Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-20 / 17. szám, vasárnap

BÜSZKESÉGÜNK Ä NÉPHADSEREG Előre az évzáró taggyűlések sikeréért! Az egységek kommunistái szilár­dan tömörülve a Gottwald elvtárs vezette Központi Bizottság mellé, szorgalmasan és a legnagyobb fele­lősség érzetével készülnek az év­záró taggyűlésekre, amelyeket né­hány egységben már meg is tar­tottak. Rendkívül nagyjelentőségű az év­záró taggyűlések lefolyása a had­sereg pártszervezeteinek további éle­te és munkája szempontjából. Gon­dos előkészítésétől, tökéletes meg­szervezésétől és lefolyásától, ma­gas eszmei színvonalától függ az, hogy a kommunisták milyen mér­tékben állnak élére a hadseregünk magas harci felkészültségéért folyó harcnak, milyen sikerrel fogják ne­velni katonáinkat, hogy öntudatos, jó hazafiak legyenek. Már az előkészületek is azt mu­tatják, hogy az évzáró taggyűlések a pártmunka aktivizálásának továb­bi fokozását jelentik. A szervezetek bizottságai kiértékelik eddigi mun­kájukat, felfedik hiányaikat, bírál­ják a pártmunka irányításának né­hány helytelen módszerét, vitáznak a párt vezető szerepének érvénye­sítéséről a hadsereg építésében. Azonban nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek is az évzá­ró taggyűlések előkészítésének lég­körében élnek. így pl. annál az egy­ségnél, ahol Pribil tiszt a politikai munkás, a pártonkívüli katonák egész sora kötelezettségeket aján­lott fel az évzáró taggyűlések alkal­mából. Egy céljuk van — megerő­síteni az egység harcképességét. Ilyen bizalmat a Párt iránt más egységekben is kinyilvánítanak a katonák. Az előkészületek világosan bizo­nyítják, hogy a pártszervezetek az évzáró gyűlések utáni további mun­kájukat feltartózhatatlan, akadályt nem ismerő lelkesedéssel és erővel kezdik meg. Ez abból ered, hogy a hadsereg kommunistái napról napra mindjobban tudatosítják, milyen mértékben függ tőlük a világbéke megőrzése. Éppen napjainkban a nyugati őrült háborús uszítók még bőszültebben készítik elő az új há­borút, milliárdokat költenek a fegy­verkezésre, százmillió dollárokat fordítanak arra a célra, hogy ké­mekkel, diverzánsokkal megboly­gassák a Szovjetunió és a népi de­mokráciák népeinek békés életét, építőmunkáját. Mi, kommunisták meg tudjuk er­re adni a feleletet. A hadseregben valamennyi katona élén harcolni fo­gunk a harcrakész, erkölcsileg és politikailag magasan fejlett hadse­regért, harcolni fogunk azért, hogy mindenki megértse, hol vannak el­lenségeink és milyen célt követnek a háború állandó propagálásával. Az évzáró taggyűlések főcélja és értelme az, hogy még jobban fokoz­zuk a hadseregünk harcképességéért kifejtett igyekezetünket s hogy en­nek az igyekezetnek az élén a párt­szervezetek álljanak. Éppen ezért az évzáró taggyűlések témája az lesz, hogy taglalni fogják a pártszerve­zet mult évi munkáját, bírálni fog­ják, milyen mértékben vett részt nap nap után a harci és politikai előkészületek feladatainak teljesíté­sében és biztosításában. A kommunisták részletesen vizs­gálni fogják, vájjon a pártszerve­zet állandóan biztosította-e a pa­rancsnokok parancsainak végrehaj­tását, segített-e a kiképzési terv teljesítésében és vájjon a kiképzési kérdések a pártszervezet