Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-18 / 15. szám, péntek

1952 január 18 oA IMihajú Láiuj Messze, sokezer kilométernyi távolban van tőlünk Kína, de amióta Mao Ce-Tung és forradalmi hadserege felszabadította népét a kegyetlenkedő és zsarnoki Kuomintang rémuralma és az idegen betolakodók rablógazdálkodása alól, egészen közel került hozzánk és békeharcunk hatalmas bástyáját látjuk benne. Harcos szellemű filmjei révén már megismerhettük az újjászületett Kína fiait és lányait, ezeket a halálig önfeláldozó új embereket, korunk büszkeségeit, akik a hatalmas birodalom területén az emberiség történelmének egyik legnagyobb változását hajtottak végre. Legendákba illő tettekről adnak számot ezek a felejthetetlenül szép filmek, megmutatják, hogyan fogtak fegyvert az elnyomottak száz ezrei és milliói, hogy a párt vezetésével kiharcolják szabadságukat és emberhez méltóan élhessenek urak és elnyomók nélkül. Az egykori kulik, földesurak nyomorult cselédei kemény áldozatos harcok után elérik álmukat; szabadsághoz és földhöz, tiszta élethez jutnak, melyet nem fe nyeget többé a földesurak önkénye, a hatalmasok mohó pénzéhsége. A győzedelmes forradalom és a meginduló békés építés filmjei után most drámai müveivel kezd szorosabbra fűződni népeink kult úr kapcsolata. A megújhodott kínai drámának egyik legerőteljesebb alkotá sát, a már filmről ismert „Fehérhajú lány"-t szombaton mutatta be a bratislavai Nemzeti Színház és ezzel új müsorpolitikájának újabb sikerét könyvelhette el. „A kulturális front fontos és szükséges része a forradalmi frontnak, a forradalmár kultúrmunkások pedig a kulturális front haladásának külön bözö rangú parancsnokai" — mondotta iJao-Ce-Tung elvtárs a kultúr munkásokhoz intézett egyk beszédében. 1942 tavaszán pedig, amikor a Kinai Kommunista Párt értekezletre hivta össze Jenanba a már felszaba dított országrészek íróit és művészeit, Mao-Ce-Tung egyenesen fel hívta az értekezlet résztvevőit, hogy j a nép számára alkossanak, a munkásoknak, a parasztoknak és katonák ! nak. Egy esztendőbe sem telt és Jenanban bemutatták az értekezlet eredményeként „A fehérhajú lány"-t, melynek megalkotásában a színházi emberek egész sora vett részt. Népi, gyökerekből táplálkozó zenés játék volt ez, melynek romantikus elemek kel átszőtt meséje igazi történeten alapszik. A feudális reakció és j japán betolakodók elleni harc az eszmei témája, meséje pedig olyan eset, amely a harmincas években szinte minden kínai faluban megtörtént, ahol az eladósodott szegényparaszt életre-halálra ki volt szolgáltatva a falu földesurának. Jan-Ba lao is ilyen földhözragadt, eladósodott paraszt, aki kénytelen eltűrni, hogy zsarnoki földesura tartozása fejében elragadja tőle'egyetlen lányát, Szi Ert. Az apa kétségbeesésében öngyilkos lesz, Szi-Er pe- | dig cselédsorba kerül — egyenesen az j apja holtteste mellől. Egy nap a föl- | desúr erőszakot követ el a lányon és! a gyalázatot tetézi azzal, hogy egy; lánykereskedőnek akarja eladni. SziErt azonban egy öreg oselédtársa idejében megszökteti. Egy barlang-, ba

n talál menedéket és embertelen; szenvedések közt morzsolja le éveit, j Ott a barlangban szüli meg gyermekét, de nem tudja felnevelni, hiszen maga is csaknem éhenhal, vad gyümölcsökkel táplálkozik, majd azzal az étellel, amit a jámbor parasztok a hegyi templomocska oltárára hoznak áldozatként. Szi-Er haja megőszül a tengér nélkülözéstől és a falusiak, akik néha a sziklák közt fel. bukkan! látják, a hegyek titokzatos fehérhajú tündérének vélik. Huan, a zsárnok-földesúr, aki halottnak gondolja, egyszer szintén meglátta az oltárnál és menekül előle, mintha kísértet volna. Később aztán, amikor a Nyolcadik Hadsereg kezdi felszabadítani a vidéket a japánok uralma alól, mindenre kész könyvelője révén híresztelni kezdi a babonát, hogy a fehérhajú lány szerencsétlenséget zúdít mindenkire, aki nem fizet: meg pontosan a földért járó bért. A felszabadító csapatokkal együtt vissza jön a faluba Da-Csun is, a fehérhajú lány egykori jegyese. Da-Csun a titokzatos tündér keresésére indul, hogy a földesúr rémítgetéseinek vé. get vessen. Az oltár előtt megdöbbenten ismeri fel a fehérhajúi lányban szerelmesét. Szi-Er visszatér vele a faluba és a felszabadult lakosság gyűlésén a szemébe vághatja Huannak embertelenségét. A nép halálos ítéletet követel, a falu megsza. badul kegyetlen kínzójától és megkezdheti szabad és békés építő életét. • A népi operának irott darabot a Nemzet: Színház európai hangszerek, re átírt zenekisérettel drámaként adja elő. Ivan Lichard rendezése elég szerencsésen megpróbálta elkerülni, hogy a darab exotikumként hasson, • kihangsúlyozva a játék mai, korszerű elemeit és kiemelve a meséből az örök emberit, a valószerűt, a reálisat. Itt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy a rendező igen nehéz helyzetben volt: európai színpadhoz szokott néző előtt hitelessé tenni egy kínai játékot. A kinai színházban teljesen alárendelt szerepet játszik a mi színpadjainknak egyik fontos tényezője; a díszlet. A kínai színpadnak nincse nek oldalfalai, csupán háttere van és a közönség rendszerint három oldalról veszi körül. Mi adódik ebb.l a tényből? Elsősorban az, hogy ami az eredeti kínai színpadon reálisan hat, az a túldiszletezett térben elveszíti hitelét, valószerűségét. Egyes díszleteknek formalisztikus megoldásai a hibát, az eltávolodást a realitás tói. még kirívóbbá tették. A sok ajtó és folyosó csak növelték a zavart és ahelyett hogy a realitásnak hatását keltették volna, még jobban kihangsúlyozták a ki- és bejárásoknak és a szin mögötti szólongatásoknak in dokolatlanságát. Ez okozta, hogy egyes képek igen jól sikerültek, teljesen valószerűnek hatottak és a realista színjátszás hitelét kel'ették, más képek azonban óhatatlanul megrekedtek bizonyos formalizmusban. Egy primitívebb díszletezés sokat elvett volna a darab látványossága ból, ám jobban emelte volna a mondanivaló lényegét, benső tartalmát. Arra kényszerítette volna a rendezőt és az egész együttest, hogy ne külsőségekre gondoljanak, a díszletektől megszabott mozgásra és játékra, hanem mélyebb átélésre, mélyebb el. merülésre, igazabb és bensőségesebb emberábrázolásra. Mi tudjuk, hogy a Fehérhajú lány kínai előadásainak óriási mozgósító hatása van, egész tartományok egyszerű dolgozó népét lelkesíti fokozott békeharcra és a földreform végrehajtására. Din-Lin „Felkelt a nap a Szangan folyó felett" című regényé ben így számol be a Fehérhajú lány egyik falusi előadásáról: „Sok néző hangosan sírt, különösen egy, akiről mindenki tudta, hogy sorsa hasonló volt a darab hősnőjének sorsához. Az előadás után a nézők nem széledtek el. Még hazafelé menet is gyűlölettel beszéltek a darab földesuráról". Mi természetesen nem várhatjuk az előadástól ezt a mozgósító 'hatást, azonban igényünk túlterjed azon, hogy a Fehérhajú lányban csupán a látványosság kösse le figyelmünket. A rendezésnek és az együttes munkájának érdeme, hogy ez sok képben sikerült: mainak és reálisnak tűnt fel a játék. Sikerült ez elsősorban ott, ahol a művészek becsületes át éléssel szerepük emberi vonásainak felszínre hozására törekedték és nem akartak minden áron — tehát külső eszközökkel is — kínainak hatni. így elsősorban Hana Sarvasovának sikerült ez, aki a bemutatón a darab hősnőjét játszotta és ezzel az elmélyült és gondosan kidolgozott alakításával pályája legjelentősebb állomásához ért. Sokrétű és színes volt a játéka, teljes hiteles mind a lírai, mint pedig a súlyos teherpróbának bizonyuló drámai momentumokban. Ugyanígy kitűnő volt Gustáv Valach a földesúr könyvelőjének, bérbehajtójá. nak szolgai szerepében. Ez a lefelé rúgó, fölfelé hajbókoló jellemtelen Mu Zsen-cs kínainak hatott minden arcfintorgatás nélkül, mert az alávalóságának benső jellemvonásait domborította ki. És ugyanígy Jaku bóczy, Bachletová és Ronicsánová megérdemelten részesei a sikernek, mert a színjátszás reális eszközeivel nyúltak szerepeikhez és igaz átélés sel próbálták a kínai játék mondaniUJ SZÖ ———— - A pártoktatási év tanulókörei

ne

k segítségére i * ' á Qfl^qijmn eoe túvtétd... Sztálin eu társ a prágai konferencii jelentőségéről: „Ennek a konferenciának óriási jelentősége van Pártunk történetében, mert határvonalat húzott a bolsevikok és a mensevikek nözö:t, s a bolsevik szervezeteket az egész országban egységes bolsevik párttá egyesítette." (Az SsK(b)P XV. kongresszusának gyorsírói jegyzőkönyve 361—362. oldal. Páritöiténet.) 1. A konferencia előkészítése A prágai VI. összoroszországi pártkonferencia a munkásmozgalom történelmének nehéz fejezetét zárja le es súlyos- esztendők tapasztalataiból vonja le a történelmi tanulságot. Az 1912 januárjában lefolyt és tizenkét napig tartó prágai konferenc.iról kiadott közlemény leszögezte azt, hegy a sztolypini reakci-i évei a Pár* legnehezebb ívei voltak az oroszországi szociáldemokrata párt megalakulása óta. Az 1905 és 1911 között eltelt évek nehéz, súlyos esztendők voltak, mert bolsevikok nemcsak a sztovpini korszak rettenetes üldözési -tampanya ellen voltali kénytelenek védekezni, de — ami talán még veszélyesebb volt, — könyörtelenül kellett harcolniok ax ezerarcú opnortunizmus ellen Vessünk egy történem! visszapillantást erre a riadalmas világnézeti narcra, hogy világosan láthassuk, mekkora jelentőségű a prágai VI pártkonferencia, amely létrehozta az újtípusú, mir.den hordaléktói mentes, harcképes, ütőképes bolsevik pártot. Filmszerűen perecnek le előttünk a harc egves fejezetet: Az -908-as V pártkonfereneia, Lenin javaslatára határozatot hozott a likvidátorok elleni könyörtelen eszmei és szervezeti harc elkerülhetetlen szükségéről: Sztálin elvtárs a „Kaukázusi levelek" -ben leleplezte a likvidátorok tevékenységének ellenforradalmi lényegét konkrét példákkal, tapasztalati tényekkel mutatva rá. A konkrét példák a tifiszi mensevik likvidátor. k tevékenységéről lerántották a íepIet. A Lenin által vezetett Praletari.j c. lap széJesebbkörű szerkesztőségi ülése elítéli az oteovizmust, mint olyan irányzatot, air.elynek semmi -öze sincs a bolseviamushoz, és a határozat alapján a bolsevik szervezetek 1909-ben soraikból kizárják az oteovistákat. Lenin elvtárs leleplezi Trockij és társainak „engedékeny" álláspontját a Ilkvidátorokkal szemben ós rámutat arra, hogy ez az engedékenység annál veszélyesebb, minél ravaszabb frázisok formájába burkolják és minél virágosabb, a frakciót látszólag ellenző szónoklatokkal lepiezik. Sztáim elvtárs a Bakinszkij Proletarij című illegális lapban „Válság a pártban és a mi feladataink" címmel cikket fr. Ebben a tanulmányban elemzi a pártban uralkodó helyzetet s rámutat annak két oldalára: Bz egyrészt a párt és a széles néptömegek között húzódó szakadék, másrészt az egyes pártszervezetek egymástól való elkülönülése. Sztálin 'elvtárs, a szolvyesegod* számü'.etésből írt leveleiben rámutat eg\ központi s».orv megteremtésének szükségességére, amely egyesít-'né az ill 'gátis, félillegális es legális munkát a szervezetekben. A iölsorolt példákból is láthatjuk, nogy Lenin és Sztálin elvtársak haica az opportunizmus minden fajtája ellen Kérlelhetetlenül és következetesen foiyik Nagy jelentősége volt ennek a? oroszországi '.zoelál'lemokrata pártra, mert e narc tömörítette a hossevik szervezeteket, irányt mjtalott, egyesítette a partot ós előkeszítette az opportunistáktól és mensevikektől mentes tiszta és harcképes bolsevik yiárt megteremtését. Lenir- elvtárs .Maxim Gorkijnak rt levelében 1910 májusában így foglalj*' össze e harc eredményeit: „A Dórt egyesítéséhez a következő komoly és mélj 'ényezők vezetlek és vezetnek: eszmei téren a szociáldemokrácia megtisztításának elkerülhetetlenül szüksége, a lilsvidátorságtó és vr otcovizmustól, •vyako.'lati téren pedig az újtípusú szociáldemokrata munkás kifejleszé 3. 1910 januárjában, Lenin elvtárs -Henzése lacára, Z

;.no«'jev, Kamenyev, Ctykov és más troekista ügylökók eg TÜttműkó-iésével összehív,ák a pá:

1 Központi Eízottságának plénunidt A bolsevikek nagy része ebben az időben száműzetésben és liörtönben volt és igy a pléniunban a szabadlábon levő opportunisták szerez;ek többséget. Megszavazták a Pro etaríj be^/.üt tetését és a Központi Bizottságba li

Kviilátorokat választr ttak be. A likvidátorok megkcídték nyílt támadásukat a fiárt Mlen. Lenin e'.viárs a Trockij „bécsi Klubja" által irányított pártellenes opportunisták ellen fáradhatatlan harcot kezd és eléri azt, nogy a külföldön met'.üdul a Rabocs^ija (j>az .-ta bolsevik lap és Oroszországiján a legális Aviezda és a 1 Mysl c. folyóirat. Lenin és Sztálin elvtársak következetes harcának köszönhető, hogy ••> tömegek megmozdulnak, levette magukról a sztolypini reakció üldözésének félelembékiyóit és azj- etec forradalom tapasztalatain okulva felkészülnek a második forrad dómra. 1911 ősi,ón a petrográdi munkásság már tömeggyűléseken tiltakozik képviselőinek ülc'öztetése ellen s a Putyl'ov művek, meg a Kábelgyár munkásságán&V mozgalma húsz kormányzóságban ragadja magával az éhező muzsikokat. 1911 végén százezer ember áll sztrájkfián az országban, érik már a lenini-sztálini eszmei haic gyümölcse. A likvidátorok természetesen Sztolypin malmára hajtják a vizet. A práí.ai Népnáz nemsokára felavatásra kerülő Lenin-termében egy nagyon meggyőző egykorú karikatúrát láthatunk. E karikatúra Ple:hanovr,t, Martovos, Cservanijt ábázo.ja akik a hasonszőrűekkel együtt, mint kutyák gazsulálnak Sztolypin előtt. Másik egykorú rajz Lenin elvtárs mondását örökíti meg: a bolsevikok az ellenforradalom korszakában nagy fáradságga. küszködéssel tolják a párt szenesét a meredek hegyre, míg a likvidátorok a szemerei minden erővel visszafelé húzzák. (Lenin 15. kötet, 242. oldal, oroszul.) A harc érik, a likvidátorok befoyása + tömegekre egyre kisebb. Itt az ideje ' hogy megkezdődjék az tzerareú opportunizmussal való leszámolás korszaka, hogy azután íriegín(i".lh»sson a harc az erős bolsevik párt vezetésével, ütőképes elcsapvezetésével, egy győzelmes második forradalr-méi-i, A Központi Bizottság 1911 május 28-tól június 4-ig tarló párizsi tanácskozása Lenin elvtárs javaslatára :ezdeményezoen lát hozzá a VI. páltkonferencia összehívásához. E tanácskozást a b sndisíák és a . likvidátorok képviselői otthagyták. A VI. páitkonieAnc.a szervező bizottságát megválasztják és abba Sztálin; Szpandarjánt, Vlagyimirszkijt elölik és más elvtársakat is. I A tanácskozáson Lenin elvtárs követelte a küllődön működő Központi Bizottsági büró újjászervezését. A pár'zsi tanácskozás határozatait a pártszervezetek örömmel fogadIák ós megkezdőtíöf a harc az összor jszországi nowferencia összenívásaért. E harc a bolsevik párt történetének gyönyörű fejezeteit tárja elénk. I Sztálin elvtárs 1911 nyarán száműzetéséből illegálisan Petrográdba érkeziii. hogy fölvegye a kapcsolatokat az ottani munkásszervezetekKel. Ordzsonikidze elvtárs először Ukrajnába megy, majd a Kaukázusban és a Kaukázuson túl dolgozik. St'arc elvtárs, álnéven Szemion, az Uraiból küldi jelentéseit. A kiküldött kiváló szervező munkája nyomán a reakció minden üldözése ellenéit- hatalmas népgyűlések, a nép táborai jönnek össze és a bolsevik szervezetek megválasztják küldötteiket. Ordzsomkidze elvtárs írja Bakuból, hogy a népgyűléseken a hangulat a .ikviaátorok e-l'on van és a küldötteknek azt adják utasításba, nogy feltétlenül szigeteljék el és /.árják ki a pártból u- likvidátorokat. A cári ochranka, titkos rendőrség természetesen nem marad tétlen és igyeks..-"k miden eszközzel zavarni és megakadályozni a konferencia előkészítésének munKáját. A petrográdi munkások küldöttét útközben letartóztatják, amiko' az a hakni bizottsági ülésre utazik. A szervezési bizottság egyik tagját, Somján elvtársat is sikerül elfogniok. Ezután a szervező bizottság ülését Tif.iszben folytatják. Lenin elvtárs előre látta a nehézségeket amelyek együtt jártak a pártmunka újjászületésével, hiszen a fokozódó pártmunbät, a tömegek mozgolódását, a rencőrség fokozódó üldözése kíséri. Lenin elvtárs 1911 decemberében cikket írt a Rabocsája Gazetába, amelyben értékeli a likvidátorok és az oteovisták, valamint a trockisták ; elleni harc eredményeit és cikkét ezekkel a szavakkal zárja: „Egyesüljetek az orosz szervezési bizottság Körül, segítsetek a konferencia összehívásában és erősítsétek a szervezetek munkáját. A szociáldemokrata párt átesett a súlyos betegségen és a válslg véget ért." Börtönök, számkivetés, üldöztetések nem törhették meg az orosz bolsevikok akaraterejét, akik ezer nehézséggel küzdve megteremtették a VI. pártkonterencia ülésezésének előfeltételeit és a sztolypini rendőrség öllandó üldözése ellenére népgyűléseket és néptáborokat szerveztek meg, hogy megválaszthassák a sorsdöntő VI. prágai összoroszországi konferencia méltó küldötteit. Horváth László. (A n részt lapunk szombati számában közöljük.) valóját hitelessé tenni. A többiek többé-kevésbbé adósak maradtak ezzel az elmélyüléssel, ezzel a realitással és ezért játékuk sokszor külsőségesnek, formalisztikusnak hatott. Külön ki kell emelnünk a Nemzeti Színháznak azokat a művészeit, akik az estén — nem lévén másutt elfoglalva — az utolsó képben statiszta szerepet vállaltak, hogy játékukkal növeljék az ítélkezés drámai hatását ég ezzel szeretetük és hálájuk kifejezését tolmácsolták a békéért harcoló kínai nép iránt. Ennek az utolsó képnek hitelességét és egyúttal hatását emelni lehetne, ha a rendezés követné a berlini VIT.en szereplő kínai művészek játékát. Huan, a zsarnok földesúr ebben az ítélkező jelenetben nem áll, nem ül háttal a nézőnek, hanem ott gubbaszt a színpad előtéré, ben és mialatt a kifosztott és megnyomorított parasztok sorra a szemébe vágják gi'alázatos tetteit, földre szegezett sötét tekintettel a hom lokát ellepő halálverítékét törli. Még nem viszik az akasztófa alá, de ez a sarokba szorított gazember már ott érzi nyakán a fojtogató kötelet. A Fehérhajú lányt, a nagyszerű filmek és Fu Ko "Harcban nőtt fel" színműve mellett úgy fogadjuk, mint a felszabadult kinai népnek forro üzenetét, mint a szenvedésben, könnyben és vérben fogant barátságnak ünnepi jelét, mint az új testvériségnek tanúságát Kína dolgozó népével. EGRI VIKTOR