Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-23 / 46. szám, szombat

1952 február 23 U J SZO A Csehszlovák Nőszövetség my javai járási csoportjainak kötelezettségvállalása A Csehszlovák Nőszövetség Vagyoveei helyi csoportja. 1. 1952 február 29-ig anya- és gyormek tanácsadó otthont létesi tünk. 2. A Nemzetközi Nőnap ünnep­sége alkalmából négy a.gitkettöst állítunk össze, akik a háztartások ban a békemozgalom jelentőségéről fognak beszélni és egyidejűleg a Nemzetközi Nőnap alkalmából ren­dezett manifesztációra meghívják a lakosokat. 3. Az EFSz-ek különféle munkáin 1170 brigádólát dolgozunk le. 4. Megszervezzük a tagok minél nagyobb részvételét a május 1-i ma­nifesztáción. 5. Az év végéig tíz új tagot szer­zünk a Csehszlovák Nöszövetségnek. 6. Az EFSz-nek három új tagot szerzünk. 7. 1952 szeptember 30-ig két ta­gunkat bevonjuk alkalmazotti mun­kába. 8. Öt tagunkat megnyerjük elő­fizetőnek a Szlovenka részére. A Csehszlovák Nőszövetség Myjava—Rudnikyi helyi csoportjának kötelezettségei. 1. Tíz új tagot szerzünk. 2. 18 előfizetőt szerzünk a Szlo­venka részére. 3. Begyakoroljuk a ,,Birtokviszály" (Statky zmätky) cimü színdarabot. 4. Márciusban tanfolyamot rende­zünk a helyes táplálkozásról. 5. 100%-ra biztosítjuk a tagok részvételét a Nemzetközi Nőnap ün­nepségein. Keletszlovákiai traktoristák a Tátrában 1952 április 12-16: Nemsetkösi Gyermekkonferencia A mult hetekben zajlott 1c Bécs­ben a Nemzetközi Gyermekkonfe­rencia Előkészítő Bizottságának má­sodik ülése. Tizennégy nemzeti bi­zottság és a Nemzetközi Patronáló Bizottság számos képviselője jelent meg _ köztük Nadjezsda Parfjeno­va asszony, a Szovjet Nők Antifa­siszta Bizottságának alelnöke, Sylvie Killipi Kilipi finn tanítónő, Nicola Perrotti, a római egyetem tanára, Jussuf Ibrahim, a Jénai Egyetemi Gyermekkórház igazgatója, dr. Di­mitrij Katzarov tanár, a Bolgár Tu­dományos Akadémia tagja, Paul Fraisse, a párizsi pszichológiai inté­zet tanára és más személyiségek. A különböző országok képviselői­nek beszámolói azt bizonyítják, hogy a Nemzetkőzi Gyermekkonferenda hire nagy visszhangra talált. Hu­szonhat Nemzeti Gyermekvédelmi Bizottság alakult és tizenhat ország­ban már kijelölték az áprilisi Nem­zetközi Konferenciára a küldötteket. Az Előkészítő Bizottság tanulmá­nyozta a Konferencián megvitatásra kerülő kérdéseket, így: Mit kell ten­ni a gyermekek érdekében — Az egészségügy — Az oktatás — A gyermek erkölcsi és kultúráüs fej­lődése. Megállapították, hogy a tőkés és gyarmati országokban a gyermekek helyzete minden tekintetben állan­dóan súlyosbodik. Ezért a béke hatalmas arányait mutatja a Szov­jetunió állami költségvetése, amely­nek 78 százalékát fordítja a kor­mány gazdasági, szociális és kultú­rális célokra. Az állam 6000 szülüott­1 — 7710 óvoda működik. 343.000 fé­rőhellyel. 1955-ben, a Hatéves Terv végén 11.144 óvoda áll majd 560.000 gyermek rendelkezésére. Az oktatás 7 éves korig kötelező és ingyenes. Zinajda Trockaja a 772-es moszkvai nyai hont és szülészeti osztályt tart fenn s ezenkívül 5000 szülőotthont létesí­tettek a kolhozok. Az elmúlt évben közel 2 millió szovjet gyermek láto­gatta naponta az állami bölcsődé­A rozsnyói, királyhelmeci, moll­davai és báreai gépállomások dolgo­zói egyhónapos magyar nyelvű politi­kai- és szakiskolán vettek részt a hallgatók a gyönyörű Grand Hotel­ben voltak elhelyezve és a következő szép levelet küldték: Az első napokban, amikor elszál­lásoltak bennünket ebben a luxus­szállóban sokan azt gondoltuk, hogy álmodunk, vagy valaki tréfát űz ve lünk és egyszerre csak jónni fog va­laki és a következő szavakkal fog innen kikergetni: Mit kerestek itt, egyszerű munkások gyermekei eb ben az elegánsan berendezett szállo­dában, ebben az első osztályú étte­remben és hogy jöttök ti ahhoz, hogy ilyen ellátásban legyen részetek. Az­előtt csak a báróknak, grófoknak, gyárosoknak és hasonlóknak volt jo­guk itt tölteni napjaikat ezen a gyö­nyörű helyen, amelynek létesítésére a költségeket a szegény munkások verejtékéből harácsolták össze. Természetesen nem kergettek el, mi a népi demokráciában élünk, ahol a munkásosztály a vezető. A hall­gatott előadásokból rövidesen tisz­tán láttuk, hogy nem kell nekünk már az ilyesmitől tartani, mert a második világháború után a Szov­jetunió által történt felszabadulá­sunk óta ez a hely a munkásoké és a dolgozó ifjúságé. Népi demokrati­kus kormányunk semmi áldozatot nem kímél, hogy az egyszerű dolgo­zók gyermekeiből jó szocialistákat neveljen és ezért semmit sem kíván tőlünk, csak azt, hogy tanuljunk, hogy munkánkat jól tudjuk elvégez­ni, az egész dolgozó nép javára hasz­nosítani. Mi megígérjük, hogy ennek száz-1 százalékban eleget is fogunk tenni | és ahová majd állítanak bennünket, a munkánkat úgy fogjuk elvégezni, ahogyan ezt tőlünk elvárják és amit itt tanultunk, azt tovább adjuk. Megtanultuk ezeken az előadásokon azt is, hogyan lehet kevesebb fárad­sággal többet és jobbat termelni és hogyan lehet minderre azokat a munkatársainkat is megtanítani, akiknek nem volt alkalmuk ilyen is­koláztatáson résztvenni. Megtanul­tuk, hogyan kelj a reakciós kulák­ságot leleplezni, támadásait vissza­verni és konkrét példákkal bebizo­nyítani a munkánk helyességét. Megtanultuk végül még azt is, hogyan lehet különféle vidékrő) lévő ismeretlen fiataloknak megértő, összetartó közösségben tanulni, vi­tázni, dolgozni, Ezek között a fia­talok között olyan barátság fejlő­dött ki, hogy mindig szeretettel fog­gunk egymásra gondolni. Hálás kö­szönetünk a gépállomás vezetőinek, akik minket erre az iskolára kiküld­tek, köszönet a kerületi pártvezető­ségnek, akik az előadásokat meg­szervezték és gondoskodtak kitűnő elhelyezésünkről. Itt töltött napjaink könnyen, szó­rakozva teltek el, mintha rekreáción lettünk volna, mindamellett, hogy szigorú rend és fegyelem volt közöt­tünk. Iskolai vezetőnk, Gáspár elv­társ minden tekintetben azon volt, hogy ezt az időt a leghasznosabban és legjobban kihasználjuk, amellett egy pár szép filmet, egy pompás jégünnepélyt is megnéztünk és részt­vettünk a szomszéd üdülőtelepen lé­vő magyar tanítóképző növendékei­nek kultúrestélyén. Kovács Piroska, rozsnyói traktorállomás A kínai nők Koreában gyermekeikért harcolnak • A ' "*\»t " Kis leánykák nevelőnőjükkel a moszkvai 21-es számú óvoda kertjében napi sétájukat végzik. megteremtése és a lefegyverzés — nélkülözhetetlen feltételei a gyakor­lati feladatok megvalósításának. Csak e feladatok végrehajtása ve­zethet arra, hogy a világ minden gyermekének legyen élelme, lakása, ruházata, hogy minden gyermek ta­nulhasson s a világ népei közötti barátság szellemében nevelkedjék. A Szovjetunió és népi demokráci­ák békepolitikája az élet minden te­rületén megnyilvánul. A békés épí­tésnek, a gyermekek boldog életének ket és óvodákat s több, mint 2 mil­lió a tavasszal és nyáron nyitvatar­tó kolhozbölcsődéket. A szovjet tör­vények hétéves ingyenes tanulást biztosítanak. 37 millió gyermek és ifjú tanul a különböző iskolákban. A Szovjetunió példája nyomán a népi demokráciákban különös szere­tettel és gondoskodással veszik kö­rül a gyermekeket. Lengyelország­ban például a gyermekek 3 éves ko­ruktól járhatnak óvodába. Ma — a felszabadulás előtti 1506-tal szemben A kínai nők a haza szent hívásá­ra újból megmozdultak gyermekeik és az egész világ békéjének védel­méért. Számos anya legdrágább kincsét — gyermekeit, férjét — adja és buzdítja, hogy csatlakozzanak a Ko­reába induló önkéntes alakulatok­hoz. A Chanlien környéki 12.000 ön­kéntes közül 600, édesanyja vagy felesége buzdítására lépett az ön kéntes alakulatokba. Egy Vall nevü parasztasszony két leányát a következő szavakkal küld­te Koreába: „Csak akkor élhetünk békében, ha segítjük Koreát abban, hogy kiűzze az amerikai támadó­kat". Munkásnők, diáklányok ezrei je­lentkeztek az önkéntes alakulatok­leányközépiskola igazgatónője tanítvá­között. Az Egyesült Államok költségveté­se — szöges ellentétben a Szovjet­unióéval — 70 százalékot fordít há­borús kiadásokra. így történhet meg, hogy 3,440.000 gyermek oktatása elégtelen: 2—3 osztály tanul egy tanteremben, a tanítók nagyrésze nem rendelkezik megfelelő képzett­séggel, nagyon kevés a tankönyv és egyéb felszerelés. Egymillió gyermek (különösen az időszaki munkások gyermekei) évente 60 napig jár csak iskolába. A délamerikai országokban 1949­ben 140 millió ember közül 60 mil­lió Írástudatlan. (2engifel „bölcsőde-villamosok" ba és a hadseregbe. Számos egész­ségügyi alakulat indult Koreába, amelyeket orvosnők és ápolónők szerveztek meg. A '-.aiból Ko­reába indult 840 tagú egészségügyi személyzet közül 350 nő. Kínában a munkások nagy töme­gei vesznek részt a hazafias terme­lési versenyben, amelynek az ameri­kai támadók legyőzése a célja. Nyersanyagokat takarítanak meg, növelik a termelést, új eredménye­ket érnek el és határidő előtt telje­sítik vállalt feladataikat. A paraszt­asszonyok több gabonát, rizst ad­nak le, mint amennyit államuk kér tőlük. A kínai nők biztosítják a hát­országban a szükséges munkák el­végzését. Varsó és több lengyel város utcá­in reggelenként félnyolc órakor a rendes közúti kocsiktól kissé eltérő külsejű villamosok tűnnek fel. A fehérre lakkozott villamosok ol­dalán a „különkocsi" felírás díszlik és belül... A kocsi belsejében fehér padok, kicsiny ágyacskák, folyó vízzel el­látott mosdók. Az itt szolgálatot teljesítő fiatal kalauznő, Roguska Halina, soha sem kérii a viteldíjat, az ő kötelessége az, hogy az utaso­kat felsegítse a villamosra. Az utasok sem mindennapiak. Koruk ... egy-két hónap és 5—6 év között váltakozik. A varsói dolgo­zók gyermekei ezek, akik a bölcső­dékbe ós óvodákba utaznak. A különleges bölcsőde-villamos lassabban jár, mint,a többi kocsi és a vezető tovább álldogál a megálló­helyeken. A szülök, akik kicsinyeiket a kép­zett óvónők gondjaira bízták, a pót­kocsin utaznak- Nyugodtak ós meg­elégedettek, hiszen gyermekeik ké­nyelmesen, elsőrangú egészségügyi körülmények között érnek utazásuk végcéljához. Skawarné, az egyik varsói csoko­ládégyár munkásnője átadja gyer­mekét a kalauznőnek és helyet fog­lal a pótkocsin. — Régóta viszi gyerekeit ilyen módon? — Már közel egy éve — mondja mosolyogva, de még most sem tu­dok betelni vele. Bizony nehéz volt azelőtt két gyerekkel szorongani a zsúfolt villamosokon. Iréniusz ak­koriban két éves volt. Szaniszló másfél esztendős. Mindig reszket­tem, hogy valaki akaratlanul is va­lami kárt tesz bennük. Nagyszerű dolog ez a bölcsőde-vilamos. Nem­csak, hogy kényelmesen, kiváló fel­ügyelet alatt utaznak a gyermekek, de az elképzelhető legjobb körülmé­nyeket biztosították számukra. Minden megállónád új gyerekek kapaszkodnak fel. Azok közül, akik­nek le kell szállniok, többeknek sí­rásra görbül a szája, hiszen olyan kellemes volt eljátszogatni a velük egykorú pajtásokkal, hiszen olyan vidám volt ezen az érdekes villamos­kocsin ... Megérkeztünk ahhoz a gyárhoz, aho Skawarné dolgozik. Az óvónő leemeli a kisebbik fiúcskát, az idő­sebb büszkén a kalauznő segítségé­vel, maga ereszkedik le az alacsony lépcsőkön. A bölcsődét és az óvodát a gyár egyik épületében helyezték el, de odáig nem hallatszik a gépek zaja. A fehér, napfényes szobákban a leg­fiatalabb növendékekre ágyacskák várakoznak, azok részére, akik már csúszni-mászni tudnak fehér, linó­leummal borított járókák állnak rendelkezésre, a három-, négy- és ötesztendős „ifjúság" 3zámára já­tékok. Iréniusz egynéhányhónapos mi­volta min:":i bájával mosolyog a bölcsőde ápolónőjére és egyáltalán nem fél a „következő müveletek"­töl. Mert átöltöztetik, ágyba fekte­tik és orvosságot adnak neki, kicsit meg van hűlve. A bölcsőde főnöknője átadja az orvosságot az anyának és elmagya­rázza, hogy hogyan kell beadni. Ezután fürdés következik, majd a csöppség már tisztán, saját „mac­kójába" öltözötten játszhat, mász­hat, vagy egyszerűen — ahogyan legtöbbször történni szokott — al­hat. Mialatt a bölcsödében nézelődünk, a munkásanyák már hozzákezdtek a munkához. Zizeg a papiros, zaka­tolnak a csokoládémasszát préselő gépek, kopognak a dobozokba hulló cukorkák. Skawarné cukorkákat csomagol­Gyorsan és ügyesen dolgozik. Az a tudat, hogy gyermekei gondos fel­ügyelet alatt töltik az időt, lehető­vé teszi' számára, hogy jobban és eredményesebben dolgozzék. Ami­kor az ember gondtalan, sok min­denről elmélkedhetik a munkapad mellett. Skawarné arra gondol, hogy Lengyelország szerte sok-sok millió hozzá hasonló boldog mun­kásanya dolgozik, hogy az a gondo­zás, melyben gyermekei részesülnek, az állam gondoskodása. Visszaem­lékszik azokra az időkre, amikor még gyermek volt és édesanyja, mi­előtt munkába indult volna, bezárta a laká?ba. ráparancsolva, hogy 'Vi­gyázzon az öccsére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom