Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-09 / 7. szám, szerda

1952 január 9 UJSZG Az amerikaiak úgynevezett „kollektív intézkedésekről" szóló terve — a háború előkészítésének terve Visinszhij elvtársnak az EüSz politikai bizottságában mondott beszéde befejező része Tegnapi számunkban közöltük A. J. Visinszkij, a Szovjetunió kül­ügyminisztere beszédének második részét az úgynevezett kollektív in­tézkedések javaslatáról. Visinsztkij elvtárs rámutatott ar­ra, hogy mindeddig nem valósítot­ták meg a Biztonsági Tanácsnak tett javaslatokat, amelyeket a köz­gyűlés V. ülésezése elfogadott. Vi­sinszkij elvtárs így folytatta: Az angol-amerikai csoport ujját sem mozdította e határozat teljesí­tésére, nyilvánvalóan azért, mert a határozat megvalósításával elveszí­tenék lábuk alól a talajt az összes úgynevezett „kollektiv intézkedések" és a végrehajtó katonai szerv tör­vényellenes tevékenysége is. Ebben nincs semmi csodálatos mert az USA kormányának egyál­talán nem áll érdekében e határozat teljesítése. Cohen úr, az USA kép­viselője tegnap nyíltan kijelentet­te, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a kollektív akciók előkészítésénél és a kollektív biz­tonsági rendszer kifejlesztésénél szerzett tapasztalatai hozzásegítenek a 43. cikkely érvényesítéséhez, ha eljön az ideje, hogy ezt a cikkelyt teljesítsék és érvényesítsék. Ebből a kijelentésből nyilvánvaló, hogy az USA kormánya nem véli úgy, hogy eljött a 43. cikkely érvé­nyesítésének ideje. Az sem ismere­tes, hojy ez az idő mikor követke­zik be, és hogy egyáltalán bekö­vetkezik-e. Ha az USA kormányá* nak ez irányban tett cselekedeteit bíráljuk, bizonyossággal állíthat­juk, hogy ez az idő sohasem követ­kezik be. Nem férhet hozzá semi­lyen kétség, hogy a 43. cikkelyt ép­úgy, mint az ENSz alapokmányá­nak többi cikkelyeit, amelyek az adott kérdésre vonatkoznak, és ép­pen úgy, mint magát az ENSz alap­okmányát, az angol-amerikai tömb már régen irattárba helyezte. Az alapokmányokról csak ünnepé­lyes alkalmakkor emlékeznek meg, vagy amikor az alapokmányra va­ló hivatkozással akarják leplezni saját törvényellenes akcióikat, ame­lyek az alapokmánnyal ellentétben állanak, hogy ezzel megtévesszék a közvéleményt és megkönnyítsék sa­ját céljaik megvalósítását, amelyek szöges ellentétben állanak az alap­okmány' által megszabott célokkal. Hogy meggyőződjünk az előbbi megjegyzés jogosultságáról, emlé­keztetnünk kell azokra a nehézsé­gekre, amelyekre a katonai vezér­karok bizottsága bukkant munkája folyamán, amikor az ENSz fegy­veres erői megszervezésének prog­rammját készítette elö. Nemzetközi ügyekben egy állam diktátuma elfogadhatatlan Teljesen indokolatlanok az összes hivatkozások arra, hogy a katonai vezérkarok bizottsága és a Bizton­sági Tanács állítólagos alkalmatlan­sága miatt nem tudtak pozitív ered­ményekre jutni, és hogy ennek az alkalmatlanságnak oka állítólag is­mét a Szovjetunió képviselőinek hajthatatlanságában gyökeredzik. A valóságban mind a katonai vezér­karok bizottsága, mind a Biztonsá­gi Tanács kizárólag azért nem ér­hettek el megegyezést a tárgyalt kérdésekben, mert az USA, Anglia és Franciaország képviselői telje­sen elfogadhatatlan álláspontot fog­laltak el, mely összeegyeztethetet­len a független állam szuverén jo­gaival, a Szovjetunióra saját hatá­rozataikat akarták rákényszeríteni. Nyilvánvaló, hogy nem akarnak szá­molni azzal a vitathatatlan körül­ménnyel, hogy nemzetközi ügyekben egy állani dikiátuma elfogadhatat­lan és hogy az eljárás ilyen módja nem biztosíthatja az egyenjogú, szuverén államok közötti együttmű­ködést. Azonban az USA, Anglia és Franciaország éppen ilyen módszert igyekeztek kikényszeríteni. Ezeknek az államoknak céljai és külpolitikai szerepe alapvetően eltérnek a Szov­jetunió külpolitikájának céljaitól és szerepétől. Hogy kiküszöböljük az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveiben hozott határozatok útjá­ban álló akadályokat, szigorúan be kell tartani azt a szent szabályt, hogy teljesíteni kell a kötelezettsé­geket, amelyeket az Egyesült Nem­zetek Szervezetének tagjai az alap­okmány alapján elfogadtak és tar­tózkodni kell mindennemű akciótól, amely ellentétben áll az alapokmány elveivel, hogy igy ne veszélyeztes­sük a nemzetközi békét, biztonsá­got és igazságot. A „kollektív intézkedésekről" szó­ló bírálatunkkal szemben fel lehet esetleg hozni azt, hogy mindezek az intézkedések az alapokmányban bennfoglaltatnak, hogy az agresszió elleni harcra vannak meghatározva és azon államok ellen irányulnak, amelyeknek akcióit agresszív akció­nak lehet minősítem. Valóban az alapokmányban benn­foglaltatnak ilyen intézkedések s mi már rámutattunk erre, amikor az alapokmány 43., 45., 46. és 47. cikkelyeiről beszéltünk. De éppen azért, mert ezek az intézkedések már bennfoglaltatnak az alapok­mányban, egyáltalán nem szükséges a közgyűlésnek azt javasolni, hogy ezeket az intézkedéseket hagyja jó­vá, amint azt a tizennégyes bizott­ság teszi. A valóságban az alapokmány in­tézkedéseket állapit meg azon álla­mok agresszív akciói ellen, amelyek a nemzetközi békét és a nemzetek biztonságát veszélyeztetik. Nem lehet azonban megfeledkez­ni' arról a fontos körülményről, hogy ezen intézkedések érvényesítésére az alapokmány különleges eljárást ál­lapít meg, amely biztosítja a hatá­rozatok helyességét és teljes in­dokoltságát, amelyek alapján az egyik, vagy niásik állam ezen ak­cióit agresszív akcióknak lehet mi­nősíteni és az államot magát ag­resszornak nyilvánítani. Azonban az úgynevezett „kollektív intézkedések" bizottságának jelentésében nem fog­laltatnak ilyen biztosítékok, ezt az eljárást ott ignorálják, sőt egye­nesen megsértik azzal, hogy az em­iitett kérdésekben való döntéssel kapcsolatos jogokat a Biztonsági Tanácsról a közgyűlésre ruházzák át, amelyre olyan teljhatalmakat ruháznak, amelyeket az alapokmány egyáltalán nem állapít meg. Már keserű tapasztalataink vannak a közgyűlésnek az ilyen kérdésekben hozott törvényellenes, teljesen in­dokolatlan és mélyen igazságtalan határozatairól. Hisz hallatlan dolog, hogy a Kínai Népköztársaságot ag­resszornak nyilvánították, amikor étrpen a Kínai Népköztársaság esett áldozatul az Egyesült Államok és szövetségesei agressziójának! A* agresszív akciók folytatódnak Ezek az agresszív akciók folyta­tódnak. Az amerikai parancsnokság most a Kuomintang csapatokat Taj­van szigetéről Thaiba és Burma észa­ki részébe szállitja, nagy katonai mű­veleteket készít elő, amelyeknek az a célja, hogy megsértsék a Kínai Népköztársaság határait s néhány államot megszálljanak. Hírek van­nak arról, hogy ez a veszély Thaít és Burmát fenyegeti. Adatok van­nak azokról az intézkedésekről, ame­lyeket az Egyesült Államok tesz most a Thai, Burma, Vietnam és Junam tartomány határain elhelye­zett Kuomintang banditák hordárnak támogatására. Amint a sajtó jelen­téseiből kitűnik, a Kínai Népköztár saság és e körzetben lévő más álla. mok elleni új agresszív akciók elő készítésében az amerikai flotta akti van résztvesz. Mi természetesen em lékezünk arra, hogy az USA nak észalikoreai fegyveres intervencióját is arra való hivatkozással takargat ták és takargatják, hogy az ameri kai imperialisták segítséget nyújta­nak a liszinmani rendszernek, ame íyet állítólag „Észak-Koreából" meg. támadtak. Várhatjuk, hogy ezeket a törvényellenes akciókat, az USA-nak ezeket a teljesen agresszív akcióit hafcozás nélkül „védelmi" intézkedé sekként jelölik meg a kínai „agresz szióvaí" szemben. Mindezek a tények eléggé meggyő ző erővel beszélnek arról, hogy az egyik vagy másik állam akcióinak agresszív akcióvá való nyilvánítá­sa közvetlen összefüggésben van az USA vezetése alatt lévő atlanti államok csoportjának megítélésé vei, amelyek most az ENSz.ben a háború és a béke ügyében dönte­nek. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a közgyűlés továbbra is gyajko. rolni fogja az egyik vagy másik ál lam valóban védelmi akcióinak ag­resszív akcióvá való nyilvánítását ha a helyzet az ENSz-ben nem változik meg, ha épp úgy, mint eddig, a köz­gyűlésnek az agresszív atlanti tömb magva fog parancsolni. Ezek a té­nyek arról tanúskodnak, hogy ezek­ben a kérdésekben továbbra is teljes önkény és törvényellenesség fog ural kocini. Ezért minden arra való hivat kozás, hogy ezek az úgynevezett „kollektív intézkedések" az egyes ál lamok agresszív tettei elleni harcra irányulnak, nem győzhetnek meg senkit sem, nem változtathatnak semmit sem az intézkedések kiérté, kelésében, nem cáfolhatják meg azt a kétségtelen tényt, hogy ezek az in­tézkedések maguk az agresszív poli­tika eredményei és e politika meg. valósítására irányulnak, ott és- ak kor, ahol és, amikor ezt az amerikai monopóliumok előnyösnek és aíkal masnak látják. Az atlanti tömbnek mindezen intézkedései, jóllehet ugyan­olyan elnevezést viselnek, mint az alapokmányban foglalt intézkedések most más jelleget öltenek, mert más célokt követnek, mirft amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezeté nek alapokmánya megállapít. E tények megcáfolisára elegendő volna egy dolog: visszatérni az aíap okmányhoz, lelküsmeretesen és be csfiletesen teljesíteni az alapokmány követeléseit, egyetlen betűnyire sem eltérni az alapokmánytól, arra igye­kezni, hogy az alapokmány egy betű jét Se sértsék meg. így kellene eljár niok mindazoknak, akik valóban a békét akarják, akik volóban feladatul tűzték ki az esetleges agresszió el. leni harcot. E s ellenkezőleg, nem jár. hatnak el így és nem fognak így el járni azok, akik a békéről szóló sza vakkal háborús, hódító, agresszív cél­jaikat álcázzák, akik agresszív kül politikát folytatnak. Ezzel kapcsolatban fel kell tenni azt a fontos kérdést: milyen célokat követtek és követnek az atlanti tömb szervezői, amikor a közgyűlés áita'i igazoltatták programmjukat —- telje­sen agresszív .'intézkedések prog. rammját, amely/ az alapokmány alap elveinek, céljainak és feladatainak teljesen'Visszás értelmezését jelenti? Felmerül a jogos kérdés, miért van szükségük az atlanti tömb szervezői­nek és ihletőinek e programmnak a közgyűlés által való jóváhagyására, amikór ez a programm már működés ben van és ezt a programmot már megvalósítják azok az országok, amelyek aláírták az Atlanti.egyez­ményt és amikor az atlanti tömbnek már rendelkezésére áll működésben lávő katonai szerv és katonai erő, va. lamint az összes többi katonai eszk« zök, amelyek ebben a programmban foglaltatnak? A felelet e kérdésre közvetlenül bennfoglaltatik az úgynevezett „kol­lektív intézkedések" bizottságának jelentésében. Ebben a jelentésben (235. szakasz) rámutatnak azon in­tézkedések óriási politikai, pszicholó giai és jelképes jelentőségére, ame lyek a jövőbeli katonai akció jellegét meghatározzák. A bizottság jelenté­sében rámutatnak arra, nagyon fon to.s biztosítani azt, hogy a fegyveres erők, amelyek a végrehaj tó katonai szerv parancsnoksága alatt fognak < A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete úi minisztériumok létesítéséről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács előter­jesztésére törvényerejű rendeletet hozott új minisztériumok létesítésé­ről egyes minisztériumok kettévá­lasztása útján. A törvényerejű ren­delet értelmében a következő új minisztériumokat állítják fel: álla­mi mező- és erdőgazdaságok minisz­tériuma, élelmiszeripari, középgép­ipari, építőanyag ipari, postaügyi minisztérium és a helyi ipar minisz­tériuma. Az eddigi élelmezési mi­nisztérium az élelmiszeriparnak kü­lön minisztériummá való átalakulá­nisztérium pedig a postaügy külön minisztériummá alakulása folytán közlekedésügyi minisztériummá vál­tozik. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állami mező- és erdő­gazdaságok miniszterévé Hegedűs Andrást, élelmiszeiipari miniszterré Altomáre Ivánt, középgépipari mi­niszterré Zsofinecz Mihályt, építő­anyagipari miniszterré Apró Antalt, postaügyi miniszterré Katona An­talt, a helyi ipar miniszterévé Sza­bó Jánost, begyűjtési miniszterré Nagyi Imrét, kohó- és gépipari mi­niszterré Kósa Istvánt, közlekedés­sa folytán begyűjtési minisztérium- . ügyi /miniszterré Bebrits Lajost ne­má, a közlekedés- és postaügyi mi- | vezte ki. Az Egyesült Államok kormánya hazug ürügyek mögé bújva ismét megszegte vállalt kötelezettségeit A washingtoni magyar követség erélyes hangú jegyzéke a newyorki és cleveiandí konzulátusok bezárása ügyében A Magyar Népköztársaság was­hingtoni követsége január ő-én az alábbi jegyzéket juttatta el az Egyesült Államok külügyminiszté­riumának : „Az Egyesült Államok külügymi­niszterének december 28-i jegyzé­kére, amelyben közli, hogy az Egye­sült Államok kormánya a newyorki és clevelandi magyar konzulátusokat önkényesén bezárja, a Magyar Nép­köztársaság washingtoni követsége kormánya megbízásából a következő­ket hozza az Egyesült Államok kormányának tudomására. A Magyar Népköztársaság kor­mánya leszögezi, hogy az amerikai indokolás, amely szerint a konzulá­tusokat azért záratták be, mert a magyar kormány nem engedélyezte a tiltott határátlépés miatt Magyar­országon őrizetbe helyezett amerikai repülőknek az amerikai tisztviselők által való meglátogatását és ezzel megsértette a nemzetközi gyakorlat által az amerikai konzuli tisztvise­lők számára állítólag biztosított jo­gokat — teljesen alaptalan kitalá­lás. Nemzetközi szerződések a konzuli tisztviselőknek azt a jogát biztosítják, hogy országuk állam­polgárainak érdekében eljárjanak, de sem az Egyesült Államok és Ma­gyarország között érvényben lévő szerződések, sem a nemzetközi jog nem ismer olyan szabályt, mely kö­telezné egy szuverén állam kormá­nyát arra, hogy szabad érintkezést engedélyezzen tiltott határátlépés miatt katonai bíróságának őrizete alatt áll(5 amerikai katonai szemé­lyek és az Egyesült Államok követ­ségének tisztviselői között. Az Egyesült Államok kormányá­nak erre a teljesen légbőlkapott in­dokolásra nyilván azért volt szük­sége, mert a magyar katonai bíró­ság által hozott ítélet jogos és igaz­ságos volta annyira kézenfekvő, hogy az elítéltek abba maguk is be­lenyugodtak és az Egyesült Álla­mok budapesti követsége sietve gondoskodott az ítéletben kiszabott' büntetéspénzek megfizetéséről s igy az Egyesült Államok kormánya nem szánta rá magát arra, hogy a Magyar Népköztársasággal szem­ben foganatosított ellenséges intéz­kedését a repülök elítélésének meg­torlása gyanánt tüntesse fel. m Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok külügyminiszterének ez a légbőlkapott „indokolása" nem egyéb átlátszó ürügynél arra, hogy az Egyesült Államok kormánya a newl yorki és a clevelandi magyar kon­zulátusokat, 1951 áprüis havában tett kötelező ígéretének megszegé­sével, újra bezárassa. A Magyar Népköztársaság kor­mánya megállapítja, hogy a new­yorki és clevelandi magyar konzu­látusok ! bezárásával az Egyesült Államok kormánya durván és nyíl­tan megszegte a Magyar Népköz­társasággal szemben vállalt kötele­zettségeit és ezért a legélesebben tiltakozik a konzulátusok bezárá­sának ténye, valamint az Egyesült Államok kormányának ezzel kap­csolatban alkalmazott önkényes, jogtalan és a nemzetközi kapcsolatok alápvetö elveit semmibevevő eljárá­sa ellen." állani, éppen az Egyesült Nemzetek Szervezetének fegyveres erői legye nek, hogy a főparancsnok az összes hadmüvejeteket, mint zz ENSz fegy veres erőinek parancsnoka va­lósítsa meg, hogy az összes paran csokat, jelentéseket és utasításokat, valamint az összes kapcsolatokat az ENSz parancsnokságának nevében intézze. « A jelentés (236. szakasza) rámutat arra, hogy a Biztonsági Tanácsnak, vagy a közgyűlésnek engedélyt kell adnia arra, hogy az Egyesült Nem zetek Szervezetének zászlaját a ka tonai akció körzetében felhasználják, a főparancsnoknak gondoskodnia kell arról, hogy ezt a zászlót a nemzeti zászlókkal együtt kitűzzék a katonai müveietek megvalósításánál. Ezek az intézkedések arra irányul, nak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amely a béke szervezete ként lett megalkotva, a háború esz­közéül használják fel, hogy az ENSz nevével és zászlajával leplezzék az agresszív atlanti tömb szerve szeriint folyó katonai akciókat. Az Atlanti-tömb vezéreinek és szervezőinek szükségük van, hogy minden áron álcázzák agresszív terveiket, megtévesszék a közvéle­ményt ,a közvéleménybe beoltsák azt a gondolatot, hogy az a háború, unelyet lángralobbantani készülnek, a védelem háborúja, — aminek most koreai, vietnami, maláji nemzet elleni és a többi iiero/etelr elleni akciókat feltüntetik, valamint a kí­nai nép elleni agresszív tetteiket — hogy lehetőségük nyíljék fegyveres erőik katonáit arra kényszeríteni, hogy e. gyökerében helytelen ügy igazságosságba vetett hittel harcol­janak és haljanak meg. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének az ö nézetük szerint számuk­ra előnyös szerepet kell játszaniok, elleplezve az új háború gyújtogatói által elkövetett törvénytelenségeket a béke és a nemzetközi együttmű­ködés törvényei ellen. Ezt a csalást azonban le fogják leplezni. A csalók azonban azt re­mélik. hogy ebből a szégyenteljes ügyből maximális előnyöket nyer­nek. jóllehet az egész emberiség legsúlyosabb szenvedéseinek és nél­külözéseinek árán. A Szovjetunió küldöttsége e fen­tebb kifejtett okokból a tizenegy ország által benyújtott jelentések és határozati javaslatok következ­tetéseit teljesen ki nem elégítőknek, ártalmasaknak és a békeiigyére veszé­lyeseknek nyilvánítja, éppen úgy. mint ahogyan veszélyes a „Az egy­ség a békéért" hamis elnevezésű határozat, amely a móstani hatá­rozati tervezet alapját képezi. A Szovjetunió küldöttsége e ha­tározat ellen fog szavazni mert to­vábbi lépést jelent az új világhábo­rú előidézéséhez voyetö úton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom