Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-18 / 15. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek/ Bratislava, 1952 január 18, péntek 2 Kčs V. évfolyam, 15. szám c/l mai számban : A szovjet nép megemlékezik V. I. Lenin halálának 28. évfordulójáról (3. old.) A. J. Visinszkij szovjet külügyminiszter nyilatkozata (3. old.) A pártoktatási év tanulóköreinek segítségére (4. old.) Beszámoló a latorkeszi EFSz évzáró közgyűléséről (5. old.) Budapesti sporttevéi (6. old.) Dr. Václav Vacek, Prága főpolgármestere; Tjaíálittuuisam JĽetiinneL Ez év januárjában van negyven éve annak, hogy Prágában összeült Oroszország szociáldemokrata mun­káspártjának konferenciája. A kon­ferenciát a Népházban tartották meg, tóban a teremben, amely ma minden idők legnagyobb zsenijének, Vlagyimir Iljics Leninnek nevét viseli. Lenin ezen a történelmi prágai kon­ferencián tnaga elnökölt, beszámolt és felszólalt a vitában a legfontosabb kérdések kapcsán és minden döntő határozat szerzője volt. Lenin ezen a konferencián bebizonyította, hogy a bolsevikok tovább nem maradhatnak egy pártban a mensevikekkel, olyan emberekkel, akik elárulják a munká­sok és parasztok ügyét. Lenin fényt vetett arra a kérdésre, hogy itt nem csupán a burasoázia ügynökeivel és az árulókkal való tényleges különvá­lás betetőzéséről van szó, de arról ls, hogy egyidejűleg elkerülhetetlenül szükséges az összes eddigi szociálde­mokrata pártoktól eltérő új, erős pártot teremteni, olyat, amely men­tes az opportunista elemektől. Üj tí­pusú pártot, a bolsevik pártot. Ez meg is történt, a prágai kon­ferencia 1912-ben megszabta az irányvonalat. Elhatározták, hogy ki­űzik a mensevikeket a pártból és újtí­pusú pártot építenek ki. Ehhez a döntéshez megérett minden előfelté­tel. Lenin írásaiban a bolsevik párt­nak megadta a világnézeti, szerve­zési, politikai és elméleti fegyvereket. Hiszen egész életét a forradalmi bol­sevik párt megteremtésére irányuló harcnak szentelte, amely képes lesz vezetni a proletariátus harcát a ki­zsákmányolók megdöntésére és a munka felszabadítására. Nőttön-nőtt a forradalmi hullám, amelyet egysé­ges, döntő csapásra kellett irányí­tani. Ha e sorsdöntő konferencia negy­venedik évfordulójára emlékezünk és értékeljük a nagy és felejthetetlen Lenin halála óta eltelt Tiuszonnyolo esztendőt, azt látjuk, hogy halhatat ían műve napról-napra hatalmasab­ban szól az egész világ száz meg százmillió emberének szivéhez. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy az ősrégi Prága minden? i icfök legnagyobb férfiának személves lá­togatására emlékezhet és hogy e sorsdöntő történelmi esemény szín­helye volt. Természetesen más Prá­ga volt az, mint a mai. A prágai munkások nem ölelhették szívükre a konferencia küldötteit, nem is tanácskozhattak velük. Nem volt erre idő, s a körülmények sem vol­(Folytatáe a 2. oldalon.) Az állami birtokok szocialista munkaversennyel harcolnak a békéért Versenyben a szenei állami birtok és a magyarországi dánszentmiklósi állami birtok dolgozói Kedden, január 15-én Ünnepélyes keretek között hozták Szencen nyil­vánosságra a szenei állami birtokok és a magyarországi dánszentmikló­sl állami birtokok dolgozói közötti szocialista munkaverseny feltételeit. Az ünnepélyes aktus a csehszlovák­magyar barátság és együttműködés megszilárdításául szolgál és jelentő­sen hozzájárul a két baráti állam dolgozóinak sikeres békevédelmi har­cához. A munkaversenyt a szenei állami birtok összes dolgozóinak részvételével a gyönyörűen feldíszí­tett mozáhelyiségben megtartott tel­jes üzemi ülésen hirdették ki a hely­beli szlovák és magyar lakosság nagy érdeklődése mellett. A gyűlés­nek ünnepi jellege volt és jelszónak ezt adták ki: „A csehszlovák állami birtokok szocialista munka'rerseny­nyel harcolnak a békéért". Az ünnepi gyűlés tiszteletbeli ven­dégel sorában megjelent Füredi Jó­zsef, a Magyar Népköztársaság bra­tiszlavai főkonzulja, František üxo, a földművelésügyi miniszter helyet­tese, Jozef Bárdon, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom mezőgazda­sági alkalmazottai szövetségének központi titkára, Kovács János, a Földművelésügyi Megbízotti Hiva­tal képviselője, Hribnák képviselő, Jedinák Mihály, a járási Pártbizott­ság elnöke és még sokan mások. A munkaverseny felhívása kiemeli azt a tényt, hogy a munkaverseny megerősíti Köztársaságunk és a Ma­gyar Népköztársaság közötti baráti együttműködést és lehetővé teszi a mezőgazdasági termelésre vonatkozó tapasztalatok kölcsönös kicserélését, ami nagymértékben hozzájárul mind­két állam mezőgazdasági termelésé­nek üj, szocialista alapokra való fek­tetéséhez. A szocialista munkaverseny 1951 október 1-től 1952 október l-ig tart. A munka verseny eredményeit ne­gyedévenként fogja kiértékelni egy közösen megalakított bizottság. A szenei állami birtok dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a mun­kaverseny megszervezését és öröm­mel fogadták, hogy éppen a szenei állami bírtok dolgozóinak jutott az a megtiszteltetés, hogy ezzel a nem­zetközi szocialista munkaversennyel elmélyítsék a kölcsönös barátságot Köztársaságunk és a Magyar Nép­köztársaság között. Tekintettel a mezőgazdasági termelés döntő je­lentőségére, a sikeres munkaverseny nagymértékben fogja növelni mind­két állam birtokainak mezőgazda­sági termelését. A szenei állami birtok dolgozóinak a munkaverseny elfogadásáról szóló válasza így végződik: „A nagy Szov­jetunió segítségével közös harcvonal­ba lépünk a világbéke megvédésére tömörült békeszerető nemzetek had­seregébe hőn szeretett J. V. Sztálin elvtárs vezetése alatt. Az általunk megrendezett munkaverseny a világ­béke megvédéséért folyó harc egyik eszközévé válik". • A battyáni elvtársak nem ismerték fel a pártsajtó terjesztésének fontosságát Száz meg száz agitkettös fárad­hatatlan házról-názra járásának, meggyőző munkájának eredménye, hogy a kassai kerületi pártszerve­zet teljesítette felajánlását. A napi pártsajtó terjesztésének lelkes agi­tátorai össze tudták kötni a párt­sajtó olvasásának jelentőségét bé­keharcunkkal, rá tudtak mutatni arra a segítségre, melyet a párt­sajtó nyújt az ötéves terv munka­helyein a terv teljesítésében, a szov­jet tapasztalatok terjesztésében. Minden embernek külön megma­gyarázták Široký elvtárs azon sza­vainak jelentőségét, hogy a napi pártsajtóra azért kell előfizetni és azt olvasni, hogy az jobban össze­kapcsolhassa a Pártot és a kor­mányt a dolgozó néppel, jobban tel­jesíthesse a kollektív szervező funkcióját. Helytelenül értékelik a pártsajtó terjesztésének fontosságát ott, ahol a feladatokat csak adminisztratív módon akarják teljesítem. Gépiesen és a pártsajtó jelentőségének meg­magyarázása nélkül akarják ráven­ni a dolgozókat a pártsajtó vételé­nek szükségességére. Ilyen helyte­len példát találtunk a királyhelme­ci járás Battyán községében. Itt a helyi Nemzeti Bizottság is járatja az Uj Szói 15 példányban, de ennek elosztásával senki sem törődik. Napról napra tornyosulnak a fel sem bontott újságcsomagok és ott porosodnak az iroda sarkában. Ami­kor sor került a ruhajegyek kiosz­tására, a helyi Nemzeti Bizottság furfangos elnöke, ezt az alkalmat használta fel arra, hogy végre túl­tegyen ezeken a „papírkötegeken". Elhatározta, hogy minden ruházati jeggyei elad egy darab lappéldányt is. így pl. Szafkó András héttagú családja a hét ruházati jeggyel együtt az Uj Szó december 9-i szá­mának hét példányát is kénytelen volt megvásárolni. Miről tanúskodik a battyáni pél­da ? Mindenekelőtt arról, hogy az elvtársak helytelenül értelmezték a napi pártsajtó terjesztésének jelen­tőségét, nem biztosították a lap elosztását és ami még fontosabb, annak olvasását. Nagy kár, ha a pártsajtó 15 példánya porban hever, ahelyett, hogy azt tizenöt helyi funkcionárius olvasná az EFSz-ek­bem, a Földműves Szövetségben és a helyi Nemzeti Bizottságban, akik ebből a 15 példányból segíthették volna eloszlatni a termelési és be­szolgáltatási féladatok szétírásánál, a szövetkezet építésénél mutatkozó sok-sok hiányosságot. Pedig a baty­tyáni szövetkezetben erre nagy szükség volna és a sajtó közös ol­vasása itt sokat segítene. (A Východoslovenská Pravda cikke nyomán.) A szovjet szakszervezeti küldöttek meglátogatják a Tátra-vidék üzemeit A Szovjet Szakszervezetek 5 tagú küldöttsége Alexander Petrovics Oszipov elvtárs, az össz-szövetségi Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak titkára vezetésével szerdán, ja­nuár 16-án meglátogatta a szviti Tatra-Szvit és Hemo-Szvit üzemek dolgozóit. A szovjet vendégeket Zdenek Vá­louch és Juraj Sen elvtársak, a Központi Szakszervezeti Tanács tit­kárai kísérték. A Tatra-Szvit-iizem egyik leg­jobb dolgozójával, Verona Belejová Gál Dezső élmunkás négy eszten­deje dolgozik már a Keletszlová­kiai Gépmüvek kassai üzemében. Egyideig mint köszörűs dolgozott, később eredeti szakmájára, a la­katosságra tért át. Gál Dezső előtt nagy Jeladatok állnak. Az ő munkájára is számít az ötéves terv, az ő teljesítményére is szá­mít a Párt és Gál Dezső ehhez mérten veszi ki részét az ötéves tewből. Az elmúlt évben átlagos normateljcsítménye 150%-on fe­lül volt. Az üzemben szívós aka­ratú, öntudatos embernek ismerik. Vájjon véletlenek-e az ^1951-es év­ben elért eredményei? Nem vélet­lenek. Az elmúlt esztendőben ala­posan kihasználta, gépét, jól meg­szervezte munkáját és mindig pon­tosan, — idejében foglalta el mun­kahelyét. Az elvtársak azt mondják, hogy a mult évben egyszer sem maradt távol a műszaktól. Elismerést és dicséretet érdemel szorgalmas munkájáért és követésreméltó példájáért. Mert hiszen ö is csak ember, neki is csak két keze van, mint a többieknek, de erős akara­ta, szívóssága és szorgalma lehe­tővé tette, hogy másfél ember Gál Dezső élmunkás a negyedik tervévbe indult normáját teljesítse egy egész esztendőn át. Meglátszott ez a fi­zetésén is. A 7—8000 koronás havi kereset az elmúlt évben többször is ismétlődött Gál Dezső elvtárs­nál. Az egyén példája valószínűleg követésre buzdított másokat isi, mert a régi Poledniak-üzem sike­resen fejezte be az évi tervet. — Az új esztendőben — mon­dotta Gál Dezső elvtárs elgondol­kodva — hasonló eredményt, vagy még jobbat szeretnék elérni, mert a szorgalmam nem fog csök­kenni. En tudom, hogy miért dol­gozok, bár új munkabeosztást kap­tam, a gépjavító műhelybe helyez­tek át, de itt is megállom helyem, azon leszek, hogy a rám bízott gé­pek mí/nél előbb üzemképesek le­gyenek. Minden gép a napi terv teljesítéséhez járul hozzá. _ Nem riadok vissza a nehéz­ségektől — folytatja tovább — és ami a legfontosabb, az ifjúmunká­sokat, tanoncokat fogom segíteni, akiknek továbbképzésre, oktatás­ra van még szükségük. így beszél Gál Dezső élvtárs, a Keletszlovákiai Gépművek kassai üzemének élmunkása. Munkáján kívül teljesíti a Párt tagjának kö­telességeit is. Fejleszti önmagát, hogy nevelni tudja az ifjú tanuló­kat, megismerteti velük a gépek összeállítását, helyes kezelését, hogy ne legyen selejt, hogy a gé­pek minél jobban megtegyék köte­lességüket. Védnökséget vállalt Karap János 18 éves ifjúmunkás fölött, akit segít, fejlődésében. Est ajánlotta fel és hozzátette: — A gépek javítását úgy akarom vé­gezni, hogy abból haszna legyen az államnak, haszna legyen a szo­cializmus nagy kassai építkezésé­nek, a Kohókombinátnak is, amelynek munkájából közvetve én is kiveszem részemet. Sok ilyen Gál Dezsőre van szük­sége a Pártvezette munkásosztály­nak. Sok ilyen Gál Dezső építi a szocializmus soha nem látott nagy müvét és Járul hozzá a Sztálin­vezette béketábor megszilárdítá­sához. A Gál Dezsők hadserege a béketáboi• hadserege. Kertész Imre. HttjöWMttv^mif« elvtársnővel hosszabb beszélgetést folytattak munkamódszeréről, ho­gyan érte el 171%-os normateljesít­ményét és miként adja át nmka­módszerét a többi dolgozónak. Az ifjúsági műhelyben az 1316-os munkaszakaszon megnézték a szov­jet vendégek a kifüggesztett grafi­kont, amely feltünteti a termelési tervet, a munkatermelékenységet és egyéb fontos termelési adatokat. A szovjet szakszervezetek küldött­ségének vezetője javasolta a grafi­kon kibővítését úgy, hogy a mun­kacsoport minden dolgozója már első pillantásra lássa, mennyi selej­tet mutat ki a napi termelés. A se­lejtnek a grafikonban való kimuta­tása lehetővé teszi a selejt csök­kentését. Az üzem megtekintése után a szovjet szakszervezeti küldöttek munkaértekezletre ültek össze a Tatra-Szvit és a Hemo-Szvit üze­mek dolgozóival, s fontos tanácso­kat adtak a szakszervezeti ügyek­ben feltett kérdésekre. Oszipov elv­társ megmagyarázta a Szovjetunió­ban gyakorolt szocialista munka­verseny módszereit és a Tatra­Szvit-üzem módszereire megjegyez­te, hogy habár a termelési tervet jól teljesítik, a minőségi tervet nem tartják be. Több „B" minőségű árut gyártanak mint ahogyan a terv a gyártást előírja. Szocialista mun­kavcrsennyel kell a „B" minőségű áru gyártását leszorítani. Oszipov elvtárs a továbbiakban megmagyarázta, hogyan kell a szo­cialista munkaversenyt megszervez­ni, ha a termelési ciklus két vagy három műszakon át tart. A látogatás alkalmából a Tatra­Szvit és Hemo-Szvit üzemek dolgo­zói megajándékozták a szovjet vendégeket, akik innen a - magas Tátrába utaztak, ahol az egyes szakszervezeti üdülőtelepeket fog­iák megtekinteni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom