legjobb úton haladtam, a meggyőző munka terén, amikor váratlan esemény jött köz­be. Brigádra mentem a Szövetségi Vasútvonalra. Egy hétig voltam ott és ezalatt az idő alatt elvtársaim a feleségemnél többször is érdeklőd­tek, hogy hol vagyok. Tudom, hogy nem annyira én, mint inkább a már megszokott újságolvasás hiányzott. Meglátszott ez abból is, hogy ami­kor hazatértem és meglátogattam őket, egyesek már messziről inte­gettek felém és azzal fogadtak, hogy van­e megrendelőlapom. Igy jártam a Miska bácsival is, aki ne­héz munkáskezébe véve a ceruzát, aláírta a megrendelést és azt sze­rette volna, ha máris kapja az új­ságot. Ha néha előfordul, hogy kés­ve kapja meg az újságot, akkor en­gem is szid meg a postást is. de ez is azt bizonyítja, hogy szereti és becsüli a szocialista sajtóterméket. Az agitkettösök működése ide­jén, vagyis a sajtónapok alkalmá­ból, én 10 előfizető szerzésére vál­laltam kötelezettséget. Jártam a há­zakat, beszélgettem az emberekkel. A társam, Persal Viktor elvtárs nem tud magyarul, pedig a nekünk jutott utcákban sok lakásban ma­gyarok laktak. Az első nap két előfizetőt szereztünk. Köztük egy olyan nénikét, aki nem is tud olvasni és ezt csak akkor tudtuk meg, amikor megkértük, hogy írja alá a megrendelő lapot. — Minek rendeli meg az újságot — kérdeztük, — ha nem tud sem írni, sem olvasni? A nénike azonban megnyugtatott minket, hogy majd az unokája fel­olvassa neki mindennap az újságot. hiszen ha a régi rendszer nem is adta meg a lehetőséget ahhoz, hogy iskolába járjon, azért ő is akarja tudni, hogyan halad hazánkban a szocializmus felépítése. Üzemünkben egy sajnálatos eset is történt a pártsajtó terjesztésével kapcsolatban. Az egyik vezető ál­lásban levő elvtárs 20 előfizető szerzésére vállalt kötelezettséget. Kötelezettségét teljesítette is, de hogyan ? Egyszerűen rákényszeri­tette az éppen szolgálatot teljesítő dolgozókra a megrendelést. És mi történt egy hónap múlva. Az így szerzett előfizetők nagyrésze le­mondta az újságot, Az újságolva­sást nem lehet senkire ráparancsol­ni. Kitartó, felvilágosító munkávai kell meggyőzni munkástársainkat a pártsajtó szükségességéről. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy meg szerzünk egy előfizetőt, mert az újságo' nemcsak megvenni, hanem olvasni is kell. A sajtóból tanulunk, segítségével kiküszöböljük a hibá­kat, hozzájuttat új munkamódsze­rek elsajátításához, támogat a ter­melés fokozásában és szocialista ha­zánk felépítésében. Ezzel egyidejű­leg erősít minket békeharcunkban és lehetővé teszi, hogy könnyebben elérjük életszínvonalunk emelkedé­sét. NOVOSZAD JÓZSEF, munkáslevelő, Slovnaft, Bratislava. Hangszórót kapott Zsély község Január 22-én örömteli nap virradt Zsély' község népére. Ünnepélyesen üzembe helyezték a községi hang­szórót és ebből az alkalomból a köz­ség minden helyiszervezete, az isko­lák és a járási Nemzeti Bizottság, valamint a helyi Nemzeti Bizottság képviseltették magukat a megnyitó ünnepségen. A hangszóró felszerelése ismét lé­pés községünk életszínvonalának emelkedésében és mint Stnny elvtárs a járási Nemzeti Bizottság kiküldöt­te is elmondta, láthatjuk, hogy népi demokratikus államunk tettekkel bi­zonyítja be, hogy a közérdekű dol­gok valóban a dolgozókat szolgál­ják. Az ünnepi beszédek után kul­túrműsorral gondoskodtak a helyi iskolák, majd az avató ünnepeéget az Internacionálé eléneklése fejezte be. (levelezőnktől), Zsély. ôľdekiódéuzL &ioasom az (ilj miudzáű^aeiM Mint az Uj Szó előfizetője napon­ta olvasom a lapban a munkásleve­lezők beszámolóit. Minden üzemről és szervezetről lehet az Uj Szóban olvasni, csak a mi üzemünkről, a Békeüzemről hangzott még benne kevés szó. A Békeüzem dolgozói pedig ugyancsak résztvesznek a termelő­munkában, de nézzük csak meg kö­zelről, hogyan. A munkaverseny ügye igen gyengén áll. Valami oka kell, hogy legyen ennek, hiszen a Békeüzemben is vannak öntudatos dolgozók é ahol öntudatosak a munkások, ott egyre-másra kellene érvényesülni az új munkamódsze­reknek. az újításoknak. Én. a lakatosmühelyben dolgo­zom és már többször törtem a fe­jem azon, hogyan lehetne itt is munkaversenyt kezdeményezni. Rá­jöttem, hogy a verseny első gátló körülménye az, hogy nincs elegendő nyersanyag. Egyszer már aláírtunk egy szerződést, hogy egy hónapig nem vételezünk anyagot, hanem csak hulladékokból és meglévő kész­letvasból fogunk dolgozni. Lidia Korabelnyikova példája szerint. Eb­ben a kötelezettségvállalásban iga­zán igyekeztünk kitenni magunkért és én magam is 133%-ot értem el hulladék feldolgozásában. Most azonban már sem hulladékról, sem rendem anyagról nem gondoskodnak számunkra. Igv aztán csak elpo­csékoljuk a drága munkaidőt és a keresetünk sem tud javulni. Én már tettem egyszer egy javas­latot arra vonatkozólag, hogyan le­hetne a lakatosmühelyben időt megtakarítani, fokozni a munka ütemét, ami a ke­resetünk emelkedését is jelentené. Javaslatomat azonban az üzem ve­zetősége visszautasította azzal a megokolással, hogy csak akkor va­ló3ítható meg, na a gyár már telje­sen elkészült. Csodálkoztam is, hogy miért halogatják a javaslat megva­lósítását, hiszen most lenne a leg­nagyobb szükség az ügyek rende­zésére. Mostanában már úgy volt. hogy mégis csak elfogadják a ja­vaslatot, de aztán valahogy megint csend lett. Megjegyzem, hogy ha nem bitosítanak számunkra anya­got, akkor az én újítőjavaslatom sem érvényesülhet. Ha már kritizálok, akkor arra is rámutatok, hogy üzemünkben nincs meg az összhang a munkásság és a- üzem vezetői között. A dolgozók nem járnak az üzemi gyűlésekre, mert a gyűlésen eltöltött id" anyagi veszteséget jelent nekik, másrészt pedig azt mondják, hogy hiába men­nek a gyűlésre. Minket, magyar dolgozókat az is zavar, hogy az üzemben megtartott gyűléseken ki­zárólag szlovákul tartanak előadást és nekünk minden alkalommal kü­lön kell kérni, hogy magyarul is ismertesse* velünk a gyűlés pro­grammját. A vitába természetesen nem tudunk bekapcsolódni, mert többnyire csak sejtjük, hogy miről vitatkoznak. tűnnek ellenére úgy látom, hogy a szlovák elvtársak sem látogatják a gyűléseket. Talán az is az oka ennek, hogy az előadók ahelyett, hogy az üzem időszerű szakszerve­zeti, vagy pártügyeivel foglalkozná­nak, rendszerint elvont témáról tár­ulnák felolvasást a gyűlésen. Sze­rintem a pártgyülésen az üzemi pártszervezet munkájával, a dolgo­zók politikai fejlődésével - kell fog­lalkozni, azonkívül meg kell vitatni a párttagok különféle ügyesbajos dolgait, hogy megtalálják a felve­tett hibákra az orvoslást. Meggyő­ződésem, hogy ha a párt- és szak­szervezeti tagok látni fogják, hogy érdemes a gyűlésekre eljárni, mert azokon valóban a dolgozók ügyeivel foglalkoznak, akkor többet fog ne­kik érni a gyűlésen való részvétel, mint az a pár korona, amit azalatt megkereshetnének. Remélem, hogy a jövőben már kedvezőbb hangon írhatok üzemünk­ről, a munkaverseny kérdéséről, a teljesítmények javulásáról és a pa­naszok orvoslásáról. ERCSÉNYI JÁNOS munkáslevelezö, Békeüzem, Bratislava. Modranyban brígádmunkával kultúrházat építenek Állandóan figyelem az Uj Szó hír­adásait a szlovákiai magyarság kultúréletéről és úgy tapasztalom, hogy a kultúrszervezetek már csak­nem minden községben rendelkeznek kultúrházzal. Modranyban azonban, sajnos, még nincs kultúrház. Mint a helyi CsISz-szervezet titkára, nagyon sokszor láttam ennek káros hatását és mi fiatalok sokat rágódtunk már azon, hogy miért kell nekünk minden gyűlést vagy összejövetelt az iskolá­ban tartani? Hála az ifjúság kitartásának és akaraterejének, az utolsó közös CsISz-Szokol gyűlésen nagy többség­ben elhatároztuk, hogy a kultúrház kérdését brigádmunkával oldjuk meg. Az öntudatos fiatalok ezzel is elö akarják segíteni a szocializmus gyorsabb előretörését és a község kulturális színvonalának emelését. Községünk fiataljai közül öten dol­goznak a komáromi hajógyárban, és tizen a vágújhelyi építkezéseken. Ezek bizonyára még lelkesebben fo­koznák munkateljesítményüket, ha megtudnák, hogy a Modranyban élő és dolgozó társaik ilyen nemes célért vállaltak önkéntes brigádmunkát. TÓTH ALBERT, Modrany. Az Uj Szó elintézte Több levelezőnk felhívta figyel­münket arra, hogy a gömörpanyiti vasúti megállóhely teljesen el van ha­nyagolva. Bírálták azt, hogy a váró­terem egyáltalán nincs rendben tart­va, nincs megfelelően megvilágítva és nincs fűtve. A kritika alapján vizsgálatot indí­tottunk, éspedig a csehszlovák vas­utak nemzeti vállalatának területi igazgatósága útján. A napokban vá­laszt kaptunk, amelyben a területi igazgatóság titkárságáról közölték velünk, hogy személyes kivizsgálás során a kritika egyes pontjai igaz­nak bizonyultak és teljes mértékben megfelelnek a valóságnak. Ezen az alapon a gömörhorkai vas­útállomás vezetőségét és a pelsőci TSS-t utasították, hogy a kérdéses ügyben azonnal intézkedjenek és a hiányokat távolítsák el. A területi igazgatóság levelében közölte velünk, hogy ugyanakkor gondoskodik a megtett intézkedések ellenőrzéséről is. • Az ipolysági tejüzemek építésén dolgozó munkások hozzánk intézett levelükben bírálták, hogy a Cseh­szlovák Építkezési Üzemek Nemzeli Vállalatának Selmecbányái építkezé­si igazgatósága rendszertelenül utalja ki fizetésüket, így például 1951 decemberében csak nagy késéssel. Ugyanakkor bírálják azt is, hogy az építkezési üzemek igazgatósága » munkásoknak egyáltalában nem ma­gyarázta meg a karácsonyi pótlék kérdését. A bíráló levél alapján felhívtuk a Selmecbányái építkezési igazgatósá­got, hogy foglaljon el álláspontot a munkások levelével kapcsolatban. A napokban választ kaptunk, amelyben az építkezési igazgatóság önbírálö­lag beismeri, hogy a mult évi de­cemberi fizetést a munkások tényleg megkésve kapták kézhez és úgyszin­tén csak megkésve magyarázták meg a dolgozóknak a karácsonyi pót­lék kérdését. Ezt azzal magyaráz­zák, hogy a területi igazgatóság az ipolysági építkezési központtól 5fi kilométerre fekszik és a fizetések átadásával megbízott bérkönyveKínő a rossz közlekedési viszonyok miatt megkésve hozta meg a bérlapokat, amelyeket aztán a besztercebányai üzemi igazgatóságnak kell továbbí­tani, hogy azokat ellenőrizhessék és az összeget a besztercebányai bank­ban felvehessék. Igy történt, hogy az ipolysági. korponai és Selmecbánya! építkezéseken a munkások megkés­I ve kapták meg a fizetésüket. Örömmel fogadtuk az Uj Szót Egy papírgyárban dolgozom Cseh­országban Vetrni községében. Üze­münkben elég sok a magyar munkás és a papírgyár vezetősége javasla­tomra felszólította az összes magyar ajkú munkásokat, hogy kíván­ják-e az Uj Szó megrendelését az üzem címére. Természetesen a ma­gyar munkások nagyrésze örömmel fogadta az újságot és tudom, hogy nemsokára épúgy megszeretik, mint én és nem tudnák <jgv napig se nél­külözni. Hasonló jóindulatot tanúsított az üzem vezetősége a könyvellátás terén is és rövidesen már arról számolha­tok be, hogy a papírgyár könyvtára legalább egynegyed részben magyar könyvekkel lesz ellátva. A könyve­ket a munkások teljesen ingyenesen kölcsönözhetik ki a könyvtárból. Azon igyekszünk tehát a gyár veze­tőségével karöltve, hogy a munká­sok kulturális színvonalát is emel­jük és ezért kivánjuk, hogy a vetrni papírgyár ebédlőjében, de még a köz­ség vendéglőjében és minden nyilvá­nos helyen is újságok és folyóiratok álljanak a munkások rendelkezésére. Ha ilymódon hozzájuthatunk magyar kultúrtermékekhez, az nagyban elő­segíti, hogy a Csehországban élő ma­gyarság is tovább tanulhasson, fej­lődhessen és ne maradjon el a többi dolgozótól. OROS LAJOS munkáslevelezö. Vetrni. Kultúrest Ragyolcon A füleki járási pártszervezet veze­tőségének javaslatára a ragyolci he­lyi pártszervezet az imperialista há­ború által sújtott hős koreai nép megsegítésére műsoros kultúrestet rendezett. A tiszta jövedelmet, 8715 koronát azonnal továbbították a járási szer­vezet illetékes osztályához. A jóté­konycélú est megrendezéséből külö­nösen lelkesen kivették részüket Po­korai József, Klein Zoltán, Klein Sándor, id. Pócos Ferenc. Homola István párttagok és Bencsik Margit, Pócos Margit, Homola Erzsébet, Be­ne Terézia, Csaba Vilma, Pokorai Jú­lia, Korponai Mária és Valcsek Emí­lia, a nőszövetség tagjai. Ha járásunk minden kössége ha­sonló módon, egyetértéssel és össze­fogással követné példánkat, akkor evvel is nagyban elősegítenénk a ko­reai nép ügyét és építőmunkánkon kívül így is hozzájárulnánk a béke erősítéséhez és győzelméhez. BENE JÓZSEF Ragyolc. A kassai kerületi tejipari vállalat alkalmazottainak jó példája A kassai tejipari vállalat igazgató­ságának hatáskörébe tartozó tejüze­mek összes munkásai, műszakijai és tisztviselői röpgyűléseiken letárgyal­ták kormányunknak a közélelmezés­sel kapcsolatos legutóbbi intézkedé­seit az élelmiszerfejadagok igazsá­gos juttatásával kapcsolatban. AÄuzemi pártszervezetek és a szakszervezeti csoportok jó politikai meggyőző munkát végeztek előzőleg az egyes munkahelyeken, aminek az volt az eredménye, hogy az alkalma­zottak helyesléssel fogadták munkás­kormányunk új rendszabályzatait és válaszképpen egyhangúlag önként lemondtak az üzemeknél eddig ked­vezményesen élvezett tej- és vaj­juttatásokról. Annak érdekében tet­tek így, hogy .hozzájáruljanak a köz­élelmezési nehézségek leküzdéséhez és így bizonyították be, hogy nem tartanak igényt semmiféle kiváltság­ra, hanem szorgalmas és becsületes munkával akarnak hozzájárulni a dolgozó tömegek tej- és vajellátásá­nak megjavításához. A tejipari alkalmazottak ezen lépé­se követendő példa és célszerű vol­na, ha más nemzeti vállalatok al­kalmazottai is hasonlóképpen csele­kednének. A kassai tejipari n. v. igazgatósága. Versenyre hívjuk fel a Montostav üzemeit A bratislavai Montostav 711. sz. üzemi igazgatóságán január 29-én az építkezési vezetők megbeszélést tar­tottak, amelyen kiértékelték az elért eredményeket. Januárban a vállalat a havi tervet korona értékben kife­jezve 103 százalékra teljesítette. A hasonló ágazatú üzemek között te­hát építkezési üzemünk a terv telje­sítésénél az első helyet foglalta el. A megbeszélésen hozott határozat értelmében üzemünk versenyre hívja ki az építkezési vállalat többi üze­mét, éspedig a 712, 713-as nagyszom­bati és a 714-es trencséni üzemeket. Versenyezni fogunk a terv teljesíté­sében és az élmunkás-hónap során az építési anyag megtakarításában. A gyűlésen Szpevár igazgató elvtárs felhívta a jelenlevőket, hogy a jövő­ben igyekezzenek a tervet egyenlete­sen teljesíteni, hogy az élmunkás­hónapban a munka még jobb meg­szervezésével még nagyobb eredmé­nyeket érjenek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom