Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-02 / 28. szám, szombat

SZOVJET EMBER •A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Moszkva ifjúságának békés alkotómunkája A technika csodája harcban a békéért Az ország a kommunizmus építkezése it elsőrendű technikával látja el. A képen egy lépegető kotrógép látható, amelynek kanala 14 köbméter űrtartalmú és 10.000 kubikos munkáját helyettesíti. Moszkva ifjúsága a szovjet néppel együtt minden erejével hozzá akar járulni a kommunizmus építésének nagy ügyéhez. A moszkvai fiatalok számos értékes kezdeményezést tettek, amelyek elősegítik a munkatermelékenység emelését, az anyagtakarékosságot, az önköltségcsökkentést és a minőség javítását. Az egész Szovjetunióban, sőt az ország határain túl is isimerik a Sztálin-díjjai kitüntetett fiatal moszkvai újítókat, Lidija Korabelnyikova, a „Párizsi Kommün" cipőgyár brigádvezetője, Vlagyimir Utkin, a ,,Kalibr"-gyár esztergályosa, Gyikov és Csikirjov, az „Ordzsonikidze"-gyár esztergályosa nevét. Marija Levcsenko és Grigorij Muhanov, a „Burevesztnyik" moszkvai cipőgyár ifjúmunkásai nemrégiben azt javasolták, hogy indítsanak munkaversenyt minden egyes művelet önköltségének csökkentéséért. Kezdeményezésük széles körben terjed az egész országban. A Komszomol tevékenyen segít a pártszervezeteknek és a gazdasági vezetőknek az élenjáró munkamódszerek terjesztésében. A moszkvai városi Komszomol Bizottság kezdeményezésére Gyikov és Csfkirjov a gyorsesztergályosok gyűlésén tartottak beszámolót a gyors fémmegmunkálásról, átadták módszereiket, ismertették tapasztalataikat. \ Komszomol-szervezetek cselekvő közreműködésével Sztahanovista iskolák nyílnak a moszkvai fize- í mekben Marija Levcsenko és Grigorij Muhanov kezdeményezésének terjesztésére. Ezeken az iskolákon vállalatvezetők, mérnökök, technológusok, üzemgazdászok és könyvelők magyarázzák a dolgozóknak, hogyan lehet csökkenteni minden egyes termelési művelet önköltségét. A Komszomol-szervezetek cselekvő en résztvesznek a versenykiértékelés munkájában. Faliújságokban, villámokon és piaicátokon rendszeresen ismertetik a munkaverseny menetét, kiemelik a kiváló sztahanovistákat és közlik eredményeiket. A Komszomol-szervezetek a Bolsevik Párt vezetésével komoly politikai munkát végeznek az ifjúság körében. Mindenütt politikai, természettudományi, technikai stb. tárgyú előadásokat szerveznek. A moszkvai „Dinamó", a „Szivatytyú»' és a „Transzformátor"-gyár a kommunizmus nagy építkezéseinek A kommunizmus építői és az építőket segítő szovjet üzemek fiataljai állandóan képezik magukat, fejlesztik ideológiai színvonalukat. Munka után, amint a képeken is láthatjuk, különféle tanfolyamokra és esti iskolákba járnak. dolgozik. E gyárak komszomolszervezetei gyűlést hívtak össze, ahol megmagyarázták a fiataloknak, milyen hatalmas jelentőségű gyáraik készítményeinek minősége és mennyisége a kommunizmus építkezései szempontjából. A gyűlés után Krivolapov, Volkov, Kornyejev és a Szivattyúgyár más ifjúmunkásai felajánlották, hogy 200 százalékra teljesitik tervüket és felhívták a gyár fiataljait, hogy kövessék példájukat. A „Dinamo"-gyárban az egész ifjúság bekapcsolódott a kommunizmus építkezéseitől kapott megrendeléseknek határidő előtti teljesítéséért megindult munkaversenybe. Az üzemi Komszomol-bizottság 30 „ellenőrző őrsöt" és 25 „portyázó brigádot" alakított, amelyek arra ügyelnek, hogy a kommunizmus építkezései számára gyártott termékek kiváló minőségűek legyenek és a megrendeléseket az előírt határidőre teljesítsék. Számos ifjúmunkás 150, sőt ennél is magasabb százalékra teljesíti normáját. A szovjet ifjúság lelkesen támogatja hazájának békeszerető sztálini külpolitikáját és önfeláldozóan dolgozik a béke megerősítésén, a kommunizmus mielőbbi megvalósításán. WWWWWWWWWWtW

WmW

WW

MWW

W cfl, tehetség iff/a Országunban az ifjúságnak minden lehetősége megvan arra, hogy képességét fejleszthesse. Már mint nyolcéves iskolásgyermek is gyakran eljártam a gyermekek művészeti nevelésének házába. Már ekkor nagyon érdekelt a színház. Amikor beiratkoztam a leningrádi egyetem filozófiai szakára, tagja lettem az egyetem kultúr gárdájának. 1951-ben felléptünk az össz-szövetségi kultúrgárdák bemutatójának záróestjén Moszkvában. Gogoly halhatatlan „Revizor"-jában Hlesztakov szerepét alakítottam. Nagy síiért arattunk. Az előadás után felajánlották, hogy lépjek a Moszkvai Művész Színház tagjainak sorába. Most újra Leningrádban vagyok. Az i egyetemi államvizsgára készülök, ugyanakkor a színművészeti főiskola negyedik évfolyamán tanulok. Boldogan várom az 1952-es évet, amikor felléphetek a Szovjetunió legjobb drámai színházában. Olyan szerepeket szeretnék alakítani, amelyek feltárják a szovjet ember jellemét, egész lelki gazdagságát és azt a készséget, amellyel minden erejét a haza javára és a világbéke erősítésére fordítja. IGOR GORBACSOV A J&m$mf tund*aj,án Éjjeli félegy volt, amikor partraszálltam, a táj mégis világosságban az északi fény valószínütfen sugárzásában úszott. Az első ember, akivel találkoztam, régi ismerősöm volt, Jevgenyij Nyikolajevics, az építészmérnök. Most is dolgozott, zörgő hártyapapírra csinos, emeletes házat rajzolt. Szívélyesen üdvözölt és teával kínált. Gondoltam, a tea mellé ennivalóval szolgálok s kis útitáskámból sajtot, kaviárt, csokoládét, száraz süteményt vettem elő. Jevgenyij Nyikolajevics összecsapta a kezét és nevetve mondta: — Csupa olyasmi, amiben bőven van részünk! Inkább hagymát hozzott volná ... Azt hittem tréfál. — Igen, igen — folytatta — hagymát!! Vöröshagymát meg fokhagymát, sózott uborgát és burgonyát, ezt kellett volna hoznia, mert errefelé északon a főzelékféle a legdrágább kincs ... Legalább is addig, mig majd magunk termesztjük ... — Főzelékfélét a tundrán? — hitetlenkedtem. — Csodálkozik? — nevetett a mérnök, szélesen, jóízűen. No, majd holnap elviszem Marija Mitrofanovnához. Másnap megvolt a látogatás. Ahogy egymás mellett ballagtunk, ügyeskedve kerülgettük a kisebbnagyobb tócsákat. Jevgenyij Nyikolajevics közben magyarázott: — Most a főutcán járunk! Ezt a vizes tundrát nevezi főutcának ? A mérnök mosolygott: — Ma még vizes a tundra, de a latyak hamarosan eltűnik majd és házsorok sorakoznak fel a megszilárdult talajon . .. Marija Mitrofanovna Hrennyikovát a mezőn találtuk meg. Mező a tundrán — ez túlzás. Ki3 darab felszántott, szürke, iszapos földön dolgozgatott. Távolabb a melegház üvegteteje csillogott a napfényben. — Virágzik már az uborka? —• köszöntött a mérnök az őszülő, törékeny termetű asszonyra. — Türelmetlen, Jevgenyij Nyikolajevics — felelte az asszony. — hiszen még csak most építette az üvegházamat. Majd télen eszünk uborkát... No, azért most is mutatok valamit... Lehajolt, félretolt néhány göröngyöt és az iszapos talajból kikandikáló apró palánta zöld hajtására mutatott: — Burgonya! ... Már a mult esztendőben is próbálkoztam az ültetésével, de nem sikerült... Csaknem valawiennyi elfagyott s ha meg is kötött egy-két gumó, az íze olyan volt, mint a szappané ... Most más fajtával kísérletezem és ez bevált... De a talaj nehéz és sok munkát követel ... — Talaj egyáltalán a tundra? — — kérdeztem. A kis asszony kiegyenesedett és csendesen felelte: — Az ember a tundrát is talajjá tudja alakítani! Ez a látogatás a harminca*! évek elején történt, amikor a párt és a szovjet nép elhatározásából ígarkában megkezdődtek az építkezések s az első kísérletek folytak, miképpen alakíthatnák termővé a tundrát. Fenn, a sarkkör övezetében, a 67. szélességi foknál . . . A tfőzeléMélék sarkvidéki termesztéséve! már azelőtt is kísérleteztek. elsősorban Hibiniiben és a Kola-félszigeten. Igarka és Hibini földrajzi szélessége körülbelül egyforma, de ez még nem jelent semmit, mert a Jeniszej vidékének éghajlata sokkal hidegebb, míg a Kola-félsziget klímáját a Golf-áramlat melegíti. A Hibiniben elért tapasztalatok mechanikus átvétele Igarkában és a távolabbi tundravidéken nem járt eredménnyel. Itt helyi agrotechnikát kellett kidolgozni és alkalmazni és sok kísérlezetés árán meg kellett találni azokat a fözelékI fajtákat, amelyek megmaradtak a nehéz talajban. Az „Igarszkij 101" palánta, amelyet Marija Mitrofanovna Hrennyikova húsz év előtt ültetett, jelentette a sarkvidéki burgonya családfájának ősét. És ekkor bontogatta szürkéskék leveleit az első sarkvidéki káposzta is. Ma már szépen terem, de sokáig mindez hihetetlennek tetszett. Bőven akadtak kételkedők, akik azt fejtegették, hogy rövid a nyár, a növények csak kevés napot kapnak, éheznek az évezredes iszapban, nem tudnak fejlődni a talajban, amelyben nincs táperö és ezen trágyázással sem lehet segíteni. Észak mindig észak marad, a földmüvelés határait nem lehet önkényesen ezer kilométerrel kitolni. A kételkedőkkel szemben álltak a szovjet tudomány hívei, Micsurin tanításának hirdetői, akik hangoztatták, hogy a sarkvidéki napfény elegendő a szabadba ültetett burgonya, káposzta, sárgarépa, hagyma és retek érlelésére. A tundra vizes talaja ellen pedig fel kell venni a harcot. Valóban igaz, hogy e talaj iszaplazaságú, hogy szegény a tápláló anyagokban, de azért van az ember, hogy segítsen, megjavítsa. A műtrágya nem bizonyult megfelelőnek. annál jobban bevált a szerves trágya, amely nemcsak a növényeket táplálta hanem a talajt is javította. Az állattenyésztés így került összhangba a földműveléssel és a kaszálóterületeken sikeresen alkalmazták a füvetés új módszereit, szépen megtermett a takarmány. Két évtized után látogattam el újra Jeniszej tundrájára. Hol van már a tundra? ... Ahogy Jevgenyij Nyikolájevics a jövőbe vetítette: a tócsás terület helyén gyönyörű utca fogadja a távoli tájra vetődő utast. Igarka szép, nagy kikötővárossá fejlődött. A Jéniszej partján villanyfény ragyog, gépesített halüzemek dolgoznak és a tundra őslakói: a nyenyecek, ketok, szahák, nganaszanok elszórtan fekvő gazdaságai hatalmas rénszarvastenyésztő kolhozokká egyesültek. Iskolák, kórházrvk, klubok vannak az egykori tundravidéken. A házakban rádió szói s ahogy Igarka gondozott, szép utcáin jártam, emlékezetemben villant Jevgenyij Nyikolájevics húsz év előtt elhangzott kijelentése: „Inkább hagymát hozott volna..." Ezúttal sem hoztam. De most a folyómenti gyönyörű étteremben húsos, piros paradicsommal, meg ropogós uiborkával kináltak. Itt termett a melegházakban. És büszkén magyarázták: — Már sok főzelékfajtát termesztünk. A burgonya és a káposzta jól megterem a szabadban ... — Itt? Csaknem a 70. szélességi körné' — Nem csak a 70., de még a 72. szélességi foknál is. Fenn, Hatangánál... Hiába, Hrennyikova-fajta! „Hrennyikova-fajta". Büszkeség s az ember és munkája iránt érzett mély tisztelet csendült ki ezekből a szavakból. Marija Mitrofanovna volt az úttörő s a lelkes, kis asszonynak sok követője akadt. A sarkvidéki micsurinisták elérték, hogy Hrennyikova burgonyája kibírja a legkeményebb fagyott is, magas termésátlagot ad és ízben is alig különbözik a délebbre — vagy ahogy itt mondják „a Nagy földön" — termő burgonyától. Űj káposztafajtákat termeltek ki, meghonosítottak olyan hagymát, amely a szabad talajban sikeresen áttelelt 60 fokos hidegben is. Nagy lóheremezők zöldelnek, sőt sikerült megtelepíteni méhcsaládokat is, és ma már igen szép a mézhozamuk. Kolhozkád erképző kerületi iskola működik és a szovhozok és kolhozok konyhakerti gazdaságai régen túljutottak a kísérletezés keretein. A zöldségfélék behozatalát sikerült csökkenteni, mert a szükséglet jelentős része megterem a tundra megjavított talajában. A jeniszeji sarkvidék lakóinak étrendjéből nem hiányoznak a friss főzelékfajták s ma már nem pusztít a skorbut, amelyet egykor a vitaminok hiánya váltott ki az északi vidék lakóiból. A nagy eredmények további munkára serkentik a sarkvidék dolgozóit. Még nagyobb földterületet kell megmüvelndök, hogy a vidék teljesen önellátó legyen főzelékfélében s ezzel jelentős összeget takarítsanak meg. A tudományos kutatás a sarkvidéki növényfajták gyarapításán és tökéletesítésén dolgozik. A jövőben az élenjáró technikát szélesebb körben alkalmazzák a mezőgazdasági munkálatoknál, bevezetik a vetésforgós rendszert, növelik az állattenyésztést és folytatják a talajjavítási munkálatokat. A szovjetember akarata és a szovjet tudomány már eddig is nagyszerű eredményeket ért el a Jeniszej tundrán, ahol pár évtizeddel ezelőtt reménytelennek látszott minden kísérletezés. „Az ember a tundrát is talajjá tudja alakítani", — csendülnek fel a múltból Marija Mitrofanovna Hrennyikova szavai. A tundrából termő talaj lett. És a nagy átalakítás munkája diadalmasan folyik tovább.