Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-15 / 268. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! mm L j wmm •HHHBHHHH A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPIA Bratislava, 1951 november 15, csütörtök 3 Kčs IV, évfolyam, 268. szám Lapunk holnapi számában közöljük a CsKP Központi Bizottsága elnökségének nagyjelentőségű határozatát a kohászati ipar termelésének fokozását szolgáló intézkedésekről. A Csehszlovák Köztársaság és Magyar Népköztársaság között kötött kultúregyezmény még jobban megszilárdítja a nemzeteink közti barátságot és testvériséget r Kedden, november 13-án este írták alá Prágában a Cernin-palotában lévő külügyminisztériumban a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között megkötött kultúregyezmény t. Az ünnepélyes aktuson résztvettek Vüliam Široký kormányalelnök és külügyminiszter, Václav Kopecký tájékoztatás- és népművelésügyi miniszter, helyettesével Lumir Čivrnyvel, dr. Ladislav Šimovič, a külügyminisztérium csoportfőnöke, dr. Marta Gottwaldová—

Čepička külügyminisztériumi osztályfőnök és Richard Slánský, a külügyminisztérium sajtóosztályának főnöke. Az egyezmény ünnepélyes aláírásánál jelen volt Révai József magyar népművelésügyi miniszter a magyar kormányküldöttséggel egyetemben, melynek tagjai Boldocky János követ, Sik Endre, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője és meghatalmazott mini szter és Száll J., a külügyminisztérium tájékoztatásügyi osztályának vezetője. Jelen voltak továbbá dr. Valter Feldstein, az iskola-, tudomány- és művészetügyi minisztérium művészeti osztályának vezetője, Karel Marvan, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, a tájékoztatás- és népművelésügyi, az iskola-, tudomány- és művészetügyi minisztérium képviselői, továbbá a prágai magyar követség tagjai. A kultúregyezményt a Csehszlovák Köztársaság kormánya nevében Viliam Široký, kormányalelnök és külügyminiszter, a Magyar Népköztársaság kormánya nevében pedig Révai József népművelésügyi miniszter írták alá. Aláírás után mindkét miniszter beszédet mondott az egyezmény jelentőségéről. V Viliam Široký kormányalelnök és külügyminiszter beszéde ' Tisztelt elvtársak, kedves barátaim, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között kötött kultúregyezmény, melyet éppen most írtunk alá, jelentős lépés országaink népeinek közeledése és baráti kapcsolatainak megerősödése szempontjából. A csehszlovák—magyar szövetség kimélyítésének ez a nagyjelentőségű aktusa éppen abban az időben folyik le, amikor a Csehszlovák Köztársaságban a Csehszlovák—Szovjet barátság hónapja van, amely egyrészt a Szovjetunió által Köztársaságunknak juttatott sokoldalú és óriási segítség egyetemes demonstrációja, másrészt pedig a csehszlovák nép a Szovjetunió iránt érzett hálájának és szeretetének manifesztációja, valamint azon szilárd elszántságának kifejezése, hogy a Szovjetunió oldalán mindig és mindenhol harcolni fog a békéért és szocializmusért. A csehszlovák—magyar kultúr egyezmény megkötésének és a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapjának e látszólagosan véletlen időbeli összefüggése mély értelemmel bír. A Szovjetunió gazdag tapasztalataiból népeink megismerik és mindenirányú segítségével meg is oldják nemcsak a gazdasági és politikai élet, hanem a kultúráiét problémáit is. Felelevenítve és tovább fejlesztve multunk gazdag demokratikus és haladó kulturális értékeit, okulva a Szovjetunió példáján és merítve a szovjet tudomány, művészet és irodalom kimeríthetetlen forrásaiból, a csehszlovák és magyar nép a szocialista realizmus alapján új, szocialista kultúráját építi fel. Ezen a téren a termékeny együttműködés számára ma mind nálunk, mind Magyarországon, a legelőnyösebb előfeltételek állnak fenn, melyek a nemzeteink közötti új kapcsolatok által vannak adva és amelyek a közöttünk fennálló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés folyományai. Mi vetette meg alapját államaink és nemzeteink kölcsönös kapcsolatainak ? Ez a Szovjetuniónak a második világháborúban a német fasizmus felett aratott történelmi győzelme, mely megteremtette a Délkelet- és Közép-Európa népei közötti kapcsolatok teljesen új rendezésének előfeltételeit, így tehát országunkban- is. A második világháború végéig terjedő hosszú történelmi időszakban, országainknak a hősi Szovjet Hadsereg által való felszabadításáig, nemzeteinket és államainkat végtelen viszályokba vonták be és a sovinizmus / szításával egymás ellen ingerelték. Nemzeteink ezen felingerlése, melyet az uralkodó burzsoá osztályok szerveztek, egyetlen célt követett: elvonni a dolgozó nép figyelmét burzsoáziájának kizsákmányoló politikájáról és a népet a nemzetközi imperializI mus szovjetellenes intrikáinak eszközévé tenni. A Szovjet Hadsereg győzelme, mely a csehszlovák népnek éppen úgy mint a magyar népnek segítségére volt az áruló burzsoázia hatalmának letörésében, új előfeltételeit teremtette meg annak, hogy mindkét országunk munkásosztálya a kapitalista társadalmi rend felszámolásának, szocialista társadalmi rendje kiépítésének útjára lépjen, mely a nemzetek közötti kapcsolatokat is újra rendezi.' A nemzeteink közötti kapcsolatok kifejlődése megmutatta, hogy a közöttünk levő évtizedes és évszázados viszályokat és ellentéteket sikeresen ki lehetett küszöbölni néhány év alatt és hogy a közöttünk fennálló „örökös" ellenségeskedés nem volt hosszabb tartamú, mint burzsoá kormányaink élete, amely kormányok a nemzetközi imperializmus szolgálatában állottad A Szovjetunió és a népi demokratikus államok népeit a béke fenntartására és a szocializmus és kommunizmus felépítésére irányuló törekvés fűzi egybe. A nemzeteink tábora közötti új szövetség megrendíthetetlen ereje a teljes egyenlőség elismerésében minden nemzet önállóságában és a szocializmus építésében nyújtott mindenírányú kölcsönös segítségben gyökerezik. A szocializmus építésének új korszaka országainkban és az a körülmény, hogy Marx, Engels, Lenin és Sztálin halhatatlan tanításaihoz igazodunk, vezetett tehát az országaink közötti kapcsolatok új szabályozásához. A Gottwald elvtárs vezette csehszlovák munkásosztály történelmi győzelme, a Rákosi elvtárs vezette magyar munkásosztály győzelme > után, a fordulat évében a lenini-sztálini nemzetiségi politika elvei alapján nem csak a cseh és szlovák nemzet közötti viszony végleges rendezésére kerül sor, hanem magyar nemzetiségű polgárainknak is megadtunk nemzeti kultúrájuk kifejlesztésére szükséges minden gazdasági, politikai és kultúrális előfeltételt. Ez a tény, vsflamint az 1949 tavaszán kötött barátsági, együttműködési és közös segélynyújtási segítségről szóló szerződés új időszakot je lent a Csehszlovákia és Magyarország közötti kultúrkapcsolatok szempontjából. Népünk cseh és szlovák fordításban a magyar demokratikus, haladó szellemű szocialista írók legjobb iradolmi müveit kapta kézbe. A csehszlovák dolgozóknak alkalma nyilt a fiatal magyar filmalkotás legjobb müveit látni. Kölcsönös kapcsolatokat létesítettünk és megvalósítottuk mind a mi, mind a magyar írók, művészek és újságírók közötti cserelátogatásokat, valamint élmunkásaink és a magyar élmunkások kiterjedt csereüdülését stb. Az új csehszlovák—magyar kultúregyezmény, az eddigi kedvező tapasztalatokra támaszkodva, törvényerőre emeli azokat az' elveket, melyek már nemzeteink kölcsönös megismerésének terén is jól beváltak, ezenkívül kölcsönös kulturális érintkezésünk mindenirányú kiterjesztésének távlatait nyitja meg. Kultúregyezményünk minden elve egy célra irányul: Lehetővé tenni nemzeteinknek, hogy egyre jobban megismerkedjenek, hogy a proletár internacionalizmus szellemében kölcsönösen segítsék egymást a szocializmus építésében és egységben a Szovjetunióval megalkuvás nélkül harcoljanak a nemzetek közötti tartós békéért. Hogy a békéért való mai világharcban milyen jelentős és valóban harcos feladata van a kultúrkapcsolatoknak, megmutatta a béke világtanács nemrégiben lefolyt ülése. A kultúrkapcsolatok megszervezéséről szóló határozatában hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kultúrkapcsolatok jelentős tényezői a béke fenntartásának és megszilárdításának. Dolgozni a ijemzetek közötti békés egy új háború veszélyének elhárításáért ma minden békeszertő nép legfontosabb küldetése. A háborús gyujtogatók lázas fegyverkezése, az imperialisták Csehszlovákia, Magyarország és más népi demokratikus államok belügyeibe való beavatkozásra irányuló kísérletei, valamint Jugoszlávia szovjet- és népidemokrácia elleni provokációinak új korszaka, jelenleg az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlésében — az imperialista tábor támadó szándékainak megerősödését bizonyítja Európa békeerői ellen. Azonban a 800 milliós béketáborba tartozó. hatalmas békeerők szakadatlanul nőnek és legyőzhetetlenekké válnak. A béke táborában álló csehszlovák é9 magyar nép erősen tartja kezében a béke ügyét és el van szánva azt a végletekig védeni. Teszik ezt abban a meggyőződésükben, hogy a békének kapcsolatok megszilárdításáért és" győznie kell, mert a béketábor élén a Szovjetunió áll Sztálin elvtárssal és ahol Sztálin — ott a győzelem. Révai Józsefnek, a Magyar Népköztársaság népmüvelésügyi miniszterének beszéde Kedves barátaim elvtársaim! A Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kulturális együttműködéséről szóló szerződés megkötését helytelenül értékelnénk, ha azt állítanánk, hogy ezzel a szerződéssel alakul valamiféle új korszak, kezdődik népeink viszonya. A kulturális szerződés igazi jelentőségét éppen azzal húzzuk alá, ha hangsúlyozzuk, hogy országaink barátságát az 1949-ben megkötött barátsági és kölncsönös segélynyújtási egyezmény öntötte jogi formába, hogy műszaki, kereskedelmi, gazdasági téren egyre nagyobb támogatást nyujtunk egymásnak ötéves terveink megvalósítása érdekében. A most megkötött kulturális szerződés tehát csupán kiegészíti országainknak már rég fennálló és egyre jobban kibontakozó politikai és gazdasági együttműködését és baráti viszonyát. Ez a szerződés még országaink kulturális viszonyában sem jelent valami gyökeresen újat. A szerződés előtt is volt köztünk állandó bővülő kulturális együttműködés, kulturális szerzőt Ss nélkül is. A magyar dolgozó nép kezébe adtuk Gottwald és Zánotocký, Jirásek és Fucsík, Neruda és Čapek, valamint a haladó cseh és szlovák irodalom más müveit. Szerződés nélkül is élveztük a budapesti Operában a világ zenekultúrája egyik legnagyobb mesterének, Smetanának muzsikáját. Szerződés nélkül is kicseréltük egymás filmjeit, látogatták egymást és tanultunk egymástól íróink, festőink, művészeink. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a most aláírt szerződés csak a meglevő helyzetet legalizálja. Ez a szerződés igen fontos lépés előre népeink együttműködésének, barátságának elmélyítésében. Fontos lépés, mert: 1. \ Tervszerűvé teszi és kiszélesíti a két ország kulturális együttműködését. Tágabb lehetőségeket teremt egymás megismerésére, a tanulásra egymás kultúrájából. 2. E szerződés újabb bizonyítéka, kifejezője országaink békepolitikájának, mert aki a népek kulturális közeledésén munkálkodik, az a békén munkálkodik. 3. A szerződés újabb jele és bizonyítéka azoknak a gyökeresen új jellegű viszonyoknak, amelyek a béketábor országait, népeit egymáshoz fűzik. A mi kulturális együttműködésünk mutatja, hogy népeink viszonya az egyenjogúság, a kölcsönös támogatás és önzetlen segítség elvein épül, oly elveken, amelyek a kapitalista ököljog a gyarmati leigázás, gazdasági és politikai elnyomás imperialista világában a nemzetek egymásközötti viszonyában megvalósíthatatlanok. 4. Végűi abban áll ennek a kulturális szerződésnek jelentősége, hogy népeinkben még inkább tudatosítja: el kell temetni azt, ami országainkat a múltban egymástól elválasztotta. Nem a mult, hanem a jövő felé fordulva kell megalapozni, megszilárdítani népeink barátságát. De ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a múltban népeink közt nemcsak tragikus ellentétek voltak, amelyeket túlnyomóan a közös idegen elnyomók, vagy a régi, megbukott uralkodó osztályok szítottak és élesztettek. Ideje, a magyar, valamint a cseh és szlovák nép közös harcaira a csehszlovák és a magyar történelem, a csehszlovák és a magyar kultúra eleven kölcsönhatásaira emlékeztetni. A cseh nép nagy nemzeti és szociális mozgalma XV. században, a huszitizmus, rendkívül mély és maradandó hatással volt a magyar nép történelmére. Nemcsak a XV. századbeli magyarországi parasztforradalomban játszott nagy szerepet, hanem előkészítette és befolyásolta a későbbi magyarországi reformációt. v A XVI. és XVII. században a cseh és a magyar humanisták szellemi kapcsolatai készítették elő, kísérték a két nép közös fronton vívott nemzeti harcait, a Habsburg, elnyomás ellen Bocskay és Bethlen Gábor idejében. A nagy cseh humanista Comenius sárospataki tartózkodása és működése a XVII. század végén része a magyar reformáció, a magyar humanizmus történetének. Később, különösen a XIX. században, sajnos már erősen érvényesül nemzeteink viszonyában a Habsburgok „divide et impera" politikája. Ennek ellenére a két nép legjobbjai a XIX. század első felében, a nemzeti újjászületés korában érdeklődéssel és rokonszenvvel fordultak egymás nemzeti és kultúrális törekvései felé. Palackyt, a cseh nemzet nagy történetíróját 1834-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. És bár 1848-ban a magyar szabadságharc idején tragikus tévedések zavarták meg népeink viszonyát, sem Palackyt, sem a nagy szlovák költőt és hazafit, Kollár Já(Eolytatás a 3. oldalog