ténykedésé­nek főrészét alkották-e. Ezzel kapcsolatban meg kell tár­gyalni azt is, hogy a fontos intéz­kedésekkel, a paracsnok parancsai­val hogyan ismertették meg a pár­tonkívüli katonákat, hogyan magya­rázták meg nekik a különféle kér­déseket. Ismeretes ugyanis, hogy a mult évben éppen a katonák között kifejteitt tömeg munkában követ­ték el a pártszervezetek a legna­gyobb hibákat, hogy kevéssé gondos kodtak az egység minden katonájá­nak neveléséről. Ezért el kell bírál­ni azt, miként dolgoztak a kommu­nisták a CsISz-ben, miként törő­dött az egész szervezet az ifjúság­gal. Az évzáró taggyűlés foglalkozni fog a pártszervezet nevelő munká­jával is, amelyet a kommunisták kö­zött kifejt. Nem elégséges ugyanis csak az egyes elvtársak munkájá­ban mutatkozó hiányokról beszélni anélkül, hogy kivizsgálnák, vájjon a pártszervezet aktív ténykedésre vezette-e a kommunistákat. Ha az elvtársak erről megfeledkeznének, a bírálat messziről sem teljesítené kül­detését, mivel állandóan vannak még olyan pártszervezetek, amelyek sok hónapon keresztül nem törődtek a kommunisták munkájával, r-m tűz­tek eléjük feladatokat, a pártbizott­ságból senki sem kérdezte meg a párttagokat, tanulnak-e, hány és milyen könyvet olvastak el legutóbb, hogy folynak le a fegyelemről, a példás katona mozgalmáról folyó vi­ták, stb. A pártszervezet sikeres munkája attól függ, hogy a kommunisták el­sajátitották-e a pártmunka helyes módszereit. Ezért az évzáró taggyű­lésén is nagy figyelmet kell szentel­ni ennek a kérdésnek, mert a bol­sevik! módszereket érvényesíteni és bevezetni győzelmet , jelent. Ezzel szemben mellőzni ezeket a módsze­reket annyit jelent, hogy a pártmun­kában gyakran a bürokrácia és a diktátori rendszer üti fel a fejét. A z évzáró taggyűléseken az Ilyen hibákat és hiányokat le kell leplez­ni és le kell számolni velük. A párt­életből ki kell küszöbölni az indivi­duális fellépés módszerét, a pártszer­vezetek bizottságait kollektív szel­lemben kell irányítani, a taggyűlés minden határozatának végrehajtá­sát biztosítani kell, a pártszervezet­nek a bírálat és önbírálat segítsé­gével állandóan akcióképesnek kell maradniok és minden kommunistát bele kell vonni az aktív munkába. Az évzáró taggyűléseken megtár­gyalják az évzáró jelentést, amely gerincét fogja képezni a taggyű­lés tárgysorozatának. Elmondhat­juk, hogy olyan lesz az egész év­záró gyűlés, amilyen az évi jelentés. Ezért nagy felelősség hárul a bi­zottságokra, amelyek e jelentést ki­dolgozzák. A gyűlésen minden kom­munista azt fogja várni, hogy a bi­zottság milyen álláspontot foglal el nemcsak munkája jő oldalaival, ha­nem hiányaival szemben is. Ha a bi­zottság nem fog bírálólag foglalkoz­ni ténykedésével, akkor nem várha­tó el az sem, hogy a pártszervezet tagjai bírálni fogják saját hibáikat. Az Ilyen évzáró taggyűlés neín lep­lezi le a pártmunka hiányait, az ilyen gyűlés nem segít a hibák ki­küszöbölésében. Az évzáró taggyűlés jelentős ese­mény minden kommunista életében, iskola, amely további harcra tanít. Az ez évi évzáró taggyűlések ser­kentsék a hadsereg kommunistáit arra, hogy magasan hordozzák Pár­tunk vörös zászlaját a bakéért, nem­zeteink boldogságáért és megelége­dettségéért folyó harcban. „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! 6 6 Január 21-én megemlékezünk V. I. Leninről, a nagy forradalmárról, a világ dolgozóinak lángeszű, erős­kezű nagy vezéréről. Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1924 január 21-én halt meg. Halála megrázkódtatta a vi­lág valamennyi dolgozóját, akik jól tudták, hogy Lenin elvtárs volt az, akí a Szovjetunió népeit a sötét­ségből, a nyomorból, szenvedésből és elmaradottságból kivezette a nap­világra, arra, hogy széttörjék a ka­pitalizmus bilincselt és kiharcolják szabadságukat. Lenin elvtárs volt az, alti munkájával forradalmasí­totta az oroszországi tömegeket, aki győzelemre vezette a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalmat, mely megnyitotta az új történelmi kor­szakot. Az Októberi Forradalom után Lenin elvtárs vezette harcra a Szov­jetunió népeit a belső reakció és a külső imperialista beavatkozók ellen, az ő vezetésével arattak ezek a né­pek dicsőséges győzelmet. Ebben a harcban acélozódott és fejlődött a Szovjetunió Kommunis­ta Bolsevik Pártja és Lenin elv­társ vezetésével szilárdan állt a tö­megek élére, biztosan vezetve őket a kizsákmányolók nélküli boldog, szabad életbe. Mi, Csehszlovákia dolgozói jól tud­juk, hogy a marxizmus nagy har­cosainak, Leninnek és Sztálinnak, a dicső Bolsevik Pártnak és a szovjet népnek harca nélkül ma mi sem él­hetnénk szabad népi demokratikus országban. A kapitalisták elnyomá­sa alatt élnénk és nem szabad or­szágban, amelyben boldogan épít­hetjük a szocializmust. Mi, néphadseregünk katonái, e nagy évforduló alkalmából Kommu­nista Pártunk vezetésével, Klement Gottwald elvtárssal az élén, dlol­gozó népünkkel egy síkban, bátran szállunk szembe a világ kapitalis­táinak vérszomjas kísérleteivel és háborús uszításukra tevékeny mim­kával, néphadseregünk szilárdításá­val felelünk, hogy így még erőseb­bé és virágzóbbá tegyük hazánkat. NAGY KAROLY őrvezető. Védnökségekkel szilárdítsuk a dolgozó nép és néphadseregünk közti kapcsolatot Üzemeink dolgozói védnökségi Kapcsolatba lépnek katonai alaku­latokkal és így mélyítik el barátsá­gukat néphadseregünkkel. A véd­nökség nem jelent csak egy ünne­pélyes keretek közt papírra fekte­tett aktust. A védnökséget a kato­nák lépten-nyomon érzik. Érezzük, hogy védnökségi üzemünk és köz­társaságunk minden dolgozója gon­aosan törődnek néphadseregünk ka­tonáival. Ezer és ezer példát tudnék fel­hozni, de csak néhányat említek, azokat, amelyek Különösképpen ha­tottak ránk. így j-éidául soha el nem felejthetem azt a pillanatot, amikor fegyveremet védnökségi üzemüűk egyik munkásának izmos, edzett kezéből átvettem. Határozot­tan és hangosan kiáltottam: „Né­pemet szolgálom!" Közben munkás­testvérem kezét néztem és arra gondoltam, hogy ennek az élmun­kásnak keze töri le a normákat, ez dolgozik szorgalmasan, hogy nap­ról napra jobban éljünk. Arra gon­doltam. hogy az ő munkájának és egész munkásosztályunk munkájá­nak eredményeit a dolgozó néptől kapott fegyverrel nekünk kell vé­denünk. És védeni is fogjuk, mert nekünk kedves a béke, mert a nép­ből származunk, a nép érdekeit védjük. Három hónappal ezelőtt alakulatunk fölött védnökséget vál­lalt a partizánskej Augusztus 29­;ke üzem. Azóta nagyon szívemhez nőtt ez az üzem, amely azelőtt is­meretlen volt előttem. Az újságban ugyan olvastam róla, de nem is­mertem az üzem do'gozóit és ma­gát az üzemet sem. Ma különösen büszKe vagyok, ha az üzem jól tel­jesíti az ötéves terv feladatait. És katonabajtársaim mind velem érez­nek. Nagyon büszkék vagyunk Orel Rudira. Liga Jánosra, akik a na pókban tartott CslSz évzáró ülésén kötelezettséget vállaltak, hogy az ötéves terv negyedik évi feladatait 1952 június elsejéig teljesitik. Orel és Liga ifjúmunKások a préseidé­ben dolgoznak és itt 150%-os átlag­teljesítményt értek el. Mindketten vállalták, hogy teljesítményüket 200%-ra fokozzák és felhívták a préseklében dolgozó Dajtársaikat is, hogy Kössenek hasonló szocialista kötelezettségvállalásokat. Büszkék vagyunk továbbá Svancar elvtársnőre is, aki az ötéves terv negyedik évi felada­tait a Szlovák Nemzeti Felkelés nyolcadik évfordulójáig teljesíti, egyben vállalta, ncgy 160%-os tel­jesítmény mellett az áruk minősége nem fog csökkenni. Hasonló kötele­zettségüket vállaltak az üzem többi dolgozói is és így gyorsítják szo­cialista építésünket. Az elmúlt napokban kultúrműsort rendeztünk a védnökségi üzemben. Nagyon örültünk a szívélyes fogad­tatásnak. Az üzemi zenekar induló­kat játszott és mi mosollyal arcun­kon viszonoztuk munkás pajtásaink üdvözletét. A kultúrteremben út­törők Togadtak bennünket és azután megkezdődött a kultúr est. Gazdag műsorunkat többször félbeszakítot­ta a caps, bizonyítva, hogy tetszett a hallgatóságnak. Amikor fellépésünk után az üzem dolgozói megvendégeltek minket, villámon és késemen a Bata" jel­zést oívastam. Hirtelen elémtünt a régi kapitalista világ A gyár volt (.ulajdo.iosára gondoltam, aki olyan gazdag volt, hogy kezében tartotta egész köztársaságunk cipőiparát. Beszélgetni kezdúmk róla. Miből gazdagodott meg Baťa és miből gazdagodtak a kapitalisták? Csakis a munkások verejtékéből. Még ezt az evőeszközt is igazságtalanul tu­lajdonította magának, hisz minden kis szerszám, gép, gyár és üzem a munkások tízezreinek véres verej­tékébö származott. így gazdago­dott meg Bat'a és a többi kapita­lista, és a hadsereg akkor ezeket volt kénytelen véder.i. De amióta a szovjethadsereg fel­pzaoadította hazánkat, dolgozó né­pünk vette kezébe » gyárak irányí­tását. A kapitalisták a februári események után -íagyobbrészt nyu­gatra szöktek, hogy ott szövetkezve az angol-amerikai imperialistákkal, új hátorúra uszítsanak, mert újra kezükbe szeretnék kaparitani a gyárakat, a hatalmat. Mi, néphadseregünk katonái azon­ban nem engedjük, hogy védnökségé üzemeinkben, köz­társaságunk munkahelyein újból a tőkések zsarolják munkástestvé­'•eínket. A partizánskei Augusztus 29-ike üzem dolgozói, Smatana, Tomisz elvtársak és a többi élmun­kás és úlító nyugodtan dolgozhat­nak, mert néphadseregünk katonái éberen állnak őrt a szovjethadsereg oldalán a béke vártáján. DRABEK VIKTOR, közkatona c/lLej3eaíi(Uii ^iliuzakútx zLűénzkzs Visszatérőben voltak egységükhöz. A katonák egész napi szorgalmas harci gyakorlatok és a hosszú mene­telés után fáradtak voltak. Alexander Ruszakov katona elv. társaira nézett. Elcsigázott, borús arcok. A katonának eszébe jútott a parancsnok iránymutatása: »Ha látja, hogy nincs jókedvük a kato­náktiak, énekkel segitsen.'« Bajtársai ma jó eredményeket értek el a lövé­szetben, Ruszakovot is megdicsérték. Tehát harci, kihívó énekre van szük­ség. A katona eldalolta az éneket és a többiek folytatták. A sorok kiegyenlítődnek az ének ütemére, a lépés szilárdabb lesz, az arcok kitisztulnak. Mintha az ének­ben hősi erő tömörült volna és ez az erő most átszállna minden katonára. Egy tiszt jött szemben. »Jó kíván­ságaimat fejezem ki a sikeres lövé­szeti gyakorlathozz, — mondja a pa­rancsnoknak. Ez nem érti: »Honnan tudjat< — t>Az énekből hallom«, fe­leli a tiszt... .. . Ruszakov lelkesül az énekért, Erős, kellemes tenor hangja van, ki­hallatszik qz együttesből. Az egy. ség parancsnoka, Liszovcev tiszt észrevette ezt a tehetségét és élő­énekesnek jelölte. A katona esténként eljárt az egység klubjába, ahol ka­tonai karnagy irányította az előéne­kesek oktatását. Elsősorban indulókat tanultak be. Ruszakov, visszatérve a klubból, mindig új dallamot énekelt. Barátai ezzel a kérdéssel fogadták: »Na, mi van? Szép éneket tanultál ?« És Alexander türelmetlenül várta, mikor ismertetheti meg minden ka­tonával az új dalt, hogy a legköze­lebbi menetelésnél, vagy este közö­sen énekelhessenek. Bogatov katona, aki harmonikán játszott, egy ének­könyvet szerzett be. A gyűjtemény­ben olyan énekek is voltak, amelye­ket az élöénekesek már ismertek. A katonák leírták ezeket és szövegüket megtanulták. Az új énekek begya­korlását többnyire az alacsonyabb parancsnokok valamelyike, leggyak­rabban Mat jasov őrmester vezettél A katonák egybegyűltek a politi­kai nevelöszobában. Először elolvad­ták az új ének szövegét, azután Ru­szakov elénekelte a dallamot. Sort s 0r után, versszakot versszak után, míg megtanulták az egészet. Az éne. ket Bogatov kisérte harmonikán. Ruszakov igen szívesen énekélt az elvtársakkal a menetelés közti pi­henők alatt, vagy a munkanap utá­ni szabadidőben. A katonák között nagy kedveltségnek örvendett a régi népdal is, éppenúgy, mint a Nagy Honvédő Háború harci dalai és a szovjet filménekek. Ruszakov és Bogatov komszomo­listák felvetették egy század-ének­együttes összeállításának gondola­tát. Hiszen kiváló szólisták is van­nak, Zazarov, Hizsnyák, Kankov ka­tonák! És milyen mély hangja van Sztupin katonának! A parancsnok kezdeményező javaslatukat helyben­hagyta és támogatta. A században, nemsokára huszonöt tagú énekkart állítottak össze. Egyszer az élöéne­kes egy katonai dalról ezeket hal­lotta: »Jóváhagyva, mint a harci ki­képzés alkotórésze.« Ruszakov elgon~ dolkozott: y>Ez tehát annyit jelent, hogy a dal fegyver, erő. És ha jól fel tudjuk használni, nem csekély erő. Az élőénekes — tulajdonképpen agitátor. És az agitátornak minden­ben, a tanulásban és a fegyelemben is példásnak kell lennie. A század most is őrzi azt a vándor­díjat, amelyet a művészi alkotás ver­senyében példásan előadott énekek­ért nyert. Elöénekese nagy megbecsü­lésre tett szert, és a dicső hagyo­mány tovább él. A században szilár­dan elhatározták, hogy az elnyert díjat a jövőben sem vesztik el. For­rón kívánják ezt úgy Ruszakov élő­énekes, mint századjának többi élv­társa is. V. S'IRJAJEV.

Next

/
Oldalképek
Tartalom