Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-20 / 43. szám, szerda

Ili szo 1952 február 20. Ä CSEMADOK Előre a szocialista kultúráért A szocialista kultúra fejlődése a dolgozó nép körében igazolja Lepin elvtársnak azt az állítását, amely így szól: „A művészetnek a népből kell erednie és nem az a hivatása, hogy egy életúnt hősnőt gyönyörködtessen, hanem a széles dolgozó tömeget." Ezt a forradalmi elméletet vitték át kultúrtársaink, a komáromi Csemadok tagjai, a gyakorlatba, amikor eljöttek hozzánk Dunaszerdahelyre es előadták Gergely Sándor „Vitézek és hősök" című drámai színmüvét. A , komáromi kultúrtársak nagy részben a hajógyár munkásai voltak, ezért tudták a dráma alakjait oly szemléltető módon színpadra vinni. A kiváló előadás nagy hatással volt a dunaszerdahelyi dolgozókra. A komáromi sziniegyüttes megrázó erővel hozta ki a mult szenvedéseit, azét a múltét, amelyben holmi vitéz urak élősdi módon piócaként szívták a dolgozók vérét, erejét és számtalan hős dolgozónak oltották ki az életét. Ebben a kíméletlen osztályharcban edződtek hősökké azok az öntudatos dolgozók, akik Pártunk vezetése alatt .kivették részüket az osztályharcból. Mi, dunaszerdahelyi dolgozók, akik nagyon jól ismerjük ezt a multat, a színmű előadása alatt átéreztük, hogy hűséggel és odaadással kell résztvennünk a békeharcban, hogy soha többé vissza ne jöjjön a mult. A szovjet hadsereg hét esztendővel ezelőtt felszabadított bennünket az urak rabigája alól és ezzel a szabadsággal mi élni akarunk és építeni akarjuk hazánkat. Mivel az előadás napján a Csemadok járási konferenciáját is megtartottuk, több kiküldött tekintette meg az előadást s a legszebb emlékekkel távozott onnan. Mi, dunaszerdahelyi dolgozók ismételteii köszönetünket tolmácsoljuk a komáromi kultúregyesület tagjainak kiváló szereplésükért. Ez az előadás jobb és szívósabb munkára serkent mindannyiunkat. Reméljük, hogy a Csemadok komáromi helyiszervezetének példája nyomán hazánk valamennyi Csemadok-csoportja megteszi a magáét a szocialista kultúra fejlesztésére és terjesztésére, s valamennyien elszánt harcosai leszünk a Szovjetunió vezette béketábornak. Pakos Pál, munkáslevelezö. A Csemadok búcsi szervezetének évi közgyűléséről A Csemadok búcsi helyi csoportja a mult hónap végén tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen az új vezetőséget is megválasztották. Az elnöki megnyitó után Csekes József titkár kultúrtárs ismertette a csoport mult évi működésének eredményeit. Rámutatott arra, hogy a Csemadok búcsi helyi csoportja a mult évben nem teljesítette feladatát úgy, ahogy kellett volna. Ennek okát abban látta, hogy a tagság nem rendelkezik kultúrházzal és hogy a község még nem rendelkezik olyan helyiséggel, amelyben a Csemadok kulturális tevékenységét fejthetne ki. Ennek ellenére a helyi csoport a mult esztendőben rendezett egy színielőadást, és egy szüreti mulatsággal egybekötött ünnepélyt, továbbá résztvett kultúrműsorral mindazon ünnepélyeken, amelyeket a községben különféle alkalmakkor rendeztek. Ezután Retkes Lajos kultúrtárs pénztári beszámolója következett, utána Bábindali Márton, a Csemadok járási titkára beszédében a helyi csoportok további célkitűzéseit vázolta. Hangoztatta, hogy csak a tömegszervezetekkel együttműködve valósíthatjuk meg a II, közgyűlésen hozott határozatokat. Rámutatott arra, hogy a. helyi csoport csak akkor teljesítheti feladatát, ha azon lesz, hogy a szocialista kultúra közkinccsé váljon. Ki kell küszöbölni sorainkból a burzsoa-nacionalizmus minden megnyilvánulását, hogy dolgozóink nemzetiségre való tekintet nélkül együtt építsék hazánkat. Kell hogy közösen megvalósítsuk a község szocialista fejlődését. A kultúrtársak egyöntetű ta.pssal köszönték meg Bábindali kultúrtárs értékes felszólalását. Ezután sor került az új vezetőség megválasztására. Az új elnök Grajcziki János kultúrtárs vázolt az egyesület további működésének lehetőségeit, — Kell, hogy további működésünk a szocialista munka jegyében haladjon tovább — mondotta többek között. Kell, hogy tagjaink állandó kapcsolatot tartsanak fenn a többi tömegszervezetekkel s együttesen segítsük a nagyüzemi gazdálkodást folytató Egységes Földműves Szövetkezetek munkáját. Ezután vita következett, amelyben sok értékes felszólalás hangzott el. Majd az újonnan megválasztott Grajciki János elnök megköszön te a tagság megjjelenését s az Ifjúsági induló eléneklése után berekesztette a gyűlést. Szigeti János, Búcs. A falu gyöngye Közismert tény, hogy dolgozóink nagy lelkesedéssel fogadják a szocialista kultúra valamennyi megnyilvánulását. Komoly érdeklődéssel olvassák a napi sajtót, a lcgiijabban megjelent könyveket, továbbá szívesen néznek meg egy-egy haladószellemű filmet a mai problémákkal foglalkozó színdarabot. Ma már valamennyien ismerjük a rothadó kapitalista kultúra célkitűzéseit és az igazi értéket képviselő szocialista kultúra felvilágosító munkáját. Kultúrcsoportjaink nagy része ugyancsak bekapcsolódott 'a szocialista kultúra terjesztésébe és ma már sok helyen szakértelemmel választanak ki egy-egy színdarabot előadásra. Szakértelemmel kiválasztott színdarab az olyan, amely tartalmával a szocializmus építését szolgálja és a dolgozók kultúrigényét messzemenően kielégíti. Éppen ezért nagy volt a megdöbbenésem, amikor nemrégen felkeresett az ipolysági járásból az egyik kultúrcsoport vezetője, kezembe nyomott egy füzetet és arra kért, hogy olvassam el s mondjak róla bírálatot. Azt mondotta: -— Mi ezt a színdarabot ugyanis már csaknem teljesen betanultuk s most el akarjuk .játszani." A piszkos, kopott füzet címlapján ,.A falu gyöngye, négyfel vonásos népszínmű" cím hirdette Knapp Vince írói művészetét és Osicsay István „kiváló zenéjét". Hát először bizony tréfára vettem ezt az egész dolgot, ám amikor észrevettem, hogy a kultúrtárs komolyan, foglalkozik a „Falu gyöngyének" előadásával, nekiláttam, hogy felvilágítsam a kultúrtársat, áthozzam a múltból a mába és bebizonyítsam neki, hogy mennyire idegenek nekünk az 1936-os Kókay kiadásit úgynevezett „népszínmüvek" problémái. A . „Falu gyöngyének" előadását visszautasító bírálatom következtében a járási Nemzeti Bizottság népművelődési osztálya nem engedélyezte és így a kulák ízlésnek megfelelő „népszínmű" nem mérgezhette meg a szocialista kultúra_felé hajló így tanúinak egy moszkvai ipari tan u lói s kólában A nemrégiben Moszkvában rendezett „Ipariskolai Tanulók Technikai Kiállításán" nagy figyelmet keltett egy rádióval irányított tengeri hajó modellje. A modell alkotói az 5. számú moszkvai ipariskola növendékei voltak. A kiállítás bírálóbizottsága nagyra becsüli a fiatal technikusok alkotását és oklevéllel tüntette ki a modell készítőit. Vájjon kik ezek a fiatal tervezők és milyen az iskola, ahol tanulnak? A KÁDEREK KOHÓJA. A Leningrádi-körút közelében, az úttörők-stadionja mellett kétemeletes épület emelkedik a magasba: „Moszkva 5-ös számú ipariskolája." Az iskola tanulói egyforma ruhát viselnek. A fiúk sötétkék kabátot és fekete nadrágot, a lányok fehérgalléros sötétkék ruhát. Valamenynyiökből árad az életöröm és az egészség. Az 5-ös számú ipari tanulóiskolának több mint 500 növendéke van. Ök a jövő műszerészei, esztergályo. sai, marósai és rádiószerelői. Az iskola tanárai főiskolai végzettségűek és azok az oktatók, akik a termelőmunkába vezetik be a fiatalokat, sokéves szakmunkás gyakorlattal rendelkeznek. Valamennyien megtisztelő feladatnak tartják az ifjúság nevelését. Az 5-ös számú ipari tanulóiskola igazi szovjet szakiskola, amelynek az af eladta, hogy öntudatos, kultúrált, a gyártás legújabb technikáját jól ismerő munkásokat neveljen. Ez az iskola az utánpótlás, a munkáskáderek kohója. MIT TANULNAK AZ ISKOLÁBAN? Az iskola tantervének középpont, jában a szakmai technológia," (lakatos, marós, esztergályos, rádiós, elektrotechnikus és egyéb technikai) tantárgyai állnak, de igen fontos helyet foglalnak el az általános tantárgyak is, mint a matematika, a fizika, a rajz, az Orosz irodalom, történelem, stb. A szakmai technológiával foglalkozó elméleti és gyakorlati órákat tanműhelyekben, az általános tárgyak tanóráit az osztálytermekben tartják. A műhelyeket és a tantermeket korszerűen szerelték fel. Minden tanuló az iskolától kapja a tankönyveket, és az iskolaszereket. Bemegyünk a széles folyosó két oldalán elhelyezett osztályok egyikébe: az esztergályosműhelybe. Nagyablakos, világos helyiség, több, ragyogóan tiszta, egyforma esztergapaddal. Minden gép mellett munkaköpenye® tanuló dolgozik. A tanár éppen vázlatot rajzol az emelvényen álló táblára. Egyikmásik tanló néha odamegy a termelési oktatás művezetőjéhez, Pavel Tyihonov esztergályoshoz, hogy megkérdezze hogyan végezhetné jobban munkáját. A művezető olykor maga áll a gép mellé, hogy bemutassa a helyes munkamódszert. Az egész termet áthatja az idős munkás és ifjú tanítványai között kialakult meghitt barátság. Minden tanteremben és tanműhelyben öntudatos fegyelemnek voltunk tanúi. A tanulók oktatása, magukválasztotta szakmáiknak megfelelően, két, illetve három évig tart. Ennyi idő szükséges hozzá, hogy kiváló szakmunkásokká _vál janak. AZ ISKOLA RÁDIÓ-RELÉ ÁLLOMÁSA. Az iskolának saját rádió-relé állomása van, amely az iskola életével foglalkozik. Az iskola élete pedig igen mozgalmas. Igen - tűszerű a J. V. Sztálin életével foglalkozó tanulókör, amelynek munkájában számos fiatalember vesz részt. A fiatal technikusok hét különböző körben mélyíthetik el szakmai tudásukat. Sok tagja van az irodalmi- és színjátszó körnek, valamint az iskola valamennyi kultúrcsoportjának. Az 5-ös számú ipari tanulóiskola dicső sporthagyományokkal büszkélkedik. Sportszakosztálya már hat kupát és tiszteletdíjat nyert el hokizóinak, labdarúgóinak és kosárlabdázóinak nagyszerű szereplésével. Az iskolának jól felszerelt előadóterme, olvasóterme, többezer kötetes könyvtára, sportpályája, fúvószenekara, mozija, sakk- és billiárdfelszerelése van. Az iskola növendékei több mint húsz faliújságot készítenek. Az ipari tanulókkal gyakran találkozhatunk a moszkvai múzeumokban és színházakban. Az 5-ös számú ipari tanulóiskola csak egyike a Szovjetunió Munkaerőtartalék Minisztériumának kötelékébe tartozó szakiskoláknak, amelyek minden lehetőséget megadnak a szovjet ipari tanulóknak, hogy az állam költségén képezzék maglikat kiváló szakmunkásokká és művelt szovjet állampolgárokká. A szakiskolák tanulói nemcsak ingyen lakást, élelmezést és ruhát, hanem pénzjuttatást is kapnak az államtól tanulóidejük leteltéig. Az iskola elvégzése után pedig valamennyien szakképzettségüknek megfelö munkához jutnak. Sokezer ipariskolát végzett szovjet ifjú és leány vált már ismert sztahanovistává., újítóvá, s végezte el a technikusi tanfolyamot, vagy a mérnöki egyetemet. A Sztálin elvtárs kezdeményezésére tizenhét évvel ezelőtt megalapított szakiskolák már igen nagy népszerűségnek örvendenek a Szovjetunió fiataljai között. KÖLT ŐZNEK A FA LVA K l. Hajnali köd üli meg a gáton túl elterülő roppant völgyteknőt. A köd halványkéken gomolyog és pontosan a víz látszatát kelti. Mintha tenger iehne előttünk! Mikor aztán felszáll a köd, hatalmas arányaiban előbukkan a cimljatiszki víztároló. Ez a hivatalos neve, a valóságban azonban 180 kilométer hosszú, 30 kilométer szélességű lenger lesz, mélysége eléri az Azovi tenger mélységét. Kiszámították, hogy vihar idején háromméteres hullámok nyargalnak majd óriási felületén ... Sokat írtak már a cimljanszki hatalmas építkezéséről, de írnivaló mindig akad. Kifogyhatatlan a téma, mert szinte minden nappal új kép fogadja az embert. Akik szeptember 19-én jártak erre, még azt látták, hogyan folyik a mindkét oldalról beszorított, csendesnek nevezett Don szokatlanul háborogva régi medrében. Szeptember 20-án már új medrében hömpölygött a folyó: valóra vált a szovjet tudósok elgondolása, megvalósult a szovjet emberek építő munkája nyomán. A további napok is új meglepetéseket, új eredményeket hoztak. Szeptember 21-én üresen tátongott a régi meder, amelyből évszázadok után kiparancsolták a Dont, de szeptember 22-én már nyoma *sem volt az elhagyott folyóágynak. Gépek sokaságát állították munkába és nem egészen kilenc óra alatt elzárták a régi medret. 2. Most a 12 kilométeres gát betonmunkálatain dolgoznak olyan lendülettel,' hogy ezen ä téren is egyik napról a másikra felismerhetetlenné változik a kép. A betonkeveréket, szállító villamos vonatok vezetői megkétszerezték fordulóik számát, a betonlapokat szállító gépkocsivezetők az eddigi 12 forduló helyett 30—40 fordulót tesznek meg és ilyen arányban fokozták termelésüket a betongyárak is. Ligyija Psenyicina komszomoltag az egyik betongyár főmechanikusa például elérte, hogy napi 500 köbméter helyett mégegyszer annyi betonkeveréket szolgáltat. A vtllamosvonatok felé hat. óriási portáldaru nyújtogatja hosszú nyakát, átveszi a betontartályokat és a gátnál dolgozó burkoló nlunkásokhoz továbbítja. Ilyen lendületes munka mellett a jövendő körvonalai napról-napra mind határozottabban bontakoznak ki. 3. Ahogy elzárták a Don régi medrét, elzárták a Kumsak-folyót is és a partján épült Kumsackaja községet a volt. helyétől 18 kilométernyire fekvő fennsíkra költöztették át. így indult vándorútra sok falu arról a vidékről, amelyet rövidesen elborít a tenger, így vándorolt el az új tenger névadója Cimljanszk község is. Az új Cimljanszkot most. a gát másik oldalán találjuk meg. Frissen épített szép házak sorakoznak egymás mellé, rendezetten, nem wgy, mint a régiben, ahol összezsúfolt, szeszélyes volt agjpítkezés. Itt nemcsak a jelenre "gondolnak, hanem a jövör,e is, a jövő városkép kialakítására. Jóleső érzés tölti el az emberi, amikor az új építkezések között, járkál. Az egyik házon, már fenn van, az utcatábla is: SZERAFIMOVICS-UTCA A ház előtt asszony szorgoskodik. Boldogan mutogatja a szép hajlékot, amelyben mindent, megtalál, amire szüksége lehet. Az udvaron nyírfák, a kertben termő gyümölcsfák és szőlőtőkék. Mindezt, a régi. Cimljanszkból hozták át. A fákat nagy földláb. dákkal ásták ki, a szőlőtőkéket, hasonló gondossággal emelték^ ki és a teherautók a vándorló falvak után elköltöztették, a fákat, virágbokrokat, szőlőket is. Az asszony az litcgt-táblára mutat: — Ha az jpnber ezt a táblát nézi, azt hinné nem változott semmi. A régi Cimljanszkban is Sserafimovics utcában laktunk, as 5-ö$ számú házban, itt is ez a neve az utcának, ez a száma a háznak... A régi utca. név, a régi házszám, de új az utca, új a ház és minden más, minden szebb... A ház előtt ellátni a hatalmas építkezésre. Látjuk a két zsilipet, amely a cimljanszki tengert a Donnal összekötő hajózható csatornám, épült. A gorkiji gyárakban már útra készek az áramvonalas gyorshajók, amelyek Moszkva és Rosztov között közlekednek majd és néhány hónap múlva itt járnak a csatornán, az új tengeren. Igaza van a cimljanszki asszony, nak: minden más, minden szebb... magyar dolgozók ízlését. Felmerül azonban a kérdés, hogy juthatott még csak eszébe is az illető falu kultúrtársainak egy ilyen határozottan limonádé színműnek a betanulása akkor, amikor falvaink dolgozói a kiéleződött osztályharcban most vívják a kuláksággal döntő csatájukat. Vagy talián az ottani kultúrtársak még nem hallottak az olyan színmüvekről, mint például a „Mélyszántás", vagy Egri Viktornak a „Közös út" című kiváló színmüve? Ez utóbbi különösen aktuális a vegyeslakosságú ipolysági járásban és nem fér kétség hozzá, hogy jóval nagyobb sikere lesz és sokkal nagyob érdeklődésre tarthat számot, mint bármilyen elavult „népszínmű". Dicséretreméltó falvainkban a műkedvelő színjátszás iránti érdeklődés. De nagyon fontos a darabok helyes kiválasztása. Műkedvelő csoportjainknak tudniok kell, hogy dolgozóink a mai gyorsütemű szocialista fejlődés idején a saját életükről, küzdelmükről és hősies munkájukról szóló színmüveket akarnak látni a színpadokon. Tóth Tibor, tanító, Ipolyság.