Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-09 / 289. szám, vasárnap

1951 december 0 Egy-két megjegyzés a háztáji gazdálkodásról Eii tigyelenioe vészük EFSz-eink gazdálkodásának eredményeit, láthat­juk, hogy az esetleges rossz eredmé­nyek oka nagyon sok esetben a ház­táji gazdálkodásra kiosztott földek nagy terjedelme. Ezért nagyon fontos, hogy a háztáji gazdálkodás kérdésé­vel egy kicsit többet foglalkozzunk. A szövetkezetek háztáji gazdálkodá­sával már a CsKP Közpotni Bizott­ságának februári ülése foglalkozott és megadta számunkra az irányvonat lat, amelyet részletesebben kell ele­meznünk. A háztáji gazdálkodás megkönnyíti a földművesnek az egyéni gazdálko­dásról a szocialista mezőgazdasági nagytermelésre való áttérését és cél­szerűen összekapcsolja a földműves egyéni érdekeit a közösség, az egész dolgozó nép érdekeivel. A háztáji gazdálkodás terjedelmét a taggyűlés állapítja meg. A földek terjedelmének megállapításánál fi­gyelembe kell venni a talaj minőségét és más további helyi feltételeket. A háztáji gazdálkodásba beleszámítanak a nagyobb terjedelmű kertek is. De semmiesetre sem szabad a háztáji gazdálkodásra használt földnek a fél hektárt túlhaladnia. Ebben csupán a hegyvidékek képeznek kivételt. A sző­lő és zöldségtermelő vidékeken a ház­táji gazdálkodásnak még a 0.30. de legtöbbszőr 0.40 hektárt sem szabad túlhaladnia. A háztáji gazdálkodást sok szövet­kezeti tag, sőt még a népi közigaz­gatás is sok esetben helytelenül ér­telmezte. Tőbb olyan EFSz van, amelyben a háztáji gazdálkodás céljából a szö­vetkezeti . tagoknak kiosztott földterü­let meghaladja a szövekezet szántó­területének 10—15 százalékát. A szö­vetkezeti tagok több esetben nagyobb kiterjedésű földet kaptak háztáji gaz­dálkodásra, mint amennyi földdel a szövetkezetbe beléptek, mert aaok a szövetkezeti tagok is részesültek ilyen földjuttatásban, akik más munkahe­lyeken dolgoznak és a szövetkezetbe a megalakuláskor azért léptek be, hogy azt megszilárdítsák. A háztáji gazdálkodások arányta­lan nagysága zavart okoz a szövet­kezeti tagoknak az EFSz-ben végzett munkájában. Sokan azért maradnak ki a közös munkából, mert minden törekvésük az, hogy elsősorban a ház­táji gazdálkodásra meghagyott föld legyen elsőrendűen megművelve. Ugyancsak a háztáji gazdálkodásra meghagyott földnek akarják a leg­több istálló és műtrágyát juttatni. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, ha a szövetkezeti munkák el­végzésében a tagok lekésik az agro­technikailag legalkalmasabb időpon tot és egyáltalán az -^agrotechnikai intézkedéseket elhanyagolják, a szö­vetkezeti táblákra kevés műtrágya és istállótrágya jut stb. Ilyen esetekben aztán a szövetke­zeti tagok munkafegyelme is meg­lazul, ami egyben a szövetkezet ter­melési eredményének csökkenését is maga után vonja. Ezt a helytelen tünetet el kell távolítani a legrövidebb időn belül, mégpedig állandó és fokozott meg­győző munkával. A szövetkezeti ta­gokat a taggyűléseken és egyéni be­szélgetések folyamán meg kell győzni arról, hogy háztáji gazdálkodás nem lehet a szövetkezet kárára, mert ez egyúttal külön-külön minden egyes szövetkezeti tag kárát is jelentené. Fontos, hogy ebbe a meggyőző te­vékenységbe bekapcsolódjanak a népi közigazgatás szervei is, hogy így ele­jét lehessen venni a szövetkezeti gaz­dálkodási rendben bármilyen zavarok beálltának. A nagymegyeri igazgatósághoz tartozó állami gazdaságokon december közepére befejezik a mélyszántást is A nagymegyeri állami birtokon nemrég gyűlést tartottak, amelyet az igazgató elvtárs vezetett. A gyűlésen jelenvoltak a járási és kerületi elöl­járók is. Az igazgató elvtárs beszámolójában rámutatott arra, milyen fontos az, hogy az őszi mélyszántást mennél előbb beíejezzük, mert csakis igy lehet megteremteni a jövő évi jó termés alapját. Ezután áttért a<z egyes gaz­daságok viszonyainak ismertetésére. Mindenekelőtt a füsi gazdaság volt intézőjének esetét emiitette, aki munkáját ha­nyagul végezte és minden más ér­dekelte. csak ötéves tervünk teljesí­tése nem. Hányszor előfordult, hogy nem volt ember a gazdaságban, aki a tehene­ket megfejte volna, de az intéző úr mindezzel nem törődött. A közösség vagyonát veszélynek tette ki és szabo­tálta a termelést. Sőt nemcsak, hogy maga nem dolgozott, hanem még a traktorosoknak és másoknak is elvette kedvét, akik dolgozni akartak. De hála a munkásság éberségének, ezt a szahotálót is utolérte a mun­kásosztály igazságot osztó keze. funkciójából kidobták és megkapta büntetését. A füsi gazdaság új intézője, még csak pár napja vezeti a gazdaságot, munkábaléptekor fogadalmat tett, hogy a hátramaradott munkák beho­zása érdekében mindent megtesz. De egészen más a helyzet Ojma­joron. Itt az öszi munkákat már tel­jesen befejezték, csupán pár hektár mélyszántás van hátra, amit azon­ban az intéző kötelezettségvállalá­sa szerint december 10-ére teljesen elvégeznek. Ezen a gazdaságon külön ki kell emelni Matlaki István traktorost, aki olyan munkát végez, amilyent egy öntudatos dolgozótól el lehet várni. Ezzel szembert azonban meg kell említenünk Lakatos Péter traktorost is, aki munkáját gondta­lanul és hanyagul végzi. A munká­sok sok esetben a késő esti órákig vártak rá a földön, hogy hazaszál­lítsa őket, de a traktorosnak eszébe sem jutott, hogy kötelességét telje­sítse és kimenjen a munkásokért. A vrblnai gazdaságon már az ösz­szes őszi munkákat elvégezték, csupán egy kis mélyszántás van hátra. Ha­sonló a helyzet a jánosteleki gazdaságon is, ahol azonban a mélyszántást csak de­cember 15-ig fogják tudni befejezni. Meg kell dicsérnünk Teplickí Sán­dor és Bíró Márton traktorosókat, akik nagy érdemeket szereztek az őszi munkák gyors befejezésében. Napi teljesítményük 18 hektár volt. Traktoraik karbantartásáról példá­san gondoskodtak, ami arról tanúsko­dik, hogy a közösség vagyonát saját vagyonuknak tekintették és úgy vi­gyáztak rá, mint a jó gazda vigyáz dolgaira. A következő gazdaság Peténypusz­ta. Itt a mélyszántáson kívül még a trágyakihordás is el volt részben ma­radva, amit azonban december 8-ig befejeztek. Az igazgató elvtárs beszámolója után Árvái elvtárs a Párt járási ve­zetőségének elnöke beszélt. Arvai elv­társ visszaemlékeztette a munkásokat Zápotocký elvtárs beszámolójára, aki rámutatott a munkásság életszínvona­lának rohamos emelkedésére és az ez­zel járó igények szaporodására. Arvai elvtárs elmondotta, hogy csakis akkor biztosíthatjuk magunknak a jobb éle­tet, ha munkánkat fokozzuk. Ehhez pedig elkerülhetetlenül szükséges tud­nunk azt, hogy ma már nem a kapi­talista urakra, hanem saját magunk­iak, saját magunkén dolgozunk. Arvai elvtárs ezekután rámutatott arra, mennyire megváltoztak a viszo­nyok a nagymegyeri állami birtokon, amióta Strbka elvtárs vette át az igazgató funkcióját. Mennyire fontos a szilárd vezetés, arra Arvai elvtárs a füsi példát hozta fel. Kifejtette, hogy ha Füsön a Párt és az üzemi tanács keményebben tartotta volna ke­zében a gazdaság ügyét, a volt intéző botrányos esetei nem fordulhattak vol­na elő. PAL KALMAN Nagymegyer UJSZ0 — Az aratás óta 550 új taggal növekedett a gútai EFSz taglétszáma A gútai Egységes Földműves Szö­vetkezet a tavaszi és nyári munkák­nál nehézségekkel küzdött. • Ezek a nehézségek abból indultak ki, hogy nagy volt a földterület és munkaerő­hiány mutatkozott. A második nagy hiba abból származott, hogy a szö­vetkezet vezetői még nem rendelkez­tek kellő' tapasztalattal. A nehézsé­gekkel küzdő szövetkezeti gazdálko­dás még így is jóval nagyobb jöve­delmet biztosított a tagoknak, mintha egyénileg művelték volna földjeiket^ Ezt bizonyítja az a tény is, hogy aratás óta a gútai Egységes Földmű­ves Szövetkezet 550 új taggal szapo­rodott. Ennyi kis- és középföldmüves hagyott fel a maradi gazdálkodással és lépett rá a szövetkezeti gazdálko­dás útjára. Vandlík Pál 6.5 hektáros gazda kijelent'", hogy ő nem azért lépett a szövetkezetbe, mert beszolgáltatási kötelezettségét nem tudta teljesíteni. Vandlik Pál a 6.5 hektár földje után beszolgáltatási kötelezettségének min­denből 100 százalékra eleget tett. A kenyérre való is meg volt egész csa­ládja részére, csakhogy éjjel-nappal kellett gürcölnie érte. Vandlik Pál a szövetkezeti gazdálkodásban meglátta azt, hogy kevesebb munkával is ter­melhet annyit, sőt többet, mmt amennyit idáig termelt. Az őszi munkákban már mint szö­vetkezeti tag vett részt és legfonto­sabb dolgának tartja, hogy a szövet­kezetet jó munkájával minél virág­zóbbá tegye. De nemcsak Vandlik Pálnak ez a célja, hanem a szövetke­zet minden dolgozójának is. A belé­pett új tagok elhatározták, hogy a szövetkezetben előforduló hibákat a régi tagok segítségével iparkodnak teljesen kiküszöbölni. Az új tagokkal megerősödött szö­vetkezet az őszi munkáknál megmu­tatta, hogy megértették az idejében elvégzendő ^munkák fontosságát. A termés betakarításánál és az őszi ga­bonafélék vetésénél ezt be ls bizonyí­tották. Egy csapásra betömték a reak­ció száját nem tűrve, hogy a kulákok és a reakciósok rajtuk köszőrüljék nyelvüket. Megde.mesztették az osz­tályellenség ábrázatán a gúnyos mo­solyt, amivel a kezdet nehézségeivel küzdő szövetkezetre néztek. A szö­vetkezet ellenségei ugyanis azt jósol­gatták, hogy megtermett bár a krump­li, a répa, meg a kukorica, de kl fogja azokat betakarítani? Azt Is beszélték, hogy az őszi vetéseket még tavaszig sem bírják befejezni. Csakhogy a kis- és középgazdák százaival megerősödött szövetkezet megcáfolta a reakció hangját. A kár­örvendő és sajnálkozó ábrázatokra a csodálkozás és düh félreismerhetet­len jelei ültek. Jó munkaszervezéssel bebizonyította a szövetkezet, hogy a legutolsó szemig minden termést ren­des időben betakarítottak. Az ősziek vetése sem tartott tavaszig, mert jó pár héttel ezelőtt már be is fejezték. Az őszi vetések befejezése után a szövetkezet erős ütemben fogott a mélyszántáshoz. Céljuk az, hogy mi­nél nagyobb területen végezhessék el a mélyszántást, mert ezzel nagyban hozzájárulnak a jövő évi termésho­zam emeléséhez s a tavaszi munkála­tokat is lényegesen megkönnyítik. A mélyszántás mellett trágyahor­dással is foglalkoznak. Megtörtént már az 1952-es gazdasági évre a normák megállapítása is. Az ez évi tapasztalatok alapján közösen állapí­tották meg a munkanormákat. Erős viták fejlődnek ki minden egyes mun­kafaj normamegállapításánál. A szövetkezet már a téli időszakra is megcsinálta a tervet. Pontosan ki­tervezték, mit fognak csinálni, míg a gazdasági munka lényegében szüne­tel. E terv szerint az istállókat meg­javítják és rendbehozzák a gazdasági gépeket, hogy tavasszal azután hasz­nálható gépekkel foghassanak hozzá a munkához. Azonkívül a szövetkezeti tagok lovainak igénybevételével a CSD-nek is segítenek a cukorrépa el­szállításában. A vasút mellé hordott répát vagonokba szállítják. Ezzel a munkával a szállítást lényegesen meggyorsítják és így szép pénzt is keresnek. A szállítást végző szövet­kezeti tagok naponta 200—250 koro­nát is megkeresnek. Ha Qútán járunk, érdemes egy pil­lantást vetni a községtől alig pár ki­lométerre épült Ifjúsági Falura. A modern házakból álló, alig kétéves múltú község helyén nemrégen még legelő volt. Kik is építették ezt a fa­lut? Mint már a neve is mutatja, az ifjúság. Az 1949-es évben 17 fiatal CsISz-tagnak az agyában született meg a gondolat, hogy egy újtípusú szocialista falut építenek. S alig pár év alatt a legelőnek használt terü'eten felépüli az It úság Faluja Van ott minden, amire a falunak szüksége van. Van külön traktorállo­mása is, melynek segítségével a falu fiatal lakói tervszerű szövetkezeti gazdálkodást folytatnak. A falu lakói az aratási munkákat a komáromi traktorállomás traktoristái­val és aratógépkezelőivel kezdték meg. A fiatal dolgozók nem voltalt megelégedve a traktorállomás dolgo­zóinak munkájával, látták, hogy a munka nem úgy megy, ahogy azt egy szocialista falu dolgozói kívánják. Nem nézhették tovább a benzin- és idő pazarlását, a komáromi traktorállo­más alkalmazottait leszállították a gé­pekről és saját maguk foglalták el a gépeken a helyüket. A jó termésho­zam még nagyobb munkakedvre buz­dította a közben megszaporodott GsISz-tagokat s az őszi munkákhoz nagy lendülettel fogtak hozzá. Az őszi munkák mielőbbi elvégzése céljából megszervezték a szocialista munka­versenyt, amely nagyban elősegítette a fiatal szövetkezeti tagok munkáját, s az amúgy is állandóan tettrekész fiatal szövetkezeti tagok erejét meg­kétszerezte. Minden egyes munka­csoportnak az volt a célja, hogy a versenyből győztesként kerüljön ki. Juhász Gyurka csoportjának is az volt a célja, hogy első legyen az őszi munkaterv teljesítésében. De Ju­hász Gyurkát és csoportját más ter­vek is buzdították. A Juhász-csoport tervbe vette, hogy mielőtt bevonulnak a népi hadsereg kötelékébe, őszi fel­adatukat 100 százalékban teljesíteni fogják. A csoport fáradságot nem is­merve küzdött az önként kitűzött cél eléréséért. Izgatottan számolták a napokat, hogy- mennyi van még hátra a bevonulásig. A gyorsan tovatűnő napok még nagyobb iparkodásra buz­dították a nemes célért küzdő fiatalo­kat. Már csak 5 nap, mondogatták egymás között, — s végül eljött az utolsó nap ls. A kitűzött cél teljesí­téséé, t küzdő brigád büszkén jelen­tette, hogy vállalt kötelezettségüknek eleget tettek. Igy került Juhász György és csoportja a bevonulás előtt a versenybenálló munkacsoportok élére Azután pedig nyugodt szívvel vo­nultak be katonának, mert tudják, hogy megtették kötelességüket az Ifjúsági Falu többi dolgozóiért. Meg vagyunk győződve, hogy ez a lelkes csoport ugyanúgy megállja helyét a hadseregben ls, mint a munkában s tagjai példás katonáivá válnak nép­hadseregünknek. Juhász Györgyék megállták helyüket az építés frontján, ahol szorgalmas munkával építették a jobbb jövőt s ugyanígy majd a nép­hadseregben is, ha kell, fegyverrel a kézben megvédik a hazáját építő dol­gozó nép nyugalmat bármilyen be­avatkozók ellen. SZARKA ISTVÁN. Meddig engedik még Fiizi urat és társait basáskodni a komáromi járásban? A dolog Keszegfalun történt." A fő­szereplők Nagy Tibor. Füzt Sándor és Forgács Miklós. E három jómadár földterületük szerint nem is látszik kuláknak, de gyümölcsösük szerint nagyobb kulákok a 20 hektáron felüli kuláknál is. Miért? Vegyünk csak pél­dául egy 30 hektáros kulákot. Hogy tudna az csak hulladékból 1 milliós hasznot kihozni, mint ahogyan ez a Fűzi Sándor tervébe volt iktatva. Fűzi Sándor és társai elhatározták, hogy a gyümölcsből, amit már senki nem hajlandó megvenni, pálinkát fognak főzni. Fűzi Sándor, a három gazem­ber között a legnagyobb, tervet készí­tett a pálinka főzésre. A terv elkészü­lése u'án dagadó mellel állt barátai elé. Először a levitézlett őrnagy cse­metének, Nagy Tibornak számolt be a tervről. vNézze Nagy úr — mon­dotta Fűzi — a tero elkészült, egy év alatt 1 millió korona tiszta haszon fogja ütni markunkat«. A terv Forgács Miklósnak is' tet­szett. Hogyisne, mikor iv ászát ra is volt kilátás. A hulladékgyümölcsből meg is főz­ték a pálinkát. Természetes, ezt el is kellett adni. A munkából hazatérő munkásokat egymásután elkapkodták és nyájas szavakkal csalogatták be a pálinka-barlangba. Ott aztán kérés nélkül adták a féldeciket az áldoza­toknak. A hálójukba akadt emberek részegre itták magukat. Ekkor aztán a tudós Fűzi Sándor fogta a ceruzát és a papírt. A behálózott embernek csak akkori esett le az álla, mikor Fűzi úr tiszteletteljesen bejelentette, hogy az elfogyasztott italért mennyit kell fizetni. Ha a szerencsétlen ember megkérdezte, hogyan kerülhet ennyibe a pálinka,. Fűzi úr készségesen meg­magyarázta: egy féldeci 40 Kčs, 5 féldeci 200 Kčs. Igy zsarolták Fűzi úr és barátai azokat az embereket, akik pénzüket becsületes munkával keresték meg. Keszegfalun bizony sok esetben meg­történt, hogy a munkából hazatérő munkás napi keresete egyenesen a kulák társaság zsebébe vándorolt. A három jómadár természetesen dol­gozni nem akart, könnyebb volt ilyen alattomos úton kihúzni a munkások zsebéből a pénzt. Csakhogy az ilyen piszkos munka nem tarthat örökké. Fűzi urékra fel­figyeltek a hatóságok és keresztülhúz­ták a gondosan kidolgozott tervet. A jó pálinka oda került, ahol már nem a kulákok zsebeit fogja megtölteni. Csak az a hiba, hogy Fűzi úr, a tehet­séges tervező nincs még ott, ahová való. Érdekes dolog az is, hogy az ilyen gazembereket, munkakerülőket, ahogy a faluban nevezik őket, még a komá­romi földműves raktárszövetkezet al­kalmazottja, Shulec úr is segíti a fe­ketézésben. Az alább felsorolt tények ezt az állítást pontosan igazolják. A komáromi gazdasági iskola gyü­mölcsfacsemetéket adott át a földmű­ves raktárszövetkezetnek, mivel az is­kola nem fog a jövőben gyümölcsfa neveléssel foglalkozni. A gyümölcsfa­csemeték Shulec úr kezébe kerültek, hogy azokat az Egységes Földműves Szövetkezeteknek, vagy egyénileg gaz­dálkodó kis- és középföldműveseknek eladja. Shulec úr gyorsan megoldotta a dolgot, mégpedig anélkül, hogy fel­hívta volna az EFSz-ek és a kisgaz­dák figyelmét a vásárlási lehetőségre. Elszaladt gyorsan a három jómadár­hoz Keszegfalura. Tudomására adta barátainak, hogy a földműves raktár­szövetkezetben hivatalos áron annyi facsemetét vehetnek, amennyit csak akarnak. A három csirkefogó természetesen kapott az alkalmon és azonnal meg­vett 300 darab facsemetét. A facseme­ték mögött jó üzletet láttak, mert arra számítottak, hogy megkapják a fiatal fákat hivatalos áron és alkalom­adtán jó nagy nyereséggel túladnak rajtuk. Shulec úr nemtörődömsége vagy szándékos cselekedele miatt a kisgazdák vagy szövetkezeti tagok, ha gyümölcsfához akarnak jutni, vehet­nek majd a három spekulánstól két­szeres áron. Ezt azonban nem szabad megengedni és a spekuláns kulákban­da, valamint Shulec úr körül rendet kell teremteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom