Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-12 / 291. szám, szerda

Békemozgalom az USA-ban UJS20 1951 december 12 Az amerikai sajtó számos olyan esetet ismertet, amelyek azt bizo­nyítják, hegy az amerikai impe­rialistáknak Koreában kirobbantott háborúja és az új világháborúra való lázas előkészületek együtt járnak a dolgozók életszínvonala és demokratikus szabadságjogai el­len irányuló további támadásokkal. Ez pedig az amerikai népnek mind szélesebb rétegeit készteti arra, hogy felemelje tiltakozó szavát a háború és a fasizmus politikája ellen. Mint a Daily Worker írja, az „Amerikaiak Békehadjárata" nevű ezervezet országos bizottsága kam­pányt hirdetett meg. E kampány célja az, hogy egymillió aláírást gyűjtsenek arra a petícióra, amely követeli a nagyhatalmak értekez­letének összehívását a fennálló nézeteltérések rendezésé és a béke­egyezmény megkötése érdekében. A bizottság az amerikai néphez fel­hívással fordult, amely a többi közt hangsúlyozza, hogy a nagyhatalmak közötti békeegyezmény megkötése végetvetne a koreai vérontásnak és biztosítaná az álta'ános leszerelést, valamint az atomfegyver eltiltását. 417 tekintélyes közéleti, szakszer­vezeti és egyházi személyiség — kö?tük három teológiai iskola veze­tőbe. valamint az USA 43 állama különböző val'ásos szervezeteinek képviselői — levelet intéztek .Tru­man elnökhöz, amelyben felhívják, tegyen meg mindent ,a koreai há­ború megszüntetése és a fegyver­szünet megkötése érdekében, ami­nek a béke teljes visszaállítását kell eredményezni." ,,Mi teljes mérték­ben fölismerjük a megoldatlan problémák bonyolult voltát — Írja a levél. — Mindemellett az a vélemé­nyünk, hogy ha a kormány legfőbb gondjának t.ekinft»né a Koreában tartózkodó katonáink sorsáról és az r>ét> sorsáról való gondosko­dást. akkor azonnal megtalálhatná a vérontás megszüntetéséhez vezető utat." A nyilatkozatot aláírta. Emily Baloh, az 1946. évi Nobel-békedíj nyertese, Henry Cadbury professzor, az ..Amerikai Ba rátok Társasága" országos bizottságának elnöke, dr. Herbert pezork, a newtoni teológiai iskola elnöke, John Long. a Déli Keresztény Intézet elnöke. Pat Rice. az automobilipari munkások szak­szervezete 600. helyi csoportjának elnöke. Róbert Havinghurst, a chicagói egyetem tanára, James Wolfe, Utah állam legfelsőbb bíró­ságának főbírája és mások. Nemrég ért véget az USA keleti államai Haladó Pártjának konferen­ciája. A konferencia határozatilag követelte a „tüzet szüntess" azon­nali elrendelését Koreában. Egy másik határozat a nagyhatalmak közötti tárgyalások megindítását szorgalmazza. Seattleben, az „Amerikaiak Béke­hadjárata" washingtoni bizottságá­nak kezdeményezésére, békekonfe­renciát tartottak. A konferencia munkájában 424 küldött vett részt: munkások, farmerek, háziasszonyok, valamint szakszervezetek, néger és ifjúsági egyesületek képviselői. A konferencia megvitatta azokat a be­számolókat, amelyek ismertették a szakszervezetek, ' a nök, az ifjúság és a farmerek részvételét a béke­harcban. „A háborús gyújtogatok — je­lentette ki a konferencián Gretchen Kimple, az „Amerikai Ifjak Béke­hadjárata" nevű szervezet országos bizottságának tagja — el akarják pusztítani az ifjú amerikaiak csa­ládi tűzhelyeit, még mielőtt meg­alapítanák őket, Meg akarják a fiatalságot fosztani a munkához, a művelődéshez való jogtól és azt akarják, hogy az ágyútöltelék nem­zedéke legyen." A konferencia egy­hangúlag helyeselte azokat a hatá­rozatokat, amelyeket az országos békekongresszus 1951 nyarán foga­dott el Chicágóban. A különféle newyorki békebiaott­ságok közős nyilatkozatot, tettek közzé, amelyben december 4-ére békekonferenciát hívnak egybe. Ezen a konferencián résztvesznek i.iinden helyi békebizottság küldöt­tei, valamint minden olyan szerve­zet képviselői, amelyéket aggo­dalommal tölt el a növekvő hábo­rús veszély. A konferencia pro­grammot dolgoz ki, egy kampány indítására, amelynek célja 200.000 különleges postai levelezőlap kül­dése Truman elnöknek, amelyek alá­írói azt követelik, hogy adja bele­egyezését az öt nagyhatalom érte­kezletének egybehívásához, amelyen békés úton rendezhetnék a nemzet­közi problémákat. A metodista egyház békebizott­sága nyilatkozatot tett közzé, amely­ben követeli, hogy tiltsanak el minden tömegpusztító fegyvert, be­leértve az atombombát é3 minden­nemű baktériumfegyvert. A bizott­ság felszólította a világ kereszté­nyeit, kövessenek el mindent annak elérésére, hogy 1952-ben végre­hajthassák az általános leszerelést. Az amerikai sajtóban közölt szám­talan leMál is igen sok amerikai ember hangulatát tükrözi vissza. A Buffalo Evening News egy Koreában harcoló amerikai katona anyjának levelét közölte. A levélben ez áll: „Fiaink kérve kérnek ben­nünket, segítsünk nekik, hogy haza­juthassanak Koreából. Nem azért mert honvágy kínozza őket, hanem azért, mert nem tudják, hogy miért harcolnak ott." Egy vermonti asszony, a Rtith­land Herold szerkesztőségéhez kül­dött levelében azt írja: „Nem tudom megérteni, miért ül országunk népe ölbetett kézzel és miért engedi meg a kormánynak, hogy az ifjú ameri­kaiaknak újabb és újabb ezreit küldje elpusztulni Koreába. Én azt hittem, hogy Amerika a demokrácia országa, a szabad nép országa. Hát ez a .szabad nép' megengedi, hogy mindez tovább folytatódjék? Hát kormányunk valóban haszonleső po­litikusok kormánya, amely mellett a .szabad népnek' nincs többé semmi szava?" Az amerikai Daily Worker Róbert CambeU püspöknek, az első világ­háború veteránjának nyilatkozatát közli, aki egyebek közt kijelenti, hogy az amerikaiak' által kirobban­tott koreai háború „hallatlan bűn". Nem szabad elfelejtenünk, hogy a béke csak abban az esetben lehetsé­ges, ha hajlandók leszünk kompro­misszumra és bizonyos engedmé­nyekre, nevezzék bár ezt a háborús gyujtogatók .megbékélésnek'. Mind­az, arrýt már hcwszú idő óta hallunk — mondotta Kambell — nem a békére, hanem a háborúra való fel­hívás . . . Ha nem törtünk voina be Koreába, akkor nem lennének meg­gyilkolt koreaiak és kínaiak, nem pusztultak volna el óriási értékek és nem pusztult volna el a harctéren tíz- meg tízezer amerikai. A mi részünkről bűn volna, ha nem ten­nénk meg minden tőlünk telhetőt, annak megakadályozására, hogy ártatlan amerikai polgárokat a biz­tos halálba küldjenek. A Daily Worker 1951 november 26-i számában „Miért fegyverkezik a Wall Street" című cikkében Wil­liam Foster, az USA Kommunista Pártja országos bizottságának el­nöke kifejti, hogy a Wall Street bű­nös politikája, amely az új világ­háború kirobbantására irányul, vég­eredményben csak katasztrófába so­dorhatja az amerikai népet. „Az egyetlen helyes válasz, amelyet a Wall Streetnek e politikájára az USA széles néptömegei — de külö­nösen a legyőzhetetlen erejű szer­vezett munkásmogalom — adhat, az a sizilárd követelés legyen, hogy az Egyesült Államok járuljon hozzá az öt nagyhatalom — az USA, a Szovjetunió, Kína, Anglia és Fran­ciaország — konferenciájának egy­behívásához, abból a célból, hogy kidolgozzák a feltételeit egy áltlá­nos békeegyezmónynek, amely el­hárítja a világot fenyegető új há­«f!>ro?ü včazéiyét". A békés partok mentén Kalacsnál egyszeriben végetérnek a hatalmas donmenti mezők. A homokos, lankás parton hosszú kőgát emelkedik a magasba. Megérkeztünk a cimljan­szkajai tenger partjára. Valahol itt kell kezdő "nie a Volga—Don-csator­nának. Késő éjjel, amikor először né­zünk körül, Iljevka falu fényei és a 13-as zsilip lámpái ragyognak felénk. — Itt kezdődik a Don-csatorna, — mutat Nyikolaj Vilkov építésvezető az előttünk húzódó kéklő vízsávra, majd megmagyarázza, hogy a Don-vizét hat kilométer hosszúságban már ide­vezették az épülő csatorna medrében. Egy kis motoroshajó kővel megrakott uszályt vontat a csatorna építéséhez. A folyó és a csatorna hajlásában a Komszomol-ifjúság kivilágított 307-es iszapszivattyúja építi a földgátat a csatorna óránként váltakozó partja mentén. A hatalmas forgólapát a föld mélyén zajtalanul végzi munkáját. A föld felszínén előbb hatalmas repedés kígyózik, majd leomlik az egész föld­szegély, hogy a csőszerkezet magába szívja és 300 méterrel odébb a csator­na új partjára dobja a vízbemerült hatalmas homoktömeget. „Most emeljük ki az utolsó köbmé­tereket, — mutat a . homokos földre Alekszandr Korityin uszálymester, a műszak fjatal főnöke. — Három nap múlva befejezzük ezt a munkát. A mi i-szapszivattyúnk fogja elsőnek elérni a csatorna medrét! Jogos büszkeség csendül ki az ifjú komszomol szavai­ból. Korityin itt született Kalacsban, itt járt iskolába, s az építkezés megkez­déséig a helybeli javító-műhelyben dolgozott. Az építkezésen sokat fejlő­dött, sokat tanult. Csoportvezető, majd uszálymester lett. Ha itt végetér a munka, a sztálingrádi, majd a kujbi­sevi vízierőmű építéséhez vezeti iszapszivattyúját. A leendő tengerfenéken most juh­nyáj, majd egy kolhoz gépkocsija vo­nul keresztül. Kissé odébb, a fák alatt, nagy halom tégla és egy lebontott kemence kéménye látható. A kis sztyeppei kunyhó lakói már máshova költöztek, hiszen jövőre itt már ne< lágy szellő, hanem kéklő, tiszta víz fog kersztülzúgni a fák lombjai kö­zött. Száz és száz kolhozparaszt család, sok gép és traktorállomás, iskola, ál­lattenyésztőtelep, gyümölcsös, szőlő­kert, tíz és tízezer ember költözik el a Kalacs és Novoszelenovszk közti „elárasztott körzetből". Ezt a bánatot azonban könnyűvé teszi a jövő bol­dogságába vetett hit. A Don-menti Nyizsnye-Csirszkaja lakói, míg új lakótelepet építenek a régi falu közelében, gyakran emlege­tik, hogy a polgárháború idején, ami­ko, Vorosilov hadserege döntő harco­kat vívott ezen a tájon a fe-hérgár­dista csapatok ellen, a vörös katonák heves harcok közepette, a legnagyobb tűzben, kezdetleges eszközökkel épí­tettek itt hidat a Don fölött. Ez a nagyszerű forradalmi örökség köti össze a mostani építőket a „doni par­tok első építőivel". A régi helyén újat építeni — ebben rejlik az alkotó szov­jet emberek mindent legyőző ereje. Nyizsnye-Csirszkajában már alig néhány emeletes kőépület áll a régi helyén. A többit lebontották. Az utcá­kon tégla, kavics és deszkahalmok hevirnek. Az egyik sarkon lánctalpas­t.alÁor tűnik fel, fatalpon álló házat húz maga után. Eddig 964 házat köl­töztettek át a falu új telephelyére, köztük a mozit, a gép- és traktorállo­más műhelyeit, két iskolát, a kórházat és több napközi otthont. Az új lakó­telep északi és déli része között új hidat építenek. A postások már na­ponta kihordják a leveleket és az új­ságokat, az új utcák vízvezetékkel el­látott házaiba. — Húsz tanyát és falut költöztet­tünk át a kerületben, — mondja Fjo­dor Jakovlevics Szviridov, a kerületi pártbizottság titkára. — Azt lehetne hinni, nem könnyű dolog elszakítani a régi. megszokott földdarabhoz fűződő szálakat, — folytatja. De látja, mégis milyen szívesen és vidáman indult a nép az új helyre, mert hisz a jövő­ben, hisz a Pártban. A szovjetkormány valóban bőke­zűen gondoskodik az új falvak lakói­ról. Minden apróságért, gyümölcs­fáért, sövényért, kútért, kemencéért kárpótolja az átköltözőket. Megtéríti házuk és minden építményük árát. Fát, téglát, szekeret és gépkocsit bo­csát rendelkezésükre. Mennyire kü­lönbözik ezeknek az embereknek a sorsa azoknak a francia, olasz, török parasztoknak a sorsától, akiket az amerikai imperialisták kiűznek ottho­naikból, hogy haditámaszpontot épít­senek házaik helyére. Gépkocsink tovább halad dél felé, le, egészen a Don-partjáig. Mindenütt emberek által irányított gépek dolgoz­nak, hogy az emberiség hasznára új mederbe tereljék a Don évszázadok óta változatlan irányban folyó vizét. Az asztalon barátságosan duruzsol a szamovár. Meghitt hangulat árad a tágas szobában, amelynek uralkodó bútordarabja a hatalmas asztal. Ri­szolát Zahidova fürgén sürgölődik a teafőző körül és arcáról a boldogság, szeméből a meleg anyai szeretet su­gárzik, ahogy végignéz a nagy asztal körül összegyülekezett gyermekein, akik ilyenkor az esti órákban, a napi munka végeztével eljönnek a kedves otthonba. Már csaknem együtt van az egész család. A középső Zahidov fiú, Abdulahad, az Üzbég Tudományos Akadémia energetikai intézetének egyik osztályát vezeti. Két napja tért vissza Tahia-Tas-ból és most az illa­tos tea mellett magyarázza bátyjának, Fattahnak, hogy a tudományos ex­pedíció milyen értékes anyagot gyűj­tött arról a területről, ahol majd csa­torna épül, hogy megkönnyítse és megjavítsa a föld hozamát, új lehető ségeket nyisson a fejlődés különböző területein. Azután a Fergana folyóira tereli a szót; ez még kedvesebb témá­ja, mert évek óta dolgozik a Ferga­na-völgy villamosításáról szóló tudo­mányos munkán. Bátyja pedig, aki bányamérnök, éppen a Fergana-völgy termelőerőinek fejlesztésével foglalko­zik. Most elemében van a két fivér, érdekes, színvonalas vita kerekedik közöttük és beszélgetésünket az édes­anya simogató tekintete kíséri. Cseng a telefon ... Hakima, az idő­sebbik lány telefonál, hogy kissé ké­sőbb érkezik, mert rendkívüli munká­ja akadt. Riszolát Zahidova megszok­ta már az ilyen telefonüzeneteket, lánya közgazdasági mérnök, a tasken­ti városi tervhivatal vezetője, ezenkí­vül a közgazdasági főiskola spiran­turáján tanul, most dolgozik kandi­dátusi értekezésén. — van munkája elég! Itt van a család még egy tagja: Halima, az orvosi továbbképző főis­kola osztályvezető orvosa. Ahogy vé­getér a telefonbeszélgetés és a fiúk vitája elcsendesedik, bekapcsolja a rádiót. A bemondó az új híreket is­merteti és ezekből a hírekből egy bé­kés munkanap gazdag eredményei áradnak. Megkezdődött a gyapotszüret. Sok­ezer gyapotszedőgép dolgozik a földe­ken. Bazarbaj Nor matov, a kiváló gyapotszedőgépvezető a Béke Világ­tanács felhívásának aláírása után több mint kétszeres normál teljesített. A F-ergtpia és Hezeza széles ország­utat fehérlenek az újtermésű roppant gyapottömegektől. — A mirzacsulszki sztyeppén megint fellobogott a vil­lanyfény egy kolhozban, itt is világít már »Iljics lámpáját. — Hafiz Gani­jev, a legjobb üzbég acélolvasztár Ina két gyorsöntést végzett. — Megjeleni Gafur Guljam költő új verse, a béké­ről. — A taskenti »Elektrokábel« gyár határidő előtt teljesítette a Volga­Don-csatorna építőinek megrendelését. — A taskenti textilmunkások három­negyedéves feladatukon túl 2 millió méter kiváló minőségű anyagot szőt­tek. — A begevati fémkohászok, a csircsinszki vegyészek, a margelani selyemszövők békeműszakot tartottak. — Mindenfelé nagy lelkesedéssel fo­lyik a Béke Világtanács felhívásának aláírása... Igy bontakozik ki a rádió friss hí­rein keresztül sokszínű változatossá­gában az Üzbég Köztársaságban folt/ó építő és alkotómunka. Most a többi Zahidov gyermekre terelődik a szó. RiszoLát számára nincs kedvesebb téma, mint gyerekei­ről beszélni. Legidősebb fia, Abdulah, az Egészségügyi Tudományos Intézet igazgatója, Habiba lánya már évek óta a gyermek poliklinika főorvosa, Szattar, a legkisebbik fiú pedig Moszkvában tanul, a repülőiskola negyedéves növendéke. Igy ágazott szét a Zahidov-család. Az egykori földnélküli szegény béres özvegyének fiait, lányait a szovjet hatalom nevelte fel. Es a gyermekek az új élet építőivé, az új erkölcs, az áj eszmék hirdetőivé váltak. Taníta­nak és gyógyítanak, villanytelepeket építenek és új kincseket tárnak fel a föld méhéből, csatornákat és városo­kat terveznek, amelyek — nincs mesz­sze az idő — felkerülnek a színes térképekre. A meghitt otthonba látogató érke­zik: a körzeti bizottság tagja, aki alá­írásokat gyűjt a Béke Világtanács fel­hívására. Bekopogtatott a taskenti Puskin utcába lévő Zahidov-házba is. A fiúk és lányok már aláírták a fel­hívást a munkahelyükön. A körzeti bizottság tagja most leteszi az ivet az üzbég asszony elé és Riszolát Za­hidova sugárzó arccal írja nevét a sok-sok aláírás mellé... KAMIL FAJZULIR Az üzletek nyitási és zárási ideje a karácsonyi és újévi vásár napjaiban A belkereskedelmi minisztérium az üzle ek nyitási és zárási idejét a ka­rácsony előtti s utáni csúcsforgalmi időszakban a következőképpen sza­bályozta: December 16-án, vasárnap reggel 9-től déli 12.30-ig és fél kettőtől 5 óráig nyitva lesznek az összes üzle­tek, amelyek nem élelmiszereket áru­sítanak. Az élelmiszerüzletek közül csupán a csemegeüzletek és cukorka­üzletek, valamint cukrászdák lesznek nyitva, még pedig a járási Nemzeti Bizottságok rendelete szerint két mű­szakban. A virágüzletek délelőtt 9— 12-ig, délután fé 2-től 5-ig lesznek nyitva, a könyvüzletek és gramofon­üzletek pedig 6 óráig. Szombaton, december 22-én minden üzlet nyitva lesz délután is. Még pe­dig 2-től 6 óráig. Vasárnap december 23-án minden üzlet nyitva lesz dél­előtt 9-től 12 óráig és délután 2-tői 6 óráig. A fodrászüzletek délelőtt 8­tói délután 1 óráig maradnak nyitva. A különleges tejüzletek vasárnap zárva lesznek. Hétfőn, december 24­én ieggel 7-től 11 óráig nyitva lesz­nek a tejcsarnokok, ahol kenyér és sü­temény is lesz. Sze dán, 26-án a ren­des eladási időben minden üzlet nyit­va lesz. Szombaton, 29-én szintén dél­előtti és délután árusítás is lesz. Va­sárnap, 30-án csak a cukrászüzletek maradnak nvitv', valamint azok az üzletek, amelyek vasárnap- és ünnep­napon amúgyis nyitva vannak. Hét­főn, 31-én reggel 8-tól délután l-ig nyitva lesznek az összes tejcsarnokok és élelmiszerüzletek, déli 12 óráig a fodrászüzemek is. Kedden, január 1-én csupán a cukorka- és cukrászda­üzletek maradnak nyitva. A vendéglők az állomási étkezde kivételével, hétfőn este 5 órakor be­zárhatnak, az ünnepek alatt azonban nyitvama, adnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom