Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-20 / 17. szám, vasárnap

BÜSZKESÉGÜNK Ä NÉPHADSEREG Előre az évzáró taggyűlések sikeréért! Az egységek kommunistái szilárdan tömörülve a Gottwald elvtárs vezette Központi Bizottság mellé, szorgalmasan és a legnagyobb felelősség érzetével készülnek az évzáró taggyűlésekre, amelyeket néhány egységben már meg is tartottak. Rendkívül nagyjelentőségű az évzáró taggyűlések lefolyása a hadsereg pártszervezeteinek további élete és munkája szempontjából. Gondos előkészítésétől, tökéletes megszervezésétől és lefolyásától, magas eszmei színvonalától függ az, hogy a kommunisták milyen mértékben állnak élére a hadseregünk magas harci felkészültségéért folyó harcnak, milyen sikerrel fogják nevelni katonáinkat, hogy öntudatos, jó hazafiak legyenek. Már az előkészületek is azt mutatják, hogy az évzáró taggyűlések a pártmunka aktivizálásának további fokozását jelentik. A szervezetek bizottságai kiértékelik eddigi munkájukat, felfedik hiányaikat, bírálják a pártmunka irányításának néhány helytelen módszerét, vitáznak a párt vezető szerepének érvényesítéséről a hadsereg építésében. Azonban nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek is az évzáró taggyűlések előkészítésének légkörében élnek. így pl. annál az egységnél, ahol Pribil tiszt a politikai munkás, a pártonkívüli katonák egész sora kötelezettségeket ajánlott fel az évzáró taggyűlések alkalmából. Egy céljuk van — megerősíteni az egység harcképességét. Ilyen bizalmat a Párt iránt más egységekben is kinyilvánítanak a katonák. Az előkészületek világosan bizonyítják, hogy a pártszervezetek az évzáró gyűlések utáni további munkájukat feltartózhatatlan, akadályt nem ismerő lelkesedéssel és erővel kezdik meg. Ez abból ered, hogy a hadsereg kommunistái napról napra mindjobban tudatosítják, milyen mértékben függ tőlük a világbéke megőrzése. Éppen napjainkban a nyugati őrült háborús uszítók még bőszültebben készítik elő az új háborút, milliárdokat költenek a fegyverkezésre, százmillió dollárokat fordítanak arra a célra, hogy kémekkel, diverzánsokkal megbolygassák a Szovjetunió és a népi demokráciák népeinek békés életét, építőmunkáját. Mi, kommunisták meg tudjuk erre adni a feleletet. A hadseregben valamennyi katona élén harcolni fogunk a harcrakész, erkölcsileg és politikailag magasan fejlett hadseregért, harcolni fogunk azért, hogy mindenki megértse, hol vannak ellenségeink és milyen célt követnek a háború állandó propagálásával. Az évzáró taggyűlések főcélja és értelme az, hogy még jobban fokozzuk a hadseregünk harcképességéért kifejtett igyekezetünket s hogy ennek az igyekezetnek az élén a pártszervezetek álljanak. Éppen ezért az évzáró taggyűlések témája az lesz, hogy taglalni fogják a pártszervezet mult évi munkáját, bírálni fogják, milyen mértékben vett részt nap nap után a harci és politikai előkészületek feladatainak teljesítésében és biztosításában. A kommunisták részletesen vizsgálni fogják, vájjon a pártszervezet állandóan biztosította-e a parancsnokok parancsainak végrehajtását, segített-e a kiképzési terv teljesítésében és vájjon a kiképzési kérdések a pártszervezet ténykedésének főrészét alkották-e. Ezzel kapcsolatban meg kell tárgyalni azt is, hogy a fontos intézkedésekkel, a paracsnok parancsaival hogyan ismertették meg a pártonkívüli katonákat, hogyan magyarázták meg nekik a különféle kérdéseket. Ismeretes ugyanis, hogy a mult évben éppen a katonák között kifejteitt tömeg munkában követték el a pártszervezetek a legnagyobb hibákat, hogy kevéssé gondos kodtak az egység minden katonájának neveléséről. Ezért el kell bírálni azt, miként dolgoztak a kommunisták a CsISz-ben, miként törődött az egész szervezet az ifjúsággal. Az évzáró taggyűlés foglalkozni fog a pártszervezet nevelő munkájával is, amelyet a kommunisták között kifejt. Nem elégséges ugyanis csak az egyes elvtársak munkájában mutatkozó hiányokról beszélni anélkül, hogy kivizsgálnák, vájjon a pártszervezet aktív ténykedésre vezette-e a kommunistákat. Ha az elvtársak erről megfeledkeznének, a bírálat messziről sem teljesítené küldetését, mivel állandóan vannak még olyan pártszervezetek, amelyek sok hónapon keresztül nem törődtek a kommunisták munkájával, r-m tűztek eléjük feladatokat, a pártbizottságból senki sem kérdezte meg a párttagokat, tanulnak-e, hány és milyen könyvet olvastak el legutóbb, hogy folynak le a fegyelemről, a példás katona mozgalmáról folyó viták, stb. A pártszervezet sikeres munkája attól függ, hogy a kommunisták elsajátitották-e a pártmunka helyes módszereit. Ezért az évzáró taggyűlésén is nagy figyelmet kell szentelni ennek a kérdésnek, mert a bolsevik! módszereket érvényesíteni és bevezetni győzelmet , jelent. Ezzel szemben mellőzni ezeket a módszereket annyit jelent, hogy a pártmunkában gyakran a bürokrácia és a diktátori rendszer üti fel a fejét. A

z évzáró taggyűléseken az Ilyen hibákat és hiányokat le kell leplezni és le kell számolni velük. A pártéletből ki kell küszöbölni az individuális fellépés módszerét, a pártszervezetek bizottságait kollektív szellemben kell irányítani, a taggyűlés minden határozatának végrehajtását biztosítani kell, a pártszervezetnek a bírálat és önbírálat segítségével állandóan akcióképesnek kell maradniok és minden kommunistát bele kell vonni az aktív munkába. Az évzáró taggyűléseken megtárgyalják az évzáró jelentést, amely gerincét fogja képezni a taggyűlés tárgysorozatának. Elmondhatjuk, hogy olyan lesz az egész évzáró gyűlés, amilyen az évi jelentés. Ezért nagy felelősség hárul a bizottságokra, amelyek e jelentést kidolgozzák. A gyűlésen minden kommunista azt fogja várni, hogy a bizottság milyen álláspontot foglal el nemcsak munkája jő oldalaival, hanem hiányaival szemben is. Ha a bizottság nem fog bírálólag foglalkozni ténykedésével, akkor nem várható el az sem, hogy a pártszervezet tagjai bírálni fogják saját hibáikat. Az Ilyen évzáró taggyűlés neín leplezi le a pártmunka hiányait, az ilyen gyűlés nem segít a hibák kiküszöbölésében. Az évzáró taggyűlés jelentős esemény minden kommunista életében, iskola, amely további harcra tanít. Az ez évi évzáró taggyűlések serkentsék a hadsereg kommunistáit arra, hogy magasan hordozzák Pártunk vörös zászlaját a bakéért, nemzeteink boldogságáért és megelégedettségéért folyó harcban. „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

6

6 Január 21-én megemlékezünk V. I. Leninről, a nagy forradalmárról, a világ dolgozóinak lángeszű, erőskezű nagy vezéréről. Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1924 január 21-én halt meg. Halála megrázkódtatta a világ valamennyi dolgozóját, akik jól tudták, hogy Lenin elvtárs volt az, akí a Szovjetunió népeit a sötétségből, a nyomorból, szenvedésből és elmaradottságból kivezette a napvilágra, arra, hogy széttörjék a kapitalizmus bilincselt és kiharcolják szabadságukat. Lenin elvtárs volt az, alti munkájával forradalmasította az oroszországi tömegeket, aki győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, mely megnyitotta az új történelmi korszakot. Az Októberi Forradalom után Lenin elvtárs vezette harcra a Szovjetunió népeit a belső reakció és a külső imperialista beavatkozók ellen, az ő vezetésével arattak ezek a népek dicsőséges győzelmet. Ebben a harcban acélozódott és fejlődött a Szovjetunió Kommunista Bolsevik Pártja és Lenin elvtárs vezetésével szilárdan állt a tömegek élére, biztosan vezetve őket a kizsákmányolók nélküli boldog, szabad életbe. Mi, Csehszlovákia dolgozói jól tudjuk, hogy a marxizmus nagy harcosainak, Leninnek és Sztálinnak, a dicső Bolsevik Pártnak és a szovjet népnek harca nélkül ma mi sem élhetnénk szabad népi demokratikus országban. A kapitalisták elnyomása alatt élnénk és nem szabad országban, amelyben boldogan építhetjük a szocializmust. Mi, néphadseregünk katonái, e nagy évforduló alkalmából Kommunista Pártunk vezetésével, Klement Gottwald elvtárssal az élén, dlolgozó népünkkel egy síkban, bátran szállunk szembe a világ kapitalistáinak vérszomjas kísérleteivel és háborús uszításukra tevékeny mimkával, néphadseregünk szilárdításával felelünk, hogy így még erősebbé és virágzóbbá tegyük hazánkat. NAGY KAROLY őrvezető. Védnökségekkel szilárdítsuk a dolgozó nép és néphadseregünk közti kapcsolatot Üzemeink dolgozói védnökségi Kapcsolatba lépnek katonai alakulatokkal és így mélyítik el barátságukat néphadseregünkkel. A védnökség nem jelent csak egy ünnepélyes keretek közt papírra fektetett aktust. A védnökséget a katonák lépten-nyomon érzik. Érezzük, hogy védnökségi üzemünk és köztársaságunk minden dolgozója gonaosan törődnek néphadseregünk katonáival. Ezer és ezer példát tudnék felhozni, de csak néhányat említek, azokat, amelyek Különösképpen hatottak ránk. így j-éidául soha el nem felejthetem azt a pillanatot, amikor fegyveremet védnökségi üzemüűk egyik munkásának izmos, edzett kezéből átvettem. Határozottan és hangosan kiáltottam: „Népemet szolgálom!" Közben munkástestvérem kezét néztem és arra gondoltam, hogy ennek az élmunkásnak keze töri le a normákat, ez dolgozik szorgalmasan, hogy napról napra jobban éljünk. Arra gondoltam. hogy az ő munkájának és egész munkásosztályunk munkájának eredményeit a dolgozó néptől kapott fegyverrel nekünk kell védenünk. És védeni is fogjuk, mert nekünk kedves a béke, mert a népből származunk, a nép érdekeit védjük. Három hónappal ezelőtt alakulatunk fölött védnökséget vállalt a partizánskej Augusztus 29;ke üzem. Azóta nagyon szívemhez nőtt ez az üzem, amely azelőtt ismeretlen volt előttem. Az újságban ugyan olvastam róla, de nem ismertem az üzem do'gozóit és magát az üzemet sem. Ma különösen büszKe vagyok, ha az üzem jól teljesíti az ötéves terv feladatait. És katonabajtársaim mind velem éreznek. Nagyon büszkék vagyunk Orel Rudira. Liga Jánosra, akik a na pókban tartott CslSz évzáró ülésén kötelezettséget vállaltak, hogy az ötéves terv negyedik évi feladatait 1952 június elsejéig teljesitik. Orel és Liga ifjúmunKások a préseidében dolgoznak és itt 150%-os átlagteljesítményt értek el. Mindketten vállalták, hogy teljesítményüket 200%-ra fokozzák és felhívták a préseklében dolgozó Dajtársaikat is, hogy Kössenek hasonló szocialista kötelezettségvállalásokat. Büszkék vagyunk továbbá Svancar elvtársnőre is, aki az ötéves terv negyedik évi feladatait a Szlovák Nemzeti Felkelés nyolcadik évfordulójáig teljesíti, egyben vállalta, ncgy 160%-os teljesítmény mellett az áruk minősége nem fog csökkenni. Hasonló kötelezettségüket vállaltak az üzem többi dolgozói is és így gyorsítják szocialista építésünket. Az elmúlt napokban kultúrműsort rendeztünk a védnökségi üzemben. Nagyon örültünk a szívélyes fogadtatásnak. Az üzemi zenekar indulókat játszott és mi mosollyal arcunkon viszonoztuk munkás pajtásaink üdvözletét. A kultúrteremben úttörők Togadtak bennünket és azután megkezdődött a kultúr est. Gazdag műsorunkat többször félbeszakította a caps, bizonyítva, hogy tetszett a hallgatóságnak. Amikor fellépésünk után az üzem dolgozói megvendégeltek minket, villámon és késemen a Bata" jelzést oívastam. Hirtelen elémtünt a régi kapitalista világ A gyár volt (.ulajdo.iosára gondoltam, aki olyan gazdag volt, hogy kezében tartotta egész köztársaságunk cipőiparát. Beszélgetni kezdúmk róla. Miből gazdagodott meg Baťa és miből gazdagodtak a kapitalisták? Csakis a munkások verejtékéből. Még ezt az evőeszközt is igazságtalanul tulajdonította magának, hisz minden kis szerszám, gép, gyár és üzem a munkások tízezreinek véres verejtékébö származott. így gazdagodott meg Bat'a és a többi kapitalista, és a hadsereg akkor ezeket volt kénytelen véder.i. De amióta a szovjethadsereg felpzaoadította hazánkat, dolgozó népünk vette kezébe » gyárak irányítását. A kapitalisták a februári események után -íagyobbrészt nyugatra szöktek, hogy ott szövetkezve az angol-amerikai imperialistákkal, új hátorúra uszítsanak, mert újra kezükbe szeretnék kaparitani a gyárakat, a hatalmat. Mi, néphadseregünk katonái azonban nem engedjük, hogy védnökségé üzemeinkben, köztársaságunk munkahelyein újból a tőkések zsarolják munkástestvé'•eínket. A partizánskei Augusztus 29-ike üzem dolgozói, Smatana, Tomisz elvtársak és a többi élmunkás és úlító nyugodtan dolgozhatnak, mert néphadseregünk katonái éberen állnak őrt a szovjethadsereg oldalán a béke vártáján. DRABEK VIKTOR, közkatona c/lLej3eaíi(Uii ^iliuzakútx zLűénzkzs Visszatérőben voltak egységükhöz. A katonák egész napi szorgalmas harci gyakorlatok és a hosszú menetelés után fáradtak voltak. Alexander Ruszakov katona elv. társaira nézett. Elcsigázott, borús arcok. A katonának eszébe jútott a parancsnok iránymutatása: »Ha látja, hogy nincs jókedvük a katonáktiak, énekkel segitsen.'« Bajtársai ma jó eredményeket értek el a lövészetben, Ruszakovot is megdicsérték. Tehát harci, kihívó énekre van szükség. A katona eldalolta az éneket és a többiek folytatták. A sorok kiegyenlítődnek az ének ütemére, a lépés szilárdabb lesz, az arcok kitisztulnak. Mintha az énekben hősi erő tömörült volna és ez az erő most átszállna minden katonára. Egy tiszt jött szemben. »Jó kívánságaimat fejezem ki a sikeres lövészeti gyakorlathozz, — mondja a parancsnoknak. Ez nem érti: »Honnan tudjat< — t>Az énekből hallom«, feleli a tiszt... .. . Ruszakov lelkesül az énekért, Erős, kellemes tenor hangja van, kihallatszik qz együttesből. Az egy. ség parancsnoka, Liszovcev tiszt észrevette ezt a tehetségét és élőénekesnek jelölte. A katona esténként eljárt az egység klubjába, ahol katonai karnagy irányította az előénekesek oktatását. Elsősorban indulókat tanultak be. Ruszakov, visszatérve a klubból, mindig új dallamot énekelt. Barátai ezzel a kérdéssel fogadták: »Na, mi van? Szép éneket tanultál ?« És Alexander türelmetlenül várta, mikor ismertetheti meg minden katonával az új dalt, hogy a legközelebbi menetelésnél, vagy este közösen énekelhessenek. Bogatov katona, aki harmonikán játszott, egy énekkönyvet szerzett be. A gyűjteményben olyan énekek is voltak, amelyeket az élöénekesek már ismertek. A katonák leírták ezeket és szövegüket megtanulták. Az új énekek begyakorlását többnyire az alacsonyabb parancsnokok valamelyike, leggyakrabban Mat jasov őrmester vezettél A katonák egybegyűltek a politikai nevelöszobában. Először elolvadták az új ének szövegét, azután Ruszakov elénekelte a dallamot. Sort s

0r után, versszakot versszak után, míg megtanulták az egészet. Az éne. ket Bogatov kisérte harmonikán. Ruszakov igen szívesen énekélt az elvtársakkal a menetelés közti pihenők alatt, vagy a munkanap utáni szabadidőben. A katonák között nagy kedveltségnek örvendett a régi népdal is, éppenúgy, mint a Nagy Honvédő Háború harci dalai és a szovjet filménekek. Ruszakov és Bogatov komszomolisták felvetették egy század-énekegyüttes összeállításának gondolatát. Hiszen kiváló szólisták is vannak, Zazarov, Hizsnyák, Kankov katonák! És milyen mély hangja van Sztupin katonának! A parancsnok kezdeményező javaslatukat helybenhagyta és támogatta. A században, nemsokára huszonöt tagú énekkart állítottak össze. Egyszer az élöénekes egy katonai dalról ezeket hallotta: »Jóváhagyva, mint a harci kiképzés alkotórésze.« Ruszakov elgon~ dolkozott: y>Ez tehát annyit jelent, hogy a dal fegyver, erő. És ha jól fel tudjuk használni, nem csekély erő. Az élőénekes — tulajdonképpen agitátor. És az agitátornak mindenben, a tanulásban és a fegyelemben is példásnak kell lennie. A század most is őrzi azt a vándordíjat, amelyet a művészi alkotás versenyében példásan előadott énekekért nyert. Elöénekese nagy megbecsülésre tett szert, és a dicső hagyomány tovább él. A században szilárdan elhatározták, hogy az elnyert díjat a jövőben sem vesztik el. Forrón kívánják ezt úgy Ruszakov élőénekes, mint századjának többi élvtársa is. V. S'IRJAJEV.