Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-05 / 285. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR D O L G OZ Ó K LAPJ A { » f Jóleső és örvendetes az a tudat, hogy harcok és nélkülözé- j sek közt megtett útunk eredményeképpen megvan a magnnk | . Alkotmánya, amely győzelmeink gyümölcseiről beszél. Jól- j j eső és örvendetes tudni, hogy miért harcoltak a mieink és ; | hogyan érték el világtörténelmi jelentőségű győzelmüket. j j Jóleső és örvendetes az a tudat, hogy a vér, amelyet a mieink j \ bőven ontottak, nem hiába omlott, hogy meghozta a maga j { gyümölcseit. Ez a tudat lelkileg fölfegyverzi munkásosztá- | lyunkat, parasztságunkat, dolgozó értelmiségünket. Ez a tudat előre visz bennünket és a jogos büszkeség érzésével tölt el. Megerősíti a saját erőinkbe vetett hitünket és új harcra mozgósít a kommunizmus további győzelmeinek kivívásáért. (J. V. Sztálin a SzSzKSz alkotmánytervezetéről mondott beszédéből.) j I Bratislava, 1951 december 5, szerda 2 Kčs IV. évfolyam 285. szám , Világ p

roletárjai egyesüljetek! A béke és a népek szabadságának Alkotmánya Tizenöt évvel ezelőtt, 1936 november 25-én tartotta meg Sztálin elvtárs történelmi jelentőségű beszámolóját a Szovjetunió alkotmánytervezetéről a szovjetek VIII. rendkívüli össz-szövetségi kongresszusán és néhány napra rá — 1936 december 5-én — Sztálin elvtárs javaslatára jóváhagyták az Alkotmányt, amely Sztálini Alkotmány elnevezés alatt került a köztudatba. Azóta a szovjet nép ezt a napot évente megünnepli és vele együtt ünnepel az egész világ forradalmi tábora, a Szovjetunió — a béke hivei és harcosai. A Sztálini Alkotmány hatalmas jelentőséggel bír tehát nemcsak a Szovjetunió nemzetei számára, hanem nemzetközi viszonylatban is, hiszen abban az időben született meg, amikor a fasizmus Európáiban az agresszió útiára lépett, amikor fokozódott a fasizmus támadása a demokrácia és haladás ellen és ebben a kiélesedett, feszült nemzetközi helyzetben rámutatott arra, hogy a világ egyhatodán legyőzhetetlenek a demokrácia. a szocializmus elvei. Ez az Alkotmány egyben egy fejlődési időszak befejezését és újabb megkezdését jelentette, mivel hűen kifejezi azokat az eseményeket, amelyek a Szovjetunióban 1924-tőÍ 1936-ig lejátszódtak, kifejezi a szocializmus győzelmét a világ jelentős hányadán. Az 1936-os Alkotmány rögzítette az addig megtett utat demokratizálta a Szovjetunió választási rendszerét, összhangba került az ország új osztályerőviszonyaival. Melyek a Sztálini Alkotmány fősajátosságai, amelyeknek ismerete lehetővé teszi nekünk, hogy megértsük hatalmas jelentőségét és amelyeket Sztálin elvtárs az alkotmánytervezetről mondott beszédében egyszerűségében zseniális formában kifejtett? Az első ilyen fősajátosság az, hogy a Sztálini Alkotmány nem politikai programm, nem tűzött ki új célokat, nem vetítette elénk a kommunizmus építésének távlatait, hanem alkotmányjogilag rögzítette azt, amit kidolgozása időpontjáig a Szovjetunióban elértek, ami addig valósággá vált és kézzelfogható volt. Másodszor ez az alkotmány rögzítette a győzelmes szocializmus elveit, a szocialista társadalmi és államrend főpillérjeit: a föld, a gyárak és a többi termelőeszközök és szerszámok szocialista tulajdonát. Egyben visszatükrözte az embernek ember által való kizsákmányolásának megszüntetését, á kizsákmányoló osztályok, a munkanélküliség és nyomor likvidálását. Az Alkotmány harmadik sajátossága az, hogy abból a tényből indul ki, hogy a Szovjetunióban nincsenek' ellentétes osztályok, a munkások és parasztok szilárd szövetsége tényéből, hangsúlyozva a munkásosztály vezető i szerepét. A Sztálini Alkotmány negyedik fősajátossága az, hogy jogilag lefektette minden faj és nemzetiség egyenjogúságát a közélet minden szakaszán. Ötödször az Alkotmány kifejezte továbbá a Szovjetunió mély demokratizmusát, amely konkréten megmutatkozik a korlátlan választójogban. Végül ez az Alkotmány nemcsak megállapította a polgári jogokat, hanem biztosította is ezeknek a jogoknak gyakorlatát. Már a fentiekből is láthatjuk, hogy a Sztálini Alkotmány a világ legdemokratikusabb alkotmánya, ami természetes is, hiszen a szovjetdemokrácia a legmagasabb típusú demokrácia. Míg a burzsoá ..demokrácia" csak a kiváltságos osztály, a tőkések, nagybirtokosok és kiszolgálóik érdekeit szolgálja, addig a szovjet demokrácia tartalommal tölti meg a demokrácia fogalmát, mivel a Szovjetunióban a. hatalom a nép, a munkásosztály kezében van, ebben az országban a joggyakorlást a proletárdiktatúra biztosítja minden dolgozó számára. Ezzel kapcsolatban felhozhatjuk azt a sokatmondó tényt, hogy a Sztálini alkotmánytervezetet, mielőtt jóváhagyták volna, több mint öt hónapon keresztül az egész szovjet nép megvitatta és ez alatt az idö alatt több mint 94.000 módosítást javasoltak a dolgozók, amelyeknek egy részét fel is használták. Vegyünk most néhány példát a Sztálini Alkotmányból. Az Alkotmány 1. cikkelye így hangzik: _ „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a munkások és parasztok sz-ocialista állama". Ez a cikkely kifejezi azt, hogy a Szovjetunióban, eltérően a burzsoá államoktól, a hatalom a munkások és parasztok kezében van és egyben rögzíti a Szovjetunió osztályerőinek öszszetételét. A burzsoá államok bármely formája nem más, mint a burzsoázia diktatúrája, amely néha leplezetten, de a fasizálódás, az imperializmus időszakában mind nyíltabb, meztelenebb és terrorisztikusabb módszerekkel tartja igájában a proletariátust. A burzsoá alkotmányok hiába hirdetik a nép jogait — amelyeket úgysem biztosítanak — mivel a burzsoázia érdekei szerint bármikor hatálytalanítja a kapitalista országok dolgozóinak kemény küzdelemben kicsikart csekély jogait. Láthatjuk ezt pl. ma az imperialista országokban, de különösen az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a tőke urai, a wallstreeti kufárok az amerikai haladó hagyományokat felrúgva teljesen a hitleri nácizmus nyomdokaiba léptek és tűzzel-vassal pusztítják azt, ami az új, a jobb felé igyekszik, a szabad jövőért, a békééért harcol. A Szovjetunióban ezzel szemben a munkások és parasztok, a gyárak és földek, a termelő eszközök urai szabadon fejlődnek, boldogan építik házájukban a kommunizmust. És így van ez nálunk is, ahol Pártunk vezetésével a Szovjetunió önzetlen segítségével Í945 óta a munkásosztály és a parasztok osztálya van a kormányon, irányítja hazánkat a szocializmus felé. A Sztálini Alkotmány 12. cikkelye így hangzik: „A munka a SzSzKSz-ben minden munkaképes polgárnak kötelessége és becsületbeli ügye annak az elvnek alapján, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék". Az SzSzKSz-ben megvalósul a szocializmus elve: „Mindenkitől képessége szerint, mindenkinek munkája szerint". A kapitalista rendszerben kényszer volt a munka, mert gyümölcseit a tőkés kaparintotta el. A Szovjetunióban a munka hősi tett lett. Évről-évre emelkedett a szovjet-dolgozók életszínvonala, a munkások fejlődhettek és tanulhattak. A sztahanovisták ezreinek neve lett ismert az országban. A kolliozdolgozók mind nagyobb bőségben éltek. Ezért szereti a szovjet ember munkáját, igyekszik bővíteni ismereteit, emelni teljesítményét. És nálunk is változik a munkához való viszony. Harcolnunk kell természetesen a mult káros hagyatéka ellen, de a szocialista munkaverseny során mind több dolgozó tudatosítja, hogy ezt az országot magunknak építjük. Ötéves tervünk hatalmas feladatai megkövetelik azt, hogy helyesen, szovjet emberek módjára viszonyuljunk munkánkhoz, igyekezzünk fokozni termelékenységünket. Ugyanekkor nálunk következetes harcot kezdtünk az egészségtelen egyenlősdi ellen, a szocialista bérpolitika elveinek minden munkaszakaszon való életbeléptetéséért, hogy nálunk is tényleg mindenki teljesítménye szerint kapja jutalmát. A Szovjetunió Alkotmányának egyik legfontosabb pontja a 118. cikkely, amely így hangzik: „A SzSzKSz polgárainak joguk van munkára, vagyis joguk van arra, hogy biztosított munkát kapjanak, a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazással. A munkára való jogot biztosítja: a népgazdaság szocialista szervezete, a szovjet társadalom termelőerőinek szakadatlan növekedése, a gazdasági válságok lehetőségének kiküszöbölése és a munkanélküliség megszüntetése". A Szovjetunióban a termelés, a gazdasági fejlődés tervszerűsége kizárja a válságok keletkezésének lehetőségét. A tőkés országokban a gazdasági anarchia törvényszerűen ismétlődő válságokkal >jár. A mult burzsoá köztársaság idejéből mi is ismerjük az ilyen válságok lefolyását és következményeit. Nálunk is százezrével járták az utcákat a munkanélküliek, nálunk is sorra kerültek dobra a kisgazdák házai, földecskéi ezekben az években. A mi dolgozóink tudják, mit jelent munkanélkülinek lenni,, egészséges munkáskezekkel könyöradományokból, kéregetésből élni. Nálunk a népi demokráciákban épúgy, mint a Szovjetunióban ez már csak a rosszemlékű mult. Nálunk mindenkinek megvan a munkához való joga és ez a jog biztosítva van! A Szovjetunióban biztosítják a kommunizmus, nálunk a szocializmus építkezései, biztosítja a dolgozók államrendje. Nálunk munkaerőhiány és az imperialista országokban munkanélküliség — ez az ellentét egymagában teljesen kézzelfoghatóan bizonyítja az óriása különbséget a két államforma között. És a Szovjetunió alkotmányának értelmében polgárainak joguk van az üdülésre, a biztosított anyagi ellátásra aggkorukra, valamint betegség és munkaképtelenség esetén, tehát olyan vívmányokra, amelyeket sok kapitalista ország egyáltalában nem ismer és amelyeket a Szovjetunióban biztosít a társadalmi biztosítás, az ingyenes orvosi segély, a gyógyfürdők hálózata, stb. A Szovjetunió polgárának joga van a művelődésre és a Sztálini Alkotmány 121. cikkelye újra kifejezi, hogy miként van ez a jog biztosítva. A kapitalista országok dolgozójának legfeljebb joga van a művelődésre, de lehetősége egyáltalában nir.as. Márpedig a művelődés materiálisán nem biztosított joga senkit sem tett még műveltté. Nem alkotnánk magunknak egész képet a Sztálini Alkotmányról, ha nem foglalkoznánk a 123. és 125. cikkellyel. Az előbbi leszögezi a Szovjetunió polgárainak egyenjogúságát, nemzetiségükre és fajukra való tekintet nélkül és ezt megingathatatlan törvénynek állítja be, amelynek megsértését büntetik. Vessünk ezzel kapcsolatban egy pillantást a kapitalista országokba. A kép ilyen: négerek lincselése és üldözése, nagy antiszemitizmus, a legpiszkosabb faji elméletek tobzódása, a gyarmati országok népeinek állati sorsa, a nemzetiségek egymás ellen úszításának imperialista politikája. Ez Amerika, ez Anglia, Franciaország és a többi imperialista állam. Itt nincs szükség kommentárra. Itt a tények beszélnek. A 125. cikkely teljes egészében így hangzik: „A dolgozók érdekeinek megfelelően és a szocialista rend erősítése céljából a SzSzKSz polgárai számára törvény biztosítja : a) a szólásszabadságot; b) a sajtószabadságot; c) a gyülekezési szabadságot; d) az utcai fölvonulások és tüntetések szabadságát. Az állampolgárok e jogait biztosítja, hogy a nyomdák, papírkészletek, a középületek, az utcák, a posta és hírtovábbítás eszközei és egyéb e jogok érvényesítéséhez szükséges anyagi föltételek a dolgozók és szervezeteik rendelkezésére állanak". A Sztálini Alkotmány idézett cikkelye hangsúlyozza, hogy ezeket a demokratikus jogokat csak a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja. Ez anynyit jelent, hogy ezeket a jogokat nem élvezheti a dolgozók ellensége. A burzsoá államok alkotmányai — kivéve természetesen a fasiszta államokét — szólnak ezelcről a szabadságjogokról, de biztosításuk elmarad, úgyhogy végül is a fenti jogokat csak az uralmon lévő kizsákmányoló osztályok élvezhetik, míg a dolgozók a legjobb esetben az úgynevezett „liberális", vagy „demokratikus" országokban a „szólásszabadság jogával" kapcsolatban megismerkednek a börtönnel, a „sajtószat^teság" esetében a kommunista lapok kifehérített oldalaival, a „gyülekezési, az utcai felvonulások és tüntetések szabadsága" esetében a gumibotokkai, a tolcnckocsikkal. A Sztálini Alkotmány néhány cikkelye is kifejezően, elénk tárja ennek a történelmi okmánynak demokratizmusát, tartalmi mélységét. A Szovjetunió 1936. évi alkotmánya elfogadásának tizenötödik évfordulóját ünnepelve Sztálin elvtárs szavait idézzük, azokat a szavakat, amelyeket a Szovjetunió alkotmánytervezetéről mondott beszédében 15 évvel ezelőtt hangoztatott, amelyek azonban ma is érvényesek és amelyek jellemzik a Sztálini Alkotmány történelmi fontosságát és egyszersmind időszerűségét is, a békééért, az imperialisták cselszövései ellen folytatott harc mai időszakában: „Ma, amikor a fasizmus szennyes hulláma mocskolja a munkásosztály szocialista mozgalmát és sárba rántja a civilizált viliág legjobbjainak demokratikus törekvéseit, a Szovjetunió új Alkotmánya a fasizmus ellen szóló vádirat lesz, amely arról beszél, hogy a szocializmus és a demokrácia legyőzhetetlenek. A Szovjetunió új Alkotmánya erkölcsi segítség és reális támasz lesz mindazok számára, akik ma harcot folytatnak a fasiszta barbárság ellen". i