Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-29 / 24. szám, kedd

U J SZO 2 1952 január 29 KÜLPOLITIKAI SZEMLE Az USA eddigi legsúlyosabb ve­reségét szenvedte el pénteken az ENSz-ben, amikor a politikai bizott­ság a tagfelvételek kérdésében sza­vazott. Számos állam — köztük Magyarország és több népi demo­krácia — már évek óta kéri felvé­telét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe. A Szovjetunió ismételten javasolta, hogy ezeket az államokat megkülönböztetés nélkül, egyidejű­leg vegyék fel az ENSz tagjai so­rába. Az Egyesült Államok azon­ban konokul elzárkózott a népi de­mokráciák felvétele elöl. Az USA uralkodó körei minden eszközzel meg akarják akadályozni, hogy olyan államok kerüljenek az ENSz­be, amelyek nem engedelmeskednek az amerikai monopoltöke parancsai­nak és nem szolgálják az imperia­listáknak az új világháború kirob­bantására irányuló terveit. Az USA-diplomácia most is azon mesterkedett, hogy elgáncsolja a Szovjetunió javaslatát. Washington egyik engedelmes csatlósa: Peru út­ján olyan javaslatot terjesztett elö, amely elfogadhatatlan feltételekhez kötötte volna a tagfelvételt. De ez­úttal addig feszítgette a húrt — amig végül is elpattant. Az ENSz politikai bizottsága 21 szavazattal 12 — közte az USA szavazata — ellenében elfogadta a szovjet javas­latot, amely Líbiával együjtt ösz­szesen 14 állam felvételét ajánlja az ebben a kérdésben illetékes Biz­tonsági Tanácsnak. 25 állam, köz­tük Anglia, a brit államszövetség tagjai és Franciaország tartózko­dott a szavazástól, amelynek ered­ménye tehát azt mutatja, hogy AZ ENSZ TAGFELVÉTELI VITAJABAN a politikai bizottságban képviselt államoknak egyötöde sem volt haj­landó az amerikai álláspontot tá­mogatni. A tagfelvétel kérdésében a politi­kai bizottságban lezajlott szavazás a Szovjetunió következetes békeaka­ratának nagy sikere, az amerikai háborús politika érzékeny vesztesé­ge. Miről tanúskodik ez a szavazás? Arról, hogy a népeknek az amerikai i.iiperializmussal és mindenfajta im­perializmussal szemben növekvő el­lenállása mindjobban érezteti hatá­sát az ENSz-ben. Hogy ezzel az ellenállással az amerikai imperia­listáknak számolniok kell — ez is­mételten bebizonyosodott az ENSz mostani ülésszakán. A Párizsból hazautazó Visinszkij elvtárs varsói nyilatkozatában világosan rámuta­tott erre, amikor megállapította, hogy például tavaly öt, idén már tizenegy állam szavazott az ötha­talmi békeegyezményt követelö szovjet javaslat mellett. „Az ENSz párizsi ülésszakán megmutatkozott a békemozgalom ereje" — hangsú­lyozta Visinszkij eivtárs. Jellem­zően nyilvánult ez meg az úgyne­vezett „kollektiv intézkedések" tár­gyalásánál, a csatlós és függő or­szágok egész sora terjesztett elő olyan módosításokat, amelyek vé­gül is — főleg a fegyveres erők ren­delkezésre bocsátása kérdésében — teljesen megváltoztatták az eredeti imperialista javaslatot. Mindez az USA ismételt visszavonulását kény­szerítette ki, most pedig az USA nyilt leszavazására került sor, első­sorban az ázsiai és az arab orszá­gok fokozódó ellenállása következ­tében. A tagfelvételi javaslat most a közgyűlés elé kerül, ahol annak el­fogadásához kétharmados szótöbb­ség — negyven szavazat — szüksé­ges. Ennek megszerzése esetén a szovjet javaslat a Biztonsági Ta­nács elé kerül, ahol a nagyhatal­mak egyhangú állásfoglalása dönt­het csak a tagfelvétel kérdésében. Az USA természetesen mindent el­követ majd, hogy a népi demokrá­ciák felvételét megakadályozza. De a legutóbbi szavazás éppen úgy, mint az ENSz egész jelenlegi ülés­szaka azt bizonyltja, hogy az ame­rikai imperialisták egyre növekvő ellenállással kerülnek szembe, még csatlósaik körében is. A szégyen­letes koreai agresszió cigéréül sike­rült mejjszervezniök az ENSz lobo­góját, Ám, amikor az agresszió ki­terjesztésére törekednek, amikor Koreává szeretnének változtatni más országokat, egyre nagyobb mértékben kell számolniok a hatás­sal, amit a népmilliók békeharcá­nak fokozódása vált ki. Érthető, hogy ilyen körülmények között Amerika lázasan kutat meg­bízható csatlósok után, érthető, hogy a. maga részéről Li Szin Ma­nék bábállamának felvételét java­solta az ENSz-be. Az USA-nak ez a javaslata ismét megmutatja, hogy az amerikai monopoltöke min­denütt a legelvetemültebb gonosz­tevőkre épít, amikor az agresszió kiterjesztésére, új világháború ki­robbantására törekszik. Mert, hogy ez a célja, azt A KOREAI FEGYVERSZÜNETI TÁRGYALÁSOK is napnál világosabban bizonyítják. Hiszen az Egyesült Államok kül­döttei Panmundzsonban mindent el­követnek, hogy a tárgyalásokat meghiúsítsák. A fegyverszünet ügye hetek óta egyetlen lépést sem halad előre. Az amerikaiak egyik lehetet­len követelést a másik után tá­masztják, mind a hadifoglyok, mind pedig az ellenőrzés kérdésében. A hadifoglyok kicserélése kérdésében változatlanul kitartanak a minden nemzetközi jogelvet és eddigi gya­korlatot megcsúfoló, elfogadhatat­lan követelések mellett, hogy a ha­difoglyokat „egy az egyhez" arány­ban cseréljék ki. Ennek a javaslat­nak az a célja, hogy a koreai és kínai hadifoglyok tízezreit kény­szerrel visszatartsák és kiszolgál­tassák Li Szin Man és Csang Kaj Sek banditáinak. Az ellenőrzés kér­désében pedig a fegyverszüneti megállapodáson keresztül szeretnék elérni az amerikai imperialisták azt, amit fegyverrel nem tudtak ki­verekedni: a beavatkozást a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság belügyeibe. Az amerikaiak diktálni akarják a feltételeket és magatar­tásukkal minden megegyezést meg­akadályoznak. Az amerikaiak nem békét akar­nak, hanem a háború folytatását és kiterjesztését — ezt bizonyítják nemcsak a teljesithetetlen követe­lések, hanem a sorozatosan megúju­ló provokációk is. A koreai-kínai küldöttség és a semleges övezet el­len ismételten elkövetett aljas me­rényletekkel nyomást akarnak gya­korolni a koreai-kínai tárgyalófélre. Az agresszió kiterjesztését célozza Kína légiterének ismételt rúegsér­tése, valamint az a törekvésük, hogy a délkeletázsiai államokat azok katonai megszállása útján kényszerítsék be a szabad Kína el­leni háborúba. A három nyugati nagyhatalom vezérkari főnökeinek washingtoni tárgyalásai, a Csang Kai Sek zsoldosoknak a Kínai Nép­köztársaság elleni felhasználásáról szóló hírek azt mutatják, hogy az amerikai imperializmus Burmát, Sziámot, Vietnam és a Malájföld megszállt részeit felvonulási terü­letként igyekszik felhasználni a kínai nép ellen. Ezeket az államo­kat is Dél-Korea sorsára akarják juttatni, ahol — a Kiodo Cuszin ja­pán hírügynökség megállapítása szerint — az amerikai csapatok agressziójuk során ötven várost és 1406 falut pusztítottak el, 785 gyá­rat romboltak le, ahol a megmaradt vállalatokat mind amerikai ellen­őrzés alá helyezték, ahol a lakosság elképzelhetetlen nyomorban él az amerikai banditák és liszinmanista zsoldosaik zsarnoki uralma alatt. És Koreává szeretnék változtatni az amerikai monopoltőke Nyugat­Németországot is. Most jelentette be a nyugatnémet Li Szin Man: Adenauer legfőbb katonai tanács­adója, Blank, a leendő bonni had­ügyminiszter, hogy az új Wehr­machtot az általános védkötelezett­ség alapján állitják fel. Ez a beje­lentés újabb fényt vet arra a ve­szedelemre, amellyel A NYUGATNÉMET ÜJRAFEL­FEGYVERZÉS fenyegeti a világ békéjét. Blank nyilatkozata azt jelenti, hogy Nyu­Miről írnak testvérprilamfc lapjai? ľ Humanite •műn osmu t>cj/rn cojjotsítc rwsNS Egy francia katona levele a Limoges-laktanya amerikai urairól „Aki Versailles felé jár, menjen csak a Limoges-laktanya felé. Épüle­tes látványban lesz része. A francia színekre festett örbódé'ban ameri­kaiak tanyáznak. Kinn — francia katonák állnak őrt az amerikaiak helyett és szolgai szerepet töltenek be mellettük. Az amerikaiak szépen berendezett, fényűzően berendezett épületben laknak. Erre a célra van pénz, hiszen fizetnek a franciák. Az amerikai megszállók barátnői min­den további nélkül bejárhatnak a lak­tanyába és a francia katonák egy szót sem szólhatnak, mert előírás szerint „udvariasnak" kell lenni a megszállók iránt. Az udvar végén — micsoda ellentét! — ott áll a fra^.áa légierő számára fenntartott egyik épület. Érdemes megnézni! A lépcső korhadt, a padló deszkái meghajlot­tak, a szobák tele bolhával és polos­kával, az irodahelyiségek falai na­gyon rossz állapotban vannak. Csak a sorozóhelyiség van valamennyire elviselhető állapotban — nem csoda, hiszen be kell csapni a jelenlegi rend­szer áldozatait! Talán nem lehetne rendbehozni az épületet? „Nincs rá pénz" — ez az örök válasz. Pedig lehetne szerezni pénzt. Ha valóraváltjuk a nemzeti függetlensé­gi politika jelszavát: „Az amerikaiak menjenek Amerikába!', akkor lesz pénz a népet szolgáló, a hazát védő hadsereg felszerelésére, amelynek feladata nem a kapitalisták érdekei­nek szolgálata, hanem a haza védel­me lesz." Turkménía tudósai a népért dolgoznak Rohamosan emelkedik a munkanélküliek száma a marshallizált Belgiumban Á Drapeau Rouge, a Belga Kom­munista Párt lapja irja: Január 6-tól 12-ig terjedő héten naponta átlag 204.109 teljes munka­nélkülit tartottak nyilván. A részle­ges munkanélküliek s^áma ÍU.186 volt — ez összesen 288.295 munka­nélküli. A december 22-én vé~sődő héten a nyilvántartott teljes munka­nélküliek száma 185.711 volt. Az emel kedés tehát hároyi hét alatt 10 szá­zalék. A munkanélküliségnek ez a hatal­mas növekedése azt mutatja, hogy a Pholien-kormány képtelen volt meg­tartani azokat az ígéreteket, ame­lyeket a munkaügyi tanácsiban tett. Az új kormány Van Houtte elnöklete alatt ugyancsak képtelen lesz leküz­deni a válságot, amelynek már eddig többszázezer munkás esett áldozatul, mert ez a kormány folytatja és fo­kozza a háborús előkészületek politi­káját — azt a politikát, amelyet a Pholien-kormány követett. A munka­nélkülieknek csak e politika gyöke­res megváltoztatása adhat munkát. Erre mutatrá a kommunista párt, amikor programmját ezekkel a kö­vetelésekkel kezdik; a háborús kiadások és a kapita­lista nyereségek komoly csökkenté­se; a béke, a