Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-24 / 20. szám, csütörtök

A C S EH S ŽL O VÁKIAI M AGYAR OOLGOZÚK LAPJA Bratislava, 1952 január 24, csütörtök 2 Kčs V. évfolyam, 20. szám c/l mai Szántban : Még nagyobb harcba a HUKO határidőben való felépíté­séért. (2. old.) A leninizmns: a® emberiség felszabadításának diadalmas zászlaja. (8. old.) A katonai eskü arra kötelezi néphadseregünk .katonáit, hogy még öntudatosabban teljesítsék feladataikat. (4. old.) A nemesócsaA traktorállom ás versenyben a gépek meg­javításáért. (5. old.) | Mindenkit érdekel: Megmagyarázzuk, hogy ki milyen i élelmiszer jegyekre jogosult. (6. old.) A tiszolci öreg kohó méltó helyet akar elfoglalni a kohászati üzemek versenyében A tiszolci öreg kohóban száz éve olvasztják már az ércet. A kapita­listák nem sokat törődtek a munka megkönnyítésével, nem fejlesztették az üzemet, mint ahogyan az embere­ket kizsákmányolták, kizsákmányol­ták a gépeket is. A régi berendezés megsínylette a kapitalista ragadozók szörnyű hajszáját. Csak amióta a Vörös hadsereg a tiszolei munkások­nak is meghozta a szabadságot, azó­ta indult meg a tervszerű munka, a gépek karbantartása és a kohóból elinduló szikrázó vas azóta szolgál­ja a nép országának építését. Munkásigazgató került az üzem élére, aki vér az ő vérükből, hús az ö húsukból, mindenben segíti őket. Az öreg gépek azonban csak öreg gépek maradnak és igen nehéz lenne rajtuk a munka, ha a munkásigazga­tó és a műszakiak nem fáradoznának azon, hogy tudásukkal, újítójavasla­tokkal segítsék a dolgozókat. Enél. k ül nem tudnának megbirkózni az állandóan felmerülő nehézségekkel, így azonban a munkások látják, hogy az üzemvezetés eket akarja se­gíteni s ezért lelkesen és lendülettel veszik ki részüket a munkából. Az elmúlt év kettős próbára tette az üzem dolgozóit, A gyakorta előforduló géphibák és a koksz gyenge minősége. akadályozta őket a terv egyenletes teljesítésében. A gyengeminőségű koksz nem tudta azt a hőfokot adni, amit a jóminöségű koksz adhat és ezért sok drága óra ment kárba. Ebben az esztendőben mindent meg akarnak tenni, hogy semilyen hiba ne akadályozhassa meg becsületbeli kötelességüket, hazafias kötelességü­ket, a terv teljesítését. Itt is láthat, juk, milyen fontos volt a Párt és a kormány határozata az osztrava-kar­vini kőszénmedenoe munkájának ja­vításáról. Mert a jóminöségű ' kok­szolható osztravai szénre éhesen vérnak a kohászati üzemek és a kohászati üzemekre éhesen vár­nak a nehéz gépipar .többi üzemei. Ha tehát az osztrava­karvini vidéken minden rendben van, nem kell búslákodniok a tiszolci elvtár saknak sem, mert megy a munka az öreg kohóban is. Ezért kell segíte­nünk az osztrava-karvini kőszénme­dence bányászainak nagy harcát az ország minden részén, ezére kell, hogy minden becsületes dolgozó szív­ügyének tekintse az OKD állandó munkaerőinek kérdését. Tiszolc felkészült a negyedik tervévre. Az üzem alaposan felkészült a gottwaldi ötéves terv negyedik évének feladataira. Gondosan ösz­szeáliitották az üzemi szerződést, amely biztosítja az üzem zavarta­lan menetét és a munkások élet­színvonalának emelkedését. Megvá­lasztották az új üzemi tanácsot és az új üzemi pártbizottságot, ame­lyek megkezdték működésüket. Már most észlelhető, hogy más szellők fújdogálnak az üzemben. Likovec József elvtárs az új üzemtanáccsal megkerdte a munkaverseny fejlesz­tését és az üzem új pártszervezeti elnökével, Vencel Sámuellel, a régi, kipróbált kommunistával együtt megjavítják a politikai munkát. Mert a politikai agitáció nagyon gyenge volt a munkások között. Vencel elvtárs, akit a munkások szeretnek, mindenütt ott van, ahol szükség van rá Szervez, nevel, meggyőz, irányit. Emelkedik a tervteljesítés Az első héten 84%-ra teljesítet­ték a tervet, de amikor megérke­zett a jóminöségű koksz, azonnal emelkedett a tervteljesítés. A kö­vetkező héten a munkaverseny láza az üzem összes dolgozójára kiter­jedt. Megkezdődött az egyes csa­patok egymással való versenye. A kohótöltők és az olvasztások ver­senyében Polónyi Mihály és Cimba­lista Tózsef csoportjai versenyez­nek. Egyes csoportokban 21 ember dolgozik. Mind a két csoportnál olyan a beosztás, hogy a kohótöltök a másik műszak töltöcsoportjával versenyezrek. Ugyanígy a csapolás­hoz beosztottak is. Január 18-án Polóny' Mihály csoportja került az élre 117%-kai, míg a kohótöltöknél Cimbaiista József csoportja áll az első helyen 106%-kai. A versenybe már Bekapcsolódtak az érc és a koksz kirakásánál dolgozó munká­sok is. Ellenőrzik és kiértékelik a versenyt. Az ?gész üzemben lelkesen folyik a munka. A munkásokat érdekli, hogy a műhely falára kifüggesztett táblán mindennap ellenőrizhetik, milyen eredményeket értek el. Lát­ják a maguk teljesítményét és lát­ják a többi csoportokét. Ezért kap­csolódik bele az üzem minden mun­kása a terv teljesítését elősegítő szocialista munkaversenybe. Nem akarják, hogy a mult szé­gyene ismétlődjön, amikor a tiszolci kohók, a kohászati üzemek verse­nyében, ha nem is a saját hibájuk­ból, az utolsó helyre kerültek. Ta­nulnak a mult hibáin és megtesz­nek mindent, hogy a Párt által mu­tatott úton haladva, üzemük ebben az évben büszkén jelenthesse a terv idő előtti teljesítését. KELEMEN BELA. JCômmiLM&ták hu pÁtetőnkímilie k • I lúqjj még johhait men jtti a munka CpILLehe.it Munkásíevelezoink bírálnak, segítenek Várjuk a többi műhelyek szavát A nc-gyedik tervévben erőteljesen ki kell venni részünket a munkából. Jobban kell megszerveznünk a mim­kát, jobban kell kihasználnunk a gépeket, csökkenteni kell az idő­veszteséget, fel kell lendíteni a -szocialista munkaversenyt és az újí­•cúrnozgaimat. Küzdenünk kell a határidőkért, hogy minél gyorsabban felépíthes­sük a szocializmust. Eddig jó pél­dával jártak elöl az 1010/702. mű­hely dolgozói, akik már most köte­lezettséget vállaltak, hogy évi ter­vüket november 30-ig befejezik. Az 1220, 1450, 1480 és 1490-es műhe­lyek dolgozói csatlakoztak hozzá­juk é3 vállalták, hogy Sztálin elv­társ születése napjáig teljesítik idei feladataikat. Várjuk a többi műhelyek szavát, de egyúttal fel kell hívnunk a fi­gyelmet arra is, hogy üzemünk minden munkására egy műszak alatt j 4 korona kár esik selejt cí­mén. Gondoskodjunk arról, hogy «eäl&eí<it#uk A selejtot *a KmisM­gosabbá tegyük a termelést. A tervteljesítés egyik fontos fel­tétele az anyagellátás. Például az 1490-es műhelyben dolgozóink ar­ról panaszkodnak, hogy az egyik anyag kifogyóban van. Gondosko­dott-e erről a beszerzési osztály? Egy másik példa: Az 1460-as mű­helyben voltam, ott az egyik esz­tergályos 4 méter hosszú 17 mm vastag vasból egy milimétert le­esztergált. Miért teszi ezt? Mert nincsen 16-os vas. Sok anyag pa­zarlódik így el, elvtársak. Sok a felesleges munka. Mi a hibákat nem togjuk elhallgatni, mert a lé­nyeg az, hogy minél gazdaságosab­ban dolgozzunk és minél gyorsab­ban teljesítsük évi tervünket. Ez a tüleki munkások békeharca! EGYÜD ELEMÉR, munkáslevelező. Szilárdítsuk a munkafegyelmet! Az ötéves terv harmadik évét teljesítettük, de most, amikor a mult évi munkát értékeljük, meg­állapítjuk, hogy sok hiba volt a munkások voltak a hiba előidézői, mert gyakran kimaradtak a mun­kából! A munkából való kimaradá­sokkal azonban nemcsak magunkat és üzemünket károsítjuk, de akadá­lyozzuk a szocialista felépítést is hazánkban. Okuljunk ezekből a hi­bákból és akkor még nagyobb si­kerrel végezhetjük el a negyedik év feladatait. TAMÁS PIROSKA, az 1240-es műhely munkás­levelezője. Rendet az üzemi konyha körül. Szomorú a helyzet az üzemi konyha körül. A kapun belépve, vigyázni kell, hogy bokáig ne süp­pedjünk a sárba. A sár a kiöntött piszkos vízből és ételmaradékból képződik. Csaknem az orrunkat kell befogni olyan zamatos illatok ter­cednek az udvarban. És az a sok üveg, láda, edény, ami ott szerteszét hever. Mintha nem lenne gazdája. A padlás is tár­va-nyitva áll, pedig sok értékes holmi van ott, aminek hasznát le­hetne venni. A konyha körül a legnagyobb rendnek és tisztaságnak kell lennie. Vilhann elvtárs fordít­son időt arra, hogy ez minél előbb meglegyen. KLUKA MIHÁLY, az 1480-as műhely "tw^&toycitgrfU*. A falvakon lefolyt jő néhányezer nyilvános népgyűlés tapasztalatai azt mutatják, hogy gyakrabban /kell menni a dolgozók közé, beszélgetni kell velük minden kérdésből, vilá­gosan meg kell magyarázni Pár­tunk és kormányunk politikáját, fe­lelni kell kérdéseikre. A nyilvános népgyűlések, — természetesen ahol jól elö lettek készítve — hozzájá­rultak ahhoz, hogy megerősödött a kommunisták és a kis- és közép­parasztság egymással való kapcso­lata és a pártonkívülieket sikerült szilárdan a pártszervezet mellé ál­lítani. A pártszervezetek fokozódó tömegpolitikai munkája következté­ben lassan eltűnik a kommunisták elszigeteltsége a pártonkivüliektöl, amit a pártmunka helytelen módsze­re okozott, ermészetellenes és tel­jesen helytelen jelenség volt ez az elszigeteltség, mert a Párt nem él­het a pártonkívüliekkel való állan­dó és erős kapcsolat nélkül, akiket naponta kell nevelnie és meggyőznie a szocialista építés feladatairól és módjairól, akiknek naponta kell fo­kozni politikai öntudatát és vezet­ni kell őket a szocializrpus építésé­ben és a világbékéért folytatott harcban. Azok a tömegek, amelye­ket a pártszervezetek nem halmoz­nak el mindennapi gondoskodásuk­kal, elvesztik erős akaratukat és el­tökéltségüket, ami annyira szüksé­ges az új élet építéséhez, ingadoz­nak és kezdik szem elől téveszteni azokat a nemes és gyönyörű célo­kat, amelyek elérésére a haza törek­szik. A kommunisták szilárd kapcsolata a pártonkívüliekkel, a munkásosz­tály élcsapatának, az avantgárdá­nak élő és állandó kapcsolata a munkásosztállyal és minden dolgo­zóval mindkét fél számára szüksé­ges. E kapcsolat alapvető vonása a kölcsönös bizalom. A kölcsönös bi­zalom alapja az, hogy a dolgozó tö­megek harcuk gazdag tapasztalatain keresztül meggyőződtek arról, hogy a Kommunista Pártnak nincsenek más érdekei, mint a munkásosztály­nak, érdekeik azonosak a dolgozó tömegek ,a nép érdekeivel. Népünk jól tudja, hogy a kommunisták ma az egyedüli hűséges hordozói és folytatói nemzeti hagyományainknak. Népünkhöz fűződő szeretetük, az hogy résztvesznek a nép örömében és bánatában, eltökéltségük, hogy harcolnak és felépítik a nép szebb szocialista jövőjét, nemzeti törté­nelmünk haladó örökségére kapcso­lódik. Népünk értékeli a kommunisták figyelmét és érdeklődését mindenna­pi élete és munkája iránt. Tudja, hogy a kommunisták tanulni akar­nak a tömegektől, számolnak a dol­gozó nép nézetével és véleményével. A kommunisták megbecsülik a pár­tonkívülieket és nagyrab ecsülik aktív részvételüket a szocialista épí­tésben. Erről tanúskodik az is, hogy igen sok pártonkívüli közéletünk és gazdasági életünk felelős vezető helyein áll. A vezető mufikások meg­ítélésében a száklfépesség és tudás mellett döntő a munkásosztály ügyé­hez való viszony, odaadás a szocia­lista épités ügye iránt, hűség a ha­za és a vüágbéketábor iránt, ame­lyet hatalmas Szovjetunió és a nagy Sztálin vezet. Ha a kommunisták nem mennek a dolgozók közé, szabad teret en­gednek nemcsak különféle maradi nézetek és hangulatok hatásának, hanem az ellenség kártevő munká­E aik is. Sok kommunistának nincs Ivá a dolgozók közé menni, le­irÄJwitoWAk Műi erre. Ilyen esetben nem csoda, ha a munkások és parasztok a Párt és a kormány különféle intézkedé­seit nem értik, nem fogják föl. Ezt mutatja a trineci vasmüvek egyik hengermüvének esete. Itt a dolgo­zók közül néhányan bizalmatlanul fogadták a Párt és a kormány in­tézkedéseit a kohászati termelés fejlesztéséről. Azért történt ez, mert nem jött hozzájuk, senki és nem magyarázta meg ezt a jelentős in­tézkedést. Amikor az elvtársak fel­fogták ezt a hibát, elmentek a dol­gozók közé és megkezedték a meg­győzés munkáját. Ma ez a henger­mű a legjobban teljesíti a tervet és megszerezték a vándorzászlót. A kommunisták helye a töme­gek között van. De ez természetes is, hiszen a szocializmust a dolgo­zóknak építjük, és nélkülük, öntu­datos és lelkes részvételük né'kül nem lehet felépíteni a szocializmust, Mert politikánk helyes, mert semmi más célja nincs, mint a dolgozók ér­deke, éppen ezért meggyőzhetjük őket és a tervek végrehajtóra megnyerhetjük egész dolgozó né­pünket. A néptömegek bizalmának meg­erősítésében komoly szerepe van a kritikai hangok meghallgatásának. Sok funkcionáriusnak még ma is az a szokása, hogy a gyűléseken, ha valami helytelen dologról hall, be­avatkozást igért, de mihelyt ott­hagyja a gyűlést, elfeledkezik ró­la. Ennek következménye természe­tesen az, hogy az emberek bizalmat­lanokká válnak. Más pártmunkás meg ígér fűt-fát, hogy a gyűlése­ken jó színben tűnjék fel az embe­rek előtt és nincs kedve ahhoz, hogy nyiltan megmondja, mit lehet tel­jesíteni azonnal és mire kell még várni. Az ilyen fellépés is csökken­ti a tömegek bizalmát a Pártban. A tömegeknek az igazat kell meg­mondani, becsületesen, nyíltan, őszin­tén. Nem szabad az alapvető fontos­ságú dolgokat üres frázisokkal elüt­ni. Az emberek szívéhez kell szólni. Ezt a dolgozók megértik és aki így szól hozzájuk, az után mennek is. „A munkásosztály bizalma tartja fenn a Párt tekintélyét — erre tanít bennünket Sztálin elvtárs. — A mun­kásosztály bizalmát nem lehet erő­szakkal elnyern, ezt csak megölni lehet erőszakkal. De el lehet nyemi a Párt helyes elméletével, helyes po­litikájával, a Pártnak a mukásosz­tályhoz való hűségével, a munkás­osztály tömegeivel való szoros kap­csolatával, készségével és azzal, hogy meg tudja győzni a tömegek elveinek helyességéről." A Kommunista Párt csakis alap­szerveinek és tagjainak erős tevé­kenységével vezetheti a munkásosz­tályt és a dolgozó tömegeket hatá­rozott és győzelmes harcba minden ellenség ellen és csakis ilyen párt vezetése alatt lehetséges az, hogy a munkásosztály és a dolgozó tömegek érvényesítsék és kifejlesszék minden teremtő erejüket és legyőzve a régit, sikeresen építsék az újat. Minden kommunista elsőrendű fel­adata az, hogy még szilárdabban ösz­szefüződjék a néppel, munkájával és példamutatásával megszilárdítsa és elmélyítse a dolgozóknak a Párt iránti szeretetét. Ha a kommunisták így fognak dolgozni, akkor népünk még sikeresebben méri csapásait az ellenségre és még sikeresebben építi a szocializmust és szilárdítja a tar­tós békét. (A Rudé Právo vezércikke •MOtotiUi, %

Next

/
Oldalképek
Tartalom