Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-08 / 288. szám, szombat

1951 december 8 I1JSZ0 Ä Szovjetunió képviselője ismét tiltakozott a nyugati hatalmak kísérlete ellesi, hogy az ENSz felhasználásával akadályozzák az egységes, békeszerető és független Németország megteremtését Az ENSz különleges politikai bizottsága december 4-i délelőtti ülésén megkezdte annak a kérdésnek tárgyalását, amelyet „az Egyesült Nemezetek Szervezet felügyelete alatt működő pártatlan nemzetközi bizottság kinevezése abból a célból, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban, Berlinben és Németország szovjet övezetében egyidejűleg megállapítsa, vájjon megvannak-e mindezekben a körzetekben a valóban szabad választások megtartásának feltételei" elnevezés alatt kényszerített rá a közgyűlés napirendjére az angol-amerikai tömb. A december 4-i ülésén elsőnek Lloyd angol küldött szólalt fel, aki a három nyugati hatalom küldöttsége nevében a valóságos helyzet elferdítésével azt állította, hogy a bonni kormány egész Németországban szabad, demokratikus választások megtartására törekszik. Azt hangoztatta, hogy az ellenőrzésben sem a Németországot megszálló négy hatalomnak, sem a németeknek nem szabad résztvenniök. Lloyd végül kijelentette, hogy az angol küldöttség nem ellenzi a Német Demokratikus Köztársaság képviselőinek az ENSZ-be való meghívását. Ezután Pakisztán küldötte határozattervezetet nyújtott be, amely indítványozta, hívják meg Nyugatés Kelet-Németország képviselőit nézeteik kifejtése céljából. Az USA Brazília, Görögország és Columbia küldötte támogatta ezt a javaslatot. Sarper, a bizottság török elnöke kijelentette, hogy az általános vita folytatása helyett a pakisztáni küldöttség határozattervezetét kellene megtárgyalni. Malik elevtárs, a Szovjetunió küldötte, erélyesen tiltakozott az elnök javaslata ellen. Kijelentette, hogy a három nyugati hatalom által megvizsgálásra előterjesztett kérdést a maga egészében nem lehet mesterségesen elválasztani a pakisztáni küldöttség határozattervezetétől. Hozzátette: az elnök Anglia, az USA és Franciaország küldötteinek lehetőséget nyújtott arra, hogy teljesen és minden korlátozás nélkül kifejtsék felfogásukat, most pedig meg akarja fosztani felfogásuk kifejtésének lehetőségétől azokat a küldöttségeket, amelyek sem Malik elvtárs: a három hatalom javaslatával, sem pedig a pakisztáni küldöttség javaslatával nem értenek egyet. A lengyel küldött szintén tiltakozott az elnök ügyrendi mesterkedései ellen és kijelentette, hogy a kérdés lényegét érintően mindaddig semmit sem lehet tenni, amíg a német probléma rendezésében leginkább érdekelt országok, közöttük a Szovjetunió és Lengyelország nem nyilatkoznak. Az elnök ennek ellenére szavazásra tette fel a kérdést, s az angol-amerikai tömb küldötteinek szavazatával elfogadták a pakisztáni határozat-tervezet megtárgyalását. Csehszlovákia tiltakozása után Egyiptom küldötte kijelentette, hogy az elnök javaslata ellen szavazott, mert helytelennek tartja a tárgyalt kérdés mesterséges kettéosztását. A délutáni ülés elején a bizottság elnöke meggondolta magát és kijelentette, hogy a Szovjetunió küldötttének is joga van megmagyarázni küldöttségének álláspontját. „Soronkívül" megadta a szót a szovjet küldöttnek. A Szovjetunió határozottan tiltakozik az ellen, Siogy a német népre akarata ellenére, m nemzetközi bizottság gyámságát erőszakolják Malik elvtárs bevezetőül rámutatott: az USA, Anglia és Franciaország a szó szoros értelmében a potsdami értekezlet másnapján megkezdte a potsdami egyezmény megszegését, Németország kettészakítását és egy új háború előkészítését Nyugat-Németország részvételével. Ezután így folytatta: Az Amerikai .Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, azzal, hogy az ENSZ-ben felvetik Németország kérdését, megakadályozni remélik az egységes, békeszerető és független Németország megteremtését. Az a javaslat, hogy alakítsanak Németországgal kapcsolatban ENSZ bizottságot, teljesen indokolatlan, mert ez a kérdés nem tartozik az ENSZ hatáskörébe és nem lehet megvitatás tárgya a közgyűlésen. Emlékezetetni kell arra, hogy egész sor nemzetközi egyezmény van, amelyeket a nagyhatalmak képviselői Írtak alá és amelyek pontosan meghatározzák, hogy a német kérdés megvitatása és eldöntése csak ezekben az egyezményekben megállapított rendben történhetik. Rá kell mutatni arra is, hogy a potsdami értekezleten hozott határozatok kimondják: a Németországot megszálló hatalmak „egymással megegyezve teszik meg most és a jövőben a szükséges intézkedéseket, hogy Németország többé sohase fenyegethesse szomszédait, vagy a világ békéjét". A potsdami határozatok előírják azt is, hogy „a németországi ellenőrző mechanizmusra vonatkozó egyezménynek megfelelően Németországban a főhatalmat a Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország fegyveres erőinek főparancsnoka gyakorolja, mindegyik a maga megszállási övezetében, kormánya utasításai alapján és együtttesen is — hangsúlyozom: együttesen is — azokban a kérdésekben, amelyek egész Németországot érintik" ... A Németország vereségéről szóló nyilatkozatban, amelyet 1945 június 5-én a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselője Irt alá, az áll, hogy a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya „veszi át a fő hatalmat Németországban" és hogy ennek a hatalomnak a gyakorlásában az említett kormányok „olyan intézkedéseket foganatosítanak, beleértve Németország teljes lefegyverzését és demilitarizálását, amelyeket szükségesnek tartanak a jövendö béke és biztonság szempontjából". Ilymódon a négy nagyhatalom ezen külön nemzetközi egyezményei és szerződései következtében Németország egész kérdése azoknak a kormányoknak a döntése alá tartozik, amelyek felelősséget viselnek Németország megszállásáért és nem tartozhat semilyen más elbírálás alá. Nem először találkozunk azzal a kísérlettel, hogy az ENSZ-t bevonják a német kérdés megvizsgálásába. Ilyen kísérlet történt 1948 őszén. Ez a kísérlet akkor vereséget szenvedett. A három hatalom javaslata Németország kérdésének a közgyűlés napirendjére való tűzéséről nyilvánvaló és durva megsértése az alapokmány 107. cikkelyének és következésképen megsértése azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket nemzetközi szerződésekben vállaltak. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya, amikor javasolja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetése alatt nevezzenek ki nemezetközi bizottságot azért, hogy megvizsgálja Németországban, megvannak-e ott a feltételek össznémet nemzetgyűlési választások megtartására, úgy tekint Németországra, mint kultúrálatlan, jogtalan és elmaradt gyarmatra, ahol nincsenek politikai pártok, ahol korábban nem voltak parlamenti választások, i Az ilyen javaslat szerzői a német népre ügy tekintenek, mint elmaradt nemzetre, amelynek arra van szüksége, hogy gyámságot létesítsenek felette és megtanítsák, hogyan kell parlamenti választásokat tartani. A Németországról való ilyen nézet szükségszerűen megalázza a német nép nemzeti méltóságérzetét. Természetesen a szovjet küldöttség nem egyezhet bele, hogy a három hatalom így bánjon Németországgal és a német néppel. A német nép — folytatta Malik elvtárs — egységesen támogatja a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának a bonni szövetségi parlamenthez ez év szeptember 15-én intézett felhívását, amelybein a Német Demokratikus Köztársaság javasolja a Német Demokratikus Köztársaság képviselőinek és Nyugat-Németország képviselőinek össznémet tanácskozását két kérdés megvitatására: szabad össznémet nemzetgyűlési választások megtartása az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megalakítása érdekében és a Németországgal való békeszerződés megkötésének gyorsítása. Midőn a bonni kormány — majdnem két héttel később — szeptember 27 -én közzétette nyilatkozatát és a 13 ponttól tette függővé a Német Demokratikus Köztá.saság népi kamarája felhívásának elfogadását, a népi kamara válaszul közölte, hogy a szövetségi parlamentnek az össznémet választások feltételeire vonatkozó javaslatai többségükben elfogadhatók. Malik elvtárs a továbbiakban ismertette a Német Demokratikus Köztársaság sorozatos erőfeszítéseit az össznémet választások előkészítésére. Rámutatott, hogy az NDK kormánya bizottságot létesített az össznémet választások választási törvényének kidolgozására. Ez a bizottság november 6-án tartotta első ülését, amelyről közleményt adott ki. A közlemény a többi között rámutat, hogy Aienauer, továbbá az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterének Párizsban közzétett nyilatkozata, amely szerint az Egyesült Nemzetek közgyűlésének kell megállapítani, „tarthatók-e egyidejűleg szabad választások a szövetséges köztársaságban, Berlinben és Németország szovjet övezetében", ellentétben áll a német n-'p akaratával. A német nép számára az össznémet választások megtartásának kérdése vitán felül álló és csupán arról lehet tárgyalni — mondja a közlemény —, hogy a Nyugat-Németország és KeletN metország képviselőinek össznémet tanácskozásán megegyeznek a választások feltételeinek és a választási törvénynek kérdésében. Malik elvtárs ezután Ismertette, hogy a bizottság véleménye szerint a választási törvény számára a weimari köztársaság 1924. III. 6-i választási tö. vényét, kell alapul venni. Majd így folytatta: Teljesen világos, hogy Németország egyesítésének terén nagy lépés lenne, ha a bonni kormány és a három nyugati megszálló hatalom elfogadná a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatát. Ezután Malik elvtárs a következőket jelentette ki: A szovjetkormány helyesli a német demokratikus erőknek a javaslatait, amelyek össznémet nemzetgyűlési választások útján egységes demokratikus, békeszerető Németország megteremtésére törekszenek, továbbá indítványozzák, hogy Németországgal mielőbb kössék meg a békeszerződést és valamennyi megszálló csapatot vonják ki Németországból. A Szovjetunió^ támogatja a javaslatokat és úgy véli, hogy már régen el kellett volna hárítani minden akadályt annak útjából, hogy a német nép választott képviselői közös asztal mellé fiijenek és megtárgyalják az országuk számára létfontosságú kérdéseket: az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését, valamint a békeszerződés megkötésének meggyorsítását. Emlékeztetni lehetne, hogy a szovjetkormány már 1947 őszén a külügyminiszterek tanácsának ötödik ülésszakán javasolta a Németországgal kötendő békeszerződés kidolgozásának haladéktalan megkezdését. A Szovjetunió küldöttsége határozottan tiltakozott e kérdés további halogatása ellen. Szovjetunió javasolta, hogy a négy hatalom kormánya két hónapon belül terjessze a külügyminiszterek tanácsa elé a Németországgal kötendő békeszerződés alapjainak tervezetét. A szovjet küldöttség javaslata azonban nem talált támogatásra az amerikai, angol és francia küldöttség részéről. Az USA, Anglia és Franciaország állásfoglalása a londoni tanácskozáson lehetetlenné tett minden haladást Németország egységének újjáteremtése terén. Mi több, e hatalmak .kormányai Németországra megszállási statutumot erőszakoltak rá, hogy ezzel a statútummal helyettesítsék a békeszerződést és határozatlan időre meghoszszabbítsák a megszállási rendszert. Emlékeztetni lehetne továbbá arra is, hogy 1949-ben a szovjetkormány a Külügyminiszterek Tanácsának párizsi ülésszakán ismét felvetette a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítése meggyorsításának kérdését. A szovjet küldöttség javasolta, hogy a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország kormánya három hónapon belül terjessze a Külügyminiszterek Tanácsa elé e szerződés tervezetét, e tervezetben rögzítse le, hogy valamennyi hatalom megszálló csapatalt a békeszerződés megkötésétől számított egy esztendő alatt kivonják Németországból. A szovjet javaslatok azonban ezúttal is a három nyugati hatalom konok ellenállásába ütköztek. Nem kerülheti el a figyelmet, hogy a három hatalom azért vetette fel a közgyűlésen a németországi viszonyokat megvizsgáló bizottság megalakításának kérdését, hogy a német demokratikus erőket minden módon gátolja az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtésében és a Németországgal kötendő békeszerződés megkötésének meggyorsításában. Nem kerülheti el a figyelmet, hogy az egységes Németország megteremtése nem illik bele a három hatalom kormányának terveibe, mert a három hatalom sietve remilitarizálja NyugatNémetországot, újjáteremti a német reguláris hadsereget, élén hitleri tábornokokkal és feladatául tűzi ki Nyugat-Németország ember- és anyagerőforrásainak felhasználását az új háború előkészítésének érdekében. A három hatalom azért veti fel az ENSZ-ben Németország kérdését, mert reméli, hogy ezzel határozatlan időre elodázhatja, majd meghiúsíthatja az össznémet tanácskozás összehívásának és a szabad össznémet választások megtartásának kérdését. NyugatNémetországot az agresszív északatlanti tömbhöz csatolhatja és e téren befejezett tény elé állíthatja a német népet. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni lehetne a Reitlinger Generalanzeiger című nyugatnémet lap megállapítására, amely szerint >Adenauer kancellár bizalmas körben sosem tagadta, hogy katasztrófának tartja, hogy Németország egysége helyreálljon, mielőtt Nyugat-Németországot remilitarizálják és bekapcsolják a nyugati védelmi rendszerbe*, azaz az agreszszív északatlanti tömb rendszerébe. A Reuter-ügynökség november 21-i közlése szerint Eden a képviselőház külpolitikai vitájának eredményeit öszszegezve, november 20-i Németországgal kapcsolatos felszólalásában kijelentette: »Nem törekszünk Németországgal kötendő békeszerződésre.* Szemmel látható, hogy ez nem csupán Edennek és az angol kormánynak, hanem a »hármaknak« — az USA-nak, Angliának és Franciaországnak — is véleménye, mert az angol megbízottak állandóan hangsúlyozzák, hogy a három hatalom nevében beszélnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az USA, l Anglia és Franciaország kormányá, nak azért van szüksége a Németországgal foglalkozó nemzetközi bizottság megalakítására, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét agresszív militarista céljainak álcázására használja fel, megakadályozza Németország egyesítését, tartóssá tegye a megszállási rendszert, elodázza a német békeszerződés megkötését. A Szovjetunió küldöttsége határozottan tiltakozik az elleti, hogy a. német népre akarata ellenére, a Németországgal kapcsolatos érvényes nemzetközi egyezményeket semmitievéve a nemzetközi bizottságnak valamilyen gyámságát erőszakolják rá. A Szovjetunió küldöttségének az a véleménye, hogy ilyen bizottság megteremtése sértő volna a német nemzet számára. A szovjet kormány úgy véli, hogy senki sem foszthatja meg a német népet attól a jogától, hogy országát békésen egyesítse, össznémet tanácskozást hívjon össze, szabad választásokat tartson egész Németországban; senki sem foszthatja meg a német népet a békeszerződésre való jogától. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy — amennyiben ezt szükségesnek tartják — legjobban maguk a németek állapíthatják meg KeletNémetország és Nyugat-Németország képviselőiből alakított bizottság által, a Németországot megszállva tartó, négy hatalom ellenőrzésével, hogy vájjon megvannak-e egész Németországban a szabad választások megtartásának feltételei. Ami a három hatalom indítványaités azt a határozati javaslatukaí illeti, hogy az ENSZ vezetésével úgynevezett nemzetközi bizottságot kell létesíteni, hogy az Nyugat-Németországban, Berlinben és a Német Demokratikus Köztársaságban megállapítsa, lehetővé teszik-e ezeknek a körzeteknek viszonyai a választások megtartását — mint már a Szovjetunió küldöttsége, kijelentette — ennek a javaslatnak semmi alapja sincs, mert ez a kérdés nem tartozik az ENSZ szerveinek hatáskörébe és nem lehet a közgyűlés vitájának tárgya. A három hatalom határozati javaslatával foglalkozva, feltétlenül meg kell említeni, hogy a határozati javaslat bevezető szakasza hivatkozik arra, hogy a három hatalom a bonni kancellárnak, azaz Adenauernak javaslata alapján jár el. Adenauer azonban {lem Németország. Mindez azt bizonyítja, hogy a három hatalomnak semmi alapja sincs ezt a kérdést a közgyűlés elé terjeszteni. A Szovjetunió küldöttsége tiltakozni fog minden olyan határozati javaslat ellen, amely jogalap nélküli és a német nép számára sértő nemzetközi bizottság létesítéséről rendelkezik. Ami Anglia és Pakisztán küldöttének azt a javaslatát illeti, hogy hívják meg a bonni kormány képviselőit, nagyon is nyilvánvaló, miért ragaszkodnak ehhez az USA, Anglia ég Franciaország — a »hármak« — határozati javaslatának szerzői. A bonni kormány képviselőinek meghívását mindenekelőtt azért kísérlik meg, mert a Németországgal foglalkozó bizottság létesítéséről szóló javastat szerzői ennek a jogtalanul feltett kérdésnek tárgyalását fel akarják duzzasztani, ezzel akarnak nagyobb súlyt adni ennek a vitának. Igy akarják álcázni a- törvénysértést és eltitkoini azt, hogy a három hatalom durván sérti az ENSZ alapokmányát, a i alapokmány 107. cikkelyét és