Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)
1952-01-20 / 17. szám, vasárnap
A C SEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA „Emlékezzetek Iljicsre, szeressétek, tanulmányozzátok őt, tanítómesterünket vezérünket!* « Sztálin. Bratislava, 1952 január 20, vasárnap 2 &CS V. évfolyam, 17. szám Leninről beszélni ágy, hogy bemutassuk a forradalom legnagyobb géniuszát, a „Kőszáli sast", ahogy Sztálin nevezte, azt hiszem meddő kísérlet volna. Lenint megismerni és megismertetni, ahhoz feltétlenül szükséges Lenin műveit áttanulmányozni, föltétlenül szükséges ismerni a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét- Mert az SzK(b)P története ugyanolyan szorosan összefügg Lenin életével, működésével, zseniális forradalmi éleslátásával, mint Sztálinéval. Az ember úgy érzi, az egyik a másik nélkül nem is lett volna. Az SzK(b)P története Lenin vagy Sztálin nélkül elképzelhetetlen, míg fordítva Lenin és Sztálin élete, munkája maga az SzK(b)P története. Hogy mégis beszélek Leninről, azt inkább azért teszem hogy néhány személyes tapasztalattal hozzájáruljak Lenin megismertetéséhez azzal, amit magam latiam a szovjetnépnél, amit hallottam — tehát ismert dolgokkal — ott, a szocializmus hazájában, ahol nemrégen egy hónapot töltöttem, mint a CsehszlovákSzovjetbarátok Szövetsége küldöttségének egyik tagja. Az előbbi állításom igazolására megemlítem a Lenin-múzeumot Moszkvában. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a szovjetkormány és a Szovjetunió népe, mintha háláját róná le és ezen a múzeumon keresztül is magáévá tenné Lenin tanait, forradalmi tapasztalatait. Szeretettel és odaadással gyűjtötte össze és tanulmányozta mindazt a történelmi anyagot, emléket, amelyet Lenin hátrahagyott. 1936 május 15-én nyílott meg ez a múzeum és azóta az érdeklöd Ck kifogyhatatlan tömege keresi föl, hogy megismerkedjék a nagy Leninnel. „Emlékezzetek Iljicsre, szeressétek, tanulmányozzátok őt, tanítómesterünket, vezérünket! Harcoljatok és győzzétek le az ellenséget, a belsőt és a külsőt, — úgy mint Iljics. Építsétek az új életet, az új életformát, az új kultúrát, — úgy mint Iljics. Sohase húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsiből épül a nagy, — ez Ujicsnek egyik fontos intelme." Igy irt Sztálin elvtárs, Lenin halálának első évfordulóján a „Rabocsaja Gazeta"-ban, így, ebben a szellemben készült el és nyílt meg a Lenin-múzeum, hűen Sztálin leveléhez, hűen az idézett szavakhoz jár naponta a Szovjetunió népe, tudósok, katonák, kolhozparasztok, munkások, művészek, kis pionírok ebbe a múzeumba, hogy tanulmányozza azt, akit annyira szeretett, Vladimír Iljics Lenint. A szülőház modelljétől kezdve, megismeri itt a látogató Lenint, a környezetet, a légkört, amelyben felnőtt, az alkotó munkát és megismeri Leninen keresztül az orosz munkásmozgalom, az egész SzK(b)P történetét Is. Itt látjuk Lenin műveit, politikai tanulmányait abban a sorrendben, ahogy írta őket, a mozgaJom szükségletének, a párt ideológiai fejlesztésének megfelelően. Határozott és energikus megjegyzések, ideges, kusza vonalak, íme: egy darab jegyzetpapíroson a MartowaI folytatott heves vita tükörképe. Papírra vetett küzdelem a pártért, a párt tisztaságáért, a párt helyes szervezési szabályzatáért. E jegyzeteket nézve, fölelevenedik előttünk az egész harc, magunk előtt látjuk a temperamentumos Lenint. E vonalakban föléled rBeSizéLg.eté& Jlcnitirel előlünk a szenvedélyes és fáradhatatlan pártharcos. Itt van Lenin híres sakkasztala. Szabad idejében nagy barátja volt a sakknak. Ez az asztal azonban ennél többet is elárul Leninről. Nem közönséges sakkasztal ez, a fedele egy speciális szerkezet. A beavatott szétnyithatja. Ide rejtette el Lenin a titkos iratokat. Konspirációs bútordarab volt ez Lenin szobájában. Illegális iratok legbiztosabb iejtekhelye. A sorozatos házkutatásoknál mindenkor megállta a helyét. A hatósági közegek, a cári kopók soha nem szimatolták ki, hogy hol találhatnák meg azt, ami a legfontosabb. Csak Lenin tudta, csak ö gondolt a fontos elrejtett iratokra, valószínűleg akkor is, amikor pihent, amikor a sakkasztal fölé hajolva simogatta hatalmas homlokát. Rákönyökölt a sakkasztalra és az egyes lépéseik között végig gondolta vajjoo „mi a teendő"? Lenin dolgozott akkor is, amikor piheint, dolgozott álmában is. Egyébként aludni nem nagyon látták azok sem, akik jóismerősként emlegetik. Leningrádban, a Szmolnihaa, dolgozószobájában volt elkerített kis hálófülkéje, de a forradalmi napokban egyáltalán le sem feküdt. MikoT végre „pihenni" vért, az éjszakai pihenésének az lett az eredménye, hogy reggelig megfogalmazta a forradalmi kormány első deklarációját a békéről és a másodikat a földkérdésről. Másnap a SzmoJni üléstermében Lenin bejelenti, hogy a hatalom átmegy a szovjetek kezébe. Harminc percig tart a taps, az ováció, mikor Lenin a szónoki emelvényre lép. Nem tud szóhoz jutni. — A párizsi kommün óta ez volt a dolgozók első parlamentje. Lenin elfogadtatja a békedelaráeiót, majd éjjel kettőkor fölolvassa a földrííl szóló deklarációt is. Két óra harminc perckor a leningrádi forradalmi éjszakán megalakul Lenin vezetése alatt, Sztálin részvételével, az első munkás-paraszt kormány. Látszólag eltértem a tárgytól, de csak látszólag. Lényegében minden összefügg azzal a múzeummal, amelyből kiindultam. Minden szorosan egybeforr Oroszországban, a Szovjetunióban Leninnel. Lenin éltetése, a harminc percig tartó ováció, amely megelőzte Lenin szavait, elképzelhetetlen lett volna akkor, ha a szmolni ülés résztvevői nem tudják, hogy Lenin „sakkasztala" mit rejtegetett, ha nem tudják, hogy a sakkjáték közben is egy cél lebegett Lenin szemei előtt: kiütni nyergéből az ellenséget, a dolgozó nép testére tapadó polipot. A kizsákmányoló uralkodó rendszert letaszítani trónjáról és hatalomra juttatni a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot. Ezt tapsolták, ezt éljenezték, ez t látták Leninben, a tőke ellenségét. „Vrag kapitalu", mint ahogy egy munkás írta a páncélautóra, amelyről Finnországból való visszatérése n tán beszélt a pétervári Finn állomás előtt, s amely ott áll ma is Leningrádban örök történelmi emlékként. „Vrag kapitalu", — a tőke ellen* sége, igen veszedelmes ellensége, győzedelmes eUensége volt a tökének. Nem is bírták a töke arai ezt olyan könnyen elviselni. Rálövettek Leninre, azt hitték eltethetik Lenint „iíib alól" és ez elég lesz a tőke talpraállításához. Lenin sebesülése után Gorkiba, abba 3- Moszkva melletti kis faluba megy pihenni, gyógyítani magát, amelyet ugyancsak meglátogattunk. Novemberi, télies, havas délutáa van. A sűrű park a kis vidéki villa körül már szinte ests sötétségbe borítja a tájat. Papucsokat húzunk cipőinkre mielőtt a történelmi szobákba lépünk. Becses a padló, a parkett is, amelyen Lenin járt. Különös meghatottság vesz rajtunk eró't. Itt Lenin „privát" életével ismerkedünk meg és ez valami közvetlen közelségbe, bensőséges intim kapcsolatba hoz Leninnel. Szinte várjuk, hogy megjelenik az ajtóban, hónaljánál mellénykivágásba akasztva hüvelykujjalt, majd betessékel a szobába. És Itt, ezekben a szobákban látjuk, hogy nem létezett „privát" Lenin, hogy Lenin, a magánember is a közösségé, a munkásosztályé, a parasztoké, a haladó értelmiségé, a forradalomé volt. Itt is harcol a sebesült Lenin. Itt írja „A proletárforradalom és a renegát Kautsky" c. brosúráját. Külön telefonvonalon állandó öszszeköttetésben van aKreml-lel. Elégedetlen a telefonnal, nem hall rajta tisztán, levelez a postaügyi miniszterrel, energikusan kérdezi: kiket küld ide telefont javítani? Ezek vagy bolondok, vagy szabot€rök, érthetetlen dolgokat szerelnek a telefonra, vagy a telefon mellé, ahányszor csak Idejönnek, de a hallási viszonyok nem változnak. Lenin nem pihen. Munkásokkal, parasztokkal leve,ez, magához hívatja őket, beszélget velük. Egy •Saposnyikov nevű paraszttal folytatott beszélgetésének eredménye például az, hogy megváltoztatják a gabonabehajtási Intézkedéseket. Gorld község helyi pártszervezete meghívja Lenint a taggyűlésre. Este lemegy Krupszkájával együtt. A nemzetközi helyzetről és belső kérdésekről referál. A munkások és parasztok megkérik, hogy mint a villamosítás apostola segítse őket is villanyvilágításhoz. Lenin közbenjár érdekükben és többször sürgeti, mikor vezetik be a villanyt Gorkiba. A szomszédos Sziánovo községben tudomást szereznek Lenin segítségéről, oda is meghívják, •le betegsége miatt nem mehet eL Ennek ellenére párhuzamosan intézi Sziánovo villamosítását Is. Nyárra Gorkiban kigyulladnak „Lenin lámpácskái", ahogy még ma is nevezik a villanyt Gorkiban. Lenin 1921-től kezdve gyakran tartózkodik Gorkiban. Különösen mikor gyöngélkedik itt keres pihenést, nyugalmat. Itt vannak azok a könyvei, amelyeket egyes tanulmányaihoz használt, idegennyelvű, angol, német, francia és más nyelvű közgazdasági, politikai és szépiroda'mi művek. Leninnek nagyon széles érdeklődési köre volt. Látom, erősen átl ipozgatta még a képzőművészet irodalmát is. A francia szobrászat is érdekelte, itt látom a Világ proletárjai egyesüljetek í
