Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-11 / 9. szám, péntek

•I UJSZ0 1952 január 11 pel;, itt kell, hogy megmutassa az állami gépállomás jó munkáját és segítségét. A magasabb típusú szövetkezetekben a munka jó megszervezése következtében a munkaerők nagy megtakarításáira kerül sor. Ugyanezen okból a magasabb típusú, jó szövetkezetek egyre inkább bevezetik a termelés új, eddig még nem alkalmazott módszereit, bevezetik új kultúrák termesztését, kiterjesztik az állattenyésztés módszereit és újakat vezetnek be, növelik a szövetkezetek jövedelmét, teljesítményük szerint helyesen jutal| mázzák a szövetkezetek jó munkástagjait, úgy, hogy ez a jutalmazás a ledolgozott munkaegységek és az elért eredmények alapján való részesedéssel történjék. Az ilyen szövetkezetek az államnak egyre több élelmiszert adnak és fognak adni, az ilyen szövetkézetek állandó és teljes mértékben dolgozó tagjaiknak egyre többet fognak nyújtani. Nem minden felsőbb típusú szövetkezet ilyen. Vannak III. és IV. típusú szövetkezetek, amelyek komoly megrázkódtatásokon mennek keresztül, most, amikor tagjaik nem kapnak,, élelmiszerjegyeket. Jól megy a munka ezekben a szövetkezetekben? Határozottan nem! Vagy nincs rendben tömegalapjuk, vagy nincs rendben a szövetkezet vezetése, vagy mind a kettő rossz. A felsőbb típusú szövetkezetnek egész^ ségeS tömegalapon kell, -íyugodnia. Az egészséges tagsági alap — ott van meg, ahol a szövetkezet tagjai aktívan, teljesen és tartósan dolgoznak szövetkezetükben, gaz> dálkodnak és törödinek annak felvirágzásával. A szövetkezetben akkor van rend, ha a tagok saját erejükre támaszkodnak, saját erejüket mozgósítják és fejlesztik, feltárják saját tartalékaikat és erőfeszítésüket állandóan fokozzák. Jó a szövetkezet vezetése, ha saját tagjaira támaszkodik, ha fel tudja kelteni kezdeményezésüket és ha a KÖZÖS munka, eredményeit érdem szerint tudja szétosztani. Jó az olyan vezetés, amely saját erőire támaszkodik, nemcsak szubvenciókra, kölcsönökre és brigádokra számít, jó az olyan vezetés, amely nem rakja ölbe kezeit. 'A szövetkezetek tagjai a bekövetkező közgyűléseken kell, hogy éljenek munkájuk kritikájával és önkritikájával, amely minél nyíltabb, annál jobban segít a szövetkezeten és a tagokon is. A jő szövetkezetnek nincsen szüksége arra, hogy tagjait az állani táplálja. A jó szövetkezetnek nincs szüksége arra, hogy tagjainak az állam élelmiszert adjon, amelyért a parasztságnak jó szerződéses árakat és magas szerzó'désen felüli árakat fizet — és nincs szüksége arra, hogy ezeket az élelmiszereket olyan árakon kapja, amelyek alacsonyabbak, mint a felvásárlás árai. A jó és becsületes parasztok és szövetkezetek nem akarják azt, hogy az állam így gazdálkodjék, nem akarják ezt, mert rossz gazdálkodás volna ez, amelyre az állam végül is ráfizetne. Az állaim kára ma a nép kára is, mert ez az állam a dolgozók állama. A III. és IV-ik típusú szövetkezetek minden tagját önellátónak fogjuk tekinteni, mert azt akarjuk, hogy dolgozzanak a szövetkezetben. A szövetkezet azon tagjai, akik alkalmazásban vannak, nincsenek ezzel megrövidítve, mert jegyeket kapnak családtagjaik, akik nincsenek alkalmazva, és résztvehetnek és részt is kell venniök a szövetkezet munkájában. Néhányan azt vetik ez ellen, hogy például azon alkalmazott férfiak feleségei, akik a szövetkezet tagjai, gyermekeikkel együtt önellátók, míg azon alkalmazott férfiak feleségei, akik nem tagjai a szövetkezetnek, megkapják az alkalmazottak jegyeit. Igen, ez így van, — azonban a Nemzeti Bizottságok ezeket a nemtagokat is a jövőben önellátóknak jelenthetik ki, ha a községben gyermekeikről megfelelő berendezések gondoskodnak és ha ök, — bár szükség van munkájukra — visszautasítják azt, hogy az BFSz-ben 5 dolgozzanak. Azonban ez csak a dolog egyik oldala, — az egyik szélsőség. Sokkal természetesebb a másik rész. A szövetkezetesek maguk dolgozzanak többet és amellett jobban gazdálkodjanak. Akkor munkájuk után többet is kapnak majd Ma is vannak már szövetkezetek, ahol a tagok azt, amit becsületes munkájukkal csupán természetbeli járulékokban kerestek, nem cserélnék el a jegyadagért, — hiszen munkájukból többet kaptak, mint kapnának a jegyekre. 3. M i a szövetkezetek, kiútja az új helyzet megoldásában? Az EFSz-ek mindenekelőtt támaszkodjanak a teljesen ás tartósan dolgozó tagokra, tekintet nélkül arra, vájjon földdel, vagy anélkül léptek-e be a szövetkezetbe. A szövetkezetben maradásra kell bírniuk azokat a tagokat, akiknek munkájára szükség van. olyanokat, akik tartósan és teljesen dolgozhatnak a szövetkezetben és ennek ellenére ki akarnak iépnd. Meg kell őket győzni a szövetkezetben maradás előnyeiről és természetesen rá kell mutatni arra is, mit kapnak. Vannak szövetkezetek, amelyeknek sok tagjuk van, és azt állítják, hogy ha most mindezeknek kell majd a szövetkezetben dolgozniok, és a munkaegységekért természetbeni jutalmat kapniok, hogy akkor nem lesz mindnyájuk számára elegendő munka, 1 másrészt, hogy a szövetkezet el sem tudja őket tartani. Ez a nézet rendszerint nem helyes. Ha be is bizonyul, hogy a tagsági alap széles, a baj az, hogy a szövetkezetekben minidezideig régi módszerekkel dolgoznak. Arra törekedjenek, hogy kiterjesszék a szövetkezet termelési lehetőségeit akár a növénytermelésben, akár az állattenyésztésben, hogy jobban kihasználják a munkaerőket és így javítsák meg a szövetkezet eredményeit. Egyébként a szövetkezetekre is érvényes, hogy munkájukat gazdaságosan kell végezniök. Ennek megfelelőnek kell a tagsági alapnak is lennie. Vannak községek, ahol éppen a szövetkezet megalapításával szabadultak fel a munkaerők, amelyeit aztán az iparba, Vagy más alkalmazásba léptek. Vannak azonban szövetkezetek, ahol olyan tagok is voltak, akik a szövetkezetekben csak akkor mutatkoztak, ha valamit osztogattak. Ma>, amikor elestek a jegyek és a munka, mfeg a jutalmazás kölcsönösen feltételezik egymást, felmerül az ilyen tagok további tagságának kérdése. Egy bizonyos, — a szövetkezetnek dolgozó tagokra van szükségük. Kell, hogy az EFSz-ök. dolgozó tagjaiknak biztosítsák az ellátását. Néhány szövetkezet átmeneti nehézségekkel küzd, — néha a saját hibája miatt, mert rosszul gazdálkodott, — másszor önhibáján kívül, mert rosszúl megmunkált földet vett át a kuláküktól. A fontos most az, hogy ezeket a nehézségeket 3íküzdjük. A turnovi járásba?- lévő Prepery községben a Hl-ik típusú szövetkezet taggyűlése határozatot fogadott el, mely szerint a szövetkezet gondoskodik azokról a tagokról, akik a szövetkezetben dolgoznak és most az új intézkedések következtében önellátókká váltak. Az uszti kerületben lévő Redhost községben a munkások beléptek az EFSz-be és feleségeik arra kötelezték magukat, hogy dolgozni fogpnak a szövetkezetben. Az asszonytík ezt a határozatot abban a tudatban hozták, hogy lemondanak a jegyekről és hogy továbbra csak a szövetkezetben végzet

1: munkájukkal biztosítják a maguk és családjuk ellátására szükséges élelmiszereket. Vannak EFSz-ek, amelyek üdvözlik az új közellátási intézkedéseket, üdvözlik azért, mert segítséget nyújtanak a szövetkezet egészségessé tételére, aktivizálják tagjait, mozgósítják őket a nehézségek áthidalására. üdvözlik ezeket az intézkedéseket, mert lehetővé teszik nekik azt, hogy határozottabban haladjanak előre Vannak EFSz-ek, amelyek kölcsönösen segítik egymást, gabonakölcsönnel, anya- és vágódisznókkal, vagy más módon is. Ezzel szemben vannak olyan szövetkezeti tagok ls, akik arra várnak, hogy valamilyen félmegoldások mentik meg őket tele különíéle kivételekkel. Ezek asz emberek hiába várnak, ilyen félmegoldásokat nem adunk ki és a kötött piacot érintő intézkedéseinket következetesen végrehajtjuk. 4. M i é r t kap munkáspótjegyet néhány mester, műszaki és üzemvezető igazgató is? A kötött piac új rendezése megváltoztatja ezen a téren is az általában helytelen egyenlősdi gyakorlatot. Itt-ott találkozik olyan, aki ezen megütközik. Azt veti ellen, hogy a mesternek, műszakinak, vagy igazgatónak nagyobb fizetése van és így nincs szüksége pótjegyre. Természetesen jó volna, ha mindenki annyit vásárolhatna, amennyire becsületes munkája által szerzett keresetéből futja! Jó volna, ha megszüntethetnénk a jegyrendszert és ha az igazságos jutalom határozná meg az ember részesedését a bevásárlásban. Mindeddig azonban jegyrendszerünk van és ezzel biztosítjuk a fejadagokat. A jegyeket, mint ahogy az ismeretes, teljesen fedezzük árával. Azonban megtörténik, hogy a szabadpiacon az áru nem mindig fedi a keresletet. Ha aizt akarjuk, hogy a kötött piacon megszűnjék az egyemlősdlség, kell, hogy olyanoknak, akik a termelés szervezői és vezetői, legalább olyan pótjegyekeit Ismerjünk el, mint amilyeneket az üzemek kvalifikált munkásai kapnak. Azok részére, akik mindezt nem akarják megérteni, idézem Sztálin elvtárs szavait: „Olyan szocializmust, amelyben az emberek mindnyájan egyforma munkabért, egyforma húst és kenyéradagot kapnának, ahol az emberek egyenruhát viselnének és egyforma mennyiségű termékeket kapnának, — olyan szocializmust a marxizmus nem ismer." A marxizmus csak ennyit mond: „Amíg az osztályok nincsenek véglegesen lerombolva, amíg a munka nem válik létfenntartási eszközből életszükségletté és önkéntes munkává a köz számára, addig az emberek érdemeik szerint kapják a munkájuk utáni ellenértéket." Ezért fogjuli műszakijaitokat, mestereinket és üzemi vezetőinket elvégzett munkájuk és érdemeik szerint jutalmazni. Ugyanezt az elvet fogjuk követni a bérpolitikában, s a jegyrendszerben is, mindaddig, amíg a jegyrendszer érvényben mariig. 5. Miért kapnak földműveseink alapruhajegyeket és alapcukor jegyeket? Földműveseinknek azért «dunk alapcukor- és alapruhajegyeket, mert az alkalmazottak részére kiadott élelmiszer jegyek és ruhajegyek, amint elnevezésükből is kitűnik, — azok részére vannak, szánva, aikik a köz-, állami, nemzeti, kommunális és szövetkezeti üzemeinkben dolgoznak. Ezeknek az alkalmazottaknak túlnyomó részét a termelésben dolgozó munkásaink alkotják, akik' országunk szocialista felépítésének nagy müvében a gerincet képezik. Amikar tehát új rendszert vezetünk be a kötött piacon, megszüntetjük, — amennyire ezt a jegyrendszer megengedi, — az egyenlősdit és ft munkát a .köz érdekében való jelentősége szerint értékeljük. A jegyrendszer természetesen magával hozza, hogy még ma sem tudjuk kiküszöbölni aa összes hibákat. Ez csak a jegyrendszer teljes megszüntetésével és a fogyasztási áruk -.eljes szabaddátételével lesz lehetséges. Amíg a jegyrendszert fenntartjuk, az adagolásban különbségekeit kell tennünk. Az alkalmazottak között is előnybein kell részesítenünk a kulcs- és a nehéziparban dolgozó munkásainkat. Ezek munkabeosztásuknak megfelelő pótjegyeket kapnak, ellátjuk őket munkaruhákkal és cipővel. Bevezetjük az alkalmazottak részére szóló élelmiszer- és ruhajegyeket és alapjegyeket ls különböző adagolással, hogy ezáltal 1« kiküszöböljük az egyenlősdit, Mely jegyrendszer linkben eddig fennállott. Földműveseink és gazdáink kaphatnak külön textil jegyeket is, ha juhot tenyésztenek, lent, vagy kendert termelnek. Ha csak egy juhot tartanak, már az is meghozza számukra az alapjegy és az alkalmazónk részére kiadott jegy közötti különbséget, sőt még jobban is járnak. Ugyanez vonatkozik a len- és kendertermelőkre is. Ebből látható, hogy földműveseink több ruihaponthoz juthatnak éa emellett segíhetik textiliparunkat is. A cukorrépatermelők is vásárolhatnak cukrot a kötött piacon, ha a cukorrépatermelést saját kezük munkájával végzik. Mezőgazdasági termelőink ezenkívül az előírt beadási kötelezettség teljesítése után fennmaradó mennyiségeket szabadon árusíthatják. A szabadpiacon szerzett bevételeik viszont lehetővé teszik, hogy ugyancsak a szabadpiacon más árut vásárolhassanak. Mindezekből kitűnik, hogy alaposan meggondoltuk és megvitattuk azt, hogy nekik alapcu'korjegyeket és alaiprunajegyeket adunk. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom megemlíteni, Záipotocky elvtársnak a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottsága szélesebbkörü elnökségének ülésén elmondott szavalt: „Földműveseinket a jegyrendszeres közellátásban is előnyben részesítettük. Gyakran kaptak élelmiszeradagokat, fogyasztották az önellátási adagokból is és emellett termékeiket a szabadpiacon is árusíthatták. Mindezeken felül a mezőgazdasági termelés teljesen adó- és illetékmentes volt." A szocialista államban is a törvényesség alapján állunk, amint etrre elnökünk, Klement Gottwald, 1951 december 6-ki beszédében figyelmeztetett bennünket. A polgárok az állammal szemben nemcsak követeléseket éa Igényeket támaszthatnak, hanem kötelesek az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket is teljesíteni. Népi köztársaságunk máir olyan követeléseket és igényeket teljesített, amelyekről polgáraink az elmúlt burzsoá kormányzat idején még csak nem is álmodhattak. Jogosan követelhetik tehát, polgárainktól, hogy kötelességeiket teljesítsék. Különösen azt kell kérnünk, hogy földműveseink járuljanak hozzá közellátásunkhoz és biztosítsák az önellátási adagokat azok részére, akik a földet műveiik és ne vonják el a közellátástóí ok nélkül a szükséges cikkeket. Ahhoz, hogy földműveseink önellátása és egész lakosságunk közellátása megjavuljon, mezőgazdaságunkat magasabb termelési fokra kell emelnünk. A helyes út ehhez, a szocialista mezőgazdasági , termelés és a rendesen gazdálkodó és a technika összes vívmányait helyesen felhasználó EFSz-ek. A szövetkezeti tagok kötelesek a földet valóban jól megmunkálni. A jól megmunkált föld bizonyára biztosítja majd nekik és családtagjaiknak az önellátási adagokat. Zápotooky elvtárs a továbbiakban ezt mondotta: Az 1952 január 1-vel bevezetett új rendelkezések a jegyrendszerben nem szállítják le dolgozóink életszínvonalát. Csak rendet hoznak a közellátásba! Lényegtelen korlátozást jelentenek azon esetekben, ahol a korlátozás semmiféle veszélyt nem jelent és lehetővé teszik, hogy több árut. tudjunk a szabadpiacra hozni és így jobban tudjuk ellátni azokat, akik munkájukicai nagyobb mértékben járulnak hozzá termelésünk emeléséhez. A' jegyrendszer új rendelkezései nem sértik sem mezőgazdáink, sem a szociális segélyt élvezők érdekeit. Nem sértik senki, érdekeit, de megszüntetik a fennálló hibákat es egyenlőtlenséget. ^ Most még egy pár megjegyzést fűzök a szervezési kérdésekhez és az új rendelkezések végrehajtásához: Elsősorban ar^a a kérdésre felelek, miért nem vettek részt 'a kötött piacra vonatkozó új rendelkezések megvitatásában és előkészítésében a , pártszervezetek, a Nemzeti Bizottságok és egyéb szervezeteink. Tudjuk, hogy a mult évben néhányszor kellett megoldanunk több nehéz kö/ellátásd problémát, amelyek főleg a felvásárlási terv nemteljesítéséből eredtek. Emellett léptennyomon találkoztunk a fogyasztásban felmerülő pazarlással, a juttatóban az egyenlősoiséggel és a kötött piac egyéb goromba hibáival is. Rendezni kellett ezért a kötött piac összes problémáit. A felmerült problémákat rendeztük, de természetes, hogy a javasolt rendezést nem hozhattuk nyilvános^ ságra mindaddig, amíg kormányunk a jóváhagyást meg nem adta. Másodsorban rá kell mutatni, hogy az új rendelkezések teljesen világosak ős pontosak. Az új hirdetmény, amellyel helyettesítettük a régi előírások tömkelegét, mindössze négy oldalt tesz ki. Szövege értelmes és ^lágos. A. hozzá kiadót» irányelvek természetesen részletesebbek. Szükséges volt részletes magyarázatot adni a hirdetményhez és példáitkai megvilágítani az egyszerű ' szöveget. Harmadszor megjegyzem, hogy az új intézkedésedet meg kell magyarázni és rá kall mutatni helyes értelmükre, de védenünk is kell őket a reakció részéről megnyilvánulható megnemértés, önkényes félremagvarázás és visszaélés ellen. Negyedszer szükséges az elrendelt intézkedések végrehajtását helyes megszervezéssel biztosítani. Most is előfordult, hogy néhány helyi szerv saját külör törvényeket akar hozni, mert az állami fegyelem ismeretlen előttük. Ezeknek kijelenthetjük, hogy a népi demokratikus állam és Kormánya nem tűrheti, nogy közéletünkben bárki is szabotálja az állami fegyelmet. Az új intézkedéseket megvalósítjuk és ezzel egy lépéssel előbbre jutunk. Ennek megtörténte után újabb intézkedéseink már közvetlen javulást fognak jelenteni közellátáfíimkban és megközelítik a széleskörű szabadpiacot. Ne feledkezzünk meg az önfőnmnkások munkájáról Kommunista Pártunk és kormá. nyunk határozata a kohóipar termelésének emelésére szolgáló intézkedé seícről fellendítette a kohászati iparban dolgozók munkateljesítményét és egyúttal megteremti a kohászati iparban dolgozó elvtársak részére a szükséges előfeltételeket a felemelt feladatok sikeres teljesítésére. Mi öntészek, akik traktorok, mozdonyok és más ipari gépek alkatrészeit formázzuk, véleményem szerint ugyancsak a kohászati iparban dolgozókhoz tartozunk, de miránk a fontos határozat nem vonatkozik. Sokan fiatal öntészeink soraiból otthagyták munkahelyüket és -más előnyösebb foglalkozás után néztek. Joggal kérdem, kik fognak az újonnan épült korszerű öntödéinkben dolgozni, ha nem gondoskodnak kellőképpen az öntészetbe dolgozók utánpótlásáról. A progresszív akkordmunka kérdé sével többet kell foglalkozni, ki kell értékelni az összes nyert tapasztalatokat, hogy e módszer meghozhassa a várt eredményeket termelésünkben. Elvtársi üdvözlettel Kocsis Gyula, munkáslevelező, „Hron" A bratislavai fogyasztók figyelmébe A bratislavai Központi Bizottság figyelmezteti Nagybratislava fogyasztóit, hogy az 1952. február havára kiadandó élelmiszerjegyek jelentkezési határideje január 11, péntek délután 16 óráig van meghosszabbítva. A jelentkezési íveket ugyanott kell leadni, ahol a fogyasztók január havi élelmiszerjegyeiket kaptáik.