Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-24 / 20. szám, csütörtök

1952 január 22 UJSZO Hétfőn este Moszkvában, a Nagy Színházban ünnepi gyászülést tartottak. Megjelentek a Bolsevik Párt és a szov jetkormány vezetői, a párt központi és moszkvai bizottságának, a Szovjetunió és az OSZSZK Legfelső Tanácsának, a Moszkva-területi és Moszkva-városi szovjetnek, a Komszomol központi és moszkvai bizottságának, a Szovjetunió Központi Szakszervezeti Tanácsa elnökségének tagjai, a társadalmi szervezetek képviselői, miniszterek, tudósok, a kultúra és művészet képviselői, fővárosi munkások és munkásnők, a hadsereg és a flotta képviselői. A Nagy Színház ünnepélyes külsőt öltött. A színpad hátterében lobogókkal és virágokkal övezetten ctt áll Vlagyimir Iljics Lenin arcképe. A színpad felett bíbor bársonyon ezek a szavak olvashatók: „Lenin zászlaja alatt, Sztálin vezetésével. előre a kommunizmus felé!" Tizennyolc óra ötven perckor az «Inökség páholyában megjelenik J. V. Sztálin elvtárs, V. M. Molotov, G. M. Malenkov, L. P. Borija, K. J. Vorosilov, A. I. Mlkoján, N. A. Bulganjln, L. M. Kag.inovics, R. A. Andrejev. N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik, M. A. Szus/lov, P. K. Ponomarenko, M. F. Skirjatov elvtársak. Az összegyűltek Jelkesen üdvözlik Sztálin elvtársat, Lenin ügyének lángeszű folytatóját, a szovjetnép diadalainak szervezőjét és ihletöjét. A viharos ünneplés több percen át tart. Az tlnöklő N. M. Svernyik, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, rövid megnyitó beszédet mond és javasolja, hogy felállással adózzanak V. I. Lenin emlékének. Valamennyi jelenlévő mély csendben, feláll. A Vlagyimir Iljics Lenin emlékére rendezett ünnepi gyászülés megnyílt. V. I. Lenin halálának 28. évfordulója alkalmából Pjotr Poszpjelov, a Marx—Engels—Lenin Intézet igazgatója mondott emlékbeszédet. Bevezetőben rámutatott, hogy Lenin halhatatlan tanítása — melyet ügyének nagy folytatója, Sztálin elvtárs továbbfejlesztett — napjainkban betölti a dolgozó emberiség elméjét és szívét, megmutatja az emberiségnek az utat, hogyan szabadulhat meg a kapitalizmus bilincseitől s hogyan lehet új világot építeni a szocializmus alapján. AZ ÜJTIPUSÜ MARXISTA P ART NAGY TARSADALOMATALAKITÖ ERÖ. Poszpjelov elvtárs méltatta Lenin és Sztálin harcát az újtípusú forradalmi marxista párt megteremtéséért, majd így folytatta: Midőn kitört az első világháború, csak a Bolsevik Párt, az újtípusú forradalmi marxista párt mentette meg a munkások nemzetközi szolidaritásának zászlaját, szállott sikra az imperialista háború ellen, az imperialista kormányok megdöntéséért, az imperialista háborúból való forradalmi kiútért. Lenin az illegalitásban ihletetten ezt Irta a bolsevikok pártjáról: „Benne hiszünk, benne látjuk korszakunk eszét, becsületét és lelkiIsmeretét". Az imperializmus korszakában, midőn a politikai esztelenségtől és a hábcrús extra-profit kannibáli szomjűhozásától elragadott milliárdosok és milliomosok imperialista háborúra, leírhatatlan nyomorúságra és szenvedésekre . kárhoztatták a népeket, Lenin a Kommunista Pártban látta korszakunk értelmét. Lenin a Kommunista Pártban látta azt a hatalmas erőt, amely megmutathatja a népeknek az utat, hogyan vessenek véget az imperialista háborúknak, a Kommunista Pártban látta azt az erőt, amely a népeket erre a harcra lelkesítheti. Az imperializmus korszakában, midőn a halódó és rothadó kapitalizmus a leglelkiismeretlenebb, legállatib"? bűncselekményeket követi el a kapitalista rabszolgatartók roskadozó hatalmának fenntartása érdekében, midőn a becsület és a lelkiismeret fogalmát az imperialisták szükségtelen „agyrémnek" nyilvánítják, Lenin a Kommunista Pártban látta a korszak megvesztegethetetlen lelkiismeretét, a népek életét, becsületét és szabadságát megA leninizmus: az emberiség felszabadításának diadalmas zászlaja Poszpjelov elvtárs nagy beszéde Vlagyimir Iljics Lenin emlékére rendezett moszkvai gyászűlésen mentő hatalmas erőt. i^enin-Sztálin pártja meghódította a nép többségének bizalmát és azért jutott hatalomra, mert valóban egyetlen földbirrokosellenes, tőkésellenes pártként lépett fel, egyetlen párt volt, amely véget tudott vetni az imperialista háborúknak, a kapitalisták és nagybirtokosok uralmának, biztosi.

ani tudta a valóban népi hatalmat. „Ml, a bolsevikok pártja, meggyőztük Oroszország népét. Elhódítottuk Oroszországot a gazdagoktól a szegények számára, a klzsákmányolóktól a dolgozók számára" — írta Lenin 1918 elején. Lenin 1917 október 26-i történelmi jelentőségű beszédében megindokolta a békedekrétumot és zseniálisan meghatározta, miben rejlik az ifjú proletárállam legyőzhetetlen ereje. „Burzsoá elképzelés szerint az erő az, ha a tömegek vakon mennek a vágóhídra az Imperialista kormányok parancsának engedelmeskedve — mondotta Lenin. — A burzsoázia csak akkor ismeri el, hogy az állam erős, ha az állam a kormányzóapparátus egész erejét arra használja fel, hogy a tömegeket odaterelje, ahová a burzsoá vezetők akarják. Mi másképpen értelmezzük az erőt. Szerintünk az állam ereje a tömegek öntudatában rejlik. Az állam akkor erős, ha a tűmegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan tesznek." A Lanin lángelméje által megteremtett szovjetállam egész története azt mutatja, hogy ezt az államot, a szocialista hazájukat a legnagyobb szívóssággal védelmező tömegek öntudata teszi erőssé. A polgárháború, amelyet a forradalom által szétvert földbirtokos és kapitaiista osztályok és az imperialista államok kényszerítették ránk, fegyveres intervenciót kezdve országunk ellen, a szovjetnép győzelmével végződött. Az amerikai-angolfrancia és egyéb imperialisták tervei kudarcot vallottak, kudarcot vallottak azoknak tervei, akik Oroszország felosztásáról és leigáíásáról álmodoztak. A szovjetnép elűzte földjéről a külföldi megszállókat, akik súlyos szenvedéseket é3 óriási anyagi kárt okoztak népünknek. „Ha Oroszország megállta a helyét a világimperializmus támadásával szemben, s számos, igen komoly sikert ért el a külső frontokon, ha két-három év leforgása alatt olyan erőkifejtésre volt képes, amely megrendítette a világimperlallzmus alapjait, ezt egyebek közt annak az egybeforrott, harcokban megedzett és kemény acélból kovácsolt Kommunista Pártnak köszönheti, amely sohasem hajhászta a nagy taglétszámot és minőségi összetételének javítását tartotta legfőbb gondjának." (J. V. Sztálin.) A szovjetállam már fennállásának. első éveiben megmutatta óriási erkölcsi-politikai erejét, szilárdságát és szívósságát, noha technikai-gazdasági szempontból országunk akkoriban még elmaradott ós gyenge volt az erőaebb kapitalista államokhoz visaonyitv*. Lenin a párt és a szovjetállam Által megtett új eredményeit, összegezve, a XI. pártkongresszusom ezt mondotta: „... aa, amit aa. orom forradalom kivívott, megingathatatlan. Semmiféle erő ezt el nem veheti. mint ahogy nincs a világon az az cr®, amely el tudná vrami tőlünk azt, amit a szovjetállam alkotott. Ez — világtörténelmi győzelem." Lenin utolsó beszédében, a moszkvai Szovjet teljes ülésén a legnagyobb bizonyossággal beszélt arról, hogy „a szocializmus ma már nem a távoli jövő kérdése" és hogy pártunk a szocializmus győzelmére tniíjju vezetni népünket Lenin előrelátása valóra vált es teljesítettük a szocialista társadalom felépítésére vonatkozó útmutatásait. A Kommunista Párt Sztálin elvtárs bölcs vezetésével megvédelmezte Lenin hagyatékát a leninizmus ellenségeinek minden támadásával szemben. Országunk soha nem látott rövid történeti idő alatt & szovjet rendszer és a néptömegek nagy munkalendületével felszámolta, technikai-gazdasági és kultúrális elmaradottságát és elmaradott agrárországból hatalmas ipari-kolhoz szocialista hatalommá lett. A Szovjetuniónak a fasiszta Németország és az imperialista Japán felett aratott történelmi győzelme lehetővé tette egész sor európai és ázsiai ország népének, hogy kezébe vegye sorsát, megkönnyítette a népi demokratikus rendszer győzelmét egész sor közép- és délkeleteurópai országban, megkönnyítette a nagy népforradalom győzelmét Kínában. Gyökeres módon megváltozott az egész nemzetközi helyzet. Kialakult a béke, a szocializmus és a demokrácia hatalmas tábora. Megváltozott a kapitalista és szocialista tábor közti erőviszony. A szovjetnép és az egész haladó emberiség örökké hálás lesz Sztálin elvtársnak, diadalaink nagy ihletőjének és szervezőjének, akinek politikai, szervező és stratégiai lángelméje megmentette az emberiség jövőjét. „Csak a ml pártunk tud,ja, merre kell haladnia és halad is előre sikeresen — mutat rá Sztálin elvtárs. — Minek köszönheti pártank ezt az előnyét? Annak, hogy marxista párt, lenini párt. Aon* k köszönheti, hogy munkájában Marx—Engels—Lenin nítása vezérli. Nem kétséges, h°gy amíg ehhez a tanításhoz hívek maradunk, amíg ezzel az Iránytűvel bánni tudunk, munkánk sikeres lesz" — tanítja Sztálin elvtárs. A történelem egész menete megerősítette és megerősíti Lenin szavait, hogy a bolsevizmus igaz utat mutatott a háború és az imperializmus borzalmainak leküzdésére. A testvéri kommunista pártokat, amelyek a szocializmus útján építik az új világot, Lenin-Sztálin pártjának nagy történelmi tapasztalata vezeti. LENIN ES SZTÁLIN PARTJA A KOMMUNIZMUSBA VEZETI A SZOVJET NEPET A szocialista társadalom építése befejezésének és a kommunizmusba vezető fokozatos átmenetnek nagy sztálini korszakában élünk. „A kapitalizmusból — írta Lenin „A proletariátus feladatai forradalmunkban" című cikkében — az emberiség közvetlenül csak a szocializmusba mehet át, vagyis olyan rendszerbe, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak és a termékeket mindenkinek munkateljesítménye szerint osztják el. A mi pártunk ennél tovább néz: a szocializmusnak szükségképpen át kell nőnie a kommunizmusba, melynek zászlaján ez áll: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint." / Lenin rámutatott, hogy a kommu nizmusba vezető fokozatos átmenethez a kővetkező alapfeltételek sotikségesek: a) A munka magasabb termed ékenységének elérése, új, magasabb technika alapján, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, & termelőerők szakadatlan növekedése alapján; | b) A kommunista ónitudat fejleaz| tése. Olyan új ember nevelése, akinek a munka „első életszükségletévé" válik. Sztálin elvtára továbbfejlesztette a szocializmus egy országban történő felépítése lehetőségének lenini elméletét. Arra a zseniális elméleti következtetésre jutott, hogy a kommunizmus felépítése országunkban akkor is i lehetséges, ha megmarad a kapitalista környezet. Ez a következtetés i hatalmas perspektívát adott a pártnak és a szovjet népnek a kommuI nizmus diadaláért vívott harcban, Az egéstz szovjet nép óriási alkotó lelkesedéssel dolgozik a kommunizmus hatalmas sztálini építményeinek a hatalmas vízierőtelepeknek, hatalmas méretű öntözőcsatornáknak építésén. A kommunizmus nagy építményei a sikeres végrehajtás alatt álló természetátalakítási tervvel együtt — egyik legfontosabb láncszemét alkotják a kommunizmus anyagi • és technikai alapja megteremtésének. Országunkban új források nyílnak a j társadalmi gazdagság, az életet szol1 gáló javak, az élelmiszerbőség, ruhanemű-bőség megsokszorozására. A mezőgazdaság egyre kevésbbé függ a természet szeszélyeitől, a kommunizmus építői egyre jobban úrrá lesznek a természet felett. Teljesül Engels ismert jóslata, hogy a társadal: mi életük uraivá vált emberek „ennek I következtében a természet felett is I úrrá lesznek". A burzsoá-rendben a gépek alkalmazását a tőkés önző meggondolásai korlátozzák. A tőkés csak akkor hasz nál gépet, ha a géphasználat a profit növelését igéri. A szocializmusban — különösen a szocializmusnak a kommunizmusba való fokozatos átnövése korszakában —- egyre fokozódik a gépek és az új teohnika szerepe. Teljesül Marx jövendölése, hogy „a kommunista társadalomban a gépek egészen más teret találnak, mint a burzsá társadalomban". A legbonyolultabb gépezetek kezelésének ismerete, az élenjáró munkamódszerek elsajátítása, a termelés ma gas kultúrájáért vívott harc, a tudomány és a technikai ismeretek alkalmazása a termelésben, az alkotó kezdeményezés, a termelés iramának meggyorsítása a termék kiváló minőségének megőrzésével, a nyersanyagtakarékosságért, a villamosenergia-, fűtőanyag-, segédanyag-takarékosságért vívott harc jellemzi a szocialista verseny jelenlegi szakaszát. A kommunizmus építői megfogadják Lenin egyik fontos intelmét, amelyet Sztálin elvtára idéz: „Sohase húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsinyből épül a nagy." A megtakarított peroek és másodpercek, a megtakarított nyersanyag és segédanyag-kilogrammok, országunk üzemeinek hatal rreas arányaival megszorozva, óriási mennyiséggé, százakká, ezrekké, milliókká nőnek. A dolgozók kommunista nevelése döntő fontosságú feladat a kommunista társadalom felépítéséért, vívott harcban. Minden egyes szolét embernek képessége szerint végzett, lelkiismeretes munkája egyike a kommunista társadalomba vezető fokozatos ; átmenet legfontosabb feltételeinek. Mikor a kommunista társadalomban a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű életszükségletté válik, a megnövekedett öntudat és az életet szolgáló javak teljes bősége alapján át lehet majd térni a szükségletek szerinti elosztásra. A szovjet nép kommunizmus felé vezető útjának elengedhetetlen feltétele a társadalmi szocialista tulajdon további fejlesztése és szilárdítása, harc a kapitalizmus csökevényei ellen. A kommunista párt és a szovjet ál lam neveli a szovjet emberben a társadalmi szocialista tulajdon gondos őrzését, fáradhatatlanul harcol a hanyagság, a pazarlás, a társadalmi tulajdon hanyag és bűnös kezelése, a különféle államellenes irányzatok ellen. A szovjet nép Lenin-Sztálin pártja Irányításával sikeresen építi a kommunista társadalmat. A kommunizmus anyagi éa technikai alapjainak megteremtése útján fontos lépés volt a háború utáni első ötéves terv határidő előtti teljesítése. BJnnek hatalmas nemzetközi jelentősége volt. A Szovjetunió népei sikeresen teljesítették a háború utáni ötéves tervet, 1951-ben több új kiváló diadalt arattak a kommunizmus építésének frontján, nemcsupán megnövelték a béke és a demokrácia erőit világszerte, de a fényes jövő távlatait is megnyitották a népek előtt. Most már elmondhatjuk, hogy a kommunizmus nem a távoli jövő kér. dése, hanem a szovjet emberek nagy alkotómunkájából, tudományunk és technikánk új sikereiből, a munka termelékenységének szakadatlan növekedéséből, a szovjet emberek élete anyagi és kulturális színvonalának emelkedéséből nő ki. A szooialista rendszer már megmutatta vitathatatlan felsőbbrendűségét a kapitalista rendszerrel szemben. An nál inkább szemmellátható és nyilvánvaló a szocializmusból fokozatosan kinövő kommunista társadalom felsőbbrendűsége a kapitalista renddel szemben. A SZOCIALIZMUS ÉS A DEMOKRiCíA LEGYŐZHETETLEN. Midőn az ifjú szovjet köztársaság megszületett és megszilárdult, 1918 januárjában a szovjetek Hl. összorcszországi kongresszusán Lenin azt mondotta, hogy legyőzhetetlen a népeknek a szocializmus felé vivő mozgalma, amelynek élén az orosz munkásosztály halad. „Szocialista szovjet köztársaságunk — mutatott rá Lenin — szilárdan fog állani, mint a nemzetközi szocializmus fáklyája és mint példa minden dolgozó előtt. Amott civódás, háború, vérontás, emhermilliók esnek áldozatul, tőkés kizsákmányolás folyik, itt igaz! békepolitika. szocialista szovjet köztársaság." Sohasem volt még ennyire nyilvánvaló a két világ nagy ellentéte. Az egyik a halódó és rothadó kapitalizmus világa, amely az emberiséget új, pusztító háború szakadékába laszítja, a másik a szocializmus világa, amely megmutatta legyőzhetetlen életerejét, következetes .enini-sztálini békepolitikát folytat, az emberiség egyetlen reménysége. A kapitalizmus táborában örült fegyvetkezési verseny folyik, a termelőerőket esztelenül pocsékolják, új háborút hirdető kannibáli jelszavak hangzanak, az állati „dzsungeltörvény" uralkodik, imperialista „eröpoiitikát", rablást, halált és megsemmisülést hirdetnek. A kapitalizmus táborát a kapitalista kizsákmányolás, a nemzeti elnyomás hallatlan fokozódása a faji és nemzeti ellenségeskedés szítása, a fasizmus újjászületése, a dolgozók helyzetének a fegyverkezési verseny politikája, az áremelkedés és az infláció miatti állandó romlása jel.emzi. A szocializmus és a demokrácia táborában igazi békepolitikát, békéért vívott harcot látunk, nincsenek olyan emberek és embercsoportok, amelyeknek érdeke a háború. A termelőerők erőteljesen növekszenek, a népek egyenlőségének és barátságának politikáját folytatják, hatalmas építkezések folynak, átalakítják a természetet, a békés alkotó, teremtömuhka pátosza uralkodik. A szocializmus • táborában szakadatlanul emelkedik a dolgozók anýagi és kulturális életszínvonala. Állandó a haladás a szocializmus és a demokrácia táborához tartozó valamennyi ország és nép testvéri kölcsönös segélynyújtásának alapján. A fejlődés szocialista útjának hatalmas előnyeit most már nemcsak a Szovjetunió történelmi példája, hanem a népi demokráciák példája is bizonyítja. Lenm 1922-ben arról beszélt, hogy a kapitalista kormányox az imperialista háborút úgy értékelték, „hogy csak az orrukig láttak" nem értették meg, milyen követ ményeickel járnak a háborúo ellentéteik és a nyomorúság. „Ml, kommunisták — mu rá Lenin — megmondottuk, mélyebben és helyesebben keljük a háborút, hogy a ellentétel és nyomorúsága szórta szélesebb körben mlint azt a kapitalista feltételezik." Es a győztes zsoá államokról azt „Nen. egyszer fognax még keznl jóslatainkra, a háborút annak következményeit illető értékelésünkre." 1926-ban, amikor a nemzetközi burzsoázia már készülődött a második világháborúra, Sztálin elvtárs előrelátóan figyelmeztetett arra, hogy a világ újrafelosztására irányuló második kísérletért „a világ-