Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-29 / 51. szám, péntek

\ 1952 február 29 Egy indiai diák elbeszéléséből Manzur Rehman, delhi egyetemi hallgató levélben számol be arról, hogyan gyűjtött aláíráso. kat az öthatalmi békeegyezmény megkötését sürgető felhívásra. Manzur Rehman elhatározta, hogy 10.000 aláírást gyűjt össze, de eddig már 12.160-at gyűjtött. A koreai események a levél írójának szavai szerint jelentősen befolyásolták az egyszerű indusok állásfoglalását, a békemozgalommal kacsolatban. „A koreai háború — írja Man zur Rehman — a gyarmati nemzetek felszabadító harca és a szabadság, amelyet Kína kivívott, felébresztették Ázsia nemzeteit. Nem akarják többé földjükön megtűrni az imperialista rablókat, akik évszázadokon keresztül szipolyoznák az ázsiai országok népeit. A koreai háború következtében Indiában emelkednek a közszükségleti árucikkek árai. Az élelmiszerbehozatal mind nehezebbé válik. Biharban éhinség dűl. In dia rá van utalva a más országokból való élelmiszerbehozatalra, azonban abban az esetben, ha a háború Ázsiában elterjedne, a behozatal teljesen megszűnnék. Sokkal nagyobb éhínség keletkezne, mint amilyen most Bengáliá ban van. Tehát nem világos-e, hogy az indiai népnek fei kell emelnie szavát a béke védelmére, a háború ellen és a háborús gyújtogatók ellen?" Manzur Rehman az aláírások gyűjtésénél az embereknek részletesen elmagyarázza, hogy mi ben áll a békemozgalom, milyen célokat követ, és hogyan leplezi le a béke ellenségeinek gaztetteit, Rámutat azokra a nehézségekre, amelyekkel találkozik és ezeket irja: „India lakossága körében erős nemzetiségi előítéletek uralkodnak. Egyes emberek azt hiszik, hogy India nemzetiségi problémáit valamilyen „különös" úton kell megoldani. Kevéssé érintik ezeket az embereket azok az események, amelyek India határain túl játszódnak le és a béke hívei mozgalmával szemben bizalmatlanságot is táplálnak. Mások viszont nem értik meg a „béke" fogalma és a „rossz nem támogatásának" fogalma közötti különbséget. A „béke fogalmát úgy értelmezik, hogy ha valaki arcul üt bennünket az egyik oldalról, akkor oda kell tartanunk arcunk másik felét is." „Megmagyarázom az emberek, nek — folytatja a levél írója, — hogy az a béke, amelyre törekszünk, a néptömegek békéje, amelyek ezt a békét erejükkel őrzik meg. A békeharcot nem lehet elválasztani a szabadságért és az igazságért folytatott haltól. Az indiai nép szabadságharca India felszabadításáért az angol uralom alól, az iráni nép harca felszabadulásáért az angol monopollumok elnyomása alól, a gyarmati nemzetek harca nemzeti függetlenségükért, az imperialisták és azok bábjai elleni harc, — minden békeharc. És mi a ke nyérért, ruházkodásért, munkalehetőségért, lakásért folytatott harcunk elválaszthatatlanul öszszefügg a békeharccal." Manzür Rehman továbbá köz li, hogy a békehívek delhii bizottsága plakátokat és röplapokat adott ki, amelyékben megmagyarázzák, hogy miben áll a békehi vek mozgalma és milyen jelentősége van az egyszerű ember aláírásának az öthatalmi békeegyezményt követelő felhívásra. Sokan a röplapok elolvasása után aláírták a felhívást. A falvakról erkez.'í emberek a röplapokat elviszik falujukba és otthon az olvasni tudó parasztok hangosan felolvassák a többieknek. A röplapok nagyon elterjedtek. A fel hívást aláíró emberek a legkülönfélébb társadalmi rétegekhez tartoznak. Gyűjtöttem aláírásokat a delhii városi közlekedési munkások között, a vasutasok, kőművesek, ácsok, katonák és az utcai járókelők között... Az aláirásgyűj tés folyamán találkoztam olyan emberekkel, akiknek elment az élettől a kedvük. Nehéz elképzelni, de Indiában vannak olyan elkeseredett emberek, akik azt mondják: „Dobjanak ránk atombombát, hogy mindnyájan elpusz tuljunk." Ezeknek az embereknek azt mondom: „Miért akartok meghalni? Nem jobb ha egyesülünk és harcolunk sürgető szükségleteinkért, harcolunk a békéért? Vájjon megnyitjátok-e a gátakat, ami kor a folyó árad? Nem, megerősítitek a gátakat és igyekeztek megakadályozni az árvíz terjedését. Vájjon, nem igyekeztok.e megakadályozni a ragályos járványt, ha kitör? Mindezen elemi csapások ellen harcoltok. Miért nem akartok hát harcolni a háború veszélye ellen, amely még nagyobb nyomort hoz rátok?" Manzur Rehman delhii főiskolás levelében sok olyan tényt k£ zöl, amelyek arról tanúskodnak, hogy a béke védelme szükségességének gondolata behatol az indiai lakosság legkülönfélébb rétegeinek tudatába. A béke hívei mozgalmába bekaposolódnak olyan emberek, akik tegnap még mindennemű köztevékenységen kívül álltak. A levél végén Manzur Rehman jövő terveiről beszélt. Ujabb és újabb békehiveket akar megnyer, ni a béke aktív védel,mezesé re. Befejeződtek a lisszaboni tárgyaiások „Sovány eredményekről" számol be a nyugatéul ópai burzsoá sajtó Most, hogy az Atlanti-tanács liszszaboni ülésszaka befejeződött, a nyugati sajtó részletesen foglalkozik az értekezlettel. A Ce soir cimü francia lap hangsúlyozza, hogy Franciaország számára valóságos katasztrófát jelentenek a lisszaboni értekezlet döntései. Nyugat-Németország most már része a szovjetellenes koalíciónak, ez pedig a legsúlyosabb veszélyt jelenti a békére. Franciaország és Németország között a bonni revans-politikusok javára dől el a mérleg. A L'Humandté a következőképpen vonja meg a lisszaboni értekezlet mérlegét: „Az óriás hadiköltségvetés, a devalvációs veszély, a két éves katonai szolgálat, a bonni Németország részvétele az atlanti koalíció vezetésében — ez röviden a lisszaboni amerikai diktátum mérlege." A francia burzsoá sajtó panaszkodik, hogy az értekezlet rendkívül sovány eredményeket hozott katonai téren. A Le Monde megállapítja: „Egyáltalán nem valószínű, hogy a nyugatiak el tudják érni a hadosztályoknak a lisszaboni értekezleten megállapított számát. A lap szerint a számok reálisak, mert jó, ha az előirányzott 50 helyett harminc hadosztályt tudnak talpraáliltani". Az angol burzsoá sajtó is kétkedéssel fogadja a lisszaboni konferencia „eredményeit". A Times „kísértet hadsereg" cimü cikkében megállapítja, hogy az ötven hadosztályos követelmény teljesíthetetlen célkitűzés. A Glasgow Herald vezércikke szerint a lisszaboni értekezlet sokat ígért, de igen keveset váltott be. A lap kénytelen bevallani, hogy „Nyugat-Európában még ezeket a szerény javaslatokat sem üdvözlik örömmel, mert egyáltalában nem lelkesednek az ezzel járó erőfeszítésekért". A Daily Worker, az angol kommunista párt lapja a következőket írja: „Az atlantizált országok sietnek hadosztályaikat felállítani, és új német hadsereget szervezni támadó háborúra, még mielőtt a nép és a békemozgalom megállj-t parancsolhatnának. Ez a jelentősége annak a sötét döntésnek, amelyet a lisszaboni konferencia az amerikai imperialisták nyomására hozott. A német haderő terve még a parlamentek ratifikálására szorul. Itt az ideje, hogy a népek kényszerítsék parlamentjüket: utasítsa vissza a német haderő felállításának tervét". U J szo Á világ népei nagy érdeklődéssel tekintenek a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet elé A Drapeau Rouge közli Edgár Lalmond elvtársnak, a belga KP főtitkárának parlamenti felszólalását, amelyben az ország külkereskedelmi helyzetével foglalkozik. — A Marshall-segély leple alatt arra kényszerítettek bennünket, — mondotta — hogy minimálisra csökkentsük kereskedelmünket a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus államokkal. Az elmúlt év augusztusában a Szovjetunió bejelentette az ENSz európai gazdasági bizottságának, hogy hajlandó másfél-kétmillió tonna gabonát szállítani Nyugat. Európa számára. Tudomásom szerint Belgium semmit sem tett az irányban, hogy a még hiányzó gabonát más árúk ellenében a Szovjetunióból szerezze be, noha országunkban munkanélküliség van. Ezzel szemben -bejelentették, hogy Belgium hamarosan újabb 300.000 tonna gabonát vásárol aa USA-tói. Miért akarjuk tovább növelni dollárhiányunkat, amikor az amerikai búza ára egyáltalában nem nevezhető kedvezőnek? — kérdezte. Rámutatott arra, hogy az ország azért sodródott gazdasági útvesztőbe, mert olyan politikát folytatott, mely nem felelt meg a nemzetgazdaság követelményeinek. Csupán a Kelettel folytatott kereskedelem kiszélesítése akadályozhatja meg a gazdasági élet további romlását, a munkanélküliség növekedését ós a dolgozók életszínvonalának csökkentését, Lalmond elvtárs végül részletesen foglalkozott azzal, milyen kereskedelmi lehetőségek kínálkoznak a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus országokkal, majd felhívta a figyelmet a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezletre, amely talán az utolsó lehetőség ar ra, hogy a belga kormány változtasson katasztrófálls gazdasági politikáján. Egyre nagyobb az érdeklődés a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet iránt, Brazília és Uruguay ; üzleti köreiben, As Imprensa PopuAz amerikaiak bakterija? hadviselése még kem?nyefeb ellenltlásra ösztönzi a koreai harcosokai és dolgozókat Az amerikai agresszorok bakteriológiai hadviselése felháborodással töltötte el a koreai népet. Az ország minden részéből érkeznek a tiltakozó nyilatkozatok. Han Szang-Szu a koreai néphadsereg tisztje kijelentette, hogy sohasem lesz eredményes az amerikai imperialistáknak Korea leigázására és a világ fölötti uralom megszerzésére irányuló kísérlete. A parancsnoksága alatt állá katonák nevében hangsúlyozta: azzal válaszolnak az amerikaiak újabb kegyetlenkedései, re, hogy még keményebb csapásokat mérnek az ellenségre a harctéren. Phenjan egyik üzeme dolgozóinak nevében Li Hong Zsaj bélyegezte meg _az amerikaiak gaztettét, amelynek célja hátráltatni, sőt megtorpedózni a panmundzsoni tár gyalásokat az agressziós háború kiterjesztésének érdekében. Hangoz tatta, a munkások el vannak szánva, hogy túlteljesítik termelési előirányzatukat és a felszabadító háború támogatására még több fegyvert és közszükségleti cikket gyártanak. Li Csöng Van orvos kijelentette, hogy Korea egészségügyi dolgozói erős pestisellenes hálózatot létesítettek és minden tőlük telhetőt megtesznek a hős katonák és az egész ország lakossága életének védelme, zésére. A német nép a nyugati nagyhatalmak kormányainak válaszát követeli Az ADN ügynökség Düsszeldorr bil jelenti, hogy a béke hívei nyugatnémet bizottságának elnöksége megtárgyalta a politikai helyzetet, amely a Szovjetuniónak az NDK kormány felhívására adott pozitív válasza következtében kialakult. A tárgyaláson megmutatták, hogy a gyűlés összes résztvevői melegen helyeslik a szovjetkormány válaszát a Németországgal való békeszerződés gyors megkötésével kapcsolatban. A gyűlés résztvevői ama reményüknek adtak kifejezést, hogy a három nyugati nagyhatalom csatlakozik a szovjetkormány ezen lépéséhez és Így bizonyltja be készségét, hogy a békét megőrzik. Az elnökség felhívást bocsátott ki Nyugat-Németország lakosságához, amely többek között ezeket mondja: „A négy nagyhatalom közül csak a Szovjetunió nyilvánította azonnal egyetértését, ahhoz, hogy ennek az óhajnak eleget tesz és igy újból bebizonyította készségét, hogy véget vet annak a helyzetnek, hogy Németországgal még nincg békeszerződés. Az NDK kormányának a négy nagyhatalomhoz intézett levele és a Szovjetunió válasza, amely azt követte, őszinte visszhangot keltettek. Most a nyugati nagyhatalmaknak épp oly határozottan kell kifejezésre juttatniok egyetértésüket a Németországgal való békeszerződés gyors megkötéséhez. Csak így bizo. nyitják be, hogy őszintén törekednek a béltére. A béke hívei nyugatnémet bizottságának elnöksége NyugatNémetország lakosságának nevében beszél, amikor azt követeli, hogy azonnai tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek valóra váltják a nép óhaját és lehetővé teszik a békeszer zödéa megkötését. Ez feltételezi azt, hogy Nyugat, és Kelet-Németország képviselői megegyeznek a választási törvényjavaslatban, hogy azután az egész Németországban megtartott szabad választásokon megválaszszák a nemzetgyűlést és megteremt aék az össznémet kormányt." A béke hívei nyugatnémet bizottságának elnöksége bírálja ezután a bonni kormány állásfoglalását a békeszerződés megkötésének kérdésében és kijelenti: „A nyugatnémet lakosság minden eszközzel védekezni fog az ellen, hogy Adenauer idegen hatalmakkal val ä titkos tárgyalások által hazánk egy részét katonai és stratégiai terveik támaszpontjává változtassa, mert ez testvérháborút vonna maga után és veszélyeztetné a Németországgal való békeszerző dés megkötését. Nyugat-Németország lakossága nem engedi meg, hogy milliárdos összegeket facsarjanak ki belőle, amelyeket végül is a háború és a pusztítás céljaira hasz. nálnák fel. Békében, szabadon és biztonságban élni, az egységes német államban az összes nemzetekkei való kölcsönös megértéssel — ezt óhajtja valamennyi német ember. A német nép remélj és várja, hogy a négy nagyhatalom képviselői végül is összeülnek és Németország részvételével megkötik a békeszerződést." japánban tüntetéseket rendeznek az úlraíeiíegyvérzés ellen Kiotóban több mint ezer munkás és egyetemi hallgató tiltakozó tüntetést rendezett Japán újrafelfegyverzése ellen. A rendőrség megtámadta a tüntetőket. A rendőri közbelépésnek sebesült áldozatai vannak. Tokióban, Oszakában és Aomo-riban szintén tüntetéssel tiltakoztak a letartóztatások és a demokratikus mozgalom résztvevőivel szemben alkalmazott rendőri megtorló intézkedések ellen. Nagojában február 23án az egyetemi hallgatók tiltakozó sztrájkot indítottak. lár cimü lap,közli, hogy a kongreszusban is nagy visszhangra talált az a kérdés, hogy a brazil küldöttek résztvegyenek-e az értekezleten. 4. képviselőház ülésén felszólaló Cavalcanti, a nemzeti munkáspárt képviselője, kijelentette, hogy Brazíliának részt kell vennie az értekezleten. A brazil külügyminisztérium gazdasági ügyosztálya vezetőjének az a véleménye, hogy a nemzetköz! gazdasági értekezlet lehetőséget biztosít Braziliának piacai kiszélesítésére és előnyös egyezségek kötésére. A lap szerint Ottó Rosa-E. Sllva mérnök közölte a sajtó képviselőivel, hogy Braziliában megalakult az országos előkészítő bizottság. Még a reakciós lapok is időszerűnek tartják Braziliának az értekezleten ýaló részvételét, mert az ország nem élhet állandó függőségben az USA-tól, amely diktálja az árakat. A Justícia c im C urugay-i lap megállapítja, hogy a különböző országokkal való szabad kereskedelem hiánya arra kényszeríti az országot, hogy korlátozza kivitelít és lehetetlenné teszi, hogy nyersanyagot és gépeket vásároljon az ipar és a mezőgazdaság számára. A lap megjegyzi, hogy a gazdasági köröket aggodalommal tölti el az ország helyzete és éppen ezért örömmé! fogadják a nemzetközi értekezlet összehívásának hírét. A Kova-Slmbun cimü japán lap jelentése szerint, a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet országos előkészítő bizottsága összejövetelt tartott a szakszervezetek és parasztszervezetek képviselőinek részvételével. A Daily Worker beszámol arról, hogy a „Hercules Cycle and Motor Comp., Limited" angol cég műhelyfönökei határozatban hívták fel a vállalatot ellenőrző „Tube Investments" igazgatóságát, hogy vegyen részt a moszkvai értekezleten. A Birmingham közelében lévő Hamsteadben a bányász-szakszer vezet helýi szervezető határozatban követeli, hogy képviseltesse magát a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezleten. Altalános sztrájk Irakban A sajtó jelentései szerint az Irak és a brit kőolaj társaságok közötti egyezmény ratifikálása Irak közvéleményének széles köreiben mély felháborodást váltott ki. Az ellenzéki pártok felhívták a népet, hogy „utasítsa el ezt az egyezményt, mert megkárosítja az ország érdekelt". A brit-iraki egyezmény elleni tiltakozásul Irakban általános sztrájkot hirdettek ki. Az iraki néptömegek felháborodásától megrettent kormány a sztrájk után néhány napon keresztül figyelmeztette a lakosságot, hogy a hivatalok szigorú intézkedéseket léptetnek életbe azon személyek ellen, amelyek a kőolajegyezmény elleni kampányt vezetik. Irak nagy városainak utcáira rendőrséget és katonaságot küldtek és megkezdték a „megbízhatatlan elemek" letartóztatását. Az „As-Sark" cimü lap jelenti, hogy 15 napra bezárták az összes intézeteket és iskólákat, hogy megakadályozzál! a tiltakozó tüntetéseket. Tito és Adenauer egységfrontja Heuss tanár, a nyugatnémet állam elnöke fogadta Mladen Ivekovicot, a Tito-klikk új bonni nagykövetét és átvette tőle megbízó-levelét. Heuss tanár a megbízólevél átvétele után kijelentette: a bonni államot és Tito Jugoszláviáját elsősorban az hozza közös nevezőre, hogy „mindkét ország barátai és ellenségei azonosak". A nyugatnémet állam elnöke ezzel hivatalosan is elismerte, hogy Titot és Adenauert az amerikai imperialisták iránt érzett rokonszenvük és a békeszerető népekkel szemben táplált gyűlöletük állította a háborús gyujtogatók egységfrontjába. 1