Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-24 / 20. szám, csütörtök

U J SZO 2 1952 január 24 MINDENKIT ÉRDEKEL Az ógyallai járási nemzeti bizottság hiányosságairól Megmagyarázzuk, hogy ki milyen élelmiszerfegyekre jogosult n. Az áilanii birtok munkásainali és a magánvállalkozóknak élelmiszerjegyei. A csehszlovák állami birtokok al­kalmazottai (a kommunális és kato­nai birtokok alkalmazottai) meg­kapják az alkalmazottak jegyeit. Abban az esetben azonban, ha ezek vehetnek a vállalatnál gabonát, még­pedig havonta 21 kg-ot, családtagjaik számára pedig 15 kg.ot, akkor ke­nyérben, péksüteményben és lisztben önellátók, A nemzeti bizottságon le­vágják az alkalmazottak jegyéről ebben az esetben a kenyér-, liszt és a péksütemény szelvényeket úgy ne­kik, mint a családtagoknak. A helyi nemzeti bizottság hasonlóképpen jár el akkor is, ha a gazdaságban, ahol alkalmazásban vannak, tejet vásá­rolnak. A helyi nemzeti bizottság eb­ben az esetben a jegyről levágja a .tejszelvényeket ég a megrendelőszel­vényt. Ugyanez érvényes a burgo­nyánál is. Amennyiben az EFSz-eknek kivételesen volna alkalmazottja, ez nem kapja meg az alkalmazottak je­gyét, mert az ilyen alkalmazottat minden esetben önellátónak tartjuk. EzzeJ szemben egy munkás felesé­ge, aki 15 éven aluli gyermekéről gondoskodik és az alkalmazottak je­gyét kapja, bár nem szövetkezeti tag, de jár a szövetkezetbe segíteni s a szövetkezet a ledolgozott munka­egységek után ad neki természetbeni járulékot, ez az asszony tovább is kapja az alkalmazottak jegyét. Ezért különbséget kell tenni: a szövetkezet alkalmazottai jegyet nem kapnak, ha azonban valaki a szövetkezetet kise­gíti, ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a jegyosztásnál meg lesz káro­sítva. „A A. magánvállalkozók alkalmazottai nem kapják meg az alkalmazottak jegyét: például a borbélynál, szabó­nál alkalmazott munkás vagy ház­tartási alkalmazóit. A magánvállalkozók családtagjai, akik aipjuk üzemén kívül, a nyilvános szektorhoz tartozó valamelyik válla, latban dolgoznak, megkapják az al­kalmazottak jegyét. Néhány további példa: a férj nyil­vános szektorban dolgozik, a felesé­gének ipara van. Van egy 15 éven aluli gyermekük. A férj megkapja az alkalmazottak jegyét, a feleség osak alap j egyet kap, mert magánvállalko­zó. A gyermek rendes jegyet kap és megkapja az alkalmazottak ruhaje­gyét is (tehát 120 pontot), mert jo­gosultsága az apa szerint igazodik. Az önellátó, tekintet nélkül a föld­területre, amennyiben nyilvános szék­torban (nemzeti, állami, kommunális, szövetkezeti vállalatban stb.) dolgo­zik, megkapja az alkalmazottak je­gyét. . I Kivételek. Házmesterek, ha be vannak jelentve a betegsegélyzőbe, (t. i. olyan há­zakban, ahol több mint 5 lakásegy­ség van) rendes alkalmazottnak te­kintendők és megkapják az alkalma­zottak jegyét. Azok a személyek, akik íróknál vagy művészeknél se­gítenek (például gépírás) de csak abban az esetben, ha az illető mű vész tagja a szövetségnek. Gazd­asszonyok, akik papok vagy más lel­kipásztorok háztartását vezetik. A 18 éven felüli tanulók szintén megkapják az alkalmazottak jegyét, a 18 éven aluli tanulók pedig korosz­tályuk szerint részesülnek jegyekben. Az önellátók családjából származó, különélő tanulók szintén megkapják az alkalmazottak jegyét, de ha az önellátóval egy háztartásban élnek, akkor csak a cukorjegyet, szappan­jegyet és ruhajegyet kapnak úgy mint az alkalmazottak. Az eddig feltüntetett személyek fe­leségei szintén megkapják az alkal­mazottak jegyét, de csak akkor, ha legalább egy 15 éven aluli gyermek­ről gondoskodnak és emellett nincs fizetett vagy rokoni segítségük a háztartásban. Ez azonban csak a munkaviszonyban lévő dolgozók, a ta­nulók, írók, zeneszerzők és képzőmű­vészek feleségeire vonatkozik s azok­ra ig csak akkor, ha férjük tagja a szövetségnek, továbbá a tényleges szolgálatot teljesítő katonák felesé­geire, de nem érvényes a magánvállal­kozók feleségeire, még akkor sem, ha két—három 15 éven aluli gyer­mekről gondoskodnak, sem a szo­ciáls segélyt elvezők feleségeire, amennyiben nincsenek alkalmazásban. Az élettárs feleségnek számít. Élet­társnak tekintjük azt az asszonyt, akivel a férfi közös háztartásban él több, mint 3 éve, vagy akivel gyere­ke van. Azok az asszonyok, akik legalább egy olyan 15 éven aluli gyermekről gondoskodnak, melynek szülei a nyil­vános szektorban vannak alkalma­zásban, jogosultak az alkalmazottak jegyére. Példa: a családban van egy hatéves gyerek, mindkét szülő dol­gozik a nyilvános szektorban, úgy­hogy a gyermekről a nagyanyja gondoskodik. A nagyanya jogosult az alkalmazottak jegyére. Hasonlóké­pen kell megítélni az esetet, ha erről a gyermekről a nagynénje gondosko­dik, aki szociális segélyt élvez és a családdal együtt él. Ez igényelheti a nyugdíjasok és a járadékosok je­gye helyett az alkalmazottak jegyét. Ha ezekben az esetekben a gyermek olyan agszonynál lenne elhelyezve, aki másutt lakik (más lakás, más háztartási lap) ez az asszony is jo­gosult az alkalmazottak jegyére. Olyan rokkantak feleségei, akik segítség nélkül nem tudnak mozogni (a vakok is): megkapják az alkal­mazottak jegyét, még akkor is, ha nem gondoskodnak 15 éven aluli gyermekről. Az ilyen rokkantakról való gondoskodás egyenértékű a 15 éven aluli gyermekről való gondos­kodással. A nyugdíjasok és a szociális se­gélyt élvezők jegyét a nemzetbizto­sítás élvezői és azon személyek kap­ják, akik a járadékot a háborús ká­rosodás címén kapják. A nemzetbiztosítás járadékainak élvezői azok a személyek, akik szo­ciális, öregségi, özvegység!, árvasági, vagy sérülési járadékot élveznek, va­lamint a nyugdíjas állami és közal­kalmazottak és azok a személyek, melyek a nyugdíjalapból kapnak illetményt. Szociális segélyt kapnak a 65 éven felüli feleségek is és azok, akik még ugyan nem érték el a 65 évet, de munkaképtelenség miatt nem képesek a háztartást ellátni. A nyugdíjasok és szoc. segélyt elvező egyének jegyére jogosultak azok a személyek is, akik a nemzetbiztosítá­son kívül kapnak járadékot, mint pl. a háborús rokkantak és hátramara­dottjaik. Önálló magánvállalkozó, aki bal­esetbiztosítás címén kap járadékot, nem jogosult a nyugdíjasok és szoc. segélyt élvezők jegyére, csupán alap­élelmiszerjegyet kap. Hasonlóképpen az a földműves is, aki baleseti jára­dékot kap és félhektárnál több föl­dön gazdálkodik, nem jogosult a nyugdijasok és járadékosok jegyére, hanem önellátónak számit. A nyilvános szektorban alkalma­zott járadékosok megkapják az al­kalmazottak jegyét. A fálhektáron felüli földműves — járadékos önellátónak számít ég nem kap semilyen jegyet. Az a járadé­kos, aki félhektáron aluli földterü­lettel rendelkezik, megkapja a jára­dékosok jegyét, a jegyről azonban levágják azokat a szelvényeket, ame­lyek olyan élelmiszerekre vonatkoz­nak, amikben az illető önellátó (tej, tojás, esetleg hús.). Itt egyetlen kivétel van: ha a já­radékos trafikos, megkapja a jára­dékogok jegyét. Alapélelmiszerjegyeket a 18 éven felüliek számára mindazok a 18 éven felüli személyek kapnak, akik nem jogosultak sem az alkalmazottak je­gyére, sem a nyugdíjasok és járadé­kosok jegyére, feltéve természetesen, hogy nem önellátók. Alapjegyeket tehát olyan 18 éven felüli fogyasztók kapnak, akik sem­milyen címen nem jogosultak az al­kalmazottak, vagy a nyugdíjasok jegyére, például a magánvállalkozó, aki nem alkalmaz idegen munkaerőt, a magánvállalkozó alkalmazottjai, a magánvállalkozó felesége, ha 15 éven aluli gyermekről gondoskodik, továbbá olyan egyének, akik kötött pénzbetétből élnek és nem munkakö­telesek, olyan személyek, akik vala­mely nemzeti vállalattal szerződést kötött bizonyos munkák elvégzésére és különben nirios munkaviszonyban, vagy olyan fogtechnikus, aki nem kapcsolódott be a betegbiztosításba. IIIIIII9llII!lll9tllllltlElllIIIIIllMIIIIIIIMtllllligilIl(IIIIIItllIII(IIIIIIIIIIIIIIIItlllllIIIIIIIIIIllllIIII|)l(IIIIIIIIIÍIll(llllll||||IllllII|||III||I| Meg kelK gyorsítani a Szokol tagsági igazolványok kicserélését A tagsági igazolványok kicseré­lése során eddig nyert tapasztala­tok kitűnően bizonyítják, hogy en­nek a fontos akciónak kellő időben, pontosan és sikeresen való elvégzé­se főképpen az egyletek tényezőitől, azoknak kezdeményezésétől és szer­vezőken ességétöl függ. Érdekes, hogy rendszerint a kis egyletek té­nyezői minden Szokol-akciónál, kü­lönösen azonban a tagsági igazol­ványok kicserélésénél sokkal rugal­masabban, jobban és alaposabban dolgoznak, mint a nagy egyleteké. Igy például a zsolnai kerületben 12 kis egylet nemcsak teljesen elvé­gezte az igazolvány kicserélését, hanem a Szokolnak sok új tagot is szerzett. „ Habar az egész zsolnai kerületről nem lehet állítani, hogy az igazol­vány kicserélés sikeres volna, mert eddig a tagoknak csak egy negyed része töltötte ki a nyilvántartási lapokat, mégis vannak a kerület­ben olyan egyletek és járások is, amelyek munkaeredménye ezen a téren mintául szolgálhat valameny­nyi kerület egyletének éa Járásá­nak. i A zsolnai kerület legsikeresebb járása a námesztói, tehát olyan já­rás, amelyben nemrég még leg­rosszabbak voltak a testnevelés el­terjesztésének feltételei. Tavaly a járásban még csak négy egylet és hat kó. volt, most azonban a jól működő köröket egyletekké alakí­tották át és a mostani tíz egyletben 608 új nyilvántartott tag van. Az itt elért • sikerek főkép annak Köszönhetők, hogy az igazolvány kicserélések iránt felkeltették a Nemzeti Front elnöksége és alaku­lataínak valamennyi tagja figyel­mét. Ezek azután eljártak az egy­letekben és körökben, megmagya­rázták az akció fontosságát, taná­csot adtak. Kerületeink valamennyi járása példának veheti a námesztói járás jó munkáját. Aránylag legjobban kö­veti ezt a példát a liptószentmiklósi járás, ahol azonban a kicserélésnél a legnagyobb üzemi egylet, a Szo­kol Partizán, hátramaradt, ameey­nyiben 751 tagja közül csak 249­nek igazolványát cserélték ki. A Szokol Kerületi Bizottsága elnök­ségének mindenütt még nagyobb gondot kell fordítania az igazolvány kicserélésre. Liptószentmiklós és Námeszto példájára minden egylet­ben oktatást kell tartani, úgyhogy a kicserélés az adott útmutatás szerint gyors ütemben folyjék. A kicserélést minél gyorsabban el kell végezni, hogy az egyletek tagjai rajtolhassanak a tavaszi sportmér­kőzéseken, hogy minden egyletben megtarthassák az évi közgyűlést és megválaszthassák a járási konfe­renciára küldendő delegátusokat. Az Uj Szó 1951 november 3-i számában, „A perbetei szövetkezeti tagok november 7-ig befejezik a búza vetését is" című cikket közöl­tük, amelyben többek között bírál­tuk, hogy Cetmajer Imre 150 holdas kulák, volt malomtulajdonosnál, ha­bár a malmot államosították, mit­sem változott a helyzet, mert Cet­majer két fiával együtt továbbra is a malomban maradt, sőt annak vezetői lettek és éppúgy basáskod­nak, mint a múltban tették. Azt is meg'rtuk, hogy Korbei Miklós 20 hektáros kuláknál, akinek kocsmá­ba és hentesüzlete is volt, sem vál­tozott sokat a helyzet, mivel Kor­bei Miklós üzletei ugyan a kommu­nális vállalatok kezelésébe mentek át. de az idősebb Korbei Miklós to­vábbra is üzletvezető maradt, a fia pedig a húsüzemeknél, a volt hen­tesüzletükben dolgozik. Ezzel a két kuláktársasággal Perbete dolgozó népe már évek óta éles osztályharcban van, de ez a harc nem vezetett eredményre, mi­vel ha szorult a kapca a kulákok­nál, úgvlátszik mindig akadtak vé­dőszen'jeik, akik a bajt elhárítot­ták fejük felöl. Hogy ez így van, hogy a kulákoknak a járásnál és a kerületi szerveknél is akadnak pártfogóik, azt igazolják és bizo­nyítják az említett cikk megjelené­se utár történt események, jobban mondva az, hogy alig történt va­'ami. A perbetei kuláktársaságot biráló cikk megjelenése után külön levél­ben is felhívtuk az ógyallai járási Nemzet: Bizottságot, hogy kriti­kánk nyomán tegye meg a szüksé­ges intézkedéseket a kulákok eltá­volítására és helyükbe becsületes dolgozókat tegyen. A levélben bősé­ges határidőt adtunk ennek elinté­zésére, de a határidő elteltével is hiába vártuk a járás' Nemzeti Bi­zottság értesítését az általuk tett intézkedésekről, mert az nem érke­zett meg. Erre személyesen néztünk utána a dolgoknak és kiderült, hogy a járási Nemzeti Bizottságon „ke­nik" a dolgot, mert csak erre a személyes sürgetésre kezdtek utána nézni, hogy mi is van, vagy hol is van szerkesztőségünknek a perbetei kritikával kapcsolatos levele. Ujabb '.evél ment az ógyallai járási Nem­zeti Bizottsághoz és újabb határidő a dolog elintézésére. Erre a Ifevélre aztán jött válasz. Mult év december 10-én a járási Nemzeti Bizottság értesítette szer­kesztőségünket, hogy az Uj Szó kritikájában említett perbetei kulá­kokat eltávolították állásaikból és csatolták a perbetel helyi pártszer­vezet, a helyi Nemzeti Bizottság, az ös-zes tömegszervezetek rend­kívüli gyűléseinek jegyzökönyveit, amelyekben azok az Uj Szó kriti­káját helyesnek minősítik és ennek alapján követelik az említett kulá­kok azonnali eltávolítását. Mint ezek a jegyzökönyvek is bizonyít­ják és mint később személyesen is meggyőződtünk róla, Perbete dol­gozó népe a különböző szervezete­ken be'.ül gyűléseken tárgyalta meg az Uj Szó említett cikkét és azon véleményüknek adtak félreérthetet­lenül kifejezést, hogy a kulákokat azonnal ki kell dobni állásaikból és helyükbe becsülete tó dolgozókat kell tenni. Ezt követelte a helyi párt­szervezet, a helyi Nemzeti Bizott­ság, az EFSz, a Csemadok, az Asz­szonyssövetség, a CsISz és Szlová­kiai Földművesek Egységes Szövet­ségének helyi szervezete is. Az ógyallai járási Nemzeti Bi­zottság értesítése alapján az Uj Szó közölte is, hogy az említett ku­lákokat kirakták állásaikból, —­azonban szöget ütött a fejünkbe a perbetei helyi pártszervezet jegyzö­könyvének utolsó mondata, amely szerint Mlinár Mihály elvtárs azt mondotta: „Követeljük, hogy ez (a kulákok eltávolítása) meg is tör­ténjen és ne az legyen, hogy mi itt határcvatot hozunk és ők továbbra is a helyükön maradnak." Ugy látszik Mlinár Mihály nem véletlenül tette ezt a megjegyzést, mert mint később kiderült, a hatá­rozat csak határozat maradt, a ku­lákok pedig továbbra is a helyükön maradtak. Ugyanis néhány nap múlva újból utána néztünk a dol­goknak és kiderült, hogy a kulák­társaság közül egyedül csak Cet­majer Imrét tették ki, a többi pe­dig nyugodtan a helyén van. Még egyszer írtunk az ógyallai járási Nemzeti Bizottságnak és kö­veteltük: azonnal távolítsák el a többi kulákokat is az állásaikból. Erre január 8-án válaszolt a járási Nemzeti Bizottság és levele szerint — úgy.'átszik nagy keservesen, — január 3-án még egy kulákot, az idősebb Korbei Miklóst elbocsátot­ták állásából. A többi viszont to­vábbra is csak maradt a helyén. Cetmajer Imre két fiával kapcso­latban azt írja a járási Nemzeti Bizottság, hogy ezek „szakmájuk­ban jó szakemberek" s ezért „mivel munkaerőhiány van, míg rendesen minősített munkaerőt nem találunk helyettük, nem tudjuk őket elbo­csátani". A járási Nemzeti Bizott­ság azt írja. hogy már átírt Nyit­rára a DHPV-hez, hogy a két Cet­majert bocsássák el, de onnan még csak választ sem kaptak. Ugyanez a helyzet az ifjabb Korbei Miklós­sal is, aki helyett szintén „nem ta­lálnak megfelelő szakembert". A csűrés-csavarás itt nyilvánvaló. Megy a levelezés jobbra-balra, okokat" keresnek, hogy miért nem lehet a kulákokat eltávolítani, „nélkülözhetetlen szakembereket" emlegetnek, ahefyett, hogy a járási Nemzeti Bizottság minden teketó­ria nélkül leszámolna a kulákokkal és kisöpörné őket Már maga az rossz fényt vet az ógyallai járási Nemzet' Bizottságra, hogy az Uj Szónak is hónapokig tartó közel­harcot, szinte ökölharcot kell vív­nia vele, míg egy-egy kulákot si­kerül a helyéből kipiszkálni. Még inkább' hossz színben tünteti fel a járási Nemzeti Biaottságot az, hogy semmibe sem veszi a dolgozó töme­gek véleményét és követeléseit, — a perbetei szervezeteknek a jegyzö­könyveit, amelyekben követelik, hogy távolítsák el a kulákokat. Mi úgy gondoljuk: ha az ógyallai járási Nemzeti Bizottság „tehetet­'en" arra, hogy az osztályellenség­gel leszámoljon, akkor a járási Nemzeti Bizottságon olyan hibák­nak kell lenniök, amelyek szüksé­gessé teszik, hogy a felsőbb szer­vek, elsősorban is a nyitrai kerületi Nemzeti Bizottság, de a belügyi megbízotti hivatal ;s alaposan néz­zenek bele az ógyallai járási Nem­zeti Bizottság munkájába és az ott található kulákvédő szenteket a perbetei kulákokkal együtt távolít­sák el. Jobb lett a tehenek gondozása - emelkedett a fejhozam Mult év novemberében a somodi állami birtokon jelentkezett Kovács Ilona és Tamás Margit. A két asz­szony 29 tehén ápolását és fejését vállalta el. Jól gépesített istállóban dolgoznak. Előttük két férfi mun­kaerő látta el a 29 tehenet. Érde­kes, hogy amint a két asszony munkába lépett, azonnal lényeges változás állt be a tehenek tejhoza­mában és a súlygyarapodásban is. Az elmúlt év decemberének vég­elszámolásánál kitűnt, hogy becsü­letes és iparkodó munkájukkal olyan teljesítményt értek el, amilyent a-s előttük dolgozó két férfimunkaerő messziről sem tudott megközelíte­ni, pedig ugyanazon a helyen és ugyanazon feltételek mellett dol­goztak. Erről legjobban tanúskodik a tehenek napi tejhozama, amely az asszonyok munkábalépés® óta 50 literrel növekedett. Ezenkívül a te­henek súlya az ő kezük alatt körül­| belül 42 kg-mal emelkedett dara­bonként.. I.INN JÓZSEF, a somodi állami birtok vezetője. OJ SKO, a Csehszlovákia magyal dolgo­zók napilapja - Szerkesztőség Bratisla­va. Jesenského 8—10. Telefon; <47—16 és H52—10. Főszerkesztő Lőrlncz Uvula. — Kiadóhivatal: Pra'da. központi kiadóhi­vatala. Jesenkého 12. Telelőn: Ozemi éti­fizetés és lapárusítái 274—74. egyéni «lő­fizetés 262—77. Az UJ SZÔ megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahiva­talokon is. - Előfizetési dlj H évre 120 Kčs A KÉPESKÖNYV előfizetése egy, évre a Népnaptärral együtt 100 Kés. — Feladó és irányító postahivatal Bratisla­va II. — Nyomja a Pravda n. v. nyomdá­ja, Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom