Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-13 / 266. szám, kedd

1 IM SI® 1951 november 13 szénkitermelés emelésére, a teljesítmény fokozására, ezt nem tettük meg. A munkaerőhiányon brigádosokkal segítettünk, de az utóbbi időben ezekben is hiányt szenvedtünk. A brigádosok, ezen fluktuáló elem száma állandóan csökkent Osztrava-vidéken is és ennek következtében csökkent a kitermelésünk. Zápotocky elvtárs ezután arról beszélt, hogy ezért léptettük életbe az új radikális intézkedéseket Osztraván. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a bérek emeléséről van szó, mivel a bérek emelésének kérdése szorosan összefügg a termelés fokozásának kérdésével. A normákat a bányászok jóváhagyásával egészen 45 százalékkal emelték. A munkaerők toborzásának tervét teljesítjük és ennek következtében már 19 bánya teljesiti tervét és a napi kitermelés 12.000 tonnával emelkedett. Azonban ezt a fokozódást csak a munkaerők számának emelésével értük el, még nem emelkednek a teljesítmények. Tudatosítani kell, hogy a mai teljesítmények mellett ráfizetünk a bányászok bérére, mondotta Zápotocky elvtárs, majd beszédét igy folytatta: Valaki talán ennél megtorpan és azt mondja „na, helytelen gazdálkodás néhány ágazat béreire ráfizetni!" Elvtársak, különböző lehet a vélemény, de ha arról van sző, hogy megmentsük egész N termelésünket, megmentsük előretörésünket a szocializálás felé, nem szabad félnünk bizonyos áldozatoktól. A kitermelés fokozása az Qsztrava-vidéken azt mutatja nekünk, hogy ezeket az áldozatokat nem hoztuk hiába. Zápotocky elvtárs megvilágította azt is, hogy már különb áldozatokat is hoztunk. így például a brigádosokra rendkívül nagy összegeket fordítottunk és ez nem állt összhangban a teljesítménnyel. Elégséges volt az, — hogy valaki brigádra megy, mellékes volt, hogy milyen teljesítményt nyújtott. Ezt nem ellenőrizte sem az üzemekben, sem a hivatalokban senki. Amikor ma a bányászatban emeljük a béreket, prémiákat adunk, ezt teljesítménnyel, a normált emelésével támasszuk alá. Lehet-e emelni a teljesítményeket? — tette fel a kérdést Zápotocky elvtárs. — Ezzel a kérdéssel kapcsolatban vitázni kellene a funkcionáriusokkal még a bányászszövetségben is. Állítom, hogy a teljesítményeket lehet fokozni. Egy példát mondok 1932-ből. A válság éve volt ez. Mit csináltak a , szénbárók Osztraván? 4000 bányász elbocsátását követelték, a váltakozó műszakok bevezetését, vagyis hogy állandóan csak a bányászok kétharmada dolgozzék, a bérek 20 százalékkal való csökkentését és a prémiák bevezetését. Ez ellen Osztrava-vidék bányászai sztrájkkal védekeztek. A sztrájkot a reformisták, a reakciós szervezitek árulása és az akkori válság miatt elvesztették. Az intézkedések életbe léptek. £s mi történt? Néhány hónap alatt Osztrava-vidékén & kitermelés a fejenkénti 2 tonnára emelkedett. Ma a kitermelés lé métermázsa körül mozog. Gondoljátok meg, hogy 1933-tól milyen műszaki intézkedéseket léptettek életbe Osztravavidékén. s a gépesítést milyen nagy mértékben javították meg. Ha ma Osztrava-vidékén a fejenkénti kitermelés alacsonyabb, mint 1933-ban, ez szégyen. Tudatosítanunk kell ezt. Ez bizonyítja, hogy a teljesítményt fokozni lehet és fokozni kell. A teljesítményeket ma nem a bányásznyomor számlájára fokozzuk, mint ahogy ezt a szénbárók tették. A teljesítményeket fokoznunk kell, hogy tartósan megtarthassuk a béreket, amelyeket megállapítottunk, hogy megtarthassuk a bányászok és az összes munkások jobb életszínvonalát. Ezt meg kell mondani a bányászoknak. így kell a bányászokkal beszélni. Fel kell hívni figyelmüket arra, hogy azok az előnyök, amelyeket ma nyujtunk, kötelességekkel kapcsolódnak egybe, és hogy csak ezeknek a kötelességeknek teljesítése biztosíthatja a bányászoknak a tartós javulást és csak ez biztosíthatja egész szocialista termelésünk munkásainak azt a javulást, amelyre nem elégségesek a mai teljesítmények. Azokból az intézkedésekből, amelyeket mostanában az osztravai bányavidéken megvalósítunk, az a veszély származhat, hogy ebből általános nyomás keletkezhetik a bérek dolgában. Azért vagyunk szakszervezetiek, hogy elég bátorságunk legyen kijelenteni, hogy az osztravai bányászbérek emelésének nem lehet általános béremelés a következménye. Ha ezt a kérdést ily helytelen módon vetnénk fel, nem lennénk gazdák. Mi az egész termelésre nem fizethetünk rá. Ráfizethetünk a termelés egyes különösen fontos ágazataira, azonban igyekeznünk kell, hogy ez ne legyen állandó jellegű. Ezért hangsúlyozzuk a teljesítmény fokozásának szükségességét az osztravai bányavidéken. Ha úgy kellene vélekednünk, hogy itt az ideje a bérek általános emelésének, újból csak a nivellizáció, a béregységesítés vonalán haladnánk és újból értéktelenné válnának azok a kedvezmények, melyeket Osztravának nyujtunk és ezért állandó munkások nem jönnének oda. Ha valaki cukorkacsomagolással annyit tud keresni, mint amennyit azzal keres,, hogy lemegy a tárnába, szívesebben fog cukorkát csomagolni. Ezt tudatosítanunk kell, hogy így áll a helyzet. Minden szakmában és minden termelési ágazatban nem lehetnek egyforma bérelt, azért tehát, hogy a bányászatban emeljük a béreket, nem vezethetjük be az általános béremelést. A háborúelőtti Időben az ipari munkások bére az egész iparban átlagosan 500 600 koronát tett ki havonta. Ez volt a munkásbérek átlaga ai egész iparban. Ma ezt az átlagot havi 5000 Kés-re emeltük, ami a háborúelőtti bérektízszeresének felel meg. Howasi állunk az árakkal Még ha le is számítjuk a valorizációt, azaz a bérek háromszorosát, ezek a bérek még mindig néhányszorosát teszik ki a háborúelőtti béreknek. A termelés azonban nem növekedett ennyivel. Valaki azt vethetné ez ellen, hogy a drágaság is nő. Elvtársak, ez nem egészen igaz. A fejadag árakat 1946-tól egészében nem emeltük. A lakbéreket egyáltalán nem emeltük. A háborúelőtti időben az alkalmazásban lévő ember évi lakbérre átlagosan 3 havi bérét fordította. Saját tapasztalatomat hozom fel. Prága VH. kerületében laktam egy egyszobás lakásban, amelyért még ha központi fűtése is volt, 6600 korona évi bért fizettem. Képviselői fizetésem 1800 koronát tett ki havonta. Képviselői fizetésünk további részét a Pártnak adtuk át. Havi jövedelmem tehát csak 1800 korona volt és ezzel szemben csak az évi lakbérre 6600 koronát fizettem, elvtársak. Mennyit tesz ki ma a lakbértétel a fizetésben és a bérben? Legfeljebb egy havi bérünket fordltjuk lakbérre. így változtak meg a viszonyok. Háromhavi bér helyett esik egyhavit fizetünk. Ott, ahol üzemi stb. lakásaink vannak, a lakbér az egyhavi bért sem éri el. És nem is egyszobás lakásokért. Ezek nagyobb lakások. Ezeket a tényeket kell meglátni és az emberek emlékezetébe idézni. Egészen másként áll a dolog a szabadpiaci árakkal. Igen, ezek emelkedtek. Ez érthető is. Ha a bérek és fizetések gyorsabban növekednek, mint a termelés, növekszik a kereslet is, és mihelyt nő a kereslet, emelkednek az árak is. Hiába minden, elvtársak, ezt nem tudjuk megakadályozni. Meg kellene akkor egyáltalán szüntetnünk a szabad piacot. A szabad piac megszüntetése azonban a feketepiac és az üzérkedés elterjedését jelentené. Be kell vallanunk, hogy ez egész1 ségtelen jelenség. Az a körülmény, hogy a szabad piaci árak emelkednek, jelzi, hogy gazdaságunkban valami nincsen rendben. Manapság a szabad piac útján a vásárlóerőt az állam javára vonjuk el s nem gazdagítjuk az egyént — a feketézőt. A szabad piaccal lehetetlenné tettük a feketepiacot és a feketézők spekulációs keresetét. Az általános adó bevezetésével teljesen kiegyenlítjük állami költségvetésünket és büszkék lehetünk arra, hogy pénzügyi gazdálkodásunk teljes rendben van, hogy nem mutat fel hiányt, hanem ellenkezőleg felesleget, ami aá első köztársaság idején sohasem fordult elő. A mai bérek és fizetések színtjét csak úgy tarthatjuk meg és a jövőben csak úgy emelhetjük, ha a munkatermelékenységet növeljük. Ha ezt nem érjük el, kénytelenek leszünk más intézkedéseket tenni, a gazdálkodás fog bennünket erre kényszeríteni, mert semmiféle gazdálkodásban, így tehát a szocialista gazdálkodásban sem lehet többet kiadni, mint amennyit termelünk. Szembe kell néznünk ezzel a dologgal, gazdák vágunk és az a gazda, aki gazdaságából többet vonna el, mint amennyit gazdasága hoz, végül is csődbe jutna. Hogyha gazdaságunkból többet akarnánk elvonni, mint amennyit hoz, még ha szocialista gazdálkodásról is van szó, nem volnánk képesek tartós virágzását biztosítani és fenntartani. Mi azonban ezt a virágzást biztosítani akarjuk és fenn is tartjuk. A szakszervezetek feladata, hogy ezekre a dolgokra irányítsák a figyelmet és hogy a szocialista gazdálkodás elveit megmagyarázzák. Erről kell beszélni minden üzemben és min. denhol fel kell vetni a termelés és a munka termelékenységének kérdését. Nemrégiben egy malom viszonyainak felülvizsgálásáról szóló jelentést kaptam kézhez. A tények alapján megállapították, hogy egy segédmunkás 12.000 koronát keres havonta, a soffőrök 13—14.000 koronát érnek el havonta. Emellett egy mázsa gabona őrlési költsége, mely egyébként 9 korona, ebben a malomban 29 koronát tett ki. Azt gondoljátok, hogy az, aki igy gazdálkodik, jótevője a munkásoknak? Milyen jótevője? A helyes gazdálkodás azt követeli, hogy az ilyen malmot bezárják. Malmaink / teljesítőképessége manapság nincsen teljesen kihasználva. Malmaink termelését néhány nagy malomba kéne összpontosítani, és ezáltal sokkal jobb eredményeket érnénk el és gazdaságilag csak nyernénk. Felszabadíthatnánk azokat a munkásokat, akikre más helyen van szükségünk. Szabad-e tűrnünk az ilyen gazdálkodást? Mire való akkor a szakszervezet? A molnárszakszervezetben dolgozó elvtársak nézzenek utána, hogy milyenek voltak a malmokban a háborúelőtti bérek. Maga az összehasonlítás meggyőzné őket, hogy a nemzeti jövedelem elosztásánál nem szabad ily hazárd módon eljárni. Hiszen ezáltal mind az összesség, mind maguk a munkások is károsodnak. Lehetetlen helyesen gazdálkodni, ha az önköltség és a bérek ily természetellenes módon emelkednek. Szakszervezetünk feladata, hogy ezeknek a dolgoknak kellő figyelmet szenteljen. Sok helyen teszik fel ezt a kérdést: Mi lesz a többi bányavidékkel? — Egyelőre csak Osztravában intézkedtünk. A többi bányavidék kérdését meg kell és meg is fogjuk oldani. Hangsúlyoznunk kell ázonban: nem fogjuk és nem is tudjuk addig rendezni, amíg nem győződünk meg arról, hogy az intézkedések, amelyekét Osztravában megtettünk, a jövőre valóban biztosítékot fognak nyújtani. Ez minden bányavidékre vonatkozik. Nagy tévedés volna, ha azt hinnők, hogy Osztravában teljes győzelmet arattunk. A termelést Osztravában azért tudtuk fokozni, mert jobb rendszert vezettünk be és új munkaerőket vetettünk be. Ezzel azonban még nem fokoztuk a munkateljesítményt." A munkateljesítmény fokozása egyenlő azzal, amire szükségünk van és amit el kell érnünk. Ha a munkateljesítmény fokozása Osztravában nem valósulhatna meg, veszélyes volna intézkedéseket tenni a többi bányákban. Ezt világosan meg kell mondanom a bányászoknak. Ha a teljesítmény Osztravában nem fog fokozódni, akkor nem fogjuk tudni tartani a béreket és nem fogunk előrehaladni. Hasonló — talán valamivel jobb — helyzetben vagyunk a vastermeiés terén. Ez a második termék, amelyre egész termelésünk támaszkodik. Világosan kell, hogy áH$ön előttünk, hogy mely ágazatot kell előnyben részesíteni. Gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést: No jó, azt mondod, hogy szén nélkül nincsen termelés. De ha nem lesz közlekedés, a termelés sem fog menni. A közlekedés tehát éppen olyan fontos mint a szén. Erre azt felelem, hogy ez nem igaz. Szállítás nélkül is termelhetünk szenet. Akkor is bányásztunk, amikor még vasúti közlekedés nem létezett. A szenet lőfogattal szállították, kocsikon stb. Viszont, ha szén nem lesz, akkor vasúti szállítás egyáltalán nem fog létezni. Még ha tudom is én milyen modern gőzkocsijaink is lesznek, szén nélkül nem képesek menni. Ebben áll a különbség és ezért azt kell néznünk, ami számunkra a legfontosabb. Számunkra első helyen áll a szén és a másodikon a vas. Miért áll a vas a második helyen? Azért, mert szenet vas nélkül is lehet bányászni, de vasat nem termelhetünk szén nélkül. Ezekről a dolgokról nálunk sokan ferde nézeteket vallanak. Mindenki azt hiszi és állítja, hogy az ő szakmája nélkül a dolgok nem fognak menni és tény az, hogy az ipari termelésben egyik ágazat a másikkal egybekapcsolódik. De az alapelemek a szén és a vas ée ezeket termelésünk számára mindenáron biztosítani kell. Ezért tehát a vas- és széntermelésében bizonyos intézkedésekre van szükség. Másokra a vasnál és másokra a szénnél. A szén egész termelésünk mozgató idege. Ebből a szemszögből kell az előnyben részesítést megítélni. Üjból hangsúlyozom, hogy a többi termelési ágazatban a figyelmet elsősorban a teljesítmény fokozására és nem a bérek emelésére kell fordítani. A béreket már olyan magasra emeltük, hogy az nem felel meg a termelési viszonyoknak, A béreltet csak akkor emelhetjük, ha a munkaterjesítményt fokozzuk. A ROH fő feladata Elérkeztünk a második főkérdéshez, teljesítményeink kérdéséhez. Teljesít ményeink szorosan összefüggnek az élmunkásmozgalommal, Már pedig az élmunkásrnozgalom elterjesztése és általánosítása érdekében nem tettük meg azt, amit meg kellett volna tenni. Hallottuk Tenczer elvtársat, hogy milyen nehézségekkel találkozik új módszere bevezetésében. Az, ami eddig ebben az ügyben történt, nem egyéb az élmunkásrnozgalom diszkriminációjánál. A prágai építőmunkások nem régiben bemutatták a keretbe való falazást. Meghívták a környék összes kőműveseit és bemutatták nekik a Tenczer-féle keretfalazást. Azonban nem tették meg a szükséges előkészületekét. Három és félórát tartott, amíg a szükséges hozzávalókat felhajtani sikerült. A falazást olyan emberekkel végeztették, akik ezt a módszert nera'ismerték, miért is a módszert jónéhány száz néző szemében diszkreditálták, ahelyett, hogy propagálták volna. Zápotocky elvtárs beszéde további részében bírálta a szakszervezetek és funkcionáriusaik tevékenységét, rámutatva, hogy keveset törődnek az élmunkásmozgalom és a teljesítményfokozás kérdéseivel. Meg kell magyaráznunk az embereknek, hogy a magas béreknek csak akkor van létjogosultsága, ha magas teljesítménnyel támasztják alá. Vegyük például a traktorállomásokat. Mit érnénk azzal, ha mindenhová bevezetnénk a traktorokat és milliókat áldoznánk a mezőgazdaság gépesítésére, ha a traktorokat nem használnák ki elégséges módon és a traktorosok nem nyújtanának magas teljesítményt. Traktorosaink annyit keresnek, amennyi saját személyükre szükséges. A traktorokkal elért eredmény nem felel meg keresetüknek. Vanilak ugyan köztük kimagasló példaképek, — ilyen például Amler és mások egész sora, de ezek szórványos jelenségek. Ha kezetekbe vennétek a kimutatásokat, olyan traktorosokat is találnátok bennük, akik egy egész éven keresztül annyit sem szántottak fel, mint amennyit egy pár lóval fel lehetne szántani. Ezeknek meg kellene mondani, hogy hagyják ott a traktort s vegyenek ásót a kezükbe, amivel sokkal több hasznot hoznának gazdaságunknak. Legyen bátorságunk a munka megszervezéséhez, hogy meg tudjuk mondani az embereknek, hogy a bérért teljesftményt is kell nyújtani és hogy a gépeket kellőképpen ki kell használni. Semmiképpen sem egyeztethető össze az, hogy traktoraink állnak és tétlenkednek, mi meg bért fizetünk. Elvész a tőke, amit a traktorállomásokba fektettünk és késedelmet szenvednek a mezőgazdasági munkálatok és a föld elégtelen hozama következtében további károkat szenvedünk. Mindezek közlekedő edényekhez hasonlóak és nekünk mint szakszervezetnek ezt látnunk kell. Zápotocky elvtárs beszéde zárórészében hangsúlyozta, hogy dolgozóinkkal minden nap tudatosítanunk kell, hogy sorsunk, boldogulásunk kérdése, az életszínvonal emelésének kérdése szorosan egybefonódik termelésünkkel és munkateljesítményünkkel. Ez mindennek az alapja. Minden kérdést, a bérek, biztosítás, üdülés, üzemi tanácsok vagy szervezeti öszszetéfelünk kérdéseit termelésünk szempontjából - kell megítélni. Csak így tudunk minden kérdést megoldani. Ha valamely probléma megoldásánál szem elől tévesztem a termelés és annak fokozása kérdését, annak a veszélynek teszem ki magam, hogy lejtőre kerülök. Hozzátok fordulok ezért újból: Szenteljetek figyelmet minden termelési kérdésnek, elsősorban élmunkásmozgalmunknak, gondoskodjatok arról, hogy az üzemek élmunkásaik támaszaivá váljanak, hogy az élmunkásmozgalmat valóban elterjeszszük, hogy olyan eredményeket tudjon felmutatni, amilyenekre szükségünk van. itt nem elegendő maga az egyén. Még ha Tfenczer darabokra js szakad és beutazza az egész Köztársaságot, egymagában akkor sem képes az építési termelést előbbre vinni. Ezer és tízezer ilyen Tjsnczerre van szükségünk, akinek szívügye az új, jobb munkamódszer. Ezer és tízezer /Svobodára és hozzá hasonlókra van'szükségünk. Ebben rejlik előrehaladásunk kérdésének meroldása. Azt tartja egy régi közmondás, hogyha a kutya egyszerre három nyúlnak ered utána, egyet sem fog. Egyet kell kiválasztani. És így van ez szakszervezeti mozgalmunk feladataival is. Aki azt hiszi, hogy minden feladatot egyszerre lehet teljesíteni, rosszul cselekszik és semmit sem végez. Mindig válasszuk ki a legfontosabb feladatot. A legfontosabb feladat, amint már azt mondottam, a termelés és teljesítmény kérdése. Erre kell irányítani a szakszervezetnek, valamint tagjainak és a munkásoknak figyelmét és csak ebből a szemszögből lehet a többi feladatot megoldani. Ez a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és funkcionáriusainak fő feladata. Erre a feladatra mozgósítsuk minden erőnket. Ha így teszünk, teljesíteni fogjuk tudni a többi feladatot is. És én hiszem, hogy a szakszervezeti mozgalom képes lesz' ezeket teljesíteni, amihez teljes sikert kívánok. Megjelent a „Fáklya" novemberi száma A »Fáklya« novemberi számának első oldalán közli Sztálin elvtársnak a moszkvai Pravda munkatársának az atomfegyverről adott nyilatkozatát, amelyet a lap »A nagy békefelhivás« cimü cikkében kommentál. Dr. Sas Andor »Klement Gottwald 55 éves«, címmel írt cikket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóját Julo Horváth méltatja. A folyóirat továbbá közli N. Nyefjegyey tanulmáuyát a szovjet hazafias ágról.) Fellegi István: »Miként növelik a kapitalizmus ellentmondásait a béketábor erői« c. cikkét, AlexeJ Sztachanov »Aki győzelemre lelkesít« írását, Bátky László és Egri Viktor cikkeit, novellát, és verset, könyv- és filmisimer. tetést. Ma kedden délután 16 órakor kiadóhivatalunk helyiségében (Jeseaského 10) az érdeklődő közönség jelenlétében és a Pénzügyi Megbízotti Hivatal ellenőrzése mellett tartjuk meg „ösz" képeskönyvünk ül. keresztszó rejtvény-pályázatának díjsorsolását. Kiadóhivatalunk. t V