Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-28 / 50. szám, csütörtök

/ U J SZO 1952 február 27 Örömünnep volt a szécsénkei EFSz közgyűlése Egyik hétköznapon útnak indultunk Szécsénke felé. Beérvén a faluba, láttuk, hogy ünnepre készül a falu népe, a házakat nemzetiszínű- és vörös zászlók díszítik. Az emberek a szövetkezet irodája felé özönlöttek. A szécsénkei ni. tipusú EFSz tagjai tényleg innepeltek ezen a napon. — Évzáró közgyűlésünket tartjuk, ez pedig a legnagyobb ünnep számunkra, — mondja Szebelai János elnök. — Ezen a földön évtizedeken keresztül a kapitalisták, a nagybirtokosok zsákmányoltak kl bennünket. Ma ugyanezen a földön, egymás segítségével szabadon gazdálkodunk. Ma is azért jöttünk össze, hogy beszámoljunk közös eredményeinkről. — Meghívtuk közzénk a kisés középföldműveseket is j Már maga az a tény, hogy előttük nyíltan beszélünk eredményeinkről és hibáinkról, mutatja, hogy a mi munkánk nyílt, egységes, kollektív alapon nő és formálódik. — A szövetkezet 12 taggal kezdett. Eleinte sok akadályt kellett leküzdenünk, a kitartó munka azonban odavezetett, hogy 1950 szeptember 13-án már 68 taggal áttért a szövetkezet a HL típusú munkamódszerre. A földünk ekkor már elérte a 300 hektárt. Másrészt azonban hiba volt, hogy a tagok kevés állatot adtak össze a közös istállóba. Meg aztán az is gyakran előfordult, hogy nem-igen jártak el a közös munkákba. Igy aztán több esetben nem bírtuk Időbein megművelni a kapásnövényeket. De mindennek ellenére is elég szép eredményeket értünk el. A szövetkezet tavaly úgy gazdaságilag, mint tagságban megerősödött. A szécsénkei szövetkezeti tagok ma már több, mint 400 hektár földön gazdálkodnak, vagyis a falu határának nagyobbrésae a

x 5 birtokukban van. Állatállományuk meghaladja a 80 darabot. A tagok Is 140-en vannak már s létszámuk állandóan növekszik. A közgyűlésein ott van a 71 éves Oroszlán János. Arcáról öröm sugárzik. Hogyisne, hisz három fia és két veje tagja a szövetkezetnek. Oroszlán János a múltban kis darabka földön gazdálkodott, de a gróf úr azt is elárvereztette. Nem maradt más hátra, minthogy szolgálni menjen gyermekeivel együtt a méltóságos gróf úrhoz. — Nagyon jó, hogy van szövetkezetünk — mondotta Deák Ferenc szövetkezeti tag, — mert a sok szenvedés után a szövetkezet jelenti számunkra a boldogabb, életet. Testvéremmel együtt édesanyám gondozott bennünket, apa nélkül, árvaságban növekedtünk. A kapitalista rendszer nem ismert könyörületet a munkásember iránt, szörnyű nyomorba taszította azt. Hányszor kellett éjszaka tolvaj módra kilóméterekről húzni egy-egy darab fát, hogy meg ne fagyjunk és valamit főzni tudjunk. Hogyan is lehet az ilyesmit lopásnak nevezni? Hisz Deák Ferencék egész éven át dolgoztak, csak a haszon volt másé. Hát nem a méltóságos lopott.... aki a munkás keresetét vágta zsebre? Egy köcsög aludtejért, vagy egy tányér levesért kellett egész nap dolgoznia a szegény embernek. Mennyire megváltozott ma a helyzet. Deák Ferenc kapott 13 mázsa gabonát, 2 kocsi szénát, 6 kocsi fát, 3 kocsi répát s 45.000 koro nát. Ezenkívül van 3 darab marhája, s olyan nagy hízót ölt, amilyent életében még csak nem Is látott. Jól tudja mindezt Jani öccse is s azért választotta ő is a szövetkezeti gazdálkodás útját, 'apósa minden ellenkezése ellenére. Ezekután Barián József, a szövetkezet új elnöke kerül sorra. Ragyogó arccal beszél arról, hogy háromhetes politikai iskolázáson volt, ahol megismerkedett a munkásosztály harcaival és győzelmeivel. Barián József a szövetkezetnek lelkes tagja. 460 munkaegység utár kapott 13 mázsa gabonát, 34.000 koronát, fát, 300 liter bort, ruhát pont nélkül stb., stb. Baksa Ferenc aj, év folyamán 480 munkaegységet dolgozott le. Az ő jutalma 18 mázsa gabona és 45.000 korona volt. Baksa Ferenc azonban nincs megelégedve eddigi munkájával. A jövőben még többet fog dolgozni, hogy keresete még magasabb legyen, ö, mint csoportvezető, jól tudja azt, hogy a munka jó megszervezésétől milyen sok függ Az idén 20 tagú csoportja 90 hektár földet fog megművelni. — Naponként fogom közölni csoportom tagjaival, — mondja Baksa elvtárs, — a következő napi munkát, megmagyarázom, hogy melyik munkáért, hány munkaegységet kapnak. Mindennap megvitatjuk, ld mennyit dolgozott és ezért milyen kereset Illeti meg. Ez bizonyára elősegíti azt, hogy a tagok még nagyobb lendülettel dolgozzanak. Brenyák Márton 13 hektár föld del és egész marhaállományával állt be a szövetkezetbe. Annak ellenére, hogy idős ember, az elmúlt évben a szövetkezetnek mégis egyik legaktívabb tagja volt. ö dolgozta le a legtöbb munkaegységet. — A szövetkezet nem fejőstehén, — mondja Bodzsár István, a szö vetkezet egyik legöntudatosabb tagja. — Van, akí a szövetkezetet csalt ki altarja használni. Mindig csak követel, de semmit sem ad Akadnak olyanok is,' akik a földjü ket ugyan beadnák a szövetkezetbe, hogy a kontingenstől megszabadul janak, de állatállományukhoz gör esősen ragaszkodnak. S végül pedig a legrosszabbak azok, akik ál landőan hangoztatják, hogy belép nek a szövetkezetbe, de állandóan húzzák-halasztják az időt, arra számítván, hogy a szövetkezet majd csak szétesik s közben még az ame rikaiak is megérkezhetnek. Ezek az emberek nagyot fognak csalódni, mert nálunk a szövetkezeti gondo lat győz. A szécsénkei EFSz évzáró közgyűlése a végéhez közeledik, tagság megvan elégedve annak ellenére, hogy osztalékot nem kapott. Tudják jól, hogy ennek oka az, hogy túl magas befektetést eszközöltek Istállók építésére, gépekre, állatok beszerzésére, stb. De az 1952es évben igy megvan a szövetkezetnek a szilárd alapja, a tagok számára biztosítva van a nagyobb jövedelem. A. szécsénkei EFSz-ben ehhez semilyen előfeltétel nem hiányzik. A szövetkezetnek vannak fiatal, öntudatos tagjai, mint Blaskó János, Ho-nyák András, Naszvadi József, stb., akik hatalmas alkotókészségükkel, s vannak idősebb tagjai is, akik sok értékes tapasztalattal kitartóan építik a szövetkezetet. Major Ágoston, Besztercebánya. Szovjet traktoristákai várnak a galántai traktorállomás do'gozói Nagy az öröm a galántai traktorállomáson. A traktorosok számlálják a napokat s boldogan várják azt a napol, amikor szemtől-szembe állhatnak a szovjet elvtársakkal, akik egyhetes politikai és szakoktatásra jönnek a galántai traktorállomásra. — Oj erőt önt belénk a szovjet elvtársak látogatása és tanításuk nyomán még fokozottabb lendülettel fogunk hozzá a tavaszi munkákhoz, — mondotta az egyik traktorista. Nagy kitüntetés ez a galántai traktorállomásnak. Tanulni fogunk a szovjet traktorosoktól. Stgítséget kapnak a munka helyes megszervezésében s a gépek gazdaságos kihasználásában. Büszke is lehet minden dolgozója a galántai traktorállomásnak, mert a békeszerető szovjet nép tanításaiban és gazdag tapasztalataik elsajátításával nagy segítséget kapnak a munkákhoz és így eredményesebben segítik előbbre az Egységes Földműves Szövetkezeteket a fejlődésben. Már a tavaszi munkákhoz való előkészületeknél is érezhető a traktorosoknál és a szerelőknél a nagyobb munkalendület, amióta tudomásukra hozták, hogy szovjet traktoristák jönnek a traktorállomásra. Bizony szégyelnék is magukat a szerelök, ha továbbra is megmaradnának a javítási terv 86 százalékánál, amikor vannak olyan traktorállomásaink, amelyek jóval százszázalékon felül teljesítették már a téli javítási tervüket. — Nálunk az anyagbeszerzésben voltak akadályok, — mondja Bosáh Dániel, a traktorszerelőműhely csoportvezetője. — Igyekeztünk tőlünk telhetőleg a javítással, de több esetben előfordult-, hogy az alkatrészek későn érkeztek, s ez aztán hátráltatott bennünket a munkában. Bosák Dániel fiatal, 20 éves CsISz tag. Gondosan javítja a gépeket s felügyel a többi szerelőre is, hogy a lehető legjobban megjavítsák a traktorokat. Szereti is Bosákot mindenki a műhelyben. Fiatal létére ő a csoportvezető, de ha valamivel nincs tlsztá ban, nem szégyell azt, hogy mint csoportvezető az idősebb szerelőktől kérjen tanácsot. Az idősebb elvtársak pedig szívesen megmagyaráznak mindent Bosák elvtársnak. Igazi szocialista emberhez illően kisegítik egymást a szerelő műhely dolgozói. A traktorok javításával egyidőben javítják a gazdasági gépeket, ekéket, boronákat és új simitókat állítanak össze. A bognárműhely dolgozói száz százalékban eleget tettek kötelességüknek a simitók készítésénél. Nagy szükség van a simítókra, mert a tavaszi talajmunkúk első és legfontosabb tennivalója az idejében és megfelelően végzett simítózás. Ezekre a munkákra fel is készült a galántai traktorállomás s minden brigádközpontra két különböző nagyságú simitót állítottak be a munkák elvégzésére. A simitókat azután a talaj minősége szerint használhatják. Ahol szívósabb, kemény kötött a talaj, ott a nehezebb simitókat lehet alkalmazni, ahol pedig gyengébb, könnyű a talaj, ott megfelel a könnyebb simító is. A simítózás helyes alkalmazásával megteremtik a lehetőségét a magasabb hektárhozam biztosításának. (m. f.) 180.000 korona büntetésre ítélték a beszolgáltatást szabotáló knlákot A rimaszombati járási Nemzeti Bizottság büntető bizottsága Zvara János 71 hektáros klenovced kulákot 180.000 korona pénzbüntetésre ítélte, mert nem teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét. Az előírt 837 kg marhahúst az elmúlt esztendő első félévére nem szolgáltatta be, az előírt 350 kg sertéshús helyett az első félévben csak 148 kg, a 2186 liter tej helyett pedig csak 1650 liter tejet szolgáltatott be. Ezenkívül nem tartotta be a tervezett állatállományt, mivel 10 drb szarvasmarha helyett osak 8 darabot, 14 darab sertés helyett pedig csak 8 darabot tartott. Ezenkívül gazdaságán alkalmazottat tart, még pedig Krivacsek Jánost, akit a betegsegélyzöbe sem jelentett b®. Negyvenöt új taggal növekedett a kistárkányí EFSz taglétszáma A királyhelmeci járásban lévő kistárkányi EFSz az elmúlt évben példásan gazdálkodott. Az eredetileg tervezett 112 korona helyett 120 koronát fizetett ki a munkaegységek után. A tervbevett természetbeni járandóságokat százszázalékban szétosztották a tagoknak. Emellett természetesen beszolgáltatási kötelezettségének is példásan eleget tett. A növényi termelésben a feladatokat túl is haladta. Évközben új istállót építettek, több épületet megjavítottak és ezáltal megteremtették az állattenyésztés kiszélesítésének alapjait. Ezeket az eredményeket látva, 45 egyénileg gazdálkodó földműves kéri felvételét a szövetkezetbe. A kistárkányi kis- és középföldmüvesek most már látják, hogy milyen aljas munkát végeztek a kulákok és a spekulánsok. Amikor a falvakban a földeket tagosították, a kulákok rábeszélték őket, hogy ne lépjenek be a szövetkezetbe. Most már befellegzett a kulákok susogásának. Kistárkány becsületes dolgozó földművesei tudják, hol a helyük. De a spekulánsok közül is akadnak jó egynéhányan, akik most taktikát változtatva, be szeretnének jutni a szövetkezetbe. Csakhogy a szövetkezeti tagok megválogatják, kit engednek maguk közé. _ Nekik nincs szükségük azokra, akik csak azért lépnek be a szövetkezetbe, hogy kontingensüktől megszabaduljanak. Ezzel szemben a legnagyobb szeretettel várják azokat a kis- és kő. zépföldmüveseket, akik végre megértették, hogy az egyedüli helyes út számukra a szövetkezeti gazdálkodás útja. Az üj tagok felvétele az EFSz irodájában történik, ahol a járási Nemzeti Bizottság kiküldötte jelenlétében a szövetkezet vezetősége, illetve az a bizottság, amely az ingó leltárt felértékeli, részletes beszélgetést folytat az új taggal. Minden egyes új tag felvételéről jegyzőkönyvet készítenek. De a királyhelmeci járásban nemcsak Tárkány dolgozó parasztsága választotta a szövetkezett gazdálkodás útját. Több más községben is tömegesen kérik felvételüket a szövetkezetbe a kis- és középföldművesek. „Elérkezik az az Idő, — mondja az egyik szövetkezeti tag — hogy csak protekcióval lelhet bejutni a szövetkezetbe". Ez a kijelentés természetesen túlzás. A szövetkezetbe minden becsületes kis- és középföldműves beléphet bárminemű protekció nélkül is, de a kulákok és a spekulánsok jegyezzék meg maguknak, hogy számukra a szövetkezetekben nincs hely. KOBAK FERENC, a kArályhelmeci járási Nemzeti Bizottság elnöke A tagok munkájától iiigg, hogy a szövetkezet milyen eredményeket ér el Az ozsgyáni Egységes Földműves Szövetkezet egy évvel ezelőtt tért át a HI. tipusú munkamódszerre. A tagság ekkor összpontosította állatállományát és csak a háztáji gazdálkodáshoz szükséges földterületet és állatállományt hagyta meg a tagoknak. A kezdet kezdetén tehát minden jól mutatkozott. Csakhogy később a vezetőség hibájából előfordult egy-két olyan dolog az ozsgyáni EFSz-ben aminek nem lett volna szabad bekövetkez nie. Ozsgyán határa ugyanis jó termőföld s nagyon jól ki lehet rajta használni a gépesítési eszközöket A tavasz beálltakor azonnal nagy munkaerőhiányba ütközött a szövetkezet. Ennek oka az volt, hogy a vezetőség nem világosította fel a tagságot kellőképpen arról, hogy a szövetkezetben Is ki-ki sajátmaga számára dolgozik és hogy menynyire fontos, hogy mindenki részt vegyen a közös munkában. A tagok előtt rá kellett volna mu tatni arra is, hogy ma mennyire megváltoztak a munkakörülmények. Azelőtt kora hajnaltól késő estig dolgozott a földműves, ma pedig csak a sürgős munka idején toldják meg a munkaidőt. Ha nincs elég ember aki dolgozzon, az csak a földek kihasználásának rovására mehet. Az elmúlt év elején megállapították a munkaegység értékét is- Egy munkaegység 130 Kčs lett volna. Ez a megállapítás reális volt, mert nagyon jó teirmés mutatkozott. Csakhogy itt is hiányzott a felvilágosító munka A tagok kózzel-lábbal törekedtek szaporítani a munkaegységek számát, de arra nem gondoltak, hogy a jól elvégzett munkával emelni lehet a terméshozamot s így az évvégén a munkaegységek értéke magasabb lesz. Az egyes munkacsoportok vezetőinek felvilágosító munkával rá kellett volna venni a csoportokat arra, hogy nem elég a munkát osak felületesen elvégezni, hanem hogy a földnek meg kell adni, ami neki jár, mert osak akkor várhatunk a földtől gazdag termést. A csoportvezetők közül csupán Mazucha elvtárs gondolt erre, aki a 6 hektár zöldségtermelésben csoportjával tényleg szép eredményeket ért el. A zöldségtermelést tavasszal elöntötte a víz, ennek ellenére is 60.000 Kčs tiszta jövedelmet bájtot a szövetkezetnek. Es mi volt a helyzet a többi munkacsoportnál ? A vezetőség nem gondolt arra, hogy ba a learatott árpát kint hagyja rothadni a földön, akkor a munkaegységek értéke csökken ? Es az sem tünt fel neld, hogy csépléskor a napi átlag csak 50—60 mázsa volt 80—90 mázsa gabona helyett? Vagy pedig a szénakaszálás! Olyan lassan kaszálgatták a szénát, hogy a végén már csak sarjú lett belőle. Ezekután aztán nem csoda, ha a munkaegységek értéke az eredeti tervezettől nagyon eltér. A jövőben a fentiekhez hasonló hibákat ki keli küszöbölni. Nem szabad megengedni azt, ami tavaly előfordult, hogy amikor úgyis kevés a szövetkezet munkaereje, akkor csupán a hanyag szervezés következtében nagyértékü dolgok menjenek kárba. Milyen megszervezés az, amikor a nagy munkaidőben még reggel 8—9 órakor sem tudta a tagság, hogy aznap tulajdonképpen mit fog dolgozni. De a tagoknak is meg kell tanulndok azt, hogy nemosak követelniök kell, hanem elsősorban előbbre kell vinni a szövetkezeti termelést. Az eddigi hibák nem eltávolíthatatlanok. Csak egy kis jóakarat és kitartó felvilágosító munka kell hozzá. Ha az elmúlt évben ezen a téréin nem lett volna hiba, aJkkor most az éwégi közgyűlésen nem kellett volna leszögezni azt, hogy az ozsgyáni szövetkezet rosszul gazdálkodott. Minden egyes tagnak érdeke, hogy az idén tényleg szívügyének tekintse a közös gazdálkodást. Agonás János, Ozsgyán