függetlenség, a szabad­ság és a szociális fejlődés politiká­ja; a munkanélküliség felszámolásáért folyó küzdelemben a Belga Kommu­nista Párt követeli a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését minden or­szággal. Az 1951 júniusában, Ashabadban megnyilt Turkmén Tudományos Akadémia a köztársaság tudományos életének központjává lett. A lenini­sztálini nemzetiségi pelitika újabb diadala, hogy a múltban elnyomott és elmaradt turkmén nép rátalált a tudomány útjára. Az akadémiának három osztálya van: a társadalomtudományi, a bio­lógiai és mezőgazdasági, a fizikai­technikai és a geológiai tudományok osztálya. Az Akadémia ezenkívül nyolc tudományos kutatóintézettel, több múzeummal és kísérleti állo­mással is rendelkezik. A turkmén tudósok munkája a legszorosabb kapcsolatban van a köztársaság életével. Az Akadémia tudományos intézetei résztvesznek a különféle expedíciókban és munká­latokban, amelyek a Turkmén Fő­csatorna építésével vannak kapcso­latban. Ez a hatalmas sztáüni építkezés gyökeresen meg fogja változtatni a köztársaság gazdasági életét. Rövidesen új tudományos expedíciók és kísérleti állomások kezdenek munkába a csatorna mentén. A turkmén tudósokra a humanis­ta tudományok terén is fontos fel­adatok várnak. Sztálin elvtárs zse­niális útmutatásai alapján elsősor­ban a nyelvtudomány problémáit kell feldclgozniok. 1952 elejére hív­ják össze a turkmén nyelvtudomá­nyi kongresszust, amelynek köz­ponti kérdése a turkmén helyesírás, terminológiai és központozás lesz. Turkmén tudósok most .dolgozták fel a turkmén nép történelmét és a turkmén irodalom történetét. ~ A turkmén tudományos élet dol­gozói Turkménia iparosításának, mezőgazdaságának és kultúrájának fejlesztéséért és a nagy szovjethaza jólétéért dolgoznak. cé szőo jel embííľek féléiéért 1951-ben a Szovjetunió több gya­potot termelt, mint 1950-ben. Ez a terméseredmény magasabb, mint a gyapottermelésükröl híres országok — India, Pakisztán és Egyiptom — gyapottermelése együttvéve. A szovjet kolhozok és szovliozok földjeit újfajta, bö termést biztosító gyapotfajtákkal ültették be. Ezeket, az új fajtákat a szovjet mezőgazdá­szok hozták létre. Az én általam ki­tenyésztett gyapotfajta 1951-ben 350.000 hektárt foglalt el. A tudós számára nagy megtisztelés, ha nagyobbhozamú mezőgazdasági termékeknek, a bőségnek megterem­tésén fáradozhat. Hosszú éveken át dolgoztam a növénybetegségekkel, kü­lönösen a baktériumos fertőzésekkel szemben ellenálló gyapotfajta kite­nyésztésén. Micsurinnak, a termését nagy átalakítójának módszere szerint, a növények keresztezése útján sike. rült kitenyésztenem egy olyan fajtát, amelynek ugyanolyan bőséges termé­se és jó minőségű szála van, mint az eddigi fajtának, de a növénybetegsé­gekkel szemben ellenálló. Azokban a gyapottermö kerületek­ben, ahol ez a fajta múr egyre na­gyobb és nagyobb területet foglal el, a növénybetegségek már nem rontják meg a ^fehérarany* termését. Az 1952-r e vonatkozó terveim szé­les területet ölelnek fel. Egy biológus­csoporttal kidoígozom a gyapotfaj­ták szelekciójának mícSurini módsze­rét, abból a célból, hogy a gyapot bőségesen teremjen meg ott is. ahol azel&tt egyáltalában nem termesz­tették. Azonkívül folytatom munká­mat annak érdekében, hogy a szub­tropikus növényeket, a mandarint, a teát, és a, fügét északabbra is ter­meszthessék. Iszaj Varwncjan. A Lenin-hegyi egyetem Az elmúlt évben a Lenin-hegyi Moszkvai Állami Egyetem építői nagy és megfeszítő munkát végeztek. Lé­nyegében befejeztük a tudomány e | hatalmas palotájának építési mun­kálatait. A Moszkvai Állami Egyetem új épülete a sztálini korszak hatalmas alkotása. Ezt legjobban a következő számadatok bizonyítják: a főépület­tömb, amelyet 52 méter magas to­I rony koronáz, több mint 240 méter i magas; a több mint 30 épületrészből álló egyetem egész térfogata megha­ladja a kétmillió köbmétert; csupán a főépülettömb fémváza több mint 38.000 tonnát nyom. A Moszkvai Egyetem építkezésénél 1951-ben több mint 20.000 munkást foglalkoztattunk. A munka üteméről abból az egy tényből is világos képet alkothatunk, hogy az építkezéshez csaknem minden nap 300 vagón különféle anyag és felszerelés érke­zett. Az egyetem összeg épülettömbjei­ben nagy ütemben folynak a befe­jező munkálatok. Szerelik a bonyolult műszereket és gépeket. Meg kell je­gyeznem, hogy a nagyszabású épít­kezés számára szállított felszerelések nagyrészét ne m sorozatgyártásban állították elö, hanem az egyetem kü­lön rendelése álapján készítették el. A Moszkvai Egyetem új épületében 6 tanszék lesz. Ezeken 7100 hallgató tanul majd és 900 aspiráns készülhet tudományos te­vékenységére. A hallgatók és a tu­dományos dolgozók részére nagy­szerű tantermek, laboratóriumok, múzeumok, könyvtárak, lakószobák állnak majd rendelkezésre. Egyszóval biztosítunk számukra'min­dent, hogy termékeny tudományos munkát folytathassanak és hogy eredményesen tanulhassanak. 1952 szeptember 1-én megnyitják a Moszkvai Egyetem új épületének kapuit a tanulnivágyó ifjúság előtt. gat-Németországban azokat a fiatal korosztályokat is ki akarják képez­ni, amelyek még nem szolgáltak a náci-hadseregben. Az amerikaiak tehát nemcsalj az állandóan hangoz­tatott 12 nyugatnémet hadosztályt akarják felállítani, hanem Nyugat­Németország minden épkézláb em­berét mozgósítani szeretnék a sza­bad országok elleni agresszióra. Adenauer az általános védkötele­zettség bejelentésével válaszol mind­azoknak, akik az egységes, béke­szerető, demokratikus Németország megteremtése mellett szállnak sík­ra. A nyugatnémet hazaárulóknak és a hátuk mögött álló amerikai imperialistáknak nem kell a német egység, mert — mint azt Walter Fisch nyugatnémet képviselő meg­állapította — „ha nem lesz többé külön nyugatnémet állam, akkor nem lesz háborús hozzájárulás sem. Adenauer egész politikája Német­ország kettészakításának fenntartá­sával áll és bukik." Az általános védkötelezettség be­jelentésére újult erővel lángolt fel a nyugatnémet lakosság harca Nyu­gat-Németország újrafelfegyverzése ellen, a Schuman-terv ellen, az ame­rikai imperialisták sötét tervei el­len. Egyre szélesebb tömegek sora­koznak fel a Német Demokratikus Köztársaság javaslatai mellett, a német egység megteremtése mellett. Az üzemek dolgozói, a különböző politikai pártok képviselői, a nyu­gatnémet asszonyok és a fiatalság, pártkülönbség nélkül, mind nagyobb tömegben és mind élesebben juttat­ják kifejezésre azt a szilárd aka­ratukat, hogy Nyugat-Németorszá­got nem engedik az amerikai agresszió felvonulási területévé, a nyugatnémet fiatalságot nem enge­dik az új háború ágyútöltelékévé változtatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom