Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-16 / 13. szám, szerda

I Világ proletárjai egyesüljetek l r • "'H-tví ÍV" Mr^ŕjj*. 1 V A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1952 január 16, szerda 2 Kčs V. évfolyam, 13. szám Köszöntjük a szovjet szakszervezetek küldöttségét Bratislavába érkezett a szovjet szakszervezetek küldöttsége Hétfőn, január 14-én Bratislavába érkezett a szovjet szakszervezetek 5 tagú küldöttsége. A szovjet szakszervezetek képviselői baráti látogatásra érkeztek köztársaságunkba, hogy elmélyítsék a szovjet és csehszlovákiai szakszervezeti mozgalmak közötti baráti kapcsolatokat. A küldöttséget Alexander Petrovics Osipov, az Össz-szövetsé£i szakszervezetek Központi Tanácsának titkára vezeti a küldötség többi tagjai Alexej Segejovics Poduskin, a villanyerőipari alkalmazottak Szövetségének elnöke, Pavol Diomidovics Mohilenko, a bérosztály vezetőhelyettese, Jevgenij Ivanovics Kuznecov, a munka- és védelmibizt'onsági osztály vezetőhelyettese és Jurij Alexandrovics Arkadaskij, az Össz-szövetségi szakszervezetek Központi Tanácsa külügyi osztályának előadója. A szovjet vendégeket szlovákiai útjukon Zdenek Valouoh és Juraj Sen, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkárai kísérik. A szovjet szakszervezeti mozgalom vezetői eljöttek a szlovákiai dolgozók közé, hogy átadják a kommunista tömegnevelésben nyert értékeg tapasztalataikat és ezzel elmélyítsék a szlovákiai szakszervezeti mozgalom munkáját. Bratislavába való megérkezésük után látogatást tettek a Szakszervezetek házában, majd megbeszélésre ültek össze a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökségének tagjaival, az egyes osztályok vezetőivel és a legfontosabb szakszervezeti szövetségek szlovákiai bizottságainak vezető titkáraival. A szivélyes fogadtatás után ismertették értékes tapasztalataikat, amelyeket a szovjet szakszervezeti mozgalom a Sztálini ötéves tervek építési harcaiban, a Nagy Honvédő Háborúban és a kommunizmus felépítésénél a dicső SzK(b)P vezetésével szerzett. Szovjet vendégeink pár napot töltenek Szlovákiában és meglátogatják dolgozóinkat munkahelyeiken, hogy tanácsaikkal közvetlen segítséget nyújtsanak népgazdasági tervünk merész feladatainak végrehajtásában és megerősítsék dolgozóinkat a világbéke megvédésére irányuló közös harcunkban. A Keletszlovákiaí Gépművek megindullak a negyedik tervévbe A Keletszlovákiai Gépművek munkássága január 2-án összüzemi gyűlésre jött össze, hogy a gottwaldi ötéves terv negyedik évének kezdetén új lelkesedéssel és erővel indítsa meg harcát köztársaságunk építéséért, a béke megőrzéséért. Az üzem az elmúlt évben nehéz feladatokat oldott meg éa sok akadályt hárított el útjából. A dolgozókban erős akarat volt arra, hogy a határidőket betart sák. Sokszor 12—14 órai munkaidőt is szükséges volt ledolgozni ahhoz, hogy az igéit határidőre az annyira fontos gépeket leszállíthassák. Főleg azok a munkák hoztak becsületet az üzem munkásainak, amelyeket Kuncsice részére készítettek. Elsőnek a géplakatos műhely élcsoportja, Drozda, Iglódi, Soltész és elvtársaik érdemelnek komoly dicséretet, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a kuncsicei épitkezés első szakaszának határideje betartható legyen. Mikolay elvtárs, az üzem igazgatójának beszámolójából ismeretes, hogy a Keletszlovákiai Gépmüvek jelentős sikereket értek el a dolgozó nőknek a termelésbe való beállítása terén. Vannak ezek közt olyanok is, akik egyes munkaterületeken már teljesen szakmunkásnak számítanak és 160—170%-os teljesítménnyel megelőzik a férfiakat is. Főleg Dobos, Weiss és Ondrej elvtársnők. — Az ezévi tervet nemcsak teljesítenünk kell — mondotta az üzem munkásigazgatója, — de túl is kell lépnünk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minden munkás magáévá teszi a tervteljesítés nagy ügyét. De még az sem elegendő, ha a tervet teljesítjük," fontos az is, hogy csökkentsük az önköltséget és munkahelyünk jó gazdáivá legyünk. A sikeres- üz?mgyűlés zárószajvait Korpa elvtárs, a Párt járási bizottságának képviselője mondotta, köszönetet mondva az üzem minden mesterének, műszakijának és munkásának azért a fáradhatalan és önfeláldozó harcért, amellyel hozzájárultak az ötéves terv harmadik évének teljesítéséhez. Az új esztendőben azt kívánta, hogy munkájukat továbbra is úgy végezzék, hogy büszkén jelenthessék a Pártnak: a gépüzem dolgozói teljesítik feladataikat. A munkaerőtoborzás síkeres végrehajtása alapvető tétele a szocializmus felépítésének országunkban A járási és kerületi Nemzeti Bizottságok munkaügyi előadóinak országos értekezlete Vasárnap, január 13-án tartották meg Prágában a járási és kerületi Nemzeti Bizottságok munkaeró'iigyi előadóinak országos értekezletét. Az ülés föszónoka dr. Jaroszlav Havelka elvtárs munkaeröügyi miniszter volt, aki ismertette a munkaerötoborzás új módszerét. A vita során a megszervezett munkaerötoborzás legeredményesebb teljesítésére szocialista munkaverseny indítását fogadták el. A győztes a munkaerőügyi minisztérium vándorzászlaját kapja. Az értekezlet táviratban üdvözölte Antonin Zápotocký kormányelnök elvtársat. A táviratban az értekezlet résztvevői kötelezettséget vállaltak, hogy felvilágosító munkával fogják dolgozóinkat meggyőzni arról, hogy a bányáinkban és kohóinkban végzett munka mily hatalmas segítséget jelent a világbéke megvédésében. Dr. Jozef Havelka elvtárs, munkaerőügyi miniszter beszédében rámutatott arra, hogyan gazdálkodtak a letűnt kapitalisták a munkaerőkkel. Rávilágított arra, hogy kapitalisták szándékosan növelték a munkanélküliek létszámát, hogy a munkások szeme előtt állandóan ott lebegjen a 'munkanélküliség' réme és ezáltal leszoríthassák a munkabéreket. A szocializmus felépítésénél a munkaerőkkel való tervgazdálkodás más irányban halad. Állandóan újabb és újabb munkaerőkre van szükség. A szocializmus felépítése országunkban magával hozza a munkavállalás folytonos növelését, főleg az ipari termelésben. Az ötéves terv negyedik gazdasági évének küszöbén állunk. Nehézipari termelésünk kiszélesítésére ebben az évben új munkaerőkre van szükség, főleg kohóink, bányáink és építészeti iparunk részére. Az új helyzet megköveteli, hogy a munkaerötoborzásnak és a munkaerők beosztásának eddigi rendszerét felülvizsgáljuk, és olyan előfeltételeket teremtsünk meg, amelyekkel a toborzási feladatokat sikeresebben oldjuk meg, mint az elmúlt években. Ezért 1952 január 1-vel új rendszert vezetünk be a munkaerők toborzásában és a rendszer alapját a Szovjetunióból nyert értékes tapasztalatok alkotják. Dr. Jozef Havelka miniszter elvtárs felhívta az előadók figyelmét arra, hogy a járásokban az új toborzási módszert kell alkalmazni. A munkaerőtoborzással megbízott szerveinknek és ezek vezetőinek meg kell találniok az új és helyes utat dolgozóinkhoz. A megszervezett munkaerőtoborzásra nem elegendő a határozatok és végzések kiadása. A járási Nemzeti Bizottságok munkaeröügyi előadóinak közvetlen kapcsolatot kell teremteniök a munkavállalókkal, fel kell ajánlaniok az elhelyezkedési lehetőségeket az egyes kiválasztott üzemekben, munkaszerződéseket kötni az önkéntes jelentkezőkkel, és ezekben a munkaszerződésekben a munkaviszonyt szilárd alapokra kell fektetniök. A bürokratikus hivatalnoki eljárást sürgősen ki kell küszöbölni, az előadók nem végezhetik tovább munkájukat csupán az íróasztal mellett, hanem dolgozóink közé kell menniök, meg kell nyerniök dolgogozóink bizalmát, segíteniök kell őket, helyesen tájékoztatni és alapos felvilágosító munkával meggyőzni a termelési munka fontosságáról. A munkaerőtoborzás helyes megszervezése és végrehajtása közös ügye köztársaságunk minden dolgozójának. Ebben a munkában hatalmas feladat hárul tömegszervezeteinkre, főleg a szakszervezetek Központi Tanácsára, a Csehszlovákiai Nők Szövetségére, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségre és a Nemzeti Arcvonal Akció Bizottságaira. Dr. Jozef Havelka miniszter elvtárs a továbbiakban rámutatott a munkaerőtoborzás tervszerű keresztülvitelének és a tervteljesítés folytonos felülvizsgálásának fontosságára. Nyilvános népgyűlések — út a dolgozó tömegek bizalmának elnyeréséhez „A proletáriátus diktatúrája alatt a parasztok és kistermelők millióit, az alkalmazottak, hivatalnokok, a polgári értelmiség százezreit kell átnevelní, valamennyiöket a proletár államnak és a proletárvezetésnek kell alárendelni, le kell bennük győzni a burzsoá szokásokat és hagyományokat „éppen úgy, mint ahogyan szintén szükséges lesz" a proletárdiktatúra talaján, hosszadalmas harcban átnevelni magukat a proletárokat is, akik saját kispolgári előítéleteiktől nem egyszerre szabadulnak meg, nem csoda útján, nem a szüzanya parancsára, nem valami jelszónak, határozatnak, dekrétumnak engedelmeskedve, hanem csak a kispolgári tömegbefolyás ellen folytatott hosszú és fáradságos tömegharc révén." (Lenin Müvei, XXV. köt. 248. és 247. old. oroszul.) Lenin ezen szavai a mai államunk fejlődésének mai szakaszában különösen időszerűek. — Mióta Gottwald elvtárs átvette Pártunk közvetlen vezetését és kiadta a jelszót: „Arccal a tömegek felé", rátértünk a jól kitaposott útra, a tömegharc útjára. Most már tudjuk, hogy az utóbbi években kik és miért igyekeztek Pártunkat letéríteni erről az útról. Most már nagyjából ismeretessé váltak, Sling, Svermáné és Slánsky A jó hasonlat arra jó, hogy alaposabban Az osztályharc, a tömegharc leghatalmasabb fegyverét, a nyilvános népgyüléseket összehasonlítom a katonai hadmüveletek, a katonai sztratégia és taktika egyik formájával. Tudjuk, hogy Lenin és Sztálin tanításai szerint a kommunisták roppant nagy ereje a széles néptömegek bizalmában rejlik. Ismerjük Sztálin elvtársnak a görög mitológiából vett hasonlatát, hogy mi történik azzal a párttal, mely elszakad, hacsak egy pillanatra is szülőatyjától, a tömegektől. Az ilyen pártot legyőzik az ilyen párt megszűnik harcképes lenni, az ilyen párt a Titók karmaiba kerülve, észrevétlenül áttérne az imperialisták táborába és magával rántaná az egész országot... Kell, hogy mi most a dolgozók bizalmát megnyerjük, hogy erősek legyünk. Arccal a tömegek felé! Komoly figyelmeztetés ez egész Pártunk részére, minden kommunista számára. A „hosszú és fáradságos tömegharcnak" egyik legtipikusabb, legeredményesebb harci formája a „nyilvános népgyűlés", ugyanaz, fökolomposok céljai... Most már tudjuk, „kinek" a politikáját folytatták ezek az „instruktorok", akik nem ajánlották 1949—1950-ben a nyilvános népgyüléseket, mert, hogy ott „csak csupa panasz és követelés hangja hallható"... Sőt, egy „központi" instruktor a kerületi titkárságon azt állította, hogy „még nem időszerű a sorozatos népgyűlések megtartása"... Be kell vallanunk elvtársak, hogy nem eléggé következetesen harcoltunk az ilyen „elmélet" ellen. Ezek az oktatók Slánsky, Svermáné és a többi árulók bomlasztó politikáját képviselték. Bár sokan éreztük, hogy „valahol bűzlik", mintahogy, azt Gottwald elvtárs mondta, de nem tudtuk, hol. Erről még sok szó fog esni, meg fogjuk ismerni a részleteket majd a „nagy per" után. A legutóbbi tapasztalatok alapján Pártunk egyik legalkalmasabb, leghatalmasabb fegyveréről, a népgyűlésekről szeretnék beszélni. Sokszor ejtjük ki e szavaKat: osztályharc, az osztályharc ^kiéleződik, harc a reakció maradványai ellen, harc a falusi kulákok ellen, harc a turzsoá-nacionalizmus ellen, harc a Párton be'-üli opportunisták és más bomla-sztók ellen, harc a termelés fokozásáért, a szocializmusért, harc a békéért. Ha harcról beszélünk, frontra is gondolunk, egyes fogalmakat könnyebben, megérthessünk mint a fronton a közelharc... A csatatér, a szemtől szemben folytatott harc... Lenin elvtárs egy helyen a hatalomért vívott harcot, a forradalmat magát ünnepnapnak nevezte, a forradalom lezajlása utáni időt hétköznapoknak ... Emlékezzünk csak vissza a harmincas évek nyilvános népgyüléseire, mixor a jelszavak így hangzottak: „Munkát, kenyeret!" — „Egy embert se a gyárból, egy fillért se a bérekből!" — „Egységfrontot a béke megvédésére, Hitler ellen, a kenyé.-ért és szabadságért!" A rendörségen, a városházán, a jegyzölaknál rendőr- és csendörszuronyoktói védve, ott állt a járási hivatal Kiküldötte, hivatalnoka, aki jegyezte a beszédet, hogy az „igazságszolgáltatás" bírái tudják, hány hónapot adjanak a „Republika nevében". Ezek voltak a front másik oldalán... Hány proletár esett el ezen a csatatéren ..., hány sebesült vére áztatta az utcák kövezetét..., mennyi gumibot okozta kék folt maradt egy-egy ilyen közelharc után. . Hány évi börtönt osztogattak -> bíróságokon ... Ma a mi hazánkban, hála a dicső Vörös Hadseregnek, mindez már a soha vissza nem térő multé! A harcot azonban tovább* kell folytatni. A front képe megváltozott. A gyárosok, földbirtokosok, bankárok és hü kopóik eltűntek a harctérről. Sokat közülük eltiport a fölszabadító szovjethadsereg, sokan elfutottak messzire a fronttól, a kapitalisták táborába... A „főhadiszállást" egyszerűen szétverték, 1948 februárjában az utolsó nyílt ellenség is teljes vereséget szenvedett . .. Ki ellen kell hát ma harcolnunk, kik ellen kell ma még közelharcot is vívnunk? Itt maradt még a tőkésosztály legszámosabb rétege, a falusi gazdag paraszt, a falusi kulák, a nagytőkések „tartaléka", aki „utolsó reményként" visszamaradt, aki a legundorítóbb szerepet játssza a mi szocializmus felé haladó hazánkban. Megtaláljuk őket földműves szövetkezeteinkben, gyárainkban, a hivatalokban, népigazgatásunkban és gazdasági szerveinkben egyaránt. Befurakodtak, vagy még nem tudtuk őket mind kidobálni tömegszerveinkből, sőt itt-ott í'elbukkanak még pártszerveinkben is. Megmaradt még itt-ott egy pár „jámbor, lojális" volt nagyiparos, vagv gyáros, kiknek . „gazdasági bázisát" elsöpörte az új világ és most mint „nincstelen", mint „colgozó" rontja a levegőt valamelyik nemzeti vállalatban .. Még sok-sok begubózott hitvány féreg húzódik meg egy-egy sarokban, ahova még nem ért el a proletárdiktatúrának, a népi demokratikus államapparátusnak hatalmas ereje! Itt maradtak még, mint árnyéka a kapitalista rendszernek a kis- és középparasztok ezrei, maradi egyéni gazdálkodásukkal, a „kisiparosok, alkalmazottak, hivatalnokok, polgári értelmiségiek százezrei burzsoá szokásaikkal és hagyományaikkal" együtt .. Végül itt vannak „maguk a proletárok, akik saját kispolgári előítéleteiktől nem egyszeri e szabadulnak meg ..." Lenin szerint ebben rejlik a legyőzött kapitalizmus „ereje" ... Ezen erők ellen, a „kispolgári tömegbeíolyás ellen" kell folytatnunk közelharcunkat a népgyűléseken. A napokban voltam egy pár ilyen népgyűlésen. A „harctéren" kellett a „kispolgári tömegbefolyás", a reakciö suttogó propagandája ellen fellépnem a nagy nyilvánosság előtt. Ipoly nyék körülbelül 15 km-re van Ipolyságtól. (Folytatás a 2. oldalon.)